Dunántúli Napló, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)
1955-11-20 / 273. szám
M55 NOVEMBER SO IN" A V L Ó ii^zktn KJarcban, kemény küzdelemben eltöltött harminchét * * esztendő sorakozik már a magyar nép hivatott vezetője, a kommunista párt mögött. A párt e rövid idő alatt a magyar munkások, parasztok igazát vitte győzelemre, valóra váltotta legjobbjaink évszázados vágyait, álmait. A kommunisták illegalitásban, terrorral, rendörkopókkal, börtönnel dacolva hirdették a jobb jövőt, ébresztették a dőla &oke-%M&ét Később budapesti pártimunkára osztották be Csorba Mária illegális kommunista csoportjába. Az volt a fe'adatuk, hogy szervezzék a kommunista sejteket és terjesszék a párt lapját a „Proletár“-t. Még most is csak meghatódottsággal tud visszaemlékezni „Mari né- ni“-re, erre a nagyon óvatos, Fiatalos, fáradhatalan em- Akkoriban kemény harcok bernek képzeltem, s nem is dúltak Pécsett a Szociáldemok- csalódtam. Megjelenése meg- rata Párton belül a bal- és a hazudtolja ötvennyolcat meg- jobbszámy között. Amikor haladó korát. Csak magas y Peyerék elárulták a Tanács- kissé gondterhelt —1 homlokát köztársaságot és a proletárdik- kell simábbnak elképzelni és tatura bukása után elienforra- alakját nyúlánkabbnak, hogy a dalmi kormányt alakítottak tnai Berki Fülöp helyett mg- Magyarországon, a pécsiek is gun.k előtt lássuk a Vasason felháborodtak és elhatározlak: dolgozó hosszúhetényi bányá- nem viselik többé az SZDP ne nagyon talpraesett falusi kom- szok szakszervezeti csoportjá- vét és nem támogatják a tag- munistára, akit — amikor Be:1 nak pártbizalmiját, akit 22 sági járulékkal sem az áruló ki elvtárs éppen Bécsben járt éves korában már az a meg- központiakat. A Szocialista anyagi segítségért — társaival tiszteltetés ért, hogy pártmun- Párt — amellyé alakultak — együtt elfogtak és börtönbe ve kasként dolgozhatott a bányá- elvei és célkitűzései megegyez tettek. szók között. . tek a Kommunisták Magyaror 1944 végén mint bányász _ 19 18 novemberétől, 1921 au- szági Pártiáéval: szabadságot, már tagja, a szovjet csapatok gusztus 20-ig a szerbek tartnt- békét, jólétet és biztonságot éltal felszabadított területen i ták megszállva a Bajától Bar- akartak a proletáriá tus veze- megalakult Magyar Kommunis csig terjedő területet s így tésével. ta pártnak. Sok feladatot kap Baranya egy részét is. A Kom- Több mint 30 ev távlatából ismét. A földigénylő bizottság munisták Magyarországi Párt- sem tűnik egyszerűbbnek, ve- e]nöke, maid a vasasi üzemi ,ia azonban ezen a megszállt szélytelenebbnek: a szerbek bizottság tagja később vasasterületen is toborzott vöröska- kivonulásával egyidőben Kszék kerül éti" pártelnök 1950 febru- tonákat a proletárdiktatúra re szökni, majd vizűm nélkül ár óta a városi közigazgatás védelmére. Berki elvtárs az el- Bécsbe menekülni és meg ke- helyettes vezetője ső csoporttal ment át Komló- resni az Arsenal-barak korra, hogy magára öltse a vörös nyékén a Kommunisták Ma- katonák egyenruháját. Mester- gyarországi Pártjának vezetőit, falvi (Mayer) József komlói, Az Arsenal-barakban laktak a Kékes Ferenc, Klem József és Baranyából menekült kommu- Czárics Sándor vasasi elvtár- nisták is. A párt központi bi- sakkal egészen fiatalon meg- zottságának utasításait Haidu tanulták védeni a hazát és a Gyula elvtárs juttatta el a ba- Magyar Tanácsköztársaság vív rakba. Tőle kapta azt a felada- rnányait. Csak a szociáidemok- tot Berki Fülöp elvtár.s, hogy ráták árulása, az imperialista térjen haza és vigyen híreket hatalmak egységes fellépése Bécsbe a Horthv-fasiszlák áltudta őket visszakériyszeríteni tál megszállt területekről, de Eszak-Magyarországról. Pécs főként a pécsi bányavidékről. j határában, Árpád-tetőnél fo- Ettől kezdve a péeskörnvéfci bá 1 gadták őket a szerbek, fegyve- nyászok gyakran látták maguk reiket el kellett dobálniuk a között, de egy sem akadt, aki menedékjog fejében. elárulta volna. gozó emberek öntudatát. S miután hatalomra került a munkásosztály, a szocialista társadalom megvalósítására mozgósítják a dolgozókat. Amiért életüket sem kűriéivé küzdöttek — az ma valóság: országunk a felszabadult emberek hazája. Szívünk minden melegével köszöntjük ma a pártot, kemény harcokban edzett régi és új Icatonáit. Av Mtepatilás éveibe** 1915-ben bevonultam és 1918-ban az olasz frontról megszöktem. Mohácson lefele pedtem, ahol megalakítottuk a kommunista pártot. A kommunista pártnak a szerb megszállás alatt lcettős feladata volt: önkénteseket toborozni és a proletárdiktatúra célkitűzéseit népszerűsíteni. 1921-ben, amikor a fehérek bevonultak Mohácsra, Jugoszláviába emigráltam. Itt leap csőlátót kerestem az illegális Jugoszláv Kommunista Párttal. Első feladódul a csuzal parasztok sejtbe való megszervezését kaptam. 1929-ben felfedték a szervezést és többünket egyévi börtönre ítéltek. Kiszabadulásom után újra megindult a szervezkedés. Ekkor már sokszorosítógépet szereztünk és a röplapokat mi készítettük. 1941-ben, amikor Horthy katonái Jugoszláviába bevonultak, a csendőrök az elvtársak ezreit letartóztatták. Heteken át tartó kínzások után újból börtönbe kerültem és büntetésemet még húsz elv- társsal együtt Pécsett töltöttem ki. Az internálástól a munkaszolgálatos behívóm mentett meg. KLEIN MÁRK Ennyi év után, sok harccal, eseménnyel a háta mögött, közel ötvenkilenc évével és egy kis unokával — öreg ember-e Berki Fülöp elvtárs? Nem, nem az! Mert akit nem hagynak el a fiatalok a munkában, akit nem tud megelőzni az ifjúság a tanulásban (jelenleg a marxizmus-leninizmus esti egyetemének III. éves hallgatója). aki a napi munka után fáradhatatlanul tanulja, hogyan kell ma dolgozniok a kommunistáknak —* mindig ifjú marad! harsanyi marta ZELK ZOLTÁN: Ifliskoite, 1919. A kapun kézigránát csattant, a falat puskagolyó vérié, v.7. udvaron, mi, három gyemnek, egymás lihegő szívét lesve feküdtünk, lapultunk a földön — de hirtelen világnagy csend lett cs — csend a csendben — újra szállni, sürögni kezdtek már a percek! Fölkeltünk hát. S velünk a város. Szemüket nyitották a házak: nyíló ablakokkal köszöntve a szabadító katonákat. Vizet kértek: hogyan futottunk feléjük a toli vödörrel l s a víz is, ami földre loccsant, csobogott, ugrott vad örömmel! Kimertük volna mennyi kútja, mennyi folyója a világnak, mikor azt mondták ránknevetve: .«Jói van, köszönjük, kis elvtársak.. S mikor a járdaszélre ültek, könyökre dőlve, megpihenve, akkor is úgy bámultunk rájuk olyan magasba, mintha hegyre! És szóltak újra. Elmesélték, mily tájakat, mily harcot jártak, hogy védjék, ami az övék lett, az országot, a földet, gyárat. (Szívemből bontom ki az arcuk, szívemből bontom ki e képet, szívembe ásva hordtam: mostan tinéktek adom. Szeressétek!) így volt. Tizenkét éves voltam, így emlékszem én e seregre. Soha bukásra, vesztett harcra, mindig, csak mindig győzelemre. Mert nem is buktak ők, ha bukva, de úgy is. akkor is csak győztek: lépcsőt emelve m’-korunknak, s a szocialista jövőnek! hitt is eiamdätt aU lá&o-uz $wml, létekkel... Ahhoz, hogy megértsük mindazt, ami körülöttünk ma történik, feltétlenül szükséges visszapillantanunk a múltba. Szeretnék pár szóval megemlékezni néhány olyan tény ről, amit a felszabadulás előtt, a munkásmozgalomban eltöltött 15—20 év alatt tapasztaltam. Szeretném ösz- szehasonlítani az én ifjúságomat a mai fiatalság jelenével. Nekem — már alig tizenöt éves koromban — az iskola helyett a munlca jutott. Tizenkilenc éves koromban megismerkedtem Pap Ferenc elvtárssal, aki akkor Pécsett és a bányavidéken a pártot szervezte. Pap elvtárs könyveket adott olvasni és élőszóval is tájékoztatott bennünket a szocdem.-vezetők ellen séges politiká járól, akik meg- taoadtá,k a párt jelszavait és elárulták harcostársaikat. Szemlátomást nőtt azoknak a* száma, akik ezt megértették.“. Megértették, hogy az áruló“ Dick György és társaik miatti fulladt kudarcba a bányá-' szók. építömunkások bérhar-' ca. A munkásotthonban a' szoedem. párt felügyelete' alatt működő ifjúmunkás-, nő ( munkás-, eszperantó- vagy ( szakszervezeti csoportokban ( elmondott egy-egy becsületes, ( őszinte vélemény nyoinán —, ami nem egyezett az akkori( szoedem. vezetők vagy a 1 rendszer urai vélemény éveli •— rendőri eljárás, kínzás börtön jutott. Vasárnap és munkaszüneti napokon munkásindulóktól hangos volt a Mecsek. Ott olvastuk a Társadalmi Szemlét, a „100°/0“-ot, melyekből szemináriumot tartottak az elvtársak. Ezeknek az ösz- szejöveteleknek eredménye, hogy a nehézségek ellenére is harcos követői lettünk a párt tanításának. 1929-ben munkanélküli leltem és a fővárosba mentem dolgozni. Amikor visszakerül tem Pécsre, a Vörös Segély megbízottjaként folytattam munkámat. Majd Kecskemétre mentem, ahol férjemmel és ötvennégy társammal együtt kommunista szervezkedés vád jával bíróság elé kerültem. Az ítélet után többször laktam Pécsett, de végleg a város felszabadulása után jöttem vissza kislányommal. Ilyen körülmények között nőtt és erősödött a kommunisták tábora. Meg kell említem azoknak az elvtársaknak nevét, akik életüket adták az eszméért: Házi Ferenc, Till József, Benczúr Gyula, Horváth József, Pinterics Kálmán és még sokan mások. Tanítói voltaik a marxilenini eszméknek: Pétermann Anna, Weller Antal, Prassnig Irén, Fekkel Mátyás elvtársak. Így telt el az életem harcban, reményekben, Vajon megértik-e a mai fiatalok, hogy mit jelent számukra szabad hazában élni? Olyan hazában, ahol nem kell erdőben bujkálva tanulni, ahol nem kell a munkanélküliség rémével élni, olyan hazában, ahol minden embert a tudása és munkája szerint értékelnek. BABELLA KÁROLYNE Történelmi évforduló november 20-a, a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 37. évfordulója. Az évfordulók általában emlékeket ébresztenek az em berben. Emlékek bukkannak fel bennem is 25 év távlatából. Tizenhat éves szívvel, lelkesedéssel, 23 esztendeje kapcsolódtam a munkásmozgalomba. Most arcok bukkannak elő, beszélgetésekre emlékezem. Kik voltak azok, akik a magot a szívemben elhintették? Egyszerű emberek, akik az igazságot jobban szerelték, mint személyes szabadságukat, akik többre becsülték a munkásosztály ügyét, mint egyéni érdeküket és minde- nekfelett szerették hazájukat. Emlékszem arra az őszi napra, amelyet azért jelöltek meg, hogy kapcsolatot teremt sek Haraszti Istvánnal, a munkásmozgalom■ egyik pécsi vezetőjével. Haraszti István a Flórián szobor környékén lakott egy fehérkapus házban. Nagy kerülő után érkeztünk oda. Bementünk. — Egy szemüveges, mosolygós arcú fiú fogadott. Rövid beszélgetés után megmondta, mi lesz a feladatom. „Fehér dm” leszek. Hozzám jön majd a szervezet postája. — Neki vagy Dittrich Andrásnak adhatom csak át és végszükség esetén bonthatom csak fel a leveleket. Elmondta, hogy a leveleket balkézzel írják és a sorok között keményítővel írt utasítások van nak, amelyeket jóddal kell előhívni. Boldogan vállaltam a feladatot, mint ahogy később, minden más munkát, amivel a párt megbízott. Tárja Bél* i a munkásmozgalom é regi harcosa, é Már megint esik az eső! A tengelyig érő, cuppogós, ragadós sárból alig tudják kihúzatni a répával rakott szekereket. Három pár fogat már kidőlt a sorból, a többit is nagyon meghúzta ez az ősz. Csak az emberek állják a sarat, most is ugyanolyan (fürgén dolgoznak, mint egy hónappal ezelőtt, vagy aratáskor. A reggeli havaseső egyszer már hazaszalasztotta őket... Tíz órakor azonban elállt s most újból itt sürgölődnek a felázott földeken. Prizmába rakják a takarmányrépát, azután befödik földdel — akkor viszik majd haza, ha rámehetnek a táblákra. A cukorrépát azonban most kell szállítani... Kihordják a kö- vesút mellé, a Zetor meg viszi az állomásra. Három hét óta, éjjel-nappal, hétköznap s vasárnap, amikor csak engedi az idő. A szövetkezet vagyona, a közös forog itt kockán... Mi van ezen, ami újságba kívánkozik? Dolgoznak a tsz tagjai — ez természetes. Dehogy az! Ebben, a beremen- di Dózsa Termelőszövetkezetben, aho! az idén jóval nagyobbak voltak a termésátlagok az egyéniekénél, ahol egy- re-mápra építkeznek, terveznek, ahol a fejési átlag hónapról-hónapra nó, — ebben a szövetkezetben két évvel ezelőtt kevés hiján mindenki ki akart lépni. A kommunisták is, akikre pedig a brigádvezető nagyon számított. S amikor már-már megpecsételődött a tsz sorsa, a brigádvezető vette kezébe az ügyet. A áltUqac&S'űPártvezetőségi ülést, taggyűlést hívott össze. „Ha csak mi maradunk, akkor is lesz szövetkezet!”— mondta. Es a kommunisták zöme maradt. Aztán vele az élen mentek sorba a szövetkezeti tagokhoz is... És megfordították a hangulatot ... Ki ez, milyen ember ez a brigádvezető? Középtermetű, barázdáltarcu, nagyon halk beszédű, fekete ember. Orgyán Józsefnek hívják. 1951 óta párttag és titkár a termelőszövetkezet pártszervezetében. A faluban azóta hét titkár váltotta egymást... Az ő vállán öt éve huszonkét kommunista öröme, gondja-baja nyugszik, s rajtuk túl a nagy szövetkezet minden tagjáé. Hogyan áll elébe? A minap egy fiatal özvegyasszony állította meg: — Orgyán bácsi. Ezt nem bírom tovább!... — Könnyek között panaszolta, hogy a vele egy háztartásban élő ember üti-veri. Már otthagyta, de utána megy, nem hagy neki békét. — Segítsen Orgyán bácsi! A kis füzet s a fiatalasszony köszönöm je a bizonyíték: segített. De vannak másféle gondok is. A szövetkezet sokfajta emberből tevődik ösz- sze. Ahány, annyiféleképpen gondolkodik és nemegyszer cselekszik is. Az egyik hirtelenharagu, a másik annyira csendes, hogy hangját is alig haliam, a harmadik gazda módján bánik a maga jövedelmével, de a közösével is, a negyedik viszont pazarló. Az utóbbival kapcsolatban mondták el O.-né esetét. Amikor a termelőszövetkezetbe lépett, szinte semmije sem volt. A szövetkezet adott neki előleget, búzát és más terményt. Az első év végén aztán levonták. Még így is jócskán maradt neki, s az első napokban azt sem tudta hova legyen örömében: mit vegyen, hova tegye pénzét, terményét? Hosszú lenne elbeszélni, mi mindent vásárolt... Tény hogy az osztás után két hónapra előleget kért... Kapott, Ez a pénz is elfolyt keze között, még a háztartásban , minden nap szükséges dolgokat sem tudta előteremteni. < Orgyán elvtárs beszólt vele. Kiderült, hogy az asszonynak korábban nem volt . ilyen „gondja” s most, hogy már volt , mit beosztani, nem tudott okosan gazdálkodni. Olyat is vásárolt, amire akkor nem lett voina szüksége, más dolgokat csak azért, hogy legyen. Orgyán elvtárs tanácsot adott neki, hogyan bánjon az egész évre kapott jövedelmével. Sokmindenről kellene még beszélni. Tanulságos külön történet lenne a .szénabetakarítás, a cséplés. Vagy, hogyan sikerült elérni, hogy az „enyém” helyett mindiobban a „miénk” szó keveredik a beszédbe. De mindez hosszú lenne. Ki ez az ember? Azt válaszoltuk, középtermetű, fekete. Ennél egy szó töb- bet mond. Orgyán József — kommunista. 1 Az utolsó levélre is emlékszem. Ezt Haraszti küldte és én bontottam fel. Előhívtam. Rövid, de megdöbbentő volt a szöveg: „Dittrich áruló. Párizsból megszökött a pártpénz tárral. Minden összeköttetést szakítsatok meg!’' Ebből és a rendőrségi tanúvallomásokból tudtuk meg, hogy Dittrich hogyan szolgáltatta ki Hor- thyéknak a legjobb elvtársakat. Ma mások a munkamódszerek, más a cél. de nem kisebbek a feladatok, amelyek az ifjúság előtt állnak. Akkor a kizsákmányolás ellen harcoltunk a párt jelszavaival, ma ugyancsak a párt jelszavaival építőmunkát végez az ifjúság. A tegnap és a ma harcainak azonban azonos vonásai vannak: nem lehet sikeres a munka, ha azt nem •hatja át a párt iránti forró szeretet, bizalom é3 az önként vállalt fegyelem. Szeretném, ha minden fia-- tál megértené, hogy amikor válogat a munkában, amikor pontatlan és felelőtlen, a közösség egész munkáját gátolja — azét a közösségét, melynek eredményeiből és sikereiből ő is részt kér. Nagy tetteket végrehajtani és nagy eredményeket elérni csak akkor lehet, ha a sok apró mun kát szivvel-lélekkel, szeretettel elvégeztük. Ha ebben a tudatban fog dolgozni ifjúságunk, akkor méltó lesz a Kommunisták Magyarországi Pártja dicső múltjához. SZABADOS M1HÁLYNE Prassnig Íren a munkásmozgalom régi harcosa.
