Dunántúli Napló, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-09 / 160. szám

SZOMBAT, 1955. JÜLTUS 9 NAPLÓ 3 As első félév lendületével as éves terv teljesítéséért! Termelési értekezletet tartottak István-aknán A párt márciusi határozata nyomán július elején lelkes vetélkedés bontakozott ki Ist­ván-aknán a keleti és a nyu­gati bányamező dolgozói kö­zött. Cél: júliusban melyik bányamező ér el szebb ered­ményt az egy főre eső teljesít­mény növelésében, a termelé­si költségek és a balesetek szá­mának csökkentésében ? Július 7., csütörtök: A regge- les bányászok termelési értekezletre jöttek össze, hogy a párt-, a szak- szervezet és a műszaki veze­téssel számotvessenek az el­múlt hónap munkájáról, le­vonják a tapasztalatokat, megbeszéljék a bányásznap tiszteletére indítandó ver­seny célkitűzéseit, az éves terv maradéktalan végrehaj­tásához szükséges feltétele­ket, feladatokat. A nyugati bányamező munká­jának értékelését Lőrincz Le­vente elvtárs, az üzem főmér­nök,helyettese tartotta. A má­sodik negyedévben és június­ban is a keletiek voltak a job­bak, bár a nyugati bányarész­ben dolgozók is sokszáz tonna szénnel termeltek többet elő­irányzatuknál, A keletieknél sokat jelentett az is, hogy jú­niusban 58-ra szorították le a baleseteit számát — ezzel szemben n nyugatiaknál több mint 70 könnyebb és nehezebb sérülés történt. Végeredmény­ben tehát a keleti bányamező nyerte meg a gyönyörű sérte­get és a vele járó 50 liter mo­gyoródi fehéret, amelyet ter­mészetesen az értekezlet után együtt fogyasztottak el. Ezek szerint azit gondolhat­ná valaki, hogy a — bár jó­munkát végző, de mégis le­maradt — nyugati bányarész dolgozóinak termelési értekez­lete tökéletesen betöltötte fel­adatát. Szó sincs róla! Kezdjük ..talán a beszámoló­nál! jóllehet Lőrincz elvtárs lelkiismeretesen igyekezett meg oldani feladatát. Sok kimuta­tással, rengeteg számmal bizo­nyította az elmúlt versenysza­kasz eredményeit, fogyatékos­ságát. . Bányászaink azonban en­nél sokkal többet várnak. — Mindenekelőtt útmutatást a jövőre vonatkozóan. Mit kell tenniök a még szebb eredmények elérése érdekében, hogyan javíthatják ki a hibá­kat, melyek azok a fejlettebb módiszerek, amelyeknek alkal­mazásával újabb lendületet ad hatnak versenyüknek. Erről, melési értekezleten helyes len­ne arról is beszélni, hol tarta­nak a kollektiv szerződés pont­jainak végrehajtáséiban, a cik­lusos munkahelyek megszerve­zésével, a technológiai szabá­lyok betartásával, slb. Ciklu­sos grafikon szerinti termelés. Itt érdemes egy pillanatra megállni. Köztudomású, hogy a ciklusos munkamódszer al­kalmazásával 10-—25 százalék­kal növelhető a termelés. Hány fejtésben alkalmazzák e mód­szert István-aknán, milyen se­gítséget vár az üzemvezetés a kommunistáiktól, az egész kol­lektívától? Erről bizony lehe­tett Vvlna beszélni. A termelési értekezlet csak alkkor töltheti be szerepét iga­zán, ha már a beszámoló dsala pot ad a kritika, különösen az alulról jövő bírálat bátor al­kalmazásának. A beszámoló nem fukarkodott kritikai meg­jegyzésekben. dicsérte a jóltel- jesítőket, s felsorolta azcükat a csapatokat, melyek 78—90 szá­zalékra teljesítették és teljesí­tik jelenleg is tervüket. Kár, hogy erunél nem jutott tovább: vajon miért nem teljesítette több brigád az előirányzatét? Mi volt ennek az oka? Milyen segítséget várnak e csapatok az üzemvezetéstől, párttól, 'szak- szervezettől? Bizonyára 'helyes ’ett volna erről részletesebben is beszélni. A beszámoló felszínes kriti­kai része nem nyújtott meg­felelő segítséget az elvtár­saknak, nem bátorította, őket a hibák őszinte feltárására. Ettől függetlenül sok hasznos kritika, javaslat hangzott vol­na el, amely nagymértékben segítette volna az értekezlet sí - térét, ha ... az elnöklő Túri Lásziló elvtárs minden felszó­lalás után nem figyelmezteti az értekezlet résztvevőit: ,.Elvtár­sik, ha van még valakinek rrvan danivalója. csisk tömören, mert.,.“ Hogyne lerne! Bene .József vájár kért szót: ..Türel­metlenek vagyunk az új dol­gozókkal szemben, ha kérdez­nek valamit gyakran azt vála­szoljuk nékik: majd megtanu­lod két év alatt.. íme, egy másik fontos kér­dés István-aknén. amiről csak ennyiben emlékeztek meg, az értékelés pedig egy árva szót sem szólt. Pedig gyakran hivat­koznak arra, hogy a termelés egyik legnagyobb fékje a nagy­fokú rnunkaerővándorlás, a lét­számhiány. Mit tegyenek az elvtársiak a iprobliéma megol­dása érdekében, milyen politi­kai munkát fejtsenek ki, nem volna-e helyes ismét foglal­kozni a pócsbányaiak kezde­ményezésének elterjesztésével, az új bányász nevelési moz­galommal? De igen! Ebben a kérdésben sem kell „érvekért'“ menni más iparágakba. Bányászaink olyan erkölcsi és anyagi megbecsülésben részesülnek, mint még soha. Szila« László üzemvezető eLv- társ mondotta el: „Az idén — szeptemberben — „ párt- és kormányhatározat alapján 15— 16 százalékos hűségjutalmat kapnak az egész évben becsü­letesen dolgozó bányászok. So­kan lesznek István-aknán olya- nck, mint Szlávok Antal div­tán;, aki — előzetes számítá­sok szerint — 5000 forint, má­sok 3—i ezer forint jutalom­ban részesülnek. Érdemes te­hát bányásznak lenni és ha eze két is nap, mint nap elmond­ják az új dolgozóknak, bizo­nyára csökkenni fog a munka­erővándorlás, ami végső fokon q cél eléréséhez: az éves terv határidő előtti teljesítéséhez vezet. Az értekezlet tanulságát le­szűrve elmondható, hogy a má­sodik negyedévben is derek as munkát végeztek az István- aknai bányászok. Dicséret illeti mindkét bányarész fizikai és műszaki dolgozóit lelkes mun­kájukért. Ne felejtsük el azon­ban, hogy egry-egy termelési értekezlet egy-egy állomást jelent az üzem életében, munkájában. Nem lehet kétséges, ha a jö­vőben ilyen és hasonló megbe­széléseket sokkal nagyobb fe­lelősséggel, alaposabb értéke­léssel, jobb szervezéssel készí­tik elő — még szebb eredmé­nyekről számolhatnak be a pártnak, az országinak. Ehhez természetesen arra is szükség van, hogy a pártszervezet és a szakszervezet sokkal több se­gítséget adjon, mint eddig. Szélig, a brigádvezér Szélig József szülei ottoen holdat peres* keitek el annakide­jén Székelyszabaron. De Szélig nem azért volt tagja a falu „Szentháromság” né­ven ismert, pincében ülésező egyesületé­nek, hogy a falu első termelőszövetkezeté­nek megalakulásakor ne lássa meg a kínál­kozó nagy lehetősé­geket. — Ok elpereltek ötven holdat, én most szerzek néhány százat — gondolt igazi ku- lák-kegyelettel az öregszülékre. S hozzálátott. Há­romhetes brigádveze­tői iskola után vissza térve kezébe ragadta a tsz-ben a kormány- pálcát, s hiába hüle- deztek a tagok és ve­zetők, dirigált, ahogy tetszett neki. — Úgy viselkedett — jellemezte Bőhm Ferenc — mintha a tagok a munkásai len nének, 6 meg az egész tsz-vagyon bir­tokosa. 1952-ben elhatároz­ták a falu három ter­me lős zövet kezeténe k egyesítését. Szélig el­lenezte. Az egyesítés mégis megtörtént. — Ha már megvan, legyen hasznom belő­le — gondolta. Elnök szereti volna lenni, de „csak" két tisztséget kap ott. Bri­gádvezető és intézőbi zottsági tag lett. „Ha gyományos" módon képzelte a brigádve­zetőséget, azaz csa­ládi hagyományok szerint: goromba, po­fozkodó botosispán- félét kapott vele a tsz. Megpofozta Pusz­tai János könyvelőt, sőt tulajdon nagy­bátyját Szélig Jánost is. Megpofozta Bőhm Ferencet is, méghoz­zá nyilvánosan, tag­gyűlésen. Fura histó­ria, érdemes leírni: — Munkát kérek — szólt egyszer Bőhm. — He követelőzz, semmi helyed itt — volt a válasz. Bőhm erre taggyű­lést hivatott össze, megbírálta Széliget. Szélig türelme sok hibája hallatán fogy­tán fogyott. —• összeverlek — vicsorgott Bőhmre, de az csak sorolta a hibákat, mert volt mit sorolni, s csak elcsat­tant a két pofon. Nagynehezen szét­cibálták őket és egy későbbi taggyűlésen kizárták — Bőhmöt. Dagadt ettől Szélig önbizalma. — De miért nem vagyok el­nök, ha ekkora a ha­talmam? — gondolta. Terve kissé bonyo­lult volt. Pindzsula Bernáttal, Szöcs Al­bertiéi együtt a cso­portot akarta szétug­ratni, hogy helyén újat teremtsenek. Meggyanúsította Bru­bel Jenőt, az elnököt, hogy betegsége ide­jén jogtalan munka­egységeket számolt el. A gyanút megcá­folták, de a bizalmat­lanság magja kicsirá­zott. Ez is elég lett volna Szélignek, de nem ment vele sokra, a gyenge csira hamar elhervadt. Az embe­rek rájöttek, ki a mé­regkeverő. Először csak figyel­meztették a kommu­nisták, hogy nem lesz jó folytatni az izga­tást. Megígérte, hogy abbahagyja — aztán folytatta. De már el­játszotta az emberek eddig is túlzott türel­mét. Leváltották a brigádvezetésből. Et­től talán megjavult? Dehogy! Leste a kö­vetkező alkalmat. Az jött is a háztáji osz­tásnál. — Ne családonként, tagonként adjanak egy holdat! — köve­telte, s voltak, akik hallgattak rá. Remélt, bízott, hátha újra lesz hatalma. Nem sikerült. A be csülelesek erősebbek voltak. — Hát akkor húz­zuk ki a karókat — javasolta unokatestvé rének — hadd civa­kodjanak, melyik ház táji kié. S reggelre csakugyan eltűntek a karók. Volt is civako- dás, de nem akkora, amekkorát remélt. Azon meg éppen sem mi vita sem volt wá-, hogy mit csináljanak. Széliggel. — Négy év — hang zott el az ítélet a mo­hácsi járásbíróságon, ahová terjesztették az ügyet. így történt, hogy szülei méltó utóda­ként szerzett, s elpe­relt néhányszáz hol­dat, amely övé is le­hetett volna, de soha sem lesz, s maradt neki a rácsos cella — mert erősebbnek bi­zonyultak a becsüle­tesek. Az egyénileg dolgozó parasztok figyelik munkánkat Aratás előtt háromszor kapáltuk meg kuko­ricánkat, burgonyánkat kétszer töltögettük, a takarmányrépát pedig négyszer kapáltuk meg. Ezekntán nyugodtan kezdtük meg az aratást. 34 hold őszi árpánkat — kevés férfi erőnk el­lenére — másfél nap alatt arattuk le a pécs- váradi gépállomás segítségével. Arpatáblánkat azóta már felszántottuk és vetjük már a másodnövényt. Ha az időjárás megengedi, még a búza aratása előtt elcsépel­jük őszi árpánkat. A kalászosoknál elért terméseredményeink előreláthatólag tíz százalékkal magasabbak lesznek a betervezettnél és legalább 30—35 százalékkal magasabbak az egyénileg gazdál­kodókénál. Az egyénileg dolgozó parasztok érdeklődés­sel figyelik munkánkat és elért eredményeink folytán reméljük, hogy ősszel területileg és számbelileg is növekedni fog termelőszövet­kezetünk. HARKA GÉZA az apá tv arasd i tsz elnöke. „Célunk: minél előbb új kenyeret adui az orszigmk“ Gépállomásunk körzetéhez tartozó vala­mennyi termelőszövetkezetben befejeztük az őszi árpa aratását. A babarci Béke Tsz őszi árpáját 22 holdon kombájnnal vágtuk le. Hol- danlcénti átlaguk 23.70 mázsa. A bólyj Kossuth Tsz árpája még ennél is többet ígér, holdan­ként 1.5—2 mázsával. A búza aratását eddig három helyen kezd- tilk meg. A nagynyárádi Kossuth Tsz-ben és Majson 12—13 mázsa átlagtermést várunk. — Körzetünk átlaga körülbelül 10 mázsa lesz. A termelőszövetkezetek tagsága szorgalma­san dolgozik a betaldiritásnál. Mi is segítünk nekik, hogy minél több gabonát adhassanak le június 20-ig. Az a cél, hogy minél előbb új kenyeret biztosítsunk az országnak. VARGA ISTVÁN a bólyi gépállomás igazgatója. Veiiiben keddre virra­dóra bomba /■ robbant. Ha zaja úgy fél egy tájt nem is verte fel álmából Gályák Fülöpöt, biztos, hogy neki is, a failu másik két kulák ÍSíí-i« iSÄTiSS: ÄTSSSKÄÄfr fsrr^ s,~ u.^^cnacii Tavi„ fc Gyula csiholt tüzet a gyujtó­’zsiinór alá, melytől ugyan meg 'nem halt senki, inkább hogy született: megszületett a ne- |hezen mozduló ormányságá köz cAz el ifi- lépéiek Maderspach Béla főmérnök^ elvtárs, hogy a legközelebbi térj — El se hittük, hogy a gép­állomás csak tizenhat forintot kér a tarlóhántás holdjáért. De Erdős elvtárs megmutatta, ha jól tudom, ekével valami hu­szonöt körül van? Nem is pénz ezekhez képest. Ellátjuk mi gyerekek nélkül is. Már kész terv: négyzetbe vetünk min­Korszcrűsítik a pécsújhegyi szénmosót A közel 40 éves, korszerűt-^ len gépekkel működő pécsnj-' hegyi szénmosó jelenleg csak, napi 23 órás üzemeléssel ké-j pes a szenet tisztítani. Ezért? mintegy 50 millió forintos be-. ség termelőszövetikezeté: a Bú- kukoricát, meghat a cso­portban magunknak dolgozunk. Az meg hajtja az embert. Ha­nem menjünk a majorba. zaviráig. Ez a kívül csupa virág, be­lül tisztára felsepert, meszelt falust kis ház Kamu Józsefé­ivé. Éppen most jöttek meg az aratásból. Jaj, meg ne szóljuk, mert mindent összecibálnak a naphosszat magukra hagyott gyerekeik — súrog-forog fele­sége, ételt tesz az asztalra fá­radt embere elé és most bát­ritházási költséggel korszerüsí-Tarabban, egyre jobban nekntüze­tik a szénmosót. Ez év már-i ciusában már megkezdték a szénmosó bővítését, tizenöt széntároló betonbunkert épí­tenek huszonhárom és fél mé­ternyi magasságban. Bővítik a szénmosó régi épületét is. A régi épületben most a szenet és a palát különválasztó, úgy nevezett reocsatomák kiszere lését végzik. Húszezer forint járdák salnkoztatására sedve a falu dolgairól szól. — Beléptünk kérem! Négy holdunk van, de azzal a ten­gersok munkával, amit mi végzünk, tessék elhinni, — háromszor annyit is elláthat­tunk volna. Fogatunk nincs, kénytelenek vagyunk mással szántat™. Egy rossz szót sem mondhatok Peti Józsefékre, mert mindig kérdi, kell-e a ló! De mi meg két-három napot segíthetünk vissza a szőlőben. ® ebben-abban azért az egy fo- ; gátért. Ha a két nagyobbik 'Az I. kerületi tanács eddigS gyereket is magamma! viszem mintegy 20 ezer forintot fordí-, tott a kerületben lévő jár-' dák salakoztatására, hogy! azokat járhatóvá tegye. így sor került a Kispiricsizma. Al-c sóbalokány utca, a Borbála-té-í lep, a Vajda János utca, a Feb-i ruár 24 út. a Vörös Hadsereg' útja, a Mecsekszabolcsi út, aí Major utca, a Basamalomi úi,< az Előd utca, a Kormos hátsón és a Lujza vendéglőhöz vezető! út ’a csoportba, és azok is dolgoz- ínak. akikor is ellátunk mi majd minden munkát és talán kü­lönb lesz a megélhetőség is! — Mennyit kémek Ve.jti- jben egy hold szántásért’ Szá­szát? — Százat? Ugyan ... Be sem I fognak annyiért. Százötvenet, -kétszázat, hol hogy"". Úgy ?á«n! Kamu József becsabttatja S bicskáját, Néd-v vagy öt hatalmas-------- szálfa tartja meg úg y-ahoigy a volt tiszti lak le­dőlni készülő falát. Ez a volt székeskápialaroi birtokról szállt az államra, majd a kisebb ma­jorság egy részével a felállított plébániára. A pap azonban el­hasogatta tüzelőnek a fa jász­lakat, meleget csinált az ösz- sze-s felfűrészelhető ajtóból, azután egy esztendeje beköltö­zött Pécsre, magára hagyva a híveket. Ott lakik az Eizer Já­nos is, aki két emeletes házat vett ennék bérleménynek a hasznából. Üres az irdatlan nagy baromfiól, a futólovak is­tállójában két malac riadozik. De a nagy kincs, az igazi nagy kincs ott van túl a fasoron. A nagy major ... A honfoglalók állhatták meg így ezer éve az alföldi rónáin, ahogy Kamu József. „ kommu­nista esc,port tag, meg a ta­nácselnök. Magyaráz: — Saját kezemmel építettem harmincban ? H armincegvben " Ezt a ra-gv eobölylstállót. Száz karika van benne — olyan te- liámistálló lesz ebből nektek, hegy ... Csak a cserepéket kell egyelőre helyreigazítani. Ha megkapjátok az állami hitel­ből vett tíz tehenet, beállítjá­tok ebbe a sarokba, Mellette meg teli rakjátok tsifcarmány- nyal, szárral — egyelőre így is jó, az állami gazdaság juhá­sza ta megfér a másik résziében. Úgyis csak ideiglenesen kérték az épületeket. A tizenhatfiólkos sertésfiaz- tatónál a majorban lakó újgaz­dák köszönnek hangos jónapot- tal. Egyik felében ők tartják disznaiíkat, a másik üres, meg­férhet ott, persze alapos javí­tás után a termelőszövetkezet tenyésztörzse. Hisz van itt hely! A hatalmas lóistállóiban is csak egy ló szólalja a szé­nát, ‘két termelőszövetkezet ál- tetáhamánya megférne mel­lette. — Hanem esi előbb kijavít­juk — kapja el a tűz Kamu elvtársat. — De miiből? Adja­tok bomlási engedélyt a tiszti­tek istállójára, abból lesz elég cserép, tégla, épületfa ezek­hez. Benne van az újságban, hogy a párt elrendelte, meg kell adni az engedélyt! Mi le­bontani lebontjuk, kőművest meg aki javít, azt fogadunk annakidején. — Jó, jó, — próbálom lehű­teni, — de ha van istálló, ha kapnak jószágokat, akkor is: a takarmány? Honnan lesz ta­karmányuk'' _Lesz ■' Már el van ha----:--------- tározva, hogy mi helyt learattunk, a járás biz­tosít magot• muhart, tarlóré­pát Elvetjük kérem és azt már a közös jószágnak silóz- zuk be Megássuk nu az árok­silót, amíg beton nincs, jó lesz az is És itt a sarjú! Ha a ta­nács segít, akkor a hat férfi lekaszálja az összes OFA-rétet. Gazdag sarjú lesz az idén — annak a szénáját is már a md jószágainknak hordjuk be. Nagy vitatkozás közben tar­tunk a tanácsházhoz. Ez az igazi vita, amikor az kerül mérlegre, hogyan lenne job­ban? A vejti tsz-tagók hatal­mas akarattal indultak el. — Mint kiderül, részesmunkát vállaltak a cséplőgépnél is, csakhogy legyen kitartásuk az első, nehezebb esztendőben. Ha így mennek neki a földműn ká ncik is, teremnie kell még a sívé homeknak is. Hát az is van------- erre, de nem a bökkenő. A térkép, azt mutatják Homok ? itt van a birtokívek, hogy a termelőszövetkezet 140 holdja — 160 darabban par- cellázódik szét a Csőszt mező­től az Ataki-düióig. Nincs egy­ben itt még hat hóid sem. nem hogy nagyüzemi műveléshez al kal-mas legalább 15-20 holdas darabok. Egyszerre mondjuk ki, amire gondolunk, hogy ke­vés igával, kevés munkaerővel rendelkező, főleg a gépekre tá­maszkodó termelőszövetkezet itt s így sehogysem boldogul­hat: — Tagost tani kell, legalább részlegesen. Úgy, hogy hasz­nos legyen az a tagosítás, a termelőszövetkezetnek, jó a kö- zépparasztoknak, legfeljebb a zökkenőktől eltekintve többet nyernek a tagosítással, mint amennyi hátrányuk esetleg származna belőle. A ku Iákok menjenek, ha akarnak a Puto- üabotyánba v'Sgy a Goriczába, a legtávolabbi részekbe, a ter­melőszövetkezetnek ki keli ala­kítani a megfelelő területeket — elsősorban az ő lovasukra. — Lesz itt zajgás, de álljuk a sarat. Csak segítsenek sokat az elvfársak, mert nehezeik az első lépések. Ha netán most elvétenénk, később már nehe­zebb helyreigazítani. Helyreigazítani való máris akad: kevés meggyőzés folyik a gazdálkodáshoz kiválóan ér­tő középpa r asz tok felé. Pedig érdeklődnek, ketten is ‘járták már a tanácselnöknél, hogy na­gyon gondolkodnak — ne lóp- jenek-e be? Ha a termelőszö­vetkezeti munka megindítása mellett erre is ügyelnek, akkor Galyáék akár az égre mász­hatnak — a vejti Búzavirágot alkkor sem döntheti meg sen­ki: volt napszámosai, részesei vidáman boldogulnak nélkülük is. Gépkocsink VejtibcH. jö­------------------ vet, elhagy­ta azt a nagy majorságot, amelyet az ő verítékük­ből épített fel a székeskápta­lan., amely egyedül őket illeti meg most, a nagyüzem elindí­tásakor — és csakhamar fel­tűntek a vajszlói gépállomás Gályák Fülöp meg társai húz- szerelőcsarnokai is. Hű, az ál- zák tőle az orrukat. Tagosítás, dóját! A gépállomás! Jó len- amely kedvez a középparaszt- ne megmondani benn az dív­nak is? Lehet ilyent csinálni? társaiknak, hogy vagy öt kilo- A tanácse’nök elvtárs mu- méterre tőlük Vejtiben új tsz tatja, hogy lehet és kell is. A alakult — úgy sem tudnak ro­ll holdas Vörös Istvánnak 8 dűlőiben harmincegy darabban van a földje, fele napja szeke- rezóssel megy el, míg egyik száz kvadrátról a másik ezer- ölhöz hajt És mivel a falu gaz dúlnak többsége „ezen a sze­kéren utazik“, afxőbb-cseipcűhfe la, mert tájára sem néztek! Megálljunk? — kérdi a soff őr. Nem, menjünk csak: majd az újságból úgyis megtudják... És alkkor talán tesznek is valamit a vejti Búzavirágért. a i *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom