Dunántúli Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-29 / 25. szám

A JOVO UTJÁN Kiadja az MDP Baranya megyei Bizottság Agitációs és Propaganda Osztálya és a Baranya megyei Tanács Mezőgazdasági Igazgatósága Termelfi szfi vetkezeti ▼ezetfik, tagok! Járjatok élen a mezfi- gazdaság termelésének 3 százalékos emelésében! Üj erővel, felvilágosító munkával, meggyőző tényekkel fejlesszük tovább a termelőszövetkezeti mozgalmat Ismét lezártak egy gazdasági évet termelőszövetkezeteink. Elmondhatjuk: 1955 termelő­szövetkezeteink megerősödésé­nek, gyarapodásának, fejlődé­sének, — a jó munka éve volt. Bizonyítja ezt a közös vá­gjon gyarapodása, a növekvő állatállomány, az egyéniekénél magasabb termésátlag mind ga bonából, mind kapásnövény­ből, a tavalyinál lényegesen magasabb részesedés. Nem, nemcsak a jobb Időjá­rás hozta a jobb termést. Ez is hozzájárult, de volt más, nem kevésbé fontos oka. Ha sorren­dé' akarunk tartani a termelő- szövetkezetek tagságának ösz- szeforrásával kell kezdeni. Az 1953. évi kormányprogramot követő jobboldali elhajlás, a közös gazdálkodásba vetett hit megingatása, a legingadozób- bak kilépése után összeková- csolódtak a termelőszövetke­ze* ben maradtak. Hitükben, igaz-ágérzetükben új erőt adott nekik a Központi Vezetőség 1955. márciusi határozata és eklr r hangzott el: „Megmutat­juk, sokkal többre visszük, mint az egyénileg gazdálko­dók!” Megmutatták, többre vit­ték. pedig az egyénileg dolgo­zó parasztok előtt sem volt el­zárva a lehetőség. Ebben a szellemben tervez­tek, úgy, hogy lerakják a to­vábbfejlődés alapjait és bizto­sítsák az egyéniekénél maga­sabb jövedelmet. Sikerült. Eb­ben óriási szerepe volt a meg­szilárdult munkafegyelemnek, a jobb munkaszervezésnek. Ez már a tavaszi munkák kezde­tén meglátszott. Előbb kezdték a munkát, mint az egyéniek és egészében jobban végezték. Jobban az elmúlt évinél, na- gj'obb mértékben használták a gépi munkát, a műtrágyát. Ez a példamutatás folytatódott a növényápolási munkáknál. Amíg néhány évvel ezelőtt sok termelőszövetkezet földjét ar­ról lehetett megismerni, hogy gazos volt, — 1955-ben már ar­ról, hogy a legkevesebb volt a gaz. A példás munka, amely a pártszervek és pártszervezetek, a tanácsok segítségével, szer­vező és felvilágosító munkájá­val jól sikerült, már az ara­táskor mutatta: 1955. a terme­lőszövetkezetek fölénye kibon­takozásának éve lesz. Ekkor már látszott, hogy több lesz a termés, lényegesen magasabb lesz a jövedelem, mint az egyéniek parcelláin. Már tavasszal, de az aratás idején különösen egyre több egyénileg dolgozó paraszt for­gatta fejében a gondolatot: ősszel belépek én is, jövőre már nem dolgozok mint egyéni paraszt. E gondolatokat segítette tetté az a lelkes felvilágosító mun­ka. amely augusztus közepén kezdődött teljes erővel a ter­melőszövetkezetek fejlesztésé­ért. Éjszakába nyúló eszmecse­rék, viták, gyűlések, fáradha­tatlan odaadás elsősorban a kommunisták részéről a szövet kezetek számszerű fejlődéséért — ez jellemezte ebben az idő­ben a falut. £s mindinkább kibontakozott a győzelem, az igazság, a paraszti felemelke­dés egyetlen járható útjának újabb győzelme. Először csak egy-két új termelőszövetkezet alakulásáról érkezett hír. Ahogy múltak a hetek, érlelőd­tek az elhatározások, mind töb­ben választották a közös gaz­dálkodás útját. S a felvilágosí­tó, szervező munka nyomán a fejlődés számszerűleg így alakult: Tehát 32 új termelőszövetke­zet alkuit. Ezekbe és a már meglévő termelőszövetkezetek­be belépett: 2.968 család 5.028 tag 17.057 k. hold földdel Szép eredmény ez. Most, amikor köszönetét mondunk a termelőszövetkezetek fejlesz­téséért fáradságot nem ismerő munkát végzett elvtársaknak, egyben további jó munkát is kívánunk. Felhívjuk figyelmü­ket: a termelőszövetkezetek számszerű fejlesztése nem kam pány feladat, ezt állandóan végezni kell. Kétségtelen, hogy a fejlődés nem állt meg. Ebben az évben is alakult már új termelőszö­vetkezet, új tagok léptek a meglévő szövetkezetekbe. A számszerű fejlődés jelenleg azonban lassú. Itt a kiváló al­kalom, amikor új, meggyőző tényekkel lehet gazdagítani a felvilágosító munkát. A zárszá­madások olyan eredményekről adnak számot, amelyeket büsz­kén tolmácsolhat minden szö­vetkezeti tag, minden kommu­nista az egyénileg dolgozó pa­rasztoknak. Most látszik iga­zán a termelőszövetkezeti gaz­dálkodás, a jövedelem fölé­nye az egyénileg dolgozó pa­rasztoké előtt, amikor a zár­számadások feldolgozták az el­múlt év jó munkájának ered­ményeit. A zárszámadások eredmé­nyeit ismertesse minden kom­munista, minden termelőszö­vetkezeti vezető és tag az egyé­nileg dolgozó parasztokkal. Folytatódjon új erővel, új ered­mények ismertetésével a szé­leskörű, türelmes felvilágosító és meggyőző munka. Keressék fel a vezetők és tagok az egyé­nileg dolgozókat, beszélgesse­nek velük, győzzék meg őket, hogy még a tavaszi munkák kezdete előtt lépjenek be a termelőszövetkezetbe, alakítsa­nak új termelőszövetkezeteket. Ne sajnálja senki a fáradságot — a jó munka, mint az elmúlt év bizonyítja, meghozza e té­ren is az eredményt. Ne le- gjren senki türelmetlen, ha az első vagy második beszélgetés­re nem lép be az illető a szö­vetkezetbe. Keressék fel har­madszor is, negyedszer is, sőt ha kell beszéljenek vele tíz­szer is, adjanak választ kérdé­seire. Legyen a tavalyinál sokoldalúbb a felvilágosító munka tartalma. A zárszáma­dás eredményein túl ismertes­sék a termelőszövetkezetek kö­zös vagyonának növekedését, a terveit, jövőjét, az egyénileg gazdálkodókénál magasabb ter­méseredményeket, azok mód­szereit, az alapszabályt, az állami segítség eredményeit, a közös gazdálkodás szociális, kulturális előnyeit — egyszó­val a szövetkezet egész életét a férfiakkal, asszonyokkal, fia­talokkal. Hívják meg a kívül állókat a szövetkezetbe, mu­tassák meg nekik gazdaságu­kat, ismertessék velük a közös munkát. E munka során ne fe­ledkezzenek meg a szövetke­zetben lévő családok olyan tag­jainál, akik „pénzért dolgoz­nak” állami gazdaságban, vagy másutt, a fiatalokról, akiknek zöme azért ment „pénzes helyre” dolgozni, mert zsebpénzre van szüksége. Két­ségtelen, hogy az fimúlt évek­ben volt ilyen fogyatékosság a termelőszövetkezetek jelentős részénél: ritkább időközökben osztottak pénzt. E téren 1956. változást hoz. A termelőszö­vetkezetekben általában úgy terveztek, hogy sűrűbben és több pénzt adhassanak a mun­kaegységekre előlegként. Cél: a család valamennyi tagja lép­jen be a termelőszövetkezetbe. A többi között ezt is szolgálja az állatállomány fejlesztése. Most amikor új erővel foly­tatódik a felvilágosító munka a szövetkezetek számszerű fej­lesztéséért, ismét felhívjuk minden vezető és szövetkezeti tag figyelmét: szigorúan őrköd­jenek az önkéntesség betartá­sán. Ne tűrjenek semmiféle kényszert, túlkapást, mert ez csak kárt okoz. A következő napokban új erővel folytatódik a harc a ré­gi és az új között. E harc élére álljanak mindenütt a pártszer­vezetek, a kommunisták és ér­jék el, hogy győzzön az új, a jobb, a régi felett. Ebben az évben a számsze­rű fejlődésben szebb eredmé­nyeket kell elérni mint tavaly. A feladat nagyobb, de nagyobb lesz a felvilágosító, meggyőző szó ereje is, ha jól felhasznál­ják mindenütt a zárszámadá­sok eredményeit, tanulságait. Jó munkát, szép eredménye­ket kívánunk a szövetkezeti mozgalom fejlesztéséhez, a fel- világosító munkához, amely­nek segítésére szánjuk a Du­nántúli Napló e négy oldalát. Munkás-segítség a falunak TV éhAny napja levél érkezett a Komlói Erőműhöz. A Baranyaszentgyörgyi Uj Élet termelőszövetkezet kö­szöni benne az erőmű dolgozóinak segítségét, a kalapácsos da­ráló elkészítését és beszerelését. S hány más, hasonló levél megy manapság a faluról a városba! Köszönet a segítségért. És hányszor segít munkásosztályunk hű szövetségesének, a dol­gozó parasztságnak, anélkül, hogy bárkinek is eszébe jutna, hogy azért köszönet jár! Bármelyik faluban járjunk, bárhol nézzünk körül a határban, számtalan bizonyítékát láthatjuk an­nak, hogy a munkásosztály önzetlenül és áldozatkészen segíti a falu dolgozóik Tizenegy éve élvezi már ezt a segítséget a dolgozó paraszt­ság. Tizenegy év hosszú idő, talán ezért szokták meg sokan ezt a szüntelen segítséget annyira, hogy ma már észre sem igen veszik. Gyakorta hallani ezektől, hogy nagy a parasztgazdasá­gok terhe, sok a beadnivaló, az adó, s időnként megfeledkezünk arról, hogy a legnagyobb tehertől, a nagybirtokok és bankok uralmától, a múlt rendszerben minden közép- és kisparaszti gazdaságot fenyegető csődtől, nyomortól a felszabadult mun­kásosztály szabadította meg a dolgozó parasztságot. Kell beszol­gáltatni és adózni, mert állam még nem volt a történelemben, amelynek ne lett volna szüksége az állampolgárok anyagi hoz­zájárulására, de számoljon csak utána a falu népe, hogy ad-e annyit, mint amennyit kap. Számok bizonyítják, hogy abból is, amit nem közvetlenül kap vissza — a dolgozó parasztság gaz­dagodik. Kevés szó esik ma már arról, hogy a munkásosztály szállt síkra a dolgozó parasztság mellett, amikor a földért folytatott ezeréves per eldöntése került sorra. Azé lett a föld, aki meg­műveli. Ismét a munkásosztály segítsége kellett, hogy azé is maradjon: a jogosan szétosztott és elfoglalt földeket a munkás- osztály segített megvédeni felszabadulás utáni években újra fel­bátorodott földesúri osztállyal szemben. A munkásosztály zúz­ta szét a párt vezetésével a tőkésosztályt és szüntette meg ez­zel a tőkések uralmát, amely egyet jelentett a parasztgazdasá­gok tömeges tönkretételével, a földnélküli százezrek nyomorá­val. S rögtön ezután a munkásosztály legjobbjai, a kommunis­ták mutatták meg a dolgozó parasztságnak, hogy merre vegye útját, ha azt akarja hogy az átkos múlt soha többé ne térjen vissza, hogy végetérjen a kis földecskéjén verítékező paraszt örökös bizonytalansága. A kommunisták azt tanácsolták a dol­gozó parasztoknak, hogy egyesítsék erejüket, szövetkezzenek, közös erővel teremtsenek virágzó, gazdag mezőgazdasági nagy­üzemeket. Ez a tanács egymagában is nagyobb segítséget je­lent bármekkora pénzösszegnél —. ha megfogadják. \ dolgozó parasztok közül sokan, ezren és tízezren megértették és megfogadták a jótanácsot. Ma már nincs is olyan dolgozó paraszt, aki ne ismerné el: jól jártak, akik megfogadták. Azok is elismerik, akik ma még nem köve­tik az új utat még haboznak, mielőtt nekivágnának. De újra hozzá kell tennünk: munkásosztályunk nemcsak ezt mondta a dolgo­zó parasztságnak: „így tedd, mert így jobb”, hanem maga is hozzálátott, segített. Megjelentek a munkások a falvakban, a földeken és magukkal hozták ajándékukat: a gépet. Szorgal­mas traktorosok dohogó gépeikkel könnyedén végzik a legfá­rasztóbb mezőgazdasági munkákat. A gépállomás, a munkásosztálynak ez a nagyszerű aján­déka a falu számára, a munka megkönnyítését, a nagyobb jö­vedelmet, szebb életet hozta a dolgozó parasztoknak. Csak a múlt évben harmincnégy és fél millió forintot takarítottak meg a megyében a termelőszövetkezetek a gépállomásokkal végez­tetett munkák révén. S ez a segítség is csak tovább növekszik, a második ötéves tervben újabb gépekkel gyarapodnak a gép­állomások. A dolgozó parasztságon múlik, hogy éljen is ezzel a segítséggel, használja ki amennyire csak lehet — márpedig a gépi munkát igazán hasznosítani csak a nagyüzem, a termelő- szövetkezet tudja. Soha ilyen önzetlen és áldozatkész szövetségese, segítőtár­sa, barátja nem volt a dolgozó parasztságnak, mint amilyen a szocializmust építő munkásosztály. S mind e segítségért csak egyféle viszonzást kér: azt, hogy a dolgozó parasztság tartson vele a jólét, a boldog jövő felé vezető úton. Fainra küldött pártmunkások Tóth Sándor elvtárs, az Épí- Sebők Lajos elvtárs, a Kis- Nagy Elek elvtárs, a Budapes- Takács Mihály elvt&rs, a lő- Bártfai Tibor elvtárs, a kom- tésügyí Miniszt ;r’-i»! műszaki pesti l ."''művek volt fonó- ti Kereskrdc’mi Tervező Iro- rincl Fonó volt főművezetője, lói Kossuth bánya gépü7 ”r»é- foosztályának volt főmérnöke. technikusa, da volt építésvezetője. nek volt főművezetője. A NÉMET DEMOKRATIKUS köztársaságban a termelőszövetkezetek száma 1954. december 31-től 1955. no­vember 15-ig 5120-ról 6047-re, vagyis 927 új termelőszövetke­zettel, a termelőszövetkezeti ta­gok száma pedig 38.590 új tag­gal 196.946-ra emelkedett. Ugyanakkor a termelőszövet­kezetek gazdaságilag megmű­velhető területe 931.393 hektár­ról 1,279.200 hektárra növeke­dett. CSEHSZLOVÁKIÁBAN egyre több új termelőszövetke­zet létesül. Évről-évre maga­sabb a termelőszövetkezeti ta­gok jövedelme. Különösen a pardubicei terület termelőszö­vetkezetei tettek tanúságot ko­moly fejlődésről: a terület ter­melőszövetkezeteinek összbe­vétele 1954-hez viszonyítva 1955-ben 16 millió koronával, vagyis csaknem 17 százalékkal emelkedett. 1955-ben Pardubi­ce területén 1861 kis, — illetve középparaszt tért át a közös gazdálkodásra. A LENGYEL NÉPKÖZTÁRSASÁG poznani vajdaságának kis és középparasztjai 1955 első tíz hónapjában 96 új termelöszö* vetkezetet alakítottak, A KÍNAI népköztArsasAg területén nem is olyan régen mindössze 650.000 mezőgazda- sági termelőszövetkezet műkö­dött. Ez a szám a termelőszö­vetkezeti mozgalom szinte pél- danélküli gyors kibontakozásá­val hamarosan elérte az 1.400.000-et. Az egyes vidékek­ről érkező jelentések azt mu­tatják, hogy a kínai paraszt­ságnak a mezőgazdaság kollek­tivizálására Irányuló forradal­mi mozgalma óriási erővel ter­jed. 1956. telén vagy 1957. tava­szán a területek legnagyobb ré­szén alapjában már be is feje­ződik a mezőgazdaság kollek­tivizálása. Csu Te elvtárs Budapesten mondott beszédében a többi között így szólt: „Több mint 110 millió kínai parasztcsalád közül 70 millió, tehát a pa­rasztcsaládok körülbelül 60 százaléka, már belépett a ter­melőszövetkezetbe”, A ROMAN NÉPKÖZTÁRSASÁGBAN a párt és a népi hatalom gon­doskodásának, valamint a szo­cialista ipar felépítésének ered­ményeként évről-évre fokozó­dik a mezőgazdaság gépesíté­se. Míg 1938-ban Romániában mindössze 4.858 traktor (átlag 15 lóerővel számolva) volt, je­lenleg a traktorok száma eléri a 29.745-öt, tehát több mint hat szorosára emelkedett. Pozsg&I Ágoston elvtárs, a komlói Kossuth bánya volt vájára. -y

Next

/
Oldalképek
Tartalom