Dunántúli Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-11 / 9. szám

2 NAPLÓ 1956 JANUÁR If Mély részvét mellett temették el Nyisztor Györgyöt Nyisztor Györgyöt, az 1919-es Magyar Ta­nácsköztársaság földművelésügyi népbiztosát, a magyar munkásmozgalom kiváló harcosát kedden délelőtt a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének párttörténeti intéze­tében ravatalozták fel. A budapesti dolgozók közül sokan mentek el a ravatalhoz, végső búcsút venni Nyisztor Györgytől. A halott egykori harcostársai, a munkásmozgalom ré­gi katonái, a földművelésügyi minisztéi ium vezető munkatársai, a MED ŐSZ és a fiatalok küldöttei, a tömegszervezetek vezetői, mi­niszterhelyettesek álltak díszőrséget. A Ma­gyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének, a minisztertanácsnak és az Elnöki Tanácsnak számos tagja után délben a párt és a kor­mány több vezetője állt díszőrséget . Nyisztor György koporsóját a párttörténeti intézet csarnokából a kerepest temetőbe vit­ték, ahol mély részvét mellett díszsírhelyre temették. A simái x munkás gyászinduló hang­jai után a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége nevében Friss István, a Központi Vezetőség tagja búcsúzott a halottól. Friss István elvtárs beszéde Hosszúnak ígérkezik a francia kormányválság Párizs (MTI): René Coty köztársasági elnök hétfőn este hosszasan tárgyalt Edgar Fau­ré miniszterelnökkel. Faure a tanácskozás után az újságírók­nak kijelentette, hogy tájékoz­tatta a köztársasági elnököt a most folyó kormány tevékeny­ségekről. Faure leszögezte, hogy a jo­gászok véleménye szerint lehe­tetlen a nemzetgyűlés üléssza­kát január 19-e előtt megkez­deni. Megfigyelők szerint a kor­mányválság, amely a Faure- kormány lemondásával kezdő­dik majd, hosszúnak és bonyo­lultnak ígérkezik. A válság megoldása több hetet is igény­be vehet s nem lehetetlen, hogy egész februárban eltart. 1951-ben hasonló helyzetben bekövetkezett kormányválság egy hónapig tartott. A jobboldal — Faure-ék, a függetlenek és az MRP — amely a szavazás után azt sze­rette volna elérni, hogy úgyne­vezett nemzeti egység kormány alakuljon, a függetlenektől a szocialistákig, most az úgyne­vezett Köztársasági Frontnak ettől az elgondolástól való tar­tózkodása miatt újabb kombi­nációval kísérletezik. A jobb­oldaliak többsége kezdetben azt szerette volna, ha a köztár­sasági elnök az „európai gon­dolat” valamelyik szocialista hívének ad kormányalakítási megbízatást, például Pineau­nak, vagy Guy Mollet-nal^ most azonban már inkább azt szeretné elérni, hogy radikális személy kapjon kormány alaki* tási megbízást, de ne Mendes- France; őt ugyanis „rendkívül megbízhatatlannak” tartják és még sokkal nehezebben kezel* hetőnek, mint akár egy szocla* listát. A jobboldal egy része szem* melláthatólag azt szeretné el­érni, hogy Köztársasági Front­kormány alakulása esetén Mendes-France megbízást kap­jon az algériai kérdés megol­dására, Algériába utazzék s ott kudarcot valljon, mert ez eset­ben az egész kormánytöbbség problémája újból felvetődhetik; Ezekkel a mesterkedésekkel szemben a baloldali választók — a kommunisták, a szocialis­ták és egyéb köztársaságiak —• egyre nagyobb számban alakí­tanak Népfront-Bizottságokat, hogy elősegítsék Népfront-kor­mány létrejötték Ezzel összefüggésben a ked­di Combat is elismeri, hogy a Köztársasági Front-képviselők és a kommunista képviselők szavazatainak egyesítése biz­tosíthatja a többséget. Az Humanité vezércikkében vitába száll a szocialista veze­tőkkel, akik megpróbálnak ki­térni a baloldali választók akarata elől és megtagadni hozzájárulásukat a Népfront- kormány alakításához Lehet, hogy a bonni parlament elé kerül a Budapesti Vörös Lobogó beutazási engedélyének megtagadása — A Magyar Dolgozók Párt­ja Központi Vezetősége nevé­ben búcsúzom Nyisztor György elvtérstól, az első Magyar Ta­nácsköztársaság földművelés­ügyi népbiztosától, a magyar munkásmozgalomnak kerek 6 évtizeden át hűséges katoná­jától. — Nyisztor György, aki 1897-ben kapcsolódott be a szocialista mozgatómba, ha­marosan ismert emberré vált, elsősorban a földmunkások szervezése terén. Amikor 1906 eleién megalakult a Magyar- országi Országos Földmunkás Szövetség beválasztották a ve­zetőségbe és hamarosan a szö­vetség egyik titkára lett. — Ezek voltak életének leg­tevékenyebb és legboldogabb évei. Fáradhatatlanul járta az országot, beszélt, agitált, szer­vezett. sztrájkra mozgósította az embereket, tárgyalt mun­káltatókkal, szociáldemokrata vezetőkkel és otthon érezte magát mindenütt, ahol Ma­gyarországon a földmunkás- mozgalom szárnyait bontogat­ta. Nyisztor elvtárs fáradha­tatlanul, mély meggyőződéssel és éppen ezért hatalmas meg­győző erővel hirdette, hogy munkásnak és parasztnak egy táborban a helye, hogy csak a szocializmus hozhatja meg a munkások és a parasztság fel- szabadulását egyaránt. Ezeknek az eszméknek szen- ,v telte egész életét. Nyisztor elv­társ a Tanácsköztársaság előtt nem tartozott a Kommunista Párthoz. De mindvégig a Szo­ciáldemokrata Párt balszár­nyin álló elvtársakhoz érezte magát legközelebb. Azt tette a földművelésügyi népbiztos posztján is, amit előbb: törő­dött az emberekkel, törődött apró-cseprő gondjaikkal Is, szervezte őket, igyekezett hoz­zájárulni ahhoz, hogy sikere­sen lehessen megszervezni a földművelésügyet, a szocialis­ta földművelésügyet Magyar- országon. — Nem távozott Magyaror­szágról a diktatúra bukása után sem. Itt maradt, hogy folytassa a régi munkát, hogy ismét a földmunkások szerve­zésének szentelhesse magát. Hamarosan letartóztatták és Horthyék vérbírósága élet­fogytiglani fegyházra ítélte. A nagy Szovjetuniónak köszön­hette, hogy 1921 végén kisza­badult és a Szovjetunióba me­hetett, sok más társával együtt. — A Szovjetunióban ismer­kedett meg a szocializmus épí­tésével, a szocializmus építé­sének gondjaival és a felépült szocializmussal is és tehetsé­géhez, képességeihez képest kivette ott is a részét a mun­kából. De igazán akkor éledt fel, amikor már hetvenhat éves korában visszatérhetett a felszabadult Magyarországra és láthatta, hogy megérték az emberek, megérték a földmun­kások, megérte a falmi sze­génység azt, amit nekik hirde­tett, amiért érdemes volt él­nie és szenvednie. Nyisztor György elvtárs, a magyar történelem legdi­csőbb korszakának egyik ki­emelkedő egyénisége volt, aki már a múlt század kilencve­nes éveinek nagy küzdelmé­ben, mint fiatal mezőgazdasági munkás vált szocialistává. Pél­daként áll előttünk harcos élete, ahogyan fáradtságot nem kímélve, dacolva a min­dennapi élet nehézségeivel, szembenézve a csendőrök és szolgabírók terrorjával, járta az országot és alig volt olyan falu, ahova el ne jutott volna és ne hallatta volna felvilágo­sító, a szegény népet harcra buzdító szavát. Abban, hogy most a szocia­lizmus építése valóság, hogy pártunk vezetésével tántorít- hatatlanul haladunk a szocia­Jeruzsálem. Az Associated Press jelentése szerint az arab rádióállomások hétfőn közve­títették Szamir el Rifai új jordániai miniszterelnök nyi­latkozatát. A miniszterelnök kiemelte, hogy Jordánia to­vábbra is semlegességi politi­— A felszabaduláskor már idős ember volt, de ahol lehe­tett, ott volt az 6 szeretett munkástársai körében, az ő szeretett ifjúsága között és hirdette ugyanazokat az esz­méket, amelyek egész életét besugározták. És mert olyan fáradhatatlan hirdetője volt a munkás-paraszt szövetségnek, mert olyan fáradhatatlanul dolgozott az eszme megvalósí­tásáért, mert ennek szentelte egész életét, ezért fog emléke sokáig élni mindazok között, akik ismerték, — fejezte be beszédét Friss István. A minisztertanács és a föld­művelésügyi minisztérium ne­vében Matolcsi János földmű­velésügyi miniszter, az MDF Központi Vezetőségének tagja mondott gyászbeszédet. lizmus megvalósításának az út­ján, munkánk sikereiben, a munkásmozgalom sok régi hő­sének, köztük Nyisztor György elvtársnak áldozatos munkája is benne van — fejezte be Matolcsi János földművelés- ügyi miniszter. Az egykori harcostársak ne­vében Hevesi Gyula, a Ma­gyar Tudományos Akadémia levelező tagja vett búcsút Nyisztor Györgytől. Nyisztor György koporsóját a gyászinduló hangja mellett helyezték a sírba, amelyet el­borítottak a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségé­nek, az Elnöki Tanács, a mi­nisztertanács, a budapesti pártbizottság, a földművelés- ügyi minisztérium, a Medosz, a DISZ és a régi harcostársak koszorúi. kát folytat, „nem kötelezi le magát semmiféle • szerződés­hez“, de továbbra is „testvéri kapcsolatokat“ tart fenn vala­mennyi arab országgal. Az új kormány hétfőn tette le az esküt Husszein király je­lenlétében; Az ENSZ főtitkára villásreggeiit adott az ti] tagállamok küldötteinek tiszteletére Newyork: Reuter jelentés szerint Dag Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára hétfőn villás­reggelin látta vendégül a ti­zedik ülésszakon felvett új tagállamok küldötteit. A vil- lásreggelin 11 küldött vett részt: Magyarország, Finnor­szág, Jordánia, Írország, Olaszország, Portugália, Ro­mánia, Spanyolország, Ceylon, Kambodzsa és Laosz képvise­lője. A többiek nem tudtak résztvenni a főtitkár villás­reggelijén. Hubert Ncy-t választották meg a saar-vidéki kormány fejévé Saarbrücken: Az AFP je­lentette, hogy a saar-vidéki nemzetgyűlés titkos szavazás­sal 32 szavazattal, 15 tartóz­kodás és 2 érvénytelen szava­zat mellett dr. Hubert Ney-t, a saar-vidéki CDU vezérét vá­lasztotta meg az új saar-vidé­ki kormány elnökévé. Az egyiptomi kormány hadianyagot ajándékozott Szíriának Damaszkusz: A francia hír­szolgálati ügynökség jelentet­te, hogy az egyiptomi kor­mány a Szíriái hatóságok ké­relmére hadianyagot juttatott el Damaszkuszba, a szíriai rendőrség felfegyverzésére. A szíriai sajtó aláhúzza, hogy Egyiptom ajándékként adta a hadianyagot, jóllehet a damaszkuszi kormány meg akarta fizetni az ellenértéket. A Szakszervezetek Országos Tanácsa Elnökségének tagjai 1956 ja­nuár 16-tól kezdve minden hétfőn és pénteken délután 3- 6-ig munkások és alkalmazot­tak részére a SZOT épületé­ben fogadóórát tartanak. A dolgozók a fogadóórán bármilyen probléma jukka!, ké­résükkel és panaszukkal a fo­gadóórát tartó elnökségi tag- "hoz fordulhatnak. Párizs (MTI) A Paris Presse két munkatársa nyilatkozatot kért Pierre Poujade-tól, a francia szélsőjobboldal várat­lanul előretört mozgalmának vezetőjétől. A lap hétfői szá­mában közölte a nyilatkozatot. A tudósítók megkérdezték, voltak-e Poujadenak kapcsola­tai más- pártok vezetőivel. Poujade azt válaszolta rá, hogy ,.a pártok elnökeivel nem de a Kommunista Párt kivéte­lével a szocialistáktól, a Berlin (MTI) A Neues Deutschland tudósítója meg­kérdezte von Halt lovagtól, a Német Szövetségi Köztársaság olimpiai bizottságának elnöké­től, miként vélekedik arról, hogy Schröder bonni belügy­miniszter megtagadta a beuta­zási engedélyt a Budapesti gaulleistákig minden párt ve­zető személyiségeivel volt kap­csolatom.“ — Igaz-e, hogy Mendes- France-tól miniszterelnök ko­rában bátorítást kapott? — kérdezték a lap munkatársai. — Mindegyik párt ezt tette — felelte Poujade. Hozzátette, hogy jelentős ra­dikális személyiségek akartak vele tárgyalni, de nevüket nem volt hajlandó közölni. Vörös Lobogó játékosaitól és ezzel megakadályozta a kiváló magyar labdarúgók nyugatné­metországi szereplését A nyu­gatnémet olimpiai bizottság elnöke a következőket felelte a kérdésre: „A beutazási en­gedély megtagadását komoly hibának és nagy ostobaságnak tartom. Ami engem illet, min­dent megtettem az érthetetlen intézkedés visszavonása érde­kében. Közbelépésem sajnos nem járt eredménnyel.“ A Welt am Sonntag című hamburgi lap értesülése sze­rint több képviselő interpel­láció alakjában a bonni parla­ment elé akarja vinni a Buda­pesti Vörös Lobogóval és egy csehszlovák sportegyesülettel szemben alkalmazott túlka­pást. Mint a lap hangsúlyozza, a külföldi sportolók beutazá­sának megakadályozása azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a nemzetközi sportszövetségek nem fognak többé Nyugat- Németországban Európa- s vi­lágbajnoki versenyeket lebo­nyolítani. Matolcsi János elvtárs beszéde Az új jordániai miniszterelnök hangoztatta: továbbra is semlegességi politikát folytat Poujade feltűnést keltő nyilatkozata a francia polgári pártokkal fenntartott kapcsolatairól A szekér is bemegy Csöndben izzott közöttük a levegő. Krump­lilevest kanalaztak olyan odaadással, mintha tyúkleves lenne. Még azzal sem nagyon tö­rődtek, hogy forró még, az öregasszony csak most vette le a tűzhelyről, hogy végre haza­keveredtek mind a ketten. Id. és ifj. Földes István. Régóta külön úton járnak, vagy há­rom hete zördültek úgy össze, amikor az öreg aláírta azt a papírt. — Szóval mégiscsak belép? — szólalt meg végre a gyerek. Hangja dühösnek indult, de a közepén amúgy kamaszosan megcsuklott, fétóktávval magasabban csikordult és a vé­gén szinte sírósan rezgett. — Mondtam. Megmondtam — mordult az öreg s már emelte az újabb kanál levest. Utó­végre elintézett dolog ez már, mit akadékos­kodik a taknyos. Nőni kell még neki, hogy beleszólhasson a dolgába. Kanalaznak újra, nekihajolva, hogy az-asz- szony csak csodálkozik. Úgy elfogy az a sű­rűre sikerült lé, mintha nem tudom, milyen finomat főzött volna nekik. Dehát hajnal óta járja mind a kettő a határt ebben a sárten­gerben és az éhség jó szakács. Egyelőre csak ennyit ért a dotógból. Az a pár szó, no abban nincs semmi érdekes, hiszen hetek óta ezen a belépésen rágódnak. Pistának nem tetszik, de az apja nem olyan, hogy visszalépjen, ha már határozott. Erre különben is büszke. — Ha az én uram megmondja — szokott dicsekedni a szomszédoknak — akkor vita nincs. No és a Pista” Gyerek még a tizennyolc évével, ha keres is. Majd beletörődik. De egyelőre nem törődik be’.e. Végeztek a levessel, az öreg megtörölte már a száját és várakozón pislog a tűzhely felé. A fia meg csak nézi elmeredten az üres tányér fenekét, mintha csuda dolgokat látna ott. Végre Is újra kezdi. — Hát a részem? A részemmel ml lesz? Az öregnek csak a szemöldöke rándul meg. De csak nézi, hogyan tölti az asszony a nagy­lábasból a sűrű kelkáposztát a kiürült tányér­ba, s teszi rá a pirosra sült szalonnaszeletet, körülöntözi kicsit a zsírjával. — No, elég — mordul, mert az asszony csak öntené a hagymától illatos zsírt, de nem sze­reti, ha sok van a főzeléken. Majd inkább kenyérrel mártogatja ki. Lapátol kicsit a vil­lával, keveri a zsírt a főzelékbe, csak azután felel: — A részed? Amikor én ilyen taknyos vol­tam, a számat se mertem kinyitni ebéd köz­ben. Indulat nélkül mondja, ügy oktatólagosan, de ez csak látszat, mert belül majd szétveti a harag. Ezt csak az asszony érzi, Mariska, aki húsz éve kívül-belül, mlndenhogyan meg­ismerte a férjét. Mariska volna a neve, de ezt már nem tudni mióta nem hallotta ebben a házban. Férje is, fia is csak úgy szólítja: anya. Nem sok szava van, ezt megszokta, most mégis úgy érzi, szólnia kell. — Mért nyaggatod mindig apádat, te Pis­ta? Csak jobb lesz neked is, ha mi belépünk. A Köviék Jóskája is úgy kipucolkodott már, az ember azt hinné, nagygazdalegény. — Minek szól bele, anya — horkan fel a gyerek — én tudom, mit akarok! A szalonnát már mind megette, most a sű­rű főzeléket turkálja a villájával, mint a ma­lac a tarlót. El is hallgat az asszony. Nem sértődött, csak a szájaíze keseredik meg kicsit, mert nem jól van ez, hogy már a fia is letorkolja. De mit tegyen? Hétatfordít és piszmog to­vább a tűzhelynél. Hát jó, ha az ő dolguk, in­tézzék el egymással. Fél négyszögölet sem ho­zott akkor, húsz éve a Földes István gazdasá­gába, csak egy borjút. Igaz, jó kis tehén lett belőle, de az regen volt, hát így a földhöz csakugyan nincs köze. Mert itt arról folyik a vita, ha Pista a részét kéri. Az öreg Földes csak ül és emelgeti a villát, mint egy gép. Mintha evésnél egyéb dolga nem is lenne. De az asszony tudja, hogy mi járhat most a fejében. Haragszik Pistára. Van oka rá. Még a fenekén a tojáshéj, apjának, ennek a kerekképű, kevésszavú, de mindig igazat mondó derék embernek még egy ősz hajszála sincs, de neki már az örökrész kelle­ne. Mit akar azzal a négy holddal a nyolcból? Igaz, voltak akik szétiratták, mielőtt belép­tek, hogy ha a téesz kevesebbet fizetne, ott a föld a gyerek nevén. Szóba is került ez egyszer, még a tavasszal, hogy így kellene be­lépni, de az örea csak ennyit mondott: — Nem vagyok gazember. Be is jelentette mind a nyolc holdat. Az a keszeg Szabó jegyezte föl, az elnökük. Abból se nézte volna ki senki, hogy még majd a fél falunak a választott vezetője legyen, de azt mondják, nagyon ügyes. Idős Földest — m*g is mondta, — mindjárt brigádvezetőnek sze­melte ki, mert mindig szépen termett a bú­zája, kukoricája. És csakugyan éppen ilyen gondolatok ke­ringenek az öreg Földes bozontos szemöldöke mögött. Hogy mit akar ez a taknyos az örök­részével. Ott a föld, menjen és üljön rá. Ez a gondolat végre meg is tetszik neki, kicsit for­gatja aztán kimondja. — Ott a fötd a határban. Eredi fiam, szedd a tarisznyádba, viheted, ahova akarod. — Ne nézzen bolondnak apám! — Kát mi kell? — Talán én nem hozok a házhoz? Múlt hónapban nem hoztam nyolcszázat az állami gazdaságból? Abból csináltatta meg a kocsi­kereket is! Idős Földes forr belül. De kívülről maga n nyugalom szobra. Barna és barázdált kerek arcán egy izom sem rezdül, szemöldöke bo­zontosán árnyékolja sötét szemét, s csak néz.' Nem szól, nem mozdul, gondolkodik. A múlt­kor a tanácson járt a beadás dolgában, akkor hallotta éppen a tanácselnököt beszélni vala­kivel a fiatalokról. Valami szürkesapkás ide­gen volt ott, az mondta: — ... nehéz dolog ez a fiatalokkal. Pedighát mégiscsak a fiatalokra kell támaszkodnunk. A fiatalságban erő van, lelkesedés és erősebb érzés az új iránt... Beszélgettek másról is, de ezek a szavak ragadlak meg az emlékezetében. Az érzés az új iránt. Ez csakugyan nagy igazság. Aki öreg, már csak arra gondol, ami volt. Viszont aki fiatal, az arra, hogy mi lesz és mi legyen. Na­gyon igaz. De akkor miért van az, hogy ő rhár megértette, Pista, az ifj. Földes pedig még mindig nem akarja megérteni, hol jobb, mi jobb. Hát erő van benne. Tud dolgozni, ha akar. Még kölyök, de egyedül vállraveszi a tele zsákot. Lelkesedés is van benne, majd szétverte a rádiót, mikor Szepesi azt mond­ta, hogy nem volt igazságos az a szabadrúgás a magyar válogatott ellen. Vagy ha lányok-' ról van szó, persze. De hol ebben a kölyökbep az az érzés? Azt kellene beleverni valaho­gyan. Az a baj — gondolja kemény belső haraggal, — hogy sohase vertem meg úgy igazán. Akkor nem szájaskodna itt, lenne ne­ki érzése az újhoz.;; Pista fészkelődik már. Unja a hallgatást, Mogorván, féloldalasán néz az apjára. — A szekeret is beadja? — Meg van írva az alapszabályban. — És az új kerék a pénzemből? Azt ki fi­zeti ki? Erre már összerándulnak a bozontos sze­möldökök. Újra keményen szemügyre veszi a fiát. Hát ez mit akar? Mire neki a szekér ló nélkül? Mert a ló is a közösbe megyj (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom