Dunántúli Napló, 1955. augusztus (12. évfolyam, 181-203. szám)

1955-08-14 / 191. szám

N7TPE3 1955 AXTGUSZTU5 14 Wfcu 5ÍÍ\Í1^ SS'í/QÖSdS HhM*™ SZORQALMASAN m . Ez a jelszava |a vasutas kultúrott- ! honban serénykedő kultúrcsoportoknalc, az augusztus ZO-ra készü­lő énekkarnak, színjátszóknak, táncosoknak. Vagy talán inkább az, hogy: csak lelkesen ... Igen, ez az! Lelkesen, tiszta szívvel harsog odabenn a nagyteremben a dal: „...Rajta elvtárs, védd a békét!..." És míg a dalosok énekelnek, addig az irodában a vasutas szín­játszók művészeti felelősével, dr. Szabó László óéval fegyébként ismert etnográfus), a súgó- rendézővel, dr. Szabó Lászlóval („civilben’' a pályafénntartás főnöke) és az egyik legtehet­ségesebb színjátszóval: Pálkuti Györgynével beszélgetünk... Ha nem láttuk volna, nem is hinnénk, hogy az asztal mellett ülő két elv- társnő néhány pillanattal előbb, a színpadon naég remekbeszabott, Csehov-figurákat alakí­tott ... Pálkvtiné ki nem fogyott a szóból, ha­lálra beszélte szerepbeli férjét, Szabóné pedig elkeseredve, könnyek között újságolta: — Ma reggel is, hogy a kávécskámat meg­ittam, semmi, de semmi élvezetem se volt bernié... Az irodában egyébként 13 emléklap hirdeti « vasutas kultúrosok jó munkáját. Nem, nem xí'érenCsétlen szám. A beszélgetésből legalább f* nem ez derül ki. Egyszerre három műsorra készültek látogatásunkkor a kultúrosok: a pá­lyafenntartás élüzem-avatására, a vasutas­napra és természetesen augusztus 20-ra, az al­kotmány nagy ünnepére. Színjátszók, %ui valók, táncosok, dalosok — mind-mind sorompóba állnak ezen a napon, illő hát, hogy jól felké­szüljenek rá. A készülődésben nincs is hiba. Nemcsak úgy vaktában tanulnak a színjátszók, hanem ész­szel, gondolkodva. Szabó Lászlóné még próba, péyeszéd közben is magyarázza: r-. Azért adjuk elő éppen Csehov „Jubile­um"-át. hogy a közönség lássa: milyen volt egy régi jubileum, mely hazugságra, csalásra épült, és milyenek a mi mai ünnepnapjaink, mennyire különböznek azoktól a „régiektől amelyekről Csehov írt... Válóban, mások az ünnepnapok és másolt az ünneplők is. Itt van például Pálkti Györgyné, a színját- szó-kultúrmunkás. A férje az énekkar egyik legszorgalmasabb tagja ... De Pálkutiné talán még lelkesebb színjátszó. Hiába kc.dezzük tő­le, miért szereti a próbák fáradságát, a sze­replések izgalmát, meg nem tudná mondani. Csak a szeme csillogása árulja el: jó dolog ez a színjátszás, jó ez a kultúra... És milyen színjátszó múltja van! Mikor a szerepei után érdeklődünk, csak legyint... — Annyi volt, hogy fel se tudnám sorolni... — azután mégis csak sorolja: — a Kaméleon­ban, a Képzett betegben, a Háztűznézökben, Az új titkárnőben, Az elcserélt kabátban (eny nyi egy hivatásos művésznek is dicséretére válna, de ö csak sorolja tovább) játszottam... Most már „öreg” színjátszó vagyok (az egész asszonyka fiatal) és minden szerepet szívesen vállalok ... Hát ilyenek | eze.^ augusztus 20-ra ké- . i .szulodo emberek. Meg olya nők, mint Takács Marika, az ötésféléves Ta­kács Marika, aki ugyancsak szerepelni szeret­ne — ha nem is augusztus 20-án, de legalább — a vasutasnap gyermekműsorában. Most tán­col. Orosz táncot jár, maga énekeli hozzá a dallamot és valósággal megsértődik, mikor a dúdolás helyett zongorakíséretet ajánl néki Szabó Lászlóné. Hosszú tárgyalás indul a gyerek és a felnői­tek között. Még nem dőlt el. ki lesz a győztes. A nagyteremben a kórus ismétli a refrént: „Rajta elvtárs, védd a békét!.. cA kűtávban IZ evesen tudják, hogy a * '■ Janus. Pannonius Mú­zeum kőtára, — történelmünk kőbe vésett emlékeinek gyűj­teménye, — a pécsi székes- egyház jobboldala melletti épü letrészben van. A hatalmas, cizellált vaskapuval nyolc el­telt évszázad képzőművészeté­nek ajtaját nyitja fel a láto­gató, mely a névtelen alkotók egész sorának gazdag művésze­téről és kitűnő képzettségéről tanúskodó emlékeit őrzi. Amint belépünk a kőtárba, azonnal valami különös han­gulat lep meg bennünket: ez 1 történelem levegője, A szebb­nél-szebb építészeti emlékek: a finoman díszített oszlopfők, párkánytöredékek, faldíszek, a faragott kövekből alkotott fa lak maradványai, amelyeket még sokszínű festés is gazda­gít, nemcsak gyönyörködtetik, hanem elgondolkodásra is kész íetik a szemlélőt. Különösen sokatmondóak, alkotóik forma érzékét dicséri*, azok a dom- borművek, ..ame^Tok a jelenle­gi székesgyházi altemplomba vezető lejáratok falait díszí­tették nyolcszáz évvel ezelőtt. Samson' történetétől egészen József egyiptomi meneküléséig — a biblia regéit faragták kő­be ebben a reliefben a művé­szek. A román építőművészet úgy­szólván egyedülálló -magyaror­szági emlékei meneti a. tizen­harmadik és tizennegyedik szá­zad gótikus, majd a későbbi reneszánsz építő- és szobrász- művészet maradványai is • találhatók a kőtárban, amely naponként délelőtt 9—12 , órá­ig van nyitva. A villányi járás kuUúrcsoportjai augusztus 10- től szeptember 15-rig cseremü- sorokat adnak. Egy-egy kultúr csoport három-három másik községben szerepel — írja Ko­vács István Villányból. — Az újpetrei színjátszók például augusztus 20-án Villányban szerepelnek a „Borjú” című három felvonásos vígjátékkal. 25.24t látogató .«f ■{ kereste fel az elmúlt félévben • pécsi Egyetemi Könyvtárat, közülük 13 051 kölcsönzött könyvet, 12 190 pedig az olva­sóteremben tanult, művelő­dött. Fél év alatt 21 063 köte­tet kölcsönöztek ki a könyvtár olvasói, az olvasóterem láto­gatóinak kénén ;yedig 60 867 könyv és folyóirat fordult meg. öt új könyvet jelentet meg október elejéig a. Dunántúli Magvető Könyv­kiadó. Kalász Márton, fiatal baranyai költő verskötete után megjelenik Pataki Dezső ,,Assahj/-pátma" című novel- Láskötcte, Várkcmyi Nándor „Az üstökös csóvája’’ című Pttőfi-tanulmány gyűjteménye és Csorba Győző, Galsay Pong rác, Géczy József, Szántó Ti­bor, valamint Szőlósy Kálmán baranyai népmesegyűjteménye — „Hetedhétország’' címmel. Rövidesen sajtó alá kerül Vargha Károly és Rónai Béla bányászmese gyűjteménye, a „FöldeIgéti birodalom" is. F1LMHIREK Szovjetunió Megnyílt Moszkvában az első szélesvászmu filmszínház, a Művész. A filmvászon szé­lessége 14 méter. A mozi első műsora három dokumemlfilm: az Ünneplő Moszkva, a- Déli napfény alatt és az Egy gyö­nyörű váróéban. * Különb íradó készült a négy nagyhatalom genfi tárgyalásá­ról. Csehszlovákia Színes csehszlovák filmet készítenek Mozart prágai mű­ködéséről. A l’Umita prágai tudósítója elismeréssel ír a Húsz János című színes csehszlovák film­ről, ameSy méltó képviselője a csehszlovák filmgyártásnak. Jugoszlávia Készül a Dal a Kumlbaran című .jugoszláv film, amely­nek története az 1805. évi szerb felkelés idején játszódik A filmet Novakovity rendezi Német Demokratikus Köztársaság A DEFA -befejezte az Egy év 52 hétiből áll című filmjét, amely témáját a parasztság etétéből meríti. A filmdráma íendezőte Grosohopp, szerep- lói Iréné Kerb. Lotte Lotoin- ger és Erich Franz, Csodálatos virágok Farafíóművész-tanácseluök I. evesen tudják, hogy Bicsérd község bányászból lett ta- na csel nő ke rendkívül lehetséges fafaragó-művész is egy személyben. Nemrégiben készUlt el „Urgeöntő gyerekek" című faragott képe. most pedig újabb nagy alkotáson, a ,.Bi- csérdi aralás”-on dolgozik. A készülő faragott kép közel egy méter hosszú lesz és ha Fuchs Tivadar befejezi, akkor a bi­rséről kultúrotthon! díszíti majd. ékesítik azokat a vázákat, melyek egyelőre a Pécsi Porcelángyár egyik kicsiny szobájában várják sorsukat. A kicsiny szobában Sánth? Margit fes­tőnő dolgozik, a hí mes virágokat, — szín pompás szir­mokat az ő ügyes keze varázsolja az eozinvázák minta­darabjaira. Mióta a gyár ismét gyár_ tani kezdi az eo- zint és a porcelán dísztárgyakat, az­óta Sántha Mar­git már 35—40 vá­zát festett — és mindegyik váza más és más for májú, mintájú. Tengerparti találkozás Négy fiai a l lányt iá munkájáért tengerparti üdülés­sel jutalmaz üzemük. Egy közülük, aki fanyalogva fogadja az üdültetésit, hamarosan beleilleszkedik, a közösség hangulatába és maga is örül, hogy ideikerült, összeismerkedik a tengerpar­ton egy ,.szép-fiúval”, atoi állandóan a könnyen szerezhet^ pénzt hajszolja, abból él, hogy stramrikosarakat kölcsönöz és lányokat, asszonyokat csónakáztál a messze -tengeren. Az isme­retségiből szerelem lesz s az ebből támadt bonyodalom után a fiú rádöbben .léha életmódjára. A leányt nem akarja elveszí­teni s elhatározza-: szakít régi életével -és mert szakképzett autószerelő — felvételre jelentkezik abban a gyárban, ahol a lány dolgozik. Nincs tehát semmi akadálya annak, hogy a két fiatal összeházasodjék. Ez az a keret, amely kőmé a forgatókönyv-író Max Jen­sen és a vígjáték rendezője, Franz Barrenstein mondanivalóját igazítja. Érdeme a főmnek, hogy jelentős eszmei tanulságot rejt: az emberek nevelhetők, megváltoztathatók. Ugyanakkor azonban nem derül ki a filmből például az, mi kényszeritette a főhőst, hogy egy ilyen szégyellni való ..foglalkozással“ cse­rélje fel szakképesítését, amelyhez csupán akikor nyúl, amikor nem szeretné elveszíteni azt, akit szeret. Kicsit túlzóit a film­ben a „szépfiú”-ért folyó vetélkedés kihangsúüyozása és indo­kolatlan, sőt visszatetsző a lépten-nyomon csókoló zó párok mutogatása. De vannak a filmnek -JÓI megfogott, művésziem meg­szerkesztett jelenetei is. Igien jó az a jelenet, amikor az üdölö kollektívája megleckézteli a felf-u-va’ikodott minisztériumi p&r- tásházaspárt A mellékalakak általában hitelesek, meggyőzőb­bek a főhősöknél. ' A film erényeivel és hibáival együtt szórakoztató, hangú latos vígjáték. (bj-dr) Végétért a színjátszó-rendező tanfolyam A megye Legjobb színjátszóinak, kul túrcsoportvezetői­nek Pécsett meg­rendezett kéthetes színjátszó tianfólya ma augusztus 12 én, pénteken feje­ződött be. A tan­folyam hallgatói műsoros est kereté ben jeleneteket mutattak be Má- gori Erzsébet ,.Nyá ni kaland'' és Bar­ts Lajos „Tavaszi dráma“ című mű véből. A 'bemutató azt igazolta, hogy a tanfolyam részve­vői hasznosították a két hét alatt szerzett elméleti és gyakorlati tapasz­talataikat és hogy sikeresen megáll, ják maja a helyü­ket odahoz- is. Lónycsóki levél lányosok község DISZ fia­taljai most kaplak a helyi pártszervezet és tanács segít­ségével egy teljesen rendbe- liozott kultúrházat. A tanács 21100 forintot fordított rá. Ezen kívül még társadalmi munkával is segítették az épí­tését. A helybeli asztalosok: Kern János, Muck Ferenc. Balogh Ferenc, Hoffmann György, Lépőit János egy tel­jes vasárnapot dolgozlak raj­ta. Részt kértek a fiatalok is a munkából. A kultúrház kör­nyékének rendbehozatala volt a feladatuk. Volt bőven jelent kező, meg- is csinálták. Kör- tesi József DISZ-t-itkár szer­vezte meg a fiatalokat, akik közül elsőnek jelentkezett Horváth, Szabó, Müller. Schum elvtárs és még többen. A lányok se maradtak le. Bu­rányi Éva, Palacsek Erzsébet. Arató Klára, Pávcl Vera. Sza­bó Katalin, Trágán Margit. Dragum Éva és még sokan jöttek. A munkát a községi pártve­zetőség titkára, Jakubecz Aladár elvtárs szervezte. A kultúrotthon, amit a köz­ség lakói népháznak hívnak, nagy helyiséggel és színpaddal rendelkezik. A színfalak meg­csinál tatására a helyi DISZ- szervezet 2125 forintot adott. BONTYÉ TRAJAN DISZ J. B. szervező­titkár. <A népkön ij atár&s (A népkönyvtáros, Szabó Szeréna betegágyban feleszik. A kis szoba csupa nyugalom, könyvek, folyóiratok bástyázzák kö­rül a tüdőgyulladásból lábadozó beteget — a szobán kívül min­déin csupa mozgás. Épül Szabóék háza, folyik a cséplés, várják az olvasók a könyvtárost.) — Hány olvasója van? — 684 ... (kívülről tudja, pontosan). De volt 900 is. Csak most, nyáron kevesebbet ol­vasnak az emberek. — Hány könyvet kölcsönöz ki egy hónap alatt? — Júliusban 2027-et adtam ki (ezt is kívülről citálja), de volt már hónap, mikor 3900-at kölcsönöztem. • — Mikor tart könyvtár-órát? — Hétfőn, szerdán, szomba­ton — délután négy órától, az­után vasárnap délelőtt. — Hamar végez? Hosszúhe- tény nem nagy község ■ ■, — Nem mondhatnám. Gyak­ran még este 11 után is benn vagyok... — Legszorgalmasabb olva­sói? — Főleg a bányászok. Mint Hoffmann József... De olvas itt mindenki. Barkó László diák. Bocz Ferenc tanító, Csa­ba László joghallgató, Nagy Sándor dolgozó paraszt... Jaj, még nőket nem is mondtam ... Hoffmanné, Horváthné. Danes Lászlóné ... ő már 86 éves — és mindig olvas. Legjobban a „Betyár" tetszett neki... Mó- ricztól. — És maga kitől olvas leg­szívesebben? r— Móricztól, Mikszáthtól,.. Meg mindenkitől. Muszáj. Más képpen nem tudnám megmon­dani, miről szól a könyv, pedig kérdezik. Gyakran végig se tudom olvasni a könyvet. — elegendő keletje a szakköny­veknek. A falusiak úgy mond.- ják: „ha öregapámnak jó volt, jó lesz nekem is." Én meg rá­beszélem őket, esak vigyék a szakkönyvet. Tanulhatnak be­lőlük. — Hogyan tett mert ilyen sok olvasóra? — Ezt sokan kérdezték máé. Azt hiszem, először a könyvtd­özvegy Molnár Lászlóné, járási tanácstag, a népkönyvtár egyik legszorgalmasabb olvasója. (A Dunántúli Napló fényképpályá­zatára érkezett kép. Készítette: Molnár Ferenc.) Nincs rá időm, Havi 100—120 könyvet kapok... — A falu mit olvas legszí­vesebben? — Szépirodalmat. Még nincs rost kell megszerettetni. Barát­ságosnak kell lenni ■.. Mintha mindenki testvére lenne a könyvtárosnak. Azután meg­szeretik a könyveket is... (Most látom, nem is olyan nyugodt ez a szoba. Ahogy hi­vatásáról beszél a népkönyvtáros, máris tettvágy ég a szemé­ben, már menne a kultúrotthonha, csak a köhögés a már le- , győzött láz.-hagyta fáradtság köti még asz ágyhoz, De látom, j nőm sokáig

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom