Dunántúli Napló, 1956. febuár (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-21 / 44. szám

DUNÁNTÚLI

wnÁcpmnÁBmrmrtrBuerEin

A szovjet nép élvezi az országunkban végbement mélyreható kultúrforradalom gyümölcseit. Egyetlen egy kapitalista országnak sincs annyi iskolája, technikuma, tőiskolája, tudományos kutatóintézete, kísérleti állomása és laboratóriuma, színháza, klubja, könyvtára és egyéb népművelési intézménye, mint a Szovjetuniónak.

(Hruscsov elvtárs kongresszusi beszédéből)

MDP BARANYA MEGYEI BIZOTT/AGÄN AK LAPJA

XIII. ÉVFOLYAM, 44. SZÁM

ARA: 5« PILLÉR

KEDD. 1956 FEBRUAR 21

V. M. Molotov elvtárs felszólalása a Szovjetunió Kommunista Pártjának

XX« kongresszusán

Moszkva (TASZSZ). A Köz- Ponti Bizottság beszámolójának rövid méltatása után Mo- lotov elvtárs többek között a következőket mondotta:

Népünk dicső útra tekinthet vissza. Már a háború előtt alapjában Véve felépítette a szocialista társadalmat, Piost pedig fokozatosan halad a szocializmusból a kommunizmusba.

Molotov elvtárs ezután az Ötödik ötéves terv túlteljesítésével, a hatodik ötéves terv feladataival, a munkás-pa- taszt szövetséggel foglalkozott, tPajd a mezőgazdaság fellendítésének kérdéseiről szólott.

Ki kell emelni — hangsúlyozta — hogy a párt és a szovjet kormány különös figyelmet fordít a kolhozparaszt ság jólétének növelésére. A kommunista építés feladatainak megfelelően az állami tervek előirányozzák, hogy a falusi népjólét mind jobban közeledjék a városi életszínvonalhoz. Ismeretes, hogy az ötödik ötéves terv esztendeiben

a kolhozparasztok reáljövedelmének színvonala ötven százalékkal, a munkások és az alkalmazottak reálbére pedig 39 százalékkal növekedett. A hatodik ötéves terv előirányozza, hogy tovább kell növelni a kolhozparasztok jövedelmét, — átlagosan legalább 40 — a munkások és az alkalmazottak reálbérét pedig átlagosan 30 százalékkal.

Molotov elvtárs ezután az ipar és a kereskedelem fejlesztésének kérdését érintette, majd a hétórás munkanapra

való áttérésről, valamint a reálbérek további emeléséről beszélt, amiben ismét megmutatkozik a párt gondoskodása a dolgozók életének megjavításáról.

A párt őszintén és bátran feltárja a nagy fogyatékosságokat a gazdasági és a kulturális építés valamennyi ágazatában — folytatta Molotov elvtárs. —

A párt minden módon arra törekszik, hogy megjavítsa és ezzel csökkentse az állam- apparátust, a legszigorúbban biztosítsa a törvényességet. A párt mindenben a munkások, a kolhozparasztok, az értelmiségiek támogatására és tevékeny közreműködésére támaszkodik.

Mélyreható változások a nemzetközi hejyzetben és az új háború elhárításának lehetősége

A második világháború %en komolyan próbára tette a szovjet szocialista társadalmi és államrendet — jelentette ki Molotov elvtárs. — Ez a Próba megmutatta, hogy a Pép odaadó támogatását élveké szocialista államnak kimeríthetetlen szellemi és anyagi Erőforrásai vannak;

Hazánk a háború befejezése Után rövid idő alatt újból a gazdasági és a kulturális épí- tés rohamos fellendülésének htjára lépett. Tudjuk, hogy a sZocializmust építő népi demokratikus országok is sike- rEsen oldják meg feladataikat.

Hangsúlyozta a béke, a demokrácia, a szocializmus hajmás tábora létrejöttének fendkívül fontos nemzetközi

Jelentőségét.

E tábor országainak tapasztalata megmutatja — mondotta Molotov elvtárs — hogy a ^oeializmus építésének útjai különbözőek, egyszersmind

Példátlan mértékben kiterjeszti a szocializmus befolyásénak lehetőségeit és arányait.

a tábor ugyanakkor biztos támasza a tőkés országokban a. jogaiért és élete megjavításért küzdő munkásosztály- Pek és minden dolgozónak.

i kapitalista világ- úlett létezik a szolrendszer is._A tör- pirendre tűzte e oékés egymás mel- c kérdését. Termé- imolni kell azzal, rendszer között élnék a nézeteitére- ák. Ezért világosan ell arra a kérdésre megoldani a meg- események során látás kérdéseket.

Erre csak két út van: vagy

a tárgyalások, a nézeteltéré- sek békís rendezése vagy a háború. Más út nincs.

tunló és minden más i ország határozottan

a háborút. Arra tohogy a szembenálló hívei is elismerjék a .'más mellett élés elun kíméljük erőnket rgyalásokkal oldjuk legérett és felmerülő zi problémákat, hogy k a béke és a népek ínak fenntartását es

megszilárdítását. (Hosszas

taps.)

Molotov elvtárs hangsúlyozta, hogy a jelen körülmények közt létrejöttek azok a társadalmi erők, amelyek elegendők és képesek arra, hogy megakadályozzák a háborúkat, hogy yégetvessenek az imperialista háborúknak.

Ezen erők megjelenésének következtében — jelentette ki —megszületett a háború elhárításának reális lehetősége.

(Taps.)

Természetesen figyelembe kell venni azt is, hogy az im-» perializmus legagresszívabb körei a történelmi fejlődés kerekének visszafordításáról szövögetnek terveket.

Köztudott, hogy az ilyenfajta törekvéseket fejezték ki a „féken tartási1' tervek és különösen a „felszabad!- tási“ tervek, amelyeket agresszív szellem hat át a szocializmus országai ellen. De más ilyenfajta képtelen terveket szőni arra, hogy a kapitalizmust a szocializmus országaiban erőszakosan visszaállítsák és megint egészen más mennyire valósíthatók meg e tervek a jelen körülmények között, tekintve, hogy a Szovjetunió létezése és fejlődése nek egész története oly ragyogóan bebizonyította: e tervek ’égvárak, irreálisak. (Hosszantartó taps.)

Molotov elvtárs ezután leszögezte, hoav abban a kérdésben, lesz-e háború avagy nem most teljesen más a helvzel mint a legutóbbi viláebábor- előtt és méginkább más, min* imilyen az 1914—1918. évi háború előtt volt.

Molotov elvtárs rámutatott ’mgv kialakult a szocialista ál 'amok tábora, amely az úi bá- ború előkészítésén mesterkedő agresszív körökkel szemben a héke megóvásában látja főfel -'datát.

A béke kérdésében valamennyi nép érdeke,

függetlenül az egyes országok társadalmi és állami berendezkedésétől, egybeolvad az egyetemes béke. a népek közötti barátság és együttműködés ügyét önfeláldozá- an védelmező szocialista tábor országainak érdekeivel.

Nem szabad lebecsülnünk a háborús veszélyt — folytatta Molotov — de nem szabad lebecsülnünk erőinket sem, sok lehetőségeinket a béke megvédésében és biztosításában. Az ilyen lebecsülés akadályozna bennünket abban, hogy a béke fenntartásában és megszilárdításában felhasználjuk mindazokat az, erőket, amelyek a második világháború után a földkerekség minden részén feltűntek és rendületlenül növekszenek.

Az ellenséges erők táborában jól tudják, hogy mi felmérhetetlen anyagi lehetőségekkel és technikai vívmá- nybkkal rendelkezünk — köztük a leghatalmasabb és legkülönfélébb, legkorszerűbb fegyverfajtákkal is — hogyha szükséges, kellőképpen álljuk a sarat.

(Viharos, hosszantartó taps.)

Gondolnunk kell arra, hogy ellenfeleink > felhagytak sok olyan illúzióval, amelyben még nemrégiben ringatták magukat. Nekünk pedig gondoskodnunk kell arról, hogy anyagi és technikai erőben — beleértve a biztonság biztosításának és az agresszióval szembeni ellenállás biztosításának összes elengedhetetlen és ’eetökéletesebb eszközeit — még erősebbek, szervezettebbek és hatalmasabbak legyünk. (Hosszantartó taps.)

I,ehetőségeink nem kisebbek, mint a másik táboréi Anyagi forrásaink, legújabb technikai vívmányaink,

óriási embertartalékunk és nénelnk elmélyüH barátsága, erkölcsi-politikai egysége a szocializmus táborának legyőzhetetlenségébe vetett biztos tudattal töltenek el bennünket.

'Viharos, hosszantartó taps.)

A béke megvédésének kérdésében olyan a nenjzetközi helyzet, amilyenről 10—15 esztendővel ezelőtt csak ábrándozhattunk volna. A szocialista tábor határain túl is gyarapszik szövetségeseink száma. Nem csekély az olyan más államok száma sem — különösen azok körében, ame- ’vek tegnap még teljes mértékben az imperializmustól függtek és csak most tértek

rá a nemzeti élet önálló útjára — amelyek nyíltan állást foglalnak az agressziós tervekkel szemben.

Ezzel összefüggésben Molotov kiemelte: a gyarmati rendszer mostani szétesésének vi- ’ ágtörténelmi jelentőségét.

Soha azelőtt agresszoroknak még nem kellett oly nagy nehézségekkel megküzdeniök terveik keresztülvitelében — folytatta, — mint most.

A támadók ugyanis most már nem számíthatnak arra, hogy politikájuk végrehajtását a népek engedékenyen és alázatosan szemlélik. De korántsem szabad elbizakodnunk. ennek nem szabad arra vezetnie, hogy a véletlenre bízzuk magunkat.

Tudjuk, mily hatalmas és mennyire különböző eszközöket vesznek igénybe az imperialisták a fegyverkezési hajsza folytatására és a háborús hisztéria felszítására, hogy ebben a légkörben újabb terveket szőjenek támadó háborúra. — Tudjuk, milyen széles körben használják fel e cél érdekében a burzsoá sajtót, rádiót, mozit és minden más propagandaeszközt. Mindezt nem szabad lebecsülnünk nemcsak

azért, hogy ne gyengítsük, hanem azért is, hogy minden lehető módon fokozzuk a népek ellenkezését és ellenállását minden, a háború előkészítésére irányuló tervvel szemben Molotov elvtárs ezután rámutatott, hogy nem egyszer még megmutatkozik a Szovjetunió külpolitikájában, a külügyminisztérium munkájában az új háború elhárítására rendelkezésre álló lehetőségek lebecsülése. Ennek a lebecsülésnek véget kell vetni.

Pártunk külpolitikájában mindig azt a módszert követi,

— folytatta a továbbiak során, — hogy

a legkomolyabban számba kell venni az adott feltételeket, az adott helyzetet és fel kell ismernie a történelmi fejlődés távlatait. Az elviség és a rugalmasság lenini ösz- szekapcsolása a külpolitikai vonalvezetésben — ez az, ami biztosítja pártunk sikerét a nemzetközi feladatok megoldásában.

Az a törekvésünk, hogy megvédjük a békét és megakadályozzuk az újabb világháborút, a szocializmus országainak legyőzhetetlen barátságára és — függetlenül társadalmi és államrendszerüktől

— az olyan nem szocialista

országok mind hathatósabb támogatására támaszkodik, amelyek kiállnak a béke érdekeinek ellentmondó katonai tömbök ellen és állástfoglalnak az államok békés egymás mellett élésének elve mellett.

Köztudott, milyen nagyjelentőségű a béke megszilárdítása szempontjából az olyan országok álláspontja, mint India, Burma, Indonézia, Egyiptom és más országok,

A békéért és áz új háború veszélye ellen vívott harcunk érdekei megkövetelik, hogy

mind a kommunista, mind a szocialista pártok figyelmének középpontjába a munkásosztály egységének megteremtése kerüljön

— hangoztatta a továbbiak során. — A munkásosztálynak feltétlenül le kell vonnia a tanulságot abból, hogy az agresszív erők már kétízben használták fel sorainak megosztottságát világháború előkészítésére és kirobbantására.

Nem lesz háború, ha a munkásosztály tettekkel egyesíti erőit és mindvégig kitart a béke védelmére Irányuló eltökélt szándéka mellett.

A Szovjetunió harca a békéért és a nemzetközi biztonságért

Molotov elvtárs foglalkozott a szovjet békepolitika múlt esztendei eredményeivel, majd az Egyesült Államok bizonyos köreinek ösztönzésére létrehozott támadó katonai tömbökről, az Egyesült Államok és Anglia vezette északatlanti tömb szerepéről beszélt.

így folytatta:

A hitlerizmus összeomlása és a békeszerető Német Demokratikus Köztársaság létrejötte után az európai földrészen most már nincs olyan agresszív állam, amely az adott körülmények között új világháború kirobbantására szánná el magát, támadást indítana, a Szovjetunió vagy a népi demokratikus országok ellen.

De nem lehet szó nélkül elmenni Nyugat-Németország új- rafel fegyverzésének tervei mellett. Nyugat-Németországot már bevonták olyan támadó katonai csoportosulásokba, mint az északatlanti tömb és a nyugat-európai katonai szövetség. Nyugat-Németország új- rafelfegyverzése minden kétségen kívül fokozza az ellentéteket és növeli az összeütközések lehetőségét, beleértve az imperialista országok ellentéteit és konfliktusainak lehetőségét is.

Ázsiában ma — mutatott rá Molotov elvtárs, — ha Dél- Koreát figyelmen kívül hagyjuk, az agresszió veszélyének az a fő forrása, hogy Tajvan szigetét amerikai katonai támaszponttá változtatták. Ez a támaszpont teljesen szükségtelen lenne, ha nem lennének agresszív tervek a nagy Kína ellen.

A mi álláspontunk az, — emelte ki Molotov elvtárs, —

hogy minden államot s elsősorban a nagyhatalmakat. — a köztük lévő nézeteltérések ellenére, — egyesíteni kell annak a körülménynek, hogy valamennyien érdekeltek a béke megőrzésében.

Mindenki előtt nyilvánvaló hogy az egyetemes béke biztosításának ügye mily nagymértékben függ a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok viszonyának gyökeres megjavításától. Ennek figyelembevételével a szovjet kormány N. A. Bulganyinnak Eisenhowerhez, az Amerikai Egyesült Államok elnökéhez intézett ismert üzenetében, javasolta a szovjet-amerikai barátsági és együttműködési szerződés megkötését. E javaslat amerikai fogadtatása arról tanúskodik, hogy az Egyesült Államokban most erősek azon körök híveinek poziciói, amelyek a rendezetlen kérdéseket nem tárgyalások, hanem háború útján kívánják megoldani, s hogy ezek a körök bizonyos befolyással vannak az elnökre és a kormányra.

De hiszen az amerikai nép érdekei, éppúgy, mint a többi nép érdekei is, a békéről való fokozott gondoskodást követelik meg.

Ilyen körülmények között feltételezhetjük, hogy erőfeszítéseink a szovjet-amerikai viszony megjavítására kellő megértésre találnak majd az Amerikai Egyesült Államokban.

Változatlan igyekezetünk folytatta Molotov elvtárs, — hogy megjavítsuk viszonyunkat Nagy-Britanniával és Franciaországgal is.

Minthogy a francia kormány különösen érdeklődik a leszerelés Iránt, arra törekszünk, hogy együttesen bizonyos haladást érjünk el e probléma megoldásában.

A Szovjetunió mindig is híve volt és ma is híve annak, hogy fejlessze baráti kapcsolatait minden országgal, legyen szó nagyról vagy kicsinyről. A többi között reméljük, hogy mód van ilyen viszony kialakítására Törökországgal, Iránnal, Pakisztánnal és Japánnal is.

Pártunk és szovjet kormányunk arra törekedett, hogv a békeharc frontját a lehető legnagyobb mértékben kiszélesítse, s evégett e harcot a nemzetközi feszültség enyhítésének zászlaja alatt indította el.

A nemzetközi feszültség enyhítésének politikája a béke- harc legközérthetöbb és’eg- rugalmasabb formája, s az adott körülmények között a legnagyobb lehetőséget nyújtja arra, hogy ebbe az ügybe, függetlenül a politikai nézetek eltérésétől, bevonják a különböző társadalmi rétegeket.

A nemzetközi feszültség enyhítéséhez nemcsak a diplomaták és a politikusok járulhatnak hozzá, hanem a gazdasági szakemberek és a kultúra művelői is, akár mint államuk hivatalos képviselői, akár pedig mint olyan magánemberek, akik elősegítik az országok baráti kapcsolatainak és együttműködésének ki- fejlesztését az állami, a társadalmi és a magánélet valamilyen területén. Az agresszív körök nem ok nélkül tesznek annyi lépést a kereskedelmi

(Folytatás a 2, oldalon)