Dunántúli Napló, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-13 / 215. szám

2

If A P Z 6

1955 SZEPTEMBER 13

Nyilatkozatok és felszólalások a moszkvai értekezlet szombati ülésén

nyugati országgal lehettelek ömöíkmiek ilyen fcedivezó fektéte lek mellett gazdaságii, keres- kedielimi kapcsolataik, mint velünk. A kereskedelem önkéntes dolog. Önöknek vannak áruik, amelyeket szeretnének eladni, eladásuk kedvező, tehát eladják őket. Mi ugyanígy járunk el. Ha önöknek nem előnyös a velünk való kereskedés, akikor eltekintenek ettől. Mi ellehetünk anélkül. Gazda_ Ságunk sikeresen fog fejlődni a N y u gat - Nérnetor szaggal való

kereskedelem nélkül is. Azért mondom ezt — és önök is tudják ezt, — mert a Szovjetunió olyan nagy ország, hogy saját hatalmas ipara és 9aját ásványi nyersanyaga, mezőgazdasági nyersanyaga is van, dicső munkásosztállyá és koíhozipa- raszfsága, jó tudós- és mérnök gárdája van. De ha volnának önöklkél icereskedelmá kapcsolataink, ez elősegítené mind a szovjetország, mind a Német Szövetségi Köztársaság gazdaságának fejlődését.

A kulturális kapcsolatok kér- oése. Úgy gondolom, hogy erről a kérdésről nem is kell so_ kát beszélni, mert nyilvánvaló, hogy az ilyen kapcsolatok viszonyunk sokoldalú fejlesztése szempont jóiból hasznosak.

,Ez a mi álláspontunk. Nyíltan megmondom, hogy tisztelt partnereink most nem ké szültek arra, hogy a diplomáciai a kereskedelmi és a kulturális kapcsolatok megteremtéséről tárgyaljanak és megegyezést érjenek el, ha várni akarnak, úgy vélem lehet vár ni, hiszen nem kerget a tatár, bár úgy gondolom, hagy aligha ésszerű fenntartani azt az álláspontot, hogy na^y országaink között nincsenek diplomáciai kapcsolatok.

A német nép érdekei és a Szovjetunió népeinek érdekei az országaink közötti kapcsolatok rendezését követelik. Ez lehetővé tenné, hogy jobban megismerjük egymást, lehetővé tenné a bizalmatlanság eloszlatását. Mindez feltétele volna a nemet állam újraegyesítésének.

Mi ismerjük az önök álláspontját. De önökkél együtt érdiekünk a kapcsolatok rendezése, a feszültség enyhítése. Ezért hasznos volna a Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között érintkezés megteremtése. Nem a mi föladatunk megmondani önöknek, hcigy milyen feltételek mellett tegyék ezt. Ha önök kívánni fogják ezt, úgy megtalálják a módját.

A szovjet kormánynak egy a célja, a világ békéjének a biztosítása. Nem keresünk más utat, mimt a baráti kapcsolatok megteremtését és nem akarjuk, hogy ezek a kapcsolatok más államok — Anglia, Franciaország, az Egyesült Államok, vagy bármely más állam ellen irányuljanak. Úgy véljük, hogy ez nem a mi politikánk. A Szovjetunió a Német Szövetségi Köztársasággal normá lis baráti kapcsolatokat akar létesíteni, és ugyanilyen kapcsolatokat akarunk létesíteni államunk és Nagy-Britannia, államunk és Franciaország, államunk és az Amerikai Egyesült Államok között és a világ minden más országával.

V. W. Molotov elrtúrs felszólalása

fPolylatis ta 1. oldalról.)

vetségá Köztársaság belépett a NATO-ba, a Német Demokra- ttkus Köztársaság pedig nem tagja, ostobák volnánk, ha azon munkálkodnánk, hogy az egész Németország belépjen a NATO-be és ezzel gyarapiía.nánk az ellesnünk irányuló erőket. — Meggyőződésem, hogy ha a Német Szövetségi Köztársaság ilyen helyzetben volna, vezetői éppúgy jóiménak el, mint ahogy mi eljárunk és igazuk '■ólma.

Mi a kiút ebből a helyzetből? A párizsi egyezmények érvénytelenítésének kérdését már késő volna fölvetni, ezek az egyezmények már léteznek és megsemmisítésükre senki s'*m szánja rá magát. Felvetni azt a kérdést, hogy a Német Szövetségi Köztársaság lép jen ki a NATO-ból. szintén irreális, ez részünkről valahogy ultimátumszerűén hangzana. Mi nem vetjük fel ezt a kérdést. A ma kialakult reális helyzetből kiindulva ezért is javasolta a szovjet kormány a Német Szövetségi Köztársasággal való diplomáciai kapcsolatok megteremtését és a két ország kereskedelmének kedvező fejlődéséhez a feltételek megteremtéséi. Igen nagy lehetősé geink vannak e téren.

A Német Szövetségi Köztársaság, amely hatalmas ipar re 1 rendefikezik. kedvező megrendeléseket kaphatna a Szovjetunióban. A Szovjetunió gazdag ásványi nyersanyagokban és mezőgazdasági nyersanyagokban. Ezért országaink — a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság — nem versenytársak. Nem minden

összeültünk erre az értekezletre. amelyre tatán valamivel korábban is sor kerülhetett vol na. Mindenesetre az itt most megkezdett tárgyalásokat távolról sem szabad nem eléggé megéretteknek tekinteni ahhoz, hogy megtárgyalja az előttünk álló problémáikat. Mivel azonban első ízben találkozunk, természetszerűleg különösen gondoskodnunk kell errót, hogy megértsük egymást, hogy őszintén kimondjuk, amit gonddlurik és érzünk és igye- kezzük megtalálni közeledésünknek azokat a lehetőslégeit, amelyek valóban megfelelnének mind a szovjet nép, mind a német nép érdekeinek.

Az adott esetben szeretnék nem annyira mint külügyminiszter felszólalni, hanem inkább, mint egyszerű szovjet ember. így nyomban megmondhatom, hogy két kézzel aláírom azt, amit az imént Hruscsov elvtárs mondott.

Mi, szovjet emberek nem hagyhatjuk figyelmen kívül az olyan kijelentéseket, amelyekben területeink hitleri megszállóinak gaztetteit ösz- szehasonlítják a szovjet csa patok hadműveleteivel, mely szovjet csapatok becsülettel védelmezték hazájukat a Nagy Honvédő Háborúban.

Az agresszorral szemben védekezve kénytelenek voltak a hadműveletek során olyan katonai intézkedéseket tenni, amelyek elkerülhetetlenek voltak. Egészen nyilvánvaló, hogy a szovjet csapatoknak Németország területén foganatosított katonai intézkedéseit nem lehet összehasonlítani a terület- rablóknak szovjet területen véghezvitt gaztetteivel.

E/. megalázó lenne a szovjet népre nézve. Remélem, hogy e t árgyalásokon közös nevezőre jutunk az adott kérdésben.

Meg kél említeni, hogy 1'Hóban, amikor a szovjet ősapa- tok a hadműveletek során Németország területére léptek, ál tatában ugyanazt cselekednék, mint az. amerikai és angol csapatok. A szovjet és más szövetséges csapatok között természetesem mégis volt különbség, mivel a szovjet csapatok előretörtek. magukra vállalták a há bqml leg.ne gyc-bb nehézségeinek leküzdését. Ennek magyarázata az, hogy korábban, majdnem négy éven keresztül 8 mi területünkön, szovjet területen folyt a háború, s a szovjet hadsereg kellő gyorsa sággal és határozottsággal cselekedett. hogy meggy orettsn a háború befejezését.

Helyénvaló lesz itt nemcsak arról beszélni, mát tetteti a szovjet csapatok saját hazájukért, hanem arról is, mit tettek a német népért.

A szövetségi kancellár azt mondotta nekünk, hogy nem szabad azonosítani Hitlert és a hiílerizmust a német néppel. Mi ezzel teljes mértékben egyetértünk. Jól emlékszünk J. V Sztálin még 1942 elején mondott szavaira, hogy a hitle rek jönnek és mennek, de a német nép, a német állam marad. Ezek a szavak minden szovjet ember mélyéin gyökerező gondolatait fejezik kii.

De vajon nem tény-e az hogy ha a hitleri hadsereg nem támadott volna a Szovjetunióra, nem szenvedett volna a német nép sem. Vajon nem tény-e az, hegy a német nép nem tudta megszabadítani saját magát Hitlertől és a hit- lerizmustöl. Ha valaki, úgy a szovjet emberek nagyon örültek volna annak, ha a német nép még a második világháború kitörése előtt megszabadította volna magát Hitlertől és a hitte rizmustól. De a német nép akkor ezt nem tud ta megtenni.

Tegnap azt mondta nekem a szövetségi kancellár hogy soha sem látta Hitlert, de ha találkozott volna vele, akkor saját kezével fojtotta volna meg. Mi természetesen megértjük Adenauer úrnak ezt az érzelmét. Akkor

értsenek meg bennünket szovjet embereket is. fogják fel annak a hadseregünk által végrehaltott történelmi tettnek jelentőségét, hogy a mi szovjet hadseregünk szabadította fel a német népet a fasizmus, a hitlerizmus alól.

Nem kételkedem abban, hogy Adenauer úr nem akart semmi sértőt mondani, amikor a háború végén német terület re lépő hadseregünk hadműveleteit említette. Mégis jogunk van megmondani, hogy hatalmas áldozatokat hozó szovjet csapatok a szovjet nép felszabadítójaként és ezzel együtt a német nép felszabadítóiként léptek Németországba.

önök jól tudják, hogy né- oünk nem csekély áldozatot hozott más európai népék felszabadítása érdekében is.

Áttérek azokra a kérdésekre, amelyeket megvizsgálás céljából elénk terjesztettek.

Mit javasolt a szovjet kormány? A szovjet kormány javasolta és javasolja n normális diplomáciai kapcsolatok megteremtését a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között. Erről világosan és határozottan beszélt tegnap Bul- ganyin elv társ, a szovjet küldöttség vezetője, ma pedig Hruscsov elvtárs is. Ez jó alapként szolgálna a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti gazaa<ségi kapcsolatok fejlesztésére, valamint a kulturális kapcsolatok fejlesztéséire is. Tudjuk, hogy a Német Szövetségi Köztársaság egyetért azzal, hogy a tárgyalásokat e kérdéseiének és az ezzel az üggyel kapcsolatos más kérdéseiknek kell szentelni.

A Német Szövetségi Köztársaság küldöttségének vezetője a maga részéről javaslatot terjesztett elő a szovjet bíróság által a háború idején különösen súlyos bűncselekmények elkövetéséért elitéit volt hadifoglyok — valójában a háborús bűnösök bizonyos csoportjáról van szó :—, kérdésének és egy másik kérdésnek — Németország egysége helyreállítása kérdésének megtárgyalására is.

Ma itt a kancellár úr azt. mondta, hogy a „hadifogoly" szót nem említette tegnapi beszédében. Ez igen helyes. Nem történt említés „háborús bűnö söteről” sem. Ez szi.ntén helyes Akkor hát kik azok. akikről beszélünk? Mit foglal magában ez a Német Szövetségi Köztársaság küldöttsége által felvetett kérdés? Nálunk van né- hányezer elítélt háborús bűnös, olyanok, akik kegyetlenkedéseikkel rendkívül súlyos bűncselekményeket követtek el a szovjet néppel, a békével és az emberiséggel szemben. Nálunk’más nincs. Éppen róluk van szó. minthogy ezt a kérdést a szovjet kormány elé terjesztették.

Megelégedéssel hallgattuk azokat a megjegyzéseket, amelyeket mind a kancellár, mind a Német Szövetségi Köztársaság külügyminisztere tett, arról szólva, hogv megértik a hódítók és a háborús bűnösök áltál szovjet emberek ellen elkövetett bűncselekményektől és gaztettektől lelke mélyéig felháborodott szovjet nép érzelmeit.

Mi nem gondoljuk, hogy az egész német nép ezt a problémát — vagyis azt a kérdést. hogyan bánjanak el az említett siilyos háborús bűnösökkel — a'nőve tő. vagy elsőrendű problémaiak tekinti a Szovjetunió és a Né met Szövetségi KiWérn»o'<g közötti kölcsönös kapcsolatok megoldása szempontja bők

Másnészit azonban feltétlenül el kell ismerni, hogy ez a kérdés, a háborús bűnösök kérdése érinti mind a Német Szövetségi Köztársaságot, mind a Német Demokratikus Köztársaságot. És ha Önök hajlandók volnának megvitatni ezt az ügyet a Német Demokratikus Köztársaság képviselőivel együtt, úgy azt meg lehetne tenni. De mi feltételezzük, hogy a Német Szövetségi Köztársaság küldöttsége ezt a jelenlegi körülmények között aligha tartja célszerűnek. Ez. zel számolnunk kell.

Felvetődött egy másik kérdés is. a német egység helyre- állításának kérdése. Ä szovjet emberek természetesen megértik, milyen fontos ez a kérdés a német nép számára.

Ezzdl kapcsolatban meg kell mondanunk, hogy jelenleg a párizsi egyezmények miatt e kérdésben komoly nehézségek támadtok. Hányszor jelentette lei és figyelmeztetett rá annakidején a Szovjetunió, hogy ezeknek az egyezményeknek a megkötése egyáltalában nem felel meg a német újraegyesítés érdekeinek, hogy ez lesz az az akadály, amely nemrég még nem létezett és amelyet ki lehetett volna kerülni. Nemcsak a szovjet emberek, hanem sek- sok német és más országok fiai számára is teljesen érthető, hogy

Nyugat-Németországnak a Szovjetunió és a más békeszerető európai államok ellen irányuló katonai csoportosu Iásókban való részvétele és Nyugat-Németország remili- tarizálásának megvalósítás;, nem az az út, amely elősegítheti Németország egységének helyreállítását.

Engedjék meg annak a reményemnek kifejezését, hogy nem sok időnek kell elmúlnia ég ez világossá válik a német nép többsége számára. Az a tény, hogy jelenleg a nemzetközi feszültség enyhülésének időszakában vagyunk, az ilyen feltételezés mellett szól.

Engedjék meg kijelentenem azit is, hogy Németország újra egyesítésének kérdését nem lehet helyesen megoldani, ha maguk a németek nem egyesítik erőfeszítéseiket és nem fognak hozzá e kérdés megoldásához.

Helyesein hangzott el az, hogy e téren a négy hatalomnak is vannak kötelezettségei. Ami a Szovjetuniót, a szovjet kormányt illeti, ezt jól tudjuk.

Es mégis, Németország egységének helyreállítása elsősorban a németek ügye. Anélkül, hogy a németek ebben az ügyben megtalálnák a közös nyelvet, nem tűnnek el a meglévő nehézségek.

Szó volt itt arról, hogy a Német Szövetségi Köztársaság küldöttsége nem támaszt sémi lye.n „előzetes feltételt“. Ezt mi úgy értjük, hogy nem támaszt semmilyen előzetes feltételt a Német Szövetségi Köztársaság és a Szovjetunió közötti diplomáciai kapcsolatok megteremtésével kapcsolatban. Helyeselnénk a szövetségi kancellár erre vonatkozó világos nyilatkozatát. Ilyen értelemben helyeseVük von Brentano úrnak, a Német Szövetségi Köztársaság külügyminisz terének mai nyilatkozatát is, amelyben elítélően szólt az úgynevezett „előzetes feltételekről.” De a szövetségi kancellárnak az a tegnapi nyilat* kozata, hogy „egységes egészként” meg kell oldani azokat a kérdéseket is, amelyek a szovjet kormány javaslataiban szerepeltek és azokat a kérdéseket is, amelyek a szövetségi kancellár nyilatkozatában szerepeltek, aligha jelent mást, mint vaiami »„előzetes feltételt.“

Úgy kell-e érteni ezt a nyilatkozatot. hogy nem lehet a Nemet Szövetségi Köztársaság és a Szovjetunió között diplomáciai kapcsolatokat létesíteni. anrv'g a háborús bűnösek kérdése és Németország újraegyesítésének kérdése nincs megoldva?

Ila ml három vaev négy. vagy még... több olyan prab'éma- egyidejű megoldó - v/it fugiuk várni, amelyiknek mindnek megvan a maga Jelentősége, úgy felvetődik a kérdés, meg fog-e ez felelni a szovjet és a német nép érdekeinek vagy ellenkezőleg, ellentétben lesz mind a német, mind a szovjet nép érdekeivel?

Nézetünk szerimit úgy érjük el a legjobb eredményeket, ha egymás után megoldjuk ezeket a kérdéseket. Ha viszont az egyik kérdés megoldását a többi kérdés megoldásáig elhalasztjuk, elhúzzuk mindegyik kérdés megoldását.

Úgy véljük, hogy a diplomáciai viszony megteremtése a jelenlegi viszonyok között megfelel mind a Szovjetunió, mind pedig — és nem csekélyebb mértékben — a Német Szövetségi Köztársaság érdekeinek. Ezt a kérdést még ma megoldhatnánk ha ezt a Német Szövetségi Köztársaság kormánya célszerűnek tartaná.

Ilymódon lehetőségűink nyílnék a viszonyok további javítására és az összes többi ■kérdés megvizsgálására. Ha viszont elhal ászt juk a normális diplomáciai kapcsolatok megteremtése kérdésének meg oldását vagy pedig félmegoldására teszünk bármiféle kísérletet, ez nem vezet eélihoz és teljesen célszerűtlen.

Úgy gondolom, hogy ha öt évvel ezelőtt találkozunk, a helyzet kedvezőbb lett volna, mint most, tíz évvel a háború befejezése után. De természetesen most is lehet így is, úgy is eljérmL

A szovjet kormány úgy döntött, hogy magóravállaija a kezdeményezést ezen a téren, a két állam képviselőinek találkozása ügyéiben. Úgy véljük hogy ezt helyesen értelmezi a Német Szövetségi Köztársaság küldöttsége is. De csatlakoznom kell azokhoz az imént elhangzott szavakhoz, hogy ha a

V. M. Molotov felszólalását követően Adenauer kancellár másodszor szólalt fel. Kijelentette:

Ma déle’őtt igen komoly beszélgetésünk volt és meg lehetnek győződve arról, hogy a német küldöttség igen részletesen és komolyan megvitatja az önök felszólalásait. Ennek ellenére azonnal szembe kell szállnom .néhány kijelentéssel, mert úgy tűnik számomra, hogy eltérés történik attól az állásponttól, amelynek alapján összegyűltünk.

Molotov külügyminiszter úr arról beszélt, hegy ezeknek a tárgyalásoknak az. a céljuk, hogy a normális d:plomáciai kapcsolatokat megteremtsük. A szovjet kormány jCrnius he- tediki jegvzéke alapján másképp értelemezzük talá’ikozá- sunk céil'át. Ebben a jegyzékben ez áll: „A szovjet kormány úgy vélekedik, hogy a béke és az európai biztonság érdekei, valam.'iot a szovjet néo és a német nép nemzeti érdekei szükségessé teszik a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság viszonyának rendezését.”

A jegyzékben ezután ez olvasható: „A történelem tapasztalatai arra tanítanak, hogy az európai béke fenntartása és megszilárdítása döntő mértékben függ attól, hogy normális, jó viszony áll ion fenn a szovjet nép és a német nép között.“ Az európai béke érdekében és népeink érdekében azért jöttünk ide. hogy hel.vreállitsu < a népein.k közötti normális és ió viszonyt és nemcsak azért, (hogy normális diplomáciai kap csolstokat létesítsünk — hiszen ez feladatunknak csak kis része volna. Sőt mi több, mi jó viszonyt akarunk kialakítani. Ezért gondoltuk, miniszterelnök úr. uraim, hogy itt beszélnünk kell valamennyi visszatartott személy sorsáról, azért, az európai biztonság miatt, kell beszélnünk itt Németország újraegyesítésének kér- chv''-tt.

Áttérek a másik pontra. Hruscsov úr és Molotov úr is azt mondta, hogy én arról beszéltem. hogy a szovjet hadsereg b“jövetele után ugyancsak követett el bűntetteket. K" -i in icnn kl lotentern — e/1 ellenőriztem Ha'lstein államtitkár jegyzeteiből — hogv tudatosan és szándékosan néni ■ használtam ezt a szót. Az.t I mondtam, hogy a csapatok beNémet Szövetségi Köztársaság szükségesnek tartja a most megvitatás alatt álló kérdés megoldását, valamilyen más időpontra elhalasztani, ám legyen úgy.

Szeretnék még kitérni arra, milyen jelentőségű az általunk megvitatott kérdések szempont .iáiból a négy hatalom kormányfőinek nemrég megtartott genfi értekezlete.

Nem lehet kétséges, hogy a genfi értekezlet kedvező előfeltételt teremtett az államok közötti viszony meg javításához és a. német probléma megoldásához.

Világszerte elismerik, hogy a genfi értekezlet olyan szakasz volt a négy állam közötti viszonyban, amely megfelel a béke megszilárdítása érdekeinek és az államok közötti viszony megjavítása érdekeinek. Mégis azt lehet olvasni néhány nyugatnémetországi és nemcsak nyugatoátmeterszági lapban, -hogy a genfi értekezlet bizonyos kedvezőtlen következményekkel járt a Német Szövetségi Köztársaságra és a n-émet népre nézve. Ezzel nem érthetünk egyet. így csak azek gondolkozhatnak, akik nem akarják a nemzetközi feszültség enyhülését és az ellen kező oldalra vonzódnak.

A négy hatalom közötti viszonyban most megállapítható javulás kedvezőbb helyzetet: teremt a megoldatlanul maradt háború utáni kérdések rendezéséhez. Ezzel hasznára van a német probléma sikeres megoldásának is.

Maga az a tény, hogy most tárgyalások folynak, az államaink közötti viszony javulásának kezdetéről tanúskodik. E tárgyalásoknak elő keli moz- dítaniok a nemzetközi fesz-ü’t- ség enyhülését. Mindez megfelel mind a szovjet nép, mind a német nép érdekeinek.

vonulásakor ugyancsak történtek szörnyű dolgok és helytelen volna ha itt nem foglalkoznánk ezekkel a dolgokkal.

Molotov külügyminiszter úr azt mondotta, hogy a németek nem voltak képesek megszabadulni a hitlerizmustól, de uraim — ne nehezteljenek rám azért, amit most mondok — és ez nem egyedül a Szovjetunióra, hanem több más országra is vonatkozik. Miért hagyták a nagyhatalmak 1933 után, hogy Hitler úgy kinőjje magát? Húszén ez a döntő kérdés. Amikor arra gondolok, mi lyen tisztelettel adóztak a nagyhatalmak Hitlernek, például a berlini olimpiai játékok idején, akkor — kérem értsenek meg — valóban nem tudom visszatartani temperámon tumomat. Soha nem felejtem el, milyen büntetlenül megúszta Hitler a nemzetközi szerződések mindenféle megszegését. Ezzel néhány ostoba német szemében hőssé tették ezt az embert, másokban kiábrándult ságot keltettek.

Látták tehát — én 1Ő33 óta figyeltem — hogyan engedték ezt az embert ily nagyra nőni és mi — a szövetségi kormányra és parlamentünk tagjaira gondolok — szerencsétlen örökösei vagyunk mindennek. Meg kell próbálnunk — mivel Németország is rendkívül sokat szenvedett a háború ideiéi — meg kell próbálnunk Németország helyreállítását, meg kell próbálnunk újból kivívni -i W'ttöiói állagok h*ze,’T>ói, az Önök bizalmát is! Tudom, hogy ez nehéz feladat, de meg kell oldani.

Most szeretnék egyet-mást elmondani a NATO-ról. Meggyőződésem, hogy ha a nagyhatalmak továbbra is józanul fognak tárgyalni, ahogy ett már megkezdték, akkor az, amit a NATO-ben elértek, esz köze lehet és eszközének kell lennie, az európai biztonsági rendszernek. Én úgy vá'em, hogv a nagyszabású és józan politika céljának ennek keil lennie.

Uraim, szeretnék még tettes nyíltsággal szólni egynéhány szót Önökhöz. Ügy gondoljuk, van tudomásunk olyan esetekről, — nem kevés esetről — amikor katonaként fogságba- e«ett németeket elitéltek olyan bűntettekért, amelyeket a hadműveletek beszüntetése után követtek el. A szovjet nép jó(Folyta lás a 3. oldalon)

Adenauer újabb felszólalása