Dunántúli Napló, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-06 / 262. szám

Testvéri üdvözletei békéért, a demokráciáért, a szocializmusértharco’á összes népeknek? Viharban nőttek fel Tudósaink műhelyéből Beszélgetés egy új tudományág kutatójával Vajon hány diszista és hány DISZ-titkár látta ezt a filmet? — ez volt az első gondolatom, amikor kijöttem a moziból. Mert bizony nagyon-nagyon jó lenne, ha minél több fiata­lunk és ifjúsági vezetőnk meg­nézné.:; Sokat tanulhatnának belőle. Hogy mit, azt szeretném itt elmondani. Talán elsősorban azt, hogy nem minden vihar pusz­tít, rombol. Van olyan vihar is — és ilyen a népek forradalma — amely tisztít, kitépi a kor- hndtát. messzire veti a rotha- dót, Hogy helyében új, egész­séges élet fakadjon. A fiatalok — Vaszilij, Gálja. Pjotr — eb­ben a, viharban nőnek fel, sze­mük előtt folyik le, helyeseb­ben robban ki a nagy változás. 'Sok-sök hőst látnak, akik a legromantikusabb értelemben véve is hősök:. fegyverrel a kezükben küzdenek a népért. E hősök példája ihlető, nagy példa. Rájuk gondolva nem csoda, ha Gálja nem akar hal­lani sem a szerelemről, mert e hősi,, építéstől lázas korszak­ban ezt á nagy érzést is kis­polgári csökevénynek tartja. Majdhogynem arra a megál­lapításra jutottam: könnyű a szovjet anyák, pedagógusok dolga. Könnyű, a szovjet fiata­lokat hősiességre, hazaszere­tetre. áldozatvállalásra nevel­ni, hiszen apáik hősök voltak a forradalom idején, vagy ha nem akkor, hát a Nagy Hon­védő Háború során. De ná­lunk .;. Nálunk a felszabadu­lást megelőző hosszú évtizedek alatt és a háború közben is arra nevelték az apákat és gyermekeket, hogy á hős az, aki más népeket gyűlöl, a hős az, aki békés nemzetekre tá­mad, a hős az, aki több pénzt harácsol, a hős az. aki több embert éget el elevenen a kre­matóriumban j: ; Azután ráébredtem, hogy ez nem igaz. A feJszabadulas előtti évek. maga_ a háború és az újjáépítés, hároméves és ötéves terv nálunk is hősöket szüli. Kommunisták, ellenál­lók, partizánok, a munka hő­seinek ezrei, tízezrei élnek közöttünk vagy élnek olyanok, akik híven megőrizték emlé­küket. Csak többet kellene ró­luk beszélnünk, többet kellene róluk írnunk, több színdarab, film eleveníthetné fel nagy­szerű életüket, mert ezek a példák, ezek az emberi életek nevelhetik és kell is hogy ne­veljék fiataljainkat. És nagyon helyes, hogy a Nagy Lajos gimnázium DISZ-szervezete meghív baráti beszélgetésre másfajta hősöket: a munka hőseit. Ismerjék csak meg a fiatalok őket, szeressék meg őket, tekintsenek fel rájuk, mint eszményképre, példa­képre! Az első tehát, amire a film megtanított: hősök életével, cselekedeteivel neveljük hő­sivé ifjúságunkat! A második tanulság az, hogy szürkén, talán szellemte­lenül, vagy legalább is unal­masan agitálunk. Itt vannak például a jampecok. írogatunk róluk, egy-két karikatúrát is készítünk, ha ez sem elég, hát rendőri rendszabályokat köve­telünk — és utána széttárjuk karunkat: nem tehetünk sem­mit... Kapitalista környezet­ben élünk, innen a kozmopo­lita befolyás. Pedig lehetne másmódon is..: A film sze­rint a harmincas évek táján Ukrajna városaiban is elhara­pódzott a fiatalok között a jampeckodás akkori formája, sok volt a gigerlí. Mit tettek hát a vasgyár fiataljai? Egy gyári ünnepélyen vagy, műso­ron gigerlinek öltözött férfiak, dámáknak öltözött vidám lá­nyok kigúnyolták a shimmit, charlestont táncoló, a burzsoá­zia szekerét toló. malmát hajtó fiatalokat. „Eleven karikatú­rát” csináltak a szinpádon. És a nézők közül megfutnak azok, akiknek öltözete hasonlít színpadon kavargók ruháié­hoz ... Hát miért nem lehet nálunk is a munkahelyen, az üzemben vagy iskolában apró villámtréfákkal, helyben ki­gondolt élőképekkel kifiguráz­ni, kikacagtatni a hibákat, a káros szokásokat?’ Csak egy kis összeműködés kellene az igazgató és a DISZ-szervezet, valamint a kultúrcsoport kö­zött! A harmadik (és emiatt az öregek is megnézhetnék ezt a kiváló filmet): hogyan kell beszélni a fiatalokkal..: Az egyik fiatal munkás gi- gerlis sapkáját félrevágva csak nézi, csak nézi, hogyan dolgoz­nak a többiek (alighanem egy kommunista szombatot tartot­tak, önkéntes munkát vállal­va), míg egyszer cdatelepszik mellé egy idősebb munkás, tü­zet kér, azután érdeklődni kezd: — Aztán burzsujesemete vagy, édes fiam? A gyerek természetesen til­takozik, vasutas volt az apja, elesett a forradalomért. . . A.z öreg erre udvariasan elköszön, mégegyszer megismételve, hogy 6 bizony burzsujesemeté- nek nézte ... Nem esik hangos szó, az öreg nem küldi dol­gozni a fiút se a pokolba, nem kéri tőle számon lustaságát, de a szúrás így is telibe találta a gyereket. Restelkedve zsebre- vágja sapkáját és lapátot kér. Igen, valahogyan így kell! Nem szidni, nem állandóan csepülni a fiatalokat, hanem proletárönérzetükre vagy be­csületes bazafiűi érzéseikre kell apellálni! Ha kell komo­lyan, ha kell, tréfás szóval... Tudni kell velük bánni! Ne&\eds?etre jegyezzék meg a fiatalok a film legfonto­sabb tanulságaként, hogy mennyi mindentől kímélte meg őket a forradalom, meny­nyi mindent szenvedtek el he­lyettük, valamennyiünk he­lyett azok a komszomolcok, akik. ezelőtt harmincegynéhány évvel megmérkőztek a fehér­gárdisták, az intervenció, a blokád minden szörnyűségével, elviseltek a szabadságért, a jövőből már-már kibontakozó szocializmusért minden nehéz­séget, nélkülözést. A mi fiaink már akkor is fanyalognak, ha „csupán” ipari tanulók lehet­nek. Nézzék csak meg. hogy a szovjet ifjaknak a 30-as évek­ben még a központi vezetőség­hez is el kellett menniök, csakhogy, letehessék a szak­munkás-vizsgát! Nemegyszer elmondjuk, hogy a film nevel és szórakoztat. Mikor kijöttem a moziból, úgy éreztem, hogy ez a film mind­két feladatának nagyszerűen megfelel. , G. L. Mikor azt kérdeztük Ernst Jenő professzortól, a . Pécsi Orvostudómányi Egyetem bio­fizikai intézetének vezetőjétől, hogy milyen volt ennek a tu­dománynak a helyzete a■ fel- szabadulás előtt, rövid választ adott: — Sarrúlyen. A háború előtt nem volt biofizikai intézet ha­zánkban. Látva, hogy csodálkozunk a válaszon, bővebben is elmegy a. rázta: — Az intézet neve ugyan Orvosi Fizikai Intézet volt — ebbe beleegyezett Rohrer, az akkori professzor, de ez csak az ő személyi engedménye volt, nem a kormányzaté. A felszabadulás után, mikor meg hívtak a katedrára, én már nem a régi módon tanítottam a fizikát, az orvostanhallgatók­nak, hanem mindjárt biofizi­kára kezdtem oktatni. ' Első. eredményem az volt. hogy Ti- gyi József úgy megszerette a biofizikát, hogy 1945 nyarától az intézetben dolgozik. Ezek után természetes a kér­dés: miért nem szerették a felszabadulás előtt a fizikát az egyetemi hallgatók és miért szeretik ma a biofizikát? Mi a különbség a kettő között? — Ahogy én negyven évre vissza tudok emlékezni, a me­dikusok mindig csak felesleges tehernek tartották az iskolá­ban tanult "fizikai anyag elis- métlésát. Nem értették, hogy mi köze van ennek az orvos­képzéshez. Viszont mi nem annyira a középiskolákban már ismertetett fizikai anyagot tanítjuk, hanem sokkal inkább azt, miként érvényesül' a fizi­kai szemlélet, illetve módszer az; életműködésekben és azok kutatásában. Példákat kérünk az elmon­dottak igazolására. — A tehetetlenség fizikai el­vét, — amelyet röviden és nem egészen pontosan így fe­jezhetnék ki: a testek külső erő behatása nélkül megtart­ják eredeti mozgási állapotu­kat — a középiskolában olyan példákkal magyarázzák, hogy a hirtelen megálló villamosban előre dőlnek az emberek, a hirtelen meginduló járműben pedig hátrafelé. Mi ennek a fizikai törvénynek élettani ér­vényesülését az ember fülé­ben lévő egyensúlyozó szerv működésén magyarázzuk meg. Vagy mondjuk azon a példán, hogy a futballista előrelendülő lábszárát a levegőben is képes eltörni a rávetődő kapus, mint' 1924-ben Kalmár lábát törté el Amsei, a Fradi kapusa. Mert ezekben az esetekben a térd- izületben kitérhetett volna ugyan a lábszár, de a hirtéieri ütés hatására a tehetetlenség miatt inkább érvényesült. Vagy Vegyünk egy olyan pél­dát, amely ma különösen ér­dekes Elméleti kérdésnek lát­szik, hogy a működő izomban hogyan és milyen sebességgel cserélődnek ki a különböző ele­mek, mint a foszfor, kálium vagy nátrium. De az már na­gyon fontos gyakorlati kérdés, hogy az emberi agyban lévő foszfor milyen gyorsan cseré­lődik ki agyműködés, gondol­kodás közben. Ezt radioaktív izotópokkal kutatja igen ered­ményesen -Palagyin kievi aka­démikus. Ez a kérdés ugyanis felvilágosítást nyújt a műkö­dő agy és az izom foszíorszük- sógletéről és az izom fáradé­konyságának és a foszforcseré­nek a szoros kapcsolatára utal, miként ezt a hitleri gyilkosok által halálba kergetett Emb- den, híres kutató' még az első világháború előtt megsejtette. .Ezek szerint felmérhetetle­nül nagy ennek az új tvdo­— A villányi járás népmű­velési csoportja magyar, né­niét, délszláv’ anyagokból nép- művészeti kiállítást tervez a helyi kultúrotthonban. A kü­lönféle népviseleti anyag, hím­zések, faragások, kézimunkák felderítése és gyűjtése folyik. — A MOHÁCSI BÉLYEG GYCJTÖ SZAKKÖR nagy­sikerű helyi kiállítása után a siklósi bélyeggyűjtő körrel cserekiállítást szervez. November 7-cn kerül sor az újjászervezett 18 tagú sik­lósi szirrjfonikus zenekar be­mutatkozó hangversenyére. — A SIKLÓSI KULTE R- HAZ SZÍNJÁTSZÓI hetek óta szorgalmas munkával készü­lődnek Kacsóh—Pongráez „Já­nos Vitéz” c. daljátékának no­vember 19-i bemutatójára. Az előadást a kultúrotthon újjá­szervezett nagy zenekara kí­séri. mányágnak orvosi és tudomá­nyos jelentősége. De vajon mi az új tudomány közelebbről meghatározható célja és jövő­je? — Maga a biofizika, mint önáljó tudományág csak most van kifejlődőben. Jövője, táv­lata véleményem szerint .ab­ban van, hogy az életműkö­dések megfejtését az élő anyag szerkezeti és energetikai prob­lémái révén igyekszik megta­lálni. A traktor és a repülőgép — hogy egy egyszerű példát mondjak — egymástól semmi­ben sem különböző kémiai elv alapján működik. Az üzem­anyagra és annak felhasználá­sára gondolok itt. De különbö­ze működésük elvét lehetetlen m.ndaddig megértenünk, amíg nem ismerjük meg különböző szerkezetüket. Tehát ismétlem: s.7 élő anyag szerkezetében le- fciyó változások révén igyek­szik a biofizika megoldani az eddig megoldhatatlannak lát­szó élettani problémákat. Ter­mészetesen, minf minden új­nak. ennek is nagy harcába kerül, hogy a régivel, a meg­szokottal szemben átkiizdje magát a kívánatos elismertetés hez és támogatáshoz. Ehhez — meg kell mondanom — sokat kell még tennünk. a TTIT-vel közösen több já­rási székhelyen. így Siklóson, Mohácson. Szigetváron. Sásdon és Komión mikrobarázdás ze­nei előadás-sorozatot indít. A műsorban Verdi-operák, Beethoven, Liszt. Csajkovszkij müvei szerepelnek. — Villányban a tanács a népművelési szervekkel kar­öltve helyi történelmi múzeum létesítését tervezi. Máris igen értékes, a környéken talált ó- és középkorból származó mint­egy 1 500 lelet — fegyver, edény, sisak, stb. — áll ren­delkezésre. — NOVEMBER 7-ÉN Liget községben 150 személyes, be­épített színpadéi kultúrotthont avatnak. A megyei tanács 9 OOO forinttal, a község dol­gozói pedig társadalmi mun­kával járultak hozzá az új kul­turális létesítményhez. Kulturális életünk hírei — A MEGYEI TANÁCS NÉPMŰVELÉSI OSZTÁLYA A utóbuszon utaztam a mi- Aí nap. Úgynevezett távol­sági autóbuszon: Bizonyára ész revették már, hogy az ilyen utazások unalmas órái meg­könnyítik az ismerkedést? Az emberek bizalmasabban tere­getik ki gondolataikat, köny- nyebben ismerkednek, közlé­kenyebbekké válnak. A meg­érkezéstől elválasztó hosszú perceket és még sokkalta, hosz szgbb órákat így akarják meg rövidíteni. Buszunk már a Kossuth té­ren megtelt. Azok a „boldo- golc", akik előre megváltották jegyüket, kényelmesen elhe­lyezkedtek. a többieket csak utánuk engedte be a kalauz-nő a kocsiba, köztük jónehány idősebb nénikét is. Álltunk: Én egy svájcisap­kás fiatal, nyurga legény mel­lé szorultam, aki kényelmesen kinyújtva hosszú lábát, elé­gedetten terpeszkedett el és mintegy páholyból szemlélget- te a kényelmetlenül egymás- hozpréselt dülöngélő utasokat. Mellette idősebb, jólöltözött férfi ült, aki kifele nézett. — Nemigen érdekelte az autóbusz közönsége, inkább a szomorú őszi tájban gyönyörködött. — Csak akkor fordult meg, ami­kor a fiatal, nyurga már nem bírva a hallgatást, az unalmat, ■megszólította: —■ Okos dolog volt. hogy még délelőtt megszereztük a jegyet! — Uhum. — Negyven kilométerhosszat ücsörögni... Na. mondhatom, nem jó mulatság! lapjaink problémairól Az a Uz&ny. — Uhum. Én minden szombaton ha­zamegyek, de mondhatom, hogy még egyszer se taposták le a tyúkszememet, lúdtalp sl se szereztem, mert a jegy — és ezzel zsebére ütött, — min­dig itt van, jöelöre! Az egyoldalú társalgásba ek­kor egy harmadik is beleszólt. Egy fiatalasszonyka, aki bi­zony már másfél emberre va­ló helyet foglalt el az álldogá­lók között: — Nem mindenki tudja ám előre megváltani a jegyét! — és összehúzott szemmel nézte a nyurga fiút. — Pedig, ha va­lakinek, akkor nekem igazán nehéz az állás! A nyurga zavarbajött, elfor­dult és már emelkedett volna, de eddig hallgató társa hirte­len közbe reccsent: l\/t indenkinek nehezére '* esik az állás! Elég disznóság, hogy ilyen. kevés busz jár e forgalmas vonalon! Panaszkodjék a MÁV AUT- nak! Meg különben is — egyen jogúság van! Megszűnt a kézit- csókolom, a helyátadás! Las- san-lassan odajutunk, hogy a férfiakat kell majd cgyenjogú- sítani!.,. A meszest építkezésen sok 1 fiatal dolgozik. Lányok- fiúk vegyesen. A műkövesek között pedig sok a viháncoló, jókedvű lány. Itt voltam szem­es fültanuja a következőknek. Egy hirtelen, vigyázatlan moz dulat eredményeként híg be­tonkeverék freccsent az egyik fiú arcába-szemébe. A „tettes'’ — egy kezeslábasba bújt, ken­dős kislány — meghökkenve nézte „áldozatát”, majd ön­kéntelenül elnevette magát. — olyan komikusán, kétségbeesve tisztogatta a fiú az arcát. — Mi. még röhögsz?! Az anyád... És azután következett a lány családfájának felsorolása, dur­va, trágár szavak kíséretében. . HóOV szabad így beszél­,‘honosén lánnyal lányok elolt? — kérdeztem valamivel később, négyszemközt a fiút. Égy remegy! — rántott cQVet a vállán. — Lány vagy l™'.. de megérdemelte .. Kiröhögött... — é., azt hiszi hogy a mesterek, különben be­szélnek velünk? Egy fenét! _ Me gaztán egyenjogúság van! A lányok sem különbek, mint mi! * Talán nem is kell több pél­dát említenem. Elég ez a leettő is, hogy megmutassam: sokan ■mit értenek a „nők egyenjo­gúsága“ címszó alatt. Nem azt, hogy a nők is egyenjogú, egyenrangú társainkká váltak az élet minden területén, hogy a nőknek is joguk van a tanu­láshoz, a munkához, a politi­kai és gazdasági életben való részvételhez, hogy megszaba­dultak a konyha börtönétől, hogy a szocializmus építőivé lettek. IVem. ők valahogyan úgy L ’ gondolják, hogy a. nők felszabadítása, egy sereg társa­dalmi .,előítélettől" való meg­szabadulást jelent: hogy lehet már a nőkkel gorombáskodni, — hiszen egyenjogúak vagyunk — Hogy nők előtt nyugodtan használhatnak trágár szava­kat, — hiszen egyenjogúak va gyünk. Hogy a nőkre nem kell felsegíteni a kabátot. — hiszen az alkotmány is előírja az egyenjogúságot. Hogy az állapotos asszonyoknak nem kell átadniok ülőhelyeiket — hiszen, ugye, így végtére oda­jutnánk, hogy a férfiakat kel­lene egyenjogúsítani... A nők iránti előzékenységnek. ud­variasságnak csak. a múltban volt helye ... Dehát valóban helye volt-e a múltban? Nem. Nem, hiszen a mun­kásosztályon kívül, — amely­ben mindig megbecsülték adói gozó nőket, az anyákat, akik hű bajtársaik voltak férjüknek — árucikk volt csak a nő, sem­mi egyéb. * A „magasabb” társadalmi ** osztályok és rétegek egyáltalában nem voltak ud­variasak az „alacsonyabb" osz­tályokhoz tartozó nőkkel — a gyárigazgató néni segítetté fel a munkásasszony kabátját, az intéző nem „kezeit csókolom"- mal köszöntötte a summáslá- nyokat, a bankár nem emelt kalapot a kereskedőfeleségnek, —: sőt, a maguk osztályában is csak a pénzt tisztelték az asz- szonyban, az ezreseket vagy földbirtokát vagy bérházát csó­kolták meg mély bók közepet­te — a kezén. És ma éppen ennek a világ­nak a köztünkragadt képvise­lői beszélnek nagyhangon „a nők egyenjogúságáról''. Azért, hogy mentesüljenek éppen a mi társadalmi rendünk irattan vagy írott törvényeitől. Egyik oldalon lebecsülik a női mun­kát. másik oldalon már az egyenjogúságra hivatkoznak. — Nem kell hozzá más, csak nyi­tott szem. hogy felfedezzük mesterkedéseiket és ezek oltót. És nem kell hozzá más, csak józan ész, hogy belássuk: ép­pen az egyenjogúság kötelezi a férfiakat a nők, az idős asz- szonyak. az állapotos vagy gyermekes anyák tiszteletére. Senki nem lesz kisebb ember attól, ha átadja a helyét az autóbuszban egy idősebb asz- szonynak vagy attól, ha tisz­tességes szavakat használ nők jelenlétében. Mi már nem nagysásasszo- nyoknak. vagy méltóságúknak adjuk meg a tiszteletet, ha­nem dolgozó társainknak. — Azoknak, akiit gyermekeinket nevelik, akik esetleg a napi munka után még a fárasztó há­zimunkát is elvégzik. — Ás 'egyenjogúságra hivatkozva váj mi kevés férfi veszi le felesé­ge, édesanyja válláról a moso­gatás. mosás vagy takarítás terhét. Nem lehet hát akkor hivatkozni erre. ha pillanatnyi kényelmünket kell feláldoz­nunk. És különösen ne hivatkozza­nak erre az idősebbek. Ha a fiatalok a meglett emberek­től ilyet látnak, macink se csi­nálják másként. És könnyen elfelejtik, hogy éppen úgy sa­ját édesanyjuk, saját feleségük is hasonló helyzetbe kerülhet. A felnőtteknek éppen az a kö­telességük, hogy már gyermek és ifjúkorban az anyák és ál­talába n a. nőit tiszteletére véljék családjuk tagjait és Te nagy család, az egész nép gyermekeit. jV-fért tiszteletei, megbecsü- 1 lést. udvariasságot az nem arathat, aki udvariatlan- ságot, gorombaságot, tisztelet­lenséget vet! CAP AMI LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom