Dunántúli Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-12 / 295. szám

N A P E ö 1954 DECEMBER 12 Foglalkoztassuk az ifjúságot! Hozzászólás a nevelési vitához cÁ 3^iilú0íd íiiuzsikája IT éteégtelem, hogy gyermekeink es ifjúságunk egy részének társadalmi magatartása számos pa­naszra ad okot. Mind gyakrabban vetődik fel a kérdés, szakemberek és nem szakembereik, szülőik és neve Jók között, hogy mi lehet az oka ifjúságunk hányaveti modorának, idősebbekkel, nevelőikkel, szülőikkel szemben tanúsított tiszteletlenségük­nek, a munkától való húzódzkodásuk nak, a könnyelmű, léha élet felé va_ lő törekvésüknek, a „vagánykodá­suknak1', a j a moeoked éseikn e k s még számos egyéb, megütközést keltő magatartásuknak. Amikor megálla. pítjuk, hogy az előbb elsorolt tüne­tek nem jellemzőek ifjúságunk egé­szére, mert ifjúságunk nagy több, ségóben komolyan készül hivatásá­ra, törekvő és megbízható, szorgal­mas és becsületes, mégsem telhe­tünk napirendre a kirívó és feltűnő jelenségek fölött,-mert sokszor nem a többség hat irányítólag a hangos­kodó és vezetésre törekvő kisebbség fölött, hanem fordítva. Alapvető kérdés, hogy a nevelés nem kizárólagosan a pedagógusok, vagy a szülök fel­adata, hanem egész társadal­munké. Helytelen, hibás nézet az. hogy „semmi közöm hozzá. nem az éti gyermekem, csinál­jon. amit akar*1, mert ezzel a megnyilatkozásunkkal mintegy v/entesitjiik Ifjúságunk helytelen magatartását. Csak egy-két példát említek: a nagy költséggel és fáradsággal fűmaggal behintett parkban a gyermekek per­cek alatt szétrúgják a gondosan el­simított területeket, partokat (Szent István tér, Székesegyház előtti sé_ tány) s az arrajáró felnőttek közül egy sem figyelmeztette cselekedetük helytelenségére a játszadozókat. — 7—8 éves gyermekek is cigarettázva járnak, senki sem figyelmezteti őket. A cukrászdák, a filmszínházak előtt es általában a forgalmasabb helye­ken kis kéregetök álldogálnak, kik a kapott fillérekért cigarettát, vagy még jobb esetben fagylaltot vesz­nek. Senki sem figyelmezteti őket helytelen magatartásukra. Villamo­sokon, olykor autóbuszokon kapasz­kodnak, s mindenki közönyösen né. zi. Szemtelenek és durvák, hangos- kodók ég trágár szavakat mondanak, de hogy egy felnőtt figyelmeztette volna okét, ritkán tapasztaltam. A villamosokon, autóbuszokon kénye!, mesen terpeszkednék, amikor idő­sek és betegek nem jutnak helyihez. Figyelmeztetést esetleg csak a ka­lauztól, vagy ritkábban az ülőhelyet keresőtől kapnak. Dolgozóink terme, szetesen nem csodálkozhatnak, ha iiyen magatartásuk következtében a felnövő gyermekeink pár ev múlva velünk szemitelemkednek, bennünket löknek félre, s nekünk nem adják át ülőhelyeiket. Nem megoldás az, ha a nevelést a szülőkre és a pedagógusokra hárít­juk. Az iskolai és a családi nevelést nagymértékben elősegítheti, vagy leronthatja az utca és a társadalom. Kétségtelen, hogy a családi és ieko. lai nevelésnek a legteljesebb össz­hangban. egyetértésben kell folynia (sajnos, ezen a téren is sok még a kívánnivaló), de ezen tényezők mel­lé egyenrangú félként sorakozik fel az utca, a társadalom, a kirakat, az újságok és folyóiratok, a rádió, a színház, filmszínház, cukrászda, kócs ma és kávéház is. S «között is leg­első sorban az utca és az utcán jö­vő-menő emberek. Milyen sokan botránkoztak már meg a „jampik" késő esti és éjszakai üvöltözésein, trágár magatartásukon és kifejezései ken, az autótaxiállomáson éjfél után lejátszódó undorító jeleneteken s mégis mily kevés volt az olyan ön­tudatos dolgozó, aki ezeket rendre- utasította volna. Inkább sietve eltá. voztak, hogy ne is lássák, ne is hallják, s még a közelben sem legye­nek. Sajnos, ez a közömbösség, nem. íörődömség még a járőrben lévő rendőri szervek «ászérői 1* tapasz­talható. E kérdésekben pedig csak a legteljesebb egyetértésben, a tár- sadalom összefogásával érhe- tiink el eredményt. 4 hibák kiküszöbölését a továb biakban véleményem szerint az aktívabb, tervszerűbb és főleg „c s e 1 e k e d t e t ő“ nevelési mód szerrel segíthetjük elő. Nevelésünk­nek, mind az iskolai, mind a családi mind pedig az egyes tömegszervek részéről legnagyobb hibája, hogy nem veszi számításba a neveltek sa­játságos igényeit, testi és lelki fej. A csehszlovák filmhét keretében szívet-lelket gyönyörködtető vi-\-* W n ryi C^ÍYlOO rí 7 mo n f T\rt n Ti’- „ „ . -Z.7- f 4 «. J*.«f í hiszem, ez mindannyiunk előtt tisz tán áll. Egy egész esztendőt bő munka- -----------------------------------------------­pr ogrammal tolt kJ egy táboro- závsra való felkészülés, akár egyhelyben lakással, akár pe- dig vándorlással egybekötve. IT összára nyúlna, ha mindezen 1 _ _ _ kérdéseknek nevelői mozza- 5 (lám színes filmet mutat be a pécsi Kossuth mozi. Az állam-dijas\ nafairól külön-külön beszélnék. AztV0Zef Mach által rendezett film szereplői a Szlovák Állami Népi Enek-t u-------— ------..«I* fés Táncegyüttes tagjai. v> f Ez a tény meghatározza a „Szülőföld muzsikája“ műfaji jellegét is j 4 Meséje u. n. keret mese, mely magába foglalja a művész-együttes off-j fhoni, pozsonyi életét és az együttes vezetőjének tehetségkutató útjait. Á f Megelevenednek a szlovák tájak ezeken az utakon és bepillantást nye-i * rünk a legszínesebb, legérdekesebb népi szokások, ősi népi tánc-, hang-l iszer- és énekművészet varázslatos világába. Ugyanakkor e kutatásokj f tanúiként megismerkedünk a felfedezett népi tehetségek életkörülményeié ével, munkájával, szerelmével és gyakran nem is olyan egyszerű, bonyo-t édalmakban gazdag útjával a pozsonyi művész-otthonba, ebbe az ódon 4 , ... _ „ . .. , , émúlt századokról mesélő kastélyba. Sokszínű kavalkád tárul itt a néző( A kulonbozo szakkörök (póbtechni„jelé. A csendesnek mutatkozó vasveretes ablakok mögött zajos élet fo-i kai nevelés) munkájában életet je-^iyjfc. a szobák zaját elfogják a hatalmas pántos ajtók. De ahogy a jö-i leintene a konkrét feladatok vegre-évevényekkel mintegy mi is benyitunk egyik vagy másik terembe, itti hajlasara irányuló munka. Minden é tarka tánccsoportot látunk, különböző rengő, ringó láncokat gyakorolni..A egyes gyermekinek sajátságos keszse.fiott énekelnek.... máshol meg pattogó ütemű zene csendül a zenészeké geit nap, mint nap, fel lehetne hasz. I húrján. Rendszerint már párok érkeznek ide. vagy ha nem, hát itt ková-é nálni a konkrét feladatok megoldá- écsalódnak össze a fiatal életek házasságban, tartalmas művészi munkávalf sa, végrehajtása érdekében. S .ebben * megpecsételt örök barátságban. é nem különböznek az ifjak abból e é _, . , .. ................... 4 sz empontból .sem, hogv diákok, vagy* 'fancokat szabadban es teremben egyaránt ilyen jól erzekletesen. f , „ , , I cseppet sem szmpadszeruen fényképezni igazán ritkán láttunk. J ipari .árulok, avagy üzemi dolgozok, f Egyáltalán: a remekebbnél remékebb tánc- és énekegyüttesi munkával a vagy falusi parasztfiúk. r—---------------' -- - * " * • ------ . • r , Országjá rá sokkal, nyári táboro­zásokkal, kerékpáros kirándulá­sokkal. csónakturákkal. gyalogos menetelésekkel. barlangkutatá­sokkal. a mecseki utak karban- tartásával, a madárfészkek fel­szerelésével és őrzésével, gyer­x szinte egyenrangú az az operatőri munka, mely e táncokat, néhány tér-j jmészetes, kedves jelenetet, a Magas. Tátra festői szépségű ormait, erdeit,< au színpompás népszokásokat a lehető legfilmszerűbb eszközökkel megele-« iveníti a mozivászon számára. Ami gyengébben sikerült a filmben, az a szorosan vett szöveg, a < tdialógusok és a kerettörténet forgatókönyvírói és rendezni kidolgozása i >Különösen a favágók életéből vett rövid jelenetek semmit-mondók, se-i ímatikusak. A tsz-rész már jobb — bár az is felületes, a legelfogadha-é ttóbb (a mesét és a színészi játékot illetően, mert maguk a tánc és egyébi * művészi produkciók, valamint felvételeik mindig pompásak) a kastély-4 0ban játszódó és lakodalmi jelenetek. ( f Külön fel kell hívni a figyelmet a film. kiválóan válogatott ének- és J megjátszóterek létesítésével, föld- f zeneanyagára. Szebbnél-szebb dalok csendülnek fel és — micsoda öröme f területek mezőgazdasági megmű­velésével (a jövedelemből kirán- dulás, ipari és mezőgazdasági üzemek látogatásával «bemuta­tókkal és megvendégeléssel egybekötve) színvonalas szóra»- koztató estékkel, sportverse­nyekkel és jól felépített hadijá­tékokkallehetne és kellene azt a hatalmas és sokszor felesleg­ben lévő energiát levezetni, mely jobb híjján egyes fiataljainkat téves utakra visz. \a testvéri érzésnek! — a magyar népdalhoz szokott fül lépten-nyomon re-J fkon dallamokat és dallamfűzéseket fedez fel. ’ \ { Aki szereti a vidámságot, táncot, éneket, a népi életet, a szebbnélf ( szebb tájakat és ezek izgalmasan szép filmszerű felvételeit, az} J okvetlen nézze meg a csehszlovák filmgyártásnak ezt az alkotását. * * T. POLGÁR ISTVÁN * Megnyílt az orvostudományi egyelem kiállítása lettségét. tenniakarásukat. hanem a megadott szempontok szerint formá­lisan .nevel1', legtöbbször a nevelt gyermek aktív közreműködése nél­kül. sokszor azok akarata és kíván­sága ellenére. A nevelés egységes folyamatában a következő területe­ken kell dolgoznunk: értelmi neve­lés. politechnikai képzés, erkölcsi nevelés, testnevelés, esztétikai neve­lés. Tehát gyermekeinket fel kell fegyvereznünk azokkal az ismereteit kel, melyék megadják az alapot ké_ sőbbi hivatásuknak gyakorlására. Az értelmi nevelést végzik isko­láink pedagógusai, egyre jobb és jobb eredménnyel, s e kérdéssel nem is kívánok itt foglalkozni. Annál in­kább azonban a többi kérdéssel. — Elöljáróban hadd említsek meg egy. két példát, amelyek világosan mu­tatják nevelésünk hiányosságait, hi. bált. Kezembe került a napokban egy kézírásos „ifjúsági regény11, melynek szerzője 13 éves tanuló volt. Fan­tasztikus „regénynek11 készült. Tuda­kozódásomra megtudtam, hogy 3—4 hasonló korú ifjú fogott össze, hogy saját maguk számára „megfelelő“ ..regényeket1' írjanak. (Ha már a félnőttek nem írnak számukra!) — Ugyancsak a napokban jöttem nyo­mára egy szervezkedésnek, melyben 6—8 ugyancsak 13—15 éves ifjú vett vészt, azzal a céllal, hogy „indián- társaságot11 alapítva készülnek a nyá. ri indiánéletükre, amikoris a sza­badban élnek ándiáinmódra. Sátrakat máris biztosítottak maguk számára. A nyáron számtalan kóbor csoport­tal találkoztam a Mecsek „rengete­geiben1', akik hol mint vadászok, hol mint ellenséges törzsek, hol mint rablók és pandúrok vívtak egymás­sal, parittyával és íj jakkal fel fegy­verezve .véres“ csatákat. Sokszor e „kóbor törzsek1' megtizedelték a Mecsek madárvilágát, s néha egész sor porcelánt is lelőttek a „civili­zált11 belterületeken. Sok egészséges törekvés, sok helyes kezdeményezés, mely magától a fiataloktól indult ki, s a sajnálatos csak az volt. hogy nem volt megfelelő nevelőjük. Egy kis úttörő említette, mint legnagyobb élményét, hogy első balatoni tábo­rozásakor sátorban aludt, míg a kis „nyamvadtak“ a kőházban. (S nem a Balaton megpillantása volt a leg­nagyobb élménye!) 4 zt hiszem, hogy e pár példa is meggyőz arról bennünket, hogy nem valami szerencsésen aknáz­tuk ki nevelésünkben gyerme­keink vágyait, elképzeléseit, kí- • vánságait. itt említem ismét meg, hogy a politechnikai nevelésünkben, az al­kotó emberré való nevelésben, a mű. veit magatartás kialakításában, az egészséges, edzett életre való ne­tünk volna. Nem vettük számításba 3 (tisztelet a kivételnek!) a koroksze-f rinti igényeket, a mese világától, aj szabadban való önálló életen kérész. „ tül, a tervszerűen alkotni akaró 1 egyénig a nevelési lehetőségeinket. 1 Nem elemeztük a városi és falusi 1 gyermekek kívánságait, nem vettük 3 megfigyelés alá a fiúk és leányok • sajátos lelkivilágát, törekvéseit, jö­vő hivatását, s a célok kitűzése mel. lett teljesen megfeledkeztünk a meg ; felelő módszerek alkalmazásáról, s a lehetőségek és eszközök előterem­téséről. Mindannyiunk előtt ismeretes kis ! gyermekeink vonzódása a katonás élet iránt. Hányszor láthatjuk, hogy! a menetelő katonai oszlopok mögé két-három, sőt több gyermek is fel­sorakozik, s büszkén, öntudatosan lépked hosszúakat, hogy le ne ma­radjon. Mennyire szeretik gyerme­keink a „fegyvereket11, gondolok itt< kis tőrtől kezdve az íjjakon keres'z. tül, egészen a céllövő puskáig. Adjunk teliát ifjúságunknak konkrét programot! Adjunk feladatokat, mint ahogy kaptak az illegális kommunista if­jak, s mint ahogy volt feladatuk a felszabadulás után a MADISZ-fiata- loknak, mert ifjúságunk tettvágya határtalan, s csak rajtunk, szülő­kön, nevelőkön, de társadalmunk minden egyes dolgozóján is múlik, hogy ez a tettvágy jóirányban nyer. jen kielégülést. (TTIT) dr. Bácskai János A Központi Egyetem auiáiáibán ünnepélyes keretek között nyitotta meg szombat délben dr. Boross Béla dékán a felszabadulás 10. év­fordulójára rendezett kiállítást. Beszédében ezeket mondotta: „Tíz esztendeje, hogy a 3. Ukrán Hadsereg pa­rancsnokának embersé. ges stratégiája váro­sunkat, e gazdag tör­ténelmi emlékekben bővelkedő üeultúrcen- trumot megkímélte a rombolástól és kiűzte a hitleri gyarmatosító törekvés nevében pusz­tító német hadsereget. Jól emlékszünk ezekre a napokra és az akko­ri egyetemre, mely a féifeudális Magyaror­szág egyeteme volt. A fejlődést napjainkig csak azok tudják iga­zán lemérni, akik is­merték a régi viszo­nyokat. — Szeret­nénk, ha ezt a kiállí­tást a dolgozók széles tömegei megtekintenék ■— hogy maguk győ­ződjenek meg az egye­tem • fejlődéséről és lássák azt a hatalmas értéket, melyet az egye tem képvisel. Azzal a kívánsággal nyitom meg a Pécsi Orvostu­dományi Egyetem ju­bileumi kiállítását, hogy az adott lehető­ségekkel szárnyaljon még magasabbra egye temünk tudományos kutató és gyógyító- munkája, fonrjon egy­be országépStő népünk munkájával a mi mun kánk, mellyel hazánk békés további fejlődé. sét szolgáljuk.“ A kiállítás gazdag dokumentációs anyaga bemutatja az orvostu-; dományi egyetemnek a . gyógyítás, az oktatás és a tudományos ku­tatómunkák terén 10 év alatt elért számotte vő eredményeit. A kiállításon hű ké­pet kapunk az egyes intézetek, — anató­miai, élettani, biofizi­ka — á klinikák, az új létesítmények, mint például az urológiai klinika életéről, mun­kájáról. Az orvostudományi egyetem eredményei­ről külön-külön hallot­tunk már, de csak ak­kor értékelhetjük iga. zán, ha így összegyűjt ve, egységbe foglalva is áttekinthetjük. A feladatunk csak az volna, j hogy ezeket a vágyakat kielégít- ve nevelési céljaink szo'gálatá- ba állítsuk. Ételbemutató a Tettye-vendéglőben vendéglő A Tettye konyhájában fehér munka köpenyes szakácsok, sza­kácsnők dolgoznak. Kipi­rult arccal sürgölődnek- forgoiódnak, tologatják- huzogatják a lábasokat, tálakat, zöldséggel díszítik az ételeket. Egyed József, a mohá­csi „Béke” étterem szaká­csa az alföldi burgonyát keveri meg, Bódis Antal, a pécsi „Otthon“ étkezde vezető szakácsa a gombás nzslepényt készíti, míg Jani Ferenc, az I. számú Népbüffé főszakácsa a hortobágyi rakott pörkölt ízét kóstolgatja. Valameny nyien izgatottak, várják a pillanatot, mikor kezdődik meg a Pécsi Vendéglátó Vállalat és a Vidéki Ven­déglátó Vállalat ételbemu- 3 tatója, vajon melyik sza- 3 kács főztje nyeri meg az ^első díjat. kedelmi minisztérium köz étkeztetési főosztályának kiküldötte, Pichler László, a Déldunántúli Üzemélel- mezési Vállalat konyhájá­nak főszakácsa, Ludmány Sándor, a Il-es számú Nép bíiffé vezetője, Jozifek Já­nos, a megyei tanács ke­reskedelmi osztályának vezetője. Zalai Sándor, az „Elefánt1’ étterem üzlet­vezetője, Szendrődi Adóm a Pécsi Vendéglátó Válla­lat elszámoltatási csoport vezetője, és Acs Mária, a pécsi Hideg Büffé fősza­kácsnője. a gombás rizslepényt bur­gonyával, a baboskáposz­tát gombával, zoldségra- gout tojással. A bírálóbi­zottság asztalára helyezik a zöldségropogóst paradi­csommártással, az alföldi burgonyát és a husosgom- bócot vadmártással. Mindenkinek csak egy kanálnyival adnak kósto­lóra. A tizenkettedik étel­nél szemlátomást lassul a tempó. A bírálóbizottság tagjai az egyes ételek el­fogyasztása után, szorgal­masan jegyzik megjegy­zéseiket, osztályozzák az ételkészítményeket. S vajon megtettük-e ezt? Falusi 3 * gyermekeink élnek-halnak a váró- 3 A Tettye vendéglő nagy sokért, az üzemekért, a bányákért s ^termében virágokkal díszí- legnagyobb élményük egy-egy üzem, ített, terített asztalok mel- bánya végiglátogatása. Viszont meny- «lett ülnek az ételbemuta- nyi élményt jelent a városi fiú szá. ítóra meghívott szakembe- mára a falu a maga sajátságos éle- ^rek, vendégek — az étel­iével. S mindannyiuk számára vágy. «kóstolók. — A terem közc­élom a hegy-völgy, erdő, mező. ren-Jpén külön asztalnál fog- geteg, a Duna és a Balaton, a sátor, fialnak helyet a bírálóbi- ban való lakás, a főzési izgalmak és Jzottság tagjai: — Túrós saját főztjük elfogyasztása, az éjjeli ÍEmil és Mányoki Margit őrségek a titokzatos árnyak ijesztő la belkereskedelmi minisz- közelségében, a hatalmas ütközetek- 3 téri um vendéglátó főosz- nek beillő hadijátékok, az izgalmas atályának képviseletében, nyomkeresések, s az esti tábortüzek. ^Mán József, a belkeres­Az ételbemutatót ifj. Kresz Ferenc, a Vidéki Vendéglátó Vállalat igaz­gatója nyitja meg, majd Baka Béla, a Pécsi Ven­déglátó Vállalat igazgatója bejelenti, hogy az ételbe­mutatóra a vendéglátó vállalat szakácsai és sza­kácsnői 15 féle ételt készí­tettek. Megkezdődik a bemuta­tó. A szakácsok egymás­után hozzák az ételeket: a párolt csőtésztát, a gom­bás ropogóst, a- töltött búr gonyát, a babgulyást, hor­tobágyi rakottpörköltet, rizses ropogóst, a gombás marharagoyt tarhonyával, tüdősgombócot barnamár­tással, a vagdalt utánza­tot. Mosolygós arccal, sza- kácsbüszkoséggcl hozzák Három órás kóstolás után a bírálóbizottság tag­jai visszavonulnak és ér­tékelik a szakácsok mun­káját. Már este fél 8 óra az idő, amikor a szaká­csok bevonulnak a terem­be és kíváncsian várják a döntést, kinek az étel­kreációja, főztje ízlett a legjobban. Túrós Emil, a belkeres­kedelmi minisztérium ven déglátó főosztályának dol­gozója kihirdeti az ered- 1 ményt. Első díjat nyert Egyed József, a ' Vidéki Vendéglátó Vállalat dől-' gozója, a mohácsi „Béke“ étterem kiváló szakácsa vád a s m á rtáss a 1 elkészített husosgombócáért. A bízott ság ezért 500 forint jutal­mat ad neki. A második díjat Jani Ferenc, az I. számú Népbüffé főszaká­csa nyerte párolt csőtész­ta, valamint hortobágyi rakottpörkölt készítményé vei és ezért 400 forint ju­talomban részesítik. A har madik díj nyertese Beré- nyi lmréné, a pécsi „Lo­komotív” étterem vezető­je, vizsgázott szakács lett, aki babgulyás készítmé­nyéért 300 forint jutalmat kapott.- A negyedik díjat Berényi. Imre, a II. szá­mú Népbüffé főszakácsa barnamártással készített tüdősgombócával nyerte és 200 forint jutalmat ka­pott. Az ötödik díjat, a 200 forintos pénzjutalmat Bó­dis Antal, a pécsi „Ott­hon“ étkezde védető sza­kácsa vitte el burgonyá­val készített gombás rizs pörköltjével. Az ételbemutató véget ér. Túrós Emil bejelenti: a bemutató célja az volt, hogy a vendéglátóipar mi­nőségileg minél jobb, izle- tesebb, változatosabb, ol­csóbb, újszerűbb ételeket készítsen a dolgozók ré­szére. A bírálóbizottság által elfogadott ételeket a Pécsi Vendéglátó Vállalat már december 15-étől kezdve bevezeti a pécsi Népbüf- fékben és a vállalat ösz- szes melegkonyhás üze­meiben, éttermeiben. Pusztai József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom