Dunántúli Napló, 1956. febuár (13. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-19 / 43. szám
2 N A P I <*> 1956 FEBRUAR 19 Az SZKP XX. kongresszusának tanácskozásai Emeljük magasabb színvonalra az elméleti munkát (Folytatás az 1. oldalról) Mikojan ezután az egymás mellett éléssel kapcsolatban érintette a nemzetközi kereskedelem kérdését. Szilárd véleményünk — hangoztatta — hogy a tartós, békés egymás mellett élés elképzelhetetlen kereskedelem nélkül. A kereskedelem pedig a A Központi Bizottság beszámolójában felvett elméleti kérdések közül az a legélesebb és a legfontosabb, hogy a szocialista forradalom feltétlenül mindig, minden országban és minden körülmények között fegyveres felkelés útján törté- nik-e vagy lehetséges a forradalom békés fejlődése is? Az Októberi Forradalommal foglalkozva Mikojan rámutatott, hogy a bolsevikok az első világháborúig « fegyveres felkelésben látták az oroszországi forradalom győzelméhez vezető utat, mert az imperialista háború polgárháborúvá változtatása volt az egyetlen eszköz, amellyel meg lehetett állítani a világméretű mészárlást, ki lehetett vívni a népek békéjét és szabadságát. A februári forradalom után Lenin figyelembe vette a megváltozott helyzetet és híres áprilisi téziseiben azt a jelszót mondotta ki, hogy a munkás- osztály békés úton, a szovjetekben a többség megszerzésével ragadja meg a hatalmat és fejezze be a szocialista forradalmat. A forradalom békés fejlődésének jelszavát csak az 1917 júliusi események után vonták vissza, mert a helyzet megváltozott, amikor az ideiglenes kormány a Petrográd utcáin békésen tüntető munkásokra tüzelt. * Lenin és a bolsevikok október után sem akartak polgár-' háborút, erőszakot. A polgárháborút az imperialista hatalmak kezdeményezték, a véres polgárháborút nem a forradalom, hanem az ellenforradalom tervezte, nem a bolsevikok akarata szerint, hanem az ő akaratuk ellenére tört ki. Elvben más országokat illetően ugyanez volt Marxnak, Engelsnek és Leninnek erről a kérdésről vallott felfogása is — mindig hangsúlyozták, hogy minden a fejlődés időszakától, az osztályerők viszonyától, a, konkrét helyzettől függ. Igen fontos rámutatni arra, Lenin úgy vélte, hogy azokban az esetekben is, amikor a pro- letáriátus kénytelen erőszakhoz folyamodni, a forradalom állandó fő sajátossága, és győzelmének feltétele a szervező, .n’kotó és nem a romboló munka. Lenin halála óta a világhelyzet lényegesen megváltozott. Ez ad lehetőséget Központi Bizottságunknak, hogy ugyan arról az elvi, marxista-leninista álláspontról az új helyzetben új módon vesse fel azt a kérdést, hogy a különböző országokban az átmenet a szocializmusban milyen formát ölt. A nemzetközi helyzet gyökeres változásának fő tényezője a hatalmas szocialista tábor leire jötte, növekedése és megerősödése — mondotta Mikojan majd így folytatta: Mindinkább szétesik a gyarmati rendszer. A tőkés országokban fokozódott a munkás- osztály szervezettsége és nőtt osztályöntudata. És most, amikor megvizsgáljuk a forradalom jelenlegi útjainak kérdését, minden egyes országban és világméretekben egyaránt, pontosan számba kell vennünk az osztályerők viszonyát és ebből kell kiindulnunk, amint ezt a maga idejében Marx és Lenin tette. Már Lenin előre látta, hogy egy kicsiny tőkés országban, ha már sok szocialista ország van, az átmenet a szocializmusba békés úton történhet. Mindezek alapján a Központi Bizottság beszámolója arra a következtetésre jut, hogy a je- j lenlegi viszonyok között egyes I országokban reális lehetőség a I békés egymás mellett élés számára jó alapot jelent még a két világpiac kialakulása után is. A két világpiac — a szocialista és a kapitalista — létezé se nemcsak hogy nem zárja ki. hanem éppen ellenkezőleg, feltételezi a fejlett, kölcsönösen előnyös kereskedelmet minden ország között. Ilyenformán a történelem megcáfolhatatlanul bebizonyította, hogy Igazuk van a kommunizmus tanítóinak, akik előre látták, hogy a fegyveres felkelés útján kívül a forradalom békés úton is fejlődhet. Akadhatnak olyan politikailag bárdolatlan emberek, akik felteszik a kérdést: mi a különbség a marxizmus és a reformizmus között, nem csúsztunk-e a revizionisták útjára? A reformisták és a revizionisták azelőtt is és most is, mindig csak arra törekedtek és törekednek, hogy a munkásosztály harcát leszűkítsék az apró reformokért. Ismeretes, hogy egyes szocialista pártok megszerezték a parlamenti többséget, sőt több országban szocialista kormány volt és van ma is. Ám itt is csak egyes kisebb engedményekre szorítkoznak a munkások javára, és nem épül semmiféle szocializmus. , Arra van szükség, hogy _ a társadalom állami irányítása a munkásosztály kezébe kerüljön, hogy a munkásosztály ne elégedjék meg a kapitalisták asztaláról lehulló morzsákkal, hanem a többség megszerzése után vegye kezébe a hatalmat és szüntesse meg a fő termelési eszközök magántulajdonát. A kapitalizmusból a szocializmusba vezető mindennemű átmenet a társadalmi viszonyokban végbemenő fordulat: többé vagy kevésbé éles forradalom, de forradalom, amelyen minden nép keresztül megy. — A hatalom átvétele a nép által, a fordulat a termelési eszközök tulajdonában, az áttérés a magántulajdon formájáról a társadalmi tulajdon formájára — ez a legnagyobb történelmi fordulat. A forradalom — akár békés- akár nem békés — mindig forradalom lesz, a reformizmus pedig mindig meddő egyhelyben topogás Ezért a munkásosztálynak, hogy győzhessen, lankadatlan nul harcolnia kell a reformizmus és a soraiban keletkezett reformista ábrándok ellen. próbál ledobni, akkor az emberiség legjobbjai nem hagyják elpusztulni a civilizációt, azonnal összefognak, kényszerzubbonyt húznak az ag- resszorokra és végetvetnek mindennemű háborúik, de egyúttal a kapitalizmusnak is. (Hosszantartó taps.) Minél erősebb a szocializmus tábora, — annál nagyobbak az esélyek, hogy a világot átfogó békemozgalom győzedelmeskedik és az agresszorok nem mernek háborút kirobbantani. Ezért mondja a Központi Bizottság beszámolója, hogy a háború nem végzetszerűen elkerülhetetlen. A történelem olyan szakaszba lépett, amikor létrejöttek a feltételek és a lehetőség a háború kirobbantásának megakadályozására és nem csupán a tartós béke, hanem a szilárd béke biztosítására is, azzal a kötelező feltétellel, hogy a népek szakadatlanul harcolnak a békéért, a háborús veszély ellen, éberek az esetleges agresszióval szemben. A. I. Mikojan azzal az ellenséges híreszteléssel szemben, hogy a Szovjetunió háború segítségével az egész világra ki akarja terjeszteni a kommunizmust, leszögezte, hogy ez rágalmazás. A kommunizmus eszméi háború nélkül is győzedelmeskednek 1 A kommunista építés sikerének érdekei, szögesen ellentétesek a fpvvverkezési verseny politikájával — mondotta. A béke biztosítja számunkra, hogy a legrövidebb időn belül felépítsük a kommunizmust országunkban és a győztes szocializmus országaiban. Mikojan elöljáróban kijelen- ette, hogy az elméleti munka nem kielégítő, majd így folytatta: sajnos az utóbbi 15—20 esztendőben nálunk igen kevéssé fordultak a lenini eszmék kincsestárához, akár az ország belső életének, akár a nemzetközi helyzet jelenségeinek megértéséről és megmagyarázásáról volt szó. Ez természetesen nem azért történt így, mintha a lenini eszmék elavultak, vagy elégtelenek lennének a mai helyzet értelmezésére. A leninizmus, amely a marxizmus álkotó továbbfejlesztése az imperializmus és a proletárforradalmak korszakára, megőrzi és továbbra is megtartja tudományos értékét, valamint politikai erejét és gyakorlati jelentőségét. A kapitalizmus jelen helyzetéről szólva Mikojan hangsúlyozta, hogy a marxizmus-leninizmustól idegen a kapitalizmus abszulot pangásának elmélete. A mai tőkés gazdaság állapotát elemezve aligha segíthet és aligha helyes Sztálinnak „a szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban’* című művében az Egyesült Államokra, Angliára és Francia- országra vonatkozó és arról szóló ismert megállapítása, hogy miután a világpiac ketté szakadt, „ezekben az országokban a termelés mérete csökkenni fog.“ Ez az állítás nem magyarázza meg a mai kapitalizmus bonyolult és ellentmondó jelenségeit és több kapitalista ország termelésének növekedését a háború után. Lenin 1916-ban az imperializmusról írt művében lángeszűén megvilágította az imperializmus törvényszerűségéi és rámutatott, hogy a kapitalizmus rothadása nem zárja ki a termelés rohamos növekedését, hogy egyes iparágak egyes országok az imperializmus korszakában nagyobb vagy kisebb erővel ezen irányzatoknak hol az egyikét, hol a másikát mutatják. Egyébként feltétlenül meg kell jegyezni, hogy a „közgazdasági problémák“ egyes más tételei is arra szorulnak, hogy közgazdászaink mélyrehatóan tanulmányozzák és bírálóan felülvizsgálják azokat a marxizmus-leninizmus fényében. A történelem menete arról tanúskodik, hogy a marxizmus leninizmus összes elvi tételei változatlanul beigazolódnak az imperializmus fejlődésének adott szakaszában is. Ennek általános leszögezése azonban kevés. Kötelességünk konkréten tanulmányozni mikor, hol, milyen mértékben és miképpen történik ez. Komoly mértékben elmaradunk a kapitalizmus jelen Szakaszának tanulmányozásában, nem foglalkozunk a tények és a számadatok mélyreható elemzésével. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok gazdaságát tanulmányozó közgazdászaink gyakran elsiklanak a felszínen, elkerülik az egyes országok fejlődési sajátosságainak megvilágítását. Mikojan elismerőleg szólt a politikai gazdaságtan tankönyv kibocsátásáról, de hozzáfűzte, hogy ez további tökéletesítésre szorul. A Központi Bizottság beszámolója — folytatta Mikojan — világosan beszél propagandamunkánk nem kielégítő állapotáról; ennek az az egyik fő oka, hogy a marxiz- mus-leninizmust nálunk rendszerint csak a párttörténet rövid tánfolyama alapján tanulmányozzák. A marxizmus-leninizmus eszmei gazdagságát nem lehet belehelyezni pártunk történetének korlátozott témakeretébe, még kevésbé a párttörténet rövid tanfolyamának témakeretébe. Kívánatos, hogy erre a' célra különleges elméleti tankönyvek készüljenek a különböző felkészültségű elvtárssk részére. A párttörténet rövid tanfolyama nem elégíthet ki bennünke* már csak azért sem, mert <*•' a rövid tanfolyam nem vi'á bi csaknem h"sz esz.tendejf nek eseményeit. Hangoztatta továbbá, hogy s leninizmus álláspontjáról jobban megvilágíthatnának több olyan tényt és eseményt is. amelyet a „rövid tanfolyam1' kifejt. Mikojan ezután hangsúlyozta, hogy gigászi elméleti ér politikai jelentősége lenne egy olyan tankönyvnek, amely minden oldaláról megvilágítaná a világ első nagy szocialista államának keletkezését és fejlődését. Mindezideig nem rendelkezünk igazi marxista művel a polgárháború időszakából sem Több megjelent könyv tetemes hiányosságokkal küzd nem képvisel tudományos értéket, néhány pedig még negatív szerepet is tölthet be. Mikojan ezután röviden foglalkozott a szovjet filozófusok munkájával, megbélyegezte az e téren mutatkozó dogmatiz- must, majd a jogászokról szólott. Meg kell jegyezni, hogy a szovjet jogtudomány, a törvényhozás és a perrendtartás a szovjet hatalom első időszakában, Lenin életében és néhány évig halála után. gyorsabban fejlődött a marxizmus- leninizmus eszméinek, a proletár szocialista törvényesség alapjainak megfelelően, ame- ’vek helyesen tükröződtek pártunk programjában. Nem lehet ezt elmondani a későbbi időszakról. A párt "'íkségesnek tartotta, —mondotta, — hogy helyrehozza a dolgot, abból kiindulva, hogy a maga teljességében meg kell szilárdítani a lenini szocialista '•örvényességet. Mikojan hangoztatta: Reméljük, hogy a XX. párt- kongresszus komoly ösztönzést jelent majd az ideoló- nriai front dolgozóinak és Igazában hozzáfognak az alkotó tudományos munkához. A kollektív vezetésre és a Kommunista Párt egységére támaszkodva a Központi Bizottság bátran feltárta az elMöszkva (TASZSZ): Az SZKP XX. kongresszusa február 18-1 délelőtti ülésén folytatta az SZKP Központi Bizottsága és a Központi Revíziós Bizottság beszámolójának vitáját. A vitában felszó* lalt T. G.' Kebin (észt pártszervezet), V. M. Molotov, Sz. P. Ignatyev (baskír pártszervezet), G. K. Zsukov (moszkvai oártszervezeti, N. M. Kuzmir* 'moszkvai pártszervezet), Z. T -VorJvuk (morvái pártszervezet és Sz. A. Tovmaszjan (örmény pártszervezet). A kongresszuson üdvözlő beszédet mondott: az Albán Munkapárt nevében E. Hódosa. a Koreai Munkapárt nevében Csoj Jen-gen. Ezzej a február 18-i délelőtt1 "'’és végétért. Az esti ülésen, amelyen F R. Kozlov elnökölt, felszólalt London (TASZSZ): MacMi'- ’»n pénzüevmio’szmr február 17-én az alsóházbari bejelentést tett „az infláció megakadályozására iránvuló kormányintézkedésekről", ame’vek a pénzügyminiszter szavai szerint „áldozatokat követelnek és csalódást keltenek.“ Az alsóházból a legélesebb ellenkezést MacMillannak az a bejelentése váltotta ki, hog> a kormány csökkenti a kenyér és a tej árának támogatásé’ A munkáspártiak padsoraibó' ilyen felkiáltások hallatszó? tak: „Szégyen!” — „Mondjon ’e!“ Douglas Jay munkáspárti kénviselő bírálta a miniszter nek azt a bejelentését, heg? csökkenti az állami hozzájárt 'ás összegét a kenyér- és tejárakhoz. Kijelentette: ez az n'ézkedés a létfenntartás* H’-;-'oldására vezet. Harold Wilson munkáspárú múlt években felhalmozódott nibákat és hiányosságokat, határozottan rálépett ezek kijavításának és felszámolásának ltjára a politikai tevékenység, a gazdasági és kulturális építés, a pártépítés minden terti- ’etén. Ebben van Központi Bi- •ottságunk munkájának igazi enini vonása. Túlzás nélkül elmondhatni k, hogy Lenin halála óta a VX. pártkongresszus a legfontosabb kongresszus pártunk ' -‘ánetében. A lenini szellem és a leninizmus hatja át egész munkánkat és minden hatá-o-j;sutunkat, mintha Lenin élne és közöttünk volna. (Viha- "os, hosszantartó taps.) Miként örülne Lenin, ha most, 32 esztendő múltán láthatná, mennyire megvan pártunk sorainak és vezetésének szervezeti és politikai egysége, mennvire virágzanak a marxizmus-leninizmus eszméi, mennyire megbonthatatlan és °rős a munkásosztály szövetsége a kolhozparasztsággal, ha 'ótná. hoffv mi nemcsak esküszünk Lenin nevére, hanem minden erőnkkel át is ültetjük az életbe Lenin eszméit és szentül teljesítjük végakaratát. (Viharos, hosszantartó taps.) Pártunk XX. kongresszusa, a kongresszus határozatai, a Központi Bizottság beszámoló- ri szé'eokörű és lelkes visszhangot kelt a pártban, a szovjet országban, minden külföldi barátunkban. Megvalósulnak a párt és az ország előtt áUó új, hatalmas feladatok. Er- -m nincs bennünk a legkisebb kétely sem, ezt biztosra veszik barátaink is, ellenségeink pedig hagyjanak fel kétségeikkel. A kommunizmushoz vezető előrehaladásunk biztosítéka mindenekelőtt abban rejlik, hogy — mint halhatatlan vezérünk és tanítónk, Lenin mondotta: „A világ legcsodálatosabb erejére támaszkodunk, a munkások és parasztok erejére.“ (Viharos, szűnni nem akaró taps.) O. V. Kuusinen (karél-finn pártszervezet) és L. M. Kaga- novics. A Vietnami Dolgozók tártjának küldöttsége nevében beszédet mondott a kolosszuson Truong Chinh. Felolvasta a Vietnami Dolgozók ’’ártja Központi Bizottságának "’dvözietét. amelyet a párt elnöke, Ho Si Mlnh írt alá. — Nagy-Britannia Kommunista ”árt.1a nevében Harry Polliit üdvözölte a kongresszust. Ez- '■■Sn felolvasták toszip Broz Tito üdvözlő levelét, amely a Tugoszláv Kommunisták Szövetsége és Jugoszlávia Dnictp- tó Népeinek Szocialista Szövetsége nevében érkezett sz u'zicp xx. kongresszusének címére. Ezzel az esti ülés befeiem- dött. A kongresszus 20-án tar‘- ’a következő ülését. képviselő szemére vétette nénzügyminisz.ternek, h ni van politikát folytat, sir"'“ elkerülhetetlenül munkanf- '■(diséghez vezet.” A Kossuth rádió vasárnap, február 19-én 19 ér 1 1-5-kor Ismerteti az SZKP vv. kongresszusának eseményeit. Eeyüttműküdés a magyar és tnrt''c' *' vízügyi szervek kii/üll A magyar és a jugoszláv halármenti vízügyi szervek közös munkáia eredményeként Bácsalmás környékén a h é-- menti területeken mintegy ?- 10 ezer kát. ho’dról a be’vízlevezető csatornák kirisriftásó- •nl lecsapolják a káros vizeket. A szocialista forradalom fejlődése békés útjának lehetősége az egyes országokban békés út a szocializmusba való átmenetre. Lenin halála óta több, mint tíz országban győzött a szocialista forradalom. Hogyan történt ez? Kínában évtizedeken át polgárháború dúlt. A proletariátus és kommunista pártja, miután vezető helyzetet vívott ki és az antifeudális, antiimperialista forradalomban fegyveres harccal győzött, biztosította a szocialista átalakulásokhoz vezető békés út lehetőségét. A leninizmus megmutatva a kínai népnek a szocializmushoz vezető Igazi utat, kínai talajon is felvirágzott és a nagy kínai forradalom tapasztalataival gazdagodott. (Taps). Sajátos volt a forradalom menetének képe Jugoszláviában. A fasizmus ellen vívott jugoszláv partizánháború egybeolvadt a Jugoszláviát eláruló burzsoázia és a földesurak elleni polgárháborúval. Csehszlovákiában a háború után kialakult kedvező helyzet alapján itt a szocialista forradalom békés úton haladt, hatalomra jutottak a kommunisták, miután nemcsak a dolgozók hozzájuk közelálló pártjaival kötöttek szövetséget, hanem az általános nemzeti frontot támogató polgári pártokkal is. A magamódján, de szintén polgárháború nélkül jutott el a szocialista forradalom győzelméhez Bulgária, Románia, Magyarország, Lengyelország és a többi népi demokratikus ország munkásosztálya. Elkerülhetetlen-e a háború? — Az új viszonyok között is érvényes az a lenini tétel, hogy amíg van imperializmus, megmarad a háború kitörésének gazdasági alapja is, A háború azonban nem végzetszerűen elkerülhetetlen. A kérdést bizonyos történelmi, a fejlődés jelenlegi szakaszában a világon kialakult erőviszonyokat jellemző feltételek határozzák meg. Ezek a feltételek a második világháború után keletkeztek és erősödtek meg. A béke erőit számbavéve Mikojan utalt a szocializmus országaira, a gyarmati elnyomás alól felszabadult ázsiai és afrikai országokra, sok európai ország például Franciaország, Olaszország fejlett munkásosztályaira. Majd így folytatta: A többi ország munkásai parasztjai, dolgozói, értelmiségének javarésze, burzsoáziájának egy része nem kíván újabb háborút: ismerik a háború pusztító erejét. De vannak nagy imperialista monopóliumok, — például az Egyesült Államokban, — amelyektől a háború nem követelt áldozatokat, sőt ellenkezőleg, minden eddigit felülmúló nyereség-forrós volt számukra. Ezek nem ellenzik a háborús terveket, noha az amerikai nép ellene van a hábo- “únak. Még nem volt olyan háború, amikor idegen országok 'mm bú i a vagy lövedéke amerikai földre, amerikai városokba és gyárakra hullott volna. — Most van erre reális lehetőség. Amerikai agresszió esetén viszonzásként hidrogén- bombák eshetnek amerikai városokra is és az amerikai imperialisták nem rejtőzhetnének el s gyáraikat sem tudnák elrejteni e bombák elől. Mi úgy véljük, ha valaki hidrogén, vagy atombombát Befejeződött az SZKP XX. kongresszusának szombat délelőtti ülése Anglia gazdasági helyzete MacMillan nyilatkozata az alsóháziján
