Dunántúli Napló, 1956. febuár (13. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-19 / 43. szám
VILÁG PROLETÁRJÁTECYEfÜL JETEK! DUNÁNTÚLI Al ellenség nemegyszer megpróbálta kipuhatolni, mennyire szilárd és életképes a szocialista szovjet állam, de minden kísérlete kudarcot vallott és a katonai kalandok szervezői nyakukat szegték. A szovjet állam növekszik és erősödik, hatalmas világító townyként az egész emberiségnek mutatja az új világ felé vezető utat. (Hruscsov elvtárs kongresszusi beszédéből) BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁG A' N A IC lAPJf XIII. ÉVFOLYAM, 43. SZÁM ARA: 50 FILLÉR VASÁRNAP. 1956 FEBRVAR 19 Alaposabb A Dunántúli Napló nemrégiben megrendezett közvéleménykutatása során a sásdl gépállomás három érettségizett és egy alacsonyabb szakképzettségű agronómusa közül ketten teljes járatlanságot árultak el a gazdálkodás alapvető elméleti kérdéseiben. Elég ehhez az egymagában is elgondolkodtató jelenséghez még azt hozzátenni, hogy éppen ebben a körzetben zárt év végén a legtöbb termelőszövetkezet mérleghiánnyal és mindjárt nyilvánvaló: az agronómus szaktudása és szövetkezete boldogulása között szoros az összefüggés. Amikor a párt legjobb kádereinek százait vezényli falura és az állam százmilliókat fordít istállók építésére, jószágok vásárlására, csakhogy minél jobban előmozdítsa a nagyüzemi gazdálkodást — diplomás és érettségizett, okleveles és ezüstkalászos mezőgazdászainknak egyaránt becsületbevágó kötelessége szaktudásának állandó elmélyítésével résztvenni a szövetkezetek megerősítésében év felv':\-oztatásában. „Végre, hogy felfrissíthetjük a rég tanultakat“ — így fogadtál: a sellyei gépállomás agro- nómusai a nemrégiben megindult szakmai továbbképzést. Ez a tanfolyam — ha nem is elégít ki minden igényt, — jó kezdet, de semmi több. Illetékes szerveinknek megfontolás tárgyává kellene tenniök, az Állami Gazdaságok Igazgatóságának kezdeményezéséhez hasonlóan, kivált az alacsonyabb szakképzettségű mezőgazdászok részére két vagy többhetes, bentlakásos tanfolyam rendezését egy-egy jó termelőszövetkezetben, akár állami gazdaságban is, vagy gépállomáson. Bármilyen nagy felkészültségű előadók oktatnák is itt azonban a mezőgazdászokat — azt már eleve leszögezhetjük, hogy egyetlen ilyen továbbképzés sem pótolhatja az önszorgalomból szerzett ismereteket. És az önképzés az agronómusi kar legsebezhetőbb oldala. A sellyei gépállomáson is, — ahol pedig örömmel fogadták a to- vábwr°r>7ést és szívesen tanulnak az elvtársak — nyolc agronómus közül egyetlen egynek sem jár semmiféle szak- folyóirat. Miért? Mert eddig mindent számonkértek tőlük, csak szaktudásukra nem vetett ügyet senki. A százfejű bürokrácia körmei közé kaparintotta a mezőgazdasági szakembereket is. Hónapok óta lassan nem csinálnak egyebet, mint szoroznak-osztanak, írnak-ra- díroznak: azaz készítik és átdolgozzák a folyton változó szempontok szerint a terveket. S lám: miután a helytelen gyakorlat, a papírgyártás nem szakembereket, hanem hivatalnokokat igényel, előfordult az a tragiko-komikus eset,, hogy két iskolából nemrég kikerült fiatal agronómusunk azóta nem olvasott egyetlen szaklapot sem, nem vett egyetlen szakkönyvet sem, ellenben — remekül megtanult gépírni. Ehhez felesleges minden kommentár: az agronómu- sokat önképzésükre csak úgy serkenthetjük, ha velük szemben a szakembernek megjáró igényeket támasztjuk; szaktudást! I Ahhoz, hogy ilyen igényekkel felléphessünk, adnunk is kell valamit. S megmondhatjuk, hogy a falusi értelmiség többi rétegével szemben, a mezőgazdaság mérnöki karának, a mezőgazdászoknak sokban, nagyon sokban adósai vagyunk. Míg a falusi pedagógusokat és orvosokat összefogja saját szakszervezetük, addig — bár erre a megfelelő szervezeti keretek adva voltak — az agronómusokat nem fogta át gépállomásukon kívül semmi, s nem gondoskodtunk megfelelő művelődési, szórakozási és kultúrált körülmények között történő továbbképzési lehetőségeikről sem. Külföldi mezőgazdasági szakfolyóiratok, friss szovjet fordítások ed- digelé nem jutottak ki hozzájuk s sokuk előtt elérhetetlen vágynak tűnik egy-egy kísérleti intézet, vagy országos hírű szakember előadásának meglátogatása. Reméljük, hogy a nemrégiben létrejött megyei mezőgazdasági szakotatási és műszaki propagandatanács, valamint a Micsurin Agrártudományi Egyesület újonnan választott vezetősége a járási és helyi pártszervekkel együtt kiemelik a mezőgazdasági szakembereket, jelenlegi elszigeteltségükből. Gazdag, sokrétű programot kell kidolgozniuk, amely felöleli a műszaki körök létesítésétől kezdve az idősebb szakemberek védnökségét a fiatal agronőmusok fölött az újítási bemutató kiállításokig mindazt, amit az ag- ronómusok továbbképzésük érdekében szükségesnek tartanak, De vajon ml csak szakmai tudásuk elmélyítését várjuk0 Régen, az uradalmi időkbe n valóban nem követeltek tőlük mást, azonban azóta gyökeresen megváltozott az élet. Akkor adva voltak a népelnyomé nagyüzemek, most viszont meg kell harcolnunk a nép tulajdonában lévő, a dolgozó parasztságot szolgáló szocialista mezőgazdasági , nagyüzemek megteremtéséért. Távol tart- hatja-e ettől magát népünk hő fia, a mezőgazdász, akinek a mezőgazdasági nagyüzem, a termelőszövetkezet ad életcélt és kenyeret? Nem! Részt keli kérnie nemcsak a terméshozam-emelés, de a szocialista átalakítás munkájából is, méghozzá úgy, hogy elsajátítja a marxizmus-leninizmust, a szocialista átalakulás harci elméletét. Nem hiányozhatnak a mezőgazdászok a politikai oktatásokról, ahol felfegyverkezhetnek a tudományok-tudomá- nyával, Marx—Engels—Lenin —Sztálin halhatatlan tanításaival. Sajnos, előadódik még, hogy a kaposszekcsői tsz agronómusa többször hiányzik, mint jelen van — de ez a jelenség el kell, hogy tűnjön, mert ma elképzelhetetlenek a „politikamentes" szakemberek. Keszthely, Gödöllő, Pallag- puszta, Szarvas, Magyaróvár és a többi mezőgazdasági szak- intézmény a föld és a nép szolgálatára nevelte és neveli szakembereinket, A legnagyobb magyar mezőgazdászok nyomdokain haladnak azok. akik szaktudásúkat és politikai felkészültségüket mindjobban elmélyítve dolgoznak dolgozó parasztságunk felemelkedésének ügyén. Az SZKP XX. kongresszusának tanácskozásai A. I. Mikojan elvtárs felszólalása Moszkva (TASZSZ): Teljesen egyetértek a párt Központi Bizottságának beszámolójával. A beszámoló a marxista elmélet alapvető kérdéseit veti fel a mai helyzetnek megfelelően. A belőlük levont következtetések nemcsak elméleti jellegűek, hanem programjelle- gűvé is válnak, hatalmas gyakorlati jelentőségre tesznek szert a kommunizmusnak a fejlődés következő szakaszaiban folytatandó helyes politikája szempontjából. (Taps). A Központi Bizottság, a társadalmi fejlődés törvényeinek ismeretében olyan következte tésekkel fegyverzi fel a munkásosztályt, amelyek most már nemcsak a Marx és Lenin élete és tevékenysége korszakának tényeit és eseményeit általánosítják és magyarázzák meg, hanem a tőkés, valamint a szocialista országokban később bekövetkezett eseményeket is. Engedjék meg, hogy az alábbiakban foglalkozzam az említett kérdések egyikével — másikával, minthogy rendkívül fontosak és időszerűek. A Központi Bizottságnak és elnökségének munkáját az , elmúlt három esztendőben mindenekelőtt az jellemezte, hogy pártunkban hosszú szünet után megteremtődött a kollektív vezetés. (Taps). Pártunk most olyan szilárdan összekovácsolódott vezetőkollektívája van, amelynek ereje nemcsak abban rejlik, hagy sok esztendő forradalmi harcában, munkában egybeforrt elvtársakból áll — bár természetesen ez is igen fontos — hanem főként abban, hogy ez a kollektíva a pártépítés és a pártvezetés lenini eszméit, lenini elveit követve, rövid idő alatt teljes egészükben elérte a pártélet lenini szabályainak helyreállítását. (Taps). A kollektív vezetés elve elemi fontosságú a proletár-párt, a lenini típusú párt számára. Ez régi igazság, de mégis hangsúlyozni kell, mert körülbelül húsz éven át nálunk tulajdonképpen nem érvényesült kollektív vezetés, virágzott a személyi kultusz, amelyet már Marx Lenin is elítélt. Az elmúlt három esztendő alatt helyreállott a kommunista párt kollektív vezetése, ez az a főforrás, amely a legutóbbi években új erőt adott pártunknak. Mikojan ezután méltatta a Központi Bizottság erőfeszítéseit az ipar, mindenekelőtt a nehézipar gyors fejlesztésére, majd így folytatta: a főprobléma a mezőgazdaság elmaradásának megszűntetése, az Ipar és a mezőgazdaság fejlődési aránytalanságának kiküszöbölése volt. Ezt a feladatot egész sereg intézkedéssel oldottuk meg. Ilyen intézkedés a kolhozparasztok anyagi érdekeltségének fokozása, a szűz és parlagföldek meghódítása. Két év alatt harminchárom millió hektár új földet tettünk termővé. Álmodhattunk volna-e bármikor is hasonlóról? És mi történik ugyanakkor az amerikai mezőgazdaságban0 Az Egyesült Államok kormánya az idén januárban az elnöki üzenetben olyan programot terjesztett a kongresszus elé, hogy a vetésterületet ti/ millió hektárral csökkentsék. A földek feltörése helyett ők a megművelt földeket változtatják parlaggá, szűzfölddé. A. I. Mikojan a ma leginkább szűkében lévő közszükségleti cikkek termelése növelésének tervezett gyors ütemét azzal magyarázta, hogy a párt Központi Bizottságát aggasztja hogy több helyen fennakadás észlelhető a kereskedelemben és egyes árukért sorbaállnak. A szocialista társadalomban a keresletnek meg kell előznie az árukínálatot. Az állandóan növekvő kereslet lendíti előre az árutermelést. A kereslet és a kínálat helyes viszonyát a hiánycikkek termelésének rohamos növelésével és úgy érjük el — hangoztatta, — ha a jövőben olyan árcsökkentési politikát folytatunk, hogy az árak leszállítása csakis az árutömeg gyarapodásának és a lakosság fizetőképes kereslete növekedésének arányában történjék. Hangsúlyozta, hogy új erőfeszítéseket kell tenni a kereskedelem és a közétkeztetés mielőbbi megfelelő színvonalra emeléséért. Központi Bizottságunk tevékenységének fontos irányzata volt az is — mondotta, — I kérlelhetetlenül harcolt a bürokratikus centralizálás el-v len és megerősítette teljes jogaiban a lenini demokratikus centralizmust. A többi között jelentékeny számú azelőtt a központnak alárendelt iparvállalatot bocsátottak a helyi szervek rendelkezésére: megerősítették a helvi tanácsok és a vállalatok jogait. Csökkentettük és egyszerűsí- tettiüí az államapparátust. hardClunk a kommunista gőg és elbizakodottság, a hencegés, az oly sok kárt okozó díszes jelentések ellen és azért, hogy a bírálat és az önbírálat egyáltalán ne legyen, tekintettel a személyekre. Egyéb nagyjelentőségű intézkedések között meg kell említeni, hogy az állami tervbizottságot kettéosztottuk. Az egyik a távlati, a másik a folyó tervezéssel foglalkozik. A Központi Bizottság beszámolója és a hatodik ötéves terv irányelveinek tervezete — hangoztatta Mikojan — olyan nagy és részletes programot terjeszt a kongresszus elé, amely a kommunizmushoz vezető gyors haladást szolgálja. Szó van a legfontosabb szociális intézkedések rendszeréről is. Ilyenek: a munkanap megrövidítése, az alacsony fizetésű munkások és alkalmazott-kategóriák bérének emelése, segítésük a gyermeknevelésben és az idős szülők eltartását szolgáló erőfeszítéseik megkönnyítése állami aggházak szervezésével és megfelelő nyugdíj juttatásával, az oktatás ingyenessége, széleskörű •■öl csődé- és óvodahálózat szervezése, iskolai internátusok szervezése, az iskolai reggeliztetés és a széleskörű közétkeztetési hálózat bevezetése. Végül idetartozik a lakáskérdés gyorsított megoldását szolgáló intézkedések és az egészségügy, valamint a népoktatás megjavítása. Az alacsonyfizetésü munkások és alkalmazottak bérének emelése gazdaságunk néhány aránytalanságának megszüntetését jelenti, — mondotta, — Megszűnik az a túlzott különbség, amely az alacsonyfizetésü munkás és alkalmazott-kategóriák munkabére és a magasfizetésü kategóriák munkabére között tapasztalható. Abban az időszakban, amikor mi parasztországban iparosítottunk, ez a különbség természetes volt, mert éppen ez ösztönözte a kiválóan képzett munkások kádereinek gyors felnövését. És az országnak igen nagy szükség«- volt kiválóan képzett munkásokra. Most, amikor kiválóan képzett, magas kulturális színvonalon álló munkásosztályunk van, amely évről-évre gyarapszik a hét és tízosztályos isko- 'át végzettekkel, a különbségnek meg kell ugyan maradnia, de csökkeni fog. Ez fejlődésünk új színvonalából következik és lépést jelent előre a kommunizmushoz vezető úton. Mindezek a kommunizmus csírái. így nyílik meg az út a kommunista életforma felé. Örülünk neki és lelkesít bennünket. Tudják meg ezt azok a dicsekvő amerikaiak is akik hencegnek mostani gazdagságukkal, „amerikai életformájukkal“. Lépjenek velünk versenyre ezen a téren és győződjenek meg róla, hol tesznek többet a nép javára, kinek az életformája bizonyul tobbnak. A fegyverkezési hajsza helyet versengjenek így. Nekünk, szovjet embereknek, de az amerikai népnek is inkább szíve szerint való az ilyen verseny! (Taps) l Néhány külpolitikai kérdés ' A szovjet külpolitika, különösen az elmúlt esztendőben mmbeszökő sikereket aratott A párt vezető kollektívái? itt is új, friss áramlatot hozott. magasrendűen elvszerű tevékeny és rugalmas, nyu- "odthangu, szitkozódásné’- kiili külpolitikát folytat a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséről szóló megingathatatlan lenini tételekből indult ki, minthogy az a főcélja, hogy megszüntesse a háborús veszélyt hogy biztosítsa az egész világ békéjét. A szovjet kormány határozottan megindult azon az úton hogy megszüntesse külpolitikai munkánk fogyatékosságait. Ez< a legszembeszökőbber a Szovjetunió és Jugoszlávia kapcsolatainak megoldásán ’átható. Olyan lépésekre, ami- 1 yeneket a Központi Bizottság a XIX. és a .XX. kongresszus között a jugoszláv kérdésben tett, természetesen csak igaz5 'eninisták képesek. Több más intézkedés is — kínai és finnországi katona5 támaszpontjaink megszüntetése, a népi demokratikus országokban. működött vegyes vállalatok megszüntéfése, a7 Ausztriával kötött békeszerződés, stb. — szintén politikán1, bátorsáaát, elvszerűségét, má? országok szuverén jogainak tiszteletbentartását, politikár1 - aktivitását és egyúttal eredményességét bizonyítja. Mikojan ezután rámutatot« arra, hogy megszüntették ® szovjet társadalmi és á'lan-' szervezetek elszigeteltségét a külvilágtól, kiszélesítették ° szovjet és külföldi államférfiak, pártvezetők és társadalm' szervezetek kapcsolatait. Mikojan rámutatott, hogy bizonyos amerikai agresszív körök negatív ténykedése ellenére sikerült széleskörű kapcsolatokat létesíteni a külföld5 országokkal, mind állarpi, társadalmi vonalon, mind pedig a művészetben, az idegenforgalomban, a sportban és má= területeken. Egyes országokkal, a demok ratikus országokkal kapcsolataink igen jól fejlődnek és nagy távlatokat nyitnak a további fejlődésre. Néhány más országgal, például az Egyesült Államokkal az ügy vontatottan halad az amerikai k"'lügyminisz*é«-«nyílt ellenállása miatt és a? amerikai nép, valamint több amerikai társadalmi szervezet hő kívánsága ellenére — mondotta. Megsemmisítő csapást mérgünk az olyan ostoba koholmányokra, mintha félnénk érintkezni a külföldiekkel. A továbbiakban rámutatott arra, hogy a burzsoá demokrácia a formális egyenlőség mel- ’ett szentesíti és védelmez! az ember kizsákmányolását az ember által. Csak a munkásosztálynak a mai társadalom vezető erejének, csak a kommunista pártnak. a proletár ideológia ho-- dozójának vannak és lehetnek haladó eszméi — mondotta. T- A roarxizrnus-leninizmns eszméinél nincsenek haladóbb színék. (Taps.) •u «-"ér az az idő. — ’’o'ytatta Mikojan — amikor a szociahzmus szovjet országa ’szigeteltségben élt. Ma már egyetlen jelentősebb nemzetközi kérdés sem o'd- ható meg csupán a nyu^-ti nagyhatalmak akaratá.v"’ figyelmen kívül hagyva a ’Szovjetunió. Kína és a szo- ''•aMrjniis többi országának véleményét. A szocialista világ nagy ere- ;e abban van. hogy a világ lakosságának nagyobb része a szocializmus zászlaja alatt tömörül, vagy építi a szocia’iz- must (a Szovjetunióban már felépült) vagy harcol a szocia- 1 izmus építésének jogáért. Ma már bátran megállapíthatjuk, hogy az emberiség túlnyomó többsége együtt harcol velünk az imperializmus és a -«varmati rendszer ellen ? háború és a háborús veszélv el- ’en, a népek békéjéért, szabadságáért és függetlenségéért. Az emberiség tudatában a szocializmus már most ösz- szehasonlíthatatlanul erősebb a kapitalizmusénál. Ezért nem kell félnünk a szocializmus és a kapitalizmus Eszméinek harcától, ezért van az, hogy Hruscsov és Bulg.a- nyin elvtárs a párt nevében indiai, burmai és afganisztáni ’átogatásuk során olyan nvii- tan kijelentették, hogy a háború ellen, de egyúttal a két ’ársadalmi rendszer versem?4- se mellett vagyunk, amellett, hogy a két világnézet a békés '"vmás mellett élés körülmé- '• ei között ideológiai harcot ’vjon egymással. (Taps.) (Folytatás a 2, oldalon)
