Dunántúli Napló, 1955. május (12. évfolyam, 102-124. szám)

1955-05-01 / 102. szám

Éljen és erősödjék a megltonfhaktlan műnk äs-papaszt szövetség! Teljesítettük vállalásainkat Befejezték a vegyszeres gyomirtást A Bikák Állami Gazdaság dolgozói május elseje tiszte­letére elvégezték a töt* mint ezer hold búza fogasolását, •fejtrégyázásáft és vegyszeres gyom irtószerrel való perme­tezését. Telepítettek 102 hold gyümölcsöst, megkezdték a ká­poszta kipaláratázását 900 hold m, elvetettek mindent a kuko­ricán kívül. Terven felül létesí tettek egy 27 holdas halasta­vat. 140 holdas öntözéses ker­tészetükből már rengeteg sa­látát és hagymát szállítottak 20 szecskavágót készítet­tek terven felül Büszkén ünnepelhetnek ma a Sopiaina Gépgyár vasasai is. Áprilisi tervüket mintegy 103 százalékra teljesítettéit. Május 1. tiszteletére 20 darab TS 10 típusú szecskavágót készítet­tek él terven felül, amit a Sztá­lin városi májusi vásárra kül­denek. Legjobb példát a nagy ver­senyben a szerelőlakatosok mutatták, az üzem két száza­lék híján másfélszeres normát teljesített a piacra. Május 1-re már na­gyobb mennyiségű sampion- gorwbát is értékesítenek. Díszebéddel kezdődik az ün­nepség, majd fél kettőkor ki­vonulnak a halastóhoz* A ha­lastó felavatása és az ünnepi műsor után a mezőgazdaság negyven legjobb dolgozója ok­levelet és 50 . forinttól egészen 200 forintig terjedő pénzjutal­mat kap. Ezután tánc kivilá- gos-kdvinradtig. A gazdaság dolgozói ‘ méltón ünnepelhet­nek, mert jó munkát végeztek. Negyven holdat négyzetesen vetettünk Mi a dunaszekcsői Petőfi termelőszövetkezet vezetői és tagjai örömmel jelentjük, hogy május 1. tiszteletére a 60 hol­das kukorica vetéstervünket a mai nappal befejeztük. A területből 40 holdat négyzete­sen és ebből 30 holdat fészek­trágyázással ültettünk el. A termelőszövetkezet vezetősége. Csckazértis megünnepeltük május elsejét! Hat brigádunk már teljesítette tavaszi tervét Telefonjelentés: A sellyei gépállomás nyolc traktoros brigádja közül hat teljesítette a tavaszi tervét. A legjobb brigád címet a Dózsa nyerte el, amelynek vezetője Csordás István. A brigád minden egyes tagja kiváló munkát végzett és ennek tudható be az is, hogy a 713 normálhold helyett 8S1 normálholdat munkáltak meg,' ami százalék arányban kifejezve 123 százalékot tesz ki. A legjobb tralctoros Palatinacz József, aki az előírt 147 normálhold helyett 312 normálholdon végezte el a munkát és ezzel 219 százalékos eredményt ért el. Utána Serényi István következik, aki 147 normálhold helyett 197 normálholdat mun­kált meg. GULYAS JÁNOS főagronomus Az első szabad május elsején Az április 14-én meghirdetelt pályázatra érkezett levél 1942. április 13-a volt. Vi­rágba borultak a fák, zöldéit a fű, madár dalolt, méhek zön- I gicséltak a terágokon, pezsgeit az élet és a lengyeltóti álló-, másról kigördült velünk a vo­nat. Mi az életet akartuk, de az akkori Magyarország urai a halált, a pusztulást szánták nekünk. A frontra vittek ben- j rünket, hogy olyan embereket gyilkoljunk, akiket soha sem láttunk, akikkel még egy rossz szóváltásuk sem volt . Már elhagytuk az állomást, de még mindig láttuk a több, mint ezer anyát és gyermeket, akik* búcsúztatásunkra jöttek ki, még mindig hallottuk a sí­rásukat. Könny csordult ki a szememből, amikor arra gon­doltam, hogy én még el som búcsúzhattam a feleségemtől, a gyermekemtől, a szüleimtől. Tőlünk még ezt is megtagad­ták. Akkor még nem tudtam: milyen ünnep is a május el­seje, mit is jelent az a mun­kásoknak. Honnan is tudtam volna!- A pap, a tanító, a jegy­ző, a bíró, a kulák meg a csen­dőrök puskatusa volt a mi „ta­nítómesterünk“. De rövidesen megtudtam. 1945. május elsején a szovjet katonákkal együtt vonultunk fel a Tüzér utcai sportpályá­ra. Ott tudtam meg, hogy szabadságot, emberi jogokat, mosolygó arcú gyermekeket, jobblétet, szebb és boldogabb jövőt, a munkások és parasz­tok. a velünk együttérző be­li csületes emberek jövőjét je- üs lenti a szabad május elseje! ■ Vas Zoltán elvtárs a rom- badőlt ország felépítéséről, a j hidak, a vasutak, a gyárak, az ! iskolák, a főváros helyreáll ítá­■ sárói beszélt. Azóta tíz év telt el. Megfo- | gadtuk a párt- szavát. Felépí- ' tettük a rombadőlt gyárakat, iskolákat, üzemeket, új váro­sok nőttek azóta ki szinte a semmiből olyanok, mint Sztá- lánváras, Kazi h C ba rciíka, Komi ó, Ujmeszes stb. Az új gyárak, városok, üzemek, a megszé­pült boldog életünk igazolja a párt, a munkásosztály, egész népünk diadalát..; Gál János Pécsi Kokszanflvék. 1 943-at írtunk. A kapita- listák egyre nagyobb erő­feszítéseket tettek a háború to­vábbfolytatásáért. Ehhez per­sze szénre, sok szénre volt szükségük. Ferenc-akna, a mai Béke-akna szene is úgy kel­lett nekik, mint éhes ember­nek a kenyér. Bányánkat ha­diüzemmé nyilvánították. Ferenc-afenáin többségében idős, tapasztalt, harcedzett bá­nyászok dolgoztak. Én is itt kuliztam apámmal, rokonsá­gommal együtt. Üzemünk ka­tonai parancsnok'ániak egy 50 áv körüli alezredest neveztek ki. Feladata volt, h°gy amit esek lehet, kipréseljen belő­lünk.' Hozzá is fogott. Első lé­péseként megkövetelte a heti tó órán túl a három fél mű­szakot. A pótműszakoJás nem ment simán. Antal György sem maradit pótműszakon. — Nyomban le is csapott rá, 15 napra bezáratta. Később már tömegesen tüntetitek. Az ellen­állás napról-napra fokozódott. A harc különösképpen május 1 közeledtével éleződött ki. Akitar, amikor az „alezredes úr" felállt a felolvasóterem do­bogójára és elkezdett fenye­getőzni. — Előre figyelmeztetem ma gukiat, hogy május 1-én min­denki tartsa kötelességének a munkát! Ellenkező esetben... A felolvasó teremben egy­másra néztünk. Kovács Péter (4)-re mosolyogtam. Ö volt a csapatvezetőnk. Bólintott. Meg I értettem, miről van szó. Leér­ve a fejtésbe, csapatvezetőnk j szávai is elmondta, mire gon­dol: — Beszéljen a „parancsnok úr“, amit csak akar, apáink sem dolgoztak május 1-én, hát iTti sem dolgozunk! Május 1 előtti napon anyám ütött, főzött. Még este elké- •■zítettünk mindent. Becsoma- jolituk az élelmet, hogy réggé: te tegyen rá gond. Egy üveg K>rt *ie szerzett valahol. Else- ém 'korán reggel a szabolcsi időben találkoztam társaim­nál Nagyon kellemesen telt el a lisp. Kíeeb/b-nagyöbfb csopor­tokban szórakoztunk, ettünk, ittunk. Azért kisebb csopor­tokban, hogy ezzel, biztosítsuk a „parancsnok úr“ által vár­ható rajtaütés sikertelenségét. Mónoeoki jól érezte magát. Estefelé mondtuk is egymás­nak: A „parancsnok úr“ be­érte ennyivel is. Nem meré­szelte katonáit értünk külde­ni. \I ár sötét volt, úgy 9 óra tájban érthettem haza. Nem sókkal később, mint a hangyák, úgy lepték el a há­zakat a katonáik. Hozzánk is „betévedt" egy és rámszegezite fegyverét. Néhány perc múl­va már öten voltunk foglyok. Gyerünk dolgozni — ardítot- ts(k és hót felfegyveraett ka- tonia kísért bennünket az ak­nára. Ott már nagy volt a zűrzavar: a Ferenc-akmai bá­nyászok 90 százaléka ünnepelt. Együtt volt a mi csapatunk is. Nagy ímmel-ámmal leszáll­tunk a bányába. Nem volt ben­ne köszönet. Kovács Péter csa­patvezetőnknek jó ötlete tá­ÜIíujo(Itatlak fa szabadok májtua Visszalapozni a múltba, hogy job ban, teljesebben lássuk a jelent, — mindig tanulságos dolog. Félévszázados levegő csapja meg az olvasót, az 1905-ös Pécsi Napló mór sár­guló lapjairól. Maga a történelem. És tegyük mindjárt hozzá, egy letűnt kor toliforgatói által rögzített események története. A sok nyüzsgő, szenzációs hír között csak nagy ritkán tűnik fel egy- egy figyelmünket felhívó cím. Mint például az április 30-i, vasárnapi szám „Hírrovatában“ olvasom ezt a címet: „Vörös május”. Nem csak a cím sokat­mondó. Érdemes idézni a szövegből is: „... Pihenőt, ünnepet tart holnap az erő — a munka, a nyomorúság, amely szent hittel várja a jövőtől, hogy eljöj­jön a gyümölcshajtás tiszta kora • • ■ A jövőnek be kell váltania mindazt, mit a múlt a becsületes munkától, ettől a hatalmas, nagy erőtől eddig megtaga­dott. Egy-egy virág máris gyümölcsöt hoz. Ilyen a hétfői nap is: a munka ünnepnapja. Legyen ez a nap a béke, a jövőbe vetett hit- tiszta, szent ün­nepe. A pécsi szocialisták is, mint fel­hívásuk hirdeti — békésen ünnepelve fognak tüntetni május elsején, az álta­lános választási jog, a nyolcórai mun­kaidő és tisztességes műnk ásvéd törvé­nyek törvénybe iktatása mellett.” Békés ünneplésben nem is volt hiány. Mintegy háromezren vonultak fel a Tettyére és ott szórakozva töltöttek a délutánt Ezekután bárki azt gondolhatná, hogy a Pécsi Napló a munkásság szócsöve volt. Igen, — néhány hangzatos frázis erejéig, amíg a munkásság „békésen ünnepelt" és szótlanul elnyomását tűrve robotolt. De ezt a vihar előtti csendet ezelőtt pontosan 50 évvel megtörte az 1905 elején kirobbanó orosz, polgári demo­kratikus forradalom híre. Itt, Pécsett is. Május elsején még csendben vonul­tak a munkások, rá két hónapra július elsején száznegyven munkás lép sztrájk­ba a Höífler testvérek bőrgyárában. Húsz százalékos béremelést követelnek, s többek között azt is, hogy „május el­seje legyen ünnepnap” — mert nem volt az, csak munkaidő után ünnepel­hettek a munkások. S a hír írója, mi­után nem győzi dicsérni a gyár tulaj­donosainak méltányosságát, jószívűsé­gét, rosszalóan sóhajt fel az utolsó mon­dattal: „így csak ki nem fogyunk Pé­csett a munkásmozgalmakból.” De meg kell hagyni, — igaza volt. Már július 4-én egyetemesen beszüntet­ték a munkát a Hirschfeld,-féle sörgyár munkásai. Követeléseik: „10 órai ren­des munkaidő, úgy ezen órák, mint a túlórák 25 fillérjével fizetendők. A mun-, kaidő reggel 6-tól este 6-ig tartson, közben félórai reggeli és egy félórai ebédidővel. Vasárnap és ünnepnapokon reggeli 6-tól 8-ig akarnak dolgozni, az órabér fizetése mellett, szintúgy május 1-én is. Norma napok előtt a munka­idő csak délután 4 óráig tartson, de az egész nap fizettessék. Ismerjék el a bi­zalmi férfi rendszert és csak szervezett munkást fogadjon fel a gyár. A gyá­ros a munkások követeléseire még nem válaszolt. Értesülésünk szerint nem hajlandó a munkások eddigi'84 kraj- czár napi bérét felemelni, hanem ki- doboltatta a közeli falvakban, hogy aki akar, jöhet a gyárba napszámosnak...” — fejeződik be a hír. Az értesülés nem vált valóra. A sör­gyári és bőrgyári munkások néhány- napos sztrájkja eredménnyel járt ösz- szes követeléseiket teljesítették. És a Pécsi Napló ekkor az osztály­harc békülékenységének tanítójaként nyilatkozott: „...a munkás és munka­adó között a megértés nem oly távoli már, mint az előtt...” Aztán egy hét múlva az egyre erő­södő építőmunkás és arató sztrájkok hatá sára vezércikket szentel e kérdésnek, melynek végén látnoki erővel nyilatko­zik annak írója: „Végre mégis csak rendet kell teremteni, mert utóbb csak ugyan kiüt a forradalom a nagy pasz- szív resszisztencia mellett”. A két hét­tel későbbi „A lejtőn" című minden szóvirágtól mentes vezércikkben pedig már ezt olvashatjuk: „A folyton növek­vő erőszak ellen: erőszakot! Szemet szemért, fogat fogért, mondja az írás. Szép szóval nem mehetünk mór sem­mire.” A munkások a saját bőrükön győ­ződtek meg az utóbbiról, — és néhány év múlva 1919 márciusában győzött a magyar proletárforradalom. Ahogy a sörgyár kádjaiban erjedt, forrt a nyersanyag, úgy parázslóit ál­landóan munkásaiban a szabadság, az emberibb élet utáni Vágy. Kreka János, a Pannónia Sörgyár ü. b. elnöke még jól emlékezik a felszabadulás utáni élső május elsejére, amikor három olyan táblát is vittek a felvonuláson, amelye­ket a tanácsköztársaság valójában leg­első szabad május elsejéről őrizték meg a sörgyári munkásak. Milyen büszkék voltak ezekre a táblákra, amelyeket a fehér terror üldözésétől is megvédtek elődeik! Az idén is, a gyár összes dolgozói el­sősorban jó munkával köszöntik a vi­lág munkásainak nagy ünnepét, május elsejét, és örülnek az immár egy év­tizedes szabad életnek. Együtt azokkal a lipcsei sörgyári dolgozókkal, akiknek szakszervezete zászlócskát küldött ne­kik a proletár nemzetköziség számbó lumaként. És a sörgyáriak felvonulása? Lényegében titok volt még pénte­ken. Kreka elvtárs is megkérdezte Her- nesz Józsefet, az ászokpince művezető­jét: — Na mi lesz, hogyan készültök? — Nem árulom el, de azt mi fogjuk megnyerni... — válaszolta. Lehet, hogy így lesz. Ma dől el. Ame­lyik üzemrész dekorációja a legszebb, legötletesebb és legkifejezőbb, az kapja az elsőnek kijáró pénzjutalmat. Egy már biztos, a gyár dolgozói kedves ajándék­kal lepik meg az elnökséget, egy kis hordócska sörrel. De az egész várost is. Az áprilisban terven felül készített sok százezer po­hárnyi sörrel is gondoskodtak arról, hogy jó kedvben se legyen ma hiány. WEID1NGER macit: — Tudjátok mit, tudok egy helyet, a/hól nagyszerűen lehet rabolni, érjék be ezzel... Néhányan toapirgáltak, de nem sokáig. A naipszmtksz kö­zel lévő fejtés a rablás kövel- ikezményeík!én.t mozogni kezdőit s aztán összeomlott. Na, ezt jól elintéztük — beszélgettünk, míg lassan elérkezett a reg­gel. Felszállás után az Udva­rom gyülekező.ók az embereik Ez mégsem járja, miért nem jár nekünk szabadság?! — ez volt a beszéd fonala. Gyorsam peregtek itt az események. Öt­tagú küldöttséget válásátóltek. Én is tagja tettem tórsaArrmnai a küloöttségruek. Kovács Pé­terrel, Stumpf Józseffel és rnég két bányásszal — nevükre már nem emlékszem — be- miemtünjjt az „aroszlánlbarliaing- ba“. A „pánamcsnek úr" prüsz­költ a méregtől. Azt hajtogat­ta,^ hogy több kárt «ináitunk, marat hasznot. Hiába ordíto­zott, kitartottunk álláspontunk megtett: akik szabadsagot kér­nek, azt engedjék is el.. Mit tehetett mást az ezredes úr, mikor az ajtó előtt a tömeg egyre fenyegetőbbé vált: — Miénk lett a győzőiéin! rí yőzelmünk híre gyorsan terjedt. Megtudhatták az urak, hegy a hányásaik nem ismernek félteimet. Art Ls megtudhatták, ideig-óráig hatásos lehet a terror, a kény-, szer, die a többség akaratának előbb-utóbb győzni keli. Má­jus 1-ét, és még május 2-ált is megünnepeltük, győzelmesen., fdetíthetefttanül... Michelutti Ferenc aztóhánewista vájár. Béke-akna. Boldogan ünnepelünk mmm rrt íz éve dolgozom a Pécsi Porcelángyárban. Tíz­szer vonultam fel üzemünk dől gazéival együtt a május else­jéken, s büszkén mondhatom, hogy az utóbbi években min­dig az első sorokban. Sóik jót hozott életemben ez a tíz év és éri mindig úgy érzem, hogy ezt viszonozni kell jó mun­kámmal. Igyekszem is. Sike­rült elérnem, hogy teljesítmé­nyem mindig a kétszáz száza­lék felé jár, sőt sokszor azon felül is jut. Számtalan elisme­rést kaptam ezért. Nevem majdnem mindig az elsők kö­zött szerepel a versenytablán. Kaiptam oklevelet, éimunikás kitüntetést Bekövetkezett az a nagyszerű pillanat is, amikor elvtársaim felvettek a párt tagjai közé, s azután már kö­télességemnek is éreztem, hogy mindig példamutatóan dolgoz­zák. Teljesítettem a sztaha­novista szint követelményeit, elnyerteim a „Szakma kiváló dolgozója’” és a „Szakma leg­jobb dolgozója” címet is. A legutóbbi teraácsvála&ztáson az­zal is megtiszteltek, hogy ta- j nácstagnak választottak. Ilyen tíz év után csak ter­mészetes, hogy a tizenegyedik szabad május elsejét is mél­tóképpen meg akarom ünne­pelni. A felszabadulási ver­senyben 180 százalékos teljem sítményt értem el s elhafáro Zi­táim, hogy május 1 tiszteletéire legalább további öt százalék­kal növelem ezt az eredményt. Május elsején most is ott aka­róik menetelni dolgozó társaim soraiban, úgy, mint az eddigi tíz május elsején. Kisfiam a szabadság éveiben 'nőtt fel. Tizenegy éves legényke lett belőle, nem velem jön már, hanem az úttörőkkel vonul fel. A felvonulás Után taléü- fcorunk majd újra, de délután már együtt ünnepel az egész' család. Igaz, hogy délutánra, kettőtől hat óráig biztonsági szolgálatot vállaltam a gyár­ban, de onnan idején hazaérek ahhoz, hogy legyen még időnk együtt szórakozni. Már szom­baton elkészítem .a jó ünnepi ebédet, torta és sütemény is lesz hozzá, így aztán zavarta­lanul, boldogan és vidáman ünnepelhetünk. Jó arra gon­dolná, hogy így ünnepelhet ma hazánkban sakmilüó ember, s lioigy együtt ünnepiünk ezen a napon az egész világ dolgo­zóival. ARANY FERENCIVÉ Négy zászló tulajdonosai a sásdi fiatalok Négy versemyzászlót megsze­rezni nem könnyű, megtartani még nehezebb. Nem kell azon­ban félteni a sásdi gépállomás DISZ brigádját: ha megszerez­ték, meg is tartják, mert olyan kommunista traktorosok őrzik azt, mint Horváth Ferenc, Fogarasi József meg Balatoni József és olyan pártonfcívüliek mint Véglh László, valamint Viszicvsziki Antal, akik nem­csak itt a gépállomáson küz­denek az elsőségért, a május elsejei versenyben, hanem az országos ifjúsági traktoros ver­seny résztvevői is. Hogy ott is elsők tesznek-e, a jövő titka, de hogy itt a gépállomáson alsók a május elsejei verseny­ben, azt bizonyítja, hogy tava­szi tervüket 110 százalékra tel­jesítették szombaton estig. Az ifjúsági brigádban dolgozik a gépállomás legjobb traktorosa is: Horváth Ferenc elvtárs. Segódvezetőgóvel, Juhász Já­nossal együtt 133 százalékra teljesítették május elsejére ta­vaszi tervüket,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom