Dunántúli Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-01 / 52. szám

2 NAPLÓ 1956 MÁRCIUS 1 ‘ Tüntetések Szudánban a rendőri önkény ellen Vallomás a Békéden szerelemről A költőknek is megvan a maguk fátumuk. Ha a komáromi gazdag polgárlány: Vajda Júlia vak* merő módon kezét nyújtja Csokonai Vitéz Mihálynak, néhány csillagfényű szép vers hiányozna a magyar poézis egéről. A Lilla-dalok poétája nem ülhetett a kandalló mellé, ahogy szerencsésebb pályatársa: Kisfaludy Sándor és nem zenghette el a boldog szerelem strófáit. Békétlen szerelem maradt az övé és csak a csillagokban lett egv- másé a két megsebzett szívű szerelmes. Csokonai versei ég-világgá zengték ezt a fájdalmat és éppen ezekben a versekben nőtt igazán nagy poétává. De Júlia levelei is erről a gyógyíthaiatlan sebről tanúskod­nak. A költő halálakor — akkor már Lévai István duna- almási fakereskedő felesége volt — írta Csokonai édes­anyjának: „Óh, kedves, édes barátom, áldom azon időket, melyeket veled töltöttem, áldom azon eszközöket, melyek óhajtott barátságodat megesmertették velem, áldom ne­mes lelkedet, tisztelem hűségedet, míg élek. Jó emléheze- tedet elviszem gyászos koporsómba” A történet tehát épp olyan romantikus, mint a két veronai szerelmes: Romeo és Júlia históriája. Erről a „békétlen szerelemről” írtunk daljátékot Lip- penszky Istvánnal és Horváth Mihállyal. Kettős évfordu­lóra szántuk: tavaly volt 150 éve, hogy Csokonai testét elnyelte a debreceni homok. S különös, hogy Júlia halá­lának meg ez az év volt századik évfordulója. Lippenszky István és Horváth Mihály 1954 őszén hívták fel figyelme­met erre a kettős évfordulóra. Már kész tervvel jöttek. Először egy „insurgens indulót” és Csokonai „belépőjéhez" kértek dalszöveget. Aztán az egy-két versből kötet lett és ahogy Heltai Jenő teleszórta rímekkel a János vitéz mesevilágát: Vitéz és Lilla szerelme így lett számomra is pipacserdő, parázsló szépség, különösen, ahogy Horváth Mihály gyöngyöző me­lódiáit hallottam. Később „társszerzője” lettem Lippenszky Istvánnak. Hogy mit jelent társszerzőnek lenni? Magam rém tudtam elképzelni. Mindenesetre nem közös fogalmazásra, hanem Lippenszkyvel az eredeti elképzelésből megmaradt részek külön-külön feldolgozására kell gondolni. Termé­szetesen minden átdolgozásnál a mű alakult, változott. A zene — a „Reményhez” című ismert dal kivételével — Horváth Mihály gyönyörű munkája. Dalszövegeket ír­tam, ehhez készült a zene, de több esetben a zenéhez kel­lett szöveget írni. A Kkész darab” négy-öt átírás munkája. A Pécsi Nem­zeti Színház vezetősége: Katona Ferenc igazgató, Csa- jághy János dramaturg, Lendvai Ferenc főrendező, Horto­bágyi Margit rendező szeretettel, okos és hasznos tanács­adással támogatott bennünket. Kedves emlékünk a január 10-i dátum, amikor az olvasópróbán első ízben találkoztunk az előadás művész­gárdájával. Bíztató volt számunkra mosolyuk, tapsuk s azóta, a próbák szigorú órái alatt, mi tapsoltuk meg az ö gyönyörű játékukat, szívbemuzsikáló énekszámaikat. Díszlet, jelmezek készen állnak. Március másodikán, pénteken este a függöny felgördül s mi a legkényesebb kritikus: a közönség elé állunk. Szorongunk-e? Mit tagad­juk. Minden ellenvetésre egy mentséget hozunk fel: a Csokonai kultusz oltárán akartunk tiszta tüzet gyújtani. BÁRDOSI NÉMETH JÁNOS Csehszlovákiában rövidesen üzembe helyezik az első atomreaktort Áz MDP Központi Vezetősége távirata a Mongol Népi Forradalmi Párt megalapításának 35. évfordulója alkalmából A Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának, Ulan-Bator A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és az egész magyar dolgozó nép nevében forró elvtársi üdvözletün­ket küldjük a Mongol Népi Forradalmi Párt megalapításának 35. évfordulója alkalmából. Teljes sikert kívánunk Önöknek ahhoz a harchoz, ame­lyet a mongol nép a szocializmus felépítéséért, a béke meg­védéséért vív. Mély meggyőződésünk, hogy a Mongol Népi Forradalmi Párt vezetésével a mongol nép ebben a harcban diadalmaskodni fog. Forró kommunista üdvözlettel: A MAGYAR DOLGOZÓK PARTJA KÖZPONTI VEZETŐSÉGE Magyar parlamenti küldöttség utazott Csehszlovákiába Külföldi hírek KOPPENHÁGA N. V. Szlavin, a Szovjetunió dániai nagykövete február 27- én H. C. Hansen dán minisz­terelnök küszöbönálló moszk­vai utazásával kapcsolatban fogadást adott. Hansen miniszterelnök és kí­séretének moszkvai utazását március 2-ára tűzték ki. BERLIN Thomas Dehler, a Szabad Demokrata Párt elnöke egy mannheimi gyűlésen újabb he­ves támadást intézett Ade­nauer ellen. Szemére vetette a kancellárnak, hogy erkölcs­telen eszközökkel igyekszik po­litikai célkitűzéseit elérni és semmibe veszi a demokrácia alapelveit. Dehler bejelentette, hogy a Szabad Demokrata Párt fehér könyvet ad ki ‘a Nyugat-Né- metországban elharapózott po­litikai korrupcióról. Ez a fe­hér könyv a terror és lélek- vásárlás megdöbbentő adatait tárja majd a közvélemény elé — hangoztatta Dehler, BERLIN A bajorországi Fürthben a Dinamo A. G. központi gyár­épülete előtt hétfőn többszáz ifjúmunkás elszántan tüntetett a militarista törvények tervbe­vett megszavazása ellen. A tüntető menetben vitt transz­parenseken ilyen feliratok voltak: „Katonai törvények helyett ifjúságvédelmi törvé­nyeket kívánunk!“, „Le a há­borúval és a militarizmussal!“, „Ne kaszárnyákat, hanem la­kóházakat építsetek!“ A tüntető ifjúmunkások hangszórókon felszólították a Dinamo A. G. dolgozóit, köve­teljék a bonni parlament kép­viselőitől, hogy március 6-án és 8-án utasítsák el az űjab militarista törvényeket és kel­jenek a nyugatnémet ifjúság védelmére. NEW YORK Hammarskjöld, az ENSZ fő­titkára a napokban tért vissza Newyorkba 17 országban, köz­tük a közel- és közép-keleti országokban tett utazásáról. A főtitkár útjának eredményei­ről sajtóértekezletet tartott. Hammarskjöld azt mondta, hogy a közel-keleti helyzet „rendkívüli drámai“ és ez nem segíti elő a rendezést. Nyilván­valóan a közel-keleti angol— amerikai fegyverszállításokra utalva, hangsúlyozta, semmi ok sincs arra, hogy ilyen fegy­verszállítások történjenek. A Csehszlovák Köztársaság nemzetgyűlésének meghívásá­ra szerdán este baráti látoga­tásra a Csehszlovák Köztársa­ságba utazott a Magyar Nép- köztársaság országgyűlésének küldöttsége. A küldöttség vezetője Ró­nai Sándor, az országgyűlés elnöke, az MDP Központi Ve­zetőségének tagja. A küldött­ség tagjai: Antos István, az MDP Központi Vezetősége osztályvezetője, Bognár Rezső, a Magyar Tudományos Aka­démia főtitkára, Csikesz Jó­zsef,né, az MDP Központi Ve­zetőségének póttagja, az Kairó (TASZSZ) Khartumi jelentés szerint a szudáni Koszti város (Kék Nílus tar­tomány) környékén paraszt­megmozdulásokra került sor annak következtében, hogy a gyapottermelő parasztok a gyapotjukért kapott ellenszol­gáltatás felemelését követel­ték. Mikor a gyapotrészvény­társaság nem volt hajlandó teljesíteni a követelést, a tár­saság ültetvényein dolgozó pa­rasztok sztrájkba léptek; A sztrájkolok ellen rendőrö­ket küldtek. A rendőrséggel való összetűzés következtében sok paraszt meghalt és meg­MDP budapesti pártbizott­ságának titkára, az or­szággyűlés jogi bizottságának tagja, Földvári Rudolf, az MDP Központi Vezetőségének tagja, a Borsod megyei párt- bizottság első titkára, Germa- dice Vilmos, a Ganz Vagon- és Gépgyár gépészmérnöke, Kasza- povics András, az MDP Köz­ponti Vezetőségének póttagja, termelőszövetkezeti elnök, Nagy istók József, az országgyűlés alelnöke, Szobek András, az MDP Központi Vezetőségének tagja, begyűjtési miniszter, Wolf Johanna építész-főmér­nök. sebesült. A rendőrség tömeges letartóztatásokat hajtott végre, a letartóztatott parasztok szá­ma meghaladta a hatszázat. Kétszáznyolcvanöt embert Koszti városába vittek és az ottani laktanya egyik kisebb helyiségébe zárták őket. A túl­zsúfoltság és a szellőzés hiánya következtében egy nap lefor­gása alatt százkilencvennégy paraszt részben megfulladt, részben hőgutától meghalt. A tragikus eset nagy felhá­borodást keltett a szudáni köz­véleményben. Több politikai párt és parlamenti csoport Koszti,ba küldte képviselőit az ügy megvizsgálására. Khar­Eísenhower ismét jelölteti magát Washington: A Reuter szer­dán délután 16 óra 45 perckor soronkívüli hírben közölte: Eisenhower bejelentette, hogy hajlandó másodszor is pályázni az elnökségre. Nehru indiai miniszter- elnök elfogadta Eisen­hower elnök meghívását Delhi (TASZSZ): Nehru, in­diai miniszterelnök bejelentet­te a népi kamarában, hogy el­fogadta Eisenhower elnök meg­hívását és meglátogatja az Egyesült Államokat. Nehru kö­zölte azt is, hogy az elfoga­dáskor meghívta Indiába Eisenhower elnököt. Mindezek — mondotta, — kilenc hónap­pal ezelőtt történtek és nin­csenek összefüggésben Dulles mostani látogatásával. Moszkvába érkezett Vincent Auriol Moszkva (TASZSZ): Febru­ár 29-ére virradó éjszaka K. J. Vorosilovnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének személyes vendége­ként feleségével együtt Moszk­vába érkezett Vincent Auriol, volt francia köztársasági el­nök, neves francia politikus. A vnukovoi repülőtéren S. R. Rasidov, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének el­nökhelyettese, az Uzbég SzSzK Legfelső Tanácsa Elnökségé­nek elnöke, N. M. Pegov, a Legfelső Tanács Elnökségének titkára és más személyiségek üdvözölték a vendéget. tumban népes tüntetések zaj­lottak le. Tiltakozó tüntetések voltak más szudáni városokban is. A szudáni kormány kivizs­gálta a Kosztiban lezajlott eseményeket. A vizsgálat ered­ményeiről kiadott hivatalos közlemény beismeri, hogy a letartóztatott parasztok a túl­zsúfoltság miatt megfulladtak. Mint Khartumból jelentik, Koszti főbírája elrendelte két rendőrtiszt, továbbá számos katona letartóztatását, mert bűnösnek találták őket a le­tartóztatott parasztok halálá­ban. Prága (TASZSZ) A Cseh­szlovák Távirati Iroda jelen­tése szerint a közeljövőben átadják rendeltetésének az el­ső' csehszlovákiai atomreak­tort. Az atomreaktor üzembe­helyezésével az országban je­lentős mértékben meggyorsul az atomfizika fejlődése. Sztálin ut 3. Vénségesen vén ház. Apróka ablakok szaggatják a métervas­tag falakat, kovácsoltvaskapu zárja a meredeken kanyargó lépcsőt, boltívbe feszülnek a mennyezetek, melyeken idege­nül függenek a villanylámpák. Évszázadok adtak egymás­nak itt, ebben a házban talál­kozót — évszázadok és elha­gyott, apátlan-anyátlan gyer­mekek. A Sztálin út háromban ugya­nis állami gyermekvédő ott­hon van. Cyermekkéz-irta feliratok a folyosókon, gyermekek-szer­késztette faliújság az emeleten, gyermekek-v etette ágyak a hálószobákban. Van itt óvo­da ,iskola — tehát óvodás és iskolás gyermekek is vannak — és találkoztam felnőttszámba vehető, serkenőbajuszú le­génykékkel, formásodó lányok­kal is. Az egyik ilyen legény­ke dolgozik már, keresetét sof- főrvizsgára kuporgatja, az egyik ilyen nagylány éppen a munkakönyvét hozza — ar­cán csak úgy fénylik a boldog­ság, hogy kezében tarthatja ezt a bordókötésű könyvecskét. Talán azért örül, hogy kisza­badul az otthonból? Nem. Itt­marad. Az otthonban vállalt munkát, de ez a könyvecskéd saját lábán megálló emberré, önálló keresővé avatja a telt­arcú, mosolygós lányt, az új takarítónőt. Milyen szép a gyermekek mosolya! Hasonlították ezt a tnosolyt szivárványhoz, hason­lították a felhők mögül előbuk­kanó Nap sugarához, hasonlí­tották már sokmindenhez, pe- iig a gyermekmosoly semmi­hez sem fogható! Szebb ez i világon mindennél, Különö­ERZSIBŐL — UDVARI ERZSI LESI' ■ sen itt, ebben a régi házban a legszebb, ahová legtöbbször a sohasem vagy csak a nagy­ritkán mosolygó gyermekeket hozzák. Szombathelyíné, az otthon vezetője meséli, hogy vala­mennyi védencük élete valósá­gos tragédia. Szülők halála, iszákos apák kegyetlensége, be­törések, koldulások megalázta­tásai árnyékolják be ezeket a gyermeklelkeket. Ahogy járjuk a szobákat, el sem hiszem, hogy a halkan ka- carászó Irénkét még egy hét­tel ezelőtt rettenetes verések zöld-fekete foltjai csúfították, hogy ez a figyelmesen rajzol- gató szőke kislány néhány hó­napja még tetvesen, varasan szakadt ruhában kínálta a vi­rágokat a Nádor söröző duha­jai között, hogy az a huncut­szemű kisfiú túl van már tu­catnyi lopáson és néhány be­törésen ... De minek beszéljek az életnek csak árnyékos olda­lát ismerő gyermekek múltjá­ról? Néhány sorban úgy sem fér el mindaz a szörnyűség, amit átéltek és ami nem gyer­meknek, hanem felnőttnek is nagyon sok lenne. Már csak azért sem érdemes felhánytorgatni ámul­tát, mert itt — ahol ugyan csupán átmeneti időre találtak otthonra a gyermekek, —már itt is megkezdik a vadhajtások nyesegetését. Nemcsak a gyer­mekek haját, körmét nyírják illendő hosszúságúra, hanem jellemük formálásához is hoz­zálátnak. A nemrég még zabo­látlan, fékezhetetlen virágárus­lány éppen megböki az iskola­padban izgő-mozgó társát és odasúgja: — Tedd hátra szépen a keze­det! Ne ugrálj! És a hétéves „Kaszinó“ en­gedelmeskedik. A betörőbanda tagjából kis­iskolássá lett huncutszemű fiú éppen befejezi rajzát. Odaha­jol hát szomszédjához és segít néki: — Ne nyomd a ceruzát! Lá­tod, igy kell! Mire kikerülnek az át­meneti gyermekvédő otthon­ból, talán már el is felejtik múltjukat. Mert minden gyermeknek múltja van itt, még annak is, aki csak. most kezdte az életet. Múltja? Ugyan, mi lehet fel­írva egy négyhónapos apróság tiszta életlapjára? Hiszen egy négyhónapos emberpalánta a kezén, lábán és anyja emlő­jén vagy a cuclisüvegen kívül más egyebet még nem nagyon fedezhetett fel a nagyvilágból! S mégis: Erzsikét még születé­se előtt elhagyta apja, négyhó­napos korára túladott rajt any­ja is. Előttem nyilatkozat: „Le­mondok róla örökre . ■..“ Nézem, hallgatom az asz- szonyt, aki a nyilatkozatot mu­tatja. — Itt van, ni! Lemondott ró­la! Hozzám már hiába jönne a gyerekért. Még a házba sem engedném be! Lám, aki egy rossz szülő- anyának csak elvetnivaló kö­lönc, az ennek az idegen asz- szonynak, a legféltettebb kin­cse, olyan kincs, amit sohasem akar kiengedni a házából. Mert Udvari Jánosné nagy elhatározással jött a gyermek­védő otthonba Szabadszentki­rályról. Hallgatom, milyen rajongás­sal, végtelen szeretettel beszél a kicsi Erzsiről: hogy már akkor megnyerte a szívüket, mikor két hónappal ezelőtt látták a gyermekkórházban. Ahogy rájuknevetett a barna- szemű kislány, Udvari János kijelentette: —* Hazavisszük. Megtartjuk. És hazavitték, megtartották. Egyelőre, mint „kiadott” gye­reket. Pedig sok szaladgálni- valót adott az eleven kará­csonyi ajándék. (Éppen kará­csony estéjére adták ki Erzsit a kórházból). Orvosi igazol­ványt szereztek, hogy egészsé­gesek... írást kértek a tanács­tól, hogy jó helye lesz náluk... Az Anyák Boltjában összeke­resgélték a sok babaholmit: pe­lenkát, gumibugyit, mackót, gyerekágyat, járókát és a töb­bit, amit egy ilyen négyhóna­pos csak megkívánhat magá­nak. De ez volt a könnyebbik do­log. Megküzdeni egyik-másik rokon értetlenségével, néhány szomszéd csúfolódásával ez volt a nehezebb! — Bolondot tesztek! Gondot vesztek a házatokba! — így az egyik látogató. — Inkább egy rakás tüskét hoztatok volna haza, azt ug­rálnátok körül! — adta a „jó­tanácsot” a másik. Akadtak azután olyanok is — és ezek voltak többségben, — akik megsimogatták, kar­jukra vették a kis jövevényt, megcsipkedték arcát, azután ki­csomagolták batyuikból aján­dékukat. — Jól választottatok! Ara­nyos ez a kislány! — dicsér­ték. Valaki így évődött: — Nono! Csak vigyázzatok! Erzsinek is barna a szeme, Já­nosnak is! Talán valami sus- kus van ebben a nagy hason­lóságban! Vajon kire hallgatott az Udvari házaspár? Azokra, akik a tüskéhez hasonlították a gye­reket, vagy azokra, akik helye­selték a választást? Természetesen az utóbbiak­ra. Hiszen azért van itt, a gyer­mekvédő otthonban is. Két hó­napon át „kitapasztalta“ a ki­csi természetét, hajlandóságait és most édes gyermekének akarja. Próbálná csak valaki el­venni tőle! Úgy járna, mint Pappné, a járási gondozónő, aki egyszer ellátogatott Sza- badszentkirályra, hogy meg­nézze, milyen sora van Erzsi­nek. Udvariné azonban ször­nyen megijedt. Végigszaladta hát a szomszédságot a vész- hírrel: Elviszik Erzsikét! És a szomszédság egy szóra összecsődült. Úgy körülvették az asszonyok Pappnét, hogy moccanni sem tudott. Még szerencse, hogy kiderült: nem rossz szándékkal jött. Megkérdeztem Udvarínét: miért ragaszkodik annyira a gyermekhez? — Miért? Mi tizen voltunk testvérek. A nyolc kisebbet én neveltem, Most pedig nincs egy sem. Üres a ház gyerek nélkül. Üres és szomorú. Ahol gyerek van, ott mindig vidám­ság is van. Igaz, néha rossz az a gyerek... De mennyivel több öröm van vele, mint gond! Most is, ha hazajön a férjem a vasútról, első kérdé­se, alszik-e Erzsi? Ha nem, már fogja és játszik vele. A vacsora? Az megvárja... Az­tán a gyerek folytatója a mi életünknek ... Támasz, ha megöregszünk... Miért is él­nénk, ha nem kellene gondos­kodnunk valakiről? Most, hogy van, ha ez az egyszem is van mindössze, erre kell gondolni, róla kell gondoskodni. Nem igaz? Csak rá kell nézni, és lá­tom, hogy igaz. Nem is ér­tem, hogy az a másik anya, Erzsi szülőanyja miért nem fedezte fel a kislányban ezt a boldogságforrást, amit Udvarí­né megtalált és amiből olyan bőven merít. Milyen szén mindez! Hogy itt, a gyermek­védő otthonban Udvariék meg­találták Erzsit. Hogy az anya bűnét, íme, jóváteszi két me­legszívű ember, ök majd gon­doskodnak róla, hogy életének szomorú első négy hónapjára semmi se emlékeztesse ezt a vidám, bamaszemű kislányt. Talán még ezt az újságcikket is eltüntetik, ez se idézze vissza élete keserű kezdetét. Pedig szeretném, ha tudná az a kislány: nemcsak örökbefogadói, de ez az egész város, az egész megye, min­den egyes becsületes ember örül annak, hogy belőle nem­sokára végleg és visszavonha­tatlanul Udvari Erzsi lesz! GARAMI LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom