Dunántúli Napló, 1955. augusztus (12. évfolyam, 181-203. szám)

1955-08-23 / 197. szám

mÁsmnsmÁsMtERTZfikTEma DUNÁNTÚLI NAPLÓ A MAI SZAMBÁN; N. Ss. Hruscsov eJvtáxs Bukarestbe érkezett (2l a) — Adjunk kimerítő választ a dolgozó parasztok kérdéseire <3. o.) — Uj technikai eljárásokkal olcsóbbá, könnyebbé tesszük a tarmeéfet (3. a) — A pécsi vidám vásár árn- tombelájázsak nyeremény He té .ja (A o.) — 07# hektó aimabor (4. a) J XII. ÉVFOLYAM, 197. SZÁM ‘íi:;,,a I ARA: SO FILLER AN AK KEDD, 13-55 AÜGÜS3TO3 23 a me9Y^|;^«^fsj;íio,t*ú3 n véres és fal lilpzíi egyit! ineiiltei angaszlas INI a kiváló propagandistákat A Baranya Megyei Párt-Véfrrehajtóbfzottság augusztus 9-i ülésén többek között az alább* határozatot hozta: Az MBP Baranya Megyei Part-Végrehajtóbisottsága az 1954 55-ös pártoktatási évben végzett kiváló propagandista munká­jáért dicséretben részesíti Topor Lajos elvtársat, az illocskai Kendergyár igazgatóját, Kloffer Pál elvtársat, a sellyei párt- bizottság instruktorát, Szita Józseíné elvtársat, a töttösi párt- alapszervezet titkárát, Balázs Adorján elvtársat, a szentlőrinci gépállomás párttitkárát, Grünhut Alfréd elvtársat, a péesváradl járás! pártbizottság propagandistáját. Jakabos Ibolya elvtársnőt, a szigetvári pártszervezet propagandistáját, Bodonyi János elv­társat, a kaposszekcsői általános iskola igazgatóját, Horváth István elvtársat, a siklósi tanács elnökét. Sárvári Ádám elv­társat, a Béta-aknai pártszervezet tagját. Vukicsevics Géza elv- tarsat, a komlói Feltáró Vállalat párttitkárát, Kiss Gyula elv- tarsat, a Komlói I-es üzem propagandistáját, ifj. Szabó János eivtársat. a vájáriskola nevelőjét, Bánó József elvtársat, István- akna vájárját, Erdőd! Gyula elvtársat, a Pécsi Bőrgyár alap­szervezeti párttitkárát, Garamvölgyi Miklós eivtársat, a Posta igazgatóját, Krón Kelemen elvtársat, az Erdőgazdaság propa­gandistáját, Pilisvárj Károly elvtársat, a Pécsi Porcelángyár pártbizottsági titkárát. Győző Jenő eivtársat, Béke-akna párt­titkárát. Kiss Istvánná eivtársat, a pécsi budai II. pártszerve­zet propagandistáját, Bujdosó László eivtársat, a pécsi Voro- silov úti általános iskola igazgatóját. Asztalos Ferenc elvtár­sat, a pécsi városi tanács elnökhelyettesét. Kérjük, hogy az 1955/56-os oktatási évben is sikeresen ok­tassák és neveljék párttagjainkat, tazjelöltjelnket és a párt- oktatásba bevont pártonkívüli hallgatókat, pártunk egységének további erősödése, népünk jólétének növelése és a szocializ­mus építése érdekében. AZ MDP BARANYA MEGYEI PART-VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA. A hányászőrség első napján Alkotmányunk ünnepét nagyszerű termelési győzelem­mel ünnepelték a Pécsi Szén- bányászati Tröszt bányászai. Az augusztus 20-ig vállalt 3880 tonnával szemben 3882 tonna szenet adtak terven íe- ÍUÍ július 1-tól. A tröszt dolgozói tegnap az aknákon ünnepélyes J-opgyű léseken elhatározták, bogy a bányásznapig ,.Bányász örség“-et tartanak és újabb W0 tonna szenet adnak évi 'tervükön felül. Noha még az első műszakon nem születtek olyan eredmények, mint az ünnep előtti műszakon, mégis többen bizonyságot tettek ar- rol, hogy nem engedtek a munkalendületből. A Pécsi Szénbányászati Tröszt első frontbrigádja — Gál János csapata — első volt az alkot­mányi versenyben is s most az első műszakon is bebizo­nyította azt, hogy ünnep utáin is lehet nagyszerű munkáit vé­gezni. A csapat az előírt 63 csille szén helyett 82-őt kül­dött felszínre. Petőfi-aknán is születtek jó eredmények a tegnap délelőtti műszakon. Kraff János vájár, Kopa Lajos DlSZ-brigádjának tagja az előírt 8,18 köbméter helyett 12,6 köbméter szenet réseit ki s így tervét 147,5 szá­zalékra teljesítette. Naprót-napra kell a tervet teljesíteni ..EZ A KOMLÓI VIR­TUS!" —. ezzel a címmel je- meg a „Komlói kis kakas“ — a szénbányászati tröszt versenyhíradójának — legutóbbi száma. Valóban az Mkotmány-dekád utolsó nap­lók eredményei a legfénye­sebb bizonyítékai annak, hogy a komlói bányászok milyen atartalan lelkesedéssel, oda- todnak küzdeni ter­vük. vállalásuk teljesítéséért. , v.®rsenyhíradó beszámol ? ~z ^örményeikről. A Komlói Szénbányászati Tröszt pénteken 147.5 százalékra tel­jesítette tervét s ezzel meg­szüntette minden korábbi adósságát. Az üzemek közül gjfi-ekml?* « a m-»s • ás. Máza 159,6 százalékos í^toényt ért el. Az ünnepi héi *'k hösei k5zött Kossuth- 25**» Szebényi József, noí Rif2 JÓS5ef’ r,eresdl Já* Béta-aknán Vörös János, ^l / enrlk/ VetTÓ Mihály, Mázán Bay«rAjSn«xIStVán’ talnak Ezelr a brigádok vét«! nélkül 150 százalék fÍl £* teljesítették gf B nagyszerű eredménvek ^s^balJ7onb* elfelejtem, hogy a komlói bá­nyászok fogadalma — S7 hogy az alkotmány ünnepé’ nek és az V. Magyar Bá­nyásznapnak a tiszteletére >000 tonna szenet termelnek terven felül — nem csupán erre az egy napra szól. Mert bár a komlói bányászok kez­deményezésére indult az or­szág bányászai között a bá­nyásznapot köszöntő munka­verseny s ezen belül az au- gusztus 22-től szeptember 4-ig tartó „bányász őrség“ — a bányász őrség első napjának délelőttös harmadában éppen a komlói bányászok — a bé­talak és a nagymányokíak ki­vételével — nem váltották valóra ígéretüket elmaradtak a tervteljesítéssel. Az igazi bányászvirtus nem ezt jelenti. Komló bányászai­nak, akik most kapták meg a Minisztertanács ér a SZOT vándórzászlaját, kell elsősor­ban megmutatni, hogyan kell a tervet egyenletesen, napról napra teliesíteni, h"ívvan kell a vállalás megvalósításáért következetesen harcolni. A Béta-aknai bányászok, akika délelőttös tervüket 142,1, a nagymányokíak akik 114.2 százalékra teljesítették, pél­dát mutattak a tröszt többi üzemének is. Most arra van szükség, hogy hozzátok ha­sonlóan elsősorban Kossuth- bámya bányászai mutassák meg, hogy a délelőttös har­mad dolgozóinak gyenge ered­ményeihez hasonló eredmé­nyek nem fordulnak többet fopicrv q >> Am rá <57 vetkező napjaiban ők is be­bizonyítják: az adott szavuk volósággá válik, az alkot­mány-ünnepinél is szebb eredményekkel köszöntik a bányásznapot, Nemcsak a Vidám Vásár, a fellobogózott házak tették ün­nepélyessé, emlékezetessé alkotmányunk ünnepét, hanem mun­kás-paraszt találkozók is. Megyénk több üzemébe látogattak el termelőszövetkezeti dolgozó parasztok s ugyanakkor több patronáló üzemet, azok dolgozóit hívták meg vidéki ünnepé­Keszüi vendégek a Pécsi Közlekedési Vállalatnál RT icsimy a Közlekedési *-*• Vállalat kultúrterme, de szép. Szép különösen olyan­kor, mikor nemcsak az egy­más mellé rakott székek ha­nem a közös ünnep hangu­lata, az elvtársi együvétarto- zás, valóságos testvéri érzés hozzák közel egymáshoz a bennlévőket. Augusztus 19-én este így volt. Vagy 100 közlekedési dolgozó és 30 keszüi dolgozó paraszt figyelte, tapsolta a műsort és utána egy asztal­nál, harmónikaszóra vigadt fa­lusi és városi — vendég és vendéglátó. Még a műsor is közös volt. A közlekedésiek egyik büsz­kesége, a dalárda lépett szín­padra, operarészletendrei. az­tán keszüi bácsika szavalt — Csernus Kálmán a neve, pék­mester. — Aztán megint a dalárda következett, majd fia­tal keszüi leányok pörögtek, hajladoztak a reflektorfény­ben .. í Közös műsor, közös ünnep. Természetesen nemcsak a mű­sor hozta közel egymáshoz az embereket itt. Régi barátság ez már. Azóta tart, mióta a ké­szülék felkérték a vállalatot, hogy patronálja az iskolát. Nem telt sok idő azóta el, és a közlekedésiek már jónéhány- szor kikocsikáztak Kesgübe, rendberafcják az iskolát (az ünnep után, hétfőn is dolgo­zott kinn egy brigád), a ke- szüiek pedig vagy harmadszor jönnek be Pécsre ünnepelni, táncolni, vigadni. És milyen szépen táncolnak! Száll a zene és az imént még népi táncot lejtő keszüi kis­lány már tangódallamra lép­ked — eey kalauz vagy sze llő vezetésével. A többi vendég­nek ic akad táncosa, csak úgy adják őket kézről kézre. . A terem szélén ülő édes­anyák pedig gyönyörködnek lányaikban. Szemükbe húzótt kendőjük alól ki-kimosolyog- nak ... Gondolják: szépein ün­nepel ez a mai fiatalság. lyekrt. Akik a hosszá hétköznapokon vállvetve dolgoznak a közős célért, most együtt ünnepeltek, együtt ürítették poharaikat szép életünkre, annak alapjára, a munkások és dolgozó parasztok megbonthatatlan szövetségéra. „Gazdagodunk, minden módosabbak Issünk" A pécsi Helyőrségi Tiszti Klub meghívására Alkotmá­nyunk ünnepét városunkban töltötték a rózsafai Közös út és a magyarteleid Cerő Ernő Termelőszövetkezetek elnökéi és munkában kitűnt tagjai. A tiszti klubban találkoztak a helyőrség kiváló tisztjeivel, Peti Sándorral, Kincses Jó­zseffel és a többiekkel, akik kiváló munkájukkal érdemel­ték ki részvételűket a talál­kozón. Volt mit mesélni a vendé­geknek. A repülő-bemutatón, városnézés közben, Vidám Vá­sáron és tiszti klubban a kö­zös munkáról, a bő termésről folyt a szó. A rózsafái csoport elnöke, S. Háttá József nagy­szerű dolgokat mesélt Kincses tiszt elvtársnak. — Üdülőt szeretnénk építeni „Feledhetetlenül szép volt“ Nagy öröm volt pénteken a csányoszrói Uj Március ter­melőszövetkezetben. Harminc- nyolc termelőszövetkezeti tag ült az autóbuszba és indult háztűznézőbe Budapestre, az ÉM. Gépesítő Tröszthöz. Ott Családi est a szerárugyárban A Mezőgazdasági Szeráru- gyár kapuja előtt 19-én este népes teherautó állt meg. A magyarsarlóst termelőszövet­kezet öt élenjáróját és veze­tőjét hozta az autó az ünne­pélyre. A szerárugyár már évek óta patronálja ezt a szövetkezetét, s most hason­lóan mint tavaly, vendégség­be hívták a szövetkezet leg­jobbjait. A vendégek először megte­kintették az üzemet, meg­nézték, hcl készülnek a lán­cok, a lószerszámveretek, azok az eszközök, melyekre nagy szükség van a mező­gazdaságban. Műsoros családi est következett ezután, ahol kiadós vacsorával vendégel­ték meg a szer árugyáriak a sarlóst tsz-ből érkezett ven­dégeket. Vacsora után meg­szólalt a zene s a vendégek együtt táncoltak a vasasokkal egészen éjfélig. Éjfél után visszafelé indult a teher­autó ... aztán mindent alaposan szem­ügyre vettek, elbeszélgettek a tröszt dolgozóival eredmé­nyeikről, munkájukról és au­gusztus 2C-án az Engels-téri szabadtéri színpadon, majd pe­dig a tröszt lágymányosi tele­pén mutatták be nagy sikerrel az ormánysági lakodalmast. — Jól éreztük masunkat — meséli Sólyom elvtárs, a ter­melőszövetkezet párttitkára. — Voltunk az állalkertben, a Népstadionban, láttuk a Bn. Vasas—Honvéd mérkőzést Is. Hazafelé benéztünk Sztálin- városba, hogy dolgozóink a sa­ját szemükkel is láthassák: nem haszon tál anságra költi ál­lamunk a pénzt. — Feledhetetlenül szép veit! — foglalja össze élményeit Berta Ilona, a termelőszövet­kezet könyvelője. — Nagy sikerünk volt. a Balaton mellett. Nem vágy ez, jövőre meg is építjük. Kruzsicz Pál azt is elmondta* amit az elnök elhallgatott. — Autót vesz jövőre, arra reltosgatja a százasokat. A GerS Ernő csoport tag­jait Bácsai Lajos, a tiszti is­kola növendéke és Petróczy István tiszt elvtárs kérdezget­ték. De nem nagyon kellett kérdezni Tolnai Ferencet, Glá- vics Györgyöt és Dékény Jó­zsefnél. Beszéltek ők maguktól is. Hiszen azért jöttek, hogy elmondják fiaiknak, katonák­nak és tiszteknek, hogy élnek, hogyan gyarapodnak a cso­portban. — Olyan szép az a 12 új ház, amit a tagok építettek, öröm ránézni — dicsekedett Glávics bácsi. — Hiába, gazdagodunk, minden nap módosabbak le- szűrik. „Jöjjetek hozzánk az arató-bálra“ A Scpiana Gépgyárba tíz vendég érkezett 22-á.B reggel, az öcsére! i termelőszövetkezet­ből. A szövetkezet tagjai már régóta kíváncsian várták ezt az álltaimat, meg akarták te­kinteni az üzemet, mindenkit érdekelt, hol készülnek azok a gépek, melyeket a dolgozó pa. rasziok használnak. Az üzem- látogatás után a főmérnök, párttitkár még egy üzemi dol­gozó kíséretében a vendégek meglátogatták a Vidám Vásárt. Délben már terített asztál várta a vendégeket a Náűor- száUóban. Nagyon jól érezték magukat a vendégek, kitűnik ez abból is, hogy az ócsaraiak azzal váltak el, hogy megíiivíák a Sopiar-a Gépgyár dolgozóit a hamarosan megrendezendő arató-bálra. Színek, Qo-ndölalat/tMáíkazája A virágdíszei, fehérterítős asztalon •GH ott volt az új kenyér. Barna hé­jával, fehér belével szinte mosolygott. A hosszú asztal mellett vagy hetvenen ültek. A Pécsi Bőrgyár dolgozói, meg a görcsönyi Augusztus 20 Tsz tagjai. Előttük megcsillant a borral telt,pohár. Hódosi Ádám bácsi, a tsz legöregebb dolgozója ebéd közben felállt és köszön­tőt mondott. Igazi pehárköszöntőt. — öreg vagyok már — kezdte, — de még soha nem voltam Így a páros­ban ... Vendégformán. Csak utcáról ismertem a városiakat. Eddig. Mert most már úgv gondolom, ha azt mond­juk., „dolgozó", hát az éppenúgy jelenti a városi munkást, mint a falusi parasz­tot. Voltak nekünk már közös harcaink. Emlékszem ... Az idősebbek bóloaatva hallgatják. Ok valamennyien emlékeznek. .4 fiata­lok meg tág szemmel hallgatják az ősz- haju embert. Mikor befejezi, viharos távs helyesel, összecsendültek a poha­rak ... Király János bőrgyári dolgozó, aki­nek a mellét egy sor élmunkásjelvény díszíti, Kántor Józseffel kocint. Ok már kora reggel óta együtt vannak. Az Ünnepi Vásárt is együtt járták mag. Azt kérdezte Király János: — Hogy tetszik a vásárunk? — Vásáriak? — hökkent meg Kántor bácsi. — Tán a miénk nem is? — Az­után már mosolyogtak. — Nagy ünnep ez — mond ja el ko­molyodva Kántor József. — Az alkot­mányé is, az új kenyéré is.. Volt munka érte elég. De a csoportunknak is ma van a születésnapja meg neve- napja. Éppen öt esztendős ... A Mecsek fölött megmordul az ég és, behallatszik az ünneplő terembe. Ki­rály János arca megrándul, aggodalom­mal fordul új barátjához. —- Mondjad, nem árt ez a gaboná­nak? Ez a sok eső? Csöndes kis mosoly kíséri a választ. Volt esd már máskor is, a búsa az­ért búza marad ... Teszünk róla. Ott van, lásd, az új kenyér... —- az asztal közepén kövéredő kenyérre mutat, az­után gyorsan villan a szeme. — Tu­dod-e miért ünnep még ez a nap? Mert megismertelek téged Király János .... Erre újból koccintani kell. Jófaita mecseki borral. És két erős kéz egybe­fonódik. Naqy Gyula, a tsz elnöke azon szabó- dik Bérei igazgató előtt, hogy itt ilueh nagy traktamentumot csináltak nekik, pedig ők hoztak elemózsiát magukkal, akár két napra valót. — Vissza is viszik —* vágja rá Bér­ei elvtárs gyorsan. — Hogyan gondol­ták a mi vendéglátásunkat? Estére sem fárad az ünnepi kedv. Zi­vatar zúdul a városra, de a bőrgvárl kultúrotthon termeiben most kezdődik csak az ünneplés java. Piroskar szala­gos rendezők rajzanak, siető lányok tartanak az öltöző felé, karjukon jelme­zekkel. Egyik mellékteremben a gör- csijnyí lányokat öltöztetik a menyecs­kék, szép, színes, harangot népviseleti ruhába. Műsor kezdődik. Petróczki néninek aki egyéni gazda Görcsönyben, Ady Endre verse tetszik legjobban. A grófi szérűn..-. /. múlt szörnyű képe. Talán emlékezteti vala­mire, mert szemében a könny is meg­csillan. Csak akkor törli le, mikor már a másik verset hallja. Az új kenyér köszöntése... Nagyot sóhajt, mintha malomkő esne le a szívéről, sokráncu arcára mosoly fut. Nem kérdeztük tőle, hogy mit ünnepel ma? — de ezzel^ a könnyel, és ezzel a mosollyal megjelelt. Garzó elvtárs, a bőrgyári munkás- paraszt találkozó magrendezője, vacsora közben végre ráér, hogy leüljön. Llog- törli a homlokát. —- Sokfelé van ma ilyen találkozó -n mondja. — Pécsett a Porcelángyárban* Kokszmüveknél... nem is tudom még merre... De ugye ez is szép? Ez is jól sikerült? A zene már megszólalt, Györki József táncra kéri Bírónét, a tsz könyvelőjét. Nyomukban támbakezdenek mások is. Garzó elvtársnak elég ráfeledkezni ki­csit a kipirult, boldog arcokra és ekkor megnyugodhat: a munkás-paraszt talál­kozó nagyon jól sikerült. Valóban taiáU kozó volt. A szivek, gondolatok tnldh kozája. „Ritka búza, ritka árpa, ritka roee..^ ropog a csárdás.. — Ritka ember, aJd nem boldog — énekli vidáman tovább Király János, majd átöleli Kántor bér csit. — Sosem fogom elfelejteni ezt az augusztus 20-dt! Talán senki, aki ott vott, mert gyón szép nőtt. Valamennyien — txtro- siak és falusiak együtt — ünnep si­tiink. EÜTAKY MAJNA St

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom