Dunántúli Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)
1954-12-12 / 295. szám
1984 DECEMBER « N Ä PL'ö A „Felszabadulási irodalmi pályásat“ pályadíjat nyert regényeiről A Baranya Megyei Tanács Vég- rehajtó Bizottsága a felszabadulás 10. évfordulója alkalmából szépirodalmi pályázatot hirdetett. — Pályázni lehetett regénnyel, kisregénnyel, novellával, drámával, verses epikai művel és lírai költemény nyel. A pályaművek díjazására a begyei tanács 31.800 forintot fordított. A pályázat meghirdetésével és a jutalmazásra szánt tekintélyes ősz Reggel egyrészt azt a megbecsülést 68 figyelmet akarta kifejezni, melyei népi demokráciánk az írókat részesíti. másrészt ösztönzést és ihletést óhajtott adni íróinknak. A pályázat sikerét a beérkezett anyag Mennyisége és minősége mutatja. A több, mint 1500 oldalra terjedő 60 müvet 4 heti tanulságos, de nehéz munkával egy háromtagú bírálóbizottság értékelte. A bizottságnak a legkellemesebb meglepetést a pályázatra beérkezett tényanyag szerezte (11 regény, kisregény és egy regényrészlet), mert két regény és a regényrészlet kivételével valamennyi figyelemre méltó alkotás. A művek egy része teljes egészéin irodalmi értékű, másik, részük művészien megformált részleteiben vagy mint átdolgozásra alkalmas alapanyag, kiváló. A számbavett regények témájulcat nagyrészt a felszabadulás élményéből merítik, kisebb részük az azóta eltelt tíz év történetéből. Az előbbiek középpontjáén a nagy korforduló társadalmi ellentétei, az utóbbiakéban az új i a régi harcában megmutatkozó •jksadalrnj konfliktusok állanak. — anyaguk többnyire közvetlen személyes élményekből táplálkozik, s rész in ez az oka a művek életszerű 'dsseségének. Az aztán már a mű- vészi válogató tapintat és alakító :rő dolga, hogy a nyers élményekből irodalmi mű is formálódjék. Ez jórészt sikerült is a szerzőknek, néhány regényben azonban az élmény- jorozat csupán nyersanyag maradt. Pl- „Azt üzenem”). A díjazott i'agy megdicsért 9 re- Be*iy mindegyike nevelő értékű, — csupán eszmei mondanivalójától, hanem ennek művészi megformálásával is. Mégis eléggé változató az anyag. Tanúi vagyunk a kez- Jeti ígéretes szárnypróbálgatásnak, “e a gyakorlottabb írói rutinosság- ik és a komoly művészi ihletett- “bgnek is. Az ábrázolás életszerűsége, a megszövés fordulatossága és a plaszti- fejlődésükben gondosan megokolt alaltok általában művészivé ^ érdekes olvasmánnyá avatják a iveket. Nanica néni, az „Egyéves háború” Sanyi bácsija, Márice, a sokác parasztasszony kitörölhetetlenül belevésődött emlékezetünkbe. De számos mellékalak is, mint pl. a „Téli utazás” orosz hadnagya, megcsonkított őrnagya vagy az „Egyéves háború” gyermekfigurái. A jól tipizált fő- és mellékalakok mellett találunk azonban elmosódott figurákat is, különösen a mellékszereplők között. Pl. „A hős Klein testvér” c. regénynek éppen ez az egyik hibája. Fel-felbufckanó hiba még a kellő motiváció hiánya és az ugrásszerűség a fejlődésben. Előfordul a fő- alakok között is sztatikus jellem. (Pl. a „Háromért egyet” Csányija). Feltűnnek helyenként naturaliszti- kus módon ábrázolt jellemek ;s. A jellemábrázolásra felhasznált eszközökben némi egyoldalúság mutatkozik. A legtöbb regényben a sok belső monológ és az író szavaival történő jellemzés mellett a portré, környezetrajz, tájrajz és jellemkontraszt aránylag kis helyet kap. Viszont az írók legnagyobb része kitűnő helyzetekben mutatja meg alakjait. Ez pedig nemcsak a jellem- ábrázolásnak alkalmas módja, hanem a cselekmény fordulatossá tételére is jó eszköz. A szakmabeli jártasság hiánya leginkább a szerkesztésben mutatkozik meg. Helyenként nehézkes expozíció („Egyéves háború”), hosszúra nyújtott befejezés („Nanica néni”), túlméretezett ma- gyarázgatások („Háromért egyet”), elnyújtott belső monológök („Két nap”) teszik aránytalanná a szerkezetet. A főhős és főcselekmény szem elől tévesztésével meg az egység szenved egyik-másik regényben csorbát. („Márice”, „Háromért egyet"). A regények stílusát általában mű ** gond, igényesség jellemzi. — Többjükből az élőbeszéd közvetlensége árad. Akad azonban hosszadalmas mondatokban bővelkedő („A hős Klein testvér”), helyenként zsúfolt stílusú („Egyéves háború”), itt- ott nyers megfogalmazású („Háromért egyet”) vagy mesterkélt stílusú regény is („Azt üzenem”). A bírálóbizottság legjobbnak találta örsi Ferenc „Nanica néni” c. kisregényét. A nemcsak mesterségbeli jártasságot, hanem művészi ih- letettséget is eláruló, nevelőértékű alkotás a felszabadulás utáni magyar falunak realisztikusan megrajzolt képét adja. Érdekes női főszereplőjének fejlődését kiváló lélektani realizmussal ábrázolja. Péterfia Zoltánné „Egyéves háború” c. regénye egy tízgyermekes család történetében mutatja be a felszabadulás után megújuló életet. A bájos humorral megrajzolt esemé-« nyék, a kedves, fejlődésükben be- -3 mutatott alakok, különösen a gyér- + Gáli István KÉPZELET t t mekfigurák élményt jelentenek az; Zitáit kőhalom, hallom az őr lépte hogy dobog. Tárva az ablakok, nézem, hallgatok — s orrom elé, a párkányra penderül agy száraz falevél. olvasó számára. A drámai koncén- ^Vasárnap. Üres laktanya, tráltság hiánya, a helyenként zsú-^a söpört udvaron folt stílus, a lassan nekilendülő kéz- j det a fogyatékossága a regénynek. Szántó Tibor „Téli utazás” c. kisregénye mély emberi dokumentumokkal teli, helyenként magával ragadó írás. Eredeti témaválasztása, legtöbb részletének művészi átélt- ségtől színes stílusa, a lélekrajz igaz sága avatja irodalmi értékűvé. Az egyébként jó szerkezet hibája a nehézkes kezdés és kissé elnagyolt befejezés. Fábián István „Két nap” c. regénye hatásos, jól megszerkesztett, egyszerű, de gondosan csiszolt stílusú mű. A drámai tömörítés, érdekes meseszövés is irodalomhoz értő emberre vall. A hatást azonban kissé felszínes eszközökkel éri el; a regény nem annyira a főhős belső problémájával, mélyrenyúló konfliktussal kelt érdeklődést, inkállb a külső eseményeknek feszültséget kel tő pergésével. Gyenis József „Háromért egyet” c. regénye tehetséges ember írása. Tud kiváló, plasztikusan megrajzolt, mozgalmas részeket konstruálni, életet teremteni, típusokat megformálni, mozgatni, a nagyobb anyagból azonban nem tud művészj egészet alkotni. Gáli István szintién tehetséges Író. „A hős Klein testvér” c. kis fejlődésregénye jó alapanyag, melyből értékes, kritikai realista ízű, de szocialista realista kicsengésű művet lehetne átdolgozással formálni. Leszkó Margit „Márice” c. sokác í Ez haz^rrV tárgyú regényének igen jól megtör- ^Mint a lépből máit főalakja és mellőkalakjai van- nak, szerkezetében azonban törés érezhető. Borsos József „Vergődés” c. regénye művészi megformálás, különösen lélektani realizmus szempontjából kiváló, sok ígéretet sejttető alkotás. Témaválasztása azonban nem felel meg a pályázat feltételeinek. Ezért nem részesedhetett díjazásban, művészi értékei miatt azonban külön jutalmat kapott. A fiatal, tehetséges írótól még sokat várunk. Igen érdekes és értékes dokumentumanyagot tartalmaz Vörös Márton „Azt üzenem” c. emlékirata. — Műfaja azonban nem felel meg a pályázatban megjelölteknek. Részben ezért, részben pedig bonyolult, inkább értekező jellegű stílusa miatt csak dicséretet kapott. A pályázat bíráló bizottsága A „Felszabadulási irodalmi pá- ha méh magosra száll. lyázast” első díjat nyert verse a kasra pislant fent a légből: I» t lát dongán! ezer társat, hajladoznak lent a harsak, virágukból méz pereg. — Bámulok mint kisgyerek, s mint képeskönyv lapja fordul, más a táj, mint volt elébb, nézek mohón szerteszét és lapozok még tovább. Erezete duzzad mint a csónakborda, olvasgatok görbe sorból mit traktor ír domb hátára, a határra csatornák és erdősávok rajzolgatnak sose látott új világot. ahogy a könnyű szél jobbra-balra hordja kelletőn ring, akár ladik a habon, kóstolva a vizet elkötve, szabadon. — Tarajuk a felhők elébem hordják, Mint fegyveren a fény, csfllaii a messzeségnek feszítek vitorlát. büszkeségem: katonája vagyok, ezt a hazát Siklok és fölöttem vakít a kék ég, védem, alattam homályos, távolt mélység, — Gyárkéményen zászló, örömöm ► ► ► borzongva pislantok, mint a hajós, ki idegen, vad vizen először hajóz s nézi amint a távoli part ködfátyla felszakad. Felhő takart Tájékok vetkeznek Ismerősre, hegy és tó. mély völgyekben a hallgató csend és nyugalom. A hálózó utak fehér falukat úgy kötnek össze, mint serény erezeít, — városok, dohogó gyártelepek ’ntenek merev kémény-újjal: úgy repdes, szinte szólanék a völgyhöz, tóhoz, f hegyhez, — £ amott messze mintha Intene egy ► nyárfa. emitt egy gyár szuszog, ablaka kitárva és rácsos kapuja kicsit ram- mosolyint. ez a fenyves, borzas hegy Is felérne bólint, e fölötte a felhők lebbennek, kövérek, ► általlépem őket. vissza-visszanézek, t és az egész ország mint iskolás térkép — „Mozduljál, könnyebb más lépte úgy fekszik előttem. Hajtogatnám nyomán..négyrét i a szepegő falucska lép tétován. és vinném magammal, vinném ha lehetne, de nem kell, belefér így is a szivembe. TTTS Kiállítás a Pécsi Egyetemi Könyvtárban December 7-én, kedden este a Pécsi Egyetemi Könyvtárban a felszabadulás tizedik évfordulója alkalmából kiállítás nyílt az egyetem jogi és orvos- tudományi karának tízéves tudományos munkásságáról, valamint az egyetemi könyvtár ezidő alatti fejlődéséről. A kiállítás többek között bemutatja a jog- tudományi kar tagjainak munkássága nyomán készült több. mint félszáz könyvet, ugyan ennyi tudományos cikket. Az orvostudományi egyetem tíz éves fejlődése keretében szemlélteti a II. számú klinika felállítását, a Pavlov laboratórium létesítését, új műszerek s gyógyászati gépek munkába állítását, tudományos folyóiratok, könyvek, cikkek egy- egy példányát. A 180 éve működő egyetemi könyvtár utolsó évtizedében elért fejlődését feliratok, grafikonok mutatják be. A kiállítást — amelyet december 17-ig tartanak nyitva — dr. Kocsis Mihály, a pécsi tudományegyetem állam- és jogtudományi karának dékánja nyitotta meg. (1) Egri Lajos A „Felszabadulási irodalmi pályázaton” első díjat nyert elbeszélés. UAZ A S1M3 CABAN , Kora REGGEL OTA egyíolytá- hullt a hó. Mintha nagy, fehér ELBESZEI.ES Dorcelánvirágok szirma szállna, fiMM1 pihék kavarognak. Csillogva le- be a ház tetejét, a kovácsoltvas- Jfrítést. az udvar keramitkockáit, és JJŰ. a ház előtt fejük búbjáig takar- be a meztelen, alvó akácfákat. j Az igazoltatásnak vége, már min- j'-^ki eltette a papírjait. A tolmács „.Parancsot olvassa, annak is a vé- JyPél tart, ott, ahol arról beszél, az esti besötétedés cs ha mali v'lái „ -gosság között polgári személyek ,6k közterületen tartózkodni tilos. . ‘akók az egyik oldalon hallgatnak •hasik oldalon a szovjet járőr hátagja áll, két géppisztolyos katoes egy őrmester, akinek csak rey°lvertá ^JVertáska lóg az oldalán. A tollas a- két csoport között, körülbe- közepén. Megértet télk? ühács. kérdd végül a y-M lakók egybefolyó hangzavarral “‘aszóinak: Megértettük. to'mács még mond valamit oro- t^j. közben összehajtogatja a nyom. «3 Vanyt. A járőr megfordul, a kis y.°Port elindul és lépésük némán „1 „ ...... __T.Í._____ . It J^k el a vastag hótakaróban. A la<j,j\ sem beszélnek egymással, min- ■ • jy. m siet, csak amikor fentről, a **»*01, az clszálló vadludak eá- öi u a hallik, jegyzi meg a vén FölPalkan: Hideg ígérkezik. Dél felé repülíoy „elől Bélafalvy Tamás, a részlet t-si* It igyekszik, kis kabátban, ke& üörzsölgetve. Utána Bárándi ®ren, Ic, gimnáziumi tanár, festőmű- télikabátban. vés> feketegalléros täSk ette a felesége, fekete szilbun- än- Majd Rokolya Kálmán fűszer h(>r,Cserriegekereskedő rövid bekecset s kissé lógva-belékarolva a fe- a^i ugyancsak bekecset visel. Szorosan mögöttük Kovalovszki Sándor színházi zenész, neki csak egy vastag sál van a nyakára teker, ve. Vele szinte egyvonalban Bakó Elemér, vármegyei számvevőségi tanácsos, sötétszürke, oposzumgalléros téliben. Ezek az urak. Mögöttük a tisztes három lépést betartva, kabát nélkül biceg karikalábain idősebb Földi Bálint, a sörraktár kocsisa, egyben a ház mestere és mellette nagykendővel a vállán menye, ifjú Földi Bálintné, született Kokas Anna. A sort, ugyancsak nagvkendőbe burkolva vállait, özvegy Szász Istvánt!" zárja be, aki mosásból, takarításból és egyéb alkalmi munkákból él. mellékesen pedig a házmester mellett a házat is takarítgatja. Kattannak az ajtózárak, nyikorognak az ajtók, aztán elhalnak a neszek. Fény sincs, csak a hó világít és a sötétkék légvédelmi papírok re - tett résein át süt ki egy-egy parányi fénysugár. Az udvar üres. Felhők úsznak az égen, hópelvhek suhannak át nesztelenül az űrön. fák kefe árnyai iim- bolyognak a szélben és messze, nagyon messze hideget ígérő vadludak gá goknak. (2) BÉLAFALVY TAMAS nagyon fázott. Gyorsan ráfordította a kulcsot, aztán át az előszobácskán be a szobába, odaszaladt asztalához, felkat- tantotta a kis asztalilámpáí, futtában megtekerte a rádió csavarját és már a cserépkályhára tapasztja elkékült kezeit. Az orra csepegni kezd majd egy nagyot prüszköl. -— Megfáztam ... hát kellett nekem kis kabátban lemenni... — és szidja magát, aztán, tele aggodalommal, már a fiókban kotorászik. — Mé* szerencse, hpgy van — beszélget magával, amint ezt az agglegények szók ták, akik sokat vannak egyedül, és, hogy ne érezze a gyógyszer keserű ízét, tátott szájába egészen hátra, a nyeldeklőjéhez löki a kalmopirint. Félpohár vizet iszik rá. kicsit öblögetve, mert ez sohasem árt, és újra odamegy a kályhához. De most már kényelmesen elterpeszkedik a fotelben, hátraveti magát és leereszti a szempilláit. Alul kivilágolnak a hasábfa-para- z.sak. valahonnan az éterből halkan dzseszt sodor a rádió, a falon szarvas !’gancs. egy feszület és egv bekeretezett irat. az iparjogosítványa. Mert Bélafalvy Tamás tulakion- képpen már régen nem részletügynök. Pontosan ötödik éve nem az, amióta a háborús konjunktúra megkezdődött. 1939-'ben alapította meg a ..Bélafalvy Tamás áruforgalmi és kereskede’mi ügynökség” céget és “hhez semmi egyébre nem volt szüksége. mint egv lakásra, az ipariga- zolványra. amit, tekintettel az akkori kereskedelempolitikára és szárma, záséira, minden toválbbi nőikül megkapott, egy kevés pénzre, s ezt az előbbiekre tekintettel az önállósítási alap folyósította, valamint egy zománcos cégtáblára. — Na. ez könnyen ment — gondol az előbbi igazoltatásra és ha a továbbiakban sem lesz ennél több baj, akkor igazán kár volt egy percig is izgulni... — ésjcellemes melegség árad végig rajta. És ahogy megnyugtatja a jelen, lassan vissza- lépked a múltjába. — Milyen nehéz volt a kezdet! — sóhajt fel, de aztán elneveti magát. Az a nap jut az eszébe, amelyik kibillentette a vágányából és amelyre oly sokáig annyi keserűséggel gondolt. — De, ha a vége jó, minden jó — állapítja meg korántsem eredeti bölcsességgel, dehát ő megszokta j régen, hogy mindig ilyen bevált, mások által már kipróbált megállapítások segítségével gondolkozzék — sohasem koptatta az agyát egetverö és új igazságok megfogalmazásával. SOKÁIG élete nagy tragédiájának tartotta azt a bizonyos hűvösvölgyi sétát. Akkor még a belügyminisztérium sajtóosztályán dolgozott — és azon a bizonyos napon barátai karon fógták: — Gyere, iszunk egy pohár sört és hallgatunk egy jó prímást... — és mert kellemes volt az este és mert akkoriban nemrégen szakított a ciagadit.szemű TecAval, aki telefon^ könyvszínésznö volt. könnyedén beleegyezett. A hűvösvölgyi nyári vendéglő kert iében árnyasak voltak a platánok, kedvesen integettek a muskátlik, jóízűen nevettek a fiúk. dagadozva hab zott előtte a János-sör. egvszóval minden olvan volt. mint a századeleji regények idevonatkozó fejezetében. Ült, bámészkodott, s aztán egy pillanat elcsábító varázslatában észre vette, hogy vele szemben magánvo- san ül egy nő, barna sört iszik. k!fli- véget rágcsál, hamis Tecla-gyöngy- sor van a nyakában, ezzel szemben feltűnően és érdekesen szőke. Ezekben a tényekben nem volt semmi előre megrendezett vagy kitervelt, puszta véletlen, vagy ha jobban tetszik: mindössze a nagyváros nyújtotta valószínűségek közül egy jelentke. zett. A továbbiakban pedig talán az játszott közre, hogy a sör után különösen kábító hatása van a hárslevelűnek — és talán az. hogy a prímás érzelgős nótákat cifrázott a Tabánról, a Margitszigetről, a ringó búza- kalászokról, és ezeken belől a szerelemről, a vendégek tetszése és a borravaló nagysága szerint. A nő hajlandó volt megismerkedni, sőt azt is megengedte egy könnye-! den húzódó mozdulattal, melyben több volt a csábítás, mint az ellenkezés, hogy megsimogassa a nyak- szirtjét. Ott, ahol finom és 'izgató aranyszínű pelyhecskék libegtek a nyéresti szellőben. Ebből az engedelmességből váratlan forróságú viszony keletkezett, ami a belügyminisztériumi fizetéshez viszonyítva elég drága mulatság volt. Az ezen ellentmondásból következők aztán olyan sablonosán peregtek le, mintha az élethez címzett nagyüzemben fuíósza'agokon gyártotta volna a budapesti végzet. Uzsorás, váltók, sik kasztás, rövidebb üldögélés egy olyan intézetben, amelyet az igazságügyi hatóságok a büntetőnovella bonyo.uit hálóján fennakadtak számára tartanak fenn: ezek voltak az állomások é« az ő vonata mindegyikre szépen befutott. E közben pedig. már tudniillik amíg ő kényszertávollétben volt, a hölgy mással volt hajlandó megismer kodni. másnak engedte a fent leírt módon a nyakszirtjét megsimogatni. h finom pihécskékke! egyetemben — 4s a sor megv tovább, egészen addig, amíg vésül a hölsv haja megfakul, teste szétfolvik, mint a düreri nőé. és már senkinek s°m kell. legfeljebb :deig-órá:s különhöztetés'e képtelen hajnali részegeiének esv olyan házban ahol homályos az ab’ak, hioerman- gántól lila víz van a lavórban, rózsás karton vonja be a díványt és pa- oucsillat leng a levegőben. Aztán ennek is vége, mert jön egy orvosi vizsgálat és annak eredménye, va’anv'nt saját elnvüttsége egyesült erővel kimustrálják a végállomás számára. KÖZBEVETÖLEG megjegyezvén: Persze azzal, hogy e hölgy és ő el- füntek a színről, semmi sem változott. mert szinte ugyanabban a percben megjelent a hölgy, nemkülönben az ő szakasztott — mása utóda — és folytatták szakasztott — úgy módon, mint ők, s mint előttük mások: ezt ő most mosolygva bár, de egészen pontosan tudja itt, a cserépkályha előtt. (Folytatása következik)
