Dunántúli Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-05 / 289. szám

N í P C ö 1954 DECEMBER * Képzőművészeti és népművészeti kiállítás A megyei tanács népművelési osz­tálya képzőművészeti és népművé­szeti kiállítást rendezett az MSZT nagytermében. A kiállítás célja: be­mutatni a megye képzőművészeinek a felszabadulás óta alkotott legjel­legzetesebb műveit és az utolsó év­tized népművészeti termékeit. Az ötletesen, művészi igényesség­gel és nagy szaktudással rendezett kiállítás egy szempillantás alatt szinte lebilincseli a látogatót. Az egész terem a szivárvány minden színében ragyog. Pompás gyapjúsző­nyegek, takarók borítják a falat és a padlót. Népviseletbe öltöztetett embernagyságú bábuk képviselik a baranyai tájak sajátosságait, az asz­talon köcsögök, tányérok, vázák, röty kék. bokályok, sorakoznak, üveg alatt helyezték el a gyönyörű orna- mentikáju ökörszarvból készített kürtöt,- fafaragásu furulyákat, pipá­kat, dobozokat. — Tájegységek szerint rendeztük az anyagot, — mondja Komlósiné, a kiállítás egyik rendezője. — Egy- egy bábut felöltöztettünk az egyes vidékek népviseletébe, a falra pedig ugyanannak a vidéknek népművé­szeti alkotásait raktuk fel. így a dol­gozók Baranya összes nemzetiségei­nek jellegzetes népművészeti alkotá­sairól láthatnak hű képet. Legszínesebb, legdíszesebb a so- kacok képviselete. Gyöngyökkel dí­szített fejdísz, színes, virágmintás szoknya, 30 régi pénzből összeállított nyaklánc, csipkés, bő ujju blúz. Ugyanígy abroszaik. szőtteseik is ezer színben pompáznak. A gémetek fehér vászonra hímeznek lila, hal­ványkék és sárga fonállal. Általában gozo férfiak számára viszi az ebédet t feleségük. t-- Ez: a kürtöt ki faragta? —mu-f tatunk az üveg alatti remek israg- f ványra. f — Leghíresebb csontfaragónk, • * JjU<zí Tehette, frécú eicUtyéi /iktóber 24-i cikkünkben megemlékeztünk róla, hogy Liszt Ferenc^ 184C október 24-én Szekszárdról jövet a nádasát püspöki kas-f Atélyban éjszakázott. Vele volt barátja, Augusz Antal, Tolna megyei alts < ”■—"•1 Lázár, a Honderű című pesti irodalmi és) a tompa színeket kedvelik. A magya­rok munkáinak .jellegzetes színe a fekete és a piros. — Azt is be akartuk mutatni — mondja Komlósiné, — hogyan igye­keznek asszonyaink megőrizni ma is kapható anyagokból a régi viselet ’.«ger.jCgidósebb Kapoli Antal. Kapón J pán és Petrichevich Horváth L stílusát, formáját. Ezt a bábut pel- ^ács; már 92 éves, dp még ma is i művészeti folyóirat szerkesztője és az Akadémia levelező tagja. Amikor a rlaiil a mai zenanvarkonui nenvise- rfcigojjJt Legszebb munkája ez :\7. J Pécsről eli'oéjük utazott dalosok négyhangú énekkel üdvözölték Lisztet és, ökö1 ■szarvból készített kürt. Az égé- f panaszkodtak, hogy nincs magyar jérfikvartett, Liszt nyomban szerzetl szét a betyáréletből vett jeleneteik-jegyet Garay Jánosnak ,,A pataknál’’ című versére. kel — nagyon sok történetet tud —) Amikor ezt mindjárt el is énekellek a pécsiek, mulatságos versengés és az úgynevezett spanyolozással dí-f támadt a. Liszt-kéziratért. A püspöki uradalmi tiszttartó, aki gazdáját sgíti. Számos alkotása jutott már el jképviselte a vacsorán, a levéltár számára követelte. A dalosok pedig a a Szovjetunióba, Dániába, sőt Tö-i Pécsi Zeneegylet részére. Végre is Schmidt Péter vágta zsebre. Neve fökországba is. főtt. szerepel a Pécsi Dalárda alapítói közt a régi. Apáca (ma Geislar Eta) I _ Fafaragóink közül sokat ern-f utca 12 számú ház falán elhelyezett emléktáblán. Hogy azután hová tej üt hetnék, akik igen értékes munkát) fűlhetett ez a nagybecsű Liszt-kézirat, ma senki sem tudja. J végeznek — folytatja Komlósiné. —f Még szerencse, hogy a partitúra megmaradt. Városunk fárad-hatat-) Ezt a furulyát Gelencsér András fián zenebúvára, Várhalmi Oszkár karnagy megtalálta a Pécsi Dalárda le-) csinálta, a dobozt Harmat János, afvéltárában első karnagyának, Wachauer Károlynak a hatvanas évekből pipát pedig Lóki Vince. \ származó másolatában. Erről máig nem sokat tudott a zenetörténet. Pe­A népművészeti kiállításhoz esz- Ver Raabo 1931-ben kiadott vagy Liszt-életrajzában, melynek második kö- tétiikailag hatásosan kapcsolódik a hetében Liszt szerzeményeit német alapossággal összegyűjtötte, nem **-, festőművészek, szobrászok és Joódy\meri. Megjelent azonban Budapesten a Coll János szerkesztette Apollót dául a mai zengővárkonyi népvise letbe öltöztettük. A ruha szabása, varrása, a régi, csupán anyaga más. — A gyönyörű szőtteseket miből készítik, hol szerzik be a gyapjút — állunk meg a sokatok kiállítása előtt. — A HISZÖV útján jutnak -fonal­hoz. Mind gyakrabban fordulnak hozzájuk gyapjúért, nagyon sokan szeretnének belekapcsolódni a mun­kába. A szőttesek, népviseletek me-st-e- kintése után. a fazekasok munkái felől érdeklődünk. — Több kitűnő fazekasunk műkö­dik a megyében — magyarázza Kom lósiné. — Talán elsőnek említeni Horváth János mohácsi fazekast, aki a fekete, úgynevezett füstöléssel ké­szített edényeket készíti. Egészen egyszerű szerszámmal dolgozik, — magam is láttam — ezzel is csak elsimítja a már kiformált edényt. — Egyébként puszta kézzel alkotja a szebbnél-rrebb formájú, az 1600-os évek stílusának megfelelő edénye­ket. Ugyancsak Mohácson dolgozik Kvlutász Mátyás fazekasmester is. Ö vajszínűre, téglavörösre festi ége­tés után az. edénveket és egyszer'»"! tollal festi rá a mintákat. Megemlí­tem meg Gerencsér Sebestyén sik­lósi fazekast, aki egyébként kitün­tetett népművész, ö készíti a iti'e.s rötykéket, melyekben a mezőn dol­törödött ezekkel a magyar parasztok é iktathatjuk be a zenetörténetbe, hogy Liszt Ferenc legelső magyar sza­kai, akik sok-sok nemzedéken ét}’’™™ »rótt szerzeménye pécsi hangversenyeivel kapcsolatban Mecsekná- .......... ................... ■ dasdon keletkezett 1846. október 24-en. A má sik pécsi Liszt-ereklyével már szerencsésebbek vagyunk. Cik­A szigetvári Zrínyi Miklós múzeum átköltözik a várba C zigetvár legfőbb kulturális értékei közé tiarto­^ zik a vár. Romjai Zrínyi Miklósra, a nagy törókveró -hősre és a 1-50 éves török uralomra emlé­keztetnek. Az ebből az időből fennmaradt emlékeket '— ékes török saaiblyát, lófarkas zászlót, ágyúgolyót, a környező falvak fiataljai elhurcolását bizonyító ok­mányt — múzeumban gyűjtötték össze. A felszabadulás óta a haladó hagyományok ápo­lása terén kibontakozó érdeklődés következtében, he­lyes vezetés, irányítás mellett fellendült a gyűjtés, az eddig még fel nem tárt értékek napfényre hozása. Ennek eredménye például egy rácsos vaskapu is, mely régen Zrínyi várában volt, de a felszabadulásig Andrássy gróf portáját ékesítette. A megyei tanács most ‘>50 ezer forintot irányzott elő, hogy a múzeumot megfelelő helyre, a várba át­helyezzék. Itt az épen maradt II. Szulimán szultán emlékére épített részt jelölték ki számára. Ez a hely jelenleg még a fűzfavessző-feldolgozó vállalaté, de már megkezdték a váron kívül lévő, régi Dick-féle épület helyreállítását. Befejezése után a vállalat oda költözik át. A fűzfavessző-feldolgozó vállalat átköltözésével felszabadul többek között a lovagtereim is és a mú­zeum értékes anyagát szakszerűen el lehet helyezni. Péter ötvösmunkáinak kiállítása Ga- \cimú zeneműfolyóiral 1874-i III. évfolyamában (13/14. szám a 14. lapon). dór Emil Gerencsér Sebestyént és J Innen sorolja fel Gárdonyi Zoltán 8. számként Liszt magyar tárgyú mú- Kolbe Mihály Kulutász Mátyás fa- Jveinek jegyzékében (Liszt Ferenc magyar stílusa. Budapest, 1936. 121.1). zekast ábrázolja munka közben. Zű-iEgyben megállapítja, hogy ez a férfikari szerzemény volt Lisztnek ma­gon Gvula mellszobra pedig a leges- J war szövegre írott kompozíciói között a legkorábbi. Stílusában azonban legidősebb Kapoli Antalt mutatja ^semmiféle magyar elem nem ismerhető fel (27. L). Gárdonyi nem említi be f:t férfikar keletkezésének történetét. Mi azonban most már minden A felszabadulás előtt senki sem Árészletében ismerve „A pataknál” című férfinégyes születését, büszkén törődött kai mégőrizték a népünk kincseit mondja Komlósiné. — Ezen a kiál- f lításon azt hiszem sikerült bemutat-) ' * künkhöz hasonmásban közöltük Tyroler József Pesten készült nn.mi.-_ hogv népművészetünk ma is 4acélmetszetét, amely Lisztet a zongoránál ábrázolja. Ezzel díszítették pé- él és' termékenvebb mint a század- éesi műsorát, amelyen ez a felirat olvasható aranyozott verzális betűkkel: forduló óta bármikor. 4LISZT FERENCZ PÉCSI HANGVERSENYÉRŐL ÉRTESITVÉNY. E fél­P. E. é alakot 1846-ban Joseph Kriehuber bécsi művész készítette színes kő- ) rajzként. Maga a festő, valamint Berlioz, Czerny és Ernst hallgatja Liszt - ■ """ 1 )játékát. A litográfia címe: Vne matinéé chez Liszt. Ebből a kompozíció i) bál metszette ki Tyroler Liszt arcképét és még ugyanabban az évben leözölte a Honderű és Der Ungar című pesti folyóirat, pécsváradi származású és Becsben tanult Witt János pécsi hegedűművész és társai 1846 október 18-án Liszt szék-1 ) szárúi hangversenyén megállapodtak a mester pécsi hangversenyében, t nyomban hozzáláthattak a 25-i estély díszes• műsorának ki nyomozásához, t Pécsett bizonyára nem egy helyre járt az említett két folyóirat, amely é éppen akkortájt hozta mellékletként Liszt képmását. Ez alá litografál­hatták a műsor hét számát. Ezt a művészies kivitelű műsort ugyancsak Várhalmi találta meg 1933 r> ej í ei . ,-i é ból metszette Joekcbeszelgetesen vitai jak meg * mellékletként j « lit eie. r Amikor a a moszkvai deklarációt Székesegyházi a pedagógiai főiskola tanárai és fiataljai 4 vüágbókemozgalcrnnak és e nemzetközi J ~ A együttműködésnek olyan hatalmas doku.f márciusában a zeneiskola egyik közben elhalt tanárnőjének lakásán az mentuma a moszkvai értekezletről kaancitt ny-i.at-kozat JPécs híres fuvolaművésze, Amtmann Prosper építtette 1848 körül. amely nemzetünk minden egyes tagját njég jobbam\Szerencsés véletlen folytán jutott Várhalmi az ereklye birtokába. Ké- ösztönzi a békés építő munkára — mondotta dr. Csaba*résére a tanárnő neki ajándékozott egy régi enekes felvételt a Pécsi László, a Pécsi Pedagógiai Főiskola földrajz tanseé- * dalárda számára. A bekeretezett fénykép hátfedelét a Liszt-műsor al­, . , . . .....................„ . . A kotta. Várhalmi ezt is nyomban bera máztatta cs a muzewmnak adoma­ke nek tanársegéde, a pécsi városi búkebizoítsag teve- • ay0zta kény tagja. — Bennünket is, skálcnctk közreműködésé-* Cikkünkben még azt a nézetünket közöltük, hogy a műsort valószí­véi eddig több, mint kétszáz fiatal földrajz-szakos ta-inűleg Pesten nyomatták. További kutatásaink azonban egu újabb mű- nár indult el hivatásának gyakorlására, hogy a most f sorpéldányt eredményeztek a Pécsi Egyetemi Könyvtár 108.914. számú , , . tliolligátumában, amely nemreg került oda a regi jogakadémiai könyv­telmovewvo generáció előtt a tomes^tttidommyok v,-a jogi ^rrői. Mivel az eddig ismert múzeumi példányról le lágaban, a szülőföld szeretettben mutassa be a földet, 4 volt vágva az impresszum, most nagy meglepetésünkre kiderült,' hogy a a dolgozó nép alkotó tevékenységét. * pompás nyomtatvány „Pécsett a lyceumi nyomdában” készült. — Sőt, {- A béke azt jelenti számunkra, hogy a tanár-Vobb sarkában még a rajzoló neve is olvasható: „ny. Nagy B.” - E , - , '..................... , - f szerencsés felfedezéssel nemcsak a pécsi lyceumi nyomda eddig ismert ke pzes nagy munkájában újabb pedagógust szazai ti -gi nyommrányainak száma gyarapodott, hanem a Lisztről megjelent küldjük ki az életbe, akik munkás, boldog életre ne-t)-^pes ábrázolatoké is. vélik a fiatalságot. \ /| harmadik pécsi Liszt-ereklyéről, a hangversenyzongoráról, majd — A nagyjelentőségű nyilatkozatot a főiskola ta-) nárai és hallgatói békebeszélgetésen vitatják meg. -­legközelebb. CSEKEY ISTVÁN t DÉLUTÁN NÉGY ÖRA lehetett. Repülőgép húzott el Nagyharsány , felett, azután félkört írt le Drava- szabolcs felé. Fentről, a hegy olda- lába épített sodronypálya állványá­ról még ebben a szürkébehajló dél­utáni órában is jól lehetett látni a kacskaringós Drávát. Hirtelen rob­banás reszkettette meg a levegőt és —Drávaszabotosnál, ahol géppuskák és aknavetőik Védték a bolgárok által, épített ponton-hidat, sűrű füstfelhő emelkedett az égnek. Autók száguldottak végig a falun. Szovjet, bolgár katonák és nflrtizár csoportok meneteltek a siklósi ország úton és délután fél ötkor a Vásár utcából mintegy száz főnyi civilruhás csapat is közeledett a Kossuth La­jos utca felé. Vörös és piros-fehér- zöld nemzetiszínű zászlók alatt me­neteltek. Sokan eléjük siettek, körülvették őket, kíváncsian kérdezgettek egy eivilruhás, alacsony embert, aki a csoport oldalán haladt. Nyilván a parancsnok volt. — Magyarok vagyunk. A Petöfi- brigádhoz tartozunk, — válaszolta az alacsony ember. A kiváncsiabbakat nem elégítette ki a válasz és tovább ostromolták kérdéseikkel: hova mennek? Milyen alakulat ez? Itt maradnak-e Nagy- harsányban? Mire a Kossuth Lajos utcához ér­tek, a rend felbomlott. „Civilek“ és „katonák" összekeveredtek, Papp Ist­ván és Takács János is a zászlótar­tókat üdvözölték. Papp István — az öreg paraszt, az első világháborút ki szolgán katon a — szíve elszorult. Nem szégyelte a szemébe toluló könnyeket. Remegő kezével megérintette a nemzeti színű zászlót, egyik sarkát a szájához emel­te és megcsókolta. — Az isten segítse útjukon! — mondta és zokogásba csuklott a hangja. A parancsnok úgy tett, mintha az eredeti tervtől eltérne és huncutul mosolyogva kijelentette, hogy erra az éjszakára a községben maradnak. Nem kellett kvártélyozxti az embere­ket, mert mindenki örömmel látta őket házában. PAPP ISTVÁNHOZ a hosszúké- pii, forradásos ‘arcú zászlótartó ju­tott. — Jó vacsorát készíts — mondta az ember a feleségének, — mert a mi barátunk messziről jött. elfáradt és nagyon éhes is. Igaz? — Hát egy kicsit. Az asszony nehezen látott munká­hoz, csak amikor férje megmagya­rázta, hogy ez az ember valami sza­badságharcos-féle, olyan mint Kos­suth -katonái voltak, — rakta meg a tüzet. — Jaj, ne haragudjon, hogy ilyen hidegen fogadtam. — Nincs semmi hiba. Tudjuk, ilyenkor bizalmatlanok az emberek. — Nem bizalmatlanság. . mente- getődzött az asszony. •— Ne csiripelj már annyit! Erre ráérsz akikor is. ha már fő az éle!. Ej, ej — csóválta meg a fejét — majdnem elfelejtettem. Anyjuk! Ab­ból a teából, is tegyél fel forrni, amit a múltkoriéban kaptunk Szergejev kapitánytól. A két ember egyidős lehetett. Volt valami rokoni is bennük, mindketten részt vettek az első világháborúban. — Az volt ám a kutya világ! — kezdte a beszélgetést Papp István. — Úgy futottak a tálján ok. mintha meg sem akarnának állni Nápolyig. — Aztán meg mi futottunk — tette hozzá egykedvűen a zászló­tartó. — Es amikor hazajöttem — ide­haza már nagy voit a csetepaté. Z L jr T — Magam is résztvettem benne. Azt gondoltuk, hogy végleg lerázzuk magunkról az urakat. Nem sikerült. A túlerő... . Most sikerülni fog. Erő­sek vagyunk. A miénk lesz a győze­lem! A múlt emléke magával ragadta á zászlótartót. Mintha egyedül lenne, egy régi da't úud-olt, halkan, csak úgy magának. „Margi'.körút; fegy háziban jaj, de rémesen fúj a szél.. Pappné kezében is megállt a mun­ka. r — Milyen dal ez. még soha se n hallottam? — kérdezte az idegért. — A bebörtönzött emberek dala. akik a fényre vágytak és a sötétség­be akarták őket taszítani. A ZÁSZLÓTARTÓ kelt fel elő­ször az asztaltól. Megköszönte a ven­déglátást, bocsánatot kért és a szo­bájába ment. Szeretett vo'na lefe­küdni, mégis úgy döntött, levelet ír feleségének. Majd csak valahogy fel­juttatja neki. „Drága feleségem! — kezdte — Ne aggódj értem! Jó! vagyok. A na- ookbsn igaz. közel álltam a halál­hoz. de mégis megmenekültem. Le­het. hogy hamarosan viszontláthat­juk cgvmást. De ha ez nem így len­ne. . /’ — eddig jutott a levélírással, amikor vég'gfutott a falun a parancs: „Riadó!" Menni kell. A zászlótartó gyorsan összepakolt. Sebtiben írt még néhány sort a pa­pírra és a belső zsebébe gyűrte a le­velet. Végigment a folyosón és be­kopogtatott Pe,apókhoz. Az ember voit csak fent. így csak tőle vehetett búcsút. — Mennem kell. Köszönöm a szí­vességüket. — Az ég áldja meg! Ha vége lesz a háborúnak, keressen fel bennün­ket. Mindenkor szívesen látjuik! — Köszönöm. Nagyon köszönöm. — Kezetfogtak. A z.ászlótartó indulni akart, de Papp István keze vissza­tartotta. — Csak azt mondja meg nekem, de őszintén, tiszta szívéből, hogy jobb lesz-e, ha maguk győznek? — Jobb!... Sokkal jobb!... vála­szolta a katona, azután eltűnt a ki­járati ajtóiban. Kirí az utcán parancsszavak pat­togtak. Teherautók álltak e‘ő. Dráva Szabolcsra mentek. A hírek szerint !tt áttörtek a németek. A teherautó elindult és a távoli ágyúzás zajéiba egy dal ritmusai ke­veredtek. „Fel vörösök, proletárok! ötcsilla­gos katonák! Nagy munka vár ma reálok. Áll­nak még a paloták.’’ Az autó gyér fénye menetelő ka­tonák arcát világította meg. Az éjié! Drávaszabolcs határában találta a Petőfi-brigádot. Itt már javéban folyt, a harc. Géppuskák kattogtak, raké­ták világították meg a terepet. Az égyülc házba ágyú’.övedék csalódott és a téglák, cserepek szanaszét re­pültek. A németek körömszakadtáig védekeztek. Hajnali négy óra felé azonban lanyhulni látszott a harc heve. A németek úgy látszik kime­rültek. elfogyott az utánpótlásuk. Vagy talán taktikát változtattak? RAKÉTA REPÜLT a levegőbe és a vörös fény egy pillanatra megvi­lágította a terepet. Szanaszét halot­tak, sebesültek hevertek vegyesen. — Rohamra! Hangzott a parancs. Piros-feh ér-zöld zászló emelkedett b. magasba. A szovjet, bolgár partizán­egységek mellett rohamra indultak a petőfisták, a magyarok is. Futólépésben haladtak előre. A né­met állások felől semmi zaj. Egvszef csak balfelői fel kattogott ©gv gép­puska. A jelre sokszáz puska, gép­pisztoly és akna adta meg a feleletet­-- Feküdj! — Hangzott a parancs- Késó volt. A zászlótartó kezében megingott a zászló, egyet fordult'és elvagóaott. Egy óra leforgása alatt ötször in­dultak rohamra a mieink. Végül i? sikerült megtörni a németeket. Mire reggeli fény öntötte el a tá­jat, megkezdték az átkelést. Romba, dőlt házak, ös-szeroncsolt fák és a sebesültek nyögése jelezte, hogy borzalmas harcok folytak itt. A sebesültszállítók egy zászlót szorongató katona holtteste előtt áll­tak meg. Arcát a felismerheíetlen- ségjg roncso'ta egy gránát. Mielőtt a közös sírhoz vitték volna, előírás­szerűén kikutatták a zsebeit. A bel. ső zsebben egy levelet találtak. A* utolsó sorokat sebtében írhatta.' .......de ha ez nem így lenne, nert té rnék vissza, akiken is tarts mrg emlékezetedben! Mondd meg a s?ü" leimnek és istncrőseíminek, üdvözlő1!’ őket, legyenek boldogok!“ A távolban még dörögtek az ágyai* — mintha dászsortüzet adnának * szabadságért halt hősöknek. A parancsnok felemelte a telefont’ jelentett. A jelentést már Pécsed vették. — Baranya területéről kiűztük * németeket. Baranya szabad. * EDDIG TART A TÖRTÉNET. Va­lahol Drávaszabolcs határában, ta­hin ott. ahol a termelőszövetkezet földje húzódik, jeltelen sírban is­meretlen magyar partizánok alussza* őrük álmukat. Nem haltak hiábc Felszabadulásunk ünnepén -hajts*!’* meg előttük is a -zászlót és emlékü­ket a-ranybetűkkel írjuk kitörölhetet­lenül szivünk mélyébe! Szalai János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom