Dunántúli Napló, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-06 / 262. szám

Éljen a nagy szovjet nép — a kommunizmus építője! kommunizmtu űrszái/á/iéi M. V. ISZAKOVSZKIJ: Dal a forradalomról Pirkadatkor, hogy még ködlepetten várt a zordon és fukar mező, búzámat és búmat ott vetettem én — a névtelen szántóvető. ®n, ki nyomdokod keresve jártam tántorogva városon s falun; én, ki jöttüd énekelve vártam, ezredévig dalba öntve búm. • En, kit rólad szállt meg éber álom s töprengtem sok fegyvert éjen áí. én vagyok, ki puskával a vállon érted keltem vívni száz csatát. Sűrű vad bozóton áthatoltál s bánatom füledbe érkezett; ezredéve először te voltál, ki a parasztnak nyújtott kezet. Boglyas kunyhó mélyéről előtör a boldogság — te hoztad nekem. Mert én tőled hallottam először, oly sokára, igazi nevem. S most melengető lehelletedben Szovjethonban úgy járok-kelek. gazdájuknak vallanak már engem tág mezők és messzi tengerek. Nem tudom, még merre vágok át én. mily folyón, hány völgyön és hegyen, azt tudom csak, bárki törne rád, én nem hagyom, hogy benned kárt tegyen. Fordította: DEVECSERI GÁBOR Az zetyíUítyt u futattak Szifáua ifid vMosa Az Irkutszk-területen, a Kita-folyó mellett épült Kelet-Szibéria legifjabb városa: Angarszk. rr Öiz az abofam/i q q (in i öl ei ösö kb en A kutaiszi autógyárban terményszállító pótkocsis tehergépkocsit készítettek. Mind a tehergépkocsi, mind pedig pótkocsija bil- [enőplatójú. A tehergépkocsi és a pótkocsi 8.4 köbméter, illetve 7 tonna rakományt tud szállítani. A platók mindkét oldalra billenthetők. — A képen: Az új pótkocsis tehergépkocsi. Magos domb tetején ál­lunk Makszim Jakovlevics Schovcovval, az obojanyigyü mölcsfaiskola, szovhoz igaz­gatójával. Az orosz természet elragadó képe tárul elénk. — Száz, meg száz hektár terüle­ten köröskörül gyümölcsösök és égerfaerdők. — Szép az idei ősz, — mondja Makszim Jakovlevics■ — Nagy termést hozott. De még jóval több gyümölcsöt szüretelünk majd, ha a ren­delkezésünkre álló egész te­rületet beültetjük. —■ Vajon ez a rosszminősé­gű föld alkalmas gyümölcs- termesztésre? — Valamennyi gyümölcsö­sünket ilyen földön telepítet­tük. Es nézze, mégis milyen termést hoztak... Az igazgató elmondta a szovhoz történetét. Ezelőtt itt mindössze 40 hektár régi, mondhatni, kiszáradt fával tele gyümölcsös volt, amelyet mezőgazdaságra alkalmatlan földek vettek körül. Afanasz- jevo falu parasztjai hiába is kísérleteztek a gabonater­mesztéssel. Csak a szovjet gyümölcstermesztés-kutatás eredményei alapján születhe­tett meg a 650 hektár terüle­tet elfoglaló, virágzó gyü­mölcskertészet. * Makszim Jakovlevics veze­tésével hosszú sétát teszünk a szovhozban. Az idei termés jóval nagyobb a tavalyinál. Alekszandra Dolgin és Vla­gyimir Artyuhoz brigádjai hektáronként 80 mázsa almát szüreteltek. De az átlagos al­ma- és gyümölcstermés is meghaladja a 70 mázsái. A szovhozból naponta 5—6 va­gon kiváló minőségű almát küldenek Moszkvába. v A szovhozban megkezdték a gyümölcs feldolgozását. 600 tonna „antonovka“ alma mag ját elszállítják a moszkvai, a szmolenszkl, az oreli és más területek gyümölcstermesztő gazdaságába. A helyi édesség ■ipari és borászati üzemek dzsemet és bort készítenek az almából. A hires „Vladimirkafajta meggyből idén hektáronként 47 mázsa termett. Sok ribiz- két, szamócát, málnát, egrest szüreteltek. A szovhoz gyümölcsöseiben idén elsőízben vezették be a gyümölcsfák öntözését. Motor segítségével csöveken át ide­vezették a folyó vizét, ame­lyet a brigádok barázdákban juttattak el egészen a fák tövéig. Ennek köszönhető, hogy a száraz nyár ellenére növekedett a terméshozam, leién 12 hektárral növelték a meggyel telepített területet, elhatározták, hogy október­ben további 80 hektárt ültet­nek be gyümölcsfával. 3Ca za hizfáti ban épiüL a Uqtiaqqobb szovjet kúmJxá jíiqqát Pavlodar szálén hatalmas daruk gémjei nyúlnak a sztyeppe fölé. Itt épül az or­szág legnagyobb kombájn­gyára. — Nem véletlenül választót tűk ki ezt a várost — mond­ja P. Latisev, az építkezés ve­zetője. — Ugyanis Pavlodar az egyik legnagyobb kazah­sztáni gabonaiermő vidék központja, s emellett ez a lúimyék határos Szibériával és az altáji határterülettel, így tehát a gyárban készült gépek a délszibériai vasút­vonalon át közvetlen alkal­mazási helyükre ketülhetnek. Az első sorozat „Sztáünyec- 8;> kombájnnak már az 1957- es aratási idény kezdetére el kell készülnie. Az új gyárból évente annyi kombájn kerül majd ki, amennyit ma a.: ösz- szes szovjet kombájngyurak készítenek. Ezzel egyidejűleg számos más mezőgazdasági gépet, valamint tártaiéi(al­katrészeket is gyártanak vtajd itt. A pavlodari gyárépítés­nél a szovjet építőipar leg­újabb vívmányait alkalmaz­zák. Külön üzemek vannak itt a vasbeton épületelemek és a nagy faltömbök gyártá­sához, a magasfeszültségű távvezeték vasbeton oszlo­painak készítéséhez, az üre­ges vasbetonlapok előállításá­hoz. Azonkívül famegmunká­ló kombinát, gépműhelyeit és egyéb üzemek nyújtanak se­gítséget az építőknek. A gyár Üzembehelyezése után ezeket a műhelyeket átadják a terü­leti szerveknek. Nem messze e gyártól, szin­te különálló építési munka­hely létesült. Pavlodar pere­mén már lerakták 11 négy­emeletes lakóház alapjait: itt kapnak teljes kényelemmel berendezett lakásokat a kom- bájngyár munkásai. A laltú- hazak körül egész kis telep alakul ki: emeletes középis­kolákkal, technikummal, ipariskolával, kórházzal, poly klinikával, szállodával, nap­köziotthonnal. Az Irtis vidé­kének egyik legszebb városa lesz itt. Az építőknek sok nehézsé­get kellett legyőzniök. Mun­kájukat jóformán a pusztá­ban kellett elkezdeni. Január­ban 40 fokos hidegben a nyílt sztyeppén ütötték fel az első sátrakat és azonnal hozzálát­tak a három munkahely qsz- szekötő utainak megépítésé­hez. A legközelebbi feladat az, hogy minél hamarabb be­fejezzék a közlekedési vona­lak építését. Mostanáig elké­szült négy és fél kilométer autóút — mégpedig előregyár tott va§betonlapból — és 16 kilomei.tr vasút. Az lrtlsiől kezdve megépítették a vízve­zetéket, a csatornarendszeri és most épül a villamosveze­ték. A munka lendülete nap, mint nap fokozódik. Az Irtis mentén egy év múlva már kirajzolód'iak az óriási me­zőgazdasági gépgyár körvo­nalai. cJh épülő Ui M&nÜMeU wfa%eU Ui u fUd&'ót A képen: A Kaporozssztalj kohóipari üzem látképe. SfuU a JCotfUstu- Hfoszlata táuu&zeUk A közeljövőben üzembe he­lyezik a kujbisevi vízierőmű­vek Abból a tízmllliárd kilo­wattóra villamosenergiából, amelyet az erőmű egy év alatt termel, 6 milliárd 100 millió kilowattórát kap a szovjet fő­város. ■Jelenleg előkészületek íoly- nak a kujbisevi villanyáram fogadására. A képen a Kujbi- sev—Moszkva távvezetéket lát­,IMI kilovoltos szakaszo­lónál, Alig húsz versztnyire lehettek tőli Kolcsák bandái. A Komszomol e nemzedéke mind egy szálig a fron volt, az új komszomol-szervezetben r a legidősebb tag 6em volt több 16 év uél. Vityka éppenséggel csak 13 v de pillanatra sem vált volna meg óc: puskájától. A komszomol isták nap teljesítettek őrszolgálatot a telep utcí Vitykát a telep bejárata elé állított persze nem a frontfelőli, hanem a há kapuhoz. Életében először volt aki őrségen. Fontos megbízatása tudatát büszkeség és izgalom dagasztotta rr lét. Hamarosan szárnyra kapta gon latait gyerekfantáziája... Tyüh. de lenne mo6t foglyul ejteni egy fehéi vagy lefülelni egy ellenséges felderíti Egyenesen odavSnné a parancsnok i feszeß vigyázba vágná magát és jel tést tenne..: — Hé, gyerek, te k! vagy és mit ( nálsz itt? Vityka előtt, minths csak a föld nőtt volna ki. magastermetü ismer len ember állt meg, prémbekecsb füles katonasapkában .., Vityka ni szemeket meresztett az ismeretlen Ki e,? _ A mi emberünk, vagy élt ség'/’ Ha a nu emberünk, vörös s cA diplomata lag lenne a sapkáján, ha a fehéróké, va­lami epolett a vállán. Ezen azonban sem egyik, sem másik. Csak mosolyog. — Azt kérdeztem tőled fiam, ki vagy és mit csinálsz itt? — Én bácsi:;, nem vagyok se fehér, sem vörös, hanem — a helyi ifjúság, — bökte ki végre Vityka. A prém bekecs es ember jóízűen kaca­gott. Szóval se vörös, se fehér? Értem. Nagy diplomata vagy te fiacskám ... • — Jó, de most már mutassa az igazol­ványait — igyekezett hivatalos hangot használni Vityka. — Ez már férfias beszéd! Vityka gondosan átvizsgálta az irato­kat, aztán széles mosolyra derült szeplős arcocskája. Nem gyávaságból mondtam ám, hogy se vörös, se fehér. Ki akartam puha­tolni, hogy maga miféle szerzet. — Tudom ép azt fiacskám, hiszen azért mondtam, hogy nagy diplomata vagy. Vitvkán rajta maradt a „diplomata" elnevezés. Eleinte megsértődött miatta, aztán hozzászokott. A piémbekwse« ember, akitől kide­rült, hogy a halyi forradalmi bizottság újonnan kinevezeti elnöke, nagyon meg szerelte Vitykát. Magához vette a fiút. aki amolyan szárnysegédje lett. ő is füles katonasapkát tett a fejére és úgy körülcsavarta magát mindenféle szíjak­kal, hogy még mi is megirigyeltük. Egyszer aztán a forradalmi bizottság elnöke felsorakoztatta az udvaron a rendkívüli helyi alakulatot és így szólt: — Elvtáraak, engedjétek meg, hogy nyilvánosan köszönetét mondjak Viktor N. elvtársnak, aki elfogott egy kémet és ezzel nagy szolgálatot tett a Vörös Hadseregnek és a Forradalomnak... Vityka lángvörös arccal állt ott és zavartan mosolygott. Mikor azt akarta mondani, hogy „A forradalmat szolgá­lom!” — elfúlt a hangja az izgalomtól, csak tátogott, egy szó sem jött ki a torkán. A templomszolga volt a kém. A fia a harangtoronyból papírsárkányt ere­getett a levegőbe, mindenféle színes papírcsíkkal a sárkány farkán — így jelezte csapataink mozgását a fehérek­nek. Az apja tanította rá. Vityka gyanút fogott és jelentette a dolgot a forra­dalmi bizottság elnökének .,. ... Mostanában valahányszor közle­ményt olvasok a lapokban diplomáciai fogadásokról és ott látom Viktor N. ne­vét, mindig a piruló, zuvart „diploma­ta" Vitykát látom magam előtt. A ftaívcU i/izUidtnűnéí Az Észt SZSZK halárán épül a narvai vízierőmű, amely biz­tosítani fogja a villamosener­giát a Leningrád-tcrtileti és a Balti-tenger környéki ipari vállalatoknak. Már munkába állították az első liidroagresá- tort, s az elektromos áram szerteárumlott a hálózatban. A képen az első hidrougre- gátor látható a narvai géptermében.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom