Dunántúli Napló, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-13 / 163. szám

1955 JULIUS ÍJ NAPLÓ 3 PÁRT ÉS PÁRTÉPITÉS Juttassuk el minden dolgozóhoz a párt szavát! „^OeTsemjre /tinóin ^fict'óji-aUna aaLame.tiny.L ft'&uÜnigáu/jáit” Eropa Lajossal, az egyik Petófi- aknai DISZ frontöri- gád vezetőjével be­szélgettem hétfőn dél után. Neve nem is­meretlen a megyében, sőt az országban sem s ma is róla és bri­gádjáról beszélgetnek a legtöbbet Petőfi- aknán. Ugyanis hét­főn reggel műszak­kezdés előtt Petőfi- aknán az aknásziro­dában összejöttek a frontbrigádok és fej­tési csapatok vezetői. A frontbrigádvezetők vasárnapi komlói ta­lálkozójáról beszél­gettek. — Én a DISZ-bri- gádom tagjai nevé­ben versenyre hívom az akna valamennyi frontbrigádját, — mondotta Kopa elv­társ, — hogy méltón köszöntsük Alkotmá­nyunk ünnepét,. az ötödik bányásznapot, hogy határidő előtt teljesítsük a harma­dik negyedévi tervet is. Kérem a brigád­vezetőket, hogy be­széljék ezt meg bri­gádjuk tagjaival s utána csatlakozzanak a felhíváshoz. Kopa Lajos brigád- vezető e reggelen nem hirtelen elhatá­rozásként állt elő a versenyfelhívással. A gondolat már régen megszületett benne. Először csak beszél­getni kezdett róla a brigádtagokkal, ké­sőbb már vitatkoz­tak is. Hegedűs Ist­ván (13) vájár, a bri­gád pártcsoportbizal- mija is helyeselte a brigádvezető javasla­tát s Kraft János szakszervezeti, Ko­vács József (60) DISZ bizalmi is ezen a vé­leményen volt. A DISZ brigád tagjai azonban mielőtt vég­leg határoztak, meg­kérdezték körletveze­tőjüket, Takács Jó­zsef elvtársat is. A műszaki feltételek biztosítása, a faanyag az üres csille, a leve­gőellátás, a bányamű velés megfelelő mű­szaki irányítása leg­alább olyan fontos, mint m munkake'dv, a lelkesedés, — s hi­ba lett volna ezt ki­hagyni a számításból. Takács József meg­ígérte: mindenben tá­mogatja a brigádot. Kopa Lajos DISZ brigádja jelenleg a legjobb valamennyi Petőfi-aknai brigád között. Az elmúlt de­kádban rendszeresen túlteljesítette a ter­vét, s több mint 60 csille szenet adott terven felül. Az első helyüket továbbra is meg akarják tartani. De kövessük to­vább a hétfő regge- les műszakkezdést megelőző eseménye­ket. — Na most szá­molj be, mi tx>!t Komlón! — így fo­gadták a brigádtagok az aknász irodából kilépő vezetőjüket. S ő részletesen elmon­dotta, hogy a Petőfi- aknai csapatok mel­lett még egy verseny társuk lesz: Kossuth- bánya Il-es üzeméből Muszták Attila csa­pata. — Tudjátok, egész fiatal, magastermetü gyerek ez a csapat- vezető, úgy hallom, gyakran még 200 szá­zalékot is teljesíte­nek. Szóval jól meg kell fognunk a mun­ka végét, hogy ne maradjunk alul. S hogy valameny- nyien összefognak en­nek érdekében, eb­ben pillanatra sem lehet kételkedni. — A mi brigádunk eredményeinek a\'p- ja ugyanis az össze­tart als, — mondta Kopa elvtárs. — Nem rég Bonus Pali, az egyik csillés igazolat­lanul mulasztott egy napot. Nemcsak én, hanem az egész bri­gád vonta felelősség­re. Nem is fog vele előfordulni többé. De, hogy a többiekkel se forduljon elő, ezért bevettük a verseny- felhívásba, hogy bri­gádunkban nem lesz igazolatlanul mulasz­tás. 'Többet, jobb mi­L nőségüt, olcsób ban és biztonságosab­ban, — ezt az elha­tározást tükrözik a felhívásba foglalt többi pontok is. Kez­deményezésük dicsé­retre, követésre mél­tó. A hétfői műszak még úgy kezdődőt mint a többi. A bri­gád felelőssége azon­ban már megnőtt s az eddiginél is lelke­sebb, szenvedélye­sebb munkát követel. Ma még csak tizen, tizenöten, holnap már százan, százöt­venen állnak mea a versenytábla előtt, hogy megnézzék, — mennyit teljesített Kopa Lajos brigádja. Az új versenytársak lesznek ezek, akik­nek a célja egyezik az övékével: jobbat, többet adni. Nagydobszai figyelmeztetés Mihályi Gyula formázó ■ ------------------------ nem tu­do tt megnyugodni. Munka­társainak is elmondta aggo­dalmát. Azok vállukat rándí­tották: nem tudjuk! Letette a szerszámot, megtörölte kezét s egyenesen a pártirodára tar­tott. S amikor szemtől-szembe ült Laki elvtárssal, a párttit­kárral, csak úgy dőlt belőle a panasz. Talán mégse kellett volna ... Nagyon szigorú ... így nem tudok keresni... A párttitkár figyelmesen hall­gatta, ismerte Mihályit, aki jó munkás, szeret dolgozni. — Nos, nézzük csak... — Laki elvtárs papírt, ceruzát vett elő. — Számoljunk egy kicsit! Naponta négy csiszológép­állvány formáját készítette el. A régi utalványozás szerint ezzel — percben számítva — 180 százalékot ért el. A norma felülvizsgálásakor kitűnt: — könnyűszerrel, nem igen kel­lett igyekeznie. De nem is ez az érdekes: az új normával tud-e keresni? Az igaz, negy­ven percet elvettek az állvány megmunkálási idejéből, de fi­gyeljük csak ... Még így is elkészíthet négy darabot, sőt ötöt is, hisz belefér a munka­időbe. Csak ezután ki kell használni minden percét, pon­tosan kezdeni, pontosan végez­ni, jobban megszervezni a mun kát. S ezzel — a legrosszabb esetben is — naponta 143 szá­zalékra teljesíti a normát. — Ezt nem tudtam. Igaza van. Laki elvtárs... — Mi­hályi Gyula megnyugodva tá­vozott a párttitkártól. Vajon a Sopiana népneve­lői, pártmunkásai hasonlóan törődnek-e a dolgozók nevelé­sével, felvilágosításával? — Csak kevesen — mondja kedvetlenül Laki elvtárs. — Még az értekezletekre se na­gyon jönnek el. Aki megjele­nik, nem adja tovább a hal­lottakat. Ezzel van nálunk a legtöbb baj. Arra á kérdésre: mi ennek az oka, sokan sokféle feleletet adnak, Bizonyos, hogy igaza van Laki elvtársnak, mert né­hány népnevelő nem szíwel- lélekkel végzi ezt a fontos fel­adatát. Tanúja voltam azon­ban egy népnevelőértekezlet­nek. Május 21-én „Még a csigát is megszégyenítik ... “ címmel cikket írtunk airróL, hogy a Komlói 49-es számú Építőipari Vállalat nem folytat követke­zetes harcot az áthúzódó beru­házások megvalósításéért. Az­óta több, mint egy hónap tölt ®*; Most újból ellátogatunk a vállalat munkahelyeire, hogy rnegtudijuk, történt-e változás. A kenderföldi ég a köikönyö- ■i lakóházakról szólva megem­lítettük, hogy egyikről-másik- ról hiányzik a bejárati hom­lokzat. Azóta elkészültek a homlokzatok, itt-ott a vakolás is. A Béta-clknán bekövetkezett változásról is örömmel számol­hatunk be. A több, mint egy évig húzódó munkáik befe­jeződtek. Nem kell már szűk, tűzveszélyes helyen tölteni a bányászlámpákat. A mosdó és szárító — ah oil a bányászok ruháit, tisztítják — szintén .el­készült, jelenleg már a mosó­gépet szerelek. Mi a helyzet Kenderfö'dön? Legutóbb Szopkó Dénes kubi­kos brigádja dolgozott itt, — segédmunkán, s nagy volt a briigádtegok elkeseredése. Uiból eVétogtittunk a Berek utcába, ahol még jelen,leg is vannak lakásátalaikításclk. -v- Szopkó Dénes kubikos-brigád­járól azonban már nem tud senki sem. Uj munkaterületet kaptak? A vágóhíd melletti jéggvári építkezésen találjuk meg őket. — Rendibejött minden, — mcndia Szopkó elvtárs. — Nem 700—800 forintot, hanem átla­gosan 1100—1300 forintot kere­sünk. van elegendő munkáink. Az új normásunkkal is meg­vagyunk elégedve: ami jár, azt megadja. Egy problémánk Már az első bejelentés fur­csán hatott. Laki elvtárs négy napirendi pontot javasolt: KST megalakítása, új normák utáni helyzet, a mezőgazdaság patronálása és végül a terme­léssel kapcsolatos feladatok. Mindegyikről Laki elvtárs tar­tott talán tíz perces, rögtön­zött beszámolót, elmondott né­hány általános elvi megállapí­tást De ki győzte még ezt is megjegyezni? A népnevelöértekezleten sem lehet mindent megbeszélni, nem is célravezető az ilyen módszer. A pártvezetőségnek ki kell választani mindenkdr, az üzem feladatából adódó leg fontosabb tennivalót e köré csoportosítani a többit. Zdel­iár elvtárs szerint mindenki azon tevékenykedik, hogy de­cember 10-re 'befejezzék az éves tervet. Mi szükséges eh­hez? Mindenki teljesítse nor­máját vállalásét Helyes te­hát az a jelszó: „Teljesítsük az új normákat is!’* Néhány nép­nevelő felszólalása is erre mutat Koronics elvtárs fi­gyelmeztette a népnevelőket: „Ügyelni kell arra, hogy a műszaki vezetők ellássák anyaggal a dolgozókat". „A napokban a MEO-sok szóltak, miért nem reszeltük le a lend­kerekeket, — mondta Sántha elvtárs. — De mivel, amikor nincs stószreszelő!” Apró dol­gok ezek, bosszantják a dol­gozókat és hátráltatják mun­kájukat. Érdemes még meg­említeni, hogy a népnevelők csak ilyenekről beszéltek — tehát ki nem mondottan bírál­ták a pártvezetőség eddigi módszerét, mert úgy érezték: itt kell most legtöbbet tenni. Bármennyire is szembe­-------------------- tűnő: a né pnevelőértekezleten nem hallottunk egyetlen meggyőző érvet, példát, hogy íme, így agitáljatok. Laki elvtárs min­den második mondatában is­mételte, hogy ezt vagy amazt meg kell magyarázni a dol­gozóknak. Szinte várta az ember, hogy azt is megmond­ja: hogyan. A népnevelőér­tekezleten a pártvezetőség nemcsak feladatokkal látja el, tájékoztatja a népnevelőket, hanem tanítja is őket, meg­győző, érdekes érvelésre, egy­szerű beszédre. Mihályi Gyula azonban még van. — Kocsis István és Csíkvéri Gyöngy rruL «z elmúlt eszten­dőben elnyerték a „Kiváló dől. goeó1' címet. Februárban ese­dékes lett volna a „Szakma ki­váló dolgozója“ cím is, hiszen rendszeresein 170—180, sőt 200 Az elárvult csontosi csárda Tekintve, hogy a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának 1953 évi 14. számú törvényerejű rendelete, an­nak ís harmadik paragrafu­sa kimondja, hogy „ipariga­zolvány csak olyan nagykorú személynek adható ki, aki... a népköztársaság elleni bűn­tett vagy a népgazdaság el­len nyereségvágyból elköve­tett bűntett miatt jogerősen elítélve nem volt'* — Sztipá- novics István — az igazság félszemű istennőjének serpe­nyőjébe vetve eseménydús kulákélete tevékenységét, = formázó is a kézzelfogható példa alapján értette meg Laki elvtárs fejtegetését. Nem kell félni a ceruzától és a pa­pírtól! A számok, tények ér­deklődést keltenek, jobban megmaradnak a népnevelők fejében, az általános .^szem­pontok“ viszont hatástalanná teszik az agitációt. — Jövő pénteken ismét nép­nevelőértekezlet lesz, szeret­nénk, ha az elvtársak elmon­danák majd, hogyan sikerült megértetni a hallottakat a dol­gozókkal, — ezzel fejeződött be a tanácskozás. A népneve­lők beszámoltatása is a politi­kai munka irányításához tar­tozik. A Sopiana Gépgyár pártvezetősége azonban hét- ről-hétre elmulasztja. Ez csak szüli a fegyelmezetlenségeit, a népnevelők elmaradoznak az értekezletről, nem keresik fel a hozzájuk beosztott dolgozó­kat A beszámoltatás azonban nemcsak számonkérés, hanem a népnevelő munkájának érté­kelése s egyúttal segítése is. A népnevetőérfehezlet még egy fontos tanulságot adott. Nincs kellő becsülete az üzemben a népnevelő-mun­kának. Csak körül kell nézni az értekezleten: a kommunista vezetők közül egy sem tartozik a népnevelők közé. Talán rang jukon alulinak tartják vagy nincs erre idejük — nem tud­ni. Zdellár elvtárs azt mond­ja: „Ma sok a munkám, nem tudok lemenni”. Pedig sokat segíthetnének a népnevelők­nek, akik sokszor nem tudnak kielégítő választ adni a dolgo­zóknak, olykor ismertethet­nék előttük az üzem helyzetét, fontosabb rendeleteket, intéz­kedéseket, — egyszóval tanul­hatnának tőlük. Mint ahogyan ők maguk is jobban megis­merhetnék a dolgozók vélemé­nyét, hangulatát, növelnék a párt iránti bizalmat. Nem könnyű az elhanyagolt népnevelőmunkát megjavítani. De gondos, szervezéssel, cél­tudatos, tervszerű irányítással elérhetik, hogy a párt szava eljusson minden dolgozóhoz. S akkor teljesíteni tudják Ígé­retüket: december 10-re befe­jezik az éves tervek százalékokat teljesítettek. Sze­retnénk tudni, miért maradit el a kitüntetés?! Nem volt hiábavaló a bírá­lat — ezt mutatja mostani Lá­togatásunk. Tervszerű munka­erőgazdálkodással pótolni lehet a mulasztást. hentes és mészáros iparenge­délyért folyamodott. Miután a pécsi járási tanácson meg­mérettetett és az 1936-ban szemérem elleni érászaikért, 1947-ben sikkasztásért, 1947- ben újra sikkasztásért, 1948- ban közellátást veszé­lyeztető bűncselekményért, 1948-ban újra közellátást veszélyeztető bűncselekmé­nyért, 1948-ban még testi sértés sért is, 1951- ben fegyver- és lőszer­rejtegetésért, 1952- ben megint a közellá­tás érdekeit veszélyeztető bűncselekményért ellene meg hozott ítéletek túlságosan könnyűnek találtatták, — a csontosi csárda híres kulákja. nemsokára Kökény község­ben ekként csaphatott reklá­mot: „Húsüzlet a szegény Pislához. Cégt.: Sztipánovias István." Tőrfiimets^ett meste­re lévén szakmájának a ré­szére kiadott sertésfelvásárlá­si engedélyt fel sem használ­va, tevékenyen hozzálátott a rejtett tartalékok feltárásá­hoz. A csontosi csárdához va­salt szekerek jöttek s men­Még csak az aratás és csép- lés legelején tartunk, de máris sorra jelentik a községekből, hogy a kulákok a legkörmön­fontabb módon igyekeznek ki­bújni gabonabeadási kötelezett ségeik teljesítése alól. A sziget vári járásbeli Nagydobsza köz­ségben a szolgálatot teljesítő rendőr elvtárs arra lett figyel, mes, hogy Dómján Sándor ku- lák portáján még el nem csé­pelt árpát szemelnek, kapirgál- nak a tyúkok. A pajtában még két köteg árpát talált, amit a kulák lányának, özv. Szénié Józsefnének földjéről hozott haza szekérrel nyilvánvalóan azzal a célzattal, hogy elvon­ja annakidején a cséplési el­lenőr szeme elöl. A helyi ta­nács nagyon helyesen járt el. amikor az árpát lefoglalta és a község dolgozó parasztságá­nak okulására dobszó útján is közzétette a törvényekre fity- tyet hányó kulák viselt dolgát. Akkor azonban, amikor Ba­ranya falvaiban a dolgozó pa­rasztság tízezrei — azok, akik saját kezük munkájából élnek és éltek a cséplőgép mellű* egy deka adósság nélkül eleget tek Cáréból, ócsárdról, Bos- tából, Siklósról, Szalántáról és Kökényről hozva a kövér­disznókat, melyeknek alkat­részei kosarak alján, kendők­be csavarva feketevágás út­ján kerültek annak konyhá­jára, aki meg tudta fizetni az árát. Üzleti kockázatvállalás­ban messzemenő bátorságot tanúsítva, az állatorvos kife­jezett tilalma ellenére ki­mérte a kökényi Krizmanics Miklós elhullott ökrének hú­sát is, mondván — úgy sem tudják, — mitől híznak az emberek?! Működése alatt 47 sertést „forgalmazott” s emel­lett még arra is szakított időt magának, hogy a fontos állami építkezés tőszomszéd­ságában pénzzé tegyen holmi párszáz téglát és cserepet, va­lamint „megőrzésre” padlásá­ra mentse a Sertéstenyésztő Vállalat honnan-honnansem odakeveredett szénabáláit. Hamarosan vetélytársa is támadt saját édes testvére, a Szigetvölgyivé vedlett Jenő személyében. A járási tanács­ra beférkőzött, azóta hurokra került Joó-madarakkal barái~ tesznek beadási (kötelezeti >é- güknek, sőt kenyérgabona fe­leslegeiknek egyrészét szaba­don is eladják államunknak, hogy letörje vele a domján- sándorok terményüzérkedését — úgy találjuk, hogy a dobszó, a kulák kinevettetése nem ele­it kapcsolatot ápolgaitő nagy­vonalú üzletember nem eresz­kedett le holmi böllérkedési részletkérdésekbe, — nagy­ban adott el jószágokat és nagyban vett — házakat. Megkérdezte a kökényt Pav- lovics Márkot a hosszuheté- nyi vásárban, hogy vettem egy tehenet, eltartanád-e a neveden, a te istállódban évi tejhozamért? Azt mondta a Márk Hosszuhetényben is, Diósviszlón is, Bolyban is, hogy ennek nincs semmi aSka dálya. Minekutána Pavlovics nevén három, Mészner Jakab pogányi lakos nevén kilenc te hene szerepelt elorozva a közellátás elöl. Azazhogy csak egyszerre öt és csak egy szerre kilenc, mert pedáns lévén a változatosságra, sű­rűbben váltogatta őket az ingeinél. Nevéhez fűződik az egyelőre még meg nem dön­tött baranyai kupeckedési csúcs felállítása, miszerint 197 tehenet, 35 sertést és 3 lovat irányított el a zúgkeres- kedelem rejtekeiben. Emlé­két fennen hirdeti egy ház Bostán, egy ház Kökényben, gendő! A szigetvári járás álla­mi szervei járjanak el a falu közmegelégedésére a törvé­nyekkel lépten-nyomon ujjat- huzó kulákkal úgy, hogy neki is, de társainak is elvegyék a kedvét a kötelezettségek alóli kibúvástól. egy ház Garéban, egy ház a Kertvárosban és egy ötödik rácsos ablakú a Kulich Gyu­la utcában, mely előtt gép- pisztolyos őr sétál le-fel, tn- gyázva a csontosi csárda há­rom volt lakójának háborí­tatlan nyugalmára ... Mert a rendőrség derekai munkájának ,eredményeként újra összekerült a csontosi Sztipánovics család: Dezső, a harmadik testvér már január 14-e óta kényelmesen beren­dezkedett a megyei börtön­ben, ahol a feketevágásért 8 hónapi börtönbüntetését tölt­ve már várta édes testvéreit. Árva a csontosi csárda, be­zárt a „Húsüzlet a szegény PistáhozMégegyszer, július 27-én, a helyszíni tárgyalás során megelevenedik majd környéke, amikor újra ser­penyőbe kerül a testvéri együttműködés e két kulák bajnokának rövid másfélesz­tendős tündöklése. Hogy hány ' esztendőre függesztik fel ipa­rukat, — az még a jövő titka, de az bizonyos, hogy Justitia most leveszi félszeméről a kendőt, Bírálatunk nyomában Számos hibát kijavítottak a komlói építkezéseken Mezei kártevők (Megjelent az MDP Baranya Megyei Párt V. B. Ágit. Prop. Oszt. és a Mezőgazdasági Igazgatóság „Kenyerünkért" című kiadványában.) „Uu&iizUt a zzifyíhty pidciUo-z"

Next

/
Oldalképek
Tartalom