Dunántúli Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-24 / 305. szám

2

NÄPCÖ

1954 DECEMBER U

Pusztító orkán Észak nyugat-Európában

A francia nép éber figyelemmel követi a ratifikációs vitát

Párt* (MTr): Már harmadik napja tart a ratifikációs vita a francia nemzetgyűlésben, de a Palais Bourbont ostromló küldöttségek száma item csökken, hanem egyre növekszik.

A Quai d’Orsay-t (a francia külügyminisztérium) szintén rengeteg küldöttség keresi fel, s az átnyújtott petíciókat már könnyebb súlyban, mint számokban kifejezni.

Ha egy-egy képviselő kilép a nemzetgyűlés épületéből, azonnal körülfogják. így Robert Schumant is körülvették szerdán az elzászi vasutasok: „Reméljük, hogy a német újra- felfegyverzés ellen fog szavazni!” — mondták neki. Schuman így válaszolt: „Mindig ellene voltam a német újrafelfegyverzésnek, de rajtam kívül vannak más tényezők is.” A vasutasok azonban nem hagyták magukat, így vágtak vissza: „Mi is tényezők vagyunk és valamennyi tényező együttesen el tudja utasítani a német újrafelfegyverzést!”

A francia nép tehát éber figyelemmel követi a ratifikációs vitát s a német újrafelfegyverzéssel való fokozódó szembeszállása egyre jobban érezteti hatását. Világosan felismerhető ez a hatás abban, hogy egyre több képviselő kezd habozó magatartást tanúsítani.

*

Szerdán délben Claude Autant- Lara, a híres filmrendező vezetésével művészküldöttség kereste fel Guy Desson szocialista képviselőt, a nemzetgyűlés sajtó-rádió-és filmügyi bizottságának elnökét, hogy átadja neki azt a német újrafelfegyverzés ellen szóló üzenetet, melyet számos francia szín- és filmművész írt alá, köztük Jean Gabin, Gerard Philipp, Yves Montand, Francoise Rosay, Simone Signorét és mások;

Hamburg (MTI): A DPA hírt ad arról, hogy a szerdára virradó éjsza ka százhatvan kilométeres óránkénti sebességgel haladó orkán vonult végig Északnyugat-Európa felett, gátakat rongált meg, hajókat tépett le horgonyaikról, árbócokat szaggatott darabokra és tornyokat gyufaszálakként tört össze. Jólehet a vihar szerda dél óta alábbhagyott, Izland felől újabb vihar közeledik. Több hajó segítség nélkül vergődik az Északitengeren és a hullámok Játékszerévé vált

Észak-Német országban és Angliában a parti hajózás csaknem teljesen leállt Cuxhaven-ben szerda reggel óta riadókészültség vaa,

Jakob Kolb nyilatkozata átállásának

körülményeiről

Berlin (ADN): Friedrich Heinz, a bonni Blank-hivatal kémelhárító osztályának volt vezetője és Jakob Kolb, a Blank-hivatal berlini hírszerző irodájának volt vezetője átment Berlin demokratikus övezetébe. — Jakob Kolb átállásának körülményei ről a többi között a következőket mondta: *

— Amikor rájöttek ellenzéki beállítottságunkra, üldöztek bennünket. Elbocsátottak állásunkból. — Heinzet ez év novemberében hathónapi börtönre ítélték, ellenem pedig mesterkélt bűnügyi eljárást indítottak. Ezért határoztuk el végleg, hogy a Német Demokratikus Köztársaságba megyünk. Közös megegyezés alapján december 16-án Berlin keleti övezetébe mentünk és menedékjogot kértünk az illetékes hatóságoktól.

— Míg én megkaptam ezt a jogot, Heinztől megtagadták azt.

Kolb ezután „elmondta, hogy a nyugatberlini /ggúfcfr azt ' terjeszti: Heinz megszoRSif BerUn demokratikus övezetéből. A nyugatberlini sajtó által Heinz szökéséről terjesztett változat, amely szerint ruhaszárító kötél segítségével szökött meg, — mondotta Kolb, -- annál is inkább nevetséges, mert Heinz jobbkeze béna és egész testalkata nem enged meg effajta túrákat.

Lengyelországom és Csehszlovákiám

át Thüringiába, az övezet-határra. Amikor ezeket a jelentéseket megvizsgáltam és közöltem, hogy nem felelnek meg a valóságnak, Bonnba idéztek. Heusinger felháborodását tegezte ki magatartásom felett és azt kívánta, hogy ezeket a jelentéseket mindenképpen erősítsem meg.

— Akkoriban tudtam, hogy ilyen természetű jelentéseket más nyugatnémet hírszerző irodák is „kidolgoznak". így például a Gehlen-féle szervezet és a Blank-hivatal hírszerző szolgálata a második világháború régi adatainak felhasználásával tudatosan hamis értesüléseket juttatott el a nyugati hatalmakhoz a Szovjetunió haderőinek erejéről és felszereléséről. Arra számítottak, hogy a Szovjetunió katonai erejének eltúlzásával a nyugati hatalmak meg nyerhetik Németország lakosságát az újrafelfegyverzés ügyének.

Ilyen és más hasonló, megtévesztő mesterkedések segítségével sikerült a szövetségi kormánynak a tizenkét német hadosztály felállításáról szóló egyezményt kicsikarnia. A Blank- hivatal hírszerző szolgálatának vezető munkatársaival, mint például a Kirsch ezredessel és Oster őrnaggyal folytatott beszélgetésekből megtudtam, hogy a tizenkét hadosztály csak alapul szolgál a haderők további növeléséhez. A védgrStBrvéiiy értemében" a 17—18 éveseket azonnal behívják majd. A Blank-hivatal már négy évfolyamot vett szántba és a tizenhat—harminc éves koruakat beleértve, összesen több, mint hárommillió védkötelezettel számol.

Sok minden jogossá teszí azt a fel- tételezést, hogy Nyugat-Németország militarista körei az újonnan felállítandó haderőket nemcsak a Kelet ellen, hanem mindenekelőtt a Nyugat ellen is be akarják vetni. A Blank-hivatal munkatársai előtt nem titok többé, hogy Fpeidel tábornok csoportjának munkatársai Párizsiban már hosszabb idő óta hírszerzéssel foglalkoznak. Ezt a tevékenységet Wessel ezredes irányUja, aki a Geh- len-szervezet egyik munkatársa.

A Blank-hivatal Dél-Európa ellen dolgozó hírszerző szolgálatának vezér kara Münchenben van. Vezetője I. G. Müller őrnagy, aki különleges megbízatásokkal utazik havonként Olaszországba és Ausztriába. Ausztriában kapcsolatokat tart fenn a Wehrmacht volt tisztjeiveL

Jakob Kolb végül kijelentette, hogy a nyugatnémet ifjúság egyáltalán nem lelkesedik a katonai szolgálatért, majd rámutatott, a fenti okok késztették arra, hogy a Német Demokratikus Köztársaságba menjen és ott menedékjogot kérjen.

Ratifikációs vita a francia nemzetgyűlésben

Párizs (MTI): A francia nemzetgyűlés szerda esti második ülése, amelyen tovább folytatódott a rati- t'ikáJós vita, röviddel éjfél előtt én véget. A Bidauit-féle MRP-ből lengyelországi útja miatt annakidején kizárt és most pártonkívüli André Denis mindenekelőtt bírálta a ratifikációs törvényjavaslatok szövegezésének pontatlanságát és a minden kétséget kizáró szabatos meghatározás feltűnő hiányát.

Tanácskozni kell, nem pedig ratifikálni, — folytatta többek között, — mert az így nyert haladék látszik az egyedüli ésszerű megoldásnak. — Franciaország nem fogadhatja el Nyugat-Németország felfegyverzésé!, vagyis egy lőporos hordó elhelyezését Európa kellős közepén. Hiszen az nyen Nyugat-Németország akár holnap is kirobbanthat egy újabb konfliktust. A szónok rámutatott arra, hegy a francia szocialisták magatartása szögesen ellenkezik a nyugatnémet szociáldemokratákéval, —> majd Mendés-France felé fordulva ezeket mondta:

Eridig követtem önt, most azonban kénytelen vagyok megtagadni a

bizaimat, bárminő formában vetné is fei a bizalmi kérdést. A szavazástól való tartózkodás egy ilyen súlyos kérdésben elfogadhatatlan álláspont. Csak arról lehet szó, hogy az ember vagy helyesli, vagy elveti Nyugat-Németország felfegyverzését. Én a magam részéről elvetem,

Washington és London mesterkedései az arab országokban

Közel- és K Szép-Keleten néhány hete meg jelent Shuckburgh, sz •acél külügymtrösztért nm megbízottja, • nyomában Dorsey, íme rikai diplomata, as amerikai kültigyminisz tórium közelkeleti osztályának helyettes vezetője. A külföldi sajtó közleményei szerint a két nyugati diplomata feladata: katonai tömböt hozni össze Közel, és Közép-Keleten. Az is kiderül ' azonban, hogy Shuckburgh és Dorsey kormányaik hivatalosan kinyilatkoztatott „egyetértése” ellenére nyilvánvalóan vetélkednek egymással. A Telegraph című libanoni lap azt irta az angol diplomaták december elején Bejrutban Shuckburgh elnök létével tartott értekezletéről, hogy ott a „brit érdekek fényében"' vizs gálták a katonai szövetségek kérdését. A lap a továbbiakban utalt arra, hogy Anglia amerikai mintára szín tén katonai segélyt szándékszik felajánlani az arab országoknak, az Egyesült Államok azonban az amerikai „segély” veszélyeztetését látja ebben.

Az angol diplomácia megélénkülése nyugtalanságot keltett Wash-> Ing-tanban. Libanoni lapok szerint a közeljövőben Damaszkusziján az amerikai diplomaták tartanak a belrutihoz hasonló értekezletet. A Zmanim című izraeli lap londoni tudósítója egyenesen azt állítja, hogy Washington újra el akarja küldeni Dulles, külügyminiszteri a Közel- és Közép-Keletre. minthogy múlt évi útja eredménytelen volt; ebben a térségben egy lépéssel sem mozdult előre a tervezett katonai tömb létrehozásának ügye. A tudósító angol kiilügy- minisztériumi körökre hivatkozva rámutat, hogy Dulles ezúttal ..határozottabb hangnemben“ fog beszélni az arab országok politikusaival. A Matin című libanoni lap ehhez fűzött kommentárjában arra a következtetésre jut. hogy az Egyesült Államok siet Angliát megelőzve létrehozni a közel, és kö.

zépkeleti katonai tömböt, minthogy Anglia iparkodik megóvni befolyását ebben a térségben és háttérbe s®° rí tani az amerikai ve- télytársat.

A közel, és középkeleti katonai tömb létrehozásának kísérletei közben felszínre jutó amerikai-angol vetélkedés kidomborítja, hogy ezek a tervek semmi jót nem ígérnek az arab országoknak, s kizárólag önző. Imperialista célokat szolgálnak. Az arabor, szágok éppen ezért el Is utasítják az imperialista tömbök létrehozásának terveit, tekintet nélkül arra. Washingtontól szármáz nak-e, vagy Londontól. Mint a kairói lapok közük, Egyiptom, Libanon, Szíria, Irák és Jordánia külügyminisz terei december elején, az egyiptomi fővárosban tartott értekezletükön egyöntetűen arra a véleményre jutottak. hogy országaiknak „semmiféle nyugati katonai tervben nem szabad résztvenniők, te kintet nélkül ezeknek a terveknek formájára és elnevezésére.”

A nyugati sajtó hazug közlései késztettek engem arra, hogy nyi!- váno«an állást foglaljak;

Jakob Kolb a továbbiakban elmondta, hogy 33 éves. 1950 óta vezeti a Blank-hivatal nyugatberlini hírszerző irodáját.

E hivatal feladata az volt, hogy ugynök-liálózatot létesítsen a Német »Demokratikus Köztársaság területén s hogy katonai és gazdasági természetű kémadatokat gyűjtsön.

Tevékenységem során — folytatta Kolb, — megismerkedtem a Blank hivatal különböző munkaköreivel. Ilymódon jól ismertein a szövetségi kormánynak az újrafelfegyverzéssel kapcsolatos tex-veit és e tervek megvalósítására irányuló gyakorlati rend szabályokat. Rövidesen felismertem, hogy az Adenauer-kormány háborús előkészületei halálos veszélyt jelentenek a német nép számára és egyszersmindenkorra lehetetlenné teszik Németország egyesítését.

A Blank-hivatal vezetői nagyon jól tudják, hogy Keletről nem fenyeget háborús veszély, ezzel szemben szándékosan fenn akarják tartani a Keletről származó katonai fenyegetés kísértetét.

A szovjet csapatok erejéről és ellátásáról beérkező ügy nők-jelentéseket eltúlozták s az Adenauer-kormány így terjesztette azokat a nyugateurópai hatalmak elé a Szövetségi Köztársaság újrafelíegyverzéséról szóló tárgyalásokon.

— Ellenem, mint a berlini hírszerző iroda vezetője ellen ismételten vádakat emeltek, móri jelentéseim megfeleltek a valóságnak.

— Például egy alkalommal azt kívántált tőlom, erősítsem meg azokat az értesüléseket, amelyek szerint több szovjet hadosztályt vittek

Háborús bűnös arcátlan felhívása

Párizs (TASZSZ): A 1‘Humanité jelentése szerirat a Franco-Spanyol- országban megjelenő ABC című lap nemrég von Papén, hitlerista háborús főbűnös cikkét közölte. A cikk azzal a felhívással fordul minden némethez, hogy „harcban szerezzék vissza Németország keleti tartományait.''

(11)

AZ ÖREG FÖLDI BÁLINTNAK

akácfából faragott arca, ujjnyi vastag szemöldöke, vizenyős szeme, sasorra, lekonyuló 'bajusza és ragyás bőre van. Vállait előreejti, háta már kicsit megpuposodott és karikalábain bicegve jár. Valamikor leesett a szekérről, a kerék átment a lábán, rosz- szul forrt össze és azért e hibája.

A mozdulatai látszólag lassúak és ütemesek, kitartóak és ezért sokra halad. A sörraktárban is mindenki jó, dolgos embernek tartja, bár már túl van az ötvenen és nehéz munkát végző embereknél az már kor. Emellett tisztességtudó, nem lázon- gós ember, aki sohasem izgágásko- dott és félreállt az útból, ha úriember közelített: ezeket állapította meg egyszer a háztulajdonos, Rokolya Kálmán, amikor róla beszélt és még utánafűzte, hogy bárcsak minden munkásember ilyen tisztességes lenne.

Vannak persze hibái is. így például a menye, Anna azért mám állhatja, mert ki nem áll a szójából a pipa és bebüdösít vele szobát, konyhát. — a sörraktártoari a többiek azért, mert kihúzta magát minden beszélgetésből, hacsak nem vallásos dologról volt szó, mert az öreg olyan hívő-féle ember és sokat bújja a bibliát. — Szászné szerint kihasználja a menyét és itt a háznál nem csinál az ég világon semmit, — a kerületi plébánia szerint viszont pogány, mert katolikus ember létére még soha egy misén nem volt — és végül sokak szerint vétke, hogy időnként rájön a napja és berúg.

Ami pedig a legfurcsább volt az öregben, az az, hogy míg mások egy bizonyos koron túl ki nem állnak a múltjukról való beszélgetésből, és mindig a régi időket emlegetik, amikor minden jobb és szebb volt, mint most, amikor a nyulak is oroszlánok, a gyávák is hősök, a rókák is talpig becsületesek voltak és még talán az

akác M háromszor virágzott, addig, ő soh^em emleget régi dolgokat. Múltjáról csak annyi tudtak, és azt sem tőle, hogy valamikor a Bárándí tanár apósánál volt zsellér, ennél többet se. Hát ilyen furcsa szokásokkal van tele Földi Bálint, aki most ott ül a konyha asztalánál és iszik. Víztiszta, erős szglvapálinkát iszik és szája szögletén füstöl a feketére égett cseréppipa.

AZ ö SZAMARA, ma délután az orosz járőrben nem három katona, és a tolmács, hanem az igazságos és bosszútálló isten ereje jelent meg. Ott állt a behavazott udvar szegletében és ő tudta, hogy most elkövetkezik a bűnösök 'büntetése és minden bűn sorra elszámoltatik: az újak is, á régiek is mérlegre kerülnék. Azoknak a sanyargatását is számonkérik, akiket szétszabdaltak a bombák és megrágott a fagy, meg azokét is, akik szenvedése ott lapul a régi idők árnyékában. Minden fel van jegyezve. Minden annál a nagy és hatalmas istennél odafent az égben.

Mert az nem lehetséges, hogy Sáji Piros szégyene, Sáji Gábor csúfos meggyilkolása, az ő életének megke- serítése, bűribe hajszolása csak úgy elmúljon, nyomtalanul, mint az őszben elmúló falevél.

Él még a gazda, a gonosz-szívü Gergely Pál, élnek biztosan a cinkosai is, és él még a plébános is, aki azt mondta: „Vannak dolgok, amik előtt az isten behunyja a szemét. Mert az isten sem akar mindent látni.”

Mit tudják az emberek, hogy mi fáj őbenne? Mit tudják azok, hogy miféle seb marcangolja a lelkét! Ne szólj szám, nem fáj fejem... de ne felejts, ne felejts, te vén csont!... Biztatgatja saját magát, motyog és beleszív az üvegbe, de hiába homályosainak szemei, hiába vész ködbe a konyha, ő tisztán lát, nagyon tisztán.

Akkoriban történt, amikor Gergely úr előzvegyült már, de BándOc aszszonyt nem hozott még a házhoz. Nehéz idők jártak, csukaszürke volt talán még az ég is, meg a föld is, meg a dombok is — az emberek java mind odajárt Galíciában, a román fronton, meg PiavénáL Oda volt Sáji Gábor is.

Alig volt odahaza férfiember, ő a bicegése miatt, a többi mind női személyek, és közöttük Piros, a Gábor felesége. Piros szép asszony volt, hét határban sem volt talán nála szemrevalóbb. Talán éppen ez lett a veszte: ringó dereka, rózsaszirom arca, eperajka, éjfekete szeme. Az övé is, Gáboré is. Ez okozta az ő nehéz élete mellett a még nehezebbet.

TIZENHÉT DECEMBERÉBEN történt, karácsony szombatja előtt való héten. Világos éjszaka volt, szelek zörögtek a nádtetőkön, fényesek voltak a csillagok... Pirost hivatta a gazda, fel, magához meg a vendégeihez a nagy házba. Messze világoltak az ablakok, kihallatszott a cigánymuzsika, fület hasogatott a danászás.

Az anyósa előbb azt mondta Pirosnak: — Ne menj...! — merthogy sokat rebesgettek akkor már ezekről a dáfidókról. De Piros megrázta a fejét. Tudta, engedetlen cselédnek könnyen kiadják az útját, s ha kiteszik az országút szélére, hol kap helyet az öregasszonnyal, ka- ronülő gyerekkel, ember nélkül?

Nyakába kerítette a kendőjét, megkócolta a haját, kályhakorommal csúfította el a homlokát, nehogy beleakadjon valamelyik léhűtő, semmiemiber szeme. Az öregasszony már nem tartóztatta, csak annyit szólt: — Vigyázz magadra, lelkem, vigyázz...! — Piros meg elindult.

Ment Piros, ment, bár sohase ment volna. Úgy sietett keresztül az udvaron, mint aki nagy vihar elől menekül, ő akkor ott állt az istállóajtóban, látta, még rá is köszöntött, de az nem szólt vissza, mint aki se Iát, se hall. Többet nem látta élve.

, Reggelre virradóra keresték a Pirost, az öregasszony tördelte a kezét, siránkozott, de hiába, sehol se volt, eltűnt Meglett aztán harmadnap, felvetette a nagy kút vize, onnan húzták ki holtan. Kék volt az arca, püffedt a hasa, a szeme meg nyitva, mint a dermedt halnak, így nézett a kivirágosodott égboltra, de akkor már az ég-egy világon semmit se látott..; Akkor éjszaka ölte el magát, elemésztette fiatal életét, még a házba se tért vissza, egy kummát se szólt senkinek, még a gyerekére se vetett egy utolsó tekintetet.

HOGY TÖRTÉNT, mi történt? Ezt talán töviről-hegyire nem tudja meg soha senki. Az urak nem beszéltek erről, hacsak maguk között nem, szolgaembert meg nem hívtak meg tanúnak az úri mulatságba. Mégis tudni vélték, hogy bizony akkor éjszaka az a qsürhe odafent nagyon megszégyenítette Pirost. De nem lehetséges ez másképpen, mert ugyan mi másért hivatta volna fel a gazda akkor éjszaka, hiszen semmi dolga nem volt külső cseléd létére a nagy háznál, és ha semmi sem történt volna, miért kívánkozott volna Piros az öreg kút fenekére?

Sáji Pirost eltemették a föld alá, mindenki siratta, mindenki tudta, miért vari oda a Gábor minden, csak a pap korholta példázatában az olyanokat, akik bűnös kezekkel beleavatkoznak a mindenható isten dolgába, és ha nem tudná, hogy meg- háborodásában tette, altkor bizony csak a temető árka jutna utolsó nyugsága helyéül. De senki se szólt, mert ennél a temetésnél nem volt ugyan egy se az uraság fullajtárjai közül, de csodálatos véletlen módon éppen dolga akadt két csendőrnek akkor nap a temetőben, azok ott voltak, hallgatóztak.

Az öreg asszony a csöppséggel kikerült a kis tanyába, a ludak mellé, s tán csak azért nem tette ki út- szélre őket a gazda, nehogy továbbkavarja a szennyest, nehogy úgy mutassa, hogy bűne tanuságtevőit távolítja el. És ettől kezdve hiába írta Gábor onnan messziről a galambokkal cifrázott leveleket, azokra már csak az anyja válaszolt, a maga gondolatával, a más kezeíra- sával, merthogy nem ismerte a betűket.

(Folt/taljuk)

(

Egri Lajos

Ház A Bilié UTCÁBAN