Dunántúli Napló, 1955. október (12. évfolyam, 231-253. szám)

1955-10-23 / 250. szám

Z NAPE <5 1955 OKTÓBER ZS Fontos feladatunk a bányagépek tervszerű megelőző karbantartása A Komlói Szénbányászati Trösztnek is évről-évre na­gyobb feladatokat kell megol­dania. Ez megköveteli a bánya üzemek mind magasabb fokú gépesítését, a legkorszerűbb technológiák bevezetését, a legfejlettebb munkamódszc- tek alkalmazását. A komlói fCossuth-bánva az utóbbi évek­ben, igen sok olyan gépet ka­pott, amelyek azelőtt csak hal­lomásból voHtak ismeretesek. Míg azelőtt általános volt a kitermelt szén emberi erővel történő szállítása, ma ez már 80 százalékban gépi úton tör­ténik í A fejtésekben és a fo­x’ágatokban u szállítás teljesen gépesítve van. A nagyfokú gé­pesítés azonban nem elégséges egymagában. Á termelés növe­lésében a gép csak, akikor segít, csak akkor könnyíti meg ' a munkát, ha szakszerűen kar­bantartják, gondosan kezelik. A gondos kezelés és a jó kar­bantartás a leefőbb biztosíté­ka az üzemzavarok, a nagy közegekkel járó javítások el­kerülésének. • Szorosabb cgyült­imíkmlésl a «épüzrn» cs a bányaüzemek között Meg kell 'móndanunk. hogy a tervfezefű- megelőző karban­tartás üzemünkben még igen sok kívánnivalót ha?v maga után. Vart ugyan TMK-szer- vünk, amely papíron vezeti az egyes gépek javítását, a gépe­ken végzett fontosabb karban­tartásokat s emellett elvégzi a bányában a géoek felülvizsgá­lását, ellenőrzését. A gyakor­latban azonban ez azt jelenti, hogy a nibák megelőzése he­lyett a, hibás gépek javítására jut csak idő. Ez több okra ve­zethető vissza. A rendszeres TMK-nak nagy akadálya az,- hogy nincs meg a megfelelő együttműködés a bányaüzemeit és a gépüzem kö­zött, mert a szén termelő üze­mek még nem értették miig, hogy elsősorban az ő érdekük, hogy üzembiztos, jól karban­tartott gépeik legyenek. Példa erre a II-es üzem VII. szinti F. 4. vágatban lehetetlen kö­rülmények között működő gu­mi- és kaparószaiag. Itt a két hónappal ezelőtt beépített gé­pek alsó részét jóformám nem is lehet látni a törmeléktől és a vágat is olyan rossz állapot­ban van. hogy ennek következ­tében gyakori a kaparó-lánc- szakadás. Ugyanitt a gumisza­lag az oldaltámfákait súrolja, s ez amellett, hogy a készlet egy része leszóródik a szalagról megnehezíti a gép működését. A bányaüzemek műszaki és csapatvezetőinek sokkal több figyelmet kellene fordítaniok még a fejtések művelésének megkezdése előtt arra, hogy a munkahelyeken milyen gépi berendezéseket használjanak, hogy biztosítani tudják a gé­pek beszereléséhez a ’legele­mibb feltételeket, a megfelelő vágatszél vényt. stb. Lényeges javulás várható a TMK terén most, mikor üzemünkben át­térnek a kétharmados tenme- 'ésre. Az éjjeles harmadban le­hetőségünk nyílik a gépek fe­lülvizsgálására, a kisebb-na- gyobb javítások elvégzésére. Erre vonatkozóan most készül egy részletes ütemterv, ame­lyet már a hzóré.ennelö üzemek vehetőivel történt megbeszélés alapján készítünk el. líoesiüjék me« jobban a gépeket! A gépek elromlása leggyak­rabban a gépkezelők és az ügyeletes iparosok hanyag és felülete^ munkájának követ­kezménye. A VI. szinti szivaty tyúkamra Il-es, számú szivat­tyújánál az olajozás elmulasz­tása miatt már két esetben tör­tént csapágytörés. Előfordul olyan eset is, hogy a gépeket nem tisztogatják, hagyják, hogy a készlet ellepje azokat. Ez főleg a fejtésekben műkö­dő rázómotorok n ál fordul élő, s még súlyosbítja az a tény, hógy általában rosszul szerelik be a gépeket, gyakran törnek a vonórudak. Az sem kirívó példa, amikor egyszerűen br- íszapolják a gépei, a homok bejut a motor hengerébe és így üzemzavart okoz. Esek a hibák abból is erednek, hogy má, műszaka vezetők is elnéztük ezeket a hanyagságokat, nem ellenőriztük a beosztottak mun káját s sok esetben nem von­tuk felelősségire a technológiai fegyelem megsértőit. Gépüzemümkinél nem kiedé- gítő a szivattyús' csoportunk munkája. Az elmúlt hónapban a legtöbb üzemzavar ennél a részlegnél fordult elő s a hi­bák majdnem minden esetben a hanyagságra vezethetők visz sza. A hibák kijavítása, a terv- szem megelőző karbantartás megteremtése érdekében szá­mos intézkedést foganatosí­tunk. így elrendeltük, hogy a gépekhez beosztott ügyeletes lakatosok és villanyszerelők, valamint a gépkezelők a hely­színen vegyék át egymástól a gépi berendezést. Az éjjedes harmadban mintegy nyolc fő­ből álló brigádot szerveztünk, hogy a gépeket megvizsgálják és a hibákat megelőzzék. A gépkezelők szakmai képzettsé­gének növelése érdekében je­lenleg is van gépkezelői tanfo­lyam fi egy villamos átképzés tanfolyam is működik. Szüksé­ges volna azonban lent a bá­nyában egy központi műhely létesítése is, ahol a megfelelő tartalék alkatrészek tárolásá­val lehetőség nyílna az üzem­zavarok gyors elhárítására. Célunk minimálisra csökkenteni az üzemzavarok számát A rendszeres TMK megte­remtése terén sok meg a ten­nivalónk. Az említett intézke­dések megvalósításával azon­ban az a célunk, hogy az üzem zavarok számát a legminimáli­sabbra csökkentsük, hagy jó karbantartással növeljük a gé­pek élettartamát. Arra kérjük a széntermelő üzemek vezetőit, hogy segítsenek nekünk ebben a munkában, hogy a gépeket ne szükséges rossznak, hanem segítőtársuknak tekintsék. WILK JANOS főköri et vezető, „Vasárnap is teljes műszakot tartunk“ Az ócsárdi gépállomás dolgozóinak felhívása Baranya megye traktorosaihoz és brigádvezelöihez Ml, az ócsárdi gépállomás traktorosai és brigád vezetői, felhívjuk a megye valamervr- nyl traktorosát és gépálloinási brigádvezetőjét, hogy használjunk ki minden percet. A® őszi szántási és vetési munkák október 31-ig történő befejezése érdekében vállaljuk, hogy: mindkét vasárnap teljes műszakot tartunk. Gépállomásunk vetőszántási terve 230) kh, melyből okt. 20-ig csak 316 kh-at teljesítettünk. A hátralévő tíz napban szántótrak toron ként minden nap 4.5 kh-at szántunk fel,— ugyanakkor két szántó traktorunké t a megyei igazga­tóság rendelkezésére bocsátjuk a lemaradt gépállomások megsegítésére. Vetési tervünkből még ha.tr., van 275 kh amit október 31-ig bevetünk. A vetést ki­fogástalanul végezzük, hogy ezzel biztosítsuk a jövőévi jó terméshozamot és megkönnyítsük a kombájnaratást. Mi. ócsárdi traktorosok ezzel is hozzájárulunk pártunk Központi Vezetősége márciusi és júniusi határozatának végrehajtásához, öcsárd. 1955. okt. 20. GAMOS ISTVÁN LUDWIG RUDOLF BIERBAUER AGNES párttitkár h. igazgató ü. b. tag A Gépáiomások Me»vei Igazgatósága jelenti A gépállomások sorrendje: Az elmúlt tíz nap teljesít­ménye során a gépállomások között a következő sorrend alakult ki: Első a palofcaibozsoki gépál­lomás 84.1, 2. a szigetvári 56, 3. a pécsvánadi 55.3, 4. a szentlásalói 54.5, 5. az ócsárdi 51. 6. a villányi 48.8, 7. a má- gocsi 48.7, 8. a bólyi 47.9. 9. a sellyei 45, 10. a eáedi 42.8, 11. a kozármislenyi 42.7. 12. a mohácsszigeti 40.4. 13. a har­kányi 48.9. 14. a szenitlőrinci 34.8, 15. a vajszlói gépállo­más. amely mindössze 31.8 százalékra teljesítette összes trafctormuníkfl tervét. Az elmúlt tíz nap legjobb traktorosai: A múlt dekád legjobb talaj munka eredményeit a követ­kező traktorosok érték el: Harcsa János, a palatabozso- ki gépállomás traktorosa, aki váltótársával, Kovács József­fel 245.57, Szalad Sándor, a palotabozsoki gépállomás teáik torosa, aki váltótársával, Hor váth Györggyel 158.39. Fem-i- bach Antal, a szent lőrinci gépállomás Kaasuth-díjas traktorosa, aki váltótársával, Takács Györggyel 129.55. Si­moni! Sándor, a pécsváiradi gépállomás traktorosa, aki 95.4, és Illés íjászló, a sásdii gépállomás traktorosa. aki 86,2 műszaknonmát teljesített október 22-ig. A legjobb brigád vezetők: Az őszi idényben eddig leg­jobb eredményt elért brigtád- vezető: Béres József Palo- taboasokról. Brigádjában az egy gépre eső teljesített mű- szaknorma 99.6. Őszi tervüket 127.8 százalékra teljesítették. Béi'ös elvtárs után Miltner Ferenc és Zöldág Sándor szín tétn a palotabozsoki gépállo­más brigádvezetői érték el a legjobb eredmény éket. Milt­ner Ferenc brigádjában 78.65, Zöldág Sándor brigádjában pedig, 63.3 műsziaknorma esik egy-egy erőgépre. Miltner elvtárs brigádja tervét 109, Zöldág elvtárs brigádja pe­dig 83.3 százalékra teljesí­tette. Thilles, amerikai ki'tii.ey- miniszter nyilatkozata Washington (TASZSZ): Dul­les amerikai külügyminiszter október 21-én repülőgépen Európába indult, hogy részt- vegyen az Egyesült Államok Anglia, a Szovjetunió és Fran­ciaország külügyndmszteremek genfi értekezletén. Dulles in­dulása előtt Washingtoniban nyilatkozott a sajtó •’lépvisetői- nek. Nyilatkozatéiban többek között ezeket mondotta: „A ■ külügyminiszteri értekei letr.ek. amelyre indulók, az a célja, — mint Eisenhower el ■ nők ez év júliusában megbatá- rozita, — hogy konkrét meg­egyezésre váltsa át „ genfi kormányfői értekezlet általá­nos nyilatkozatait Azaz, igazi össze bekül éssre és mindkét fél részéről bizonyos engedmé­nyekre van szükség. Az Egye­sük Államok küldöttsége eb­ben a szeáiemtbem fog csele­kedni.” Bonnban mep'abult a „vádé Imi“ tanács Bonn (ADN): Bonnban pén- teiken este megalakult az úgy­nevezett „Szövetségi Védelmi Tanács”, amely gyakorlatilag Ny ugat-Németország újraíel­fegyverzését intézi. E tanács tagjai: Adenauer, mint elnök, Blücher alkancellár és Strauss, atamúgyekkel foglalkozó ál- lamminószter, Blank hadügy­miniszter, Brentano külügymd- nisztér, Schröder belügyminász tor, Erhard gazdasaga májiisz- ter és Schaffer penzügyirántez • tér. JCiiztiiíik élnek... Biztos hallották már a ■ 1 mohács­szigeti Vörös Fény Termelő- szövetkezet hírét. Nemrégiben még egysorban emlegették a mágocsi Rákosival. Közel har­minc holdas öntözéses kerté­szetükből sajat teherautójuk­kal hordták Komlóra a salátát, paprikát, korai káposztát. Ti­zennégy vadonatúj házból va­lóságos szövetkezeti falut te­remtettek a töltéshez közel. Most is megvan a teherautó is, a kertészet is — igaz, pyolc holdra apadva, — a házakat sem vitte el az áradás, de... Valami emészti, rágja belül­ről vagy két esztendeje a Vö­rös Fényt. Mint süllyedő hajó­jukról, mentőcsónakjaikba me- nekvő matrózok- úgy szívják, úgy hordják i^jjai — tisztelet a kivételnek — a háztájiba a közösét. Némelyiküknek már öt tehén kérődzőit istállójában és harmincöt disznót nevelt. Még szeptemberben is arattak, mert cséplés idején külön ve­rette el a gép a háztáji, kü­lön a szövetkezeti termést. Elnökök jöttek és elnökök mentek: Imre Józsefet Szido- nya, őt meg Pintér elvtárs váltotta fel s mintha mi* sem történt volna, hangos veszeke­dések zaja vérté fel továbbra is a környéket. Mintha meg­bódultak volna az emberek: legdolgosabb kocsisuk, Haze- náuer Ádém is a kilépés mi­kéntje felől kezdett már ér­deklődni Tán még egy új elnököt! Vagy szüntessük meg a tehe­nészetet is, kertészetet is, mert sokak szemében ez a szálka? Gondoltak már mindenre, csak egyre nem. egy kézre nem — az. ellenségére nem. Pedig ez a kéz, amely még nemrégiben is semmit sem sejtetve oly . buzgón forgatta az almozó vasvellát — már 1940-ben kibontva hurcolta Mohácson a nyilaskeresztes liazlót és Sa.zbungban még 1945 tavaszán is „Kitartós”-ra biztatta a „talajgyökeres vér és rögvalóság” nemzetgyilkos patkányhadát. Másfél év múl­va kiszabadulva szekercét for- ga, Jt az Erdőgazdaságban, majd eláírta a belépési nyi­latkozatot. így lett Rózsavöl­gyi János a Vörös Fény tagja. Két évig egy szalmaszálat sem tett keresztbe a tsz szekere előtt, csak az idei szénahordás­kor ütötte meg a kazalhoz iparkodó Imre József elvtáns fülét néhány különös mondat. Mintha gyűlést tartana valaki: :— Én mondom, bolondok vagytok, ha dolgoztok — úgy­is éhendöglötök velem együtt a csopjortban. Különben nem szólok semmit, majd meglát­játok magatok is. A kazal túlsó oldalán szét- hajigált villák, szénán heve- részö, tarisznyából ebédet fala­tozó kocsisok. Elakad Rózsa­völgyi szava a hirlelepharagu Imre Jóska láttán, de az most néin kiabál, hanem fenyege­tően csendes: — Te Rózsavölgyi, ón na­gyon jól ismerlek. Már- har­minc esztendő óta ismerlek! Mi a majd mit mondok micso­dát szereztél te húsz év alatt, molnársegéd korodban? Mi?! Itt meg két év alatt házat vet­tél, szőlőt vettél és éhendög- lesz”! Ezt mocskolod te? Jól odamondogatott neki ő is. pér hét múlva a termelő­szövetkezet elnöke is. meg párttitkára is. — Ne haragudjatok, de né­ha — kivált, ha iszok — el­jár a szám. Ne adjatok rá semmit. ' Nem is adtak. Hisz egy em­ber csak nem kavarhatja meg annyinak a fejét?! A Rózsa­völgyi lenne az oka, hogy mos­tanában hol a gombosherét, hol ezt, hói azt viszik haza az emberek a háztájiba? Ugyan .. . Bár Imre elvtárs szemmeltantotta és rnégegy- szer megfogta úszítás közben .— futni hagyták a „bolondot". Nem is volt ° olyan bo­....... lond. Jól sz ámontartotta, hogy a Vörös Fény tagjainak egy része szor­galmas, csendes németajkú ember. Rájuk és közülük is a legjobbra, Haaemauer Ádámra esett a választása. Kicsi, ala- csonytermetü. Senki nem nézi ki belőle, (hogy milyen dolgos. Egy messzi szállásról kutyagol be még sötétben, és csak a sö­tét veti megint haza. Hogy jutna ideje újságolvasásra, rádióhallgatásra? Egyetlen gondja a háza, a felépítendő háza, melyhez már összevett téglát, cserepet, gerendáit. Hogy miikor lesz egy kis ide­je megépíteni, merthogy kő­műves is. Tudja-e mi újság Adám bácsi? — Már honnan tudnám — üti fel fejét Rózsavölgyi kér­désére, míg az árpaszalmát hajigálja le a kocsiról. Majd elmondod! — Pedig magukról szól, né­metekről. Hej, szegény embe­rek, mi lesz magukkal: köz­tünk maradjon — Pestről mái­éi is vitték őket... — Kiket ... idehallgass Já­nos, kiket? — Hát magukat, a némete­ket. összeszedik majd az itte­nieket is és irány Ausztria. Onnan meg áthozzák a ma­guk helyébe az osztrák kom­munistákat, mivelhogy azokat nem tűrik meg ott. Nem hi­szi” Majd hiszi, ha viszik.... És a szerencsétlen kocsis rágta, ette magát heteken ke­resztül. Felesége súlyos beteg. Annak meg nem mondhatja, mert tán azonnal szörnyethal. Hát mit követett ó el. hogy elüldözik hazájából? Hát nem dolgozott becsülettel? Elhagyta az étvágya — esek bóklászott a lovak körül. Ieyhát oda a ház is. El kelj adni a téglát és ruhát vermi helyette. meg olyan dolgot, ámít magával vi­het az ember, fis akkor haza Hímesházára. a rokonokhoz, hogy legalább együtt legyenek a rosszban is. — Hát Jósika bácsi, hogy is lehetne kilépni? Az majd leül. Hogy miért akarsz te elmenni innen? Hát a házad, a lovak — hát má van veled? Hát nem el eg bajom az, hogy a kiállításira kerülő tehenek mind hasmenést kap­tak, és nem esznek? Most még téged is agitáljalak, hogy bent­maradj? Nem, nem az az oka, hagy el akarsz menni, te tit­kolsz előttem valamit. Micso­dát? Hazenauer bácsi nem mert megmondani semmit. Imire elvtárs éppen Czitához készült, a termelőszövetkezet Munkaérdemrenddel kitünte­tett, országosihírű tehenészé­hez. Ha már ennyi a gond, akkor kétszeresen js erősíteni kell a kommunista pártszerve­zetet. Lám, itt a Czita— még mindig párbónkívülii. Megkér­di tőle, hogy nem szeretne-e belépni a pártba? ö, Imre Jó­zsef, a Vörös Fény alapító tag­ja ajánlaná fogja. Ismeri a te­nyerét se jobban — felel érte. Mert ezit a karóhosszú. holt­sovány embert belső tűz emészti termelőszövetkezetü­kért. Olyan ember, aki ingét is odaadja, ha kérik: Rózsavölgyi nak is tűzifát adott, a magáé­ból. szárazai, segíti a többit is lépten-nyomon. Mindene a kö­zös, erre fordítja Czitánál is a szót. Ott ült le a fogassal szemben, és várja a választ a nagy kérdésre. És mi történik. Czita. a jóbarátja, húzódik, sza hódúk, hogy ő még nem igazo­dik úgy el a politikában, — szóval Bátyó, én nem is tu­dom. Majd később ... Imre eivtáns megdöbbenjen néz hol rá, hol a fogasra. A fogason Czita kabátja hajtóká­jára. Amin mindig ott büszkél­kedett a munkaérdemrend tűz­piros szalagon függő, arany­kalászos, vörösosilLagos arany­érme, — Te Jókó... te, hová tet­ted a kitüntetést?! Czita ötöl-hatol.-7 Vissza a dobozába, hogy meg ne rozsdásodjon .., — IdehaiHgass. nem azért tetted te azit el, hanem azért, amiért a párttól is húzódozol. Ki vele, ami benned van Jó­kó, ha ember vagy! — Ember vágyóit! Megmon­dom — engemet ne zárjanak fegyházba, amiért jól dolgozok! A sok kitüntetésemért... — Te, te, te!... Hát ki volt az, aki ezt neked bemagyaráz­ta?! Jókóm, legyen annyi ki­tüntetésed, hogy elborítsa mel­led, az , mind dicsőség, a mi dicsőségünk is. a csoporté! Te szerencsétlen, te! Hát ki vezet az orrodnál fogva? — Azt mondta a Rózsavöl­gyi. hogy én is a kommunis­ták oszlopa vagyok. Mondom neki, hát én nem csinálok rosszat, ha sokat fejek. Több tej lesz a gyerekeknek?! Nem bántottak engem azért som a partizánok, sem az oroszok, sem a bu’gárek. De azt mond­ja, ha Változik a rendszer — és rövidesen eljön az idő. akkor engem bezárnak a kom­lód bányába. Téged Bátyókám meg — így mondta — ' e ~ akasztanak. Még ő is segít húz ni a kötelet: . . Imre elvtárs, csak ül a P01*1 róccal takart ládaszélen es fejét fogja. Hogy ett nf^ "f ták meg eddig?! ^ ., vakok voltak?! A teheav: i-> biztosan ez étette meg vei... — Minek töiöd ™®^^ Vi­gyázz csak.. • niaJC .. j az eevi-k is és moi -did ez is vitt az ón .Mind­járt felakasztják, aki Vitt be­lőle. Ez, meg oszlop« volt P , áraszt­ják rögtön. amy­nyit dolgozd ,csa^.’ !^°8y ép­pen megéli10^!4- í°bbet sém­im! Különben en is a konunu nisták oszlopa leszek.., lgy SíSt a Rózsavölgyi. ^ ,,, Nehéz S2állásokon ... '^teszedm az elvtáreakat, de este össze gyűlt b kommunista taggyü!és ha_ t^rozatet egyhangúan magáévá tette a szövetkezet közgyűlése Kirepítették Rozsav^ gazember meg napokig bejárt az istállóba, úgy kergették él a türelmüket vesztett Imre élv- társék. (Mondanom sem kell talán, hogy a tehenek „hasme­nése" azonnal elmúlt)! Úgy mondják, illetékes állami szer­veink még türelmesebbek vol­tak — még napokig kószálha­tott a városban letartóztatása előtt. Mert ugye — mit is tehet­ne. ellenünk egy ember?! írjam le? „Ahhoz, hagy a Dnyeprogresszt felépíthessük, tíz- és lízezer ember megfeszí­tett munkájára volt szükség, de elég, ha egy., >> igeai, elég egy ellenséges kéz a termelő- szövetkezetek rendjének mog- pontásahoz iR, yla a kommu­nistáik ébersége ellankad. Okol­juk érte Mohácsszigetein az Öreg Ábrahám Józsefet? Vagy Imre elvtársékat? Lehetne, de feljebb is kel] keresnünk, ha rá akarunk bukkanna az igazi nyomra. Nagy Imre beszéde után a kuiákok, gyárosok, nagy -nyilasok egész hada érez­te elérkezettnek idejét, 3 bi- zoíiytaians ágiban élő falus: kommunistáink előtt valahogy elmosódott, megfoghat atlanná 08 személytelenné vált az el­lenség fogalma. Olyasmivé. 8miről kell beszélni — de ta­lán .nincs is?! A megyei ter­melőszövetkezeti osztály. veze­tője is derék, pártiul elvtárs. -— mégcsak nem is értesült a Vörös Fény ügyéről és csak csodálkozott az eléje tett ak­ták láttán *..: „Szigorúan titkos" — állt a nyomozati inatokon. „Nem--szi­gorúan titkos” — irta rá ke­resztbe a bíróság — és a bírák­nak van igazuk. Olyan dolog ez. hogy tudni kell róla az egész megyének! Hogy lássa minden doigoß, munkájából élő ember, minden kommunis­ta, hogy nem az asztal yharc alszik, hanem mi aludtunk él Nagyon elaludtunk! Éppen ideje lenne mindenütt felébredni. OROSZLÁN IMRE

Next

/
Oldalképek
Tartalom