Dunántúli Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-05 / 289. szám

»54 DECEMBER 5 NAPCÓ s nMegnőtt dolgozó parasztságunk termelési kedve, megerősödtek termelőszövetkezeteink ' Beszélgetés a szigetvári járási pártbizottság első- és m ísodtitkárával 9 Qla pa 'dáqra kié dtik &z i k ÍIürkányi helyzet jelen lés i. Májusban a harkányi Első Megyei Tanács­kozás termelőszövetke. zetet a küldöttségek hada lepte el. Az akta­táskás „fa’újáról;- egy­másnak adták a kilin­cset, — jöttek « járás, tő!, jöttek a megyétől, végűi még Boßapest- ről is egymást érték az autók ... — Elvtársak! Ne en­gedjék kárba veszni ezt a drága melegvizet! — Mennyi energia megy pocsékba! Csináljanak melegágy telepet... Ha Önök nem akarják, akkor más tsz vállalja! — Nem bolondság — válaszoltak a rögtön­zött közgyűléseken. — Legyen üvegház, az üvegben melegágy. Mi adjuk a pénzt, termé­szetesen állami hitel­ből, az építő váiial&t pedig a kulcsot, még­hozzá december 1-re, hogy még február— márciusban zöldpapri. kát, paradicsomot, friss zöldséget vihessünk a pécsi piacra... Szá­moltak és kalkuláltak, míg végül megegyez­tek: egymillió hatszáz­ezer forintért felépül­hetne); az üvegházak. Ment minden, mint a karikacsapás... A* ám, csak, hogy a karika elmaradt, a csa­pás viszont a termelő­szövetkezetieket érte, mert december l-i ün. nepélyes kulcsátadás helyett mégcsak egy­két föld bevert karó jel zi az üvegházak he­lyét. A vállalkozók csakugyan beadták a kulcsot... amit a terv hátiapjára rótt megjegyzések világo­san tanúsítanak: „A terv rossz “. A ki­vitelező Hídépítők visz szaküldték a F'ÜGI- nek (Fűtéstechnikai Gazdasági Iroda), on­nan lekerült a megyé. hez, méghogy: „A terv szerint a vál­lalat nem tud biztosí­tani munkaerőt.'* Megy az akta vándor­útra, mire újra vissza, tér, új toldalék szapo- touik a hátán: „Anyagot biztosítson a munkáltató.“ Tekintve, hogy a le­velezés igen hosszadal­mas, megindult a har. kinyi kiszállások újabb özöne. November ötö­diken például a Híd­építők is, a FÜGI is le- zaiasztott egy-egy meg bízottat Harkányba — mérjék fel pontosan a területet. Két hősünk ott áll a bugyborékoló meleg­víz előtt. A kölcsönös üdvözlések után a Hídépítő: — Khm. Tehát mé­rünk. Apropó — nincs nalad egy műszer?! — Az elején kezdted. ín ís mérni jöttem. — mién nem hozták te? A kölcsönös egyetér­tés után a függöny le. ók fel Pestre, és bizto. még mind a ket­ten keresik a mérő- cs'köröket... N«, majd a megyei tea-fcs közbeszél. No- * ember 2í>-éo elhatá­rozták, hogy a haiaro- zatiLg öss sotuvMidu legújabb értekezleten, határoznak a határú- zandók felől... Namármost: a tsz-ke minőén nap h »/ egy­két „üveghazas" leve­let. határozatok, igény, lést, észrevételt a pos­ta Mivel a htrWányiak módszeres emberek, külön szekrénybe egy­más tetejébe rakjak valamennyit, mond­ván, jó lesz ez majd, ha a zöldpaprikái, meg az uborkát k».l! csoma­golni, csak hadd küld­jék őket... Tekintve, hogy sze­münkben Pécs zöldség ellátása és egy terme­lőszövetkezet gazdáiké dósának megzavarása nem gyermekjáték — ezentúl minden vasár­nap helyzeti Mentést adunk a harkányi üveg házépítésről. És mivel a munkák előrehala­dása embereken mú­lik, • vastag betűkkel nyomatjuk ki mind­azoknak a nevét, akik ebben a dologban „in­tézkedtek“, míg tény­leg meg nem Indul az üvegház alapjain*'; megásass... Traktor keresi a gazdáját... Lapunk munkatársa elbeszélgetett Gyorsok István elvtárssal, a sziget­ei járási pártbizottság első titkárá- v'al és Neubauer József elvtárssal, ® szigetvári járási pártbizottság má- “uátitkárával a mezőgazdasági mun­kákról. — Milyen eredményeket értek el a mezőgazdasági termelés fel­lendítéséről hozott párt- és kor­mányhatározat megvalósításá­ban? A határozat megjelenése óta meg- a járás dolgozó parasztságának ,^'melés: kedve, ami abban is meg­úszott, hogy már tavaly kevesebb ^ meg hem művelt terület, sok 7jyen még kevésnek is bizonyultak * OFA-földek. Nem tudtuk kielégí­ti az igényeket például Szigetvár, ^ulnnái i és Patapoklosi községek­"ellemz<", hogy mintegy háromszo- ^sára teljesítettük a pillangós nö- ®'yek vetéstervét. A rossz időjárás a nem megfelelő növényápolási t’kak miatt azonban még mindig kielégítő járásunk kenyérgabo- Jermésátlaga: például búzából "ak 5,1 mázsa volt. •Jelentős eredményeket értünk el “Z állattenyésztésben. Sertésállomá- yunk termelőszövetkezeteinknél ®^3-ban 70 százalékkal emelkedett: 7® hasonló a helyzet az egyénileg ölgozó parasztoknál is. ____ .j ^tmelőszövetkezeteink zömében ?*8erősödtek, -megszilárdultak A ró- safai Közös Uí; termelószövetkezet- például egy munkaegység érté- ® 32 forint volt és a szövetkezet . htegy 700 -ezer- forint kölcsönt fi- ^tett vissza államunknak.^/’ Kevés fedményt értünk el azonban a gyü- °lcsösök és a szőlők telepítésénél. — Milyen intézkedéseket tettek most ősszel a járás mezőgazda­sága fejlesztése érdekében? Az őszi mezőgazdasági munkák ^indítására időben mozgósítottuk "űtszervezeteinket és a tanácsokat. I* munkák elvégzése jó ütemben ha- például a tótszentgyörgyi ter­melőszövetkezet október első heté- jy'n befejezte a vetést. Amíg 1953- ,. n 12.534 hold volt a kenyérgabona ®‘ésterülete, addig idén 17.203 hold. i®nyérgabona vetéstervünket novem ttw 98.5 százalékra teljesítet­j.*- A hiányzó 1.5 százalék búzát fasszal vetjük el. Következetesen dolgozunk a talaj­erő visszapótlásán. Az őszi idényben mintegy 5 500 holdat istállótrágyóz- tunk, és több termelőszövetkezetünk­ben bevezettük a szakaszos trágya- kezelést. Állami gazdaságain!; és termelőszövetkezeteink többsége az eszi mélyszántást befejezte, ezen a téren azonban lemaradás mutatko­zik az egyénileg dolgozó parasztok­nál. Állami gazdaságaink és tsz-eink a silózási tervet többségükben tel­jesítették és így járásunk lényegé­ben háromszorosát silózta a tavalyi­nak. A következő évben a termelőszö­vetkezetek belterjes gazdálkodásá­nak kialakítását tartjuk fő feladat­nak és mivel járásunk adottságai az állattenyésztés fellendítésére igen alkalmasak az állattenyésztés továb­bi fejlesztését. Eddig elhanyagoltuk a gyümölcsösök létesítését, szőlő telepítését. A legelők ápolása is csak néhány községben történt meg. — Ezeken gyökeresen változtatunk. — .1 járás két gépállomása rend. kívüli fontos szerepet tölt be a jövő terveiben. Hogyan javíta­nak munkájukon és mit tesznek a tsz-ekkel való kapcsolat meg­javításáért? A járás két gépállomása a sziget­vári c> a szentlászlói gépállomás munkája nem kielégítő, elmaradtak a tervek végrehajtásában. Ennek oka főleg a két műszak megszerve- zésének elmulasztása, a gépek telje­sítőképességének ki nem használá­sa. Feladatunk az, hogy a követke­ző évben minden gépre biztosítsunk két műszakot és emeljük traktoro­saink szakmai és. politikai tudását. A gépjavítást mindkét helyen meg kezdték, e téren nincs lemaradás. Az a tervünk, hogy a szerelővel közö­sen minden egyes traktoros saját­maga javítsa ki erő- és munkagé­peit i így biztosítva látszik az, hogy a téli gépjavítás minőségileg is jobb lesz. A traktoi osoknak is saját ér­deke ez, mivé) az általa kijavított géppel dolgozik a jövő évben. Az utóbbi időben javult a termelőszö­vetkezetek és a gépállomások kö­zötti kapcsolat, ez főleg megmutat­kozik a gépállomások által végzett mun’-ak minőségében és határidőre való elvégzésében. A gépállomásról kihelyezett agro- nómuofk december 15-ig a termelő­szövetkezetek vezetőségével közösen tervet dolgoznak ki, melyek a tsz jövedelmezősége fokozásának mód­ját tartalmazza. Több helyen létesí­tenek halastavat, így például Tót- 'zei,. g) örgyön. Tejfeldolgozó üzemet Rózsafán. Konvhakérté«retet Sziget­váron é' Kárászpusztán. Biztosítani kívánjuk ezáltal, hogy a termelő- szövetkezet tagsága az általa végzett munkaegységre pénzbeli előlegben részesüljön. — Milyen intézkedések akadá­lyozzák a mezőgazdaság fejlesz­tési határozat végrehajtását? A mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolatos párt- és kormányhatáro­zat eredményes végrehajtását még több komoly probléma akadályozza. Dolgozó parasztságunk többsége ez- évben különböző vállalatokkal szer­ződést kötött konyhakerti növények termesztésére. A szerződéskötés után ugyan megkapták a vetőmagot, gon­dosan ápolták a növényeket, de már a megtermelt növényeket csal; nagy nehezen vagy egyáltalán nem tud­ták átadni például Dencsházán az uborkát, étkezési tököt, paradicso­mot. Ez dolgozó parasztságunk egy részénél megnehezíti a következő évben a szerződése1' növények ter­mesztését. Súlyos hiányosságnak lát­juk még a Szigetvári Konzervgyár ügyét. A gyár közvetlen közszük­ség'éti cikkeket termel, amelyek előállításához az ország egyéb távol­eső részéről szállítják ide a nyers­anyagot, ugyanakkor, amikor a szi­getvári járás területén termelt nyers anyagot az ország másik részébe szál lítják el feldolgozás céljára. Ennek következménye az, hogy felesleges összegeket adunk ki szállításra. E nagyjelentőségű határozat vég­rehajtását erősen gátolja az, hogy az egyénileg dolgozó parasztok nincse­nek kielégítve megfelelő kisgépek­kel. Nagy a kereslet például eke, bo­rona, répavágó iránt, amit csak kis részben tudtunk ezidáig kielégíteni. Megnehezíti a határozat végrehajtá­sát az is járásunk területén, hogy kevés a megfelelő képzettséggel rendelkező agronómus. A tésenyi dolgozó parasztok és a községi tanács már októberben szerződést kötöttek az ócsárdi £.p- állotnással a gabonafélék vetésére és az őszi mélyszántásra. A gépál­lomás küldött is egy traktort, csak éppen embert nem, aki beindít­hatná és végezhetné vele a mun­kát. Már több mint egy és fél hó­napja ott áll a gép a falu végén szépen kitisztítva, rendbehozva, de azóta még egy szem 17abonét nem vetett el és egy talpalatnyi földét nem szántott fel. így a tésenyi pa­rasztok és a községi tanács elma­radt a gabonavetéssel és az őszi mélyszántással. Ideje lenne, ha a gépállomás vezetősége munkába állítaná azt a traktort és nem hát­ráltatná a tésenyiek munkáját. MAKARÓ FERENC, v. b. elnök ko: Évente egyszer kivált a . irmányprcgram óta — majd min- újság kötelességének tartja, ®°Sy Villányba látogatva cikkben, jártban és tudósításban számoljon a Csillagvölgy, a Sterntahl meg ? Ordögvö’gy, a helybeli állami gaz- Úfág világhíres terméséről. Helyén- Ú’ó íS) hogy a villányi vörösre, me- '• Villányer Rotwein néven tisztei­ül; a berliniek és Vine Rouge de «ál; úk 'Hány címkével patikaáron vásárol a franciák — jobban ráirányít- w." a közfigyelmet, mert nemzeti mécsünket csak a legutóbbi eszten- Jkben kezdtük érdeme szerint meg­sülni. HJe aki az állami gazdaságban jár, J necsak erről írjon. Mert bár a százakós hordóiban most ér­tőik az a kevéske vörös, amit a Perc °noszpóra még meghagyott a szü­ntető élőknek Villányban és Bara­. Váhan mégsem az a fögond — mit Fjnk idén, hanem: jövőre, S két év múlva kerül-e már több Jrösbor, meg harsánykörnyéki fehér Poharakba? Lesz-e mivel pótol- f Hnk a tízezernyi katasztrális holdon v..®híjjas szőlők kipusztult tőkéit a l!, Anyi, mecseki, siklósi, mohács- Jrnyéki hegyek oldalában?! És mert } a villányiak ténylegesen legna- gond'ja, az állami gazdaság jj'hden vörösbora értéke eltörpül az úami gazdaság legnagyobb kincse u az ivánszőlősi, beremendi és vil- . ^Pusztai százötven holdas anya- kp mellett, amely annyi szőlővesz- lolh ad'Latna, mellyel öt év alatt pó- 'hatnók valamennyi hiányt. Q;®* a 150 hold bölcsője lehetne az (Á történelmi bortermelő Baranyá- v k- ötven centisre vagdalt érett (.izeiért, száláért két deci vörös­k'1 Is megadna a gazda elPfe eladó. ha lenne De mivel nincs ... Es miért nincs?! •w~ több milliót eléget­?aJs'K TAVALY... A főkönyvelő 0s 5rtan matat kartonjai között, de JJhamar kivetkezik csendes ki- hah é(?éből, minta.hoigy e történet Jlatán minden ember vére felforr... -Javaly, vesszővágás után Budapest jj yniányba utazott a Földiművelés- jjjpú Minisztérium minősítő bizott- $efa.' Többmillió sima vadvesszőt ki- n, . heztek, mondván, nem értek be JSgá, rossz a bél és faarányuk, be 1,1 olthatják őket. Ha selejt, hát Miért nincs e! selejt — kint a helye a szeméttele­pen. Azám, ahogy fuvarozzák — a villányi szőlősgazdák meg elhord­ják, mert szerintük — megfelelő! Mit tesz erre a gazdaság? A sze­mété?) eilopásánakf!) megakadályozá­sára és tüzelőszén pótlására e 1 é g et­te t e 11 többmillió vesszőt, melynek egyrésze nyilvánvalóan felhasznál­ható, mert különben nem kínáltak volna még pénzt is érte a szőlősgaz­dák. Gyönyörű dolog? Pedig a csattanó még csak ezután jön. A Földművelés ügyi Minisztérium egyik szerve ál­tal kiselejtezett vesszőkből még el­égetés előtt a másik, az Abasáiri Szőlőoltvány Forgalmi Vállalat át­adott majd százezer darabot a vil- lány.kövesdi termelőszövetkezetnek oltásra, előhajtatásra és iskolázta­tásra, mfjd a napokban leszurkolt érte (a selejtért!?) 75.000 forintot... Namármost: jó volt-e az a sotamil- lió selejtnek ítélt sző'ővessző — de akkor miért égették el? Vagy: tényleg felhaszná’hatatlan, amelyből soha nem lesz megfelelő termő tőke. — akkor meg miért ad­tak ki rá temérdek pénzt az a.basá- riak és hogy merik forgalombahozni? Nehéz kérdés — ügyész legyen, aki eldönti... ROSSZ H El .YEN KERESGÉL azonban, aki csak a Szőlőoltvánvter- melő Állami Gazdaság kályháiban és kéményeiben kutatja a vessző­hiány okát. Nem itt leledzik az. ha­nem az esőáztatta. köd'beb'Tult iván­szőlősi, vi!lánypus.ztai és beremendi anyatelepeken. Olvan ez. — mint agy hatalmas függőkért, hárommá tér magas betonoszlopokon feszül a négyszeres huzal, azon kúszik, rajta futtatják máiustól októberig az el- nvú'tózó. hosszuszál vesszőket. A tő­kéről felkapaszkodó bátortalan szálat májusban kötik a legalsó huzalhoz, de amint följebb szökik, mindjárt a másodikhoz, harmadikhoz, majd a legfelschöz rögzítik a Vókánvról. U.i- oetréről, Kiskassáró), Nagybudmér- ból — nyolc-tíz kilométert idegya- logló brigádok. A negyedik kötözés után — följebb már nem mehet — a legfelső huzalon futtatják végig, kötözik újra és újra, hogy egyenes egendő vadvessző és oltvány? legyen, minél több ötven centi da­rabot apríthassanak belőle... Kötözik, évente kilencszer, — ha van ember, de schasincs elég. Ta­valy is, idén is elszalasztottak jó néhányat, az összefonódó kacsok szét fejthetetlen, csak szét szaggatható dzsungellé szőtték a tömérdek, össze­vissza hajlott vesszőt, melynek föld­je ritkán látott kapát. A termés? Fele sem, harmada is alig a terve­zettnek ... Ezért nincs elegendő vessző. De, hogyhogy nem értik meg a környék­beli munkások — ez az anvateiep a kulcsa az egész megye szőlőgazdasá­gának?! — Mert a bérük az ellenkezőiét mondja: és igaza van Berthold Pé­ter párttitkár elvtársnak. Kukorica- kaplásához mindenki ért, mint ahogy a réoaegyeléshez sem kell külön tu­domány. De itt minden vesszőszálat külön kell nevelni, érteni kell u le­vélírónál jakban növő kacsok sebeités nélküli kitördeléséhez... mégis pusztán annyi az emberek keresete, vagy még kevesebb, mint KuKorica- kapaláskor. Ertik-e már, miért adott a műit es-iondöben is csak száz holdra való oltványt a gazdaság — ezemégyszáz helyett?! Az illetékesek takarékoskodnak a bérrendezéshez szükséges pénzzel, ugyanakkor milliókat pazarolnak el vele — szőlővessző formájában . .. DE NEM IS PÉNZ KELL IDE! A derék Mills Ferenc tanító — a Hazafias Népfront villányi elnöke, aki egyszemélyben szőlősgazda is — fél óra alatt elmagyarázta, honnan fúj a. szél?! Villány környékén ma a szőlővessző nagyobb valuta, mint a forint. Mert — tudniillik — vesz- szőt semmi pénzért sem kapni, de ha valakinek mégis akadna eladó, azért temérdek forintot vághat zseb­re. Mit gondolnak — hát otthorima- radna-e cgv villányi szőlősgazda is ha azt mondaná neki az állami gaz­daság igazgatója: gyere, művelj meg rendszeresen egy anyatelepi parcel­lát. nemcsak a teljesítménybért ka­pod meg. hanem prémiumként a tetejébe elsőosztályú vadvesszőt is?! Vagy akár kész oltványt hiányzó tő­kéid pótlására, vagy új szőlő telepi tésére?! Én magam szerződ először az állami gazdasággal Ahol a baj, ott legközelebb az or­vosság is, amit Milla Ferenc tanító és Heiner János agronómus javasol­nak, az nem bolondság, csak szív kellene a vezetéséhez, alkalmazásá­hoz — lenne mindjárt vessző ele­gendő, több jutna piacra még a prémiumok kiadása után is, mint anélkül, manapság. Szív — de a tervf elade tokait meg­szabó Dunántúli Szőlő, és Gyü­mölcstermelő Állami Gazdaságok Igazgatóságának nincs elég nagy szíve az ország és a megye szőlé­szete lesújtó állapotániat; átérzésé­hez . Mert ha lenne, akkor nem csináltak volna egy bazárt az o’t- vóny terme lésre berendezett gazda­ságból, akkor nem sóztak volna a nyakába hagymát és fajtaborsót, do­hányt és retekmagot., olajlent, és kendert, nem termeltettek volna Vil­lánnyal tömérdek búzát, amely mind a legfontosabb tót, az anyatelepek,ről vonta el a munkaerőt, és amelv idén újra jócskán szerepel a tervfelada­tokban ... PÉNTEK ESTE ?. villányi vasút­állomáson maga az élet mutatta meg — Villány környékének mit kell ter­melnie?! Már sötétedett, amikor a villánykővesd lek vagonba raktak 30 ezer gyökeres oltványt — küldik szét az országba; ebből pénzel (oe még milyen jól!) a kis termelőszövetke­zet tagsága. Nem foglalatoskodnak ők jóformán semmi mással. egyedül oltványkészftésseL Úgy tervezik — mostani három holdjuk mellé még másfélre telepítenek anyatelepet. — Lám — a termetószövelJkeaetibeJt, ahol tudomásulvették, hogy az élet most szőlővesszőt követel — új tele­pítések létesülnek, az állami gazda­ságban meg, ahol a sok egyéb nö­vény között jóformán csak az illen­dőség kedvéért foglalkoznak vele — sorvad és lassacskán tönkremegy ... De mi lenne, ha a villányi, a vó- kányi, a szederkényi és más kör­nyékbeli termelőszövetkezetek is okulnának a villánykövesdi gazdál­kodáson? Ha egy-két holdon még idén anyatelepet létesítenének?! ~­Egyrészt bőséges jövedelemhez jut­ának, másrészt millió és millió vesz. szővel. oltvánnyal több kerülne ki a szőlőtermelő hegyo’datefcba. És az állami gazdaság telente, meg oit- vány készítés idején megtaníthatná •bent Villányban valamennylüket az oltványkészítés mesterfogásaira. Állami gazdaság, amely a megye szőlőtermelésének kulcsa — a ter­melőszövetkezetek iskolája lehelne! Iskola — de ehhez tanító keikme. olyan, aki ismeri Villányt, mim a tenyerét, akinek keze alatt jött lét­re a ma meglévő ves-szötelep. Pet ten _ koffer Sándorra gondolok, akit évek­kel ezelőtt a járási szervek hatal­mas baklövésként leváltottak, vezetői tisztségéből. Az „e!!enség"-nek titu­lált országoshírű szakember most Lengyeltótiban szervez állami gaz­daságot. Nem kétséges — újra hu- szouötesztendős működése színhelyén — Villányban a helye! Ezt kívánja nemcsak az országos érdek, de egy méltánytalanul félreállttoM és meg­sértett emberi becsülettel szembeni soha nem késő kötelességünk is •.. VILLANYBAN NEMCSAK a bo­rok érlelődnek, hanem a szakembe­reknek, az állami gazdaság irányítói nak elhatározásai is. A pártszerve­zet vezetősége már döntött: igazga­tóság ide, igazgatóság oda — idén nem égttnek el egy szál. valamics­két felhasználható vesszőt sem! É* az agronómusok, akiknek a mezőgaz­daság fejlesztési határozat lángraűob- bantotta lelkesedését az idei nyár, a tétlenség a változatlanság nyara le- hűtötte, most mór lassan kivetkőz­nek keserűség'ül; bői és kiállnak amel­lett, hogy a gazdaság végre az le­gyen. ami a rendeltetése: a baranyai szőlők helyrehozásának bázisa, rrrvely ,ne,k ennél nem lehet fontosabb fel­adata! Ha az országnak új szőlők, jó sző­lők kellenek, márpedig azok kelle­nek, akkor nem bizonytalankodva, félszívvel, hanem teljes erőnkkel vágunk ReW és az,t mondjuk. Vil­lány, az Oltványtermelő Állami Gaz daság lesz az a pont, amelyen ke­resztül felvirágoztatjuk. Villány é# Siklós környéke, a Mecsek évszáza­dos, történelmi bortermelését! De nemcsak mondjuk — keresz­tül is visszük! Oroszlán Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom