Dunántúli Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-23 / 304. szám

2 fi A P E ó 1954 DECEMBER to A francia nemzetgyűlés ülése Soustelle felszólalása Párizs (TASZSZ): A francia nem. setgyű'lés keddi vitájában a többi között felszólalt Jacques Soustelle, volt gaulteista képviselő. Felszólalásában a Franciaország sorsa fölötti aggodalom szólalt meg. Kijelentette, hogy ha létrehozzák a N y ugat európai Uniót, ez csupán az amerikai katonai klikk politikájára fog támaszkodni. Nyugat-Németország felfegyverzé- senek kérdésére áttérve Soustelle ki­jelentette, hogy Franciaország nem élhet vétójoggal a fegyverkezés kor­látozása és ellenőrzése céljából. Né­metország felfegyverzése — mondot. la — agresszív jellegű, mert a bonni Németországnak területi igényei vannak. Soustelle felhívta a képviselők fi' gyeimét arra, hogy a francia kor­mányhoz intézett december 16-i szovjet jegyzék, .^komoly figyelmezte tés“ volt. A párizsi egyezményeik ratifikálá­sának következménye miatti aggo­dalom hatotta át Logaret, URAS- párti és Noel, köztársasági szocialis­ta képviselő felszólalását is, jóllehet, az előbbi a párizsi egyezményeket csupán az „európai védelmi közös­ség'1 híveinek szemszögéből bírálta. Noel kijelentette, ho-gy a párizsi egyezmények túl sok fogyatékossá­got mutatnak fel és így komoly nyugtalanságot keltenek. Javasolta, hogy folytassanak tárgyalásokat a Szovjetunióval a német kérdés meg­oldásáról. A lakóhely szerint illetékes helyi begyűjtési szerrel adjál ki a sertésvágási engedélyelet Sokan járatlanok abban, hogyan kell a sertésvágási engedélyt meg­szerezni, egyes községekben és vá­rosokban pedig előfordul, hogy a begyűjtési szervek nem a rendelet­nek megfelelően intézkednek. Ezért a begyűjtési minisztérium tájékoz­tatásul közli: Magánfogyasztásra csak előzetesen kiváltott engedély alapján szabad sertést leölni. A rendelet megálla­pítja, hogy ki milyen feltételekkel kaphat sertésvágási engedélyt. Az engedélyt mindenütt a lakó­hely szerint illetékes községi (városi, kerületi) begyűjtési szervek adják ki. Budapest főváros területén kap­ják a vágási engedélyt azok a bu­dapesti lakosok is, akiknek vidéken vágják le a sertését. A Budapesten kiadott vágási engedélyt tehát vidé­ken visszavonni s helyette másikat kiállítani nem szabad. A vágási engedély kiadásához szükséges: A vágató nevére írt sertés járlat- levelének átadása, a háztartáshoz tartozó személyek számának igazo­lása és egyforintos okmánybélyeg. Vágási engedély alapján csak hí­zottsertést szabad leölni. Malacot és süldőt magánfogyasztás, céljára levágni nem szabad. Minden leölt sertés után — a vá­gástól számított öt napon belül — zsírbeadást kell teljesíteni a rende­letben meghatározott mértékben. Az előírt zsírmennyiséget mindig a vá­gás helyén kell beadni a zsírgyüj- tőnek. Ha a vágató a lakóhelyén kí­vül, más községben öli le sertését, a zsírbeadás teljesítését az átvételi jegy felmutatásával a lakóhelyén lé­vő begyűjtési megbízottnál (ahol a vágási engedélyt kapta) kell iga­zolnia. Megjelent a Pártépítés decemberi száma Külpolitikai hírek A ..Pártópítés” legújabb számában Daczó József írt cikket, „A káder­munka megjavításával az új szakasz politikájának végrehajtásáért” cím­mel. Dénes István elvtárs a mező­gazdaságfejlesztési határozat terme­lőszövetkezeti vonatkozásának egyes kérdéseit elemzi, Roska István elv­társ pedig a gépállomási pártpnun- kát. Horváth Ottó elvtárs „A párt­munka új módszereiről” ír, Pappert Tibor elvtárs a termelés pártellen­őrzéséről folyó vitához szól hozzá. Ezen kívül több fontos cikket kö­zöl a pártmunka időszerű kérdései­ről, válaszol az olvasók leveleire. Rövid fairek TOKIO. Mint a „Reuter” jelenti, Sigemicu japán külügyminiszter ked­den kijelentette, hogy a kormány enyhíteni óhajtja az utazási korláto­zásokat Japán, a Kínai Népköztársa­ság és a Szovjetunió között BONN: A bonni szövetségi kor­mány kedden törvény);avaslatot foga­tott el, amelynek értelmében azok az osztrákok, akik az Anschluss kö­vetkeztében 1938. márciusában né­met állampolgárságot kaptak, ezt az állampolgárságot elvesztik, ha nem optálnak kifejezettem Németországba. Ha 1945. óta tartósan Németország­ban tartózkodtak és ott lakóhelyük volt, kívánságra ismét megkaphatják a német állampolgárságot 1945. áp­rilis 27-i hatállyal, — jelenti a „DPA‘i. UJ-DELHI. Tito elnök és Nehru miniszterelnök között befejeződött a politikai .tanácskozás első része. A megbeszéléseket január 1-én folytat­ják Kalkuttában. Tito elnök szerdán 12 napos körutazásra indul, hogy megismerkedjék az indiai államok­kal, — jelenti a „Tanjug”. Országos Csokonai-pályázat A Magyar Irodalomtörténeti Tár­saság Csokonai Vitéz Mihály halálá­nak 150. évfordulója alkalmából pá­lyázatot hirdet a költőről szóló népi emlékezések, mesék, anekdoták gyűj­tésére. A pályázaton bárki résztve- het, de a társaság elsősorban egye­temi hallgatóktól, középiskolai és általános iskolai tanároktól és iskolai szakköröktől vár pályaműveket. Be lehet küldeni nagyobb gyűjteményt, vagy egyes történeteket. A gyűjtés helyét, időpontját, a közlő (mesélő) nevét, foglalkozását és életkorát min­dig fel kell tüntetni. Csak eredeti gyűjtéssel lehet pályázni, nyomta­tásban megjelent történeteket a bí­rálóbizottság nem vesz figyelembe. Beküldési határidő: 1955. március 20. Cím: Magyar Irodalomtörténeti Társaság, XI. Ménesi út 11. Pályadíjak: Egy I. díj 1900 forint. Két II. díj egyenként 500 forint. (Ezek a díjak csak több darabból álló gyűjteményért adhatók ki.) öt III. díj egyenként 200 forint. Húsz IV. díj egyenként 100 forint. A pályázattal kapcsolatban a Ma­gyar Irodalomtörténeti Társaság iro­dája ad részletes felvilágosítást. A Reuter iroda közlése szerint Burbanban (Délafrikai Unió) decem­ber 20_á<n megtartották a néger nemzeti kongresszus értekezletét, me­lyen a Délafrikai Unió és minden részéből érkezett háromszáz küldött vett részt. Az értekezlet határozatot hozott, amelyben felszólítják az angol kor­mányt, hogy szüntesse meg a rend­kívüli állapotot Kenyában, bocsássa szabadon mindazokat, akiket politi­kai tevékenységük miatt tartóztattak le. A határozat követeli továbbá, hogy vonják vissza a Kenyai Afrikai Unió betiltására vonatkozó határoza­tot, szüntessenek ímeg minden intéz, kedést a békés lakosság ellen és von ják k» Kenyából az angol csapato­kat. Kenya minden pártja és csoportja részvételével tartsanak értekezletet, amelyen hozzanak döntést a hata­lomnak olyan demokratikus kormány kezébe adásáról, amely valóban él­vezi a néptömegek bizalmát. * Mint sajtójelewtések közük, Szalah Szalem, egyiptomi propagandaügyi miniszter december 19-én fogadta a török újságírók Egyiptomba érkezett küldöttségét. Az újságíró csoport Menderesz török miniszterelnöknek az arab országokban tervezett láto­gatása. előtt érkezett az egyiptomi fővárosba. Mint előző jelentések már közölték, a török miniszterelnök az arab országoknak a török—paki. sztáni katonai tömbbe való bevoná­sa kivívását tűzte küszöbön álló kör­útja céljául. Szalah Szalem, a török újságírók egyikének kérdésére válaszolva ki­London (TASZSZ) Hewlett John­son Canterbury: érseki elnök decem­ber 19-én kijelentette, hogy az egy­háznak tiltakoznia kell az észak­atlanti szövetségben résztvevő orszá­gok határozata ellen, amelynek ér­telmében hidrogémbombát alkalmazó háború tervét készítik elő. Hewlett Johnson kijelentette: Mire valók az említett fegyvf alkalmazásáról szóló beszélgetések; Ki fenyeget bennünket? Természe­tesen nem a Szovjetunió. A Szovjet­unió sohasem fenyegetett nukleáris jelentette, hogy az arabok, „«Sen­zik a külföldiekkel kötendő egyezmé­nyeket, de különösen a katonai egyezményeket.“ „Az arab népek •— mondotta, — ellenzik országuk rész­vételét bármilyen nyugati országgal kötendő szövetségen .. Szalah Szalem nyilatkozata fi­gyelmet keltett, minthogy a nyilatko zat egyértelműen elismeri, hogy az. arab népek határozottan elutasítják az arab Kelet országainak csatlako­zását az agresszív török—pakisztáni tömbhöz. Ezzel egyidejűleg a kairói sajtó rámutat, hogy a nyugati hate;, mák a török—pakisztáni tömb ki- terjesztésére szőtt tervek kudarca után az arab államok kollektív biz­tonsági egyezményét próbálják fel­használni az arab országok bevoná­sára az imperialista háborús ter­vekbe. * A kínai népi politikai tanácskozó testület második országos bizottsá­gának első plenáris ülése kedden nyílt meg Pekingben. A plenáris ülést Mao Ce-tung, a kínai népi politikai tanácskozó tes­tület első országos bizottságának el­nöke (a Kínai Népköztársaság elnö­ke) nyitotta meg. A plenáris ülés résztvevői meg­hallgatták többek között Csou En- laj-nak, a kínai népi politikai ta­nácskozó testület első országos bi­zottsága alelnökének (az államtanács elnökének) politikai beszámolóját. A napirend főpontjai között sze­repel a kínai politikai tanácskozó testület új alkotmányának elfogadá­sa, és a testület új vezetőségének meg választása. fegyver alkalmazásával, nem fenye­get háborúval. Johnson kiemelte, hogy a Szovjet­unió állandóan síkraszétl a nukle­áris fegyver eltiltása mellett, majd ezeket mondta: „Montgomery az em­lített fegyver alkalmazásával fenye­getőzött Vajon fenyegetőzött-e Ilyen fegyver alkalmazásával akár egyet­len orosz tábornok is? Soha!” Johnson befejezésül ezeket mond­ta: „A világ egyik részén a gyermek, teljes biztonság tudatában növeked- hetik. Miért nincs ez nálunk?” Hewlett Johnson nyilatkozata Egri Lajos Ház A SÍM BŐ UTCÁBAN (9) — az Értékekért jöttünk — hangzott a parancs, és ott foly­tatta, hogy mindenki adja le az ék­szereit, az óráját, pénzét,< értékeit. — A jegygyűrűt is? — kérdezte va­laki bátortalanul. — Azt is. Maguk­nak már nem lesz arra szükségük. Akár elváltaknak is tekinthetik ma­gukat :— válaszolt nevetve a terpesz- állásban ringatózó csendőr-főhadnagy. — És áz órákat is. Maguk boldog emberek, maguknak már nem kel! törődni az idő múlásával — toldotta meg áz előbbi szellemeskedést egy finánc.­Sorban mentek a bizottság elé áz emberek és átadták apró értékeiket. Minden átadott értékről jegyzőköny­vet készítettek, előre nyomtatott blankettán. Oh, nem volt ebben semmi szabálytalan, semmi önké­nyes: ezt előre megszervezték ügye­sen; sok éves külföldi minta sze­rint. Akikkel végeztek, azt a lakásuk­nak nevezett szalmazsákhoz kísérték és ott kutattak. Éz volt a második felvonás, — és utána a harmadik következett: a verés. Korbáccsal, az öklüket kímélték. Egyetlen kérdést ismételtek: ■>— Hova rejtette, vagy kinek adta megőrzésre a többit? — Aki vallott az első szóra, azt is meg­verték, mert ami biztos, az biztos. A nők testében pedig bábaasszonyok vájkáltak De ennek a borzalomnak negyedik felvonása is volt. Én későn délután kerültem sorra, abban a szobában, ahol valamikor Csillag Gyurka hege­dűit az öreg doktor vendégeinek és ahol Csillag néni kínálta az 6 híres apró süteményeit. Boldog emberei?, meghaltak egy türhetőbb világban Szó nélkül az asztalra tettem a vékony aranygyűrűmet, a rubint pi­rosán visszacsillant rám, te vetted egyik születésnapomra. Már nem fájt megválni tőle, hiszen már tőled is elváltam, nem fájt, hiszen egy rongyból szabott sárga csillag elég volt ahhoz, hogy elhagyjál, s nélkü­led ennek a gyűrűnek már nem volt sem értéke, sem értelme. Engem nem verteik meg. — Magát majd én hallgatom ki — szólt a fő­hadnagy és akkor még nem értettem, hogy ezen mi nevetnivaló van, hogy ezen miért derülnek oly édesen a bestiák. -— Oda menjen be! — mu­tatott egy ajtóra és én engedelmes­kedtem Minek részletezzem. Két csendőr­rel lefogatott, mert védekeztem. Az­tán elvette azt az egyetlent, ami még a fosztogatás után megmaradt. Még most is érzem orromban a lelhelete szagát, számban a könnyeim sóját, pedig a végén már nem sírtam. Vég- hetetlen közöny fogott el és már semmivel sem törődtem. Ez történt és akkor, ezt jól értsd meg, nem őt gyűlöltem meg, azt a fényescsizmás gazembert, aki röhög­ve rángatta és gombolta a nadráját, — és nem is a két csendőrt, akik végigsegédlkeEtók, és segédletük után végigstatisztálták ezt a negye­dik felvonást, hanem téged. Téged — érted? Érted, ott messze tőlem, ami­kor most olvasod ezt a levelet? Té­ged, aki úgy lehet, azon az estén, amikor én szettópve forgolódtam a vackomon, a korzón álltái és a né­met tisztekkel Goethéről fecsegtél ők pedig talán egy új i’ilág erkölcsei­ről értekeztek. Téged gyűlöltelek meg— és rajtad keresztül minden árulót. Mert az a vadállat csak azt tette, ami a lényegéből következett, de ezt a lényeget ti alakították ki ezekben az emberekben. Te — és a püspökök, a katonák és miniszterek, kegyes hangú prédikátorok és ke­gyetlen hangú barbárok, egy belát­hatatlan sor hasonszőrűvel egyetem­ben. Ti dobtatok oda a kutyáitok­nál? koncul salját úri életetek folyta­tásáért, mások vakítása céljából. Itt abbahagyhatnám, de tudd meg hót végig. Harmadnap hajnalban kihajtottak bennünket az udvarra. Sebtében kapkodtunk össze valami kis motyót, ami éppen kezűnk ügyé­be került, mert sürgettek a hajcsá­rok. Szürkült. Sorbaállították a rab­jaikat, körülvettek a csendőrök és elindultunk. Még az utolsó nem volt kívül a kapun, amikor már árnyak, suhantak befelé: megkezdődött a fosztogatás. A Baross utca végénél Krauszné a drogista fiatal felesége, kilépett a sorból. Talán a cipőfűzőjét akarta megigazítani, talán szökni akart, k! tudja? Fegyver dördült és ő ottma­radt a macskaköveken, mint egy le­tépett, piros virág. A sánta Lázár- nét ouskatussai és pofonokkal segr. ELBESZÉLÉS tették, amikor pedig a férje köny- nyíteni akart rajta, azt vémségére rúgásokkal térítettek észhez. De te ebben az órában bizonyára édesde- den aludtál, az ablakra felszerelt szúnyogháló mögött: még a szúnyo­gok sem zavartak. Nem voltál ott és ezért nem láthattad, hogy a kút- nál vizet mert Réz Balázsné, ránk­nézett és felemelte a szeméhez a kö­ténye sarkát. Most pedig itt vagyunk: Apa, anya, Vilma, Klári, Gézi és én — és raj­tunk kívül ötvennégy élő és egy holt utas, mert egyen megkönyörült az élet az elmúlt éjszaka. Utazunk és valahol vár bennünket a halál, a jó, a boldogító elmúlás, vár egy vi­lág után, amelynek te lehetsz a jel­képe, aki áruló voltál — és veled együtt a többi áruló, akiket mind, mind nagyon gyűlölök. Nézem Gézit és tudom, rajtunk is muH sok minden. Gyávák voltak a férfiatok, gyávák a nők. Nem fá):t a más- hátán a korbács egészen addig, amíg a magunkén nem éreztük. Hit­tünk a hiénák megszelidülésében — és ide jutottunk. Nem üdvözöllek.’' — NEM ÜDVÖZÖL — és Bakó Elemér megvonja a vállát. — És ha nem üdvözöl, akkor ... ? És ez az egész, ez a prepotens, ez a felelős­ségre vonó hang? — és sértődötten dohog magában. Nincs a levélen alá­írás, de ez a kevésbé érdekes, mert tudja: Manci. Franck Manci, aki hölgyekét dauerolt az apja műhelyé­ben. De ennél sokkal érdekesebb, hogy egy ilyen évekig tartó... hát ismeretség után alig maradt belőle meg több, mint a neve. Ez az üre­sen kongó név: Manci. — Szeret­tem? — veti fel a kérdést. — Talán igen, — oldja .meg a csomót, de az is bizonyos, hogy volt abban gye­rekes csökönyösség és sok hitetés is. A saját maga áltatása. De tud-e vajon ő egyáltalán szeretni? — és most ebben is kételkedik. Még talán az, hogv az ember szer­vezete, teljes testi állománya hét év alatt kicserélődik. Kicserélődnek az idegek, az agyvelő, a szív, megvál­toznak a hormonok, a nedvek és a vér, egyszóval minden — és talán ezért múlnak el a régi érzések is, — gondolja és most felettébb elé­gedett a sajátmaga feltalálta böl­csességgel. Odakint zörgéseket hall, aztán rögtön utána megszólal az elő­szobában a csengő. Ki lehet? ... — Ki jöhet ilyenkor, késő éjszaka? — riad fel és felug­rik. A levelet belöki a kandallóba, hamvát piszkavassal széttúrja és sietségében megsüti a vasajtó a kis- ujját. Felszisszen — még vár egy pillanatig, hogy izgatottsága csilla­podjék — aztán elindul kifelé. —Ki az? — erőlteti nyugodtra a hangját, de nem nyitja ki a kis kémlelőnyí­lást. — Bárándiné... — hallja kí­vülről az asszony hangját és gyor­san fordít egyet a kulcson. Az asszony feldúlt, a bundáját sem veszi le, nem is köszön, csak megy befelé a szobába. Ledobja ma­gát egy székre, retiküljéből cigaret­tát kotor elő, rágyújt, mélyet szip­pant, férfias, erős szívással és már beszélni kezd: — Fent voltam nála — és felmu­tat a plafonon keresztül a második emelet felé —, de azzal a megszál­lottal nem lehet zöldágravergőd- ni... — és mondja, mondja egyfoly­tában azt, ami történt. A férfi nem ül le, állva hallgat­ja, a kezével türelmetlenül húzogat­ja a zakója szélét, a lábával ideges taktust ver a padlón. — Igen, ér­tem — szól végre izgatottan, — de ^ássa be, asszonyom, hogy ez nekem így, hogy úgy mondjam nagyon kel­lemetlen. Szerfelett kellemetlen. Én nem vállalhatom... — Mit nem vállalhat? Maga is fél? Csak János az egyetlen, aki... — és már mondja, hogy vegye tudo­másul, hogy a bátyja ezelőtt tíz nappal nem nyugatra ment, hanem ellenkezőleg, visszafelé. Nek; meg­bízatása van, hogy a vörösök háta mögött szervezkedjék és... — és elvesztettem vele minden kapcsola­tot! Érti, hogy ez mit jelent? Azt, hogy lehet az is, hogy elfogták, mái’, hogy azóta már kivitték valahová, vagy az is, hogy kivégezték ... — és ijesztően kitágult, elfeketedett sze­mekkel néz a férfire. — Hát ez.;: ez nagyon kellemet­len ... nagyon ..; — válaszolja, — de akkor is, hát hogyan képzeli, asszonyom, ez magán nem segít, en­gem viszont felesleges kellemetlen­ségekbe kever.;: Az asszony már nyugodt: —Vagy úgy? És mát szólna ahhoz, ha én viszont közölném ezekkel, hogy ma­ga milyen megbízást kapott? Ha úgy elmondanám, hogy’magát olyan uta­sítással hagyták hátra, hogy legyen szolgálatkész, ajánlja fel a segítsé­gét, vegyen részit a munkájukban és belülről támogassa a mieinket? Hogy maga végeredményben csak egy beépülő emberünk ... ? A mi embe­rünk ...? — Honnan veszi ezt.:: — Hon­nan? Hát gondolja, hogy az al­ispán nem a mi utasításunkra mond­ta azt, amit mondott? És ha paran­csolja, akkor van erre tárgyi bizo­nyítékunk is... — és már gú­nyos a hangja, már feljebb húzza a szoknyáját a térdén és meg- lebbennek zilált hajfürtjei. BELEEGYEZETT. Igen, aludjon itt, de reggel, ugyebár, sőt egészen korán reggel jobb lesz elmenni... ez most közös érdek... Az asszony már ott szuszog az ágyban, ő meg fel s alá járkál. Gon­dolkozik. Milyen kellemetlen histó­riák! És még mi minden jöhet! Az ember sohasem tudja kiszámítani! Még Manci is hazajöhet... bár ha azoknál? ott kint volt egy csepp eszük, akkor soha. És ha nem, akkor ez az ügy még javíthat is a hely­zeten, mert bizonyítani tudja, hogy neki mindvégig zsidó menyasszonya volt — és önmaga is elhiszj e perc­ben saját maszlagukat, hogy a zsi­dók és nemzsidók körül forgott a kor, hogy ennek a torz, ennek a sza­kadél? szélén imbolygó világnak ez volt a kacsalába. De elhiszi és még arra gondol, hogy ezt Kovalovszk; úr is tudná bizonyítani, az a bamba muzsikus. Egészen megnyugszik — és akkor az ágy felé néz, ahonnan kicsüng át: asszony karja és látja kibomlott hálóingében pihegő mellét. — Érde­kes asszony ez a Bárándiné — és kicsit irigykedve gondol Jánosra. — Játékos képiek villannak a szeme előtt, aztán elönti a forróság. Ledo­bálja a ruháit, eloltja a villanyt a kis, kerek asztalon és a sötétben ta­pogatózva odabujik az asszony mel­lé. Egy darabig semmi, aztán az asz- szony búgó kacagása hallatszik. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom