Dunántúli Napló, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-03 / 155. szám

2 •!f-A PCÖ 1955 jcxrcs s „Kijavítjuk a hibákat a Feltáró Üzemnél11 A feltárási tervek teljesítése elengedhetetlen feltétele a termelésnek Komlón is. Csak azután lehet megfelelő mennyiségű szénre, fejtésekre számítani. Alappillére ez a bá­nyászatnak. Az első félévben ez a pillér kissé meggyengült. A Kossuth-bányai feltáró üzem nem teljesítette félévi tervét. Ma még ez közvetlenül nincs hátrányára a termelésnek, de később fékjévé válhat a széntermelési terveik teljesítésének. Hogyan akarják kijavítani ezeket a hibákat a harmadik ne­gyedév során? — erről érdeklődtünk Sonkoly István elvtárs­tól, a feltáró üzem bányamérnökétől. — SOK FONTOS TAPASZ­TALATOT szűrtünk le az első félévi munkáikból. Az egyik legfontosabb tapasztalait az> — megfeledkeztünk a holnapról, s csak a „máinak“ éltünk. El­hanyagoltuk a perspektivikus tervek megvalósítását, Q ke­resztvágatok és fontosabb gu- rítók hajtását. Sajnos, sokszor olyan munkákat is elvégez­tünk, melyek már a szénter­melő üzemek feladata lett vol­na. Abból következett ez fő­ként, mert sckan bábáskodtak felettünk, mindenki parancsolt és mi szót fogadtunk. Kaptunk utasítást a tröszttől, megbízást az üzemektől, stb. Az elmaradáshoz hozzájárult a rossz sürített levegő szolgál­tatás, mert elromlott a turbó- kampresszor. Csökken fenünk kellett a normákat, s így az egy főre eső fejteljesítmény műszakonként 9 2 cm volt. A rosszul kijavított fürgének, kalapácsok, az anyagellátás Az elmúlt hét végén az ügye­letes mohácsi kikötő-orvos, a „Napredák“ nevű jugoszláv ha jóról — egy terhessége utolsó napjaiban lévő fiatalasszony — a mohácsi kórházba szállítta­tott. A kórházba szállítás után alig fél órával — az anyának egészséges fiúgyermeke szüle­tett. Az örvendetes családi ese ményt az időközben elindult jugoszláv hajón lévő apával a Bog-i határőr-őrs útján — még az ország elhagyása előtt közöltéit. hiányai, a hiányos műszaki lét szám szintén hozzájárult az ekniaradésihoz. A tapasztalatok alapján a legfontosabb az, hogy ne fe­ledkezzünk meg a későbbi tér vek végrehajtásáról. Ezután nem fogadunk el mindenkitől megbízatást és kérjük a szén- bányászati trösztöt >is, hogy biztosítson nagyobb önállósá­got a feltáró üzemnek. Nem végzünk el feltöréseket, a1™ a szenelő üzemék feladata, nem hajtunk 20 méteres gurí- tókat, ami szintén nem feltá­rás, hanem előkészítés. Ha az első félévi gyakorlatot követ­nénk, akkor ez jövőre komoly zavarokat jelentene a fővága- tck szempontjából Nem állna a széntermelő üzemek rendel­kezésére elegendő fejtés. Jelenleg három műszaki ve­zető hiányzik s ezt minél előbb pótolni kell, mert csak így tudjuk megszilárdítani az el­lenőrzést, biztosítani a csapa­Miután a mohácsi városi ta­nács végrehajtóbizottsága tu­domást szerzett arról, hogy az újszülött nincs babaholmival ellátva, teljes babakelengyét ajándékozott neki. Néhány nap múlva a fiatal jugoszláv anyát és gyermekét egy másik hazafelé tartó ju­goszláv hajóra szállíttattuk. A hajó kapitánya és legénysége rendkívüli örömmel fogadta őket és nem győzték háláju­kat kifejezni. VERTES TIBOR vb.-titkár, Mohács. tok egyenletes munkáját. Ma már nem 9,2 centiméter a fej- teljesítmény, hanem 12—13. Ezt úgy tudítuk elérni, hogy megszüntettük a laza normá­kat, annál is inkább, mert megjavult a levegőellátás. NAGY SEGÍTSÉGET JE­LENT feltárási terveink ütem­szerű megvalósításában az is, hogy egy saját gépjavitómű- hélyt rendeztünk be, ahol min den olyan gépet meg tudunk javítani, amely közvetlenül szükséges a bányásznak a ter­meléshez. A bajok egyik kút- forrását szüntettük meg ezzel az intézkedéssel. A fúrógépeket és a íejtőkalapácsokat a mű­helyünk megalakulása előtt a bányagépjavító javította. De gyakran előfordult, hogy 16 ki­javított gépiből mindössze 2—3, de néha csak egy volt jó. Minthogy a termelékenység emelését tartjuk legfontosabb­nak, nem elégszünk meg csu­pán azzal, hogy megszüntet­tük a laza normákat, más in­tézkedéseket is teszünk. Sokat jelent majd a csapatok fej tel­jesítményének emelkedésében az, hogy ellátjuk a munkahe­lyeket kellőszámú kiszolgáló személyzettel s így a vájárok­nak nem kell készletet lapá- tcíniok, mellékes munkát vé- geaniök. A tröszt technológiai csoportjának a segítségét is jobban igénybevesszük, mert igen hasznosnak mutatkozik az, hogy megtanítják a csapa­tokat a szakszerűbb, a techno­lógiához alkalmazkodó bánya- művelésre, a vizes fúrógép használatára. Az anyagellátás terén már nincsenek komolyabb bajok, megkapjuk az igényelt meny- nyiségű fát, csak még arra kér jtik a szállító üzemet, hogy a kért fát megfelelő helyre szál­lítsák. Hatos szint helyett ne véletlenül „ hetedik szintre. EZEKET a feladatokat nem csupán egyedül a műszaki ve­zetők oldják meg, hajtják végre, hanem igénybevesszük a párt és a szakszervezet tá­mogatását, segítségét. Már ko­rábban jó kapcsolat épült ki a párt- és szakszervezet között, s úgy vélem, hogy a közös fel adatok megvalósítása niég job­ban elmélyíti kapcsolatunkat. Ezekben látom azokat a fon­tosabb tennivalókat, melyek elvégzése a hibák kijavítását jelenti. Megalakult az élelmiszeripari üzemek Pécsi Kooperációs Bizottsága JfloUács^n szüUUtt 'Tegnap késő Aél­*■ után, nyolc óra előtt két perccel egy repülőgép szántotta át Pécs fölött az eget. Utasszállító gép volt, pedig ebben a szokat­lan időben már a hangárok mélyén pi­hennek a levegő ván­dorai. Rendkívüli já­rat volt tehát ez a gép, rendkívüli szál­lítmánnyal. Ahogy földet ért, utasai — mindössze ketten vol tak, — kiléptek, a repülőtér személyze­tének segítségével ki­emeltek az ezüstös törzsből egy fehérre lakkozott műszer- szekrény-félét, egy furcsa üvegkazettát (ha nem csillogott volna benne egy se­reg cső, csappantyú, fogaskerék, bízvást aquáriumnak tarthat 'nánk) éhs ‘megindul­tak a várakozó autó­busz felé. Negyedóra múlva már az egyes számú sebészet előtt fékezett a busz és megkezdődött a ki- hurcolkodás. A repülőgép Debre­cenből jött. Magával hozta Mándi István doktort, és Jékel Pált, a Debreceni Orvostu­dományi Egyetem technikusát és egy művesét, egy olyan gépezetet, amely — ha az emberi vese . gyatrán mű­ködik, elégtelen, ideiglenesen nem szű­ri meg a vért, — ké­pes talán a legkénye­sebb és legbonyolul­tabb emberi szerv, a vese vértisztító szere­pét legalább is rész­ben és egy ideig el­látni. Különjárat... Kü- lönautóbusz... Deb­receni orvos és segéd je ... Izgatott vára­kozás az egész klini­kán ... Aggodalom és reménykedés... — Vajon kiért mindez? Nos, hát nem neveze­tes személyiségért, egy egyszerű ember­ért, egy bányászért. Keller István, a be­teg az első emeleten Egy emberéletért... fekszik. Kedden ope­rálta törött combját Illés Tibor doktor. Az operáció sikerült. De hirtelen és várat­lan zavar követke­zett: a vese, a szer­vezet bonyolult szűrő je, nem működött. Miért — miéri sem, ki tudja? Talán gör­csösen összehúzódtak erei, talán más az ok, de a tény — tény. Es Illés doktor har­colt a tények ellen. A fiatal energikus orvos kedd óta nem aludt annyit, mint betege. Egyszerűen nem aludt. Szombat­ra már legszükeob ruhája is lötyögött rajta, de a beteget, Keller Istvánt nem hagyta magára, mér­te a pulzust, a vér­nyomást, figyelte a vörös, drága folyadék vegyi összetételét. Két és féléves kislá­nyát nem látta öt napja — hiszen a gondjaira bízott em­bernek is van gyer­meke, sőt, várja a másodikat, az apa nem hagyhatja magá­ra az apát, az orvos a bányászt, az ember az erjibert. A beteg állapota ** szombatig vál­tozatlan maradt. Es Illés Tibor megoldást keresett. Hátha a művese? Hátha ez a készülék áthidalja azt az időszakot, ami alatt a másik, az em­berben működő „ké­szülék“ ismét megin­dul. Ezzel a gondolattal fordult a klinika igaz gatójához, Schmidt professzorhoz, aki az egyetem legjobb szak embereinek: Bénító György docensnek és Horváth Csaba uro­lógus tanársegédnek tanácskozása után ugyancsak jónak lát­ta ezt a megoldást. Es Nándi bácsinak, a klinika telefonistá­jának, a MALÉV pécsi és debreceni személyzetének volt dolga szombat dél­után. Szóltak a tele­fonok, a holt drótok szállították az üzene­teket oda és vissza.-V rtt Debrecen! Nincs itthon a professzor kartárs! — Kérem Mándi doktort! Te vagy Pis­tám? Gyere le Pécs­re a művesével külön repülőgépen... — Ki fedezi? — Azt majd meg­tárgyaljuk azután! — Csak gyere! Nem szá­mít se pénz, se fáradt ság! Emberélet forog kockán! A repülőtér is bele szólt: — Két és félezer forint egy út! — Nem számít! Újra telefon, repü­lőtér: — Nem két és fél­ezer, hanem négy és félezer forint egy út! — Egy emberélet többet jelent, mint kétszer négy és fél­ezer forint. Es a repülőgép el­indult. A pécsi reptér szinte percenként je­lentette hol, merre szárnyal a gép. Illés elvtárs pedig — bár szeme alatt kék ár­nyékot festett már az álmatlanság és az aggodalom, — átsza­ladt a klinikáival szembe, Haraszti mű­szerész műhelyébe. — Hagyja nálam a kulcsát, lehet, hogy az éjjel át kell ala­kítanom egy gépet... Egy ember élete függ tőle! Es a kulcs már Il­lés doktorhoz is ke­rült. Azután megérkez­tek a debreceniek és kiderült, hogy a mű­vese csak 220 voltos egyenárammal műkö­dik. Pécsett pedig 110-es váltóáram fo­lyik a hálózatban. — Nincs egyenáram, fő­ként 220-as nincs. — Nem ismerem azt a szót, hogy nincs vagy hogy nem lehet! — ez Illés doktor jel­szava Es ismét csen­gett a telefon. A • Pé­csi Szénbányászati Tröszt irodájában, a Rafilm-nél, a Fogá­szati Klinikán — mindenütt, ahol csak motort sejtett. És lett motor is. Nem is egy. De inkább kettő, mint egy sem. Igen ám, de késő éjszaka, 10 óra táján kiderült, hogy a köl­csönkapott motorhoz meghajtótárcsa is leéli. Jó, hogy meg­volt a műszerésxmű- hely kulcsa. Felgyul­ladt a villany, han­gos sistergéssel in­dult az eszterga, pat­togtak az aranyszínű rézforgácsok és egy óra alatt elkészült az egyik meghajtótárcsa. Még egy órái munka — és mire éjfélre kongattak, készen csillogott a második is szorttócsavarostól, mindenestől. Nem esz tergályos, nem mű­szerész — orvos esz- tergályozta, másik fúrta, harmadik csi­szolta, Kollektív mun kával. így van ez. Ahol összefognak az embe­rek, rtt ledőlnek az akadályok. Az em­beri akarat a legerő­sebb. Az emberi akarat, az elvtársi se- gítőlcészség, az orvo­si hivatástudat dia­dala: megindult a mára virradó éjjelen az egyes számú se­bészeti klinikán a művese. Tiszta, ká­ros szennyező, mér­gező anyagoktól men­tes vér kering már Keller István erei­ben. Köszönet érte or­vosainknak! GARAMI LÁSZLÓ A Pécsi Dohánygyárban jú­nius 29-én kooperációs értekez letet hívott össze az Élelmi­szeripari Minisztérium Mű­szaki Főosztálya, amelynek célja az Élelmiszeripari Mi­nisztérium irányítása alá tar­tozó vállalatok együttműködé­sének és kölcsönös segítség- n yú j fásának megszervezése volt. Az értekezletet Haisch Ká­roly, a Pécsi Dohánygyár igaz­gatója nyitotta meg. A pécsi élelmiszeripari vál­lalatok vezetői és főmérnökei előtt Vajda elvtárs, a minisz­térium kiküldötte ismertette a kooperáció és kölcsönös segély- nyújtás célját és jelentőségét, mint a tervtéljesítésnek, a ter­melékenység emelésének, vala­mint önköltségcsökkentésének hathatós eszközét. Ez után Hubina elvtárs, a Győri Szeszgyár igazgatója, a győri kooperációs bizottság ve­zetője, konkrét példákon ke­resztül ismertette az ottani kooperációs bizottság 8 hóna­pos munkájának eredményét és tapasztalatai alapján érté­kes útmutatást adott az itt megszervezendő bizottság meg alakításához. Az értekezlet egyhangúlag Bojtár elvtársat, „z Agrária Keményítőgyár Igazgatóját vá­lasztotta meg a pécsi kooperá­ciós bizottság vezetőjévé, aki­nek feladata lesz a bizottság munkájának megszervezése, valamint az együttműködő vállalatok között megkötendő szocialista szerződés előkészí­tése. A beszámolót hozzászólások követték, amelyekben a külön­böző élelmiszeripari vállalatok vezetői egyhangúlag örömmel üdvözölték a kooperációs bi­zottság megalakulását. Munkásokat keresnek A Dunántúli Konzervgyár pécsi kirendeltsége 10 férfi segédmunkást, a Pécsi Porce­lángyár 10 férfi segédmunkást, a Sopiana Gépgyár 4 festőt, 1 villanyszerelőt, 4 férfi segéd­munkást és 1 férfi tűzoltót, a Pécsi Epületkarbantartó Vál­lalat 1 kőművest, 3 férfi és 2 női segédmunkást, a Pécsi Bőr­gyár 20 férfi segédmunkást, az MTH 1 férfi statisztikust, a Pécsi Építőipari KTSZ 5 kő­művest, 8 férfi és 8 női segéd­munkást, 1 raktárost, 1 kontí­rozó könyvelőt és 1 kocsist keres. A MÉH Vállalat 3 férfi segéd munkást. , a Hirdi Kenderfonó 2 lakatost, 1 villanyszerelőt és 2 fűtőt, a Cementipari Vállalat komlói kirendeltsége 3 laka­tost, 1 asztalost, 20 segédmun­kást, a Komlói Karbantartó Vállalat 10 kőművest, 1 vízve­zetékszerelőt, a Komlói 49. sz. Építőipari Vállalat 10 kőmű­vest, 10 kubikost, 13 férfi segéd­munkást, a Komlói Község­gazdálkodási Vállalat 10 férfi segédmunkást, a Komlói MÁV Rakodási Főnökség 10 férfi se gédmunkást, a Komlói Kőbá­nya Vállalat 10 férfi segédmun kást, a Bükkösdi Ásványbánya 15 férfi kőfejtő munkást keres. A Magyarbólyi Téglagyár 6 téglavetőt, a Görcsönyi Tégla­gyár 1 férfi vagy női kazalozót, a Szigetvári I. sz. Téglagyár 2 kihordót, 2 kazalozót, a Szuli- máni Téglagyár 6 férfi kihor­dót, a Bakócai Téglagyár 14 férfi vagy női segédmunkást vesz fel. A fenti munkahelyekre je­lentkezni a járási és városi ta­nács munkaerőgazdálkodási csoportjainál lehet, cA íutiuArAí/i tandí j Fö hágva felét körül- ........... hordoz­ta tekintetét a gépállomási kultúrterem zsúfolt padsorain, az ő tárgyalására, a Tóth Kál­mán tárgyalására összeverő­dött ismerős hetvehelyieken, idegen sásdi arcokon és fél­oldalra fordulva, hogy min­denki hallja — az utolsó szó jogán megnyomta hangját: — Legyen bármilyen ke­mény a büntetés, — kiállom! Kiállom, mert tudom, hogy engem a tagság visszavár! Az utcára tóduló sokaságban asszonyok keresték szipogva zsebkendőiket, elgondolkozó férfiak rótták hosszas léptek­kel az állomásnak tartó jár­dát. Három év és nyolc hó­nap ... —■ Ennyi időre elzárni, hát embert ölt?! — örüljön, hogy csak eny- nyit kapott... • Ismerjük meg közelebbről! Pincérnek indult, egyszer lo­pásért becsukták, de Siófok és Pécs után tüzéiszakaszve- zető lett a Donnál. Senki som tudta a felszaba­duláskor, hogy a Szigetváron elfogott, tolmácsnak ajánlkozó Tóth Kálmán — bandita Csak özenrlőrinoi íogolvtársa tudta aki a tárgyalásig mé­lyen hallgatott. Nappal oroszt fordított magyarra, magyart o!\szrnt délután „partizán ru­hát’1 húzva Sár Józseffel a bükkösdi szőlőkben fosztogat­ta a présházakat. Módenszider János éppen akkor ért oda Sarbak Gyulával meg Fetter Józsefiek amint kifelé görget­te hordóikat a felfeszített pinceajtón. Egy lovat ígért, csakhogy ne szóljon a parancs nokságon. Nem lett abból még csak egy csikó se, de Tóth ha - aiarc-san eltűnt Szentlőrinc­ről, nem hagyva más nyomot maga után, mint Sár József portáján egy internáltakkal építtetett pajtát, nó meg két unokát. Hetvehelyre érkezvén, benő- sült a kocsma és fűszerboltot bérlő Putnoki Lajos családjá­ba és — mivel a kommunis­ták nem fogadták be maguk közé, ha volt is tagkönyve, — fehsapott szociáldemokratá­nak. Hanem amikor a kocsma asztal tetejéről bíztatta a ve­rekedő bund istákat minden kommunista agyonütésére, — e'fogtak ós internálták. Negy­vennyolcban kiszabadult és mire jobban körülnézhettek volna, már betolakodott a tsz elnöki tisztségébe, 6őt kérte azt Is, hogy vegyék fel a párt­ba! JyrfAifi egy tarisznya­" *■ ■ — hitü semmi em­ber fordulatos, de korántsem teljes életrajza. A becsületes hetvehelyi termelőszövetkezeti tagok ennek tizedét sem tud­ták. Azért sajnálta jórészük örizetbevétele idején, mert a nagyvonalú, hangosszavu Tóth Kálmán pár év alatt alaposan elhúzta szájuk előtt a mézes­madzagot. így gondolkodtak: igaz, hogy még a dűlőből is elzavarta a gépállomás arató­gépét és részesek vágták le tavaly is a gabona jórészét, ?ó részért, de mégis külön vo­nattal utaztatta őket a Balaton za. Igaz, hogy a tsz kán! és ok orvölgyi brigád jai egy hó­napig is várhattak a Hetve- iiel.ven már kiosztott munka- jgység előlegekre, — de a ko­csisok egy részének folyószám át nyitott a községi italbolt­ban. — Tizenöt forintot naponta, kérem. Azt ihatott, amit akart, bort vagy égetett szeszt, egy­szóval mindegy. Nekem a ter­melőszövetkezet mindegyikük után napi tizenöt forintot, egy év alatt nyolc—tízezer forin­tot fizetett, — mondja a csa­pos. A me&szédVett, elkáp­------------------------ rázta­to tt tagok nem vették észre, hogy amíg zsebébe befolyt a szilágypusztai fuvarozás hét és félezer forintja, addig a. pénztárkönyvben ez a bevétel csak 1751 forinttal szerepel. Azt hitték, hogy jól járnak a komlói fuvarral, mert a mun­kaegységen felül a tsz kifizeti részükre az étkezés' is, sőt az egész kereset 15 százalékát is- Ugyanakkor Tóth 16 000 forint tál kevesebbet irt be, — kézen közön eil unt ez a pénz is. Tóth hozzájuk hasonlóan meg­csalta az államat is. Takar- mány felvásárlásra több tíz­ezer forintos hiteleket utalt ki részükre a Nemzeti Bank — egyrészcbói valóban széna lett. A több5bői? Hogy soha senki rá ne jöhessen, — az eredeti nyugtákat összetépte és Hor­váth Ferenc brigádvezető rész­vételével szériában gyártottak ..megfelelőbbeket” kitalált ne­vekre, hamis összegekre. A sásdi MNB fiók elfogadta eze-, > két a „nyugtákat", melyekről sok esetben a dátum és az alá­írás is hiányzott... Ekkora gazemberséghez tö­kéletesen zilált könyvelés szükséges, s hogy ebben ne legyen hiány: 1952-től öt köny­velő váltotta egymást Hetve- helyen Lóki Rózsit a Putnoki család zavarta el, Torna Lász­lónál, aki először próbált ren­det teremteni, újra csak a csa­tád pletykája üldözte ki. So­mogyi Jánost Kas Józsefné váltotta fel, akit Fűzi Magdol­na ütött ki a székből, lévén olyan szakértő a számvitelben mint a hajdú a harangöntés­ben. Fő, hogy megfelelt az el­nöki családinak, főképpen Tóth Kálmánnak, a tsz teljhatalmú uránénak. A pártszervezet? Több ízben tiltakozott, de mivel az elfog­lalt, Tóth sohasem ért rá, be sem számoltathatták. A járási tanács tsz csoportjának ellen­őrei mintha bekötött szemmel jártak volna. Tóth Kálmán a nagyobb biztonság kedvéért Máté Orbán és még néhány elégedetlenkedőt ki is ^záratott. Nem volt már több bírálat, sőt egyre hangosabb lelt az a hivatalos vélemény, hogy nincs még egy jobb közös gaz­daság Baranyában! A nagy megbecsülést a kő­bánya és a három mészégető kemence szerezte a hetvehelyi tsz-nak. Valóban, az itt rob­bantott, akár nyersen építke­zéshez, akár kiégetve szállított mészkő jól fizet, hisz hetente csak egy-egy kemence 7000 fo­rint tiszita hasznot hozhat. De van még asztalosüzemük is, amely konyhabútorokat szál­lít eladásra még Sásdra a Somogyi ügyvédnek is, a tsz, helyesebben Tóth Kálmán pat­ron ál ásáért. Az asztalosok persze nincsenek bejelentve az SZTK-ba. A fiazta tójuk öreg épület, belül átalakítva. Tiszta, megfelelő, de szerencse re legalább 30 tucat akad Ba­ranyában, ami jobb is, szebb is, megfelelőbb is. De a hetve­helyi tsz, amely hét falu fel­építéséhez elegendő anyagot küldött szét az országba, fenn­állása óta egy magtárt, tehén­istállót, vagy borjúnevelőt sem épített, mert azt mondta a Tóth Kálmán, hogy Hetvehe- lyen nem lehet megélni a gaz­dálkodásból, csak a mészége- tésből. Nézzenek itt körül azok, — akik élenjáró tsz-nek titulálták a hetvehelyi tsz-t elkapatva, elbátortalanít­va a tagságot. A 19 tehén egy nyolc jószágra méretezett is­tállóban szorong, a tsz-nek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom