Dunántúli Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-12 / 295. szám

NAPCö 1954 DECEMBER 12 A műszaki, a párt- és szakszervezeti vezetők együttműködésének eredménye Pécsbányán Péeabányán adják a legtöbb ter­ven felül termelt szenet az ország­nak. £s ha megkérdezzük, hogy mi­ért, — többnyire csak azt válaszol­ják: a pécsbányatelepiek lelkesek, sok a jó szakember. Más aknán mű­szaki körökben arról is lehet hallani, hogy Pécsbányán jók a geológiai körülmények. Ez kétségtelen, így is van, de a sok pozitívum mellett azt kevesen említik, — pedig ez a leg­főbb erénye Pécsbányának, — jó a vezetés, a párt-, á szakszervezet tá­mogatja a műszakiakat. — Amit mi csinálunk — mondja Körösi Lajos elvtárs párttitkár, — arról tud az üzem vezetőség« is. Kölcsönösen megvitatunk min­den fontos kérdést, akár verseny­ről, akár munkavédelemről, ju­talmazásról, vagy bármely olyan dologról van szó, ami több em­bert, illetőleg az üzemet érinti. Több példával is meg lehet ezt világítani. Nemrégen két kiváló frontbrigád ügyében kellett dönteni. Az egymást váltó Eszter József és Markvart Ferenc frontmesterek nem értették meg egymást, úgyhogy ké­sőbb ezt már a nagy teljesí tménvű fejtés is megsínylette. Az idő­sebb frontmesternek, Eszter elvtárs­nak nem volt türelme, néha tűi ap­rólékos is volt, s ez teremtette meg a rossz hangulatot. Lehetett volna egyszerűen, hatalmi szóval úgy is dönteni, hogy az igazgató megmond­ja: az egyik csapatot másik munka­helyre kell helyezni. Valójában így is történt, de ezt fontolóra vette előbb a párt és a szakszervezet is egyetemben a műszakiakkal. Így szü­letett a határozat. A pártszervezet ez után sem borított lepett a dologra: beszéltek lent a munkahelyen a csa­pat tagjaival, s a frontmes‘erekkel is. így a munkakedvben sem történt törés. A hatcsillés fejteljesítmény he­lyett U-et is teljesít mostanában a két csapat. A szoros együttműködés a párt. a szakszervezet és a műszaki ve­zetőség között, nem vezet az igaz­gató egyszemélyi felelős vezeté­sének megnyirbálásához. Ha valahol nem törődnek a pontos munkával, a biztonsággal — ott az üzemvezető, vagy az illetékes mű­szaki vezető önállóan dönt saját be­látása szerint. Becska János vájár sa‘át biztonságának rovására akart szép munkát felmutatni. Már több­ször figyelmeztették, dé nem hasz­nált. Az igazgató utasítására Becska Jánost olyan munkahelyre helyezték, ahol nem fenyegeti veszély. • Ilyen esetben gyakran megtörténik hogy a sérelmezett irodáról-irodára jár és természetesen eljut az üzemi bizottsághoz, a pártszervezethez is. Mielőtt azonban véleményt hallana, a három szerv közösen megtárgyal­ja a kérdéses ügyet. így nem fordul, hat elő, hogy egyik-másik lógós, vagy könnyelmű munkás, „kiharcolhatja igazságát”. Miért tudja ennyire segítem a pártszervezet a műszaki vezetőket? Elsősorban azért, mert ott él a veze­tőség minden egyes tagja és a párt- bizalmiak is az üzem életében. A pártmunka túlnyomó részét a föld alatt, a bányászok közt végzik, nem pedig íróasztal mel­lett. Itt beszélnek a dolgozóknak az üzem, az ország- érdekeiről, a kormány- programról, s mindarról, amit a hely zet megkíván. Mivel sokat tartózkodnak lent a bányában, ismerik a viszonyait, az emberek gondolkozását. Gyakran elő fordul az is, hogy műszaki hibák gátolják- a munkát, mert hiszen mint mondják, ahol dolgoznak,ott hibát is követhetnek el. Ez alól nem kivétel Pécsbánya sem. Gyakran előfordul, hogy rosszul lehet egy-egy munkahe­lyen csillézni, szűk a lejáró gurító, ami veszélyezteti a dolgozók testi épségét. Ilyen esetekben a párttitkár vagy más vezetőségi tag nem ad utasítást, nem keresztezi, nem veszi ki a műszáki vezetők kezéből-az irá­nyítást, hanem felhívja erre a figyel­met. — Mi ezáltal kapjuk a legnagyobb segítséget a pártszervezettől, — mondja Szabó elvtárs, Pécsbánya fő mérnöke, — hogy nem avatkoznak bele a dolgunkba, nem akarnak he­lyettünk is műszaki vezetők lenni. A pártszervezet és a szakszer­vezet is főleg az emberekkel törődik, azok gondolatát, akara­tát, véleményét közvetítik ne­künk. A mi munkánkról, politi­kai szempontból mondanak véle­ményt. Ha például elhatározunk műszaki té­ren valamit, a pártszervezet meg­mond1 a, vagy felhívja a figyelmet arra, hogy egy-egy intézkedés meny. nyivel javítja vagy esetleg rontja á munkaszeüemet, a dolgozók hangula­tát, mozgósít a feladatok megoldásá­ra. így nem az a helyzet nálunk, hogy egymás helyett „dolgozunk", hanem egymást kiegészítjük, ezért tudtuk határidő előtt befejezni az öt­éves és az éves tervet is, ezért va­gyunk most esélyesei a SZOT és a Minisztertanács vándorzászlajának is. Pécsbánya történetében még nem volt olyan lelkes munkatempó, mint a tanácsválasztások idején. Ekkor átlagosan az üzemiben nyolc csille volt a fejteljesítmény, ilyenre még senki sem emlékszik a pécsi bányák történetében. Nagy szerepe van eb­ben a szakszervezetnek, amely amel­lett, hogy intézi a bányászok ügyes­bajos dolgait, legnagyobb figyelmét mégis a versenyre, a munkaszellem fejlesztésére, javítására fordítja. Amellett, hogy kiírják a verseny- táblára a jól teljesítő csapatok nevét, eredményét, hogy a szak- szervezeti bizalmiak lelkesítik a dolgozókat — állandóan arra tö­rekednek, hogy változatossá te- , gyék a versenyre való mozgósí­tást. Sokszor kedves és emlékezetes ese­mények zajlanak le a nagycsarnok­ban. Az év elején még az a szokás járta, hogy a legjobbaknak pénzjutal mat adtak. Tekintve, hogy Pécsbánya most is teljesíti a tervét, így állan­dóan van pénz jutalmazásra, mind az igazgatói alapból, mind a tröszt versenydíjából. A tanácsválasztások előtt már nemcsak két-három csapat' vagy bányász kapott jutalmat, ha­nem többen. Ki aktatáskát, ki egy üveg likőrt, ki mákdarálót, vagy más értékes ajándékot Ezek azok a tények és szá­lak, amelyek jó kapcsolatot te­remtenek a vezetők között: a párt, a szakszervezet és az üzem- vezetőség között. Pécsbánya ezért tud most — és már régóta — példát mutatni a többi pécsi, de más bányának is. Pécsbá­nya példája azt mutatja,, hogy ahol megvan a megértés s a kölcsönösség elve uralkodik, ott jó a vezetés s ez mindig a termelésben érezteti haiá. sát. G. E. Elég volt a sárfürdőből! Elméletben úgy fest. hogy a száguldó gép­kocsikkal teli útra le­lépni tilos. — Ez így is van rendjén, ha a gyalogjáró valóban a járókelőké, ha azon közlekedhetnek is.... Van, amikor más fog. lalja ei a járdát. Pél­dául Fehérhegyen a Tolbuchin úttól a Sza­bolcs faluba vezető szakaszon (a 2. sz. őr. ház is) a gyalogjárót kiigényelte az út men­tén vezető vizesárok mélyítése során rá. dobált föld. Pedig ez forgalmas útszakasz. így sáros időben a fröcskölő gép­kocsik mellett, sőt kö­zött is szökelő embe­reket lehet látni. De kár az ügyességért, mert a lehetőségek igen korlátoltak. Csak kettő van: vagy elüt- teti vagy lefröcsköl- teti magát a gyalogos. A két rossz közül ed­dig még sikerült az utóbbit választaniok az arra haladóknak, — egyes jó adag humor­ral mcgáldot t ’ gépke esi vezetők harsány nieg. elégedésére. A lefröcsköltek szeret nőnek még egy tehet­séget: a földhalmok­tól felszabadított gya­logjárón közlekedni sá ros időben is — fröcs- kölésmentesen. MOLNÁR ISTVÁN Béke-aknai bányász Nem tűr jük Nyugat-Németország újra felfegyverzését! Őrt állunk a béke frontján Felszabadulásunk óta eltelt fiz év alatt mi, komlói asszonyok is meg­ismertük, mit jelent békében élni. Azóta felépült szocialista bányává, rosunk, szebb és boldogabb lett a családok élete. Mi, anyák sokat szenvedtünk' az elmúlt háború alatt, számunkra a legdrágábbat, férjünket, gyermekein ket rabolták el tőlünk. Soha nem felejtjük cl a háború borzalmait, • a német militarizmus igáját, amely nyomort és szenvedést zúdított ránk. Jókedvű, gondtalan fiatalokat akarunk nevelni Mi Sásd község pedagógusai Hege­dűs elvtárs beszéde nyomán öröm­mel vettük tudomásul, hogy a béke- tábor a Szovjetunióval az élén eré­lyesen lépett fel a német újrafel- fegyverzés ellen. Nekünk is kedves a béke. Drágák gyermekeink, tanít­ványaink és az iskoláink. Békében akarunk boldog országot, lelkesen dolgozó felnőtteket, jókedvű, gond­talan ifjakat nevelni. Ezért mi is csatlakozunk a hatalmas mozgalom­hoz, amely dolgozóink minden réte­géből indult a német újra felfegyver zés ellen. SASD KÖZSÉG PEDAGÓGUSAI Minden erőnkkel harcolunk a német Wehrmacht feltámasztása ellen, — ezért állunk ki egyöntetűen a mosz­kvai felhívás mellett. Mi. édesanyák, családunkat féltő anyákhoz méltóan, áldozatkészséggel állunk őrt a béke oldalán. Egyönte­tűen tiltakozunk a német militariz­mus feltámasztása ellen g egyben ígérjük, hogy mindent elkövetünk hazánk, gyermekeink, családunk boldog jövőjéért. KOMLÖ VÄROS ASSZONYAI „Jobb munkánkkal erősítjük hazánkat•* Mi, a Szentlőrinci Állattenyésztés* Technikum tangazdaságának dolgo­zói, tanárai, műszaki és adminisztra­tív alkalmazottai őszinte szívvel és teljes erőnikkel támogatjuk a mosz­kvai deklarációt, az európai kollek­tív biztonsági rendszer megteremté­sének követelését. Ugyanakkor mély séges felháborodással tiltakozunk az emberiség békéjét fenyegető német militarizmus feltámasztása ellen. Mi békét akarunk és ezért mint min den magyar dolgozó, mi is mun­kánkkal kívánunk hozzájárulni a nemzeti egység, a belső rend és erő további megszilárdításához, a béke megvédéséhez. A Szentlőrinci Állattenyésztési Technikum tangazdaságának dolgozói Saját boromon tapasztaltam, mit jelent a fasizmus Az a véleményem, hogy a háborút azok az emberek akarják, akiknek az a céljuk, hogy mi, dolgozók, — ugyanabba a Sorsba kerüljünk, amelyben voltunk egy évtizeddel ezelőtt. Én a saját bő. rümön éreztem, hogy mii jelent a német fa­sizmus uralma. Nem kívánom azokat akín­Követeljiik a vitás kérdések tárgyalások útján való megoldását! Békegyűlésünk egyhangú határo­zataként tiltakozunk Nyugat-Német- ország felfegyverzése, a Wehrmacht feltámasztása és a népek gyilkosai­nak, az SS tábornokok visszahelye­zése ellen. Követeljük, hogy a vitás kérdése­ket ne a fegyverek erejével, hanem tárgyalások útján oldják meg a ha­talmak. A Pécsi TÜZEP Vállalat dolgozói. szerű emberek jgen eréilyesen tiltakozunk. Békében akarunk él­ni, dolgozni, Dolgozni a 10 éves kis Katóká­mért, hogy az 5 élete szebb legyen s ne . is­merje a háborúk bor­zalmait. Sztanics Mihály Kökény. Kötelességeink teljesítésével harcolunk a békéért Mi, Bánfa és Katádfa dolgozói ® nyugatnémet militarizmus feltámasz tása elleni tiltakozásunk kifejezésé­re vállaljuk, hogy uz államunkkal szemben fennálló kötelezettségeknek december 15-ig mind a beadás, mind adófizetés terén eleget teszünk. BÁNFA—KATÁDFA DOLGOZÓI Meddig kell még várniok jogos pénzükre? zásokat, amelyeket át_ éltem a lenzendorfi in ternáló táborban. — Ütötték, verték, kínoz­ták ott az embert, mint az állatot. De nemcsak ez volt —ha. lálos ítéletekkel fe­nyegetőztek s nem egy barátom áldozatuk ís lett. A német felfegyver­kezés ellen mi; egy­ÚJ PÁRTTITKáR fik aePÁLLOMÁSON ROPPANT ÉRDEKES DOLOG: traktorosok, mühelymunkások, tiszt­viselők, vezetők véleményét össze­sürítve, ábrázolni egy embert. Röp­ke. villanásnyi emlékek, beszélgetés a gépállomás udvarán, hosszabb vi­ta a műhely esztergapadja mellett, viharos hangulatú- . párt vezetőségi ülés, üzemi értekezlet... Mindnyájan másként szólnak Ba. lázs Adorján elvtársiról, a szentiőrin- ei gépállomás párttitkáráról, de mé­gis egyformán. Mit mond róla a pártonkívüli mű. helymunkás? Hermann György fia­tat szerelő, alig egy hónapja dolgo. zik itt. Mennyi keserűség cseng sza­vaiból, amikor a szigetvári gépállo­más régebbi titkáráról beszél! És most mégis ezeket mondja: — Nagyon szép, ahogyan törődik a dolgozóikkal. Én ugyan nem étke­zem az üzemi konyhán, de mégis örültem, amikor nagyon határozot­tan kijelentette: rendnek kell. len­ni. hamarosan jobb ételt főznek. Bi­zalommal fordulhatunk hozzá min­denkor és bármilyen ügyben. Ugyanígy beszél róla Bódog Nán_ dór könyvelő. — Kedves, barátságos ember. Nap­jában sokszor megfordul az irodá­ban, érdeklődik, mit dolgozunk, ho­gyan haladunk viele. Bérszámfejtés­kor megkérdezi, időben megkapják-e a dolgozók a fizetést, nem kell-e se­gítség. Minden szavából, tettéből a segíteniakarás látszik. És milyen véleménnyel van róla az igazgató, akiről az a hír járta, nem lehet kijönni vele, nem tud együtt dolgozni a párttifkárokkal? — Sokat tartózkodik a brigád ok- m0. a twtotoroeok között Ha visz­sz-ajön, elmondja tapasztalatait, ész_ revételeit: Nagyon sokat segít, jó munkatárs ... Munkás, tisztviselő, igazgató egy­formán vélekedik: Balázs elv-társ törődik az emberekkel. Megérti őket, azt, hogy kevesebb gond, baj nél­kül vidámabb a munka, nagyobb a kedv'. Mondják, hogy egyszer fel­hívta őket a cserkút! tanácselnök- asszony, gépet kért, de sürgősen, mert sok a szántani-való. — Szállást biztosítsanak a trakto­rosnak — kérte tőle' Balázs elvtárs. — Az istállóban elalhat-nak, jó meleg van. — Tudja mit, elvtársnő. Amíg a traktorosok maguknál dolgoznak. — cseréljen velük. Ök majd a dunnás ágyban alszanak, maga meg a jó meleg istállóban ... Mindent fontosnak tart. A taggyű­lésen elmondták, tavaly azért húzó­dott el a 'gépjavítás, mert hideg volt a műhelyekben. Másnap mindenütt kellemes meleget árasztottak a fű­részporos kályhák. Valaki szólt ne­ki, hogy a szövetkezeti étkezdében rossz az étel. Balázs elvtárs intéz­kedett, ahogyan ezt megköveteli tőle a párt. Ezért népszerű ember s azt is hozzáteszik: „Ha továbbra is ilyen lesz, megy itt a munka." BŐVÜL A JELLEMRAJZ. Olyan dolgok gazdagítják, amik most az új szakaszban a pártfunkcionáriusok legfontosabb jellemvonását adják. Nézzük csak. miről van szó! A párt­titkár egymaga nem képes jól dol­gozni, irányítani, hatni a gépállomás munkájára. Alig egy hónapja van itt, ez alatt két vezetőségi ülést tartották, egy taggyűlést s nem is tudják, hány csoportos beszélgetést, röpgy ülést. És miilyen vezetőségi ülést! A leg­utóbbin a téli gépjavítás _ politikai munkájának tervét vitatták meg. Uj dolog volt ez, egy-két elvtárs szorongott is, amikor nevét hnülot- ta. ..Pillér elvtárs felelős, hogy a szakszervezet és a DISZ munkája megjavuljon. Tálos elvtárs majd gon­doskodik a pihenőhelyek renűbeho. zásáról, a sajtó olvasás megszerve­zéséről. a fűtésről. Ambrus elvtárs, igazgató, tennivalói közül csak egyet említsünk: két hetenként vizsgálják felül egy-egy javítóbrigád munkáját, a tapasztalatokat terjesszek el a többiek között is." A pártvezetőség minden tagja dolgozik, tesz valamit, segít, intézkedik. Arra neveli a párt- vezetőség tagjait, hogy együtt, kol­lektíván tevékenykedjenek: több szem többet lát, több füll többet hall. TERMÉSZETES, eleinte szokatlan volt ez számukra, — még ma sem történik zökkenő nélkül — mint ahogyan az a törekvés is, hogy majd idejével lemossák magukról a „szán­tó-vető' vállalat" elnevezést. Ugyanis eddig vajmi keveset tudtak a tiz­ek, falvak életéről, munkájáról, bel­ső bajairól. Szóntottak-vetet.tek — és vége. Most? Németh elvtárs a mi­nap résztvet-t a heiesfai tsz zárszám­adó taggyűlésén, hallotta, mit mon­danak ‘róluk, hogyan dolgoztak és mit kívánnak tőlük a jövő eszten­dőben. A pártvezetőség minden tag­ja kapott hasonló megbízatást, eljár­nak maid a pártvezatőség üléseire, a taggyűlésekre is. A gépállomás pártvezetöségémek ülésén aztán ősz. szegezik a tapasztalatokat s ezek alapján határoznak az igazgató to­vábbi teendői felől. Egyszóval: a kör­zet politikai központjává is akarnak válni. Fontos dolgok ezek, de mégsem mindem. Balázs elvtárs és a párt­vezetőség nem feledkezett meg arról sem, hogy az emberek megnyerésé­nek, kedvük, lelkesedésük Jelszítá­sának van egy másik oldala is. Ma­radjunk csak a gépjavításnál! A párt vezetőség tanácsára minden brigád­ban van egy népnevelő, aki felvilá­gosító szó erejével neveli a dolgo­zókat. A legutóbbi napok egyikén összehívták őket, azonban alig né- hányam jelentek meg. Mennyi mun­kára lesz még szükség, hogy rend­be szedjék az elhanyagolt népineve­lőgárdát! Pedig akadna munkájuk... — Hiába minden beszéd, , Sebes­tyén .elvtárs nem érti meg — ezzel jött be Győrfi elvtárs a párttitkár­hoz. Kiderült, hogy. Sebestyén elv- társ traktora elromlott, amíg javít­ják, másik gépet akartak adni neki. Nem fogadta el. Pedig az idő sürget van még szántanivaló bőven s mi­nél előbb befejezik, annál hamarabb kezdhetik teljes erővel a gépjaví­tást. Ettől pedig a jövő évi munka függ: ha késnek a javítással, nem tudnak majd megbirkózni a felada­tokkal. És amíg az ő traktorát javít­ják — beletelik két nap is — nem keres. Mi lenne, ha mindenki így gondolkodna ... Az érvek hatottak, a pártbitkár megérttette Sebestyén elvtárssal: saját maga is érdekelt, hogy, most minden percet kihasznál­janak. EGY HÓNAP — rövid idő. Min­denesetre elegendő ahhoz, hogy Ba­lázs Adorján eívtárs letegye az első vizsgát. Mindenki bizonyítja: nem sikerül rosszuk Bo« József Ott kezdődött, amikor a 73 5-ös Szakipari Építő Vállalat a pécsi vá­rosi tanács — mint építtető — ké­résére a pécsi Deák utca 25. számú ház december 31-i elkészültének ba­tárideje helyett október 10-re vál­lalta a lakások átadását. A munká­sok megértették, hogy fontos mun­káról van szó. De nemcsak erről. A® 'E. M.-mal közösen a 73-as sza.mu tröszt beleegyezésével megállapodtak abban, hogy a lakásoknak a megrö' dített időpontra Váló átadása esetén 15.000 forint célprémiumot kapnak » dolgozók. Noha a lakások átadására nem ok­tóber 10-én, hanem október 30-án ke­rült sor, — a sok pótmunka mi*" és főleg a városi tanács mulasztásai folytán, amit a megyei tanács is el­ismert jegyzőkönyvileg — az M. y építési osztálya a 20 napos késés ej' ’énére is jóváhagyta illetve javasol­ta a felsőbb szerveknek a prémium kifizetését. Az É. M. alá is írta 11 45.000 forintról szóló célprémium- kiutalást, de a Beruházási Bank «cnl fizette ki. Arra hivatkozott, hogy nem az É. M. illetékes a kiutalás írására, hanem a Városi és Község­gazdálkodási Minisztérium. Az ügyben december 10-én az Él’1' tő- és Faipari Dolgozók Szakszerve­zetének Baranya Megyei Bizottság* levelet írt Budapestre az Szakszervezete Bérosztályának. bői kitűnik, hogy „A 73. sz. Trös® ezek után az említett szervhez (Ah' GM) fordult a prémium üggyel, ujj ezidáig még elintézést nem nyert ügy.” Eddig a hivatalos rész. Az éfe> másik oldala az, hogy a Deák uje 25. sz. házon dolgozottak elégedetl® sége most már a tetőpontra hág°l' Már nem is találnak szavakat a 1*? san két hónapos huza-vonára. A , ' zalmatlanság is egyre nő a és dolgozók között. Ez pétiig a mun' ka rovására megy. <

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom