Dunántúli Napló, 1955. október (12. évfolyam, 231-253. szám)

1955-10-12 / 240. szám

I 1955 OKTOBER 12 NAPLÓ 3 PÁRT ÉS PÁR TÉPITÉS » „A párttagok legyenek az élen!“ Szervezettebb munkát a szabolcsi aknamélyítésnél l Két hete hogy Asztalos András eivtáns, a vil­lányi járási tanácsról Pe- terdre, az „istenhátamögöttl”, sáros, kis községbe tette át székihelyét, hogy segítsen a termelőszövetkezet megalakítá­sóban. Bizony elkelt a segítség. A közel 400 lakost számláló köz­ségben csak 11 kommunista van, s azoknak sincs tapasz­talatuk a szövetkezés terén. Pedig a faluban egyre többen gondoltak arra: jobb volna kö­zösen dolgozni. Néhány héttel ezelőtt azután Asztalos András elvtárs és Bakaricz József elvtárs, a köz­ségi tanács elnöke együtt meg­látogattak 10—14 tekintélyes parasztcsaládot, s azokat, akik­ről úgy látták: szívesen lép­nek a csoportba — meghívták őket a gazdakör helyiségébe. Ott aztán szó esett mindenről, a termelőszövetkezet megszer­vezéséről, miszerint történik a jövedelem elosztása. Mire a belépési nyilatkozatok aláírá­sára került volna sor, minden­ki írta volna, de két jó gazda, Hani János és Markovits Fe­renc középparasztok megje­gyezték: — Csak úgy írjuk alá az ívet. ha a párttagok lesznek az élen! A felszólítás elől nem tértek ki. Rafael János elvtárs, a párt- titkár elsőnek írta alá az ívet. A harmadik aláíró ugyancsak kommunista: Leitoer Miklós lett. Egy hét múlva már 48 csa­lád volt tagja a termelőszövet­kezetnek. Egyre jöttek a je­lentkezők Bakaricz elvtórs irodájába. S amikor nem jöt­tek, a tanácselnök nem várta őket, hanem ment egyenesen a dolgozó parasztok házaiba. Hétfőn kilenc új tagot szerve­zett, köztük Pfaff Márton 7 holdas parasztot és Kresz György, ugyancsak hét holdas dolgozót. Mit csinál a falu 10 kommu­nistája addig, amíg a tizen­egyedik, Bakaricz József elv­társ, szakadó esőben a falut Járja? Leitner Miklós és felesége otthon vannak. Leitner elvtárs * derekát fájlalja, az asszony, aki ugyancsak párttag — mell- hártyagyulladásra panaszko­dik. Leitner elvtárs tagja lett a csoportnak — a felesége ki­maradt belőle- A belépésről beszélnek. Előkészítették már a vetőmagot, sőt az őszi veté­seknek való megágyat is. — Csak vetni kellett volna, — mondja, — de most már a tsz gondja az. Meg az is, hogy a kívülállók még belépjenek, s egybe legyen a dolgozó pa­rasztok földje. De mit tesznek ezért Leitnerék, a két kommunista: — Én bizony semmit — mondja Leitner Miklós. — Pe­dig tagja vagyok az előkészítő ■bizottságnak. Én nem mondom senkiinek sem, hogy lépjen be, engem ne emlegessen sen- kisem, ha nem úgy sikerül a csoportban, amint azt elképzel ték... Mi nem mondunk se rosszat, se jót a csoportról. Én csak beléptem. Nekem csak az a gondom, hogy dolgozzam és megéljünk a munkámból. Ez is álláspont, de nem az igaz ügyért harcoló’ kommu­nista álláspontja. A párt jót akar a dolgozó parasztoknak, amikor a szövetkezés útját javasolja, s segíti őket a kez­deti lépéseknél és később a megerősödésben. Erről sok-sok paraszt meggyőződött az el­múlt napokban Peterden, hi­szen azért léptek a csoportba. De — egyet sem győzött meg közülük Leitner Márton és felesége, mert ők „csak be­léptek”. Ráhel János elvtársat, a párttitkárt, a peterdi elágazás­nál a váróterem építkezésénél találjuk. Másfél hét óta ő is tagja a peterdi termelőszövet­kezetnek. Azt gondolnánk, hogy tele van a feje a tsz gondjaival, a vetőmagvak ösz- szegyűjtésével, kicserélésével, a földek összevonásával, a vezetőség megválasztásával, a vetéssel. De tévedünk, meri kereken kijelenti: — A tsz megalakult, most már a járás agronómusa a fe­lelős ... Kisasszonyfán általános szo­kássá vált, hogy az őszi árpát szeptember végén, az őszi bú­zát pedig október elején vetik, így van ez az idén is. A nem­rég alakult Bátrak Útja Ter­melőszövetkezetben már rég elvetették az őszi árpát, most az őszi búzát vetik az Arokhái dűlőben, az egyéni gazdák pe­dig közvetlen a tsz táblája mel lett. Németh Ernő 18 és fél­holdas középparaszt így nyilat­kozik a korai vetés előnyeiről: — Tavaly szeptember 28-án már a földben volt az őszi ár­Vaióban csak a járás agronó- mus árnak kell felelnie a pe­terdi termelőszövetkezetért? Miért felelősek akkor a hely­beli kommunisták? Nekik kel­lene együttesen harcolniok az­ért, amiért Bakaricz elvtárs egymagában harcol, hogy mi­nél előbb meg legyen a vető­magcsere, a földek összesítése és a vetésforgó beállítása, a gépállomás segítsége és min­den amire az új szövetkezet­nek szüksége van. Mert ezeket mind most kellene megszer­vezni, mert ezeket lehet eső­ben, sárban is, de mire a jó idő megjön, — vetni, vetni, vetni kell! Nem volt véletlen, hogy Hani János és Markovits Fe­renc középparasztok kijelen­tették: a párttagok legyenek az élen! Jogos, s egyben meg­tisztelő követelmény is ez. En­nek megvalósításához azonban nagyobb segítséget kell adnia a járási párt-végrehajtó bi­zottságnak is. Mert nem nö­veli felelősségérzetüket, hogy a pártbizottság munkatársai szombatra ígérték a peterdi tsz vezetőségének megválasztását, de cserben hagyták őket A kommunistákra tekint most Peterd dolgozó paraszt­sága. Elvárják, hogy legyenek a párt politikájának szószólói, s győzzék meg a szövetkezés helyességéről a még kívülálló 23 dolgozó parasztcsaládot. Várják azonban azt is, hogy szavaik mellett beszéljenek a tettek: indítsák meg a tsz-ben a munkát, irányításukkal le­gyen rendben minél előbb a November 7 Termelőszövetke­zét házatája. pám. Nem bántam meg a ko­rai vetést, mert a két holdról 43 mázsa termést takarítottam be. így volt ez az őszi búzánál is. Ahol október elején vetet­tem, már kora tavasszal olyan szép volt, hogy csodájára jár­tak a falubeliek — itt 15 má­zsa búzám termett egy-egy hol­don. Az idei jó termés következ­tében most is úgy vélekednek a kisasszonyfai gazdák, hogy október 20-ra egy talpalatnyi őszi gabonaföld sem marad ve­tetten községük határában. Október 20-ra nem marad búza és rozs vetetlenül a kisasszonyfai határban ok a tanulóknak és ugyanak­kor meg kell egészen világosan mutatnáofc, hogy ezeket az is- mereleket hogyan tudják fel­használni a fiatalok a gyakor­lati életben. tllankó László — a má­sik érettségire készülő — már önmagától rájött néhány do­logra, így például arra, hogy ka nem lehet gépészmérnök, a matematikát, fizikát, kémiát akkor is nagyszerűen felhasz­nálhatja úgyis, mint vaseszter­gályos. Édesapja ugyanis né­hány napja víztároló edényt ké szított otthon. Ki akarta szá­mítani a köbtartalmát, de az általános képletbe nem tudta belehelyettesíteni a számokat. Jól jött hát negyedikes gimna­zista fia segítsége, aki könnyű­szerrel megoldotta a feladatot. He az életben nem mindig és nem mindenkinél akad példa. Az iskola feladata hogy felnyissa a diákok ÜuÜÍ’ ■ ^ogy rávezesse őkel elet igazságaira és a sokai tellett technikai képzés s megnyissa a valamennyi Íjához vezető utat, felkelt- érdeklődést az olyan hh »rant is, amit a Katol , nem is ismer. Aki kivi tanul, hivatást érez u egyetemre, ismerje meg kell ott tanulnia, a többié dig ismerkedjenek a tér munka szépségeivel. A Nagy Lajos Gimnáz ban vannak mar ilyen helyes törekvések. A kémia, fizika, biológia órákon egyre gyako­ribb a gyakorlati bemutatás. Kiegészítik az iskola szemlél­tető anyagát a gyárak és ter­melőszövetkezetek életéből vett fényképfelvételekkel. Uj mód­ját dolgozzák ki az üzemláto­gatásnak, mikor nemcsak vé­gigfutnak majd a gyerekek a gyáron, hanem a nevelők egy- egy üzemrész vagy munka­hely alapos ismerete birtoká­ban előzőleg felkészítik a hall­gatókat, mit látnak majd, az­után tekintik csak meg az is­mertetett munkahelyet, mint az egész üzem szerves és fon­tos részét. Műhelyt — szerény kis műhelyt ugyan, — rendez­nek be esztergapaddal és más szerszámokkal, ahol a fiúk dol­gozhatnak ... Szerelő brigádot szerveztek, amely a diákott­honban elvégzi a kisebb szere­lési munkákat... Gyakorló­kertet létesítenek ... Meghív­ják Kaszapovics Andrást vagy Rufli Lajost, vagy a munka más kiválóságát, hogy életük­ről beszéljenek.., . Jó tervek ezek, segítik a célt, de nem mondhatók elég­nek. Az Oktatásügyi Miniszté­riumnak ki kellene már dol­goznia a polytecbnikai képzés tervét és módszerét, az iskolák nak pedig addig is sokkal na­gyobb súllyal, a nevelőknek sóikkal nagyobb igyekezettel, sokkal szervezettebben kelle­ne fogMkozmok a fiatalok életre való nevelésével. Meg kell szerettetni a munka gon­dolatát, munkával kell mun­kára nevelni, fel kell használ­ni a szakköröket, a kirándulá­sokat, az üzemlátogatásokat a poüytechnikai képzés, az édet- renevelés eszközeiü!. s beszélni kell a fia­talokkal. Az öt tanuló közül egyetlen eggyel sem beszélget­tek még nevelőik jövendő hi­vatásukról, pályaválasztásuk­ról. Mindem hizonnyal a DISZ- szarvezet vezetősége sem gon­dolt még rá, hogy ilyenirányú beszélgetéseket folytasson a fiatalokkal Hát szabad így magukra (hagynunk életük egyik legfontosabb, sőt legfon­tosabb 'kérdésében fiataljain­kat? Szabad hagynunk, hogy egyoldalú elképzeléseik legye­nek az életről, melyet nem is­mertetünk meg velük? Szabad hagynunk, hogy az élettől az ismeretlen munkától való fé­lelmükben görcsösen ragasz­kodjanak a továbbtanulásihoz, akár van hozzá kedvük, akár nincs, esek azért, hogy meg­szokott életmódjukat fenn­tartsák, mert a másak, igazi életet, a termelő munka örö­meit nem ismerik — és éppen ezért tartanak tőle?! ég elmúlt annak az ideje, mikor úgy fenyegették a szülők gyermekeiket: „Hanem tanulsz, inasnak adlak!" Ma nemcsak két erős kéz, hanem kiművelt ész is kell a fizikai munkához, ha valaki azt iga- •zán jól. Szbahanov módjára akarja végezni. És a tudással- rövidített tanulóidő, magasabb teljesítmény (ezzel magasabb fizetés), a fizikai munka köny- nyebbé válása jár. Tudják-e ezt a mi fiaital ja- ink? Tudják-e azt, hogy egy jól dolgozó bányász vagy egy sztahanovista esztergályos, egy Maksznmeinko-módszerirel dol­gozó falazó-kőműves sokszoro­sát keresi meg annak, amit egy íróasztal mellett ülő hiva­talnok? Természetesen nemcsak anya giakon múlik a dolog. A fiata­lok látni akarják, milyen lesz soruk egy év, két év múlva. — Azért ragaszkodnak az iskolá­hoz, mert azt már ismerik. — Azért vonakodnak termelő- munkára menni, mert nem Sóban kérdezik mostanában: áriért épülnek hosszú évekig a bányászati beruházások, az aknák, külszíni létesítmények, hogyan lehetne a munkákat meggyorsítani? Erre keres­tünk választ, miikor ellátogat­tunk Pécse zabolcs két munka­helyére, a készülő lég- és szál­lítóaknákhoz. Szabolcson két akna létesül: a falu nyugati részén a kihú­zó légakna, (vele jelentősen javul majd a szabolcsi bányák levegőellátása), István-akna mellett pedig a szállítóakna, amely a jelenlegi aknát teher­mentesíti. A tervek szerint 1960-ra kellene a munkáknak befejeződniük. Sajnos ez a ha­táridő máris veszélyben van, mert mindkét akna mélyítésé­nél jelentős az elmaradás. Biztosítani kell a munkafeltételeket! A felvonulási épületek elké­szítésével először a 49. sz. Komlói Építőipari Vállalatot jelölte ki az Építésügyi Mi­nisztérium, majd egy sztálin- városi vállalatot. Az épületek csak hat hónapos késéssel ké­szültek el. Közben azonban megkezdődött az aknamélyítés is. Eleinte kéziúton történt a szállítás, mert késett az akna­torony. Hónapok telnek el szinte minden eredmény nél­kül. Rendszeres munkáról csak azután lehet beszélni, miután a Komlói Aknamélyí- tő Vállalat kapott megbízást a mélyítésre. A terv azt írja elő, hogy ha­vonta 18 métert haladjanak a mélyítéssel. Ennek megvalósí­tásához átgondolt vezetés, jó munkaszervezés, a műszaki fel tételek biztosítása szükséges Sajnos, ez most is gyenge ol­dala az itteni munkálatoknak, amit az is bizonyít, hogy a lég­akna szeptember végéig 123 méterrel maradt el az elő­irányzattól és a tervet, a havi 18 métert ma sem teljesítik. — Gyenge volt az áramfe- szöltség, — válaszolják az épít­kezés vezetői. Látszatra erről ők nem tehetnek. Ez azonban csak a látszat. Ha időben in­tézkedtek volna, nem kellene ilyesmivel érvelniük, A pa­naszt azonnal el kellett volna juttatni a Déldunántúli Áram- szolgáltató Vállalathoz. A Komlói Akrvamélyítő Vállalat vezetői azonban a körülménye sebb utat választották, a mi­nisztériumhoz fordultak, majd azután a DÉDÁV-hoz. Egy dél­előtt el lehetett intézni min­den problémát. Az áramszol­gáltató vállalat lekapcsolta az építkezést az országos hálózat­ból s biztosította azt, hogy a munkahelyek közvetlenül a Pécsújhegyi Erőműtől kapja­nak áramot. Délelőtt tanács­koztak, s délután már megja­vult a feszültség. Az elmaradáshoz hozzájárul az is, hogy a Kamiéi Akna- mélyítő Vállalat felemás mé­retű gépekkel látja el a mun­kahelyeket, s nem olyanokkal, amilyenekre szükség van. — Percenként 600 literes teljesítményű, alacsonyfordu- latu szivattyúra lenne szükség — mondja Fábián József, a légakna gépészeti vezetője. — De ehhez 3 000 fordulatszámú motorokat küldenek a vállalat tói. Nem csoda, hogy ezek sorra tönkremennek. A nagy fordu­latszámú motorokhoz nincs megfelelő kapcsoló s olyan be­rendezés, ami által üzembiztos lenne a motorok működése. A bajok egész sora adódik eb­ből. A múlt hét péntekén hat szivattyú ment tönkre csak az­ért, mert ilyen nagyteljesítmé­nyű motorokat kaptak a vál­lalattól. Jobb kapcsolatot a központ és a munka­helyek között! Kétségtelen, elég messze van egymástól a Komlói Akna mélyítő VálVat központja és a szabolcsi (munkahely. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a vállalat vezetői nem tartoznak felelősséggel a mun­kahelyek, a jövő létesítményei iránt Jobban el kell látni a két aknát anyaggal! Vízgyűrűkre lenne szükség, faanyagra a falazáshoz. Mindezt a munka­helyek csak hosszas ígérgeté­sek után kapják meg. Ha gyak­rabban megfordulnának a vál­lalat vezetői a munkahelye­ken és meghallgatnák a mun­kahelyek dolgozóinak, vezetői­nek a kérését, előfordulná­nak-e sorozatosan a géprom­lások, az anyaghiány? Bizo­nyára nem. Az sem fordulna elő, hogy a munkahelyeknek szállított idomkő nagyrésze se­lejtes. Ez különben igen ko moly figyelmeztetés. Nemrég Hosszúhetényben alapos leér­tékeléssel vettek át az Akna- mélyítő Vállalattól hat méter aknát, mert selejtes kőből ké­szítették. Ilyesminek biztonsá­gi szempontból sem szabad elő fordulnia. Fel kell készülni a téli hónapokra! Rendkívül sürgető, hogy s két munkahelyet felkészítse a vállalat a télre. Talán napok, hetek kérdése és itt a rossz idő. (Nem mintha a mostani kedvező lenne.) Necsak egy­két napra, hanem több hó­napra biztosítsák a betonozás­hoz szükséges homokot. Gon­doskodni kell arról is, hogy selejtes idomkő helyett ép megfelelő szilárdságú kő kerül jön a két aknára. Ezzel elejei lehet venni a felesleges szál­lításoknak is. A jelenlegi nagy lemaradás nem indokolt. Ezen változtatni lehet és kell is. Arra vap szűk ség, hogy az eddigi tapaszta­latok alapján jobban szervez­zék meg a két akna munkáját, biztosítsák az anyagokat, az előrehaladás feltételeit. Gulyás Ernő A szerkesztőség postájából látszó u?ca lett a Leonardo da Vinci utca Igen jó ez nekünk, akik a belvárosi általános iskolába já­runk, mert tízpercekben nem kell a szűk iskolaudvarban szoronganunfc. tudják, milyen is az a gép, hogyan keli rajta dolgozni, nehéz-e, könnyű-e? És hogy a gépeket, hogy az üzem életéit megismerjék, az nemeseik a szülőkön, nemcsak az iskolán múlik, hanem az üzemeken is. A bánya jól járt, hogy Bán Károlyn-ak munkát adott egy- egy nyárira. Ha odamegy a fiú, értelmes, tanult munkással, bi­zonyára eredménnyel dolgozó munkással szaporodik dolgo­zóinak száma. A többi üzem is tárja szélesre a fiatalok előtt kapuit, mutassa meg az isko­lásaknak élétét — ha jó mun­kásokra vágyik! Sőt, módot keli adni arra is, hogy ne csak megnézzék a fiatalok az üze­met, ne csak a szemükön át is­merjék meg a gépeket, hanem még iskoláskorukban dolgoz- hiassaniak is mellettük. Mi­lyen irigyen olvassuk, hogy _ a moszkvai 568. számú középis­kola érettségiző diákjai a tan­év befejezése előtt hetenként két óra hosszat egy gyárban dolgozhattak! Most azonban még csak az év elején tartunk. Nálunk is, a Nagy Lajos Gimnáziumban is, másutt is követhetjük a szov­jet példát. Oda kell hatodok is­kolái niknalk, hogy ne csak Bán Károly, Iranern a többi fiatal is saját tapasztalatából ismerje meg az életet, a munkát. Oda kell hatod, hogy a nevelők ne­csak a leckét kérjék számon a diákoktól, hanem azt is, hogy az életre hogyan készült fel tanítványuk. Oda kell hatnunk, hogy nevelő, szülő, gyaligazgató, kö­zös erőfeszítéseket tegyen a DISZ-szervezebekkel együtt a fiatalok életre való nevelésé­ért! GARAMI LÁSZLÓ Az utca felső szakaszán bá­rom héttel ezelőtt még tartó­oszlopokra erősített lánc zárta el a bejáratot. Azóta azonban meglazultak a tartóoszlopok, leesett a lánc. Kérjük az illetékeseket, mi­nél előbb zárják el ismét lánc­cal a bejáratot: ne kelljen at­tól félnünk, bogy egy Jármű esetleg befordul a mi utcánkba HILLENBRAND KAROLY VII. osztályos tanuló. Mindig hiteles? Október 2-án Máftraffűneden olyan képeslapot kaptam, ame­lyet 1955 november 30-án bé­lyegeztek le Pécsett, a 2. szá­mú pcstehiivatalban. Üdiüiőtár- saiim taipssal adóztak a posta eddig sóK, nem talpas1 rtailt jó munkájának. De vajon tapsolnek-e majd azok is, akiknek határidős ira- taikait, vagy adóbefizetésüiket 'kell a postabélyegzővel -igazol- nidk? Mert a postai bélyegző kette mindig „bi-tries'1! Csongor Árpád 217 mázsa papír A faktat tekéteriKetekon * hulladékipapír gyűjtése szep­tember 3ö-án befejeződött. — Földművesszövettoezeterénk 317 mázsa papírt gyűjtöttek. Jó mumíkát végzett a mohácsi, a moesgói, a bölyi, a mágocsi és a vffllányi fölomóvesszöveéke- zet Első helyen a Villányt já­rás 15&. másodikon a sósdt 155. harmadikon pedig a mohácsi táras 131 százalékos eredmény - nyeli végzett Lovas Jánosáé Piaci napokon több kocsi kellene Dolgozó társaimmal rendsze­resen utazom a Pécs bányatélén —Borbála-telepi autóbuszon. Piaci napokon, különösen a reggeli órákban — % Pécsbá- nyatelepről induló kocsik, már zsúfoltan futnak ki, így a» egyes megállóknál, mint pél­dául a Fekete hegyinél lema­radnak az utasok, főként diá­kok. dolgozók és késve érnek munkahelyükre. A sűrűn lemaradó utasok ne vében kérem a közlekedési vállalatot, hogy piaci napokom indítson több kocsit ezen a vo­nalon. iiunyadvAri béla Épül, szé püi napköziotthonunk Napköziotthonunk 1948-ban létesült. Az első évben 10—11 gyerekünk volt csak, kicsi volt helyiségünk is a vasúti bérház XVlI-es lépcső házában. Az ötéves terv első évében, amikor már a szülők is meg­szerették a napköziotthont és gyerekeink száma egyre nőtt, — átköltöztünk a mostani tá­gas, egészséges helyiségbe. Ek­kor kaptuk új bútorainkat is. 1954-ben újrafestettük a nap­köziotthont s mintegy 10 ezer forint értékben vásároltunk já- tékolcat. A vasutas szakszervezet bő­ségesen gondoskodik a gyere­kek ellátásáról és a kitűnő koszttól nőnek, fejlődnek gye­rekeink. A 40 gyerekre heten ügyelünk. Tavasszal amikor nyaralni vittük őket Répce­szentgyörgyre, mindegyiknek új melegítőt, svájcisapkát, na­pozót vásároltunk, mintegy 3 ezer forint értékben. A frissen festett falakhoz áj függönyöket vásároltunk, a padlóra szőnyeg is került. S ez mind nem kis összeget, mintegy 6000 forintot tesz ki. Boldogok vagyunlt, hogy államunk ilyen ellátásban ré­szesíti gyerekeinket, mert es nemcsak a gyerekek stimérv jelent sokat, hanem nekibtfr. nevelőknek is nagyban meg­könnyíti munkánkat. Open körülmények között könnyebben tudjuk ni őket az iskolára* GARAMVÖIGYf KASOLYWB vezető Arőné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom