Dunántúli Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-01 / 1. szám
N A P L 6 195« JANTJÄR f ’ 2 í jévi üdvözlet Baranya megye dolgozóinak Uj évet kezdünk. A régit lezárva visszapillantunk egyéves munkánkra és örömmel mondhatjuk: eredményes volt ez az év, megyénk tovább fejlődött és gazdagodott. Bányászaink hősies munkát végeztek, több szenet adtak az országnak, mint egy évvel korábban, sikerrel alapozták meg második ötéves tervünk indubisát. A megye ipari üzeni inek túlnyomó többsége tel- j'í'lette, sőt batáridő előtt te’ 'esítette tervét. 'fernielőszövekezeteink tag- s ",) sikcr»sen növelte a közi- gazdálkodás jövedelmét jé' gazdálkodott, vonzóvá tet- í" a termelőszövetkezeti moz- r ’’at megyénk egész dolgozz Parasztsága számára. i' ',y ;ni gazdáink hősies har- e*' vivt-ik a szeszélyes idő- .• - •) és nagy többségük bee ü’-fe-en teljesítette állam- pn’r 'ri kötelességeit. A megye gépállomásainak d->- ; 'rakterosai és többi dol- nagy segítséget nyújtottak a mezőgazdasági munkákban, bebizonyították, hogy erős támaszai szocialistává fejlődő mezőgazdaságunknak. Állami gazdaságaink újabb sikereket értek el a mezőgazdaság tudományos módszereinek kidolgozásában, alkalmazásában, a mezőgazdasági termelés olcsóbbá, termelékenyebbé tételében. A tanácsok, a tömegszervezetek, a hivatalok, a kulturá- 'is, egészségügyi és más szervek és intézmények vezetői és dolgozói lelkiismeretesen és eredményesen dolgoztak a tervek megvalósításáért, a dolgozók életének szüntelen javításáért. Jó munkájukat sok nagyszerű eredmény dicséri. A kommunisták, fáradhatatlan pártmunkásaink mindenütt az első sorokban jártak, példát mutattak a jó munkában, nevelték, szervezték a dolgozókat. 1955-ben elért valamennyi sikerünkben nagy része van a kommunisták áldozatkészségének, segítésének, mozgósító, felvilágosító munkájának. Dicséret, elismerés és köszönet illeti megyénk egész dolgozó népét a most lezárt év folyamán a gazdasági életben, a társadalmi fejlődésben, a második ötéves terv előkészítésében elért eredményekért, foggal várhatjuk bizakodva az 1956-os évet, amelyben új, az eddigieknél is nagyobb feladatokat kell megoldanunk. Elkezdjük a második ötéves terv megvalósítását, tovább haladunk a megkezdett úton a szocializmus, a boldog jövő felé. Feladataink nagyok, de eredményeink láttán senki előtt sem lehet kétséges, hogy valamennyi feladatunkat sikerrel fogjuk megoldani. Ehhez kívánunk a megye minden dolgozójának sok sikert, eredményes munkát és boldog újévet. A MAGYAR DOLGOZÓK PARTJA BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA. BARANYA MEGYE TANÁCSA, A SZOT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA N. A. Bulgcmyinnal', a Szovjetunió Min szíertanócsa elnökének nyilatkozata Moszkva (TASZSZ): N. A. Belganyin. a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke változóit Ch. Shutt-nak, a Tele- news televíziós és filmhíradó- társaság washingtoni irodája vezetőjének kérdéseire. Több kérdés után arra a 1- érdesre: Milyenek az ön véleménye szerint az új évben e béke perspektívái? — N. A Fulganyin a következőket válaszolta: Az elmúlt évet azoknak az erőknek a komoly sikerei jellemezték, amelyek következetesen és tevékenyen küzdöttek a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a béke és a népek közötti barátság megerősítéséért. Sokén azok közül, akik korábban kételkedt-k ebben, most vi- ' . ,->s in tatjak, hogy korunkban a nemzetközi együttműködés és bizalom teljesen megvalósítható cél. Nem kétséges, hogy ha a világ kormányai cs elsősorban a nagyhatalmak kormányai a népek leküzdhetetlen békevágyával törődve tettekkel fognak a nemzetközi feszültség további enyhítésére és az államok közötti bizalom megerősítésére törekedni, akkor 1956 a „hidegháború“ megszüntetéséért, a nemzetközi feszültség enyhítéséért, az államok közötti bizalom megteremtéséért vívott harc új sikereinek tanúja lesz. Arra a kérdésre: Kíván-e a világ népeihez, főleg az amerikai néphez valamilyen üzenetet intézni? — N. A. Bul- ganyin ezt válaszolta: Szeretném felhasználni ez* az alkalmat, hogy az amerikai néphez eljuttassam szi- vélyes üdvözletemet és újévi jókívánságaimat. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy országaink népei békében és barátságban élhetnek. Az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti baráti kölcsönös megértés fejlődése és megerősödése az általános béke megszilárdításának ügyét sokkal előbbre vinné Kigyulladt a fény a Misina-tetön Szilveszter, este 7 órakor az 534 méter magas Misina tetőn kigyulladt a villanyfény. A Bárány-tető és a misinai kilátó között a közel 1.300 méter hosszú vezetéket az Idegenforgalmi Hivatal kezdeményezésére és a U. kerületi tanács anyagi segítségével , a DÉDÁSZ pécsi üzemvezetősége építette meg. 1955, Szilveszteréjszakája ... A délután még lázas készülődéssel telt el. A népboltok, csemegeüzletek, italboltok polcairól lekerülnek a borospalackok likörös és pezsgős üvegek. Ha utazol a villamoson, vagy autó-> buszon, vagy éppen állj meg a megállóknál, ezt hallod: — Hol mulattok? — Családi meghívást kaptunk... — A Nádorban . .. De lehet, hogy felmegyünk a menedékházba is... ... Nos tehát, megkezdődött a Szilveszter-est. Ünneplőbe öltözött emberek sietnek az utcán, nevetgélnek, hangoslcod- nak, a szórakozóhelyek asztalain csillog a bor, likőr, s ki tudja hányféle ital, szól a zene, hull a színes „konfetti”, csavarodik a szerpentin ... Egyszóv al: áll a bál! ... Mert van-e szebb annál, amikor az év utolsó éjszakáját vidámsággal, nótávalt borral cs tánccal tölt- jük el?! És cumikor pukkan a pezsgős üveg, s koccintásra emeljük poharunkat, őszinte szívvel mond- juk el ezt a rövidke, hagyományos köszöntőt. Boldog, szép újesztendőt ... .1 Fehér, kis zászlócskával, vörös keresztes lámpával felszerelt fehér gépkocsijuk 350 000 kilométert száguldott be ez évben. Ha csörgött a telefon, percek alatt ott voltak, ahol sürgős segítségre volt szükség. Szilveszter napját is embermentéssel töltötték. Dr. Szabó Lajos ügyeletes mentőorvossal 20 mentő volt állandó szolgálatban a Petőfi utcai in. ,tőállomáson. Míg a szír q landokkal d„, áett vendéglőkben csen gett a pohár, vidám nóta szállt, konfettit szórtak, ropták a táncot a szilveszterezők, ők dolgoznak, __„ A telzfeftUfapMtitoit.., Szilveszter éjjel egymást érik a hívások a posta telefon- központjában. Sokan nagyon sokan akarnak beszélni. Nyikos Pálnénak és Gál Bélánknak — a két szol- gálat bánié vő központ kezelőnek — ugyancsak talpon kell lennie. Másodpercenként röpködnek a szavak: — Itt van Baja' Beszéljünk!... — Halló, Mohács? Adom ... Éjfél körül kicsit szünetel a forgalom. De két szót sem váltásnak, kigyul a — Tessék? fény, jelzi a hívást. Borízű hang csukló dozik a vonal másik végén: — Kartársnö kérem! ... A fiammal szeretnék beszélni.... — De kérem ■. i Hol a fia7 — Hogy hol?..i Hát Mohácson .. — Mennyi a száma? — Azt nem tudom, ezt magának jobban kell tudnia, maga a tudakozó!... S igy megy ez reggelig, hol bosszankodnak, hol nevetnek, de nincs egy perc nyugtuk. MÓRICZ ZSIGMOND: AMI MEGÉRTHETED.. Kéz a kézben mentek az u* án, Valika és Pannika. — Hazafelé mentek az iskolából. A kis utca sarkán el szoktak vat ii s onnan Pannika ment a kis utcába, Valika meg a nagy utcába. De most Valika nem eresztene el Pannika kezét, hanem húzta maga után. — Na gyere, na gyere, ná- lun\ fogsz ebédelni! — Nem... — A tanítónéni megmondta, m u száj. — De neem .., Valika azonban tudta, hogy ma Pannika az övé, s nem engedte volna a világért se, hogy elszökjön tőle. Erősen fogta, húzta, vitte. Büszke volt es alig várta, hogy a nagy r.i kapun bemenjenek, akkor már Pannika nem t d megszökni. — Anyuka, anyuka! — rohant előre s kiabálta anyukájának: — Pannika ezután nálunk fog ebédelni húsvétig, a tanítónéni mondta. Az anyuka nevetett és ösz- szccsókolta a kislányát. Nagyon boldog volt. hogy Valika ilyen, kedves, aranyos és egészséges. És ilyen drágán tud csacsogni. — A tanítónéni mondta? No, az a tanítónéni... Mégagyszer összecsókolta a kislányát, akkor megnézte azt a másik kislányt, akit magára L hozott. — Igaz ez, kislány? De a kislány egy szót sem s:.'>!ot> csak lesütötte a szemet és i ruhája sarkát babrálta Val’ka azonban tovább lármázott. — Mert ő szegény gyerek és minden szegény gyereknek el kell menni valahova ebédelni. A tanítónéni mondta. Mindjárt le is kap-Solta a I. i táskát a hátáról s abból ki ereseit egy levelet, amit a te ntónéni küldött anyukának. Anyuka elvette, elolvasta és ezt mondta: — Na. jól van, kislány, akkor csak tedd le a holmidat te is kint az előszobában, aztán menjetek be a fürdőszobába és jól mosd meg a kezedet. Te is mosd meg azt a kis maszatos praclidat — s ráveregetett a kislánya kezére s aztán megcsókolgatta annak a maszatos kis kezét. És elment az ebédlőbe, hogy a szobalánynak megmondja, hogy még egy terítéket tegyen az asztalra. Aztán azt mondta a lánynak: — Ugyan menjen Rózsi a fürdőszobába s mossa meg annak a kislánynak a kezét, de jól! A nagyságos úr nagyon kényes arra, hogy az asztalnál a gyerekek tiszta kézzel üljenek. Rózsi bement a fürdőszobába. Jó volt, hogy bement, mert Pannika még most se dugta bele a kezét a lavórba. De ő megfogta a kislányt s jó erősen megmosta a kezét, az arcát is jól megmosta, s aztán kivette a hajából a saját fésűjét s azzal meg is fésülte. — Na — mondta megelégedetten. Most Valika és Pannika visszamentek az ebédlőbe. Éppen jókor, mert jött a nagyságos úr s mindjárt azt kérdezte: — Ki ez a kislány? Valika a nyakába ugrott az apukájának s azt mondta: — Nálunk fog ebédelni húsvétig minden nay! — Ejha! — A tanitónéní mondta. Anyuka röviden elmagyarázta a dolgot és megmutatta a levelet. Pannika ezalatt ott állott, lesütött fejjel és várt. — Na, hogy hívnak, kislány? — mondta csöndesen az apuka, ■ _ _ ■. ___ — P annika — kiáltotta Valika. — Nem tőled kérdeztem — mondta apuka. — Mondd csak meg szépen. — Pannika — mondta érre Pannika. — Nagyon jó. Hát apádat hogy hívják? — Édesapámnak — mondta Pannika. — Te úgy hívod, de más hogy hívja? — Kendnek — mondta Pannika. — Más nevét nem tudod?... Varga János? ... Vagy Kovács Mihály ... Csak van valami neve. No! Mi a másik neve? — Nem tudom. — Ejnye, a te apád még arra se tudott megtanítani... Hát téged hogy hívnak? — fordult a kislányához. — Valika — felelte Valika. — Jójó, hát engem hogy hívnak. — Apukának. — Aj, de szamár vagy, kis csacsi! Hát mások hogy hívnak engem? — Nagyságos úrnak. — Ajaj, te is ettől tanulsz már .., Mondom, hogy nem jó ez a közös iskola. Elbutítja az ilyen kis csacsi gyereket. Hát most gyerünk ebédelni, mert éhes vagyok. Leültek az asztalhoz. Valika a helyére ült, Pannikának egy székre a szobalány párnát tett és arra ültette fel s nevetett rajta. Az asztalra fehér abrosz volt terítve s fehér tányérok voltak és fehér tál a középen. — Minden tányéron arany karika volt belül, de Pannika tányérján nem volt arany karika, de az is szép volt azért. Anyuka szedett Valikénak, azután szedett av^'cának. azután szedett saját magának, azután szedett Pannikának is. — Szereted a levest? — kérdezte tőle, de Pannika nem felelt. Mikor apuka megette a levesét, azt kérdezte Valikétól: — Hát igazán nem tudod a nevemet? — Doktor Vadkerti Antal — mondta Valika. — Na látod, mindenkinek van neve. Minden embernek, de ez a te barátnőd, ez nem tudja az apja nevét se. Pannika lehajtotta a fejét. Leves után húst ettek mártással. Az anyuka felvágta a húst apró darabkákra s a Pannikáét is felvágta és azt mondta neki: — Villával kell enni. Pannika nézte a villát s megpróbált vele enni, de a hús nem akart megállni rajta. — Hadd, egye csak kanállal, ahogy ő szokta — mondta apuka. Azután tésztát kaptak. Szép. fehér tésztát, kövér túró, volt rajta. Pannikának megengedték, hogy ezt is kanállal egye. — De aztán meg kell tanulnod, hogy kell enni! Látod Valika milyen szépen eszik. Mikor az ebédtől felállottak, apuka azt mondta: — No, kislány, most eredj szépen haza és mondd meg apádnak, hogy jöjjön el, mert beszélni akarok vele. Pannika abban a percben kereste a felső ruháját, felvette és ment. — Megállj csak, hát köszönni is kell! Szépen meg kell köszönni az ebédet és aztán, mikor az ember elmegy valahonnan, akkor köszön szépen mindenkinek ... De Pannika esc '* íllofl s nem szólott sent mit. EN — No, majd megtanulja — mondta az apuka. — Húsvétig lesz ideje megtanulni. Ezt az apuka nagyon szépen mondta s nevetett is, nem haragudott, de azért Panniim csak újra lehajtotta a fejét és elment. Valikát nem engedték ki, hogy meg ne fázzon. — Aztán megmondd apádnak, hogy rögtön jöjjön el, mert munkát akarok neki adni. Apuka akkor lefeküdt s egy óráig aludt, mikor felébredt, már itt is volt az ember. Kiment hozzá a tornácra. — Hogy hívják kendet? — Takaró János. — Jól van... Hát a kislánya itt fog nálunk ebédelni húsvétig mindennap. Meger- tette? Az ember nem szólott, csak megbillentette a fejét. — Ha jól viseli magát, megkapja a kislányom levetett ruháját és cipőjét. Mindent, kap, ami kell neki, csak jól viselje magát. _ Kend miből el? __ Munkanélküli vagyok. — M ióta. — Aratásiul óta. A nagyságos úr nézte s hallgatott. Az ember is hallgatott, s kalapját a kezében tartotta. — Akkor mibül él? Az ember megrántotta a vállát s tovább hallgatott. _ Hány gyereke van? — H at. _ Hat?!..-. Hm... Hogy mer maga hat gyereket vállalni, ha nem tud nekik keresni? No mindegy.. .Hát nézze esaffc barátom, a lányát elvállalom. Húsvétig mindennap haza jön a kislányommal és nem kell érte semmit se fizetni érti?... De én nem akarom. hogy maga úgy érezze, hogi :,,yyeii tartóin, hát valamit fog érte csinálni. Ott van a favágító szin... — és megmutatta az udvar hátuljában a szint. — Menjen oda és vágjon fát. Vág egy kis fát és rendben van a dolog. — Ezzel megfordult és bement a házba. Az ember is megfordult, feltette a kalapját és elment az udvaron keresztül, az eltakarított hóban a színig s megkereste a fejszét. Hozzáfogott fát hasogatni. Két óráig vágta a fát s akkor elment. Nem szólott senkinek, csak Róz* a szobalány jött be alkonyat felé s mondta, hogy az ember már elment. — Nem baj — mondta a nagyságos úr, — ha elment, elment, pedig adni dkartam neki egy pohár pálinkát. Másnap a kislány nem ment iskolába s nem jött ebédelni Valikával. Valika sírt, hogy nincs Pannika. — Majd eljön holnap. De Pannika nem jött többet. Pár nap múlva már el is felejtették. De egy napon a nagyságos úr a városháza előtt megliVa s megismerte az embert. Ott állott a munkanélküliek közt és sötéten nézett. Megszólította: — Kend az a Takaró János? — Én. — Hát hol a kislánya? Miért ■m jön ebédelni? Az ember nem felelt, csak hallgatott. Sok sürpete ■•>*- tán vadul és mogorván azt mondta: — Nem szeretőm én, hogy azt firtassák, hogy a szegény mibül éj!? A nagyságos úr csodálkozva nézett rá s csak annyit mondott: — Megérthetetlen. Hit nem sajnálja, hogy a kislánya koplal és éhezik? Hogy micsoda emberek maguk, az megérthetetlen! Az ember nem válaszolt, csak elfordult és mogorván nézett maga elé, (1932) /
