Dunántúli Napló, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-12 / 60. szám
v/iÁc moLmajAi EcrrrütJETEK! DUNÁNTÚLI ———------------------- ■ 1 -----------> MAI SZAMBÁN: A budapesti pártbizottság aktívaülése (2. o.) — Szovjet jegyzék az amerikai és szovjet mezőgazdasági küldöttségek kölcsönös látogatása érdekében. (2. o.) — Az Egyesült Államok nyomása Franciaországra. (2. o.) — \ Tettekkel válaszolunk a Központi Vezetőség határozatára. (3. o.) — Uj belépők a lány- csoki tsz-ben. (3. o.) — BARANYA MEGYEI BIZOTT/A'GA'N AK LAPJA XII. ÉVFOLYAM. 60. SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR SZOMBAT, 1955 MÁRCIUS 12 Üdvözöljük a megye kommuuisla aktíváinak tanácskozását Ma íl! össze a Magyar Dolgozók. Pártja megyei nagyan- tívája. A kommunistáik, a dolgozók legjobbjai, az élenjárók, s közülük is a legjobbak, a legjobb bányászok, munkások, Parasztok, értelmiségiek ülnek Össze, hogy megvitassák, milyen feladatok várnak ránk a megyében. A legutóbbi másfél esztendő alatt sok kommunista előtt nem volt egészen világos, hogy mit és hogyan kell tenni. A III. kongresszus és a Központi Vezetőség határozatait gyakran félremagyarázták, eltorzították. Nagy Imre c.vtárs beszédei, cikkei, s a sajtóban ezek nyomán megjelent más cikkek sok elvtársunkban olyan hangulatot keltették, ami a h'.'aák, törvénysértések, a párt politikájától váló eltérések, elhajlások tűrésére vezetett. El.v- társatnk gyakran értetlenül álltak egy-egy jelnség előtt és csak érezték, hogy valami nincs rendién, de nem tudták, hogyan kelil a jobboldali demagógiával összekuszált, homályossá tett helyzetben rendet teremteni. Emiatt sokhelyütt pangás lépett fel a párt- szervezetek életében, elv-társaink a társadalmi, gazdasási és politikai élet néhány területén kiengedték a kezükből a Vezetést. Az osztályellenség természetesen örömmel használta fel az alkalmat és támadást indított a termelőszövetkezetek ellen, az iparban a termelékenység növelése, az önköltség csökkentése, a takarékosság ellen, a művészetben és irodalomban a szociális realizmus, a népet szolgáló, haladó művészet kibontakozása ellen. Az osztályellenség népellenes támadásait megyénkben Is számos jelenség bizonyította. Nagynyárádon a népfrontbizottság néhány tagja arra törekedett, hogy a népfrontmozgalmat a párt fölé emelje, a helyi pártszervezet helyett kezébe vegye a vezetést. Ma- gyarmecskén Gyenis Józsefet és másokat szemérmetlen nyílt Sággal igyekeztek lebeszélni a kulákok arról, hogv belénle- nek a termelőszövetkezetbe. Komlón olvan mértékben harapódzott el a nép vagyonával szembeni felelőtlenség, hogv tucat iával mentek tönkre és tűntek el léekalapácsok és más értékes bányagének, anél kül, hogv ezért bárkit is komoly felelősségrevonás ért volna. Üzemeinkben gyakori jelenséggé vált a tervvel szem beni elmaradás, egyes üzemekben nem csökkent, hanem nőtt az önköltség. Vidéki irodalmunkban oesz- azimista irányzatok jelentek meg és irodalmi folyóiratunk, a „Dunántúl” oldalain helyet kaptak elvtelenül kritizáló, a mai élet eseményeit eltorzító írások. Szítnművészeink közül néhánvan puszta Dénzszerzési lehetőséggé silányították művészetüket. Mindezek a hibák már korábban szembetűntek nemcsak sok kommunistának hanem egyszerű, becsületes dolgozóknak is, de nem láthatták az utóbbi időben meggyarapodott hibák okait és összefüggéseit. Ezért üdvözölték örömmel a Központi Vezetőség márciusi határozatát, amely feltárta a vezetésben megmutatkozott hibákat és teljes őszinteséggel meg jelölte azok okait is. A párt- és állami vezetés szerveiben teret kapott jobboldali elhajlások a népellenes, megalkuvó nézetek eredményezték a dolgozókat felháborító és érdekeiket sértő hibákat. A Központi Vezetőség határozata megszilárdította pártunk egységét, határozottan és félreérthetetlenül ' megjelölte pártunk politikájának irányát Aki elolvasta ezt a határozatot, világosan megérthette, hogy pártunk politikájának egyetlen helyes vonala lehet: a szocializmus megvalósítására irányuló vonal. Minden olyan irányzat, amely ettől eltér, amely bármilyen köntörfalazással a szocializmus építésének lassítására irányul, minden olyan elmélet, amely azt igyekszik elhitetni, hogy a dolgozó nép szüntelenül növekvő jóléte a szocializmus megvalósítása nélkül is elképzelhető — hazúg és ellenséges. A megyei nagyaktrva a Központi Vezetőség határozatának ismeretében vitatja meg és határozza el, hogy mit kell tennünk itt helyben, a megyében pártunk egyedül helyes politikájának megvalósításáért. Nem kétséges, hogy nagy feladatok várnak a bányákban dolgozó kommunistákra, hiszen szénbányáink szolgáltatják az ország legjobb, egyedül kokszosítható szenét, mely nélkülözhetetlen a nehézipar ás egész népgazdaságunk számára. Nagy feladatok várnak falusi pártszervezeteinkre a falusi osztályharc továbbfolytatásában. a mezőgazdaság szocialista alapokra való átszervezésében. S nem kisebb feladat vár minden kommunistára a maga helyén. Megyénk hatszáz legjobb kommunistája vitatja ma meg a Központi Vezetőség határo- ■zata nyomán a megyében végrehajtandó feladatokat. Hatszáz kommunista — a megye vezérkara. Fejezze ki ez a tanácskozás olyan egyértelműen és világosan pártunk erejét, megbonthatatlan egységét, törhetetlen akaratát, mint ahogyan kifejezték kommunistáink, valahányszor nagy feladatok előtt álltunk. Hozzon aktíváink tanácskozása olyan határozatokat, amelyek megyénkben is előbbre lendítik a szocializmus építését, el- söprik a megalkuvó, jobboldali nézeteket, és ellenséges téveszméket és megindítják a gyorsütemü, az egész nép érdekeit szolgáló fejlődést. Ünnepi díszelőadással megkezdődött a szovjet film ünnepe A Magyar-Szovjet Társaság éj a Moziüzemi Vállalat csütörtökön este a Petőfi filmszínházban rendezte a szovjet film ünnepe megnyitó díszelőadását. A magyar és a sozvjet Himnusz elhangzása után Faust Imre, a Baranya Megyei Mo- zlüzemi Vállalat igazgatója Üdvözölte a megjelenteket, majd Ladányi Piroska Lev Oszanyin: „Dal a szovjet-ma- Oyar barátságról" című versét szavalta. Ezután Felvégi Ferenc elvtárs, a Magyar-Szovjet Társaság megyei titkára mondott ünnepi beszédet. Meg emlékezett a szovjet filmek sikereiről, melyek annyi dolgozó számára nyújtottak nemes szóra kozást. A szovjet filmek sikerének oka — mondotta, — hogy mindig való életünket tükrözik és hősei nem fantasztikus, különleges emberek, hanem egyszerű, őszinte, az igazságért mindig síkraszálló hazafiak." Az ünnepi megnyitó után bemutatták „A tőr” című új, szovjet játékfilmet, Csak nehéziparunk fejlesztésével valósítható meg hazánkban is a szoeializmns Farkas Mihály elvtárs felszólalása az országos kohászati tanácskozáson A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa tanácskozásra hívta össze a kohászat vezetőit, legjobb dolgozóit, párt- és tömegszervezeteinek képviselőit, hogy megbeszéljék az 195S. évben a kohászatra háruló nagy feladatokat. A kétnapos tanácskozás csütörtökön reggel az Országház kongresszusi termében kezdődött. A tanácskozáson megjelent Farkas Mihály, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének titkára és Hidas István, a minisztertanács elnökhelyettese, az MDP Politikai Bizottságának tagjai, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Csergő János kohó- és gépipari miniszter, Czottner Sándor szénbányászati miniszter, Szabó Gergely, a minisztertanács titkárságának vezetője, Kossá István, az Országos Tervhivatal első elnökhelyettese, Virizlai Gyula, a Kohászati Dolgozók Szakszervezetének titkára, Biró Ferenc, a kohó- és gépipari miniszter első helyettese, Herczeg Ferenc, Hidasi Ferenc, Kincses István és Zsofinyecz Mihály kohó- és gépipari miniszterhelyettesek. Biró Ferenc elnöki megnyitója után Csergő János kohó- és gépipari miniszter mondott beszédet. Délután több felszólalás után Farkas Mihály, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Központi Vezetőség titkára emelkedett szólásra. Ezután további felszólalások következtek. Az országos kohászati tanácskozás pénteken folytatta I munkáját. Farkas Mihály elvtárs beszéde Kedves Elvtársak! Engedjék meg, hogy felszólalásom elején tolmácsoljam Önöknek nagy pártunk Központi Vezetőségének meleg, kommunista üdvözletét. A magyar szocialista nehézipar e fontos tanácskozása közvetlenül pártunk március 2—4-én megtartott nagyjelentőségű központi vezetőségi ülése után ült össze, hogy meghatározza szocialista kohászatunk feladatait. Kohászatunk — elvtársak — az első ötéves terv időszakában komoly fejlődést ért el. Kohászaink derekas munkája eredményeként kohóiparunk csaknem háromszorosára emelte nyersvastermelésünket a felszabadulás előtti idővel szemben. Az elért eredmények mutatják, hogy szocialista kohászatunk olyan tehetséges vezetőgárdával és olyan kiváló munkásokkal rendelkezik, akik még magasabb műszaki színvonalra képesek emelni kohóiparunk termelését. De ehhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy felszámoljuk azokat a politikai nehézségeket, amelyek kohászatunk fejlődését is zavarták. A jobboldali elhajlás akadályozta a szocializmus építését Az a jobboldali elhajlás, amely szocialista építkezésünk fő akadályává vált, lassította, visszavetette kohászatunk fejlődését is. Az iparosítást a jobboldali elhajlás úgy értelmezte, hogy ne fejlesszük kohászatunkat. A kész sztálinvá- rosi kohót — amely hazánk legkorszerűbb kohója — sem akarták üzembehelyeztetni, hanem be akarták fagyasztani azzal az indokolással, hogy ez a túliparositás terméke. A jobboldali elhajlás vonala-— és elsősorban Nagy elvtárs véleménye — az volt, hogy nem több, hanem kevesebb vasat, acélt kell adni az országnak; úgy beszélt a vasról és acélról, mint valami szükségszerű rosszról. Ugyanakkor azonban, amikor a nehézipar ellenzői akadályozták vas- és acéltermelésünk növekedését, arról beszéltek, hogy több mezőgazdasági gépet, több iparcikket gyártson szocialista iparunk. A mezőgazdaság fejlesztése azonban, amely továbbra is pártunk politikájának egyik sarkalatos célja, — és szocialista építésünk általában — nem kevesebb, hanem ellenkezőleg: több vasat és acélt követel. Ezért nehéziparunk és ezen belül kohászatunk fejlesztése nélkül a mezőgazdasági termelés korszerű színvonalra való emelése és a szocializmus továbbépítése nem valósítható meg. A jobboldali elhajlás a nehézipar fejlesztése ellen foglalt állást, ezzel lényegében akadályozta a szocializmus építését, s egyben a mezőgazdaság korszerű fejlődését is. A termelő- szövetkezeteknek, állami gazdaságoknak ahhoz, hogy mind gazdaságosabban tudjanak dolgozni, gépekre, gépekre és még egyszer gépekre van szükségük! De az egyénileg dolgozó parasztoknak is mind több munkaeszközre van szükségük, hogy jobban tudják megművelni földjüket és így többet tudjanak termelni. Tehát az iparban, de a mezőgazdaságban is mind több gépre, mind több korszerű gép re van szükség! Iparunk és mezőgazdaságunk csak akkor tart lépést a fejlődéssel és csak akkor tud mind többet és jobban termelni, ha mind fejlettebb, ha mind korszerűbb technikai alapra épül fel. A nehézipar fejlesztésének jobboldali ellenzői iparunk és mező- gazdaságunk alól azt a fejlődő technikai alapot akarták kihúzni, amely nélkül sem az ipar, sem a mezőgazdaság nem tudja biztosítani népünk növekvő jólétét, hazánk honvédelmének erősödését, a szocializmus további sikeres építését Ideje volt szétzúzni azt a karos. lényegében munkás- és parasztellenes jobboldali nézetet, amely azt vallotta, hogy a nehézipar fejlesztése ellentétben áll a népjólét emelkedésével! Pártunk Köziponti Vezetősége határozatának egyik nagyjelentőségű érdeme, hogy ezt megtette. Nem nehézipar nélkül, hanem a hazai adottságokat figyelembevevő módon fejlődő nehéziparral lehet csali felépíteni a szocializmust és biztosítani népünk jólétének állandó emelkedését. Mert milyen jólét az, amely a tartalékok felélésére és csak a meglévő kapacitásokra és technikai berendezéseikre van alapozva? Milyen jólét az. amely nem veszi figyelembe népünk számbeli gyarapodását, igényei növekedését? Milyen jólét az. amely alatt nincs ott a bővített szocialista újratermelés erősödő és szélesedő bázisa? Világos, hogy a szocializmus gazdasági alaptör vényére való hivatkozás csak üres frázis marad mindaddig amíg nem biztosítjuk a szocialista termelés évről-évre növekvő szélesedését, technikai alapjainak bővülését. Ezt oedíg nehézipar nélkül, a nehézipar elsősorban való fejlesztése nélkül nem lehet meg valósítani. Homokra épít az, aki a népjólétet, hazánk gazdasági és politikai erejét, a szocializmus építését nem a nehézipar sziklaszilárd alapjára építi. Nagy pártunk vezetésével, dicső munkásosztályunkkal az élen, dolgozó népünk a szocialista társadalom felépítésének nagy művén munkálkodik. A szocialista társadalom a kapitalista társadalommal szemben minden tekiintetiben magasabb rendű, fejlettebb társadalom. A kapitalista társadalommal szemben csak úgy tudja ma- gasabbrend őségét biztosítani, ha fejlettebb iparral, mezőgazdasággal, ha fejlettebb technikával, tudománnyal, kultúrával rende’kezik! Hiszen csak ezen az alapon-tudj a mind nagyobb mértékben kielégíteni a társadalom anyagi és kulturális igényeit. Ezért — elvtársak — azok, akik a nehézipar további fejlesztését ellenezték, — akarva-akaratlanul — szem befordultak a szocializmus épí tésével is és hazánkat az elmaradott országok • soraiba akarták visszataszítani, A március 2—1-e között megtartott központi vezetőségi ülés maradandó érdeme hogy pártunk helyes politikájával szembenálló Jobboldali elhajlás szétzúzásával megteremtette a legfontosabb politikai előfeltételeket a szocializmus sikeres építése és népünk jólétének emelkedése számára. Szocialista kohászatunk vezetőinek, mérnökeinek, technikusainak, igazgatóinak, a kohászati iparban dolgozó kommunisták és pártonkívüliek seregének, a martinászoknak, olvasztároknak, hengerészeknek nagy érdemei vannak abban, hogy hazánk elmaradott agráripari országból ipari országgá fejlődött. Sokan nem értékelik eléggé hazáink népgazdaságé, nak e nagyjelentőségű minőségi változását. Pedig ez nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy végérvényesen magunk mögött hagytuk az elmaradott ságot, » kultúrátlanságot, s hogy ennek következtében megerősödött hazáink függetlensége. De nemcsak arról van szó, hogy agrárországból ipari országgá fejlődtünk, hanem arról a hatalmas jelentőségű tényről, hogy a szocializmus építése közben emelkedtünk fel az ipari országok soraiba és hogy az az ipar, amely nép gazdaságunk vezető erejévé fejlődött, a szocializmus teljes győzelmének rzolgál fegyveréül. A programszeruség betartása egyik legfontosabb feladat E fontos tanácskozásnak éppen aibban kell látnia nagy hivatását, hogy helyesen meghatározza: hogyan tudja kohászatunk eredményesebben elősegíteni a szocializmus építését, népünk jólétének további állandó emelését. E két alapvető követelmény szempontjából kell kidolgozni a kohászat feladatait. Kohászatunknak vannak le nem becsülendő eredményei. A programszerűség javításában különösen 1954. IV. negyedévében érezhető javulás tapasztalható. így pl. a Lenin Kohászati Művekben, ahol a múlt év elején a martinacél programszerűsége csak 83-84 százalék körül mozgott, az év végén már 95 százalékos teljesítést értek el. Az elektro* acél termelésénél még jobb az ereamény. 1954. IV. negyedévében az elektroaoél termelésének programszerűsége meghaladta a 95 százalékot. Sajnos, azonban a program- szerűség ilyen mértékű javulása még nein jellemző az egész kohászatra. A nem kielégítő programszerű termelés miatt számos gépipari üzem nem tudja tervét — és ama különösen fontos — exporttervét teljesíteni. Például 1954. II. negyedévében a MÁVAG 0-5-0 mozdony hoz szükséges hengereltárunak csak 71 százalékát kapta és nagyrészt emiatt tervét nem tudta teljesíteni. A 275 LE okomobi-lhoz szükséges hengerelt árunak csak a 76 százalékát szállítottál- le határidőre, elsősorban emiatt a MÁVAG lokomobfl tervét csak 60 százalékra teljesítette és elmaradt exporttervének teljesítésében is. Habár a programszerűség betartása nehéz feladatot ró az üzemekre, mivel nagyon sokfajta és gyakran kis tételű mennyiségeket is kell szállítaniuk, betartás* egyik legfontosabb feladata a kohászatnak. A programszerűség javulása a gyakorlatban termelési többlettel egyenértékű. A program szerűtlenül termelt gyártmányok nagyrészt csak az elfekvő készleteket növelik, s azokat vagy egyáltalában nem, vagy csak hosszú idő múlva használják fel. Arról van tehát szó, hogy drága valutáért behoztuk a termeléshez szükséges kokszot, ércet, lekötöttük a kohók, martinkemencék, hengerművek kapacitását, mégis a programszerűség be nem tartása miatt a termelés egy részét a népgazdaság száméra nem hasznosítottuk. Mindezt olyan körülmények között, amikor nagy a hiány az alapanyagokban, az ilyen gazdálkodást súlyosan el kell ítélnünk. Jórészt a programszerűség be nem tartása miatt a kohászati termékekből az elfekvő készletek mennyisége 1954-ben tovább növekedett. A jelenlegi készletek az 1954. évi egész évi hengereltáru termelésének közel egyharmadát teszik ki. Ha a hengereltáru termelésének programszerűségét az (Folytatás a 2. oldalon)
