Dunántúli Napló, 1955. október (12. évfolyam, 231-253. szám)
1955-10-12 / 240. szám
2 NÄPCÖ 1955 QiiTÚISEB 13 A szovjet, az amerikai, az angol, a francia és a kanadai megbízott nyilatkozata az ENSZ leszerelési albizottságának október 7-i ülésén Newyork (TASZSZ) Mint már jelentettük, as. ENSZ leszerelési albizottsága október 7-én megszakította munkáját. Az október 7-1 ülésen az albizottság tagjai — a Szovjetunió, az Amerikád Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és Kanada képviselője —nyilatkozatot tettek és nyilatkozataik szövegét eljuttatták a sajtó képviselődhez. A. A. Szoboljev nyilatkozata Az ENSZ leszerelési albizottságának október 7-i ülésén A. A. SzoboHfev szovjet megbízott többi között a következőket jelentette ki: Annak ellenére, hogy a közgyűlés 1954 november 4-én olyan határozatot hozott, amely azt javasolta, dolgozzák ki a fegyveres erők és a fegyverzet csökkentésére, az atomfegyver eltiltására és egy hatékony nemzetközi ellenőrzés megteremtésére vonatkozó alapvető intézkedéseket, az albizottságban javaslat hangzott el, hogy az egész figyelmet az ellenőrzés, a felügyelet és a felderítés kérdésére kell összpontosítani. Ennek során azt állították, hogy e kérdések megoldása és végrehajtása — anélkül, hogy valamilyen meg egyezés jönne létre a fegyverzet csökkentését és az atomfegyver eltiltását célzó programra vonatkozólag — megnyitja az utat a leszerelés felé. sőt a fegyverzet megegyezésen alapuló csökkentésére vezet. Ámde milyen biztosítékok vannak arra, hogy a felügyelet végrehajtása és a fegyveres erők feltárása után valóban sor kerül a fegyverzet csökkentésére és az atomfegyver eltiltására? Nem foroghat fenn semminemű kétség afelől, hogy egyedül az ellenőrzésre és feltárásra vonatkozó intézkedések, anélkül, hogy megegyezés jönne létre a fegyverzet csökkentéséről és az atomfegyver eltiltásáról, nem mozdítják elő a fegyverkezési verseny beszüntetését és így nem küszöbölik ki az új háború veszélyét, nem könnyűének a népek ezzel kapcsolatos terhein. A raovjet küldöttség véleménye szerint a leszerelés kér désének fontos vonatkozásait illetően megvan a lehetőség a megegyezésre. E kérdés leglényegesebb oldalai tekintetében az albizottság tagjainak álláspontja any- nyira közeledett egymáshoz, hogy megvan a lehetőség bizonyos megállapodás lerögzíté- sére és megegyezésen alapuló határozat meghozatalára. Ha az albizottság együttesen olyan határozatot hozna, amely lerögzíti az általános egyetértést olyan fontos kérdésekben, mint a nagyhatalmak fegyveres erői színvonalának megállapítása, az atomfegyver használatára vonatkozó tilalom hatálybalépésének időpontja, ellenőrző őrszemek felállítása a stratégiai porotokon, továbbá, hogy az államok kötelezettséget vállalnának. hogy a fegyverzet csők kerítésére és az atomfegyver eltiltására vonatkozó nemzetközi egyezmény megkötéséig a jövőben nem használnak elsőnek atom- és hidrogénfegyvert, valamely ország ellen, ez óriási jelentőséggel bírna, mert az emfoermilliók szívébe azt a meggyőződést csepegtetné, hogy a leszerelés teljesen meg valósítható és az albizottságban képviselt hatalmak reális 'épéseket tesznek ebben az nréíiyber, Ezen kívül, ha megegyezés jönne létre ezekben a kérdésekben, ez megnyitná az útat a leszerelés kérdésével összefüggő egyéb kérdések ren dezéséhez is és ily módon kedvező feltételeket teremtene egy szélesebb leszerelési és leszerelést ellenőrző program megvalósításához. Sfassen nyilatkozata Stassen, az Egyesült Államok képviselője, az ülés elnöke többek között az alábbiakat mondotta: „Mint Önök előtt ismeretes, Eisenhower elnök azt az utasítást adta, hogy újra erőteljesen tanulmányozni kell az Egyesült Államoknak a leszerelés kérdésében folytatott politikáját. Előzetes tanulmányozásunk eredményeképpen az elnök és az Egyesült Államok kormányának számára hamarosan világossá vált: a helyzet azt követeli, hogy a legilletékesebb amerikai személyiségek újra, alapvető módon széleskörűen és hozzáértően tanulmányozzák a nemzet közi felügyelet és ellenőrzés módszereit. Ennek megfelelően neves embereket választottunk ki abból a célból, hogy a megfelelő tanulmányozási területeken a különleges csoportok vezetői legyenek’’. Stassen nyíltan értésre adta, hogy e csoportok feladata az Egyesült Államoknak a leszerelés tekintetében követett „alapvető politikájának felülvizsgálása". A. Nutting Anglia képviselője a többi között rámutatott arra, hogy változatlanul ragaszkodik a korábbi állásponthoz „a fegyveres erők színvonalára és az atomlefegyverzés határidejére vonatkozó előbbi javaslatainak kérdésében”, továbbra is kizárólag az ellenőrzés problémájára összpontosította a figyelmet, azt a benyomást akarva kelteni, mintha a szovjet képviselőnek az erre a kérdésre vonatkozó álláspontja akadályozná az albizottság munkáját. Ami az atomfegyver betiltáNyllatkozatának következő része azt bizonyítja, hogy az Egyesült Államok képviselője megtagadja a leszerelés kérdésében teendő már összeegyeztetett intézkedéseket, nevezetesen elveti a fegyverzet bál-miféle csökkentését, amíg el nem fogadják Eisenhower felügyeleti javaslatát. Stassen kijelentette: az Egy fült Államoknak az az álláspontja, hogy az általános leszerelésre vonatkozó megegyezés „a fegyverzet széleskörű elemeit, köztük a katonai támaszpontokat is" érintse. Ezzel egyidejűleg az Egyesült Államok határain kívül lévő amerikai támaszpontok fenntartását azzal igyekezett igazolni, az Egyesült Államok arra törekszik, hogy „megvédje magát és biztosítsa a béke ügyét" Stassen befejezésül kijelentette: az albizottság munkája „további sikereinek" az a feltétele, hogy a Szovjetunió beleegyezzék az amerikai felügyeleti tervekbe. íyilatlíozata sának és megsemmisítésének kérdését illeti, az angol küldött javaslatai arra a tervezetre korlátozódnak, amely szerint létre kell hozni az öt ország kiváló tudósaiból álló csoportot, amely „eredményesen megvitathatná és előterjeszthetné a jelenlegi helyzetről szóló irányadó jelentést.” Nutting befejezésül kijelentette: Mindaddig, amíg az ellenőrzés kérdése megoldatlan marad, „túlzás lenne azt állítani, hogy kilátásunk van a megegyezésre a leszerelés kér- 1 désében”. Jules Moch nyilatkozata Jules Moch Franciaország képviselője az általa helyesnek tartott lóteleket a következőképpen fogalmazta meg: „1. Egyidejűleg kidolgozott és aláirt leszerelési terv nélkül egyetlen ellenőrzési tervnek maca esélye arra, hogy jelenleg az itt képviselt öt kormány elfogadja. 2. Másrészt az atomfegyver ellenőrzésének műszála lehetetlensége miatt nem fognak elfogadni egyhangúlag egyetlen általános tervet sem, mely előírja a kendet töl fogva szükséges összes műveleteiket és megállapítja ezek szilárd időrendjét 3. Szükséges azonban, hogy egyhangú megegyezésre jussunk, mert a legnagyobb veszély volna elhalasztani a döntést és lehetővé tenni az atom fegyverkészletek felhalmozásét." „A fő kérdésekben való meg egyezés céljából az elveket néhány szóban össze lehet foglalni — mondotta végezetül ,T. Moch. — Semmiféle ellenőrzés leszerelés nélkül, semmifele leszerelés ellenőrzés nélkül; hanem megállapodás a hatékonyan ellenőrzött leszerelésről.” P. Martin nyilatkozata Martini, az ENSZ leszerelési albizottságának kanadai küldötte „a teszeretósi problémák lényegéről szólva rámutatott, hogy ,A7- érdekelt felek álláspontja közötti különbség csökkent, de jelentős maradt. Úgy tűnik azonban nekem, hogy az átfogó leszerelési terv fő mozzanatairól nincsenek már ösz- szeegyeztethetetlen javaslataink. Eltérő álláspontjaánk már nem állnak olyan messze egymástól, hogy n» tángyeíwt- námfc." Marián azt WWrtaftt hogy a Szovjetunió egyoWeftú engedményeket tegyen. .,A szovjet fél — jelentette ki —, nem tért el jelentősen má jus 10-d javaslataiban kifejtett alapvető álláspontjától. Mint - más esetekben rámutattam, ezek a javaslatok az előző nyugati te:vek több vonásét tanfcataaz- aák és igen örvendetes az egyetértésnek az a bizonyos foka, amelyet kifejeznek. De mint olyanok, nem mennek olyan messzire, hogy lehetővé tegyék a megegyezést.. Martin befejezésül általános formában beszélt aurái, hogy feltétlenül meg kell egyezni a leszerelésről és „be kell váltani a genfi értekezlet által ébresztett reményeket.” Az éíefoz Nyolc év, nyolc általános iskola után kerülnek fiataljaink a középiskolákba, összesen tizenkét éven át tanulnak hát, míg megszerzik az érettségi bizonyítványt Tizenkét éven át sok tantárggyal foglalkozott, sok ismeretet gyűjtött az a fiú vagy lány, aki 18 éves korában kezében érettségét, felnőttségét, tanult- ságát bizonyító oklevéllel kilép az iskola kapuján. Sokmindent tudnak ezek a fiatalok. Ismerik a számok titkait, beszélnek Darwinról, és tanításairól, nem jönnek zavarba, ha az atomelmélet- hez kell hozzászólniok, tudják mi a kritikai realizmus, milyen úttörő szerepe volt Micsurinnak a biológiában — de kérdés, hogy tudják-e mindezeket hasznosítani az életben, kérdés, hogy mindezeket az élet számára tanulták-e vagy csak azért, hogy belépőjegyet kapjanak — az érettségi bizonyítvány formájában — az egyetemre vagy a főiskolára? Kérdés, hogy iskoláink életre nevelték-e ezeket az ifjakat és leányokat 12 éven keresztül? Most, miután nem Is hosz- szasabban, csak amúgy, kutyafuttában beszélgettem öt érettségire készülő fiatalemberrel, a Nagy Lajos Gimnázium öt tanulójával, nem mernék határozottan igennel válaszolni a két kérdésre. Az öt fiatalembert az öt negyedikosztályból hivatta le az igazgató, Fekete Miklós elvtárs. Nem gondos válogatással, aprólékos fontolgatással döntöttük «1, hogy kával V- 3L H«lofw Ki wWgi IW» Pearaon külügyminiszterrel Mag*»« (TASZSZ): V M. Mctatov, a SxavjkuaM MUAgy- mdndsrte»» dkbóbt* tö-én rné- aadB«M- banägetatt L B, Pw- soei. kanadai fc-üüíigymárEterter- nek A bét kfléftgyintofaBter iaSry tatta a SBOvjet-kanadjl kapcsolatok kérdésének és a bét felet érdeklő nemzetközt kérdéseknek snegráfTgyaMsáí. Irán bejelentette, hogy csatlakozik a török- iraki paktumhoz (MTI) Hírügynökségi és rádiójelentéseik szerint Irán kedden közölte Inakkal, hogy csatlakozik a török-iraki paktumhoz, Adenauer, nyugatnémet kancellárnak tüdőgyulladása van Bonn (MTI) Kfcűgyinőksóei és rádiójetemtésefc szerint hivatalos közleményt adtak ki Adenauer nyugatnémet kancellár megbetegedéséről. Az első arvosg jelentés közli, hogy a kancellár lázas légrsőhurutja enyhe lefolyású tüdőgyuHadés- sá alakult át A DPA jelentése szertant Bocimban Adenauer kancellár hosszabb betegszabadságával számolnak, aminek következtében egy ideig távolmarad a karmánvügycík intézésétől. — Minit illetékes kormánykörökben kedden kijelentették, ilyen formám Finanz Biücber alkamcel lér veszi áit a kancellári teendők ellátását. A bonni kormányt váratlanul rendkívüli minisztertanácsra hívták össze Bertán (MTI) A bonni kormányt teedd estére meglepttéo- szerűen rendik!vök rmrrrlszter- tanácsna hívták össze. A kormány ülésén rÓCTtvesz Brentano külügymándszter, aki csak kedden déliben érkezett vissza amerikai tárgyalásairól, valamint Blank hadügyminiszter, akiit e célból visszarendeltek a NATO-hoz tartozó államok hadügymámdszjteireiinek Párizsban folyó értekezletéről. — A rendkívüli minisztertanács napirendjén szereplő kérdésekről a kora esti órákig nem adtak ki közlést. beszélgessünk, hanem egy-efy osztályból a névsor legelején szereplő fiút ültettük le az igazgatói irodában egy kis beszélgetésre. Általános képet kfváwtank kapni — és érzésein srertm azt is kaptunk. Az általános kép pedig aí volt, hogy minden érettségire készülő gimnazista tovább akar tanulni. Arnold István és Alföldi Ferenc orvosnak készül, Bán Károly bányamérnöknek, Biankó Láezló gépésznek ... Különös, de az öt fiatal köznil egyet len egy sem tűzte ki célul, elsőrendű célul, hogy az iskolából, a gimnáziumból az életbe, a termelő munka frontjára lépjen. Az első cél mindannyiuknál — és bizonyára osztálytársaiknál is — a továbbtanulás. A termelőmunkát az öt közül csak három említi meg, de csak mint második, végső lehetőséget: „Ha nem lesz jó a bizonyítványom ..„Ha nem vesznek fel az egyetemre....” Vajon ez a kísérlet, ez a rövid beszélgetés, nem azt mutatja-e, hogy a mi gimnáziumaink bizonyos mértékig elszakadtak az élettől, hogy nem nevelik eléggé a munka szeretetére, a termelő munka, a fizikai munka iránti érdeklődésre a fiatalokat, hanem csakis a továbbtanulásra, az egyetemre irányítják a fiatal emberek szemét?! Pedig nálunk a munka becsület és dicsőség dolga, nálunk nem szégyen, nem megvetendő foglalkozás a fizikai munka — még érettségizett ifiyiolfür «TÁmirn üPtml Bartók Bélával Pécsért Az elmúlt napokban szinte valamennyi lap megemiéke- zett « XX mázad zeneirodalmának egyik legnagyobb kép- vtaelßje, Bartók Béla halé Iáitok tó. évfordulójáról fiz alkalom késztet arra, hogy néhány sorban elmondjam, milyennek ismertem meg én, Bartók Bélát. Bartók Béla 7tZ3 október 30- án járt utoljára Pécsett, (untkor önálló zongoraestét adott a Pannónia szálló nagytermében, Hangversenyét az akkoriban tekintélyes dr. Vámos Arthur féle hangversenyvállalat rendezte. Egész estét betöltő gazdag és változatos műsora elején Scarlatti-szonátákat játszott, azzal a pompás formaérzékkel és kifejezésbe^ gazdagsággal, amilyennel hazai művészeink közül csak Doh- nányi, külföldiek közül különösen d‘Albert és Lamond zongorajátékát hallgatva találkoztunk. Nagyszerű élményt nyújtott Beethoven F-dur (op. 10.) szonátájának világosan tagolt, pompás ritmikájú és mindvégig költői ihletű előadása. Ennek a szonátának utolsó tétele virtuóz szempontból is nagy feladat elé állítja a játszót, ebben a tételben a vidám Beethoven beszél hozzánk. — Bartók itt felülmúl hatatlanul és izgalmas gyönyört keltőén szólaltatta meg a kényes stoccaták mögött rejtőző ritka beethoveni humort. Számomra ez évek múltán is felejthetetlen zenei élmény volt. Bartóknak az ujj tő staccató-technika egész életében erős oldala volt; amilior a Rubinstein-díjért folyó világversenyen résztvett, kévésén múlott, hogy nem ő lett az első, de akkor a döbbenetes energiájú Backhaus Vilmos vitte el a pálmát, aki az egész világon feltűnést keltett Bráhmsnak a közismert Paganini-témára írt változatainak szinte utolérhetetlenül brilliáns előadásával. Bartók Béla pécsi műsorában néhány saját müvét is előadta. Emlékszem rá, a legnagyobb sikert a ^Medvetánc*, cal aratta, amit meg is kellett ismételnie. Nagy sikere volt még az „AUepro bmrbarem-val is. Az akkori pécsi közönség meglehetősen értetlenül állott még e müvekkel szemben, a kitörő tapsvihar inkább a pompás előadónak szólt. A hangverseny egészében véve az éved legkiemelkedőbb eseményei közé tartozott. Vacsorára együtt voltaim vele a Nádor étteremben. Hárman voltunk az osztóinál, dr. Vámos Arthur hangversenyrendező volt a harmadik. Bartók Béla a vacsora alatt nagyon keveset beszélt, ilyen szűkszavú volt mindig. Az volt az érzésem, hogy nem könnyű dolog zárkózott egyéniségéhez férkőzni. Kezemben volt akkor éppen egyik legtöbbet játszott darabja: a IS magyar paraszt dal Minthogy esti hangversenyén azt Is előadta, megjegyeztem: „azt hittem, hogy ennek kicsit gyorsabb a tempója", — mire így felelt: „Igaza is van, mert lehet gyorsabb tempót is venni, én magam sem veszek mindig egyforma tempót annak ellenére, hogy metronóm-jeleket is előírtam.'’ Puritán, zárkózott lény volt, nem bohém. Nem volt az úgynevezett „hőmmé du monde" (világfi) sem. Megvetette a kül sőséges, hiú dolgokat. Tisztában volt azzal, hogy művészetét még nem érzik és nem értékelik eléggé. „Majd az idő" — szokta mondani. Vele váló utolsó találkozásom 1937 nyarán volt a Magyar Tudományos Akadémián, ahol akkoriban a gyűjtéseit rendezte. Ott segítségére voltam a török népdalok feldolgozásában. Azóta megjelent írásain keresztül: „önéletrajz*, — „Írások a zenéről”, „Osz- szes levelei", stb. — mindenki betekintést nyerhet értékes és rendkívül érdekes egyéniségébe. BAN JANOS Új röntgengépet találtak fel Tokióban Tokio (MTI): Az Associated Press a Niippon Times című amgol nyelvű lap hétfői hírét közül, amely szerint Tatszusi No jóit, a tokiói orvosi főiskola szemkórtani osztályának húszéves asszisztense olyan röntgengépet szerkesztett, amely le Igen ám, de ezt nemcsak dogmatikus formában, nemcsak jelszavakon kereszt* kell a fiatalok tudomására hoznunk, hanem tervszerűen, gondosan munkára, a munka szeretetére kell nevelnünk őket Hol kezdődjék ez a nevelés? Talán otthon, « szülői házban. Bán Károly — a beszélgetés ben részvevő egyik negyedikes — édesapja szállítási felvigyázó Komlói), Fia bányamérnöknek készül, de ahogyan mondja, nem keseredik el akkor sem, ha nem veszik fel a műegyetemre és bányamunkás lesz. Arnold István, a koksz- műbeli művezető fia már nem törődne bele ilyen könnyűszerrel abba, ha nem vennék fel az egyetemre. Elképzelése sincs arról, hogy mihez kezdene ezután. Miért a nagy különbség a két fiatalember gondolkodásmódja között. Azért, mert Bán Károlyt már fiatalon munkára neveltek szülei. Dolgozott a nyári szun- időkben vasútépítkezésnél, ba- nyában, egyéb helyeken is. Egyébként a fiatalember édesapja is érettségizett — dolgozók iskolájában. Mégsem tartja szégyennek a fizikai munkát, sőt, nemegyszer büszkén beszél fiának arról, hogy az iskola hogyan segíti, hogyan könnyíti meg e kétkezi munkát. Kitűnő brigádtervet készí tett, könnyűszerrel számítja a bonyolult normákat, elboldogul olyan számításokkal, olyan kérdésekkel, melyekkel egy tanulatlan munkás bizony segítségre szorul, vagy képtelen boldogulni. íme, a példa ereje! De ez nem minden, ez nem elég. A gimnáziumokban gyertudja fényképezni a saesmgoüyó összes belső részeit. A Nippon Times szerint a röntgengép segítségével felvételeket leket készíteni a szem- fonékrőü, amelynek vizsgálata a mőrWban igen bonyolult volt mefkek szüleinek olyan példát kell mutatniok, hogy fiúk ne- uuk a szellemi pályák, hanem a fizikai munka iránt is kedvet érezzen. Márpedig soksok szülő úgy beszél, ahogyan Fekete Miklós elvtárs igazgatói szobájában egy apa nyilatkozott: „Én munkás vágj’ok, tudom, milyen nehéz sor ez. A fiam már más életet éljen P Valóban, valamikor, nem is olyan régen, és hellyel-közze! ma is még nehéz a fizikai munka. De a mi társadalmunk éppen arra törekszik, hogy eltüntesse a fizikai és a szellemi munka között tátongó lényeges különbségeket. Egy-kél esztendő, és elképzelhetetlen lesz, hogy egy vájárnak, elek- -trotechnikusnak, esztergályosnak ne legyen magasabb iskolai végzettsége. Nyolc elemivel egyre kevésbé lehet a bonyolult technikai és gépi felszerelést kihasználni, vagy a technikát tovább fejleszteni. Tanult, kiművelt emberfők keltenek a munkapadokhoz, a mezőgazdasági gépek mellé egyaránt. JSem véletlen urhút, hogy éppen napjainkban vetődött fel a polytechnikai képzés elodázhatatlan szüksége valamennyi iskolánkban. De a Nagy Lajos Gimnázium ban és n többi iskolában raerv tudják még pontosan a nevetők sem — hát még a diákok, — hogy mi is az a poüytechrmkni képzés és ha tudják is, rwncs kidolgozott álláspontjuk, hogyan lehet az erre vonatkozó terveket valóra váltani. Márpedig a fiatalok életre való nevelésében elsősorban az iskolának vannak hatalmas és ugyanakkor gyönyörű feladatod. Ismereteket kell ayújtenll
