Dunántúli Napló, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-15 / 268. szám

% N A P E <5 1955 NOVEMBERI» Ipari ternelésiak megjavításának és műszaki színvonala emelésének feladatai (Folytatás az 1. oldalról) veil építésével, meglévő erőmű veink korszerűsítésével és ha­tásos takarékossági intézkedé­sekkel csökkenteni kell az erő­művek fajlagos szénfogyasztá­sát. Az épülő tiszapalkanyai erőmű például ugyanannyi vi>l- lamoéenergiát fog szolgáltatni, mint a kelenföldi és a bár.ihi- dai erőművek együttesen, még­is korszerű kazánjaiban évi 400 ezer tonnával kevesebb szenet kell elégetnünk, mint az említettekében. A technika legnijatobkord fej­lődésének új irányt szab az atomenergia felhasználása. Az atomfizikai tudomány fejlődé­se ma már a technika minden területén érezteti hatását, A Szovjetunió támogatásával 1057-be.n felépül hazánkban is egy kísérlett atomreaktor. Ez lehetővé teszi a megfelelő fel­készültségű káderek kiképzését és olyan tudományos és műsza­ki kutatások megkezdését, me­lyeknek az atomenergia széle­sebb területen való alkalmazá­sát feltétlenül meg kell előz— niök. A Szovjetunió nemcsak a reaktor szállításával nyújt szá­munkra segítséget, hanem már az elmúlt évtől kezdve bizto­sította a? izotópok szállítását, s ezzel lehetővé vált a radio­aktiv technika kísérleti alkal­mazása a legkülönbözőbb terü­leteken. A jövőbe« gondoskodni kell az izotópok alkalmazásának gyors kibővítéséről, a szüksé­ges mérőberendezések és mű­szerek gyártásáról. Pártunkra és kormányunkra az a feladat vár, hogy bizto­sítsa az atomtechnika alkal­mazásának további feltéte­leit, előkészítse az atomener­gia békés célokra való hasz­nosítását, s lehetővé tegye az első amoterőmü felépítését Magyarországon. Növelni kell a vegyipar arányát az ipari termelésben Egész népgazdaságunk fej­lődése parancsoló an megköve­teli a hazai nyersanyagok vegyipari feldolgozás útján való fokozott hasznosítását és a k-reiizálás széleskörű aA'kalma- i sót. Ezért jelentősen növel­nünk kell o vegyipar arányát ipari termelésünkben. Hazai szénfajtámk kémiai feldolgozásának fokozása 'lehe­tővé teszi, hogy jó minőségű tüzelőanyag nyelésén kívül benzolt, fenolt, naftáin nt. antra, cent, ként s egy sor egyéb hasz­nos terméket nyerjünk, ame­lyeknek továbbfeidolgczásáva! biztosítjuk a műanyag- és mű­szálgyártás, valamint a gyógy­szer-, növény védőszer-, gyom- irtószer, festéki par további nagyarányú fejlesztését. Az alumínium -kohászatba n tovább kolú fokozni a fél- és készgyártmányck termelését, a. ragyszikirdságú és korróznóáilló ötvözetek gyártását és ezáltal biztosítani kell az alumínium felhasználásának növelését im­portanyagok, elsősorban réz helyettesítésé"ew Ipari méretek- oen meg "kell valósítani hazai dolomitból a magnézium gyár­tását. Elő kell készíteni a tim­földgyártás melléktermékének, a vörös iszapnak komplex hasz noeítósát. Olcsóbb, korszerűbb építkezéseket Építőiparunk hatalmas mun­kát végzett első ötéves tervünk A tudomány segítse j A műszaki haladás nélkülöz­hetetlen feltétele a tudomá­nyos kutatás. A felszabadulás előtt egyes kiváló tudósaink értek el részterületeken ki­váló eredményeket, azonban a széleskörű tudományos és mű­szaki kutatás alapjait az első ötéves tervben kellett meg­teremtenünk. A jövőben az ipari kutatóin­tézetek munkáját lényegesen közelebb kell vinni a terme­léshez. A kutatási eredmények gya­korlati alkalmazásában anya­gilag érdekeltté kell tenni a kutatási intézeteket és az egyes kutatókat. Az ipar ve­zetői és dolgozói fokozottab­nagy létesítményeinek építésé­nél. Ipari épó&ezéseúiiket ál­talában új, fejlett nagyipari módszerekkel valósítottuk meg. Építikezéseánk azonban még mindig rendkívül drágák, hosz- szú ideig tartanak és különösen lakásépítkezésünk nagyon kor­szerűi len. Szíjártó elvtárs ezért a hibáért már bírálatot kapott pártunktól, ennek ellenére az építkezések önköltségcsökken­tésében, és a lakásépítkezések korszerűsítésében nagyon las­san haladunk előre. Az építőipar fejlesztésének fő útja a vasbeton és más elő­regyártott elemek alkalmazása és a nehéz és munkaigényes munkafolyamatok komplex gé­pesítése. Az építőiparban és az építő- anyagipariban az anyag takaré­kosságnak nagy és még ká nem használt lehetőségei vannak. A fémfefflhaszm.áiás csökkenéséért fokozni kell a műanyagokból készült épületszereivények fel­használásiát. Takarékod. odíunk az importanyagokkal A közszükségleti cikkeket termelő iparágakban is vannak eredmények a korszerű techni­ka alkalmazásában Ennek elle­nére még nem használjuk fel megfelelően lehetőségeinket a könnyű- és élelmiszeripar kor­szerűsítésére. Egész könnyűiparunk to­vábbfejlődésének kulcskérdé­se az import anyagokkal va­ló takarékosság fokozása és ugyanabból a nyersanyagból jobb minőségű gyártmányok termelése. A hazai alapanyagok felhasz­nálásának növelését elsősorban a műszálgyártás kifejlesztésé­vel és a szalmaceHulóagyártás jelentős fokozásával kell meg­valósítani. Az élelmiszeriparban szélc- ’.ebb körben kell alkalmazni az új technológiai eljárásokat, így az infravörös szárítást, a gépi bőrfejtést, a gyors-dliffúziót. Lakosságunk egyre növekvő szükségleteinek kielégítésére fokozni kell a háztartási mun­káit megkönnyítő gépek és nagy értékű kultvrciktoek, így a mo­sógépek, a nűtőszekréinyeik, a lemezjátszók, a magnetofonok, stb. gyártását a vasiparban. A szállításról A technikai színvonal növe­lése megköveteli egész nép­gazdaságunkban a szállítás kor szerűsí tését. Vasúti közlekedé­sünk az első ötéves terv idősza­kában sikeresen teljesítette fel­adatait, de korszerű techniká­val való ellátása csak kis mér­tékben valósult meg. Vontatá­sunkban szinte kizárólagosain rossz hatásfokú gőzmozaonyo- kat alkalmazunk. A szállítás­ban nem hasznosítjuk kellően a vízáutakat. Még mindig ala­csony az áruszállításban a te­hergépkocsik részesedése. A ra­kodási munkák többségét ma is kézzel végzik. Vasúti közlekedésünk kor­szerűsítése végett növelni kell a Diesel-, a Diesel-elektromos és elektromos vontatás ará­nyát, fokozni kell az önműködő vasúti biztosítóberendezések alkalmazását é? a vasúti rakó- dás gépesítését. Lényeges javulást kell el­érni az üzemen belüli anyag- mozgatás gépesítésében és a szállítási utak lerövidítésében is. Eztuán Mekis elvtárs rátért a tudományos kutatás problé­máira. jobban a gyakorlatot ban igényeljék a kutatóinté­zetek segítségét. Emlékezze­nek Engels megállapítására, ameljf szerint a társadalom technikai szükségletei jobban fejlesztik a tudományt, mint tíz egyetem. Az üzemi kutatórészlegek megerősítése végett a központi tervező- és kutatóintézetekből több kádert az üzemekbe visz- sza kell irányítani. Mekis elvtárs a továbbiak­ban az iparágak és az üzemek közötti munkamegosztásról be­szélt. A termelőeszközök szo­cialista tu laid óra lehetővé teszi, hogy a vállalatok szako­sítását és köztük az együtt­működést a munka termelé- keuyséwuék növelése szem­pontjából a legelőnyösebben alakítsuk ki. E kedvező lehe­tőségeket eddig nem használ­tuk ki a legjobban. Az új technika bevezetésé­Az első ötéves terv idősza­kában a termelékenység növe­kedése a magyar ipáiban sok­kal gyorsabb volt, mint ugyan­ezen idő alatt általában a tő­kés országokban. Ebben is megmutatkozik szocializmust építő társadalmunk fölénye a kapitalista rendszer felett. A termelékenység növekedésében elért eredmények ellenére a termelés növelésének mintegy kétharmadát új munkaerők termelésbe állítása eredményez te és csak alig valamivel több mint egyharmadát a termelé­kenység növekedése. A második ötéves terv idő­szakában még fokozottabb je­lentőséget nyer a termelé­kenység emelése, mivel új munkaerők munkába állítására csak igen korlátozott lehető­ségek vannak. A gépek 'óbb kib a ^Hálásáért Iparunkban a meglévő tech­nikai színvonal mellett is a termelékenység emelésének még számos kiaknázatlan tar­taléka van. Lássunk ezek kö­zül néhány legfontosabbat! A gépek kihasználása első­sorban a szénbányászatban, az építőiparban, de sok gépipari üzemből is tűrhetetlenül ala­csony. A rendelkezésre álló bányagépeink kapacitásának nagy része kihasználatlan. A termelékenység növelését sok területen fékezi a mun­kafegyelem lazasága. A szénbányászatnak például most nem volna adóssága, ha az igazolatlanul és az utólag liberalizmusból igazolt hiányzó műszakon — termelés folyt volna. Még mindig nagyfokú üzemeinkben a munkásván­A magyar iparban a termé­kek költségének csaknem 65 százaléka anyagköltség, de vannak olyar ipatágak is, például a textilipar, ahol ez a 80 százalékot is meghaladja. Kézenfekvő tehát, hogy az önköltségcsökkentés legfonto­sabb összege az anyagtakaré­kosság. 1955 első félévében némileg javult a fajlagos anyagfelhasználás, azonban na­gyon sok területen a kép to­vábbra sem kedvező. A kohá­szatban például a sínkihoza- tal ma is 70 százaiék körül van, noha az iparilag fejlett országokban 80—82 százalékot is elérnek. A szénbányászat­ban ez év harmadik negyed­évében tovább nőtt a drága valutáért beszerzett bányafa fajlagos felhasználása. A ko­hászat is lényegesen több kok­szot használ fel a megengedett­nél. A vegyipaiban magas a kizárólag importból beszerzett pirít fajlagos felhasználása. Hazánkban különösen nagy jelentősége van a külföldön vásárok, anyagokkal való taka­rékosságnak, mivel ipári nyers­Eredrnényeiink kivívásaiba« a szociattista Iparosítás sikerei­ben felbecsülhetetlen szerepe volt már eddig is a munkások, a technikusok, a mérnökök szocialista műnk a versenyének. Meg kell azonban állapíta­nunk, hogy hazánkban a szo­cialista munkaverseny még nem tölti be teljesen hivatását. Még gyakran formális, szerve­zése bürokratikus. Sok üzemi, sőt magasabb funkcióban lé­vő állami, párt- és szakszerve­zeti funkcionárius is elhanya­golja a szocialista munkaver- stnv alapvető formáját: a dol­gozók közötti párosversenyt, az üzemen belüli versenyformá­kat. Helyette a vállalat egé­szére, vagy a kerületre, a me­gyére vonatkozó — néha szé­pített — statisztikai adatokkal ben csak úgy hozhatunk Jétire fordulatot, ha a dolgozók mil­liós tömegei megismerik a korszerű technika és a tudo­dorlás, ami zavarja a terme­lés ntyugodt menetét. A mun­kásvándorlást csak akkor le­het megszüntetni, ha az ellene hozott adminisztratív intézke­dések mellett megjavítják a politikai felvilágosító és ne­velőmunkát, s a gyárakban, az építkezéseken, a bányákban többet törődnek a dolgozók anyagi, szociális, kulturális igényeinek kielégítésével is. A következő időszakban egyik fontos feladatunit, hogy üzemeinkben szilárd törzsgárdát alakítsunk kJ. A munkaerő ésszerű felhasz­nálásában is még számos le­hetőségünk van. Több üzem­ben kapun belüli munkanél­küliekkel is találkozunk. Ugyanakkor más üzemben és mindenekelőtt az építkezéseken munkaerő-hiánnyal küzdenek. Sok magasképzettségű munkás kisebb szaktudást igénylő tö­megmunkát végez. A termelékenység növelésé­nek, a műszaki fejlesztésnek fontos feltétele a munkások szakmai továbbképzése. A munkások továbbképzését az utóbbi másfél-két esztendőben mégis nagyon elhanyagoltuk. A műszaki színvonal vi­szonylagos elmaradottsága, á munkaerők és a gérek rossz kihasználása és különösen az anyagpazarlás következtében a termelés önköltsége — noha ez év során csökkent — még mindig rendkívül magas. Az 1955. évi önköltségcsök­kentés tervét a legtöbb ipar­ágban előreláthatóan — tel­jesítjük. őszintén meg kell azonban mondanunk, hogy az ez évi önköltségcsökkentési tervek nem állították túlzottan nagy feladat elé a miniszté­riumok és az üzemek dolgo­zóit. anyagaink elég jelentős ré­szét külföldről hozzuk be. Állandóan javítsuk a termékek minőségét Az anyagpazarlás egyik fon­tos formája a selejt. A legtöbb iparágban — elsősorban a ko­hászatban és az öntödékben — a selejt magasabb, mint né­hány évvel ezelőtt volt. A ko­hászati és öntödei selejt nem­csak egyszerűen anyagpazar­lás, hanem gyakran veszélyez­teti a gépgyártás tervteljesí­tését is. Feltűnően magas a se­lejt a bútoriparban, a köt- szövőiparban is. A selejt kútforrás.a az ese­tek túlnyomó többségében a technológiai fegyelem hiánya. Gyárigazgatóink, műszaki ve­zetőink nem harcolnak szívó­san a selejt csökkentéséért. Nem lépnek fel a törvény szi­gorával a selejtgyártókkal szemben. Ezután Mekis elvtárs a szo­cialista munka ver senv-moaga- lom kérdéseivel foglalkozott. igyekeznek az igazi versenyt helyettesíteni. A verseny szervezésének ez a módszere nem visz bennünket előbbre egy tapodtat sem. A mi munkásaink szeretnek és akarnak versenyezni, csak meg kell teremteni szá­mukra a versenyzés anyagi, műszaki és szervezési fel­tételeit. A szocialista versenvmozga- lom középpontjába a termelési tervek teljesítése mellett — & termeilékenység emelése, az ön­költség csökkentése és' a ter­mékek minőeéisének javítása 'veil, hogy kerüljön. Az újítómozgalom mély gyö­kereket vert hazánkban és egyik legeredményesebb moz­galmunkká terebélyesedett. mány legújabb eredményeit. Szélt egyik legfontosabb fel­adatunk a műszaki propaganda megjavítása. A termelékenység növelésé­nek, az önköltség csökkentésé­nek szinte felmérhetetlen tar­taléka a mór bevált és csak egyes helyeken alkalmazott újítások elterjesztése. Ehhez azonban — a -többi között — az is szükséges, hogy az újítás bevezetésében közreműködő vezetőiket erre anyagilag is ösz­tönözzük. Az egyes országok gazdaságú adottságait és szükségleteit A szocialista iparosításban elért sikerekben jelentős sze­repe volt és van az ipari ter­melést irányító szervek mun­kájának. Az ipari minisztériu­mok, igazgatóságok vezetői, az ipari üzemek igazgatói eddig túlnyomó részben megoldották a rájuk bízott feladatokat és képesek arra, hogy az eddigiek nél nehezebb próbát is kiáll- janak. Az ipar irányításéiba«, a minisztériumok és a vállalatok munkájában azonban még ko­moly fogyatékosságok vannak, amelyeket feltétlenül ki kell küszöbölnünk. A bürokrácia ellen Eveik óta harcolunk az állam igazgatásiban és a vállalatok munkájában is elharapózott bürokrácia edlen. A Központi Vezetőség és a Minisztertanács az utóbbi időben több határo­zatot hozott az állami vezetés megjavítására és az igazgatású szervek létszámának csökken­tésére. E határozatok végre­hajtásával értünk el eredmé­nyeket az ipar területén is, de ezek csak kezdetieknek tekint­hetők. A legtöbb területen nem sikerült még megszüntetnünk a bürokratikus munkamódsze­reket, nem tudtuk az ügyvitelt gyökeresen egyszerűsíteni. Kendelet ek'ben szabályoztuk az igazgatók, főmérnökök, a művezetők jogkörét, feladatait, azzal a céllal, hogy nagyobb hatáskört és felelősséget ruház zunk reájuk. Mégis azt tapasz­taltuk, hogy igazgatóinknak, fő mérnökeinlkinek, akikre népgaz daságunfc sokmilliós értékeit bíztuk, apró-cseprő ügyekben felsőbb szervekhez kell szalad- gálnick. Fokozni kell a fervlegyelmet Nagy lazaságok vannak a tervfegyelem terén.. En*e mu­tat — többek között — az, hogy ez év szeptemberében a minisztériumi ipar teljes ter­melési tervének 103.3 százalé­kos teljesítése ellenére — a vállalatok 19,3 százaléka a ter­vet nem . teljesítette. Az üze­mek nagyrészé a tervet nem az előírt választéknak megfe­lelően teljesíti. A tervfegyelem lazaságához hozzájárt!', az is, hogy a válla­latok terveiket eddig rendsze­rint, későn, gyakran a tervidő­szak megkezdése után kapták meg. A tervi egyelem megszilár­dítása. végett feltétlenül szűk séges, hogy a vállalatok ter­veiket a tervidőszak előtt — időben megkapják, ezért az Országos Tervhivatal elnö­két és az illetékes miniszte­reket személyükben felelős­sé kell tenni. A Minisztertanács határoza­ta ellenére számos vállalat oiyan cikkekből teljesíti túl tervét,' amelyekre a népgazda­ságnak szüksége nincsen, rá­adásul a többlettermelés jelen­tős mennyiségű importanyagot fogyaszt. Ezen a visszásságon nehezen tud uruk változtatni, amíg a vállalatok igazgatói é.s egész műszaki személyzete prémiu­messzemenően figyelembe ve­vő tervszerű nemzetközi mun­kamegosztás továbbiéi feszítése lehetővé teszi a sorozatgyártás­nak és a termelés .szakosítá­sának olyan jelentős fokozását, és ennek hatására a munka termelékenységének olyan üte­mű növelését és az önköltség olyan mértékű csökkentését, amelyet egyetlen ország sem képes kizárólag saját erejéből megvalésiftainii. Ezért a közel­jövő,ben lényegesen, fokoznunk kell a nemzetközi munkameg­osztást. Ez azonban elmélyült, körültekintő, tudományosan megalapozott előkészítő mun­kát igényel, s természeti adott­ságaink, termelési lehetősé­geink és igényeink alapos fel­ma egyes cikkek termelésének felesleges növelésével is emel­kedhet. Meg kell tehát tamulramk a módját, hogy ne járhasson anyagi előnnyel az, ha valaki semmibe veszi a népgazdaság érdekeit. Bérrendszerünk messzeme­nően figyelembe veszi az anya­gi érdekeltség elvét, ennek el­lenére a bélrendszerbe« és an­nak alkalmazásában még meg­lévő hiányosságok ösztönző ha­táséit sokszor helytelen irány­ba tolják el. A termelésben ©tért eredmé­nyek szorosain összefüggnek a káderek fejlődésével. Az ©1- múlit ’ évek során a munkás­osztály legjobb fiaú ezrével ke­rültek az ipar vezetésébe és túlnyomó többségük megállta a helyét. Műszaki értelmisé­günk, zöme jelentős alkotó mun kával bizonyítja be szaktudását és a néphez valló hűségét — Számban egyre növekszik, tu­dásban egyre gyarapodik a munkás- és paresztfiiateíokbél felnőtt új műszaki értelmiség. Megvannak tehát azok a kádereink, akiknek segítségével az ipar előtt ál­ló nagy feladatokat sikerrel oldhatjuk meg. A káderek kiválasztásának, elosztásának és a velük való fcgl’ailkozásnak azonban, még számos olyan fogyatékossága van, amely gátolja megfelelő fejlődésüket. A míia/aki káderekre döntő szerep vár A káderek kiválasztása gyak­ran nem alapos megismerés és elbírálás alapján történik és ezért túlzottan gyakori a káde­rek ide-oda mozgatása. Gyakran , káderek megkér­dezése nélkül döntenek ügyük­ben. A kértenmunkából még nem -sikerült kiküszöbölni a bürokratikus, formális voná­sokat. Vannak olyan nézetette, hogy az utóbbi időben túlságosan sok mérnököt és technikust ké­peztünk ki. Ez az álláspont alapjában ham,is és megtévesz­tő. Noha a műszaki egyeteme­ken és a technikumokon tanu­lók száma sokszorosa a hábo­rú előttinek, a műszaki káde­rek száma nem tartott lépést 'párunk terroeúésének bővülé- sévell. Iparunk műszaki színvonala emelésében döntő szerep vár műszaki kádereinkre, első­sorban a termelés közvetlen irányítóira. . Nekik kell az új technika be­vezetésének élharcosaivá vél­niük, ehhez gyakorlatban és elméletiben is tökéietesen e! kell sajátítaniuk ez új techni­kát. Mindez megköveteli, hogy gyökeresen megjavítsuk az iparban dolgozó káderekkel va­ló foglalkozást, fdkozotíaibbam becsüljük meg azokat a tapasz­talt mérnököket és techniku­sokat, akik jelentős eredménye kei értek ©1 az ipar műszaki szín/vor.a1'álltak és szervezettsé­gének növeléséiben, biztos'.fsuk a fiatal szakemberek megfelelő fejlődését, gondoskodjunk mű­szaki kádereink szervezett to­vábbképzéséről . (Folytatás a 3. oldalon) Aknázzuk ki jobban a termelékenység növelésének, a termékek önköltsége csökkentésének tartalékait Az önköltségcsökkentés legfontosabb, eszköze az anyagíakarék osság Teremjük in*g a szoc‘ali*ta verseny sikerének feltételeit mérését teszi szükségessé. Az iparvezetés megjavításával a technikai haladásért

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom