Dunántúli Napló, 1955. augusztus (12. évfolyam, 181-203. szám)

1955-08-14 / 191. szám

4

N a p r; ö

1955 AUGUSZTUS 14

Á pécsi szénbányászat és a magyar bőrgyártás gépesítési problémáiról

i "| Szénbányászati MiniszA I tóriumban országos an*------i két an tárgyaljaik a mű_

sza

ki fejlesztés problémáit.

Milyen új elgondolásokkal, javaslatokkal késaüit az amkét- ra a Pécsi Szénbányászati Tröszt? — ezzel a kérdéssel kerestük fel Baka Zoltánt, a tröszt gépészeti vezetőjét.

— A földalatti szállítás fokozott gépesítésével foglalkozunk — mar,dija Balta elvtárs. — mert ez sokk»,! gazdaságosabbá teszi széntermelésünket. Az eddigi művelés technikától elférő új szállítási módot javasolunk. Egy lendíitőkeréfiékel megihaj. tott új típusú bányamezőén y szerkesztéoére gondolok itt, amelynek súlya; külméretei azonosaik a csillével, így minden olyan helyen könnyén elfér a bányában, ahova eddig a szűk helyviszonya>: miatt a crílLét csak emberi vagy állat) erővel lehetett eljuttatni.

— Tehát lényegesein kisebb mozdonyról van szó?

— Igen, az új mozdony súlyban négyszer, méreteiben pedig kétszer kisebb a réginél. Tekintve, hogy a föld alatt többszáz kézi csillésünk dolgo z.uk ennek az új mozdonynak az alkalmazása pécsi viszonylatban nagymértékben megkönnyítené és olcsóbbá tenné a földalatti szállítást Az ankéten szeretnénk megbeszélni a fejtésekben történő gépi szállításinak a minisztérium áltai javasolt módját, továbbá a szállítófolyosék eddigi gyakorlattól eltérő kiihajtáeánek kérdését i«. Ugyanis eddig amíg szénben haladtunk, követni kel lett a széntel épet, ezért kanyargós, nehezen fenntartható alspvágatck keletkeztek. Ezekben pedig az ismert szállítóberendezések nem ailikai’mazha- Lók. Elleniben ha a meddő kőzetben haladunk előre, — bár így’ hosszabb a kihajlás ideje, — ez mégis gazdaságosabb lesz, mert az egyenesirányú vá- gatekbon e. szokásé? szállítóberendezéseket alkalmazhatjuk. — Reméljük, hogy ez a műszaki konferencia olyan megoldásokat is felvet, amely eíkre mi talán nem is gondo tűnik, amelyek ugyancsak elő- tegítik gépesítési problémáink megoldását.

a1

Műszaki és Természet- .udományi Egyesületek Szövetségének Pécsi Intézőbizottsága az utóbbi időben egyre gyakrabban hívja össze a tervező, kivitelező és felhasználó vállalatok szakembereit, ioőszerű problémák megvitatá sána. Legutóbb a Pécsi Bőrgyárban volt ilyen megbeszélés. Mit mond Dombi elvtársnő, az MTESZ szervező titkára erről az ankétről?

— Az ankét célja „ magyar bőripar gépesítésének megjavítása volt. Itt voltak az illetékes minisztériumból, a Köny- nyűipari Tervezőirodától, itt voltak az ország bőrgyárainak fömeohanikusai, és természetesem a Sopíana Gépgyár műszaki vezetői is, hiszen Őket érintette a dolog leginkább.

Arról van szó ugyanis, hogy azok a bőripari gépek, amelyeket a Sapiama Gépgyár gyárt, nem egészen kielégítőek. Ennek egyik főokát abban lát^ ják a szakemberek, hogy a Sopíana Gépgyár profilja gyakran változik, sőt p bőripari gépeket különböző üzemekkel gyártatják. Volt arra példa, hogy a Sopiana Gépgyár az

Becsületes emberek . . .

Az autóbusz fékezett és közvetlen a várakozók előtt megállt. A reggel mégmesz- sze volt, a csípős levegőről sietve Igyekeztek beljebb a kishajmásiak. Nagyrészük a pécsi vásárra tartott, köztük Molnár Imre is.

Alig múlott hét óra, amikor a Kossuth téren kiszálltak. Molnár Imre a borbélyhoz indult. Gyorsan végzett s éppen fizetni akart, amikor egyik zsebéből a másikba kapott... Izzadság cseppek lepték el homlokát... Nem. találta a pénztárcáját... Visszarohant a Kossuth térre. Kétségbeesetten járta körül a buszokat — a jegykezelőnőt már sehol sem találta. A szolgálattevőtől tudta meg, hogy az autóbuszt Hosszú- heténybe irányították.

Kínosan lassan múlik az idő. Nyolc óra... kilenc óra ... sehol semmi. Tolvajra gyanakszik, de aztán elveti a gondolatot, hiszen a nadrágja oldalsó zsebébe csúsztatta a tárcát, öles léptekkel siet fel s alá, úgy érzi mindennek vége: oda az 1000 forint, a személyi igazolvány, a fontos iratok. Nagy baj lesz belőle ... Elveszett ember örökre! Ilyesmit kell megérnie idős korára?!...

Balogh Józsefné jegykezelő kicseréli az autóbusz oldalán a Bakóca—AbaV*get—

Pécs útszakaszjelző táblát. Helyébe: Hosszúhetény felirat kerül. Végignézi az üléseket... és az egyik sorban meglátja a pénztárcát.

— Valaki itthagyta a bukszáját — mutatja az erszényt a gépkocsivezetőnek.

Nézegetik, felnyitják. Csák úgy duzzad benne a sok pénz. A rekeszekben papírok. A személyi igazolványból pedig félig ismerős arc tekint rájuk.

— Szerencse, hogy nem vitte magával valaki — szól Baloghné.

A gépkocsivezető a kor- mánykerékhez ül. Indulniuk kell Hosszúheténybe.

Nem ez az első eset, hogy

pénzt vagy más értéktárgyat találtak kocsijukban. Tavaly például egy hétig hordták magukkal a bakócai földművesszövetkezet italbolt- kezelője feleségének ballcm- kabátját. Csak akkor jött rá a károsult, hogy szüksége lenne a ballonkabátra. Tavaly ősszel meg 680 forintot hagyott el egy adóügyi megbízott. Neki is visz- szaadták. Most meg itt van Molnár...

— Vajon vár bennünket?

O

A kocsi még meg sem állt, Molnár már ott futott mellette.

— Megvan az erszényem? ...

— Meg. — És Pattantyús Ferenc számlálni kezdi a pénzt.

— Kereken ezer — jelentette Iki.

— A pénz az nem számít, hanem az iratok megvan- nak-e?

Megvoltak, még a személyi igazolvány sem hiányzott. Molnár Imrének ragyogott az aica a boldogságtól.

— Ez a legboldogabb napom. Az életem van ebben a bukszában. 70—80 ezer forintot jelentenek ezek az iratok. Azután két' ropogós százast húzott elő. — Ez a maguké elvtársak. Nagyon, nagyon köszönöm.

— Nem fogadjuk el — szabadkoztak. — Nem ezért tettük. Emberi kötelesség! Nekünk is jól esne hasonló esetben ..

Molnár Imre hajthatatlan. A aépkocslvezető és a jegykezelőnő — csakhogy ne kelljen pénzt elfogadni — már arra hivatkoznak, hogy kötelességük a talált tárgyakat visszaadni.

De Molnár Imre nem tágít. A gépkocsivezetőnek a motorháztetőre, a jegykezelőnek pedig a táskaszí) alá csúsztatja a százast.,.

Azután elment, de a tér másik oldaláról még egyszer visszakiáltia:

— Köszönöm elvtársak, nagyon köszönöm.

FARKAS ELEMBR

Újpesti Bőrgyárnak szállított gépeket, ugyanakkor a Pécsi Bőrgyár az ország más részéből kapott bőripari gépeket. Az ankét résztvevői éppen ennek a hibának megszüntetésére javasolták, hogy a bőripari gépek gyártására, javítására és az al_ katrészek pótlására egy gépgyárat jelöljenek ki. Erre legalkalmasabbnak a Sopiana Gépgyárat tartják, amely 25 éve foglalkozik bőripari gépek gyantásával.

— Gyakran előfordult az is, — mondja végül Dombi elv- társnő, — hogy alkatrészhiány miatt a bőrgyáraikban sorozatosan kiesték gépek a terme Iéslből. Ezzel kapcsolatban az a javaslat, hogy kormányzati intézkedéssel biztosítsák, hogy az országban gyártott gépek alkatrészeit raktáron tartsák a gépgyárak. Nagyon helyesen felvetették azit a gondolatot is, hogy a Sopiana Gépgyár mellé bőripari gépeiket szerkesztő irodát szervezzenek, amelynek feladata a rajztár állandó helyesbítése annak érdiekében, hogy az egyik vállalatnál alkalmazott előnyös javításit az összes gyáraknál alkalmazzák.

Horváth Gyula

Se nem csimran,

sei nem cseppen

Hétfőn regg«K sürgős ügyben gépkocsival Budapestre kellett mennem. Reggel négy órakor elmentem« a Citrom utcai benzinkúthoz i benzint vételezni, mert tudtam, hogy Budapestig nem lesz elég az üzemanyagom.

Tudvalévő, a Citrom utcai benzinkút éjjel is nyitva tart, hétfőn is nyitva volt, de benzint nem kaptam. A; kezelő azt mondta: többször is előfordult már, hogy kifogyott a benzin, mert az AFORT-tól nem kap eleget.

Kérem a* ÁFORT-ot, gondoskodjon arról, hogy az ügyeletes benzinkútnál mindig legyen benzin.

KALMAN ISTVÁN

Inog a kémény

A Deák utca 4 szám alatt lévő háramemelete,s házra négy méter magas kéményeket rak tak. A kémények téglái szétnyíltak és a napokban több tégla lehullott. Szerencsére baj nem történt;.

Az esetre felhívtuk a PIK fiigyeimét, de eddig még senki nem jött ki kivizsgálni az ügyet. Kérjük az illetékeseket, javítsák meg sürgősen és jól a kéményeket,

Szontágh László

Épül a hirdi fűtőház

A legmodernebb fűtőházak egyikét építik Hirrter. a gazdasági vasutak Hird—Komló közötti szakasza számára. (A Dunántúli Napló fényképpályázatára beküldött kép. Készítette: Vörös István)

I Egyetértünk a bírálattal:

Legfőbb ideje, hogy megjavítsák az útafcat

4 Dunántúli Napló augusztus 9-i száma „Tanulhat- nánk a rómaiaktól“ címmel foglalkozik a sását járás útjaival és bírálja a járási vezetőket, hogy a sásdi Dózsa utca burkolatához legalább tíz éve nem nyúlt senki. Ha Sásdon valalkinek hivatalos dolga van, be kell hogy menjen ebbe az utcába, mert itt: van a járási pártbizottság, a járási tanács, a járásbíróság és.-a községi tanács épülete is.

A járási pártbizottság és a járási tanács a bírálattal egyetért, mert jogos. A bírálati érinti, mind a járási vezetőket, mind. a megyei vezetőket?

A magunk részéről évek éta foglalkozunk járásunk útjainak rossz állapotával. Számos esetben felhívtuk a megyei vezetők figyelmét a tarthatatlan úthelyzetre. Nem egy aUzalommal hallottuk, hogy a megyei szervek gépkocsivezetői — amikor ki kell jönniök a sásdi járásba — sorsot húznak, hogy melyikük menjen. Nekünk az utak rendbehozatalára pénzünk nincs, viszont a -megyei költségkeretben szerepel.

A Dózsa utca kijavítása érdekében a község dolgozó parasztjainak segítségével felbontottunk egy elhagyott útszakaszt és annak kövezetét idekordtuk. A megyei tanácstól ígéretet kaptunk, hogy ha ezt az utat leszórjuk kővel, le- hengereztetük. Le is szórtuk a Dózsa utcát, az ígéret elhangzott, de teljesítése elmaradt. Azóta az autók kiverték a lyukakból az elterített követ.

A megyei tanács tervében szerepel, hogy ez év tavaszán az ötszáz méteres útszakaszt — Dózsa utcát — megjavítják, lebetonozzák. Tudvalévő, a tavasz már néhány hónapja elmúlt, az ígéret, ígéret maradt, a terv nem valósult meg. Már háromszor elhalasztották az útépítés időpontját, s most már új határidőt sem tűzték ki. Magunk is látjuk*, hogy az út megjavításából ebben az évben már nem lese semmi. A megye vezetőinek be kellene látniok, hogy ez az út szégyene a járási székhelynek, az egész járásnak. Éppen ezért a járás vezetői és dolgozói nevében a legmesszebbmenőkig egyet értünk a bírálattal. Kérjük a megyei tanácsot, a megye vezetőit, hogy a mulasztást minél előbb -pótolják.

GREGOR SÁNDOR VADON ANTAL

a járási pártbizottság a járási tanács

első titkára vb. elnöke.

A hiányok változatlanul fennállnak

A Deák utcai tár_ sasházakat 1951— 52-ben építette a 73/1 sz. Építőipari Vállalat a > Pécs Város Területi Lakásépítő Szövetkezet részére.

A műszaki hiányosságok pótlása, ról a kivitelező vállalat garanciális kötelezettségeibe tartozó hiányok megállapításáról,

valamint a meg nem épített villám hárító ügyében a volt Beruházási Igazgatósággal és a Baranya megyei Döntőbizottsággal tárgyaltunk — eredménytelenük A hiányok változatlanul fennállnak, a mázolómun kát nem végezték el, a villámhárítót nem szerelték fel,

szakértő nem álla. pította meg a garanciális hiányokat.

A szövetkezeti ta gok nevében kérjük panaszunk mi. előbbi orvoslását.

Dér Mihály igazgatósági elnök h„ 1 Homolai Gyula Igazg. tag.

Jlókertsék

Zömök, karikalábú emberke

a Vörös Csillag könyvelője, szemöldökéig lógó borzas haja alól egymástól arasznyira néz két szeme a világba. De nem a külső a fontos. Igen lelki- ismeretes embernek tartják. Még a keze mozgása is kötelességtudó, ahogyan bejegyzi a jegyzőkönyvbe a tagság határozatát: „Törzskönyvezettre cserélünk a tizenkét lóból hetet, mert jövőre nálunk csak törzskönyvezett állatok lehetnek ..."

Szombaton született a határozat, kedden már be is fogták a harapós Mancit, meg a csámpás Villámot, hogy túladjanak rajtuk a lőrinci vásáron és hazafelé két törzskönyvezett táltossal huzassák az üres szekeret,

K. Böske Józsi ült a bakra és büszkén kocogott a vásárra a két lóval. Igaz, nem a lovakra volt büszke, hanem hogy rábízták a vásárt, s a pénzt is, amivel a két el búcsúztatott jószág meg a táltosok közötti különbséget kell egyensúlyba hozni.

— No, egy gonddal kevesebb — sóhajtott az el zörgő szekér után Berta Antal, az elnök. Munkához látott, először is átballagott az Istállóból fez irodába.

— Hogy állunk a munkaegységekkel? — ezzel a kérdéssel ült ie szemközt a könyvelővel. Minden nap mást kérdez, mert igaz, hogy lelkiismeretesnek mondják ezt a szétfelé néző embert, maga is ismerte valamikor gyerekkorában, de mégis Itt új, két hete dolgozik és a régi könyvelővel éppen elóg baj volt. De ezzel nincs, az iratok rendben, válaszai pontosak.

Ellenőrizni kell még az asszonybrigádot, a tehenészetnél is van valami hiba, hót továbbindul.

A sokféle gond gyorsan elrepítette a délelőttöt. Hazaballag ebédre, a'zzrd a gondolattal, hogy délután meg kell nézni az árpatáblát, mert holnap-hol- napután alighanem kezdetik a,z aratást, ekkor aztán benne lesznek a munkában nyakig,

Nagy porfelhőből egyszercsak a gép- állomási agronómus pattan ki a motor- kerékpárján, megáll, de a motort járatja, úgy kiáltja:

— Tóni bácsi! Várják odahaza, lovat

vennének.

— Arra tartok éppen — kiált vissza, de amikor ama éktelen berregéssel odébbáll, hozzáteszi: — Tóni az apád. — Nem szereti, ha így meggyalázzák a becsületes Antal nevet.

Csakugyan várják.

Három kerékpár veszi körül az eperfa hús tövét, három paraszt ül háza előtt az árokparton. Fekete ruhában, fekete kalapban, fehér ingben van mindegyik. Ülnek megbolygathatatlan türelemmel, mintha napok óta ott lennének és meg napokat akarnának várni. Maguk elé néznek szótlanul. Olyan egyformák így, mint három veréb.

— Engem várnak? — szól rájuk Berta.

— Ha maga a téesz elnök ... felel az egyik, de nem tudni melyik, meit egyszerre kapták fel a fejüket mind a hánnan.

— Én vagyok.

Erre felkelnek szépen lassan, szinte nyújtózkodva. Most már látszik, hogy nem is egyformák. A középső a legmagasabb, a haja égővőrös lehetett valaha most csak olyan fakó, szalmaszínű, a sok ősz hajszál miatt, ott, ahol kilátszik a kalap alól. A jobbszélső nyurga, hajlotthátu legény, nem Is néz az elnökre, a túlsó oldalt bámulja, ahol valami bárnálábszáru lány lépeget. Balról kurta kis emberke áll, barna szeme eleven pillantással fürkészi az elnököt, ó szólal meg:

— Hallottuk, hogy van eladó lovuk. Azért jöttünk.

— Hát van, persze, hogy van. Meg is nézhetjük, ha akarják.

— Egyet megnéztünk. Pej, jobbra az ajtó mellett. Azt mennyiért adnák el?

— Jobbra az ajtó mellett? — töpreng

homlokrámcolva: — Azt a pejt? Azt semennyiért, mert töraskönyvelt

Egymásra néz a három paraszt: Tanácstalanok;

— És kinelk vennék? *»- kérdi Berta:

— Neki — mutat hüvelykujjal a kis elevenszemü barna paraszt a hosszirányúit vöröshajura — a sógoromnak:

— Mert az úgy volt — szólal meg az kényszeredett, szomorú hangon — nem tudom, hogy történt, de beleakadt a nyaka az ágasfába és ficánkolt, elvágódott, azt mondta az állatorvos, a csigolyája tört el. És most itt állok dologidőben::; t

Megáld a szóval, apró mozdulattal

reménytelenül összehúzza a vállát; Arca vörös és hámló, mintha csak most sütötte volna le az erős nap, piszkos- fehérszínű ráncos nyakbőrét sűrűn borítják az egymásbafolyó szeplők. Ünneplés feketében van, patyolatfehér az inge Is, mégis olyan elesett, reménytelen, hogy még Berta is megszánja.

— Gyerünk — szól — nézzük meg, hátha akad magánakvaló.

Megindulnak. Elől az elnök, a három paraszt tolja utána a kerékpárt.

— Olyan ló kellene — beszél >»vpnt a kurta kis barna paraszt, — amelyik jól bírja a somogyi homokot. Erős, kitartó ló, hogy egyesbefogva is elvigye a szekeret a homokon.

— Van itt olyan — mondja Berta.

— Mert tudja, voltunk mi a lőrinci vásárban is, de nem találtunk alkalmasat.

— A lőrinci vásárban? — áll meg Berta.

— Onnan Jövünk most,

— És ott nem volt?

— Nem. Pedig mind megnéztük.

Erősen a kurta paraszt szeme közé néz az elnök, de nem szól. Továbbindul. Szótlansága mutatja, hogy megsértődött. Ott a Villám, meg a Manci a vásárban és ezeknek nem jó?

— Az ára sem mindegy — szól halkan a vöröshaju, mintha megértené Berta gondolatát és megint apró, szomorú vállrándítással jelzi, hogy nagyon lapos lehet a pénztárcája.

T. Zsóka Pál, a brigádvezetó már várja őket az Istállónál. A port veri ki