Dunántúli Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-01 / 52. szám

DUNÁNTÚLI ntAeßmaoiamemrOtjemn A MAI SZAMBÁN: Az MDP Központi Vezetősége távirata a Mon­gol Népi Forradalmi Párt megalapításának 35. évfordulója alkalmából. (2. o.) — Erzsiből — Udvari Erzsi lesz. (2. o.) — A gépállomások politikai munkájának tapasztalatai és felada­tai. (3. o.l — A szerkesztőség postájából. (3. o.) — Termelőszövetkezeti tagok jogai és kötele­zettségei. (3. o.) — A. mai Napló. (4. o.) MDP BARANYA MEGYEI BIIOTT/AC AN AK LAPIA XIII. ÉVFOLYAM, 52. SZÁM ARA: 5# FILLER CSÜTÖRTÖK, 1956 MÁRCIUS 1 Tartsuk rendben a bányagépeket! „Fordulatot kell, elérni a bányászat gépesítésében1’ — ezt szabta feladatul pártunk Központi Vezetőségének múlt év novemberi határozata. E fordulatra a baranyai bánya­üzemekben éppúgy szükség van, mint az ország többi bá­nyaüzemében. A Pécsi Szén- bányászati Trösztnél és a kom­lói tröszt északi bányaüzemei­ben az utóbbi években igen keveset tettek a bányamunka korszerűsítése érdekében. A legnagyobb munkát igénylő jó- vesztést, felrakást és szállítást még ma is főként fizikai erő­vel végzik. A fordulat azonban már megkezdődött. A párthatáro­zat megjelenése óta számos intézkedést hoztak a gépesítés­re. Elsősorban a fejtési és elő- vájási teljesítmények növelé­sét, a bányászok egészségvé­delmét hivatottak szolgálni azok a vízöblitéses fúrógépek, PLM 5-ös és Salzgitter típusú rakodók, modern szállítóberen­dezések, melyek már meg is érkeztek a bányaüzemekbe. Csupán ezév első negyedévé­ben 65 ezer forint értékű fejtő- kalapács érkezik a Pécsi Szén- bányászati Tröszthöz. Anna- akna gépesítési programjá­ban öt Kóla-féle rakodógép, végtelenköteles szállítóberen­dezés, kaparószalagok, gumi­szalagok, rázócsúszdák szere­pelnek. Kossuth-bánya nem­csak kap, de készít is új gépe­ket. Többek között új típusú razómotorokat, Solymár-Csóti- tele kisrakodógépet. Az új gépeket, szállító és más berendezéseket örömmel lugadják, sót kérik is a bányá­szok. Többségük már megér­tette, hogy a széntermelés fo­kozásának, az egy főre eső tel­jesítmény növelésének az em­beri erő határokat szab, hogy további teljesítményemelke­dést csak a gépek segítségével, a gépesítés továbbfejlesztésé­vel érhetnek el. Horák János Kossuth-bányai feltárási csa­pata legutóbb például azzal a kéréssel fordult az üzemveze­tőséghez, hogy nekik is adja­nak vízesfúrógépeket. A gépek iránti igényüket jelentették; be a szászvári, mázai, Béke-aknai bányászok is. Nagyon örven­detes tények ezek, mert eddig egy-egy gép alkalmazása gyak­ran a műszaki vezetők és bá­nyászok ellenkezését váltotta ki, sőt előfordult, hogy a terv- leijcsítés elmulasztását éppen a gépesítéssel indokolták. A bányamunka gépesítése azonban nemcsak azon múlik, hogy a bányaüzemek hány új gépet, szerszámot és más be­rendezést kapnak. Ez is fontos, de legalább ennyire szükséges, iiogy ezeket a gépeket meg is becsüljék, gondozzák, törődje­nek velük. A gép — legyen az a legújabb, a legjobb konstruk­ció, legyen belőle bármennyi — csak akkor segíti a mun­kát, ha ápolják. Sajnos, ma még a bányaüzemekben úton- útfélen találkozni lehet enne« ellenkezőjével. Kossuth-bá- nyán, megyénk legjobban gé­pesített bányaüzemében pél­dául egy hónappal ezelőtt, az úgynevezett F 4-es vágatban a gumiszalag tartotta az ácso- lat helyett a főtét: Ugyanitt gyakran előfordul, hogy nem forognak 'a gumiszalagok gör­gői, hogy olyan vágatokba sze­relik a szállítóberendezéseket, ahol a karbantartás eleve le­hetetlen. A bányagépek meg nem be­csülését mutatja, hogy a Kos­suth-bányai szállítók hét hó­nap alatt tönkretettek egy 22 ezer forint értékű váltót, mert nem kézzel, hanem rendszere­sen a 16 mázsás mozdonnyal váltották át. Dé nemcsak Kom­lón, a pécsi bányaüzemekben is vannak hasonló példák. A pécsi trösztnek mindössze há­rom rakodógépe és két kaparó­berendezése van. Ez igen-igen kevés a tröszt követelményei­hez képest. Úgy kellene tehát vigyázniok rá, mint a szemük fényére, mégis csak a pécsbá- nyaiak gondozzák kielégítően a rájuk bízott rakodó és kapa­róberendezéseket. A szabol­csiak a PLM 5-ös rakodógépei. a vasasiak a B. típusú kaparó­szalagot tették tönkre rövid idő alatt. Az elhanyagolt bányagépek gyakran okoznak üzemzavaro­kat. Ilyenkor rendszerint a gépeket szidják, pedig a hibát elsősorban a gépek kezelőiben kell keresni. A bányagépkeze­lők egyrésze még mindig haj­lamos arra, hogy a műszak előtti kötelező karbantartást, olajozást elmulasztja, nem tö­rődve azzal, hogy kényelmes­kedésével a gép élettartamó; rövidíti meg, teljesítőképessé­gét csökkenti, növeli az üzemzavarok lehetőségét. A bánya műszaki és gépészeti vezetői, de a csapatvezetők is helyesen járnak el ha a gép­kezelők munkáját rendszere­sen ellenőrzik, ha a gépek sze- retetére, megbecsülésére neve­lik őket. A Központi Vezetőség hatá­rozatának végrehajtása, a bá­nyagépesítés eddigi eredmé­nyeinek továbbfejlesztése — a bányagépek megbecsülését is követeli. A Szénbányászati Minisztérium legújabb rende­leté, mely a bányagépek terv­szerű megelőző karbantartása- nak módjait írja elő, nagy se­gítséget jelent. Arra van szük­ség, hogy minden bányaüzem ben maradéktalanul betartsák a TMK-ra vonatkozó rendele­tet, s a műszaki és csapatveze­tőknek, a párt- és szakszerve­zetek is fokozott segítséget nyújtsanak: a bányagépek megbecsülésére,‘és kihasználá­sára ők is hívják fel a figyel­met. Komlói Szénbányászdti Tröszt: 99.5 százalék A komlói bányászok a szom­bati és vasárnapi lendület után megtorpantak — s azóta csök­ken a tröszt havi eredménye. A tröszt havi tervét 29-én reg­gelig 99.5 százalékra teljesítet­te. A visszaesést Anna-akna és Ill-as üzem okozza, amelyek mindössze 80.7, illetőleg 84.2 százalékot értek el a havi terv teljesítésében. Alacsony száza- ’ékuk lerontja Kossuth-bánya. Béta-akna, Nagymányok, Má­za és Szászvár eredményeit is, A Pécsi Szénbányászati Tröszt újra elérte a száz százalékot Nem volt hiábavaló a Pécsi Szénbányászati Tröszt dolgo­zóinak áldozatos munkája, amellyel a hideg időjárás okoz­ta lemaradást igyekeztek pó­tolni. Nem volt hiábavaló a szombati és vasárnapi bocsü- letműszak, és a napi terveknek az utóbbi napokban megismét­lődő túlteljesítése. A pécsi szénmedence dolgozói elérték, sőt egy tized százalékkal meg is haladták a 100 százalékot! öröm ez, nagy öröm min­den pécsi bányásznak! A 100.1 százalék nemcsak azt jelenti, hogy felzárkóztunk a tervüket teljesítő széntrösztökhöz, nem­csak azt, hogy nem kell szé­gyenkeznünk az elmaradás miatt, hanem azt is, hogy több szén lesz a TÜZÉP-telepeken. A Pécsi Szénbányászati Tröszt dolgozóit köszönti ezért a város, a megye. Köszönti a legjobb akna — Széchenyi- akna dolgozóit a havi tervükön felül termelt 679 tonna szé­nért! Köszönti a Pécsi Szén- bányászati Tröszt legjobb kör­letét, a vasasi Takács József körletet, amelynek dolgozói április 4-re tett versenyfel­ajánlásukat túlteljesítve. 100 helyett 312 tonna szenet ter­meltek előirányzatukon felül. Köszönti a legjobb csapatot, Fekete Ferenc csapatát Pécs- bányán, amiért a felszabadulás ünnepének tiszteletére vállall napi fejenkénti öt csille szén helyett 5.3 csillét termeltek. Köszönti Kovács Mihály (5) elvtársat, a tröszt legjobb egyé­ni versenyzőjét, mert felaján­lását túlteljesítve 120 helyett — 127.2 százalékra teljesítette eddig esedékes februári tervét. S köszönt minden dolgozót, — Bzikait, műszakit egyaránt, — akik hozzájárultak a lemara­dás pótlásához és a terv túl­teljesítéséhez. Előadás a korszerű bánya- gépesítésről A Bányászati és Kohászati Egyesü’et a pécsi bányászértel­miség szakmai színvonalának emelése céljából rendszeresen rendez tudományos és kulturá­lis előadásokat a pécsi tröszt kultúrtermében. Az idei programból Bocsán- czy Jánosnak, a Bányászati Kutató Intézet helyettes igaz­gatójának és Sifkovits Nándor­nak, a minisztérium műszaki fejlesztési főosztálya főelőadó­iának előadásai emelkednek ki. ök a francia bányászati egye­sülés fennállásának 100. évfor­dulóján Saint Etienneben és Párizsban rendezett emlék- ünnepélyről mondtak élmény- beszámolót. A Magyar-Szovjet Barátsági Hónap keretében március ele­jén Simon Kálmán elvtárs, a Szénbányászati Minisztérium főosztályvezetője tart előadást Szovjetunióban használatos korszerű bányagépesítési mó­dokról. Bekötőutat kap Kékesd Kékesd megkapta az öt­venezer forintot a békeköl­csön előirányzatának telje­sítéséért és a jegyzett ösz- szeg határidő előtti befizeté­séért. Ezen felül most még 20.402 forint építési keretét is kapott a község terven felül. Ebből az összegből be­kötőút épül. Ugyancsak a barátsági hó­napban kiállítást rendeznek a legújabb magyarul megjelent szovjet bányászati szakköny­vekből. Kurucz János, Szovjetunió­ban végzett bányamérnök ugyancsak a jövő hónapban rendezendő klubesten a meg­erőltető munkafolyamatoknak a Szovjetunióban történő gé­pesítésével kapcsolatos kérdé­sekről beszélget majd az ér­deklődőkkel. Új gépek a Dohánygyárban Január 25-én megkezdték a munkát a Pécsi Dohánygyár két új, német Triumph 3. tí­pusú szivarkakészítő gépén. A gépek egyenkénti teljesítmé­nye 1230 cigaretta percenként. A két új gép alkalmazása ’ehetővé teszi, hogy — a ter­melés változatlan arányai mel­lett — több időt fordíthassa­nak a tervszerű megelőző kar­bantartásra, ezáltal csökkent­sék a gépkiesést és növeljék a termelékenységet. Á Vörös-csapat most is az elsők között van A Béta-aknai Vörös-csapat­nak hetvenkét csille szenet kell termelnie egy műszakon. — Ehelyett 28-án is 88 csillét küldtek felszínre. Február 29- én reggelig havi tervüket 115 százalékra teljesítették és a hónap folyamán 250 csille sze­net termeltek előirányzatukon túl. Ezüstkalászos gazdák lesznek Nemsokára vizsgára készü­lődik 46 szigetvári gazda. Ezüstkalászos gazda-jelöltek valamennyien, akik második esztendeje már, arra használ­ják a téli hónapokat, hogy a nyári időszakban minél gyü­mölcsözőbben tudjanak dol­gozni. Az elmúlt esztendőben kezdődött a tanfolyam, 39 hall­gató végezte el az első évfo­lyamot. Az idén újabb hét jelentkező akadt és ma már öreg termelőszövetkezeti tag, egyéni paraszt, gyári munkás, egyforma szorgalommal tanul­ja a zöldség- és gyümölcster­melés és a szőlészet ismere­teit. A jó előadó, a szorgalmas hallgatók mellett nagyrésze van a tanfolyam sikerében a szigetvári járási kultúrház ve­zetőjének, Papp Istvánnénak is. A hetente kétszer össze­gyűlő hallgatókat fűtött terem, oktatófilmek, vetítőgép és minden olyan szükséges segéd­eszköz várja, amely megköny- nyíti az elméleti anyag elsajá­títását. A tanfolyam első eredmé­nyei már ezen az őszön jelent­keztek. Bencsik Jánosné, Papp János, Török József né, már a tanfolyamon tanultak sze­rint telepítették új szőlőjüket. A Kossuth Tsz nagyüzemi gyü­mölcsösét, szőlőtelepét is a fel­tanfolyamon oktatottak használásával vezetik. Az elméleti ismeretek elsa­játítása mellett alapos gyakor­lati képzésben is részesülnek a jövendőbeli ezüstkalászos gazdák. Kint a gyümölcsösök­ben és szőlőkben mutatják be a gyümölcsfák téli ápolását, metszését, ültetését. A közelmúltban Pécsett ren­dezett gyümölcs és szőlészeti ankéton a tanfolyam három legjobb hallgatója Nicsovics Ottó, Hortobágyi Istvánná és Nyers István is résztvett. A jövő hónapban pedig vala­mennyien ellátogatnak a Sző­lészeti Kutatóintézet pécsi te­lepére, hogy a legújabb kísér­letekről is táiéko7Ódiának CJt’&c&fäshcdU'Cifa a? űtolt Két kötél tartja életünket. Ha most elszakadnak ... Lenézek, egészen mé­lyen pislákol valami fény. A bödön si­mán siklik tovább az aknában. Nagyon vigyáznak ránk, ott fent. Itt-ott fények villannak, ventillátor meg agregátor- kamrák mellett suhanunk el. Úgy ér­zem magam, mintha egy léghajó kosa­rában állnánk, csak nem a levegőbe indulunk ötheti utazásra, mint Verne hősei tették, hanem ötperces kirándu- , lásra megyünk a föld alá. Az akna alján párás, forró a levegő, az emberekről szakad a veríték. Nehéz itt dolgozni. Pedig keményen kézbe kell markolni a fejtőkalapácsot. Andezitbe vágják az első szinti rakodóhelyet. A követ markológép emeli abba a bö- dönbe, amelyből kiszálltunk, s az már viszi is a magasba. Maroknyi ember küzd itt a természet­tel. A vízzel, amely bőven buzog fel a 'mélyből. A kővel, mely magába rejti a gazdag széntelepeket. Vastag kőgyűrűt építenek a földbe. Rajta hozzák majd ki néhány esztendő múlva a szenet. De addig még tengernyi munka vár. S az emberek? Azt mondják, hogy jó most itt lent, mert legalább meleg van. Ezt á meleget 25—30 fokra becsülhetjük. Szó­val nyár van a télben. Ha nem perme­tezne fentről a víz s attól se kéne tar­tani. hogy a kő megsebzi a testüket, elég lenne egy trikó is ruhának. Napjuk egyharmadát itt töltik Pász­tor Gyuláék, Bőrnagy Lászlóék. Itt töl­tik, vízben — forróságban — kemény, izzadságos munkában. — Vigyázz! Jön a bödön — kiáltja valaki. Most hármat rántanak a jelzőkötélen, mert mi megyünk fel a napszintre. Akad egy társunk is az útra. Búzási István, rááll a bödön peremére, mi a másik oldalra húzódunk, hogy fel ne billenjen, s már indulunk is. Vagy húsz métert emelkedünk, akkor jelzésre las­san megáll a felvonószerkezet, Buzási ügyesen rámászik egy kereszttartóvasra, aztán egy kötéllétrán igyekszik tovább megigazítani a sűrítettlevegő vezetékét. Úgy mászik a létrán, hogy rá se gon­dol: feje fölött ötszáz méter s alatta meg vagy hatvanra a talpszint. Mint a lift, gyorsan szalad fölfele a bödön. Egyre hűvösebb lesz a levegő, hiába, itt Afrikából öt perc alatt vezet az északi sarkra az út. A mélyítőtorony faépítményén már jégcsapok lógnak s az emberek vastag pufajkában vacognak és körbe-körbe mindenütt hó. A szél is fütyül itt, a hegytetőn s a távolban fehér ködben olvadnak össze Komló hósipkás házai. — Már kicsit enyhült az idő, de mi volt itt — sóhajt Póra Jenő üzemvezető. Mintha valóban az északi sarkon let­tek volna. A multheti nagy hófúvás pár óra alatt félméteres térítőt borított a földre. S tanácstalanul álltak meg a csilletolók. — Most hogyan? Felelet helyett egy lapátot nyomtak a markukba, hogy ássák ki a meddő­hányóhoz vezető síneket. Sötét volt, egy csillag se ragyogott akkor az égen. A munka egy percre se állt meg, a bödönök szaporán hozták fel a követ s az emberek siettek kiönteni. Aztán délután újabb baj szakadt a telepre. Hosszúhetényből visszaérkezett a gépkocsi s a kísérők azt jelentették az, üzemvezetőnek, hogy egy lapát ho­mokot sem tudtak hozni, mert a bányát betemette a hó. Pedig éppen elfogyott, a homok s az akna körbefalazása nem állhat meg. — Menjenek vissza! Próbálják meg mégegyszer! Újra csak eredménytelenül tértek haza. — Majd elmegyek én — mondta Pó­ra üzemvezető s el is ment Dombai Jánossal, munkaidő után. Hozott is homokot, igaz, hogy robbantani kellett, de tele volt a kocsi. Közben már újabb nehézségeket je­lentettek: — Eltörött az akna felső csapóajtaja a fagytól! — A másikon meggörbültek a zsané­rok! De mindenre volt megoldás. Hoztak fel embereket a talpszintről s dolgoztak csökkentett létszámmal, de megállás nélkül. Hát hogyne, mi nekik egy kis rossz idő, szél, hó meg miegymás, nekik, akik a kemény kővel birkóznak már esztendők óta. Az csak nagyobb ellen­fél?!

Next

/
Oldalképek
Tartalom