Dunántúli Napló, 1955. augusztus (12. évfolyam, 181-203. szám)

1955-08-14 / 191. szám

1935 AUGUSZTUS 14

N A P L ö

J&ym vw&f a,£ O ff

pa^iLi^QTfeaaiaYía^iKt

Amikor a földesúr sokalta a baromfit

Pécs déli határán gyönyörű dombok között fekszik Nagyárpád. A felszabadulás előtt egyházi birtok volt. Ariéi, hogy a dolgozó parasztok élete itt sem legyen fenékig tejfel, a földbirtokos, a püspöki uradalom gondoskodott. — Maga az uradalom nem volt nagy: a pécsi püspöknek és káptalannak ennél sokkal fontosabb birtokai is voltak. A gazdálkodás, illetve a kizsákmányolás módszerei viszont itt is ugyanazok, mint a többi birtokon, mint általában mindenütt ebben az országban, ahol a föld papi kézen volt.

A gazdasági cselédek helyzetére élesen rávilágít például Pöttendi Ferenc és Cukor József esete. Mindkettőt a tehenészetben alkalmazták, mint kommenciós cselédeket.

Évi keresetük 16 mázsa gabona volt. Készpénzben körülbelül évi 200 pengőt kaptak. Ehhez csak 10 méter tűzifa, 20 kiló só, egy kát. hold kukoricaföld és 200 négyszögöl kert járult.

A többi kommenciós cseléd sorsa sem volt jobb. Szekeresék és Lukacsicsék hasonló él- bánásmódban részesültek. A püspöki uradalom ezenfelül néha tehéntartást is engedélyezett.

A részesaratók bérezése még ennél is rosszabb. Ezeknek holdanként 75 kilogramm gabona, egy kilogramm szalonna és kevés burgonya járt. A püspöki uradalom nem is kapott helybeli aratórríunkást. A távoli Zalából volt kénytelen embereket hozatni. Ezek is csak azért jöttek, mert a helyzet náluk még rosszabb volt.

Botrányosak voltak a lakás- viszonyok. Egy konyhán 4 család főzött. A sokgyermekes lAikacsicsék például nyolcán, kilencen szorongtak egy kicsiny egyablakos odúban, amely sötét, nyirkos és levegőtlen volt.

Szekeresék és a többiek szintén alig fértek meg gyermekeikkel a szűk kis szobában A járandóságok körül gyakran voltak viták. Az uradalom

nem mindig adta meg pontosan azt, ami a kommenciós- nak járt. A püspök például még ma is tartozik (1943 ótail Baronek János bognárnak 8 méter tűzifával.

Nagyárpódon a kulturális viszonyok megfeleltek a papi birtokon megszokott általános szintnek. A földbirtokosok tudatlanságban tartották a népet, hogy jobban kihasználhassanak minden munkaerőt és elejét vegyék a tiltakozásnak. Nagyárpádon is ezt a bevált „kultúrpolitikát’1 követték. Jellemző a papi birtokokon uralkodó lelki terrorra, hogy mint mindenütt, Nagyárpádon is élesen figyelték a cselédeket, főleg választások idején. Szá- montartották, ki hogyan szavazott. Aki nem a földesúr után igazodott, mint Baronek János uradalmi bognár és még egy páran, mihamar kárát vallotta „merész” magatartásának. Még arra is ügyeltek, hogy ki milyen sajtót olvas. A Friss Újság akkoriban nagyon népszerű és elterjedt volt. A „vékony- pénzűek", gazdasági cselédek, napszámosok a Friss Újságot járatták, mert ez volt a legolcsóbb. A nagy ár pád i cselédek zöme is ezt a lapot járatta. Ez persze szemet szúrt az uradalomnak. A püspökföldesúr a cselédeket még a Friss Újságtól is féltette, pedig ez a lap ugyancsak nem hirdetett forradalmi eszméket!

A nagyárpádi kisisten egv Barics nevű egyén volt.

Barics, hogy gazdái elismerését kiérdemelje, kimondott terrorurahnat honosított me(j a faluban. A cselédekkel durván bánt, szidalmazta, megalázta őket, sőt a tettle- gességtől sem riadt vissza.

Nyugodtan és háborítatlanul tehette: erős szövetségesei voltak. A csendőrszuronyra, a csendőrhatalomra támaszkodott.

Ahogy gazdáinál besúgó szolgálatot teljesített, a csendőröket is pontosan tájékoztatta mindenről, ami a Horthy-prí- békeket érdekelte. Résztvett a hírhedt csendőrmulatozásokon

is. ahol a jókedv nem egyszer oly magasra hágott, hogy a duhaj kodók az ablakokon közlekedtek ki és be.

A csendőrszurony támogatta papi uradalom „gyönyöreit” különösen Baronek János uradalmi bognárnak volt alkalma élvezni. Tudtak róla, hogy a népet felszabadító vörös hadsereget várja. Valaki feljelentette. Éjnek idején betörtek hát hozzá a Horthy-kato- nák. Vezetőjük egy Hudacsek nevezetű őrmester volt. Agy- ba-főbe verette a túlerővel szemben védtelen Baroneket, aki félholtan terült el a padlón. Baronek az aljas támadás után, alighogy lábra tudott állni, kénytelen volt elmenekülni, és bujkálni egészen a felszabadulásig.

Nagyárpádot néha a püspök- földesúr is megtisztelte látogatásával. A cselédekkel nem érintkezett személyesen. Utasításait az uradalom emberei közölték a néppef. A cselédasszonyoktól viszont feltétlen megkívánta a főpapnak kijáró kézcsókot. Fürge szemével mindent megfigyelt, mindent észrevett. Ha valami nem tetszett, rögtön szóvátette. Egyik látogatása alkalmával feltűnt neki, hogy az uradalom cselédei néhány baromfit tartanak.

— Minek ez a sok aprójószág itt — jegyezte meg. — Ezt mind az uradalom elesésével hizlalják! Az ilyesmit nem szabad eltűrni!

A csendőrszurony-vódte főpapi és földesúri társadalom ma már Nagyárpádon la a múlté. Az elmúlt tíz esztendő alatt a község dolgozói jól dolgoztak, termelőszövetkezetet lé tesítettek, amely az utóbbi hónapokban ismét 11 taggal gyarapodott.

Hiába járnak hát Pécsről Nagyárpádra ismeretlen íeke- teruhás „agitátorok", a nagy- árpádiak még nem felejtették el a c3elédsort, emlékeznek a múlt és nem kívánják azt vissza.

WIMMER IMRE egyetemi könyvtáros.

1950-ben még ■*- vájár voltam András-aknán. Akkor küldött ide a párt.. Feladatul azt kaptam: vissza kell szerezni a bólyi sajt becsületét. Nem ismertem a tejipart, de most már beletanultam, — mondja el élettörténetét Lakatos József elvtárs üzemvezető, és közben bejárjuk az üzem minden zegét-zúgát. Mindenütt készséggel magyaráz.

— Ennek a pasz- tőrgépnek nyolcszáz- liter volt a teljesítménye — mutat egy ragyogóan tiszta gépre az előcsarnokban. — Szitás Ferenc főművezető egy kis módosítással 2400-ra növelte a teljesítményét. Ezt a teljesen beépített fölözőgépet pedig a Csehszlovák Köztársaságból kaptuk. 300 litert fölöz óránként.

Benyitunk a trappista üzembe.

Ketten dolgoznak

itt jelenleg: Nemes Antalné és Kis Tóth Imre. A hosszú asztalon bádogdobozokban sorakozik a ma gyártott sajt. Az üzemvezető felemel egy ilyen bádogdobozt és kiveszi belőle a hófehér, friss sajtot.

— Te csináltad? — kérdi Kis Tóth Imrétől.

— Én! — húzza

a mellét a harmadéi es technikumi mnuló.

— Jól van. Jól csináltad.

Innen a roquefort üzembe megyünk, ahol nyolc-kilenc ezer liter tejet dolgoznak fel naponta. Hatalmas kádak, hűtőgépek, tejeskannák. Az egyik kád fölött Süss János roquefort mester hajladozik. Nagy, lyukacsos l á- doglapátjával dió- nagyságura zúzza az aludt-tejet. Hatvanöt éves, de még most is olyan fürge, hogy sok

fiatalt lepipál a írem kában.

— Tőle függ minden. Amit itt elrontanak, azt már sehol sem lehet helyrehozni, — magyarázza lakatos elvtárs. — A fő exportcikkünk a roquefort. Gyártmányunkat ismerik egétc Németországban, Csehszlovákiában és más országokban. — Azután elmeséli, hogy minden hónapban három vagon sajtot száMta- nak külföldre és még sohasem volt minőségi kifogás. Visszaszerezték a bólyi sajt hírnevét. 1955 első negyedévében 126 százalékos terv- teljesítés mellett elnyerték a roquefort gyártásban az első, a trappista sajtban a második helyezést. Az 6 készítményük bizonyult az országban a legjobbnak.

—•' Nagy szakértelem kell hozzá — húzza be maga mögött az ajtót, nehogy a sajt első állomására bejöjjön a meleg.

— A meleg árt neki. Ha tizenkét fok fölé emelkedik a savfoka,

— már eldobhatjuk.

— És a penész, hogy kerül bele?

— Ezt már a gyártás első fázisában belerakjuk. A ítiszta rozslánglcenyéren tenyésztett penészgombák csak a harmadik hónap vége felé

ütnek ki a sajton. Látja ezen már kiütött, a jövő hónapban szállíthatjuk.

— Nagy kereslete

lesz most a magyar roquefortnák, — mondja, — mert a tőkések nyáron nem igen gyártják. Nekik igen költséges. Költséges, mert sok munka van vele. Vigyázni kell a pince hőmérsékletére: plusz

hét-nyolc foknál nem lehet több. A bólyi sajtüzemben is két hatalmas kompresz- szór biztosítja ezt. Bizony nem egyszer előfordul, hogy egész nap szakadatlanul zakatolnak. Hát bizony ez nem valami olcsó, főleg, ha hozzászámítjuk, hogy 4 hónapnál előbb nem gyümölcsözik a roquefort — ennyi idő kell a beéréséhez.

— Az idén már nemcsak exportra dolgozunk, — mondja mosolyogva Lakatos elvtárs. — Hamarosan negyven mázsa roquefortot és tíz mázsa trappista sajtot szállíthatunk Pécs nek.

A pécsiek bizonyára örömmel fogadják a bólylak első szállítmányát és ha a bólyi sajtüzem dolgozói az általuk gyár tott termékekkel külföldön jelesre vizsgáztak — bizonyára idehaza sem kapnak rosszabb osztályzatot,

A jobb húsellátásért

A pécsi járás dolgozó parasztságé az adóösz- szeg rendezése és a dolgozók jobb hús- és zsír- ellátása érdekében Alkotmány-ünnepünk tiszteletére az egyes községekben eddig az alábbi vállalást tette: Kővágószöllős község 26, Gerde 7, Velény 2. Szabadszentkirály 10, Pécs- bagota 1, Baksa 4, Tengeri 1, Szőke 6. Gör- csöny 2, Pellérd 4, Bosta 2, Németi 3, Szalán- ta 3, Garé 3, Bükkösd 4, Szentlőrinc 3, Cserdi 1 darab hízott-sertést gyűjt be augusztus 20-ig.

Garé község dolgozó parasztsága egyben vállalta azt is, hogy egy darab vágómarhát, egy mázsa tojást és ogy mázsa baromfit fog beadni.

Augusztus 20 ünnepi előkészületei

Alkotmányunk évfordulójának megünneplése az eddigi jelek szerint felülmúlja az előző évek alkotmány-ünnepeit a megyében. Valamennyi járási székhelyen és sóik kisebb községben — Görcsönyben igen színvonalasnak ígérkező — kiállítást rendeznek tíz éves eredményeinkről, mezőgazdasági, népművészeti fejlődésünkről. De ezenkívül is igen változatos lesz a program; kultúr- és sportversenyek, mintegy húsz helyen murikás-paraszt találkozó, sok községben tsz-látogatás, MNDSZ-asz- szonyok vendéglátásai, békeház-avatús, falu- napok gazdagítják a műsort.

*

éppen a vakarából, aztán a szerszámmal a kezében jön, hogy körülvezesse a lóvásárlókat.

Kezdődik a szemle.

— Ott az a szürke — matatja az elnök — mit szól ahhoz?

N^zik a vásárlók, — már csak kettő, me".‘ t a legény T. Zsóka motorbicikli.jét tapogatja odakint — nézik külön a lábait, a hasát, hátát, a fejét.

— Erősnek látszik — mondja a kurta — de mi ez a dudor itt a lapockáján?

— Valami ütéstől van, nem kímélte a régi gazdája.

— És az ára? — kérdi bátortalanul a vörös.

— Az ára? Azt hiszem négyezer körül van.

— Négyezer, az sok lesz — szomorodik el a kárvallott gazda — nem lehetne abból engedni?

— Nem. A tagság határozta meg, csak a tagság engedhet. Hanem nézze azt a sárgát, azt, ha jól emlékszem, háromezerre taksáltuk.

— Ezt?

Nézi a vörös meg a sógora a lovat. Közben egymásra néznek ámulva. Hiszen ennek jobb az állása, mint a szürkének. Jó erős magyarhidegvérü keverék, nem fiatal, az igaz, de ápolt, jó- húsu.

Közben megjön a könyvelő, attól kérdezik:

t — Ez a sárga háromezer?

Megzlzegteti a passzusokat, ránéz egyszerre mind a kettőjükre, amit senki sem tudna utánacsinálnl, azután hol olvasva, hol felpillantva mondja:

— Ez a „Csodás’* nevű, kilenc éves, heréit, eladási ára a határozat szerint háromezer.

összenéz megint a két sógor, mintha egyetértenének abban: „ez nagyszerű vásár lesz!” Csakhogy megszólal Berta.

— Vaksi ez szegény. A lábát sem látják innen egészen, a jobb mellső már egy kicsit pókos.

Persze erre megnyúlik a két vásárló képe. így egészen más, ha vak is, meg majdnem sánta is, nem érdemes megvenni, hiszen egyetlen igavonója lesz a gazdájának. Kisebb reménnyel nézelődnek most már tovább, de egyszeresük szekér zörög.

Berta kinéz az udvarrá, látja, hogy K. Böfike Józsi jött vissza.

— No — mondja kicsit dühösen — jött még két eladó ló.

K. Böske Józsi kissé elereszkedve ül a bakon, bántja, hogy hiába járt. De meglátja, hogy idegenek is vannak a közelben, ezért megmerevíti a derekát és hetykén pattan le Berta elé.

— Csupa haszonleső jött a vásárra, — dohogja — ingyen kellene nekik paripa. Hát nem adtam oda.

— Jól van — mondja T. Zsóka, — állítsd csak be őket!

De a vásárlók, most már kijönnek az istállóból, megnézni a pár lovat. Igaz, hogy a vásárban is körüljárták, de úgy gondolják, miért ne néznék meg most közelebbről. Az elevenebbik megveregeti a Villám nyakát.

— Kár, hogy a lába rossz, dehát a lónak a lába a mindene. A többiek csak bólintanak a bölcsességére, most aztán előáll egy másikkal is: — Jobban elkeltek volna ám ezek a lovak, ha nem Ilyen nyűtt szerszámot rák rájuk.

— Nem a szerszámot akartam ón eladni — sértődik meg erre K. Böske ^— hanem a lovat.

— No — szól közbe T. Zsóka is, mielőtt elmérgesedne a vita —- fogd csak ki azokat a lovakat, hadd nézzék meg szerszám nélkül. Utóvégre az asszonyról is ruha nélkül látja az ember, hogy miféle.

Erre még a vöröshajunak is megrándul az egyik szájasarka, a harmadiknak Jött nyurga legény fülighúzott száján pedig egy halk röhej is előtör.

K» Böske kifog.

ami nem megy simán, mert a Manci, amíg a kötőféken babrál, a fülét akarja leharapni, mikor meg az istrángot bogozza, készülődik, hogy oldalbarúgja. De K. Böske ismeri már, leszerszámozza baj nélkül, s ott áll a két ló pucéran.

A Manci határozottan tetszik a vörösnek. Persze talál rajta kifogásolnivalót.

— A háta kicsit behajlik — mondja bizonytalanul. Valahogy érződik a hang ján, hogy neki nem sok alkudnivalója van itt. De a sógora bátrabb.

— A süppedthátu ló — mondja — hamar megrokkan. Gyönge is. Meg úgy látom öreg is ez már. Hány éves

— Nyolc éves — olvassa a könyvelő a papírról.

— Fiatal ez még, — szólal meg Berta, — csakhogy nem mindig volt ilyen jó sora. Csak a tavasszal hozta be a gazdája.

És az ára? — kérdi a vörös. Hiába pislog neki a sógora, hogy ne árulja el a pénztelenségét, neki csak ez a legfontosabb.

— Három és félezer — olvassa szolgálatkészen a könyvelő.

Ezt is sokalja a vendég, de úgylátszik meg tudná fizetni, mert most már biza- kodóbban megy Manci felé. Meg akarja nézni a fogát. De Manci gonoszul hátracsapja a fülét, vicsorít Ä halk horkanással büdössóget fúj a képébe.

— Ijedős?

— Dehogy — nyugtatja T. Zsóka — csak harapós. Megmarna ez mindenkit. Rúg is.

Erre megint elszontyolodik. — Akkor nem jó. Sokszor az asszony van egyedül, akkor mit csináljon egy ilyen lóval?

Tanácstalanul hallgat az egész társaság. Csakugyan nem asszonynak való az ilyen vadállat.

K. Böske Józsi elvezeti a két lovat. A három vendég ott ácsorog, a vörös a sógorát nézi tanácsváróan. Most mi lesz? Az istállóba vissza nem mennek, ha már kijöttek. A tsz-beliek meg nem nagyon igyekeznek újabb lovakat ajánlani.

— Hát akkor::: — szól végre a kurta barna — úgylátszik hiába jártunk....

— Ugylátszik — simítja meg Berta az állát.

— Hát akkor.:: mi megyünk is tovább.

— Viszontlátásra.

Sorra kezeiráznak, a vöröshajú arcán még vigasztalanabbá húzódnak a redők, mint amikor jött. Felkapnak a. kerékpárlukra mind a hárman és elindulnak. Elől a kurta sógor, élénk szeme még sokáig nem akar elszakadni a tsz istállójától, s emiatt első kereke hullámvonalat rajzol a porba, mögötte a vöröshnju, szinte púpos, ahogyan a kormányra hajol, hátul a nyurga legény forgatja bámészan a nyakát.

Mészáros Ferenc

Megkezdődtek az Ünnepi Vásár előkészületei

Pécsett már javában folynak az előkészületek az augusztus 20—21-i Ünnepi Vásárra. Ez évben az iparcikk vásárt a Balokány-ligetben, az állat- és termenyvásárt pedig a Vásártéren rendezik meg. összesen 1000 folyóméter hosszú pavilont építenek a vásár területén.

Az állami és szövetkezeti kereskedelem nagy áruválasztékkal készül augusztus 20-ra. A kereskedelem mintegy 8—10 millió forint értékű árut visz a vásárra. A ruházati pavilonban mindenféle női, férfi szövetek, selymek, kötöttáruk, fehérneműk, felső ruházati cikkek, a legújabb divatú cipők, gyermek iskolacipők kaphatók majd.

A bádogos- és vasas kisipari szövetkezet az általa készített ízléses kerti bútor- garnitúrákat viszi a vásárra. A mecseknádasdi kisipari szövetkezet pedig hordókat és szüreteléshez szükséges kádakat hoz majd forgalomba.

A Pécsi Vendéglátó Vállalat külön piheni sörpavilont, két cukrászdát, ital- pavilgndkat és több éttermet létesít. A dunaszeikcsői szövetkezet pavilonjában halászlét árusítanak majd.

A villányi földmüvesszö- vetkezet szőlészeti csoportja saját termésű siller és vörös borait hozza a vásárra. A monyoródi szövetkezet pedig saját termésű borából borkóstolót tart. A termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok zöld- és gyümölcsáruval vesznek részt a vásáron. A TÜZÉP Vállalat ez alkalommal bemutatja az elő gyártott építési elemeket,

Mindkét napon a Baló- ■ kány-ligetben az Ünnepi Vásár színpadán délelőtt és délután gazdag kultúrműsort adnak és divatbemutatót rendeznek. A kultúrműsor keretében fellépnek Pécs város zenekarai, kultúr,- és tánccsoportjai. A divatbemutató keretében pedig a kereskedelem bemutatja a legújabb férfi, női és gyermekkonfekció cikkeket.

Az Ünnepi Vásár külön érdekessége lesz a kereékede- lem által rendezett árutombola. Mintegy 200.000 forint értékű árutombolát hoznak forgalomba. A jegyek máris megvásárolhatók a város ruházati és iparcikk boltjaiban, az Állami Áruházban és a Kossuth Lajos utcai árusítóknál. A tombolajegy ára mindössze 2 forint. Kisorsolásra kerülnek a következő főnyeremények: 1 darab

125-ös Csepel motorkerékpár, 2 darab kerékpár, 5 darab 380—2.800 forintig terjedő rádió, 1 jégszekrény, 1 villanytűzhely, 3 drb 1.200— 1.600 forintos fényképezőgép, egy 1.500 forintos télikabát, 2 öltönyszövet kb. 1000—1000 forint értékben. Ezenkívül többszáz különféle nyeremény, köztük: cipők, ruhaanyagok, órák, edények, csillárok, női táskák stb.

A sorsolást augusztus 21-én délelőtt 11 órakor az Ünnepi Vásár színpadán tartják meg. A főnyeremények augusztus 21-én a helyszínen, míg az egyéb nyeremények augusztus 22-től kezdve egészen augusztus 30-ig, a Kossuth Lajos utca 17. szám alatt vehetők át.