Dunántúli Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-16 / 13. szám

4 NAPLÓ 1355. JANTTAR 18. KEPEK BÁNYÁSZAINK ELETEBOL JJJTegyénk bányászainak életéről, munká­járól sokszor beszéltünk, írtunk már. Tíz esztendő telt el azóta, hogy ez az élet mindig szebbé, boldogabbá válik, hogy bá­nyászaink megbecsült emberek, a munkások példaképei lettek. A bányában új gépekkel megváltozott munkakörülmények között dol­goznak és a munka után napfényes, Jcényel­mes otthonukba térnek haza. Ma bárhol já­runk Komlón vagy Pécs vidékén, bányászok­kal találkozunk a színházakban, mozikban, a könyvtárakban és egyéb szórakozóhelyeken és mindenkor megbecsüléssel nézünk rájuk. Ezt a megváltozott életet a bányászok életének apró eseményét örökítettük meg néhány kép­ben és néhány sorban. Ezekben a „népes" Pullman rendszerű kocsikban jut már el munkahelyére Kaposvölgyi Jó zsef a IV-es üzem mérnöke (jobbra), Fekete Géza vasút­Indul a népes építő és hamarosan minden komlói bányász. Nemrég érke­zett a budapesti Ikarusz gyár­ból huszonhat új „népes”. Csü- törtölrön újabb négyet küldtek Komlóra. Az új „népes” nemcsak tet­szetős külsejű, de az alkot­mány szelleme is — az embe­rek megbecsüléséről — érvé­nyesült a megépítésnél. Telje­sen zárt. Egy kocsiban 36-an ülnek, egy-egy fülkében né- gyen-négyen. A karosszéria megvédi a bányászokat a hu­zattól, a vízcsöpögéstőL Nem kell ma már félni, hogy a munkában kimelegedett dol­gozók megfáznak a többszáz méteres altárón, míg a mun­kahelyükről a fürdőhöz jutnak. Jelenleg harminc „népes” szál lítja a bányászokat, de az el­ső negyedév végére újabb 25 kocsi érkezik. Az első negyed­év után már minden komlói bányász az új Ikarusz „népes”- sel jut el munkahelyére. A pécshányaielepiek megmutatják... Azalatt a rövid óra alatt, amíg Szokola Ferenc főmér­nök-helyettes az eligazítást tar tóttá, s figyeltem a tőle és má­soktól elhangzott szavakat, többször vifllamt fel bennem a gondolat: nem csoda, hogy Pécsbánya még a Munka Vö­rös Zászló Érdemrenddel ki­tüntetett pécsi tröszt három kerülete között is tavaly majd­nem mindig az első helyen állt. Az idén a pécsi kerületek között egyedül Pécsibányának emelték a tervét, 9.1 százalék­kal. Biztosan sok nem pécsbá- nyai gondolt ezért már arra, na most mutassátok meg ti 'hí­resek. Nem vagyok jós, de a köz­tük eltöltött óra alapján az az érzésem, hogy a pécsbá- nyaiak meg is fog'ák mutatni. Ha talán még a napokban nem is, de egy-két hét múlva bizo­nyosan. A szállítás dolgozóinak be­szélt először Szokola Ferenc röviden, de a lényeget. Rájuk vár most a legfontosabb fel­adat. Fejtés van bőven, tehát szén is lesz, csak a szállítás­nak kell nagyon jól mennie. A Hoffman-brigád példít mutat A kökönyösi bölcsőde lakói között H of ima» Pál fraratbiigádja soll dicsőséget szerzett már a komlói fiataloknak. Szeptern bértől az év végéig 800 tonna ■sestet termeltek terven felül s most az új esztendőben is nagy lelkesedéssel harcolnak a fel- szabadulási munkaverseny si­keréért, az új pártmegbizatás teljesítéséért. Hoffman Pál brigádja az év első dekádjá- mr. 116 százalékra teljesítette tervét az előirányzott 465 ionná szén helyett 540 tonna szenet termeit. Kész gyönyörűség az ajtó üvegén át végignézni a kökö­nyösi bölcsőde emberpalántái­nak változatos játékát. A leg­kisebbek, a csecsemők még a kezükkel játszadoznak, a tipe­gők már csörgőkkel s egyéb játékszerekkel, a kis óvodások szobájában pedig már nagyo­kat pattan a gumilabda. Itt a bölcsőde „nagyjai” kö­zött a hároméves Huszár Cyu- szi, a „legbelevalóbb” gyerek. Ha nem lenne itt most dél­előtt Katona Mária gondozó­nő, talán a kis csöndes és szó­cA oetseniptÁblcL eláll A felszabadulási verseny leg frissebb eredményeit hirdeti ez a tábla, melyet éppen erre az alkalomra líészítettek a komlói Kcssuth-aknai újfürdőben. — Csak számokat látunk a nagy fel étért lakltozott táblán, de ezek. amint a szólás-mondás jirja, — „beszélő számok”. — Megmutatják, melyik üzemben van elmaradás. kik járnak bleu. Hogy az érdeklődő bányá­szok kíváncsisága mindenkor delegáljon, arról Metelka Já­nosáé gondoskodik, aki most m éppen a frissen festett üveg- kipocskákat, eredményeket füg feszti ki. A friss híreket, ter­helési százalékokat közvetle­nül a munkaversenyiroda szol­gáltatja s eztán már csak a dekorációsok vannak hátra, előtt naponta többszáz bányász á ! pveg most a felszabadulási verseny idején. akik rárajzolják a számokat Metelkáné üvegtábláira. A tet­szetős külsejű versenytábla fogadó Mohácsi Erika nem nézné olyan bájosan a cumival a szájában sétálgató Zolom.- biczki Józsikát. De a gondozó­nők ügyelnek mindenre és ked­vesen játszadoznak a kicsikkel. Benkő Ferike az ajtónál ágas kodik, s ahogy integetek neki, kintről megszólal: „Gyere bá­csi!” — s vígan felnevet. Aztán egyszeresük felsír a Kis Kardos Zsuzsika, — vala­melyik barátja elvette a játé­kát. A szőke Zsuzs inak — aki­nek szintén bányász az apja, — hat testvére van. a nálánál is kisebb Matyi a tipegőknél éppen a feketehajú Janecz La­cikával szórakozik, akinek ap­ja katona, anyja pedig a szén csztályozónál dolgozik... és sorolhatnánk még a csöppsé­geket, mert egyik aranyosabb, mint a másik. A 35 gyerek elsősorban a vezetőnő, a 18 éves Kiss Mar­git gondjaira van bízva és a 11 gondozónőre. M isi délelőtt a kisebbekre Molnár Józsefné és Dudás Gizella ügyei. A legtöbb kisgyerek éjjel is itt van, főleg azoké a szülőké, akik három harmadban dol­goznak. Nagy segítség a böl­csőde — amely december 7-én nyílt meg — elsősorban a bá­nyászszülőknek, az anyagi tá­mogatáson túlmenően it: nyu­godtan mehetnek dolgozni az anyák, a kedves gondozónők nappal és éjjel egyaránt ci­ci áznak a legkisebbek játé­kára és álmaira. Még tervszerűbben és na­gydob lendülettel fognak dol­gozni, ígérték a szállítók, de kértek is. És a kérések be­kerültek a főmérnök-helyette­se határidőnaplójába: a Vli­es szinten a pedálokat csinál­ják meg, a rossz csilléket egye nesan a javítóba vigyék és a fatelepiek ne állítsák a meg­jelölt rossz csilléket hibásan újból forgalomba, az új csillék három keréken járnak, s így billennek... ... Az András-aknai 200-as csapatból jött ezután hároní vájár. Panaszkodtak, hogy ke­mény a telep, alacsony, rossz helyen kell állandóan dolgoz- niok. — Holnap megnézem a hely zetet — válaszolta Szokola Fe­renc s beírta a dolgot köny­vébe. Ezután csapatvezetők jöt­tek és figyelték a főmérnök­helyettes szavait: — Az első nehéz hét után máris fejlődés tapasztalható az egész vonalon, viszont a legfontosabb feladat — mivel a 120 ú; emberből 84 már itt van — hogy a régebbi csillé­sek szeneljenek. Foglalkozza­tok velük komolyan, mert csak jó termelés esetén kereshet­nek az újak jól, és ha keres­nek, értelmét is látják mun­kájuknak, már a kezdet kez­detén. Ezután rátért arra, hogy a mostani vasárnap nem terme­lő műszak, — de Pécsbánya sok viharban megedződött, messze földön ismert becsü­letéről van szó, no meg a kö­zös ügyön túl mindenkinek sa­ját érdeke is, hisz a prémium forog kockán. A két akna csapatvezetői összenéztek és egymásután hangzottak a számok: — 40 csille, 30, 60, 20, 70..., A pécsbányai csapatvezetők megértették, hogy a 3.130 csil­léről, 3.500 csillére megemelt tervet az első időszakban tel­jesíteni és majd túlteljesíteni, komoly erőfeszítés nélkül nem lehet S végül az aknászok és lég­mérők gyülekeztek, elfogadták Szokola elvtárs fontos javasla­tát, hogy minden anyaggal — cement, tégla, stb. — megra­kott csillét, három órán belül ki kell rakni. A csilleparkot a leggazdaságosabban ki kell használni, jobban, mint eddig. Az aknászoknak pedig meg kell jelölni az ilyen „lézen­gő” csilléket és jelenteni. A szervezettség további erő­sítésével, a munkalendület fo­kozásával, a pécsbányaiak az 1955-ös tervüket is napróV napra teljesíteni tudják. Erre a nem kis feladatra megvan­nak a képességeik és a terv- teljesítésihez szükséges feltéte­lek sem hiányoznak. W—I. A fiúból is jó vájár lesz Apa és a fia — öreg és az ifjú bányász vitatkozik. Kom­lón, a Pécsi út 38. alatt Tyukodiék otthonában gyakran hangos a takaros, csinos kis szoba — mert néha se vége, se hossza a vitatkozásoklcal teli fejtornáknak. Tyukodi Béla elővájási vájár, — ki most Béta-aknán dol­gozik és nem is akárhogyan, fiát, Lászlót tanítja az elövájás robbantási eljárásaira. Laci most a Kossuth-aknai lll-as üzem­ben segédvájár. Tavaly szeptemberben hagyta el a szomszédban lévő kökönyösi vájáriskolát. Egy-egy délutánon téma akad bőven. Béta-aknán nemrég vezették be a millszekundumos robbantási eljárást. Az „öreg“ már 16 évet töltött a bányában, nagy tapasztalattal tanítja ezért fiát a fúrólyukak telepítésére:. Laci igy minden bizonnyal hamarosan jó szakember lesz. Útitok „Nagyon jól erezzük itt magunkat“ \ aponta hozzák az Ikaru­* ^ szók Pécsről és Komló­it)! a bányászokat a sikondai éjjeü szanatóriumba, hogy erő­södjenek, és Jól érezzék ott ntegukat Azután reggel onnan ■»iszik Őket munkába. A mostani 42 főből álló tur- ■us egy jó hete kezdte ezt az ♦♦szerű életmódot. Többüktől nem tudjuk megkérdezni, ho­gyan érzik magukat a szana­tóriumban a munka végeztével — mert nappal nincsenek itt. Csupán két beutalttól, akik Most éppen nem járnak mun­kára. A második emelet 25-ös szó­kéban fekszik Csizmadia Imre Seéchenyi-akna dolgozója. Erő- m megfázott és az orvosnő .— dl. Csáki Lászlóné — is azt Mondta, ha nem jön be idő­ben. könnyen tüdőgyulladás* kaphatott volna. Három napig magas láza volt, már szépen rendbejött, úgy, hogy nolnap mir munkába ,s állhat, — No, és hogy tetszik Itt? — Kifogástalan a hely é* nz ellátás — beszéli. — Hogy ne mondjak mást, tavaly is, ami­kor beutaltaik, annyira felja­vultam, hogy miután lejárt a négy hónap, — magam csodál­koztam rajt legjobban, — de tizenkét kilót híztam .. Az­után a környezet az is gyönyö­rű, főleg nyáron. ne ne József András-aknai vájárt is út találjuk, aki a há­tát és mellét fájlalja. Elmond­ja, 5 itt mindennel meg van elégedve. De nem is csoda, ma is reggelire fél liter teleikévé vo’t és szalámi, tízórai meg 20 dvtu. hideg sertéssült kenyér­rel es biztos az ebéd sem lesz rosszabb. Ezt már Katona József telep­vezetőtől tudjuk meg. és igaza van Bene Józsefnek: tejfeies ^ bableves, gombás sertésszelet j tarhonyával és csokoládé tor- r tas-jelet az ebéd. És hogy tel-4 jes legyen az étrend, vacsorá- - ra alföldi gulyás csipetkével,' meg alma lesz. Ha még ehhez hozzávesszük, hogy szép íogadóterem, még gyönyörűbb kultúrterem, könyv tár, patyolattiszta hálószobák, orvosi rendelő- és kezelőszoba, többféle modern orvosi készü­lékkel és házi gyógyszerkén- leltei, fürdők, iszappakolással ellnek a beutaltak rendelkezé­sére — s mindez teljesen in­gyen, akkor biztosak lehetünk abban, hogy őszinte a kérde­zettek válasza: — Nagyon jól erezzük itt magunkat Ezért pedig külön dicséret illeti Hric2ó Gyula gondnokol Rab Jánor.né szakácsnőt Ko­vács Lajos masszőrt és mind azokat, akik a szanatóriumban dolgoznak, A Berek utcában állok 4tL szép kétemeletes épület előtt. Régi ismerősöm lakását keresem benne. Első emelet 2. Az ajtón réz­tábla, rajta a név ... Szedlár Ferenc ... Becsöngetek. Kulcs Jcsikordul a zárban és megje­lenik az ajtó nyílásában egy szöszke, göndörhajas fej. _ Gyere be bácsi. Itthon tmn apukám — mondja siet- ve. — Bocsáss meg pajtás, hogy így fogadlak, de még pihenek — kezet fog velem, majd hoz­záteszi. — Tudod délutános vagyok. Es ilyenkor délelőtt szoktam olvasni a Szabad Né­pet ... Foglalj helyet! Beljebb lépek és leülök, a kis asztal mellé. Rajta folyó­iratok ... Béke és Szabadság, Szovjet Kultúra ..., Ludas Matyi..., Nők Lapja. Ahogy végigpillantok a szobán, sze- tnem egyik éjjeliszekrény te-* tején pihen meg. Rajta könyv. Böngészem a címét:,.. ...Illés Béla: Fegyvert és vitézt éneklek... Ilyen ma egy bányász ott- hona, egy megbecsült, boldog emberé. Szedlár Ferenc ezt így mondta el: — Most igazán jól élünk pajtás. Az elmúlt esztendőben 10 ezer forintot költöttünk ru­házkodásra. Jutott belőle ne­kem, az asszonynak és a Laci fiamnak. Agyneműt, függönyt, szőnyeget vásároltunk. — Es azzal zártuk az 6-évet, hogy vágtunk egy 196 kilós malacot — mondja büszkén. — Jó kis malac volt — te­szem hozzá. — Mennyi zsírja lett? — Otven litert hagytunk. A többi megmaradt szalonnának. — És van bőven hurka, kol~ bász. — Szóval van mit ten­nem a munkába... — Mennyi most a kereseted — kérdezem. — — Kétezernyolcszáz... há­romezer ... — felel szerényen — majd hozzáteszi: Jól kefe- sek. Szeretünk jól élni, de van is miből... — Hova jártok szórakozni? — Hetenként kétszer mozi­ba. Néha színházba is. Vasár­naponként pedig a „Keringő­be. vagy a „Mecsekbe" egy ki.t zenére. Szereti az asszony is* én is a csendes, zenés szóra-' kozást. GABOR BALAZStk

Next

/
Oldalképek
Tartalom