Dunántúli Napló, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-03 / 155. szám

N7fPCö 155S JÜLIÜS 3 vessünkmásödnövény-nek 1 'C'Wjesn az esztendőiben amikor a talaj nedves­sége nagyon is megfelelő — Bűk helyen felmerül a kérdés: mit vessünk másodnövéinynek? Régi gyakorlati tapasztalataim ból ismertetek három növényt azzal a figyelmeztetéssel, hogy termésük annál nagyobb, mi­nél előbb nyomon követi az aratást a tarilóhámtás, majd e növények elütése. JIAlNAPOf A párt 1955. júniusi határo­zata a mezőgazdaság szocialis­ta átszervezésének és a mező- gazdasági termelés fellendíté­sének további felaaatai- rál külön foglalkozik a kuko­rica vetésterületének és ter­mésátlagainak növelésével. Mi vei az idejében vetett rövid­tenyészidejű kukorica me­gyénk területén mindenütt be­érik — elsősorban javasoljuk tarIónövényként való termesz­tését. A csikóstöttöaí községi tanács még az igen sovány tartalékterületeken is a múlt esztendőben nyolc mázsás átlag termést tört ie — másodnö- ványként vetett kukoricásáról. Tapasztalataim szerint a talaj állandó gyommentesen é3 por­hanyón tartásán kívül baromfi trágya alkalmazásával is fokoz hatjuk termésátlagait. Igen ha­tásos. ha a kukorica sorközeit Iáit segítségével olyan vízzel öntözzük mag, meiyinek min­den 100 literjében 20 kiló ba- ramfitrágyát oldottunk fel. A sásdi járásban a ka.posszek- csői Táncsics termelőszövetke­zet idén a fent ismertetett mó­don kívánja fölhasználni a ba­romfitrágyáit. A kormány megfelelő memy- nyiségü rövidtenyészidejű ku­korica vetőmagot bocsátott a megye rendelkezésére, melyet a községi tanácsoknál igényel­hetnek a gazdák — csere el­lenében. Mivel egy hokira csak 1-i—16 kiló mag kell — ez nem jelent különösebb megerőlte­tést. UÖ& A kölest rövid tenyészideje teszi különösen alkalmassá a tarlóvetésre: magnak is, szé­nának is eredményesen termel­hetjük. A nagyhajmá&i December 21 termelőszövetkezet nyoilc mázsás szemtermést takarított be l!)54-ben a tarlóba vetett Nyári bosszúságok köles minden holdjáról. A szem tápanyagtartalma meg­közelíti a takarmányárpa táp­anyagtartalmát, szalmája pe­dig még a tavaszi árpaszalmá­nál is több tápanyagot tartal­maz. Idén kevés muharmag áldott a baranyai gazdák ren­delkezésére, sokan hiába igé­nyeltek. Javasoljuk, hogy en­nek hiányában bátran vesse­nek kölest, különösen azok, akik csak csádés, savanyú fü­veket termő rétekkel rendel­keznek. Egy holdra mindösz- sze 55 forint ára — 16 kiló vetőmag szükséges. A Pécsi Vendéglátó Válla­lat vendéglőiben az utóbbi idő ben sűrűn előfordul, hogy a „hűsítő“ italok élvezhetetle­nek. A sör és a málnaszörp, a szódavíz, a bor kimondot­tan meleg, nem oltja a szom­júságot és ezt joggal kifogá­solják a dolgozók. A hűsítő italok élvezhetetlenségének oka a város jégellátásában mutatkozó zavarok. Ezzel kapcsolatban Baka Béla elvtárs, a Pécsi Vendég­látó Vállalat igazgatója a kö­vetkezőket mondotta: — Véleményem szerint a jégellátásban mutatkozó zava rok oka: Pécs város vezetői nem gondoskodtak arról, hogy a jégellátáshoz szükséges ka­pacitást ugyanolyan mérték­ben bővítsék, amilyen mér­tékben a jégellátásra szoruló kereskedelmi hálózatot fejlesz tették. Amikor még nem volt ekkora Pécs élelmiszerkeres­kedelmi hálózata és a kórhá­zak sem voltak ilyen nagy számban, — 3 jéggyártó üzem működött. Azóta a legmoder­nebbet — a vágóhídit — és a Délmagyar jéggyártó üzemet leszerelték és meghagyták a Pannónia Sörgyár kis kapa­citású jéggyártó üzemét, ahol a jéggyártás nem elsőrendű feladat. A Pécsi Vendéglátó Válla­latnak jelenleg hetenként 2.800 tábla jégre lenne szük­sége. Ezzel szemben, az új elosztás alapján, július 1-től kezdve is csak 2.100 tábla je­get ígértek egy hétre. A dol­gozók tehát jogosan panasz­kodnak, hogy vendéglátó üze­meinkben jégbehütött italok helyett, meleg italt kapnak. A dolgozók sűrűn felteszik a kérdést, miért nincsen több tejes fagylalt? Csak azért nem gyártunk nagymennyi­ségű tejes fagylaltot, mert. jégellátáaunk nincsen bizto­sítva és a gyümölcsfagylalt gyártása nem veszélyes ak­kor sem, ha jeget nem ka­punk. A jégellátási zavarok kö­vetkezménye az is, hogy vál­lalatunk június havi tervét csak 90 százalékra tudta tel­jesíteni a forgalom csökke­nése miatt. Hogy állandó étel romlási leírások ne legyenek. fA BLOßE PA A rovartoárok miatt tavasz- szal sok takarmányrép, terü­let kiesett, amelyet most — hogy jószágaink nedvdús ta­karmányokban sem szenved­jenek hiányt — tarlórépáva! páti* hatunk. Mindenütt szé­pen díszük, de itt elsősorban fontos, hogy nyomban az ara­tás után elvetésre kerüljön. További ápolása kapálásból, a talaj állandó tisztán és por­hanyón tartásától ál-1. amit rendkívül meghálál. Czakó János vásárosdomtói gazda, me,gyei tanácstag az elmúlt év bem 800 négyszögölről nyolc hosszú szekérre valót, tehát fcb. 80 mázsa tarlórépáf hor­dott be. Bagossy László főagronónmus, Sásd „AZ ELVARÁZSOLT KASTÉLY../ Nem a „vurstli“ hajdani elvarázsolt kastélyáról van szó, ahol koponyák táncol tak a koporsó fede­lén, vagy rémítő csontváz suhintott az ember feje fölé kasza jával, s a torzomborz képű törpékről sem. Egészen másról van szó. A komlói Béke­szállóról, — amely kiszámíthatatlan meglepetéseket tarto­gat immár három év óta az Illetékeseknek, vendégeknek egy­aránt. ... Bizony már ma­holnap három éve, hogy ringatják böl­csőjét ennek az épü­letnek, de még min­dig nem kész, nincs átvétel, nincs avatás. Azazhogy bosszúság- méreg ... gond, az — van! De kezdjük csak az elején! Az elmúlt őszön — a hideg időjárás be­álltával — minden szobában felállították a kályhákat. É6 a kályhák minden szo­bában füstöltek ___! Eg yszerűen azért, — mert a falba vágott üregnek semmi köze sem volt a kémény­hez vezető füstcsator­nához. A földszint kilences szoba falá­ban például három helyen is lyukat vág­tak, de még akkor sem találták a füst útját...! A falak most kormosak, mint egy nyári-konyháé. A hall és az étte­rem mennyezetére nehéz csillárokat ter­veztek. A csillárokat fel is kellene szerel­ni. De hova?! A fa „tipnik” nem tartot­ták meg a súlyos csillárokat. A villany szerelők egy pillanat­ig sem tétováztak: föl mentek az emeletre, fölszedték a kocka­követ, kifúrták a mennyezetet, tönkre­tették a gipsz-stuka- turt, hogy a vaskam­pót, — amelyen a csillár majd kapasz­kodik — beépítsék. , Persze ez nem ment máról holnapra! Az így képződött üregek ott tátongtak az eme­let folyosóján majd- hogy nem két hétig, sőt, az egyik vendég — hivatalosain érke­zett mérnök — boká­ját ficamította. De alig ült el a méitatlankodás hul­láma a vendégek kö­rében, újabb ostoba dolog történt. Egyik nap éppen az érkező vendégeket fogadta a portás, amikor egy éles sivítás és a szennyvíz — mint valami elemi csapás — a mennyezetben elrejtett csőből elön­tötte a portásfülkét. A .szakemberek" megállapították, hogy a vízbetörést dugulás okozta. Hogy ez a szakvélemény meny­nyire vigasztalta a poruljárt portást és a vendégeket, az más lapra tartozik.A szerelők úgy „segítet­tek’* most a bajon, hogy a csőre ajtót vágtak, amelyen át két hetenként tisztít­ják majd a csator­nát. A bűzze], szeny- nyel, piszokkal járó tisztogatást persze a portásfülkében vég­zik majd... Soroljuk tovább....? A folyosók mennye zete gipszstukaturt kapott. Ez nem is lenne baj, szép is, stílusos is. Annál in­kább baj az, hogy ez akkor jutott eszük­be, amikor már a folyosó kész volt és az első vendégek is megérkeztek. így az­után a földszinten hétrétgömyedve — közlekedtek a vendé­gek, az állványzat — öt erdőnek beillő — oszlopsorai alatt. Az emeleten — mivel ott a mennyezet ala­csonyabb, — csak az állványzat tetején le­hetett eljárni. A szobába úgy ugrot­tak be a vendégek méteres magasságból, kifelé pedig székre állva léptek , fel az állványzatra. Utána egy erélyes rúgással a szobaközepére pen­derítették a széket, hogy az ajtót becsap­hassák maguk mö­gött. Nos és az „isten­adta” parkettázók. — Figyeljük csak meg ezt a kis párbeszédet, amely az étteremben történt a szálloda igazgatója és a par­kettázó között. Szín: étterem, hullámos parkett-padlóval. Igazgató: (felhábo­rodva) Hiszen ez he- pe-hupás.. .1 Asztalos: (nyugod­tan) Igen... ez hepe­hupás ... Igazgató: (még dü­hösebben) De ha ma­ga is látja, miért így csinálta?! Asztalos: (végtelen nyugalommal) Hát hiszen föl is szedhet­jük ... Föl is szedték. De abban nem volt kö­szönet. Fölszedték a betonalapzatot is, — majd újra betonozás, utána parkettázás. Mikor ez elkészült, akkor látják, hogy a márványoszlopokon a márvány alsó vég­ződése és a padló között tenyérnyi üres ség tátong. Olyan volt valamennyi osz­lop mint egy csőnad- róg. amely alól kilát­szik a zokni... * De ennyi is elég az „elvarázsolt kastély­tól”. Most már bizo­nyára arra kiváncsi az olvasó, hogy ki íeiel mindezért, és ki felel azért, hogy a szálló ugyan olyan lassan készül mint a mesebeli „Luca-szé- ke“?! Három éve épí­tenek egyetlen épüle­tet, — mialatt hogy mást ne is mondjunk — például Kenderföl­dön a több emeletes béz'bázak sora fel­épült! Mennyi kórba- veszett idő, hiábava­ló munka, mennyi pénzpocsékolás ...! Ennek aztán fele sem tréfa. Kereshet­nénk a felelősséget, de csak úgy járnánk, mint a játékban a gyűrű, amely mindig körben jár... A ter­vezők: „mi nem!” — Tröszt: „talán egy­két esetben!” Kivite­lezők: „mi ugyan nem, inkább a terve­zők ... 1” És ez így menne tovább, míg be,e nem gabalyodna az ember. Nincs az a „bölcs Salamon”, — amely üt igazságot tenne és felelőst ta­lálna! He egy jótanáccsal szolgálhatunk: az említett szervek öszin tón vizsgálják meg elsősorban önmagu­kat: melyikük, miért ludas a Béke-szálló építkezésével kapcso­latos ostobaságok­ért?! ::. És akkor meg­találják azt, aki az ablakon kidobott ez­rekért felelős...! RAB FERENC I.AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAiAAAAAAAAAAAAAAAAAAAtAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA4AAA 4. azonban mas­ts: az építés i Minél beljebb jutunk az • országba, annál inkább érez- [zük, látjuk, hogy gazdag tör- jténeimi múltú nép hazájába kevesebbet főzünk, jóllehet j jöttünk. Letcvice előtt és után sokkal többet tudnánk eladni. 3rn*r. szinte megszokott, hogy Az italfogyasztók a meleg ita- ja kornyék tegmagasabb bercé- lokból sem isznak meg any- *ro meg épnek látszó, vagy nyit, mintha azok hütve vár uralja a vi­nének. Vasárnapi kiránduló- Jdeket. A letovicei vár olyan. helyeinken is emiatt tapasz- jmint valami gyermeki játék. falható visszaesés. 3min,t valami csipkésbástyájú A jégcllátás megjavítása jfavár. afran ólomkatonáik lát- érdekében javaslom, ha váró- «iák el az őrszolgálatot. Romám sunk a jégüzemnek nem tud «tikus. Van itt több kapacitást biztosítani, be J fólie romantika Kellene rendezkednie a téli íromamtiíkája. jégtárolásra (jégvérméiésre). « Apró falu _ talán húsz ház Helyes lenne az is, ha a jég- J _ pH ros kéményei füstölögnék gyártást kivonnák a Pannónia 4a völgy tón: kicsiny falu, ki- Sörgyar igazgatása alól, Ak- «csiny házatnak kicsiny kémé­kor nem fordulna elő az, ami Jnyei És iám z .ipróka telepü- szombatról vasárnapra tór-J1<§s mögött haia!ma gyár do_ tent, hogy 2 napi kiesés után. ^ város ,!ehol a közelben. vasarnap csak igen kevés Jc^ak ót a vasúH gín ^ a mennyiségű jeget kaptunk. Ez •vülenypóznátoni kifeszített d-ró- elkerülhető lett volna, ha aljj* kanyarodnak be a házak Pannónia Sörgyár igazgató- «közé. sága éjszakai műszakban gyár * Az egyjjk cseh utas kiszáll (ott volna több jeget. «újságot vesz. böngészi, majd Mivel a városi tanácstól 3megakad a. szeme egy képen támogatást nem kaptunk, úgy jouró Sk^a sz^él^t^a^mü segítettünk magunkon, hogy Jtatja be, a cjkik pedig megír - Budapeströl 2 jéggyártógépet 3ja. hogy az újfajt- gépkocsitól hozattunk. Ezek üzemeltetése«még ez év őszén töbtózeT dara­a Pécsi Építő KTSZ-től függ.Vf?}.^nak a kereskedelemnek, ... _ ,4 főkent a magánosok — orvo­amely igeretet tett, hogy a 2 4^ tudósok, kiváló munka jéggyártó gépet július 15-re 4sok — ellátására. üzemképes állapotba helyeziJ A kocaj gyönyörű, áramvo Tudomásom szerint azonban 4naiaS| lendületes vonalakkal a KTSZ még hozzá sem kéz- J tervezett. És ezt nemcsak a dett a szükséges munkálatok Iképről tudom, hanem később , PtTfirróiKovh TáHo<m rk Jenőül rúr i>­alvé gzesehez. Ha a kisipari . ltotípusát az egyik nagy áru­szovetkezet jjpázban ahová közszemlére ict 2 jéggyártó gépünket üzem- ki. képes állapotba helyezi, meg-'t jvt nemcsak azt akarom kezdjük a jéggyártást és ezzel lelmondiam hogy újfajta gépko- lényegesen javul majd a doI-1c,it gyártanak C sehszfovak'a­gazok jegbehuto:: itallal es büszkék ­cukrászsüteménnyel való el- irtemcsak a készítők, hanem az látása «egész nemzet. Máskülönben (keltsd úrmkiai útinapié i. VONATON A Skoda-gyár új személykocsija: a „Szpartakusz“ miért dicsekedett volna az a I csórára való hívá* és mindez- vadldsgem ember az új3ágcik- 1 zel együtt a csomagolás. kel és miért lelkesedett volna ilyen igazán őszintéin?! Hej, ba mi így beszélnénk. így érez­nénk Komlóért .. . Az új autót egyébként Szpartakusz-nak ke reszteltók — utalva az idén először megrenűezert nagysza­bású szpartakiádra, melyről még a későbbiekben szólok. Bízzunk benne, hogy az új ko­csiktól jónéhány darab elke­rül hozzánk is és így nemcsak szavakból vágy képeikből, ha­nem „életben” is megismerjük valamennyien. Lassan sátrat vont a földre az este. Sajnálkozva búcsúz­tunk a világosságtól, hiszen olyan szomjasak voltunk a szépre — amibol akármennyi, t* iszunk, sohasem elég. A kényszerű p:henö „ lát­nivaló hiánya 'smét közelebb- hozta a társaságot. Megkezdőd tak a Vizitelések Az ismerősök az egybe!yröl valók megkeres­ték egymást, felcsendült a va­A vacsorát nagy éirdók­lődéssel vártuk. Egy ilyen tíz­napos kiránduláson ugyanis cseppet sem közömbös, hogy mivel látják el az embert és mi kíváncsian, egyeseik való­sággal izgatottan találgatták: milyen is a cseh konyha. Erre bizony még mindent- tudó építészünk sem tudott felelni, hiszen a könyv csak a műemlékekről, múzeumokról építészeti ng.gysaexűsógekről írt, a konyhaművészettel azon tón nem foglalkozott. A másik építész azonban 81 , a íde-u szerint olvasta Jarosziav Ha- sek világhírű szatira-reme.cet, ál „Infanteriszt Svejk -et — már tudott felvilágosítással o.olgál.ni: — Meglátják, szilvasgombó­-ot kapunk vacsorára, kvárgli- al meghintve... Az ts lehet, begy knédiü... Az biztos, hogy valami cseh nemzett ele­delt .. Nem értünk rá elemezni a felvázolt ételféleségek várható aromáját, mert mi is az étke­zőbe vonultunk. Ég ott kide­rült, hogy az építész tévedett. Orosz hús9alátát, érőiévé«!, marhafelsált, tortáit kaptunk az étkezőben ég mindennek ko­ronájaként egy üveg valódi piilzemi sört. Azután már nem sok talál- gataivaló maradt. — Várnak-e bennünket az állomáson autóbuszok vagy gyalog keil mennünk? — Milyenek lesznek a szo­báik? — Mi lesz a program? _ jó időt fogunk-e ki? Egymást kérdezgettük, néha — ha közénk hozt0 t-0882 sorsa — az IBUSZ megbízott­ját faggattuk, pedig ezekre a kórdéisekre csak Prága, a meg­érkezés hozta meg n választ- Azaz. az első kérdésre már a vonatban megkaptuk 0 felele­tet: — Az állomáson, a kijárat előtt autóbuszok várnak ben­nünket — hirdette ki minden szakaszban többször is az IBUSZ-os „néni” (volt vagy húszéves) —- A buszokon két­féle felírás van: „Palace” és •Praha“ ... Mindenki abba a buszba üljön, amelyiknek a fei írását a bőröndjére kötött cé­dulán megtalálja! (Ezeket a böröndcéduilákat még a Nyu­gati Pályaudvaron megkap­tuk) ... Az ajtókat már kinyitottuk, mikor a vonat kényelmes döcö­gősre fogva eddigi vágtázó tempóját, begördült a pályaud­varra. Az expressz is beleőn- tötte a magq emberpalaklA* — bennünket is — a kifelé igyekvők kavargó folyamába és az ár sedra a kijárathoz hajózott bennünket. Az utcán négy autóbusz vá­rakozott türelmesen. Az e s ott a tábla: „Palace” Megérkeztünk Prágába. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom