Dunántúli Napló, 1955. december (12. évfolyam, 282-303. szám)

1955-12-01 / 282. szám

IMS DECEMBER 1 NAPLÖ s 19 Az újjáválasztott üzemi bizottságok megkezdték munkájukat A* illand fazduigokban k8x- gyflMaekr« jönnek össze a «■akszervezetl kfildönek. Meg­hallgatják az övi beszámolót és újjáválasztják az űzetni bi­zottságot. A Bari Állami Gazdaságban Középtermetű, kék munka- ruhás férfi 6»et fel a lépcső­kön. Zsebében mérce, a kezé­ben papír. — Ott: megy éppen a* új ü. b. elnöki Ezt Kis elvfcárs, a Bárt ÁJia- nvi Gazdaság szűkszavú párí- t/Jtikára mondja. Az elnök után Sietitek. Nehezen Indul a be­szélgetés. mert Linderiaub Já­nos elv-társ sem valami bő­beszédű ember. . — Mit végzett a dolgozók ér­dekében, mióta megválasztot­ták ü. b.-elnöknek ? A papírokat nézi a kezében. — Álcád munka... Elvégzi az ember, mert kötelesség :.. Meg a bizalom ... Nem szívesen dicsekszik áz­ásai, amit a párttitkértól, meg a dolgozóktól már megtudtunk. Az új üzemi bizottságban dol­gozik a gazdaság DlSZ-titkáir- helyebtese. Az MNDSZ asszo­nyai is beválasztották a bizott­ságba. akit erre érdemesnek tartottak. Az új ü. b. bemutatkozása jól sikerült. Eddig -nyolc dol­gozó segélykérelmét intézték el és a napokban megkapják tö-> vénybiatosította szülési, házas­sági segélyüket. A tagnyilván­tartás olyan volt, mint a sokat használt gereblye: foghíjas, A kartonok nagyrésze szőrén-szá­lán eltűnt. A régi nyilvántar­tásból seniki nem tudta volna megállapítani, hány szakszer­vezeti tag van. Az új vesseitő- ség első gondja veit új karto­nok igénylése és a nyilvántar­tás rendezése. Ha Lisnderla/ub elv-társ elhal®- gabfca, én azért leírom: a kul- túrmumika és a sport jó kezek­ben van. Megkeresték, ki őr­zi otthon a gazdaság harmoni­káját, összegyűjtötték a sport­szereket és úgy hírlik, zene­kart verbuválnak és ácsolják a kulttrrcsoport bölcsőjét. A mohácsi tangazdaságban — Menyhért, keresnek! — szólítják Sirókay elvtársat, a mohácsi tangazdaság szerelő- műhelyében. — Engem? — csodáikozík az új ü. b. ekiök. A bemutatkozás után haítsa- "osan megbarátkozunk. Szóba kerül itt sole minden: dolgo­zók üdültetése, a taglétszám növelése (eddig tíz taggal gya­rapodtak) — munkaruha Mül­ler Járminak, OMB-segély Zimmerman n Ferencnek és miindeat az új ü. b. intézte el. Efetkor szól közbe Laczkó Já­nos, a szerelőműhely szókimo-n- ió segédmunkása: — Érdemes volt őket megvá­lasztani. A régi ü. b. jóformán emm.it sem csinált. Én tudom a legjobban, -hiszen a tagja voltam. I-gaz, egy évig nyom­tam a -betegágyait, de -képzelje el, mint ü. b.-taig, félévig vár­tam a feleségem szü-lés-i segé­lyére. Csak úgy ömlik -belőle a pa­nasz, a bírálisit. Nyó-ron kom­bájnon dolgozott. A megenge­dettnél jóval kevesebb üzem­anyagot használtak el aratás idején. A megtakarított, benzi­nért asaonban mánd a mai na­piig nem kaptak jutalmait «etn a kombójnasok, sem a trakto­rosok. Pedig megjár. Az új ü. b. elnök a mavába vág: — Megkapjátok Jancsi, én mondom, december 10-re keze­tekben -lesz. Haügatnak. Nincs eS&eiwe-Cés, hisznek az új vezetőségben, de elvárjáik, hogy bázalmukiniak le­gyen foganatja, kézzelfogható eredménye. A pécsi tangazdaságban — Megint engem .. . megi-nt a vénasszonyt választjátok — ellenkezett özv. Tóth Im-róné, mikor ismét őt jelölték ü. b.- einökinek. Egy ideig még ingat­ta oszbecsavarodó fejét. Aztán belenyugodott. Most tovább in­tézi —: jól intézi — a pécsi mezagazdasdgi techn-iikia-m szentkútpuszía-i tangazdasága dolgozóinak ü-gyes-bajos dol­gait. Éppen -korpát mer öblös zsákba, amikor felkeresem a gazdaság magtárában. — Rólam inni, dnága jó fiam ... csak dolgozom, mint a -többi. Még az első világhábo­rúban elvesztettem a férjemet, azóta dolgozom. — Hány éves Tóth néni? — Csak szólíts fiam szülé­nek. így -hívnak engem a pusz­tán. Hány éves vagyok? Bi­zony 64, de nem kell nyugdíj, majd ha a -két kezem nem -bír­ja a búzát merni, akikor elfo­gadom ... GÁLDONYI BÉLA Példát mutatnak a vállalás teljesítésében Herke István, a bőrgyár cse­res műhelyének szakszervezeti bizalmija. A munkaverseiy szervezésében, de a munkában is példát mutat. Kiváló telje­sítménye melleit a minőségre is nagy gondot fordít Rőder László né, a Pécsi Víz­művek bércsztáíyán dolgozik. Az osztály többi tag,javai egy iü-t arra tett ígéretet, hogy a fizi­kai dolgozók bérjegyzékét egy nappal a határidő előtt elkészí ­tik. Vállalásukat teljesítették -------- lim -----­l.óczy Ferenc, a vízművek sze relője. Vállalását mindig határ idő előtt teljesíti. A szabolcsi közkút bekötését például »vál­lalt 240 perc helyett M pere alatt végezte el. Példája köve­tésre méVto Munka után Vita a nők egyenjogúságáról V7 állaljon-e a nő munkát T és meddig? — Szerintem a válasz csak egy lehet: igen, vállalhat és vállaljon -is, de csak addig, amíg ez nem megy a családi élet rovására. Csak olyan nő dolgozzék, aki elég akaraterőt érez arra, hogy mind a két helyen, a munka­helyén és a család-bán is helyt tud állni. Persze, varrnak olyan hely­zetek is, amikor a nőt családi és anyagi körülményei pénz­kereső -munkára kényszerítik. Ilyenkor a -napiiköziotthon és a bölcsőde nagyban megkönnyíti a dolgozó nő gyermeknevelési gondjait. En-nyi azonban nem elég, másképp is meg kell azt könnyíteni. Mennyivel nyűgöd.’.abban végezné munkáját a család,iá­ért, beteg férjéért, gyermekei­ért aggódó nő, ha tudná, hogy munkaidő után nem kell sza­ladnia kenyérért, húsért. Ez­ért minden nagyüzem közelé­ben vagy egy kerületben olyan boltot kellene létesíteni, ahol elsősorban — főleg az esti órákban — a dolgozó nőket szolgálják ki. Va-gypedig be kellene vezetni, hogy mimen reggel a munkába induló -nő beadhassa az üzletbe kosarát, egy cédulával, melyre felírna mire van szüksége és mikor este hazamegy, megkapná a kért árukat. Még egy dologról szükséges beszélni. A nők egy része hely­telenül értelmezi az egyenjo­gúságot. Egyeseknek azelőtt eszébe sem jutott a cigaretta, de ahogy munkába állnak, úgy fújják a füstöt, mintha ősdohányosok lennének. Ugyan akkor káromkodnak és elíté­lendő módon viselkednek. Ha szóvá tesszük, azzal érvelnek, hogy dolgoznak. Persze, nem lehet általánosítani, mert _ a dolgozó nők nagy többsége mentes ettől a hibától. PETKA M1KLÖS Zászlóavató és névadó ünnepség a MÖHOSZ-ban A Magyar Önkéntes Honvé­delmi Szövetség december 17- én délután 6 órakor zászló- avató és névadó ünnepi tag­gyűlést tart á Megye utcában lévő székházába-n. Ez alkalom­mal a MÖHOS2Í, repülő-klub­ját, a munkásmozgalom régi harcosáról, Landler Jenőről nevezik el. A felavatandó zászlót a pécsi terület vasutas dolgozói ajándékozzák, akik a MÖHOSZ repülő-klub patro­náló!. Az ünnepi beszédet Tóth József, a MÁV pécsi igazgató­ságának elnöke tartja. A zász­lóavató és névadó ünnepség után, kultúrműsorral egybekö­tött klubnapot tartanak. Vörösmarty Mihályról (A. költő születésének 155. évfordulójára) Ki volt Vörösmarty Mihály és mit köszönhet neki a ma­gyar irodalom? Erre a kérdésre a legtömörebben Illyés Gyula, Kossuth-díjas költőnk adta meg a választ, amikor a kö­vetkező szavakkal jellemezte: „Nem volt nemzeti hőskölte­ményünk. Megírta. Nem volt balladánk. Megteremtette. — Nem volt drámai nyelvünk. Pó­tolta a hiányt. Nem volt me­sejátékunk. Általa lett. Köl­tőink nem tudtak a néphez szólni, nem tudtak népdalt Ír­ni? Megmutatta, hogyan kell. Színi bíráló kellett, folyóirat­szerkesztő, szakosztályvezető az Akadémián? Vállalta. Az ön­álló ipar mellett lelkesíteni? Tellett erre is ihletéből. Aztán csatadalt írt negyvennyolc éves korában, A munka költő­je volt valóban, a szó mindkét értelmében: nem tért ki sem­miféle munka elől, a legible- tettebben akkor dolgozott, ami­kor a nemzet, a nép, a közös­ség ügyéért munkálkodhatott. Ezt nevezte férfihoz ülő jó- mulatságnak.’“ * A Perczel-csálád- börzsönyi kúriáján, ahol Vörösmarty há­zi-tanító volt, napirenden vol­tak a politikai viták. Habs- burg-ellenes kifakadások hang­zottak el, amelyek mély nyo­mot hagytak az ifjú Vörös­marty szívében. „A nyitrai. bá­csi. zalai, borsodi, stb. felirato­kat nemcsak olvastuk, hanem Vörösmartyval le is másoltuk> — irta Perczel Mór emlékira­taiban. Börzsöny volt Vörösmarty első „politikai iskolája” és itt névelte nagy hazafiakká a Perczel-fiúlcat is. ,.Vörösmarty beszéde lázas hevületbe ho­zott — írja Perczel Mór emlék­iratában — so szoba azon sar­lóiba szaladtam, hol a falon Rákóczi Ferenc képe függött, a „hazáért és szabadságért” fölkelt hősök utolsójáé, a leg- nagyobbiké. Lelkesültségem- ben letérdeltem az előttem szentképek fényével sugárzó arckép előtt, s ünnepélyes es­küt tettem, hogy „életemet a hazának szentelem, s megmen­tem. és megbosszulom nemze­temet” Vörösmarty mellettem állott. Mikor felkeltem, könnyes szemmel tekinte rám, s meg­ölelt. Ö szerette és megérté gyermeki rajongásomat, mely az igazság felismerhetetlen bé­lyegét viselte magán. Néhány szóval biztatott, hogy eskümet sohase felejtsem el, maradjak hű ahhoz.“ * A „Pécsi Figyelő'’ 1897 de­cember 3-i számában Ballier Sándor a következő sorokat írta: „A haza fővárosában nem jutott szobor számára, csupán Székesfehérvárott van a nagy költőnek kisméretű márvány- szobra, á róla elnevezett térsé­gen. Pedig, ha valaki, úgy ép­pen Vörösmarty az. aki meg­érdemli a nemzettől, hogy a haza szívében ott tündököljön ércszobra a jelesnek, ahol kö­vetőié, Petőfi és Arany szob­rai vannak.” Ez a pár sor a pécsi újság­ban abból az alkalomból jelent meg, hogy Pintér Kálmán ta­nár felhívására országos moz­galom indult Vörösmarty szob­rának felállítása érdekében, A mozgalomba bekapcsolódtak a pécsi főgimnázium diákjai is. 1897 december 1-én a mai MSET-székház nagytermében Vörösma rty-em lékünnepé lyt rendeztek. Az ünnepély tiszta jövedelme 507 forint és 40 lto- rcma volt, amit Vörösmarty Mihály ércszobrának felállítá­sára szántak. PUSZTAI JÓZSEF A Pí'csi Porcelángyárban ismét gyártják a világhírű, sze bbnél-szebb dísztárgyakat i^saládapa vagyok és xnind- U ketten dolgozunk. Fele­ségem reggel 5-kor kel, kis­fiam és én negyed 7-kor. Sie­tek vele a napközibe — mert messze van — hogy még idő­ben munkahelyemre érjek. Mun-ka után rohanunk a gye­rekért, hogy idejében elhoz- ! hassuk, azután haza főzni j mosni, vasalni és takarítani. Az egyenjogúság elvon e-nyém a szoba takarítása, a felesége­mé a mosás és a többi. Minden időmet lefoglalja a munka és a család. Nagyon egyetértek azzal, hogy ezen végre változ­tatni kell. De hogyan? Ha valaki dolgozik, csak ne­hezen jut húshoz. Hiába szál­lítják már csütörtökön az üz­letekbe a gyönyörű disznó-húst, csak szombaton -mérik ki, ami növeli a sorbanállást. Szom­baton délután pedig a dolgo­zó nőnek már csak felvágott jut. Volna néhány javaslatom is: '.élesítsenek egy dolgozókat éjjel-nappal kiszolgáló üzletek ahol csak dolgozó igazolvány­nyal rendelkezőt szolgálnának ki. A napköziotthonok pedig alkalmazzanak olyan gondozó­nőt, aki reggel és este ei-, illetve hazaviszi a -gyerekeket. „HANGYA" Takarékossági őrjárat a meszesi építkezésen Számos építkezésünlcön előfordul még, hogy beletapossák a sárba a drága anyagot, a tégla szétdobálva feleszik s hiba van a többi építőanyag raktározásával, kezelésével is. Töb­bek között ezért mondta Gerő elvtárs országgyűlési beszámo­lójában a következőket: .az építkezéseik költsége még mindig rendkívül magas, nincs még meg az építkezéseknél a szervezettség és az előrelátás, az a gyors ütem, amelyre szük­ség volna ..Csütörtökön a meszesi építkezésre látogattunk el, hogy megtudjuk, hogyan ügyelnek itt az építőanyagra, amiből a bányászok otthonait építik. Dávid Gyulával, az építke­zés anyagikezelőjével, az egyik telierautó mellett találkozunk, amin-t nagyban magyaráz az Épületanya-gfuvarozó Vállalat rakodómunkásainak. Arra ok­tatja őket, hány téglát szabad egymásmellé rakni, hogy ne élével, hanem lapjával fek-tes- sék egymásra, mert mától kezdve ez az „ö-reg" (az építés- vezető, Domsics János) utasí­tása. Kérésünkre szívesen elmond­ja, miért is kell lapjával rak­ni a téglát. Azért, mert így csak a felső két sor ázik át, s a fagy nem bántja az alsó sorokat. Kár, hogy ezt a rako­dóknak nem mondta el, akik szívesebben rakják a téglát élével, mivel úgy gyorsabb. Ezután már ketten járjuk az építkezést. Mindjárt az első lépéseknél meg kell állni. Leg­alább két autóra való fél- és hároan-negyedes d-irib-darab tégla fekszik az úton. Kissé arrább szintén nagy rakás tég­lát látunk, az út szélén. Ennek bizony nem irt lenne a helye... — Miért ilyen sok a törött tégla? — kérdezzük. — így kapjuk — hangzik a kurta válasz. * Az emelkedő „es’’ épület fa­lai mögött, az eddigieknél is nagyobb rakas tégla fekszik. Lehet, hogy ezt is ömlesztették vagy csak ledobálták. Jóval messzebb, a leendő épületek helyén legalább 50-60 köbméter­nyi tégla fekszik hasonló állapotban. Szerény becslések szerin-t is az eddig látott téglának legalább 15 százaléka, nun-tegy 30 ezer el van törve. Igaz, -törött téglá­ra is szükség van. Ilyen sok törött téglát felhasználni azon­ban nem olcsó mulatság. Több homokra, több mészre, több időre van szükség. S valóban mindezt így kapja az építke­zés? Az anyagkezelő szerint igen, s ráadásul elsőosztályu áruként küldik a megye tégla­gyárai. Egyelőre bele kell nyu­godni ebbe a válaszba, felje­gyezzük azonban, hogy ennek utánajárunk. Több téglával megrakott te­herautó fordul be az építkezés­hez. Billenősről a kocsi a kátyus földesúton. Több száz­ezer téglát fuvaroznak most ide, mert Meszesen továbbra sem áll meg az építkezés, jö­vőre még töboet építenek, mint az idén. Dávid elvtárs újra elmondja a rakodóknak: csak lapjára. — Eddig nem kellett — jegy­zik meg az Épületanyagfuva- rozó Vállalat rakodói. — Nézzék, n.e velem vitat­kozzanak, néni én rendeltem el, kár a szóért. „Kár a szóért”? Talán még­sem. Nem az lenne a helyes, ha a rakodóknak is megma­gyaráznák, hogy miért fontos 'apjával rakni a téglát? Bizo- -vára megértenék s szívesen csinálnák. Ezután a cementraktárba látogatunk el. Itt is volna ten- ni\Talója egy-két szorgalmas kéznek. Az első raktárban va­lami 4-5 zsák cement fekszik a földön, s vannak olyan zsákok is, melyek kiszar. kadva hevernek. Ezeket sürgő­sen fel kellene merni. Az ab­lakok sem jók, viharban köny- nyen bevág az eső, a szél be­hordhatja a havait. A másik cementraktárban valamivel más a helyzet. Egy dolgozó lapáttal meri a földről a ce­mentet. Itt is 'kiszóródott né­hány zsákkal. Hogy-hogy itt már hozzáláttak a munkához? Sajnos nem azért, mert a ce­ment a földön volt s mer-t ez az egyik legdrágább építő­anyag, hanem azért, mert a raktárba be kell állítani egy lokomobilt. Végül mi hát az igazság á törött téglák ügyében? Pécs­bányarendező állomásfőnöké- • tői, Szentkirályi elvtárstól ér - deklödtünk. Azt a választ kap­tuk, hogy valóban a vagonok­ban nagyon sok rossz tégla érkezik, ez azonban csak rész­ben indok arra, hogy töröttek a téglák. Elmondta, hogy a na­pokban a Baranya Megyei Építőipart Vállalat rakodói há­rom vagon téglát csak úgy egyszerűen kiszórtak a vagon­ból. közvetlenül le a sínek mellé. El lehet gondolni, hány darab tört el, sérült meg. De mást is megtudtunk az óllo- másfőncktől. az Építővállalat rakodói sajnos sokszor késnek, s ilyenkor kényszerkLrakodást kell végezni. Azt talán magya­rázni sem kell, hogy az ilyen soronkívüli munkáknál gyak­ran mellőzik a minőségi kö­vetelményeket, a cél, a gaz­daságosság feledésbe merül. A rövid látogatás sok érde­kes tanulsággal szolgált. A meszesi építkezésen sok még a tennivaló az anyagok raktá­rozása, kezelése terén. Az épít­kezés vezetői s az anyagkeze­lők ne tűrjék el, hogy a mun­kahelyekre érkezett téglát egy­szerűen leszúrják, hogy a rak­tárakban földön heverjen a drága cement. Saját erőből rendbe lehet liczni az utakat, rendet lehet teremteni a rak­tárakban. Mindez csak úgy va­lósul meg, ha a Baranya Me­gyei Építőipari Vállalat veze­tői jobban szamonkérik a munkát, korábbi rendelkezé­seik végrehajtását. Ha ezt meg­teszik a meszesi építkezésen, itt is olcsóbban épülnek a há­zak, a bányász-otthonok. „

Next

/
Oldalképek
Tartalom