Dunántúli Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-11 / 9. szám

1956 JANUÁR 11 NAPLÓ s PÁRT ÉS PÁRTEpItES Vesetőségrálasstás előtt Nagyhaj máson Levelezőink írják A nagyhajmási tsz-párt­szervezet vezetőségválasztó taggyűléséről akartam írni. A taggyűlés helyett azonban Kovács Istvánról írok, akar- va-akaratlanul is, mert min­denki odaküldött. Legelőször is a párttitkárt, K;iSzonics Simonnét kerestem fel. Barátságosan nyújtotta a kezét, majd a beszámolót adta a kezembe, hogy mondjam meg róla a véleményemet. A beszámolóból megtudtam, hogy a tsz legfőbb gondja a munkafegyelem. A tsz-tagok- nak mintegy 60 százaléka jár csak dolgozni, de az ősszel még rosszabb volt a helyzet, mert akkor csak 40 százalé­kuk járt rendszeresen. A 20 százalékos javulást a pártszer­vezetnek lehet köszönni. Há­rom hónappal ezelőtt még a párttagok között is akadtak fe­gyel mezetlenkedők, mint pél­dául Szakái János elvtárs, — ma pedig példásan dolgozik mind. Azoktól a tsz-tagoktól, akik mulasztottak, a pártveze­tőség javaslatára két-két mun­kaegységet vont le a tsz tag­gyűlés. Jó volt ez a kezdet, — csak az a kár, hogy abbahagy­ták. A kezdeti eredményekben sok érdeme van Kaszonicsné- nak, hiszen őt választották meg párttitkárnak három "hó­nappal ezelőtt Nemes Ferenc helyére. Kaszonicsné azonban nem beszélt erről, hanem Ko­vács Istvánhoz küldött — Menjen el hozzá az elv­társ — mondotta. — Tőle min­dent megtudhat, valószínű, hogy ő lesz a párttitkár. Utam a December 21 irodá­ja mellett vitt el. Betértem. Az aaronómus, Novák István egész éjjel dolgozott, asztala tele volt papírral és cigaretta­végekkel. Nézzen csak ki — mutatott az udvaron lévő trágyarakás felé. — Háromezer métermá­zsái: kellene belőle a földekre szállítani. Amott meg tehénis­tállót építhetnénk — mutatott az udvar túlsó végén lévő tűz­falnélküli házra. — Szántani való is volna még vagy 90 hold, sok még a munkánk. Ha ezeket időben elvégezhetnénk, én garantálom, hogy az idén negyven százalékkal több ter­mést takarítanánk be. Nem kellene nekem több, csak az összlétszám hetven százaléka. Még szabadidő is jutna akkor mindenkinek, másfél nap egy héten. Az utóbbi időkben^ két fő­városi kiállításon készítettem, jegyzeteket. Az egyik decem­berben zárult, a másik decem­berben nyílott és egyre na­gyobb tömegeket vonz. Az el­ső. már bezárult kiállítás „A Vidéken Élő Képzőművészek Kiállításaa másik a „VI. Or­szágos Képzőművészeti Kiállí­tás”. Tizenegy esztendeje an­nak, hogy hazánkban a képző­művészetek ügye közügy s így érthető, ha az ilyen országos képzőművészeti kiállításokat szerte az országban, Tolnában és Vasban, Hajdúban és Bara­nyában ugyanolyan érdeklődés kíséri, mint Budapesten. Az ér­deklődést közvetlenebbé te­szi az a tény, hogy mindkét kiállításon ott láthattuk, illet­ve láthatjuk a vidék, így me­gyénk jeles képzőművészeinek alkotásait is. A vidéken éld képafí­művészek kiállítása másodízben került megrende­zésre s míg az elmúlt évben hárman (képviselték megyén­ket, addig ez a szám most megháromszorozódott Ha fi­gyelembe vesszük az állandó­an emelkedő követelményeket az egy év alatt elért ered­mény még nagyobbnak tűnik. A kiállítás a tavalyinál széle­sebb témakört ábrázoló alko­tásokat, befejezettebb műve­ket eredményezett. Soltra Elemér bányásztár­— Hogyan lehetne ezt elér­ni? — kérdeztem. — Jó pártszervezettel —vá­laszolta. — Meg kellene győz­ni az embereket. Különösen a Freit, meg a Banizst. Képzel­je el, ezek az emberek azt hajtogatják, hogy „a malaco­kat szét kellene osztani, mert mindent megesznek.“ Most mondják ezt, amikor elegendő kukoricánk van. — Nos, — folytatta, — ma lesz a vezetőségválasztás. Va­lószínű, hogy Kovács István lesz a párttitkár. Sokat várok tőle és tudom, hogy segíteni is fog. Novák is azzal búcsúzott tő­lem, hogy „feltétlenül menjek el Kovács Istvánhoz, mert sok érdekeset lehet tőle hallani.“ ötven év körüli, a köze­pestől kissé magasabb, szikár, markánsarcú férfi Kovács Ist­ván. — Ezt a Frei Jóskát majd fölveti a pénz és mégis pa­naszkodik — ismertetett meg a tsz helyzetével. — Csak azt nem tudom, hogy miért. Szo­bát épített tavaly a házához tíz-tizenkétezer forintért, egy háztartásban élő veje hétezren felül vett magának motort, két hízót vágott a család ... A Ba- nizs Miskáék? Földhözragadt szegényemberek voltak min­dig, de amióta a téeszcsében vannak, úgy élnek, mint a királyok. Jó példa erre az, amit tavaly vettek: bútort tíz­ezer forintért, kicsiny házat telekkel hétezerért, disznót nem egyet, hanem hármat vágtak. Kilencszáz munkaegy­ségnél is többet értek el és még mindig elégedetlenked­nek! ; : : Az — kétségtelen >— nem éppen rossz dolog, ha a ta­gok elégedetlenkednek és még többet akarnak. De ennek nem az az útja, hogy „szétosszuk a malacokat“, hanem éppen az ellenkezője: szaporítani, nö­velni a közös vagyont és meg­javítani a munkafegyelmet.— így lehet még nagyobb gaz­dagságot elérni. Ezt persze a népnevelőknek kellene meg- mondaniok Banizséknak .;; — Most még otthon ülnek a népnevelők — mondja Kovács elvtárs. — De ha útnak indít­juk őket, megváltozik itt min­den! gyú festménye a kiállítás leg­nagyobb méretű reprezentatív alkotása volt. Nagy sikert ara­tott a Mohácson élő Kolbe Mi­hály Zrínyit ábrázoló mozaik­ja, Reprodukcióját a Művelt Nép is közölte. Erdős András pályadíjnyer­tes művével, Gádor Emil mély­séges emberi kapcsolatot tük­röző „Édesanyám’' portréjával, grafikai alkotásokkal, Kelle Sándor tájképpel, Vincze Győ­ző Pécsett sikert aratott „Kecs­két fejő nő“ festményével, Bu­dai Lajos pécsi részlettel. Lan­tos Ferenc két tusrajzzal, Far­kas János Komlón élő szob­rász két márványba faragott szép portrészoborral szerepelt a kiállításán. Az előző évi kiállításihoz vi­szonyítva valamennyi megye kiállítói közül a Baranya me­gyei képzőművészek szerepel­tek túlsúlyban tematikus ké­pekkel. Ennek megállapítása nagyon fontos, mert éveken át pontosan ezt hiányoltuk. A sok tájkép és csendélet, város­részlet mellett alig született tematikus kép, most viszont ezen a téren valamennyi me­gye képzőművészei közük me­gyénk képzőművészei jártak az élen. Ez nem véletlen. Sze­repe van ebben a kritikának is, de még nagyobb szerepe van képzőművészeink politikai fejlődésének és a megyei ta­nács népművelési osztálya ál­tal a múlt évben kiírt temati­kus pályázatnak. Senkitől sem hallottam még ilyen bátor és bizakodó han­got Nagyhajmáson, öröm hall­gatni, még a gyerekek is — van belőlük vagy hat — áhí­tattal figyelik apjukat. — Az ifién már különmunka sem lesz! — folytatja. —Kép­zelje el, mit csináltak tavaly egyes emberek, Glaub János, Taub Antal és még néhányan, — külön földet vettek ki a Bikali Állami Gazdaságban, fiúk, vagy pedig valamelyik rokonuk nevére. A földet azonban ők munkálták. Per­sze, hogy rossz a munkafegye­lem, hiszen egyszerre két he­lyen dolgozni nem lehet! De az idén már elküldjük a nép­nevelőket és akiknél a szép szó nem használ, levonjuk azt a két munkaegységet, úgy, ahogy azt a tsz taggyűlés el­határozta . i Sokáig beszélgettünk még. Szóba került szinte minden, ami a tsz gondjához és örömé­hez tartozik, csak Kovács Ist­ván nem. Magáról nem be­szélt. Másoktól hallottam, hogy mennyire szívügye minden, ami a csoporthoz tartozik. A nyáron például össze akarták szedni egyesek a tarlón el­hullott kaparékot, Kovács Ist­ván azonban, mint ellenőrző bizottsági elnök, nem engedte meg, „mert az a téeszé, és itt minden kalász a közös va­gyonhoz tartozik.“ Érthető ez­után, hogy mindenki benne bízik, tőle várják a tsz mun­kájának megjavítását a kom­munisták és pártonkívüliek egyaránt. Termelőszövetkezetünkben — a siklósi Táncsicsban — az el­múlt évben igen jól dolgoztak a párttagok. Nemcsak szavak­kal, de tettekkel is bebizonyí­tották, hogy méltók a párt­tagságra. Szövetkezetünkben tavaly negyven tag dolgozott, iizenketten voltunk párttagok. Az év végén összegeztük a szerzett munkaegységeket és szép eredményeket kaptunk. A kommunisták 342 munkaegy­séget szereztek átlagosan, míg a pártonkívüliek csak 280-at. Ez is azt mutatja, hogy tet­teink nem térnek el a szavak­tól. Bz viszont azt mutatja, hogy a képzőművészek támogatásá­ra szánt jelentős összeg ilyen irányú felhasználása sokkal ösztönzőbb és eredményesebb, mint az éveken át gyakorolt képvásárlás. A VI. Országos Képzőművészeti Kiállításon négyen képviselik megyénket, az előző évi egy kiáílitó mű­vésszel szemben. Soltra Ele­mér, Gádor Emil, Lantos Fe­renc festőművészek és Farkas János szobrászművész. Soltra Elemér „Váltás" cí­mű nagyméretű, bányász té­májú olajkompozieiója magas­igényű művészi alkotás, jelen­tős állomás a fiatal művész fejlődésében. Ez nem első bá­nyásztárgyú képe. A .,Váltás”-t sok kisebb-nagyobb tanul­mány. sőt befejezett kompozí­ció előzte meg s valamennyi közül ez a legérettebb alkotá­sa. A kép drámai hatását nagyban fokozza a tudatosan, kompozíció» elemként felhasz­nált fény s a sötét színek, fe­lületek kontrasztja. Gádor Emil grafikai alkotá­sai méltán sorolhatók Soltra Elemér festménye mellé. Szem­lélete, technikája, magasszín­vonalú.. Kellemesen lepett meg a fia­tal lantos Ferenc szereplése. Ez a szerény, halta;zavú fia­tal grafikus-festő két évvel ez­Kűlfföldi hírek NEWYORK Mint laptudósítók közük, Radford tengernagy, az Egye­sült Államok vezérkari főnö­kei egyesített bizottságának elnöke és kísérői január 9-én Szöulba érkeztek. A tudósítók szerint Li Szin-man azt a kér­dést szándékszik megtárgyalni Radforddal, hogy esetleg ame­rikai atomfegyvert bocsátanak Dél-Korea rendelkezésére. NYUGATI HÍRÜGYNÖK­SÉGEK jelentése szerint a bonni kor­mány szóvivője hétfőn hivata­losan közölte: tíz napon belül 8 tagú nyugatnémet diplomá­ciai küldöttség utazik Mosz­kvába, hogy előkészítse a Né­met Szövetségi Köztársaság ottani nagykövetségének meg­alakítását. PÁRIZS Ain-Abid környékén újabb „tisztogató akció“ indult, amelynek következtében ösz- szetűzések robbantak ki. A hétfő esti polgári lapok tudó­sítóinak jelentése szerint 18 algériait megöltek és 43-mat letartóztattak. A „tisztogató hadműveletek“ ezer méter ma­gas hegyes vidéken folynak és ezekben ejtőernyősök és a csendőrség is résztvesz. NEWYORK A United Press amerikai hír- ügynökség tudósítója Eisen­hower üzenetének az amerikai kongresszusban kiváltott visszhangjával foglalkozva rá­mutat, hogy a Demokrata Párt politikai bizottsága a szená­tusban jóváhagyta Johnson szenátor nyilatkozatát. E nyi­latkozat többek között hangoz­tatta: „A legtöbb amerikai tudja, hogy a belső helyzet nem olyan rózsás, mint az el­nök mondotta, s hogy a kül­földi helyzet komoly nyugta­lanságot ébreszt.“ Mikor a párttagok — az egyik röpgyűlésen — megtud­ták a szép eredményt, igen megörültek. Sokan elmondták, hogy ebben az évben még jobb munkát kell végezni és elha­tározták, hogy legalább 25 szá­zalékkal megelőzzük a párton- kívülieket. Ugyanaklcor segít­jük valamennyi tagot, hogy jó és eredményes munkát végez­zen és gyarapodjék a közös vagyon, erősödjék a szövetke­előtt tűnt fel Pécsett egy köl­tőien fogalmazott kis akvarell- jével, mely nagyon sokat ígért. Amióta kevés alkotását láttam, s azok is különböző értékűek voltak, míg az or­szágos tárlaton kiállított két tusrajza méltó folytatása az említett két év előtti akvarell- nc-ki Farkas János szobrászmű­vészt kevesen ismerik Pécsett. Komlón él, ott dolgozik. Az országos tárlaton két már­vány portré-szoborral szere­pel. Mindkét műve klasszikus szépségű. Úgy érzem azonban, ha a síma felületek mellett él a rusztikus felületek által nyújtott lehetőségekkel Is, mint hont ras z t leh e tőségekkel, alkotásai még sikerültebbek és hatásosabbak lennének. Az eredmények nem véletle­nül születnek s helyes, ha megvizsgáljuk az eredmények okait is Éveken át tartó tapogató­zás. keresgélés, kísérletezgetés után megyénk képzőművészet mind nagyobb érdeklődéssel fordulnak a tematikus ábrázo­lás felé. Mernek embert ábrá­zolni. Ezzel függ össze a cso­port szemléleti tisztulása, éré­se, mely önkéntelenül maga után vonja a feladatok tisztáb­ban látásét. Ehhez azonban egy belső érésre volt szükség. Csoporton belül és egyéneken belül. En­Molnár József: Karácsony napján avattuk fel klubhelyiségünket. A nagyharsányi fiatalok ennek nagyon örültek, mert ha szűkösen is vagyunk a klub­ban, de összejöhetünk szóra­kozni, tanulni. Kár, hogy az iskola nem szerepelt az ava­táson kis műsorral, mifit ahogyan ezt Szélig József igazgató elvtárs megígérte. Egy év után újból megalakí­tottuk színjátszócsoportunkat is, a próbákat már a, klub­ban tartjuk. Bändel József üzemlakatos irányítása mel­lett. Bízunk abban, hogy mire a színművet megtanul­juk, elkészül társadalmi munkával építendő ideigle­nes kultúrtermünk, melyhez a kőbánya dolgozói ezer in­gyenes munkaórát ajánlot­tak fel. Koppány, Komló postafiók 67: Idén többet szeretnénk ol­vasni a Dunántúli Naplóban a baranyai írók, költők, zene szerzők fejlődéséről, tervei­ről. Különösen a művészek új nemzedéke érdekelne ben nünket. Az üzemekben, isko­lákban, a falvakon minde­nütt találkozhatunk jótollű fiatalokkal, akik szívesen ír­nak, de írásaik csak a fali­újságon jelennek meg. Sze­retnénk, ha 1956-ban minél több, megyénk területén élő fiatal írása, kritikája, tanul­mánya jelenne meg a Napló­ban. Fodor Ferenc, Királyegyháza: December 23-án jelent meg a Dunántúli Naplóban az a cikk, amely a színház és a falu kapcsolatát elemezte. Ehhez szeretném a követke­ző kiegészítést fűzni: Nagyon helyes, hogy a színház azna­• pi műsorát a „Hol művelőd­jünk, hol szórakozzunk?” ro­vatban közli. Ennek azonban csak a városiak veszik hasz­nát, pedig nekünk falusiak­nak jóval előbb kellene tud­nunk, hol, mikor, mit ját­szanak, hogy a jegyet bizto­sítani tudjuk és az utazási lehetőségeket is megvizsgál­juk. December 30-án például 24 tagú kultúrcsoportunkkal közös színházlátogatást szer­veztünk a „Végrendelet” megtekintésére. Reméltük, hogy a háromnegyed 11-es vonatot még elérjük, de a darab hosszabb volt, mint vártuk és így a harmadik fel vonás kétharmadrészét ott kellett hagynunk. Mindez el­kerülhető lenne, ha a szín­ház a Dunántúli Naplóban hetenként egyszer — a va­sárnapi számban — leközöl­né következő egész heti mű­sorát, esetleg az előadások időtartamát is. nek érdekében a csoport az el­múlt esztendőben rendezte so­rait, megerősödött s ez lehető­vé tette a minőségi követelmé­nyek fokozását. Ezzel függ ösz- sze a személyi ellentétek fel­számolása, ami azonban még nem teljes. Javulás mutatkozik a bírá­lat, önbírálat terén, de ezen a téren is van tennivaló. Er­re nagyobb mértékben figyel­jen fel a vezetőség, mert en­nek hiányában a minőségi kö­vetelmények fokozása formá­lássá válik s ez a szépen fej­lődő csoportot erősen vissza­vetheti. El kell ismerni, mint ered­mény-forrást, azt a nagy aka­raterőt is, mely művészeink részéről, különösen a pálya­művek megoldásában, meg­nyilvánult. Végre elérkeztünk a kevesebb, de jobb alkotás elvéhez. Nem egy művész többször is lekaparta kész művét, mert — éppen a he­lyes önbírálat, vagy bírálat ve­zette rá, — hogy kész, vagy félkész alkotása nem. elgondo­lását tükrözte, vagy részletei­ben volt megoldatlan akár for­mai, akár tartalmi szempont­ból Jóleső érzés Gyen szép sike­rekről beszámolni, melyek azt bizonyítják, hogy megyénk képzőművészei helyesen hasz­nálják fel azt a hatalmas se­gítséget, melyben államunk, társadalmunk részesíti őket. Debitzky István Bogiári Sándor Igazgató-tanító: Szilveszter hetében lázas munka folyt a dióspusztai kultúrotthonban, éppen úgy, mint az iskolában. A tanulók apraja tréfás törpejátékkal, a nagyobb lányok tündér­tánccal, a fiúk pedig torna­gyakorlatokkal készültek Szil veszterre, miközben éneke­ket és felköszöntőket is ta­nultak. A mintegy 30 jel­mezt a gazdaasszony-szakkör fiatal lány tagjai segítségé­vel készítettük, hosszú esté­ken keresztül. A DISZ fiata­lok a felnőttek közösen meg­kezdték Gárdonyi Géza egyik színjátékának tanulását, ezenkívül a héten a szokásos könyvtári óra, újságolvasás és különböző játékok szóra­koztatják a kultúrotthon lá­togatóit. A szorgalmas elő­készületek meghozták a szil­veszteri tarka-est sikerét és hangulatát a bálhoz. Kovács István, Villány: Az újpetrei fotószakkör a környék egyik legjobb és leg erőseb szakköre. Ez a szak­kör tavaly versenyre hívta a megye összes fotószakkörét és ebben a versenyben első lett. Ez az elsőség részben annak köszönhető, hogy a szakkör a legfontosabb me* zőgazdasági munkák idején is dolgozott és népszerűsítet­te a mezőgazdaság kiváló dolgozóit. Most azt tervezik, hogy a község valamennyi középületében kifüggesztik felvételeiket. Az iskola falait már az ö fényképeik díszí­tik. A következő lépés a kul­túrotthon feldíszítése, majd a községi tanácson függesz­tik ki felvételeiket. A felvé­telek helyben készültek, többnyire a termelőszövetke­zet életéről. Ugyanígy diafil­met is készítettek a termelő- szövetkezetről. A fotószak­kör az elmúlt évben két ju- talomfényképezógépet ka­pott. Most a versenyen elért győzelemnek egy Zorkij fényképezőgép volt a díja. A járási népművelési csoport terve az, hogy fotószakkör- vezetői tapasztalatcserét ren­dezünk Ujpetre községben, hogy a többi szakkör is ha­sonló jó eredményekkel dol­gozhasson. Imi a tervből kimaradt... A zöldfedelü könyv sok­mindent elmond, amint né­zegetem a drávaszabolcsí Győzelem Termelőszövetkezet elnökének asztalán. A fedő­lapján fekete betűkkel: „Ter­melési tervkönyv” és ami benne van, egy teljes regény­hez szolgáltat anyagot. Szép ez a terv — és még szebb lesz, ha valóra is vált­ják — én mégis arról szeret­nék szólni, ami kimaradt be­lőle. A jól fizető fűzfavesszőről. Beszéltek róla eleget a szö­vetkezetben, talán sokat is. Meghányták — vetették hol lehetne telepíteni és meny­nyit? Viola István kezdte el, nemsokára, hogy belépett. Otthon sem gazdálkodott rosszul, most is a javát akar­ta a közösnek. Úgy jött szóba a füzvessző telepítése, hogy a dázsonyi dűlőben jókora rét nem sok hasznot hoz. Egész évben áll rajta a víz és ne­veli a mételycsigát. Vétek állatot ereszteni rá. Dehát nincs olyan kár, ami valami kis haszonnal ne járna. Ha nem jó legelőnek, kaszáló­nak, megterem azon a fűz­vessző. De még mennyire! Viola István újságolvasó em­ber. Onnan tudta, hogy Cson- kamindszenten 130 mázsát is „szüreteltek” az értékes vesz- szőből holdanként. Miért ne gazdagíthatná a Győzelem tagjait U a fűzfa­vessző? Dombi István, Simon Já­nos meg a többiek helyeslőén bólogattak Viola minden sza­vára ... csak éppen a terv­ből felejtették ki ezt a jól jövedelmező és könnyen meg valósítható pénzforrást. Még nem késő! A tervet bővíteni, hasznosabbá tenni szabad. Aztán ha már lesz hajladozó, nyílegyenes vessző — több vagonra való — ak- kor olyan tag is akad, aki va­lamikor értett a kosárfonás* hoz, kertibútor készítéshez. Most előszedi felejtett tudo­mányát. zet. ORZSI FERENC Siklós, Táncsics Tsz. Megyénk képzőművészei a fővárosi kiállításokon L/ A IcoíntnumslÁU daify&z'ak a £e$4<MoH>

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom