Dunántúli Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-01 / 1. szám
mÁcPROLErÁButecmSaeran DUNÁNTÚLI , NAPLÓ MOP BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁG A'N AK LAPJA XIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ARA: 50 FILLER VASÁRNAP, 1956 JANUÁR 1 Sikerekben gazdag, boldog újévet kívánunk megyénk dolgozóinak ! I ....... ..... ■ < A JÓ GAZDA SZEMÉVEL... Irta: FARKAS LÁSZLÓ, a Baranya megyei pártbizottság első titkára Családi körten az év utolsó napáiban számotvetnek az elmúlt esztendő eseményeiről, eredményeiről és hibáiról. A «ssa«r>. írül, ha a számvetés ■/ gyarapodást, előrehaladást mutat, s ha a közvetlen és távolabbi jövő biztatást jelent a munkához, a család közös erőfeszítéséhez. Tervek születnek a jövőről és az emberek keresik a boldogulás további lehetőségeit, szemüket a békés és munkás élet örömet, szépségét adó távlataira vetik. Az új év vidámsággal történő fogadása is annak a kifejezése, hogy az új esztendőben többet szeretnénk az élet örömeiből. És ez a számvetés a földkerekség minden zugában megtörténik, csak helyenként más és más eredménnyel. A különbségek mindenekelőtt abból adódnak, hogy az egyes országok polgárai milyen társadalmi viszonyok között élnek. Azokban az országokban, ahol a kormányok a kapitalisták megbízásából és azok érdekeinek szem előtt tartásával döntik el az alapvető ügyeket — lehetséges-e a dolgozó emberek számára előnyös viszonyokat teremteni? Lehetséges-e ebekben az országokban a munkás, paraszt és dolgozó értelmiségi családoknak biztató számvetést csinálni az elmúlt évről és bizakodva tekinteni a jövőre? Szó se róla, senki nem állítja, hogy ezekben az országokban mindenki, aki nem kizsákmányoló,--nyomorog és az éhhalál szélén áll. Ez természetesen nem így van. A kapitalista rend — amelyet mi a Szovjetunió segítségével megdöntöttünk, — nem az egész világon egyszerre kerül válságba és nem minden dolgozó emberre egyformán mér csapást a munka- nélküliséggel, háborúkkal, stb. Hiszen ha így lenne, valószínű már nem létezne a kapitalizmus a világ egyetlen szögletében sem, mert a dolgozók elemi erejű felháborodása már elsöpörte volna. A kapitalista rend természete olyan — és ezt a történelem eseményei tanúsítják, — hogy amellett, hogy a dolgozó nép egészét rendszeresen kizsákmányolja, hogy időközönként és egyre sűrűbben válságba kerül, amikor a dolgozó népre még szörnyűbb megpróbáltatások nehezednek, s amellett, hogy a kapitalizmus bajainak orvoslása végett időnként háborúkat robbant ki, amikor az egész dolgozó lakosságra mérhetetlen szenvedéseket zúdítanak, előfordul a viszonylagos fellendülés is, amikor kevesebb a munkanélküli és legalább ez a szörnyű vonása a kizsákmányoláson alapuló rendszernek elhalványul és nem kergeti a teljes nyomorba az embereket. Napjainkban különösen az USA-ban figyelhetjük meg a viszonylagos fellendülés jelenségeit. Abban az Amerikában, amelyről a saját propagandistáik el szeretnék hitetni, hogy mindenki számára a „korlátlan lehetőségek hazája.“ Ez a meghatározás sosem állta meg a helyét, s ma különösen hamisan cseng. Gyakran elmondják Amerika dicsőítői az ottani jólét szemléltetéseképp, hogy ott rengeteg munkásnak van saját autója, saját háza, stb. Különösen a saját autó az, amivel úgy vélik, meg lehet babonázni az embereket. Valóban igaz, Amerikában számos munkásnak van autója. A saját házról nem érdemes beszélni, mert ez a propagandában sem merül fel olyan hangosan, mivelhogy e tekintetben a helyzet nem jobb, mint a Szovjetunióban és a népi demokráciákban, sőt sok tekintetben rosszabb. Nálunk a munkások és parasztok házait nem verik dobra ezerszámra, míg ez Amerikában a hivatalos adatok szerint is állandó és természetes jelenség. És ami a saját autót illeti, ha nemcsak a felszínt, hanem a dolgok lényegét nézzük, sok minden kiderül. Az Amerikai Autógyárosok Szövetsége szerint 1955-ben az országban 7,975.000 személygépkocsit állítottak elő. Az eddigi legmagasabb évi mennyiség: hatmillió 666 ezer volt 1950-ben. Ugyanakkor azonban az autóiparban a munka hallatlanul felfokozott intenzitása és más okok miatt az ebben az iparágban foglalkoztatott munkások száma csökkent. És így van ez Amerika csaknem valamennyi iparágában. A hivatalos adatok szerint is kb hárommillió munkanélküli van az USA-ban és ezek túlnyomó többsége családfenntartó, így fordul elő, hogy a fejlett amerikai ipar képes olcsón autót előállítani, de vásárlói, akik legtöbbször az olcsó autót is csak részletre tudják megvásárolni, nagyon gyakran kerülnek abba a helyzetbe, hogy munkanélküliség, vagy csökkent munkaidő esetén eladják autójukat és gyakran házukat is, — ha van — és elvesztik mindenüket, azt is, amit az autóra, vagy házra addig részletre befizettek. Nagyon hasonlít ez ahhoz, amikor nálunk a Horthy időben a kisemberek részletre vettek például ágyneműt, varrógépet és amikor valami baj történt, — elbocsátás, betegség, rossz termés, stb. —■ akkor minden elveszett. Hogy milyen kegyetlen küzdelem folyik a puszta megélhetésért, arra jellemző, hogy az amerikai munkások erőteljesen kénytelenek tiltakozni a munkaalkalom olyan okokból történő elvesztése miatt, amikor a gyárosok egyik napról a másikra bezárják gyáraikat és áttelepítik Dél-Amerikába, mert ott a munkabér alacsonyabb és ott több profit vágható zsebre. De ez még nem minden. Az amerikai munkások egy részének a bére — ha dolgozik, — azért lehet viszonylag magas, mert ugyanakkor más gyarmati és félgyarmati ország munkásainak és parasztjainak a bére hallatlanul, számunkra elképzelhetetlenül alacsony. Más szóval: az amerikai gyárosok és bankárok, — hogy az anyaországban könnyebben boldogulhassanak, — a gyarmati népekből kifacsart profit egy igen kicsi hányadát arra használják fel, hogy magasabban tartsák, saját. rru'.r>kás?ik bérét S inég így is az amerikai munkások 1955-ben 4 200 sztrájkot vívtak az amerikai Munkaügyi Minisztérium jelentése szerint, s ez a szám 21 százalékkal magasabb, mint az előző évben. Az amerikai mezőgazdaságban a helyzet hasonló, s ezért az itt dolgozó földnélküli mezőgazdasági munkások és kis farmerek helyzete is romlott ez évben. Az amerikai Földművelésügyi Minisztérium legújabb jelentése szerint a fogyasztás csökkentése miatt a mezőgazdasági termékek eladási ára is tovább csökkent és elérte az 1946 júniusi mélypontot. A farmerek (kis, közép- és nagybirtokosok agyúit) tiszta jövedelme 1955-ben 1.2 milliárd dollárral csökkent A legutolsó öt év alatt 28 százalékkal csökkent a farmerek jövedelme. Természetesen ezen belül a kisfarmerek (kevés földdel rendelkező parasztok) jövedelemcsökkenése a legnagyobb, s emiatt igen nagy az árverések száma. Ezrek és ezrek számára nincs más választás, mint otthagyni a földet, házat, felszerelést és munkát könyörögni a városokban. Az amerikai kormány a mezőgazdaságból élők helyzetén úgy szándékozik segíteni, hogy további csökkentést terveznek a bevetett földterületet illetően, ami természetesen semmit nem old meg, ellenkezően, a mezőgazdasági termékek árának növeléséhez és ennek következtében valamennyi dolgozó számára a megélhetés drágulásához vezet. A helyzet a többi kapitalista országban hasonló, illetve a gyengébb kapitalista országokban még sokkal rosszabb. A világ második legerősebb tőkés országában, Angliában a legtöbb szakma munkásai szakszervezeteiken keresztül béremelési követelést terjesztettek elő — ahogy erről a londoni rádióban a News Chronicle ipari tudósítója beszélt. így például hárommillió gépipari munkás, 500 000 vasutas, 7C0 000 szénbányász követel béremelést, elsősorban arra hivatkozva, hogy a közszükségleti cikkek árának emelkedése az elmúlt év alatt tovább rontotta helyzetüket, ugyanakkor amikor az angol részvényesek magasabb osztalékot vágnak zsebre, mint valaha. A kevésbé gazdag kapitalista országokban, s különösen a gyarmatokon élő munkások és parasztok, értelmiségiek nagy tömege számára az élet még sokkal nehezebb. Nagyobb a muhkané; küliség, alac sonyab b a múmiában lévők bére, kevesebb a parasztok jövedelme és évről-évre több kisparaszt lába alól húzzák ki a megélhetést jelentő földet. A gyarmati elnyomás alól nemrég felszabadult Kína és India népei tanúi annak a szörnyűségnek, amit egyszerűen éhhalálnak neveznek, de ami napjainkban is milliószámra szedi áldozatait a gyarmati népek között, sőt fejlett civilizációval rendelkező kapitalista országokban is. Nehéz nekünk ma már elképzelni, hogy dolgozni tudó és akaró emberek és gyermekeik éhenhalnak azért, mert nem kapnak munkát, következésképp nem tudják a legszükségesebbet, a falat kenyeret megvásárolni. Világos, hogy ezekben az országokban a családok új év előtti számvetése millió- és millió ember számára nem jelent sok biztatást a jövőre nézve sem. Lenin elvtárs mondotta, hogy a dolgozók szerte az egész világon éber szemmel fogják figyelni a Szovjetunió életét és a szovjet emberek harcát az új társadalom felépítéséért. A munkások és parasztok összehasonlítást fognak tenni a Szovjetunió népeinek élete és az ő életük között. S ez így is van rendjén. A munkások és parasztok nem azért akarják a kapitalizmus helyett a szocializmust, mert az új társadalmi rendszert szocializmusnak nevezzük, hanem, mert megelégelték a kizsákmányolást, az ezzel járó jogtalanságot, munkanékülisé- get, mert nem akarják, hogy néhány száz vagy ezer ember érdekei miatt háborúba sodorják őket. A munkások, parasztok és értelmiségiek azért választják a szocializmust, mert munkájuk gyümölcsét nem néhány kiválasztott páncél- szekrényébe akarják juttatni, hanem saját boldogulásukra fordíttatni és mert nem akarnak időről időre a háború poklában igazságtalan ügyért elvérezni, vagy nyomorékká válni. Ha a kapitalista országokban uralkodó viszonyokról beszélünk és írunk, akkor ezt nem azért tesszük, mert valami ismeretlen mumusról akarunk képet festeni, hanem azért, mert általunk nagyon is jól ismert és legtöbbünk (az egészen fiatal korosztályt kivéve) által átélt viszonyokra jó időnként visszaemlékezni, hogy becsülni tudjuk mindazt, amit két kezünk munkájával magunk teremtettünk saját magunk és gyermekeink számára. Mi a kapitalista országok dolgozóinak életében saját múltúnkat ismerjük fel, mint ahogy ezen országok munkásai a mi életünkben sa.ái. jövőjüket ' látják, amelyre egyre nagyobb erővel és elszántsággal törekednek. Amikor az év végén számvetést végzünk egyes kis családokban és országos méretben is, akkor az alkotó munka eredményeit felmérve büszkék lehetünk. Igaz, nálunk jóval kevesebb munkásnak, parasztnak és értelmiséginek van saját gépkocsija. mint Amerikában. Igaz, hogy a mi iparunk még elmarad az amerikai ipar mögött, de az is igaz, — és ez az igazság értékesebb minden másnál — (hogy hazánkban nincs munkanélküliség, nincs megalázott - ság és kormányunk nem törekszik háborús kalandokba bocsátkozni. Nálunk egyre fejlettebb lesz az ipar és a mezőgazdaság is és ennek következtében egyre nőni fog a nemzeti jövedelem, amelyet a mi kormányunk a dolgozó nép érdekében egyre gyümölcsözőbben használ fel. Nálunk a dolgozó nép alkotta értékék nem egvesek páncélszekrényében halmozódnak fel, hanem az egész lakosság érdekei szerint kerülnek felihasználásra. Biztos, (hogy utód fogjuk érni a legfejlettebb tőkés ipari színvonalat, mert nálunk nincsenek válságok, amelyek visszavetik a fejlődést, és valaimeny- nyi erőforrásunkat ebben az irányban (használjuk fel továbbra is. A md megyénk, ez a gazdag és nagyon szép Baranya, a maga csaknem 400.000 lakosával, fejlett bányászatával, fejlődő mezőgazdaságával és kultúrájával roppant nagyot alkotott a felszabadulás óta. Senki sem gondol nálunk arra, hogy ezzel már be is fejeződött az élet gazdagabbá és szebbé tételére irányuló erőfeszítés. Hiszen, ha csak a pécsi és komlói bányák továbbfejlesztését kellene az előírt terv szerint megoldani a következő eggr évben, ez is sokkal több, mint ameny- nyif a Hortfhy-korsmk alatt évtizedekig csináltak. De ezenkívül elkezdjük az új, erőmű és a Mohácsról Pécsre vezetett víz számára a megfelelő létesítmények felépítését. A megyénkben lévő csaknem valamennyi üzem bővíti terme1 ő berendezéseit és a termelését is. A mezőgazdaságban nagy összegeket ruházunk be és jelentősen előremegyünfc a termelőszövetkezetek fejlesztésében, hogy a tervezett 3 százalékos termelésnövelést elérhessük. Megyénk kulturális feilő- désében is szép és felemelő tervek vannak és bizonvos, hogy ezek is valóra válnak, me t a dolgozó lakossái elem" erővel toreikszatK a sültül a varait bevenni és mert sokan vannak — különösen Pécsett — akik gazdag tehetségüket készek ennek szolgálatába állítani. Most van kidolgozás adatt egy Pécshez méltó kul- túrpark megalkotásának terve, amelynek megvalósításában úgy véljük a város egész lakossága részt vesz majd. Nehéz felsorolni a mi életünk alakulásának még a főbb eseményeit is. Ebben résztvenni, ezt átélni, s közben egész életünket szebbé formálni, ez adatott meg nekünk a szocialista Magyarország építőinek. Ezért a mi újévi számvetésünk jó eredményről ad képet és biztató jövőt rajzol elénk. A jó gazda ezt félreérthetetlenül felismeri és levonja belőle a szükséges következtetéseket. Még jobban kitárja szívét a szocializmus ügye iránt és még többet ad tehetségéből ezért, az ügyért. Dicsőség drága hazánk és gyönyörű megyénk jó gazdáinak: a munkások, bányászok, parasztok és értelmiségiek százezreinek, akik újjá, szebbé és gazdagabbá formálják alkotó munkájukkal hazájukat. PÉCS 1956 5 •) A
