Dunántúli Napló, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)
1955-11-20 / 273. szám
4 NAPLÓ 1955 NOVEMBER 29 Miért nem teljesítik tervüket a hidasi bányászok? 'A hidasi bánya gazdag, jó! művelhető széntelepekkel rendelkezik, és az ország egyik legjobban gépesített bányaüzeme. Ennek ellenére mégsem teljesíti tervét. Októberben is csak 88 százalékot ért el. Sajnos, a korábbi hónapok eredményeivel sem dicsekedhet. Mi ennek az oka? Csak ilyen ala csony tervteljesítésre futná a hidasi bányászok ereje, akarata? Ezt nem lehet állítani, hiszen sok helyes intézkedés tanúskodik arról, hogy valami másban kell keresni erre a magyarázatot. Sok a géphiba Fél évvel ezelőtt még sok műszaki hiba, hanyagság fékez te a munkát. Ezek nagyrészét már megszüntették: rendbe hozták az elhanyagolt tárószin tét, kijavították a síneket, s moll ácsolatokkal biztosítják a szállító vágatokat, a 20 fölött álló napi igazolatlan műszakmulasztást 3—4 csökkentették, kitessékelték az üzemből a notórius bumlizókat. Az intézkedések azonban még mindig nem hozták meg a kívánt eredményt. Igaz munkaerőhiánnyal is küzdött az üzem, ezzel azonban csak részben lehet magyarázni a terv nem teljesítését, a még ma is előforduló hibákat. Hol hát a baj? Mikor erről Zátony László elvtárstó] az üzem f<5mérnökétől érdeklődünk, zsebéből kis naptárt vesz elő és sorolja: augusztusban 16,850, szeptemberben 10.129, októberben pedig 6.643 percre rúgnak a gépészeti hibákból adódó üzemúllások. Hamarosan azt is megtudjuk, hogy az elveszett percekért főleg a gépüzemet terheli a felelősség. A gépüzem munkáiéban, még valóban sok a kívánnivaló. Sok példa igazolja azt, hogy a gépüzem dolgozói, vezetői nem kapcsolódnak bele eléggé az üzem életébe. Egy jellemző eset: csütörtökön délelőtt az ötvenes csapat (mely nyolc tagból áll) azért nem tudott termelni, mert elromlott a szállítószalag. Reggel 6 órakor leállt a gép, de sajnos erről még délben sem tudtak az üzem műszaki vezetői. Mivel erről Koncz Sándor a gép- üzem helyettes vezetője ,megfeledkezett“ egy csapat egy egész műszakon át, tétlenkedett, mintegy 6 vagon szénnel került ki kevesebb a bányából. Ez az eset azonban nem egyedülálló. A gépüzem dolgozóinak több gondot kell fordíta- niok a gépkezelők nevelésére, tanítására. Azért állnak meg gyakran a szállítószalagok műszak közben, mert a fiatal gépkezelők nem egyforma lelkiismeretességgel, szaktudással végzik munkájukat. Műszakváltáskor van a legtöbb baj, mert a leszóródott készlet fékezi. akadályozza a szalag haladását. A legnagyobb teljesítményű fejtéstől, az ötvenkettes tői is gumiszalag szállítja el a szenet. Itt is fiatal gépkezelő dolgozik, Fejes Györgyné, aki nemrég került az üzembe. — »Legtöbbször piszkosan kell átvennem a munkahelyet, az előző műszak a szalagról lehullott szenet nem takarítja össze, — panaszkodik Fejes Györgyné. — Elemi dolog lenne ilyesmiért szólniok a műsza kiaknak a bejáró aknászoknak. Hát ők nem veszik észre?! Sajnos, ezzel kevésbé törődnek, és eltűrik azt is, hogy egyik, másik helyen görgő nélkül szaladjon a szalag. (Meg kell azt is jegyezni, hogy elegendő lakatos dolgozik az üzemben.) FeJeUiifenség, nemtörődömség Pártunk nemrég hívta fel a figyelmet az új technika alkalA szerkesztőség postájából Kifizetődik a tenyészbika-nevelés Mái* régóta készülök írni, de a sok munka miatt eddig nem jutott rá időm. Azért írok csak most is, mert a gazdák körében az a vélemény terjedt el, hogy nem érdemes tenyészbikát nevelni. Én pedig azt mondom, . hogy nines igazuk s mindjárt a magam esetét szeretném elmondani. Most adtunk el egy 16 hónapos tenyészbikát és 10 626 forintot kaptunk érte. Igaz, hogy sok vesződség volt vele, míg felneveltük, de meg is fizettek érte becsülettel. Nagyon meg vágyul.' '«elégedve az árával. GYŐRI LAJOSNÉ Szentlőrinc. mazására, a régi korszerűsítésére. Hidason bár vannak azóta változások, javulás azonban mégsem történt olyan mértékben, ahogyan ezt joggal el lehetne várni, mert alszik az újítómozgalom is. A III. negyedévben csupán két újítás érkezett az újítási megbízotthoz. A gurítok mellett egyes alapvágatokon, még mindig sok gép- alkatrészt, fogaskerekeket, kaparógépek alkatrészeit, sőt elvétve motorokat is lehet találni. Korábban a meredek gurít ók ban kisebb elektromos vitlák- kal szállították a fát, a fejtésekhez. Most számos munkahelyen másfél, két óra hosszát vesz el a műszakból a fa bekészítése, mert ilyen vitlátegy általán nem alkalmaznak. Általános még a hosszantartó kollektív étkezés is. Ennek igazolására elég megemlíteni, hogy amikor csütörtökön délelőtt Böröcz János főbánya- mester elvtárssal a bányát jártuk, három óra alatt mintegy 10 olyan csoportot láttunk, melynek tagjai ülve, társalogva falatoztak. Ezek a csoportok akkor sem zavartatták magukat, mikor megjelent a bányamester. A bányamester egy szót sem szólt. Bocsánat: jóétvágyat kívánt és tovább haladt. Következtetés ; nincs nevelő, politikai munka, hiányzik a kellő erély, határozott fellépés a mun kafegyelem lazítóival szemben. Ha ennyit adnak a bányamester jelenlétére, vajon milyen lehet a helyzet akkor, mikor csak a bejáró aknászok végzik az ellenőrzést? Szoros együttműködést a pártszervezet és üzem- vezetőség között! Az ilyen és hasonló hibákért nemcsak az üzem vezetőségét, hanem a pártszervezetet is terheli a felelősség. Mit tesz a pártvezetősége, milyen az üzem vezetés és a pártvezetés közötti viszony? Valahogy úgy tűnik, mintha más célja lenne itt az üzem vezetőségének, és más a pártszervezet, vezetőségének. A műszaki1’vézétők arra való hivatkozással nem igénylik a pártszervezet segítségét, mert mint mondják: „a 'párttitkár képzetlen“. Valóban sok pótolni valója van Bék Mihály elvtársnak. A műszaki elvtársaknak mégis helytelen az álláspontjuk. Legtöbbjük kommuInista, ez pedig azt pelenli, hogy nemcsak a gazdasági munkáért, hanem mint kommunisták a pártszervezet munkájáért is felelősek. Ezek az „ellentétek“ komolyan fékezik a munkát, a termelést, megosztják az erőket. Nem lehet úgy előre jutni, hogy amit az üzem vezetői kifogásolnak ,aat a párt vezetősé ge, a titkárral az élen „csak- azértis“ helyesel. Egy jellemző példa: Bugyi István az üzem egyik vájárja, négy napot hiányzott igazolatlanul. Mikor visszajött a műszaki vezetők helyesein tudatták vele, hogy beírták a bumlit. A lógásból azonban mégsem lett igazolatlan mulasztás, mert a párttitkár helytelenül kiállt Bugyi Istvánért. A jelen, tűrhetetlen állapotok megszüntetéséért nemcsak kellene, de határozottan kell harcolniok a kommunistáknak. A liberalizmust —melyet a bányában többféle formában meg lehet találni — gyakran a másik véglet a durvaság, a gorom baság váltja fel, egyes műszaki vezetők részéről. Nem egy dolgozó hagyta már ott az üzemet, azért, mert a bányában egyes középkáderek megfeledkezve magukról, durváskodtak a dolgozókkal. A megbántott dolgozók viszont sehol sem találtak meghallgatásra. Határozott intézkedésekre van szükség Vajon ha többet járnának a pártszervezet vezetői a bányában és mindenekelőtt maga a párttitkár, megtörténnének-e ezek a dolgok? Bizonyára nem. Ha jobb lenne az ellenőrzés, következetesebben számonkér- nék a feladatok végzését nem küzdene az üzem ma létszám- hiánnyal, műszaki problémákkal, fegyelmezetlenségekkel, adóssággal. Hidason is megvannak a tervteljesítés feltételei, az országban talán ebben az bányaüzemben dolgozik a legtöbb jó szakmunkás. A dolgozók részér ről nincs hiány akaratban, és lelkesedésben. Ezeket a nagyszerű lehetőségeket azonban csak úgy lehet sorompóba állítani, ha az üzemi pártszervezettel az élen, az üzemvezetőség, a kommunisták és párton- kívüliek még határozottabb erő feszítéseket tesznek a hibák kijavítására. GULYÁS ERNŐ dl JH&eieJk kiíK'Sei... „Baranya — az ország aranya” — tartja egy régi közmondás megyénkről. Sokféle ásványi kincsét azonban csak most kezdik intenzívebben kiaknázni. Az 1810-es évek végén egy francia geológus magyarországi utazása során a Mecseket is meglátogatta és feljegy zéseiben említést tesz a vasast szénelőfordulásról. A későbbiekben számos magyar geológus végzett úttörő kutatásokat, de a Mecsek hegység teljes egészét a mai. magyar geológia reprezentáns képviselője, Vadász Elemér, kétszeres Kossuth-dijas professzor kutatta át. Az 5 munkássága adja meg a későbbi kutatások alapját. Tíz évvel ezelőtt még nem is gondoltak arra, hogy felderítsék azoknak a területek nek természeti kincseit, ahol ma igen jelentékeny mennyiségű hasznos ásványi anyagot bányásznak. Es ez nem ok nélkül van így. Ugyanis a felszabadulás után minden erővel hozzáláttunk, hogy a hasznos ásványokat népgazda ságunk szolgálatába állítsuk. Ezt megtehettük azért is, mert az 1945. évi XIII. törvény az ásványbányászat terén minden jogot az állam számára foglalt le. így megszűnt a kapitalizmus korúban űzött káros tevékenység, mely gyakran csak a természeti kincsek lefoglalásában és nem a kitermelésben kereste a maga hasznát. Á tíz év óta folyó kutatások legjelentősebb eredménye, hogy újabb gazdag szén mezőkre bukkantak. Pusztán a Pécsi Szénbányászati Tröszt területén 80 millió forintot fordítanak új aknák létesítésére, hogy mielőbb megkezdhessék a szénmezők feltárását. A régebben ismert mecseki szénvagyon az újabb kutatások adatai alapján a több szőrösére nőtt. Mint ismeretes, a mecseki szénbányák közül Pécs és Komló még hosszú évtizedeken át el tudja látni kokszolható szénnel a sztálinvárosi kohókat, Sokai beszéltek, de keveset tettek régebben a mecseki vasérctelepek feliárása érdekében. A közelmúltban a Földtani Intézet több munkatársának alapos vizsgálódása lehetővé tette, hogy kitűzzék a zengő várkonyi vasérc-e lő fordulást kiaknázó táró helyét. Ha nem is lesz itt uráli méretű vasércbányászat, de kisebb bányászkodásra van lehetőség. Nehéziparunk fontos nyersanyaga az öntödei homok. — Nos, a Mecsekben ez is van. A Helesfa és Biikkösd környéki öntödei homok minőségileg megfelel a kiváló hallei maghomoknak, amitől szemcsenagyság és kémiai összetétel szempontjából alig tér el. Es hogy a vaskohászat számára minden meg leaven a komlói és kövesi területen — a Mecsek keleti vonulatán, — már évek óta kutatják az öntödei homokgyártás kötőanyagát, a bentonitet. Az eddi gi laboratóriumi vizsgálatok kedvezőek, A pécsi és a komlói tröszt vízkutatásai mellett az elmúlt évben jelentős feltárásokat végeztek a tortyogói területen. Szakértő vélemények sze rínt azonban a sikondai, sőt a harkányi hévvizek feltárását újabb kutak lefúrásával és bekapcsolásával mégin- lcább fokozni kellene. Ebből a néhány példából is kitűnik, hogy a nagy méretekben folyó mecseki ipari- geológiai kutatás máris komoly eredményeket hozott. Az ember kutatóelméje azonban egy percre sem pihen, a magyar geológusok töretlen akaraterővel kutatnak, keresnek tovább, hogy a Mecsek újabb ásványi kincseinek feltárásával gazdagítsák hazánk iparát. HORVÁTH GYULA A Tejipari Vállalat teljesítette évi tervét A Baranya Megyei Tejipari Vállalat a hozzátartozó üzemekkel, és üzemegységekkel együtt pénteken teljesítette az évi tervét 'részleteiben és általában is. Az év hátralévő részében a tervek túlteljesítésén dolgoznak. 11.5 vagon sajttal, és 6.5 vagon vajjal adnak többet a népgazdaságinak a számukra előírt mennyiségnél. A sikeres munkáért a vállalat dolgozói között csaknem 15 ezer forint jutalmat osztanak ki. Pun! Sándor, a sellyei járási kultúrház igazgatója; November 20-án, vasárnap este fél 7 órai kezdettel a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 37. évfordulóját ünnepeljük. Ez alkalommal tartiuk a járási kultúrház névadó ünnepségét is. Kultúrházunkat Ság- vári Endréről nevezzük el. A helyi DISZ-szervezet és az úttörők adnak műsort. Hasonló ünnepélyt rendeznek Királyegyházán, ahol a kul- túrotthont Zetk'.n Kláráról nevezik el. Teklafalun szintén névadó ünnepélyt tartanak és a kultúrotthon Geisler F/ta nevét veszi fel. Balogh Jolán, OTP sajtófelelős; Baranya megyében október hónapban mintegy 260 ezer forint értékű takarék bélyeget vásároltak a pajtások. Az összeg egy részét vadgesztenye gyűjtésével szerezték. — Pécsett a Bártfa utcai általános iskola tanulói érték e! a legjobb eredményt: fejenként 26—35 forintos átlagbetétjük van. Bogádon 44 tanuló 1,200 forint értékű bélyeget vásárolt. A mohácsi járásban a sérosiak 26.27 forintos, a vizslakiak 24.19 forintos, a sátorhelyiek pedig 21,46 forintos átlaggal dicsekedhetnek. A sásdi járásban Szálainak község tanulóinak 25.50 forintos az átlagbetétjük. tépés uíát* mföft a- más&cUk A Doktor Sándor Kultúrotthon ünnepi hete befejeződött. Az ünnepségek, kiállítások, műsorok egy héten át következő sorára a pécsi népi együttes első bemutatkozása tette fel a koronát. — Ezzel a Doktor Sándor Kultúrotthon életének első, kétéves szakasza lezárult — mondotta o színházban Baló elvtárs, a kultúrotthon igazgatója — és megkezdődik a második szakasz... Ezzel azt is elmondta, hogy a népi együttes első lépése után újabb lépések következnek, — előre, a szocialista- realista táncművészet, a népi hagyományok újszerű feldolgozása irányában. Vizsgáljuk meg, milyen is v’olt ez az első lépés! Talán azzal kell kezdenünk, hogy hosszú hónapokon át, szinte titokban készült Simon Antal vezetésével a harminc- egynéhánytagu tánckar ^ első. nagyszabású bemutatójára. Szereplése — és hozzá kell fűznünk: nagyszerű szereplése — így valósággal meglepetés- számba ment és már a bemutatkozáskor olyan taps-útrava- lót kaptak a táncosok, amely kitart, buzdít, lelkesít nemcsak a következő bemutatóig, hanem még azután is. Lelkes, művészi ihlettől áthatott együttest ismerhettünk meg hétfőn este, tehetséges, fiatal koreográfus a’koíósai- ban gyönyörködhettünk mikor Simon Antal táncai örvénylettek előttünk. póan szép volt Borlói Rudolf umzsikája és mindehhez méltó keretet, sőt, méltó kiegészítést szerzett az együttes a Csáky Nándor vezényelte Honvédzenekarra!. ' Az első lépés nem a gyermek bizonytalankodó, tétova, nehézkes tipegése volt, hanem erőteljes, biztos mozdulat: felnőtt, kiforrott, együttest láthattunk. Célunk tehát nem csupán az, hogy az első szereplést méltassuk és bíráliuk (ezt különben is me,gtettük Sz. Szabóné kritikáiéval), hanem, hogy megvizsgál ink az első teljes estét betöltő műsor után elkövetkező feladatokat, melyek talán nem ki "ebbek és nem is könnyebbe^ az eddigieknél. Ha ebből a szempontból vizs- gáliuk a hétfő esti műsort, elsőnek azt kérjük, hogy a második. harmadik és a többi — stílusában, • mondanivalójában egységesebb legyen. A „Csizmás Jankó" című közel egy órás táncjáték és a többi tánc- szám közé ugyanis nem illeszthetők be a legnagyobb klasszikus szerzők zongoraművei. Az Állami Népi Együttes — amely bizonyára példaképe a pécsinek — a táncszámok közé népi kórusműveket, magvar népzenét iktat és ez megfelel a néoí táncok hangulaténak, mondanivalójának és stilus"- A véc^i ‘ri^'rű tehát vice kell terem*a nvümöiesöző emdittműködést a T.'-rt Ferenc Kórussal, hryiv t— ü * o»-,7 iiasonlóan onnréoos, f'tlt'nlj/'iéhcr i ' -í,. ., ic^an ■c eo‘"behangzó, harmó- nikus leoyen. Második észrevételünk közvetlenül a nagv táncjátékra, a .Csizmás J:mkó‘’-,,9 vonatkozik. Ez a háromrészes táncjáték új törekvések valóraváltását jelenti. Elsősorban is ösz- szefüggő meséje, kidolgozott konfliktusai, folyamatossága teszi újszerűvé, másodsorban pedig az, hogy a néptánc elemeit szerencsésen házasítja ößsze a klasszikus balett elemeivel. A két „szülő” gyermeke nem torzszülött, hanem a két — egymástól távolállónak látszó — műfaj erényeit egyesítő erőteljes, életképes ú j műfaj. Ennek ellenére véleményünk szerint van rajt javítanivaló bőven. Erősíteni, gazdagítani kell muzsikáját népdalelemekkel. Gazdagítani kell táncait is, hiszen a lehetőség sokkal nagyobb, mint a-meny- nyit a bemutatón láttunk. Ebben a táncjátékban kevés a tánc, különösen kevés a tömegtánc. Pedig nagy törneg- tánc-számok tennék igazán naggyá a „Csizmás Jankó”-t, ezek a táncok fejeznék ki teljesebben a mondanivalót, azt, hogy itt nemcsak két szerelmes legény viaskodását látjuk, hanem a falu két rétégének, a szegényeknek és a módosoknak az összecsapását. E feladatból természetesen következik, a harmadik: erősíteni kell a tánckari' A tánc ugyanis fárasztó és az egyik táncban kifáradt legények és lányok nem léphetnek addig színpadra, amíg kissé ki nem futták magukat. Ezzel magyarázható a „Csizmás Jankó" csoportos táncainak ritkasága. A következő lépés tehát: a város legjobb táncosait megkérni, hogy saját csoportjukon kívül szerepeljenek a városi népi együttesben is. Ez kétségkívül hasznos két okból is. Először: erősödik "maga a együttes, másodszor: erősödnek azok a csoportok, amelyek legjobb táncosaikat elküfdík Pécs reprezentatív táncosai közé. Ezek a táncosok ugyanis saját csoportjuknak átadhatják mindazt, amit a városi együttesben tanulnak, Talán nem is annyira a távoli, mint inkább a közeli jövő feladata az is, hogy a pécsi népi együttes minden tagja eljusson falura és ott gyűjtse a már-már feledésbe menő néptáncokat, valamint nyújtson szakmai segítséget az illető falu táncosainak. A népi táncmozgalom feladata ugyanis nemcsak az, hogy fel- gyűjtse a falu táncait, hanem az is, hogy a város ezeket a táncokat új tartalommal gazdagítva adja vissza a falunak. Ahogyan a munkásosztály és a dolgozó parasztság kapcsolatában követhető az, hogy a falu-adta búzából, húsból, ipari növényekből közvetve vagy közvetlen úton a városi munkásság iparcikkek garmadáját juttatja vissza a falunak, ugyanígy mód és lehetőség van arra is, hogy a falu táncai a városban újjászületve, gazdagítva, tartalmasabban, új életünk fényében fürödve kerüljön oda vissza, ahonnan elindult. Falusi tánccsoportjaink java része ugyanis megelégszik ez- időczerint azzal, hogy az öregek táncait megtanulja és színpadra viszi, úgy, ahogyan azt egy-két idősebb asszony vagy férfi bemutatja. Csak néhány olyan csoportunk van (hoeszúhetényi, készül, sza-lán- tai, stb), amelyik egységes ke- . reibe fjglaiia a táncokat, me/ sét költ hozzájuk vagy égj népmesét használ fel, hogy ke rétéit tánccal töltse ki. Es azonban többnyire kritika nélkül történik, nem egy esetben a régi tartalom éled újjá s régi formák között. Előfordul1 például az, hogy egy lakodalmas-játéknál a hozomány körül forgott a mondanivaló zü me, pedig a mi életünkber már vajmi kevés köze van í hozománynak a fiatalok boldogságához. A pécsi népi együttes tagia{ tehát gyüjtegetésük során táni játékok rendezésével, eszmei mondani valói i ík mégha tározásával valósággal bábáivá lehe' nek a népi tánc mozgalom ú.i iá születésének. Nem egy olyas gazdag tánckúllúrávai rendelkező falu. község van a megyében, ahol máris megkezdhetnék ez együttes tagjai ezt a munkáit. Nem egy olyan községünk is van azonban, ahol valósággal halottaiból kell útra feltámasztani a táncmozgalmat. Itt is, ott is egyaránt számítanak a város segítségére és most a „Csizmás Jankó" bemutatása után nyugodtan számíthatnak is rá. Ennek a feladatnak is első feltétele azonban a pécsi népi együttes számbeli gyarapodása, a tagok művészeti fejlődése, nem utolsósorban pedig a jó ügy iránt érzett szeretetük. Mindezek után mi nemcsak a további szereplőiekhez, hanem a pécsi népi együttes tagjainak szorgalmas tanulásához és tanító munkájukhoz is kívánunk sok sikert! Garami László
