Dunántúli Napló, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-13 / 215. szám

DUNÁNTÚLI

v/dcmomwmi&TEfätjemc!

A MAI SZAMBÁN:

Nyilatkozatok és iekszólftüsok a moszkvai tar- gyulátok mmlwtt üiáién. (1—3—3. o.) —

m Testvérekre találtak. (4. o.) — A mezőgazda- sasi kiállítás megtekintésére teherautókon is fel leket szállítani a dolgozókat Budapestre. (4.

o.) — Szombathelyi Törekvés—Pécsi Domb 24 (14) (4. oldal)

v----—--------------------------------------------------------------------BA

RANYA MEGYEI BIZO TT/A' CA'NAK LAPJA

Xn. ÉVFOLYAM, 215. SZÁM

ARA: 50 FILLÉR

KEDD, 1955 SZEPTEMBER 1»

ÍV. Ss* Hruscsov elvtárs:

A szovjet és a német nép érdekei a két ország közötti

kapcsolatok rendezését követelik

Nyilatkozatok és felszólalások a moszkvai tárgyalások szombati ülésén

Mint tegnapelőtt már jelentettük, a szovjet- nyugatnémet tárgyalások szombati ülésén nyilatkozatot tett N. A. Bulganyin elvtárs, Adenauer kancellár és von Brentano külügyminisz tér. Ezt követően N. Sz. Hruscsov elvtárs, V. M. Molotov elvtárs és W. Hallstein, a Német

Szövetségi Köztársaság külügyi államtitkára szólalt fel. Vasárnapi számunkban ismertettük N. A. Bulganyin elvtárs nyilatkozatát. Az alábbiakban közöljük — a TASZSZ jelentése alapján — a szombati ülésen elhangzott többi nyilatkozatot és felszólalást.

Adenauer kancellár nyilatkozata

Miniszterelnök úr!

Mielőtt szót adok a külügyminiszternek, engedje meg, hogy foglalkozzam az ön nyilatkozatának egyes pontjaival és azokra válaszoljak.

örömmel üdvözlöm azt ateá- jelentésit, amely szerint ön is azon a nézeten van, hogy minden kérdést teljes nyíltsággal kell megtárgyalni. Igen. ez valóban így van. Ha mindazok után, ami történt, ismét a k&p- csalatok normallzását akarjuk elérni, akkor eleve nyíltan ki kell mondanunk mindazt, ami szívünkön fekszik.

Beszédének elején, ön, miniszterelnök úr, leírta azokat a szenvedéseket, amelyek a szovjet népet a legutóbbi háború idején érték. Őszintén beismerem, hogy e háború miatt a szovjet nép rendkívül sokat szenvedett. Ha azonban ön azt mondja, hogy a német nép más helyzetben volt, akkor én bátorkodom felhívni a figyelmet arra, hogy Hitlert és híveit nem lehet azonosítani a német néppel. A német népnek igen nagy része belső meggyőződésből elítélte a hitleriz- mufft, elítélte ezt az egész háborút és mindenekelőtt a hit- lerizmus által elkövetett gaztetteket. Azt mondhatják, hogy a német népről csak mint egységes egészről lehet beszélni. Feladatunk azonban az, miniszterelnök úr. hogy most a német népnek azzal a részével jussunk megegyezésre, amely mint régen is mindig, most is utálattal fordult el mindezektől a dolgoktól.

ön azután azt mondotta, hogy Németországban az „erő helyzetéből” beszélnek. Úgy gondolom, hogy itt igen nagy félreértésről van szó. Németországban senki sem hiszi, hogy a Szovjetunióval az „erő helyzetéből’* leltet tárgyalni, úgy gondolom, hogy mindezekkel a kérdésekkel kapcsolatban figyelembe kell venni az általános világhelyzetet és az általános európai helyzetet, nem pedig csupán a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti viszonyt. Nem szabad elfelejtkezni államunk védtelenségóről és arról, hogy ném védik garanciák. A Szövetségi Köztársaságot teljesen lefegyverezték, megszállták, bizonytalanság es fenyegető konfliktusok vették körül. A kis országoknak is. az olyanoknak, mint a Szövetségi Köz társaság, a lehetőséghez képest szintén szükségük van védekezési lehetőségre. Ennek a szük-ségszerűségnek engedelmeskedett a Német Demokratikus Köztársaság is.

ön, rmniiszterelnök úr, ezután a hadifoglyokról beszólt. Szeretném felhívná figyelmét arra, hogy tegnapi felszólalósomban a „hadifogoly“- Szó egyáltalában nem fordult elő. Szándékosan kerültem ezt a szót. Ha figyelmesebben megvizsgálja az általam mondottakat, megállapíthatja, hogy Inkább valamennyi „visszatartott’* személyről beszéltem, ön „háborús bűnösökről“ és a szovjet bíróságok ítéleteiről beszélt. Hasonló az eset az Egyesült Államokkal, Nagy- Britanniával és Franciaországgal való viszonyunkban is. Ott azpnban megértették. hogy azok az ítéletek, amelyeket a háború utáni időszakban ezen országokban a bíróságok hoztak, nem voltak mentesek az indulati élményektől, annak az időnek a légkörétől, hogy a tanuk is ennek hatása alatt álltak: hogy annak az időnek az egész légköre nem volt alkalmas olyan ítélethozatalra, mintha az ítéletet az egész tényanyag nyugodt megvizsgálása után hozták volna. Ebből levonták a következtetéseket és majdnem valamennyi elítélt büntetésének hátralévő idejét kegyeim) úton csökkentettél»;.

Miniszterelnök úr, ön talán tudja, hogy a londoni Times azt írta, ezeken a tárgyalásokon mi mindketten bizonyos fokig az egykori heroldok szerepében lépünk fel, mindegyikünk fennhangon hívja fel a

másik figyelmét azokra a hibákra, amelyeket szeretne a másiknál kiküszöbölni. Úgy gondolom, hogy nem volna szabad ilyen szerepben fellépnünk hanem teljes őszinteséggel ígye keanünk kell a valóság nyugodt megítélése után megegyezést elérni. Igaz, hogy a német csapatok nyomultak be Oroszországba. Igaz, hogy sok rossz történt. Azonban az is igaz, hogy az orosz seregek, azután, védekezve — ezt feltétlenül elismerem, — Németországba jöttek és hogy akkor Németországban a háború alatt sok szörnyű dolog történt. Úgy gondolom, hogy ha kapcsolataink új szakaszába akarunk lépni — és ez a mi kontoly kívánságunk, — akkor nem szabad. túl messzire néznünk a múltba, mert úgy csak akadályokat gördítünk magunk elé. Az időszak kezdetének előfeltétele a lélektani megtisztulás is.

Bátorkodom még, miniszterelnök úr, utalni tegnapi beszédemnek egynéhány olyan mondatára is, ahol azt mondtam, hogy a német nép politikai megújhodása közben szerencsétlenségére olyan nemzetközi helyzetibe került, amelyet a négy nagyhatalom közötti nézeteltérések jellemeznek:. Kérem önt, vegye figyelembe, hogy nehézség eúnk jelentős része azzal magyarázható, hogy a négy győztes hatalom a politikai fejlődés során nézeteltérésbe került egymással. Feltételezem, hogy tegnap eléggé világosan és érthetően megmondtam, hogy mi is elengedhetetlennek tartjuk az európai biztonsági rendszer megtelemté- sét és mi is minden tőlünk telhetőt elkövetünk egy olyan rendszer megteremtése érdekében. amely minden országnak biztonságot nyújt és valóban megakadályozza a háborút.

Amennyiben ön megengedi, most átadom a 6zót von Brentano szövetségi külügyminiszter úrnak.

Von Brentano külügyminiszter nyilatkozata

Miniszterelnök úr, uraim!

Engedjék meg, hogy néhány megjegyzéssel kiegészítsem, a szövetségi kancellár úr nyilatkozatát. ön, Bulganyin úr, mai beszédének elején azt mondta, hogy sem az előzetes jegyzékváltásokban, sem a szövetségi kancellár úr tegnapi nyilatkozatában nem volt szó a népeink közötti kapcsolatok valamennyiünk által óhajtott normalizálásának előzetes feltételeiről Én kiemelném ezt a tételt é3 ebből kiindulva szeretném kezdeni beszédemet. Befejezésül ön, Bulganyin úr, azt kérdezte, hogyan szándékozik válaszolni a német szövetségi kormány az ön által feltett kérdésekre, a diplomáciai, gazdasági és kulturális kapcsolatok helyreállításának vagy megteremtésének kérdéseire. Engedje meg, hogy nyíltan megmondjam önnek, Bulga- nyún ÜK, befűt a tárgyalásokon

nem állna szemben őszinte partnerekkel — ilyen partnereket ön nem kíván és md nem is akarunk ilyen partnerek lenni, — ha úgy vélekedhetnénk, vagy úgy vélekednénk, hogy a népeink közötti kapcsolatok normalizálása olyan helyzeten alapulhat, amely már önmagában nem normális. Ez az ok indította a szövetségi kancellár urat aria, hogy nyilatkozatában ugyanazt a két kérdést érintse, amelyről Bulganyin úr, ön is beszólt ma.

Engedjék meg, hogy biztosítsam önöket: az asztalnak ezen az oldalán egész biztosan egyetlen olyan ember sincs, aki ne lett volna mélyen megdöbbenve, amikor önök azokra a szörnyűségekre emlékeztettek, amelyeket az orosz nép a legutóbbi háborúban átélt. Es azt is h így jók ét, hogy a sok eaar német sorsának kiderítésére irányuló törekvésünkben nincs semmi azonosulás a bűntettekkel és nincs s^^yni hamis szolidaritás a bűnösökkel. Kérem önöket, értsék meg, hogy Németországban spk millió ember, anyák és apák, gyermekek és feleségek vannak, akik ma sem tudnak legközelebbi rokonaik sorsáról és kérem önöket, értsék meg, családok ezrei meg ezrei vannak, akik tudják, hogy legközelebbi rokonaikat itt. Orosz, országban tartják vissza. Nem a mi feladatunk, nem is volna jogunk, ró, hogy az ügy lényegének megvizsgálása nélkül elvessük az önök bíróságainak ítéleteit. De a szövetségi kancellár úr tegnap azt mondotta és ma is megismételte, s én szintén szeretném ismét komolyan és szenvedélyesen hangsúlyozni, hogy itt emberiességi problémáról van szó, ennek megoldására kérjük

önöket, ön azt mondotta, miniszterelnök úr, hogy a Szovjetunió nem felejtheti ed az ebben a háborútön elkövetett bűntetteket. Nem követeljük és nem várjuk ezt és hozzá szeretném tenni, hagy mi, németek sem akarnánk elfeledkezni róluk. Ez gyáva és hazúg álláspont volna De megértve az önök szavaiból kicsendülő fájdalmat, annál inkább feljogosítva érzem magam, hogy ismét e kérdés humánus oldalát érintsem és azt mondjam önöknek, hogy a népetek közötti kapcsolatok jelente® rendezése számunkra nagy nehézségekbe ütközik, ha nem oldódnak meg az ezeket az embereket érintő kérdések, ha nem segítenék nekünk kideríteni sok ezer olyan német sorsát, akinek tartózkodási helye ismeretes és sok százezer olyan német sorsát, aki nyomtalanul eltűnt.

Ugyanez vonatkozik miniszterelnök úr, uraim, a német nép újraegyesítésének kérdésére. Szeretném hangsúlyozni, hogy szükségesnek tartjuk kt nyütain és becsületesen kijelenteni, hogy alaptalan volna, ha Németország megosztottságából indulva ki a népeink közötti politikai kapcsolatok megteremtése és az olyan egész Európára szóló kollektív biztonsági rendszer megteremtése, amely minden részvevőjének biztonságához hatékony garanciát nyújt és amelyet mi kívánunk és minden szakaszon támogatunk. Véleményünk szerint az ilyen biztonsági rendszer egészségtelen volna és

nem csökkentené a vsadéiyt, hanem inkább fokozna azt.

ön mi ndszbereteöik úr, annak a reményének adott kifejezést, hogy a németek (körülbelül így mondotta) közös nyelvet találhatnának, hogy leküzdjék a nehézségeket, mert elsősorban a német nép feladata megtalálni a megoldást. A mi kívánságunk, amelyről stt önöknek beszélteik és «melyet épp ilyen komolyan és épp ilyen állhatatoson kifejeztünk és tó fogunk fejezni a másik három hatalomnak is, — amelyek, Bulganyin úr, az on véleménye szerint ús felelősek Németország egysegének helyreállításáért — a‘következő: adjanak a németeknek lehetőséget, hogy közös nyelven beszélhessenek és kifejthessék közös törekvésüket. Ehhez nincs szükség sem a Német Szövetségi Köztársaságra, sem a Német DemakratóScu* Köztársaságra, ehhez csalt az egész német nép szava szükséges. — Van-e jobb és szilárdabb alap, olyan alap,-amely több bizalmat ébreszthetne, teremthetni' és tarthatna fenn, mint a demokratikus döntés, amely a valóban demokratikus Németország megalakulására vezetne?

Ön, miniszterelnök űr, helyesen elutasította az ere politikát. A szövetségi kancellár úr erre már válaszolt és én csak arra szeretnék korlátozódni, hogy nálunk necn akad oly arcátlan, vagy oetobt, aki követelné az erőpolitikát, vagy még inkább az arőpolitika folytatását Úgy tűnik, s az ön

aajat »savaiból iu azt értettem mteiaztereteök úr, hogy önök az alapvető kérdésben egyetértenek velünk, vagyis abban hogy nem lehet szó igazi es tartós rendről, ha azt nem biz toetttj-a mindent átfogó kollektiv biztonsági rendszer. Mi köteleseik vagyunk ilyen biztonságot biztosítani a német nép ama részének, amely a szövetségi köztársaságban él és az a célunk, hogy a német nép e részéi bekapcsoljuk egy olyan igazi biztonsági rendszerbe, amely minden résztvevőjének közvetlen garanciát nyújt arra, hogy békében és biztonság bon élhet, ön, miniszterelnök úr, körülbelül ezeket mondta nem akadhatnak érvek arra. hogy a népetek közötti kapcsolatok normalizálását halogassuk. Én feltétlenül asatla kozom önhöz, de kérem önt, hiigyje el *e meggyőződésem, hogy ön is ugyanígy érzi, hogy a népeink közötti kapcsolatok rx-iín-aiizálása nem lehet mechanikus eljárás, hogy olyan határozat, amely úgynevezett normalizálást nem namfek* alapon építene fei, minden őszinteeégot nélkülöző és rossz terme. Éppen ezért, ismétlem, a szövetségi kancellár úr nem állított semmiféle előzetes feltételt, csak amellett foglalt állást. hogy mindkét, fél, ha normalizálást «'kar, vesse latba minden erejét, szabadítsa meg a világot az emberi lélek leg bensőbb részeiben e normalizálást gátló nyomasztó érzése tői mind lélektani mind erkölcsi vonatkozásban

ÍV. Sz, Hruscsov elvtárs felszólalása

Szeretnék néhány megjegyzést tenni Adenauer, szövetségi kancellár, úr és von Brentano kü'.ügyrrMTMszter úr felszólalásaival kapcsolatban. — A kancellár úr felszólal ásabar. azt mondotta, hogy a szovjet csapa-tok. amikor Németország területén előrenyomultak, szintén elkövettek bűntetteket. Ezt kategorikusan tagadjuk. — A szovjet csapatok, amelyek kiűzték szovjet területről a rablóival, azért üldözték őket. mert nem adták meg magukat. Ha csapataink nem vették volna őket üldözőbe, az ellenség összeszedte volna magát és újabb támadást indítottak volna. A szovjet csapatok ezért nem állhatták meg félúton, el kellett érniük céljukat — az ellenség szétzúzását.

Amikor a szovjet harcosok a német fasiszták által rájuk kenyszeritett háborút folytattak, és pusztították az ellenséget, népükkel szemben fennálló szent kötelességüket teljesítették, vérüket hullatták. Vajon ez bűntett? Ha valamilyen csapatok Németországra támadnának és a német csapatok védelemből átmérni ének támadásba, vajon lehetne-e ezt bűntettnek nevezni?

Ez a nép szent kötelessége.

Úgy vélem ezért, hogy _ itt s szovjet csapatokat sértő kifejezés hangzott el. Ez késztetett arra, hogy első megjegyzésemet megtegyem.

A kancellár úr és t külügyit! imisrater úr felszólalásaikban azt mondották, hogy sók család semmit sem tud hozzátartozóiról, Mi rae&mtjük. eaekneip a családoknak — apáknak, anyáknak, gyermekeknek, ét felesége ksnék — érzéseit. De legyenek bátrak és nevezzék meg a« igaz: vétkeseket. Ki a vétkes abban, hogy sok családfenntartó es hozzátartozó nem tért wet;*» csaladjához? Hitler és bandája oko»t0 ezeket a csapásokat Sok német elpusztult, de még több szovjet ember pusztult el. Ké? kell nekünk bejelentenünk ige nyeteket?

Egyes olasz államférfiak — a Szovjetunió soha nem lépett fel Olaszország ellen — igényeket jelentenek be nálunk azzal. hogy nem tért vissza sek olyan olasz katona, aki a német fasisztáikká: együtt harcolt ellenünk. Hol vannak a katonáink? — kérdezik. Szovjet főt dán vannak — eltemetve.

Nem mi kezatük a háborút, ezért nem a mi vétkünk, hogy sokan nem tértek vissza családjukhoz.

Az embermilliók pusztulás, legyen figyelmeztetés, hogy ért ne ismétlődjék meg a jövőben. Ha valaki a jövőben megkísérli megismételni azt. amit Hüter megkísérelt, ez a kísérlet ugyanazzal, vagy talán még többel végződik.

Szeretném, ha „ Német Szövetségi Köztársaságot képviselő uruk helyesen értenének engem. Nyugodt légkörben, nyíltan é« őszintén kell megtárgyalnunk a kérdéseket. A tárgyalások során nem haragból, még kevésbé bosszúvágyból kell kiindulnunk. A harag és a bosszúvágy rossz tanácsadó és sohasem vezet helyes megoldáshoz Ezt meg kell ér- 1 fenünk. Mi teiroéuzatesen nem

meríthetjük teljes feledésbe art, ami történt, de a kérdések megoldásánál mtedénekelő« nem a múltból, hanem a jövő bői. kel! kiindulni, a jövő peoig azt követeli tőlünk, hogy jo, baráti viszonyt teremtsünk a szovjet es a német nép közöl:

Hegyen saabad foglalkoznom meg Németország újraegyesítésének itt értetett kérdésével. Belátjuk, mennyire fontos ez a kérdés a német nép szempont,jábói. Nekünk azon ban mást is be kell látnunk Becsületesen és gerincesein figyelmeztettük a német felet, hegy a párizsi egyezmények, vaiamlüit a Német Szövetségi Közti, csajágnak „ NATO-ba való belépése elvágja e kér de« 'egközeiebbi jövőben való meg- oldásának útját. Legyünk nyíltak: nem mehetünk bele »kérdés megoldását« olyan síkor., amilyenben önök akarják meg o’.dand.

Németország újraegyesítéséről most úgy beszélnék, hogy az újraegyesített Németország mák be keil lépnie a NATO-ba. jóllehet a NATO a Szovjetunió és a népi demokratikus országok eilen irányul. Az edd' • gi események mind ezt igazolták. Igazolta ezt, hogy amikor mi lei jelente’?! ük, hogy be akarunk lépni a NATO-ba, megtagadták, méghozzá azért, mert ez a tömb a Szovjetunió éu'a népi aemokratikus országok allen létesült. Ha ellenünk irá nyúló szervezetet alakítanak, akkor nekünk, államférfiak - nak. mindent meg kell tennünk, hogy az miinél gyengébb ne pedig erősebb legyen. Er jc.gos óhaj. Ha a Német Sző(Folytatás « 2 oiáaUmJ 2