Dunántúli Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-30 / 309. szám

2

ff Ä P C Ö

1851 DECEMBER 3*

„Az ipari épitkezési módszerek meghonosításáról, az építési munkák minőségének javításáról és költségének csökkentéséről11

ÍV. Sz. Hruscsov az Országos Építőipari Értekezleten elmondott beszédének kivonata

H» BnsxefogtaJJnk és iítaláno

A párizsi egyezmények híveinek újabb mesterkedései

Moszkva (TASZSZ):

Építőinknek régóta nem volt országos értekezletük. Nagyon megérlelődött egy ilyen értekezlet szükségessége. Úgy gondolom, hogy a jelen értekezlet nagy hasznára lesz nemcsak az építésügynek, hanem egész munkánknak is, mind az iparban, mind a népgazdaság egyéb agaiban."

A szovjet nép a Kommunista Pán vezetésével óriási eredményeket ért el hazánk iparosítása terén. Ezekre az eredményekre büszke a Szovjetunió munkásosztálya, kothozparaszt- sága és értelmisége, ezek az eredmények. örömmel töltik el külföldi barátainkat is.

A szovjet ország iparosítását az tette lehetővé, hogy pártunk következetesen valóraváltotta Lenin és Sztálin útmutatásait. Ez volt legfőbb feladatunk , és ez marad legfőbb feladatunk a jövőben Is.

Minden eszközzel fejlesztenünk kell a nehézipart. A nehézipar a népgazdaság alapja, a szocialista állam gazdasági hatalmának, védelmi képességének forrása, a dolgozók jómódú és kulturált életének forrása. Csakis a nehézipar további fejlesztésinek feltétele mellett lendíthetjük előre sikeresen a népgazdaság összes ágazatait, fokozhatjuk szakadatlanul a nép jólétét és biztosíthat, juk a Szovjetunió határainak sérthetetlenségét.

A párt és a kormány a nehézipar fejlesztésében elért eredményekre támaszkodva jelentős figyelmet fordít a közszükségleti cikkek termelésének fokozására is.

A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Szovjet unió Minisztertanácsának november 8-án a sajtóban megjelent közleményéből ismerik a mezőgazdasági év etedrnén>-eire vonatkozó számadatokat. Ezt a közleményt olvasták és tudják, hogy láS-í-ben lényegesen több gabonát, húst, tejet és zöldségfélét gyűjtöttünk be, mint a múlt évben.

A párt és a kormány intézkedései ugyanakkor megteremtették * feltételeket a dolgozók rásárlóképességének jelentős fokozásához. A mi feladatunk a lakosság megnövekedett keresletének teljesebb kielégítése.

E tényezők kihasználásában rejlenek a munkabérek emelkedésének

tartalékai.

Hruscsov a továbbiakban az építőipari káderhullámzás problémájá, val foglalkozott és rámutatott arra, hogy rendezni kell a munk&bérrendszert.

Hruscsov ezután rátért az építő kádereikről való fokozottabb gondoskodás kérdéseire, majd az útépítés és a falusi építkezés kérdéseiről szólott. Olyan lakóházakat kell építeni, ame_ lyek megfelelnek a kolhoz parasztok megnővekedett kulturális igényeinek

— mondotta.

Végül beszélni kell — mondotta

— a filmszínházak építéséről. Városokban, de különösen falvakban nincs elég filmszínház. Több filmszínházat kell építeni, több jő filmet kell gyártani. Nagy és fontos dolog ez népünk további kulturális emelkedése, a szovjet emberek szellemi gyarapodása szempontjából.

Évről-évre növekszik a szovjet állam hatalma. Gyors ütemben fejlődik országunk népgazdasága, szakadatlanul emelkedik a nép jóléte és kultúrája. Ez a Kommunista Párt helyes, lenini politikájának eredménye. Minden sikerünk ékesszólóan bizonyítja a szovjet nép teljes ösz- szeforrottságát. a kommunizmus nagy ügye iránt érzett odaadását.

Ma az egész világ elismeri a szovjet állam hatalmát, világhatalmi helyzetét és az imperialisták is kény, telenek ezzel számolni. A szovjet nép mindezt a Kommunista Párt kipróbált vezetésével érte el. E tény Marx—Engels—Lenin—Sztálin eszméi megtestesülésének eredménye.

Eredményeinkre támaszkodva továbbra is minden eszközzel fejlesztjük nehéziparunkat, fáradhatatlanul erősítjük hazánk hatalmát, harcolunk a népgazdaság további fellendítéséért, a nép jólétiének fokozásáért. A kommunista építésnek e nagyszerű alkotómunkájában páratlan szerepet tölt be az építők ha, talmas serege.

'Értekezletünkön sok heJyes javaslat hangzott el. E pozitív tapasztalatokra felépülő javaslatokkal sok- ezer építő fog megismerkedni szerte a Szovjetunióban.

sitjuk az itt ismertetett hasznos tapasztalatokat és lelkesen hozzáfogunk az előterjesztett javaslatok végrehajtásához, az élenjárók munkamódszereinek meghonosításához, ha erélyes harcot kezdünk a hibák kiküszöböléséért, akkor lényegesen meggyorsítjuk a® építkezések ütemét és javítjuk azok minőségét. Meg kell bízná Szokolov etetársat, az államd építésügyi bizottság elnökét, valamint a minisztereket, tanúi- mányozzák az értekezlet anyagait és a felszólalásokat. Ki kell dolgozni konkrét javaslatokat, amelyek eset. leg három csopoa-fcrn tagozódhatnának: az első csoportba azok a javaslatok, amelyek a szövetségi köztársaságokat és az egyes területeket érintik. Meg kelá teremteni &z ellen, őrzést • javaslatok végrehajtása fölött.

Annak a meggyőződésemnek hangoztatásával zárom beszédem, — mondotta Hruscsov —, hogy az építők, a műépítészek, „ tervezőmémö, kök, az építőanyagipar, az építési és útépítési gépipar, a tervezővállalatok és a tudományos kutatóintézmények dolgozói becsülettel teljesítik a párt és a kormány által rájuk bízott feladatokat, még magasabbra emelik építkezéseink színvonalát, ütemét és minőségét, gyorsafo. ban átadják rendeltetésüknek az új gyárakat, bányákat és erőműveket, olcsóbban, jobban és szebben fogják felépíteni a lakóházakat, iskolákat és kórházakat. A legközelebbi építőipari értekezletig is újabb sikereket kívánok Önöknek. (Hosszantartó, viharos taps. Mindenki feláll.)

Aradon megnyílt az 1848-as forradalom múzeuma

Bukarest (Agerpres): -Az aradi kultúrpalotában nemrégiben felavatták az 1848-as forradalom múzeumát. A kiállított okiratok ismertetik az 1848. as forradalom előkészítését, lefolyását és végső fejleményeit Ausztriában, Magyarországon, Erdélyben, Moldvában és Havasalfölden. Ez az anyag történelmi hűségével összezúzza a román és magyar burzsoé történelemírás sok koholmányát.

Párizs (TASZSZ): A párizsi egyezmények ratifikálásáról szóló törvényjavaslat bonyolult ügyrendi vitát előidéző első cikkelyének további sorsával kapcsolatos nemzetgyűlési vita során — mint ismeretes, — Mendes-France újabb mesterkedéshez folyamodott, hogy kivívja az említett cikkely nemzetgyűlési jóváhagyását. A parlamenti szabályok megkerülésével követelte a nemzet- gyűlés ülésének megszakítását, hogy újabb törvényjavaslatot készítsen elő a párizsi egyezmények ratifikálásáról.

Az új törvényjavaslat lényegében minden változtatás nélkül az eredeti törvényjavaslat december 24-én elutasított első cikkelyének megismétlése. A szóbanforgó cikkellyel kapcsolatos kiegészítések a cikkely sajátságos formában megújított változata feletti újabb szavazás formális igazolását célozzák. Minthogy a parlamenti szabályzat 58. cikkelye értelmében egy elutasított cikkely máNewyork (TASZSZ) Amerikai politikai személyiségek és az amerikai burzsoá sajtó „megelégedésének1' ad kifejezést, - hogy a francia nemzet- gyűlés megszavazta Nyugat-Német- országnak az északatlanti szövetségbe való bevonását. Sokan közülük azonban számot vetnek ízzal, hogy a szavazás eredményei korántsem jelentik a francia közvélemény hozzá járulását Nyugat-Németország felfegyverzéséhez, hanem a szavazás csupán az amerikai-angol nyomásnak és azoknak a parlamenti manővereknek volt a következménye, amelyekhez Mendes-France folyamo dott azután, hogy elutasították a párizsi egyezmények első cikkelyét.

Kingsbury Smith a New-York Journal American című lapban fel- lebbentve a fátylat ezekről a parlamenti mesterkedésekről, Mendes- Prancehoz közelálló körökre hivatkoz va közli, hogy a francia miniszter(MTI) A londoni Daily Mail szerdán „A Vatikán közbelép Mendes- France támogatására” címmel párizsi tudósítójának jelentését közölte. A jelentés szerint „a párizsi pápai nunciust és a francia bíborosokat

sodszöri megvitatása csak a külügyi bizottság követelésére vagy annak beleegyezésével történhetik, Mendes- France kedden hajnalban a szóben- íorgó törvényjavaslatot a külügyi bizottság elé terjesztette. Mint már jelentettük, a külügyi bizottság mindössze egy szavazatból álló szavazattöbbséggel (tizennyolc szavazattal tizenhét ellenében, négy bizottsági tag tartózkodott a szavazástól) jóváhagyta a törvényjavaslatot.

Ezután a nemzetgyűlés megkezdte az újonnan előterjesztett törvényjavaslat vitáját. Jellemző azonban, hogy a törvényjavaslat megtárgyalására mindössze másfél óra időt adtak. Gyakorlati viták nem is alakulhattak ki, mert nyomban a javaslat előterjesztése után Mendes- France — abban az igyekezetében, hogy a cikkelyt megmentse egy újabb kudarctól — ismét felvetette a bizalmi kérdést, követelve a cikkely elfogadását

elnök megkötötte a vásárt az MRP vezetőivel. Annak fejében, hogy e párt képviselőinek jelentős része a párizsi egyezmények ratifikálása mellett szavaz, a többiek pedig tartózkodnak a szavazástól, Mendes- France Robert Schumannek, az MRP vezetőjének küliügyra&nósz t éri tisztséget Ígér.

A Wall Street Journal szerkesztőségi cikkében a következőket írja:

„Függetlenül attól, hogy a francia, nemzetgyűlés végső fokon hogyan szavaz Németország felfegyverzésének kérdésében, e tervezet december 24-én történt elutasítása kifejezte a törvényhozó gyűlés többségének és az országban sok személynek az álláspontját. Meg kell érteni, hogy a végleges elutasító szavazás vitathatatlanul Franciaország hangja, a pozitív szavazás pedig kétértelmű és határozatlan nyilatkozat lesz, tele kérdőjelekkel a jövőre nézve.”

arra utasították, közöljék Bidauít, volt miniszrterelnökkel és az MRP vezetőivel: a pápa nyugtalankodik amiatt, hogy magatartásuk veszélyeztetheti a Nyugateurápai Uniót”

Amerikai-angol nyomás Franciaországra

A Daily Hail szerint „A Vatikán közbelép Mendes-France támogatására"

N. Sz. Hruscsov ezután a gabona, termelés fokozásának jelentőségét méltatta az állattenyésztés és a nép gazdaság egyéb ágazatainak fejlesztése szempontjából. Rámutatott a gabonatermelés külkereskedelmi jelentőségére is. Hangsúlyozta, hogy az ipar éj a mezőgazdaság fejlesztését célzó intézkedések a szovjet ál. lám hatalmának fokozását, a szovjet nép életszínvonalának rendszeres emelését szolgálják, majd így folytatta:

Fontos szerep hárul ezen a területem évről-évre terebélyesedő építőiparunkra — építőmunkásainkra, építőanyagipari dolgozóinkra, építő- gépipari dolgozóinkra, az épülettervezőkre, a műépítészekre és építőink egész hadseregére. Ezért határozta el pártunk Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa ennek az értekezletnek az összehívását, hogy Önökkel együtt megvitassuk az építkezések lényegbevágó kérdéseit, rávilágítsunk az előadódó hibákra, konkrét intézkedéseket tűzzünk ki az építkezések gyökeres megjavítására.

N. Sz. Hruscsov beszélt az építkezések ipari módszereinek időszerű kérdéseiről, az építkezések szervezeti és technikai irányításáról, az epülettcrvezés hibáinak kiküszöböléséről, a műépítészek munkájának meg jav í t ásár ól.

N. Sz. Hruscsov az építkezések pénzügyi kérdéseiről szólva aláhúzta a költségvetés jelentőségét, majd le. szögezte, hogy az építkezések pénzügyi kérdéseinek elemzésével maguknak az . építőmunkásoknak is fog- i átkozni ok kell.

A továbbiakban a munkatermelékenység további emelésének kérdésével foglalkozott és rámutatott arra, hogy az építkezéseknél jelentős tartalékok állnak rendelkezésre a munka termelékenységének és ezen keresztül a munkások keresetének emelkedéséhez.

E tartalékok — az építési munkák gépesítése, a technika helyes kihasználása, áttérés az építkezés ipari módszereire, a munkálok szakképzettségének emelése,

17 újítók tapasztalatainak jobb kihasználása, a termelési fegyelem megszilárdítása.

A „Baranyai Felszabadulási

pályázation 1.500 Ft-os díjat

nyert elbeszélés.

Hat napig voltunk a tűzvonalban, étien, szomjan, a frissen ásott, agyagos fedezékekben hasalva.

Nem féltünk a haláltól. Ha gránát robbant felettünk és káromkodva köp ködtük a sarat, vagy golyó fütyült el a fülünk mellett, össze sem rezzentünk. Tudtuk, a fütyülő golyó már nem tehet kárt bennünk, azt meg, amelyik eltalál, úgysem halljuk. És később, amikor a halottakat megmotoztuk, kedves képeiket, igazolványaikat magunkhoz vettük, majd az árokba taszítottuk a vértől csatakos holttesteket, olyan jelentéktelennek tartottuk a halált, hogy a saját pusztulásunk is semmiségnek tűnt fel. De lehet, azért sem féltünk tőle, mert akkor már befészkelte magát a szívünkbe, egész lényünk megbarátkozott vele és nem lázadott.

A visszavonulás napjai sokkal kegyetlenebbek voltak.

Erdőkön, mezőkön, felperzselt kukoricaföldeken és lángokban álló falvakon keresztül meneteltünk, zárt rendiben, nagyság szerint. Elől a hó- rihorgas legények, végül az apró emberek, mint magam is. Mi vagy két- szerannyi utat tettünk meg, kurta lábunkkal, őrmesterünk, egy mo- kány bihari csizmadia, még diktálta is az ütemet: egy, kettő, bal, jobb, bal, jobb... Ez az ostobaság nagyon bosszantott. Mintha fontos lenne, melyik lábunkkal lépünk, a ballal vagy a jobbal-e? Hiszen azt sem tudtuk, hová tartunk Előre, mindig csak előre! — így szól a katona-parancs, mely akkor is igaz, ha hátrafelé megyünk, de az orrunk után.

Hajnaltól napestig egy végiében trappoltunk ismeretlen táborhelyünk felé. Lábunkat kegyetlenül törte a bakancs, a zubbony úgy tapadt a testünkre, mintha második bőrünk lenne, s ha az őrmester felkiáltott: „nótát!”, a dal csak bennünk zengett, a tüdőnkben, a torkunkon már alig bírt kitörni. Párát lélekzettünk meg bágyadt hangfoszlányokat.

A halálveszedelemtől ideig-óráig megmenekültünk, viszonylagos bizGalsai Pongrác:

BÚJD

to óságunk azonban felébresztette álmainkat, s ez az álmodozás mindennél gyötrőbb érzés volt. Ki-ki a régi életére gondolt. Nekem kevés szép emlékem maradt a múltból, lélek- fájdítónak. Jogi diplomával szellemi szükségmunkás voltam, havi százhúsz pengőért. Többnyire a kisfiam járt az eszemben, vagy talán nem is ő, hanem a pelenkaszag, istenuccse, az szorította össze a szívemet a nedves, bűzös köpönyeg alatt. A vágyakozás meg úgy éledt újra bennem, mint ennek az emlékezésnek az árnyéka: tudtam, haza nem mehetek, hiszen vagy kétszáz kilométerre vetődtem hazulról, de szinte elviselhetetlen vágyat éreztem egy csendes kis kemencezug után, ahol meghúzódhatok a padkán és a meleg hamuba márthatom a lábamat.

Ahogy egyre hangosabban muzsikált bennem a fáradtság, úgy váltak teljesíthetöbbekké a vágyaim; csak ki kell lépnem a sorból, aztán lehasalni az árokba, s mikor eltűntek a többiek, átvágni a mezőn... Észre sem venne seniki. Kinek van kedve hátranézni ilyenkor?

Két napig forgatgattam magamban a gondolatot, barátkoztam vele. De nem mertem megcselekedni.

A harmadik éjszaka aztán, ahogy egy falun haladtunk keresztül, végkép eldöntöttem: lesz, ami lesz, megszököm! Es most már, szinte pillanatok alatt, az értelmem is megerősítette álmaimat; az oroszok a nyomunkban vannak, odaát, a hegyeken tűi már dübörög a föld, —nincs menekvés! Ha idejében sikerül is kitömi a harapófogóból, nyugatra hurcolnak a németek, s ott pusztulunk el, még ádázabb harcokban.

A kapuk már biztattak: betörni őket, a kerítések is hívtak: átugor- ni rajtuk, a sötétben ágaskodó fatörzsek szinte elém álltak, a csűrök, karámok megnyíltak képzeletemben és minden porcikóm feléjük húzott, de hiába, a lábamat más erők mottOSÓK

gatták; talán az egyhangú menetelés beidegzettsége marasztott a sorban. Amikor elértük az utolsó házat is, végképp lemondtam a szökésről. Sőt, már őrültségnek tartottam tervemet, és megnyugtatott a tudat, hogy nem vagyok egyedül, ugyanaz a sors vár rám, mint a többiekre. „A vesztedbe rohantál volna! — kiál tozta egy hang bennem, — a biztos halálba! A környék tele van nyilasokkal, németekkel. Minden gyanús embert felkoncolnak.”

De ki a megmondhatója, milyen ösztönök irányítják az ember tetteit?

Alighogy kiértünk a faluból, egy német katonai teherautó mellett haladtunk el. Az országút szélén vesztegelt, vaskapcsos ládákkal, halálfejes benzineslhordőkkal megpakolva. A vezetőfülke ablaka kitörött, sárga, olajos fény égett odabent. A volán mellett, arcára csúszott sapkával, kigombolt zubbonyban, fiatal tiszt aludt. Hadnagy vagy főhadnagy, nem emlékszem. Lábát kilógatta az ablakon. Csizmája talpára sáros szalma ragadt. A sofőrnek csak a ma- szatos nadrágja látszott, ahogy a kerekek közé bújva szerelt valamit, őrmesterünk, a bihari csizmadia, kemény fővetéssel tisztelgett.

Azóta sem tudom, mi késztetett arra, hogy éppen ott, a nyilvánvaló veszélyben kilépjek a sorból? Az a kis parasztház talán, apaely magányosan állt a homályba süllyedt mezőség közepén, és barátságos, hazai fényével biztatott? Lehetséges. De most, utólag, ezt a magyarázatot sem tartom elegendőnek. Annyi azonban bizonyos, hogy nem, gondoltam semmire.

Elrejtőztem a teherautó mögött és lehajolva vártam, míg a lépések zaja elhalkul. Ha a sofőr közben befejezi a munkát, végem van. De még akkor is ott babrált a kocsival, amikor, mindúntalan hátra-hátra tekint- getve, átvágtam a mezőn. Kis ösvény csúszott a lábam alá. Mintha

az is menekülne a széles, keréknyom sebzette utak előL Egyenesen a házhoz vitt.

Nagyon régi épület volt, a pitvar lejjebb süllyedt, mint az udvar. Egy szobát gyanítottam benne, konyhát, meg apró kamrácskát talán, ahol könnyen meg lehet fogni az egeret. Szegény emberek laich a ínak itt,--.de a szegény sem egyforma. ^

Nem mertem bemenni. Egy '-zörgő galagonyabokor tövében húzódtam meg. Éppúgy fázott, mint én.

Az udvar üres volt De a szobában még virrasztóit a lámpa, árnyékok szűrődtek át a függönyön, majd nyílt az ajtó, és fiatal, piroskötényes lány futott a kúthoz, vödörrel a kezében. Arra gondoltam, hogy megszólítom, és szállást kérek, amikor valaki utánakiáltott:

— Tedd be az ajtót! Megfagyunk! Erre a hangra úgy ínamba szállt a bátorság, hogy elódalogtam.

A ház túlsó oldalához Ids istállót ragasztottak, lécekből összetákolt szénapadlással a tetején. Nyitott ajtajához létra futott. Körülnéztem, aztán felmásztam rajta.

Sűrű szénaillat és barátságos meleg fogadott. Hatalmas takarmányhegy feketedett előttem, mellette kukoricahalom, arrébb meg valami szekrényféle rémlett. Nagyon fáradt voltam, de nem akartam lehevered- ni, hogy el ne nyomjon az álom. Sokáig küszködtem az ébrenléttel. Alattam egy árva tehénke mozgolódott, fel-felbőgött, rázta a láncot, lefeküdt, majd talpra tápászkodott megint. A faluból, kutyák vonítása hallatszott. Az állatok is szűkölték ezen az éjszakán. Nem csoda, hiszen szüntelenül dörögtek az ágyuk, tompán és ütemesen, mintha valaki dobnak nézné a földet, és óriás ütővel bu£- fogatná. Az aknabecsapódások is erősödtek. Füleltem. Mondom, nem akartam lefeküdni, viszont járkálni sem mertem. A legkisebb, szokatlan neszre felfigyelhetnek a háziak. Álltam egy darabig, de az álmosság már annyira csípte a szememet, hogy nem bírtam nyitva tartani. Végiilis, félig öntudatlanul végignyúltam a szénán, és nyomban elaludtam;

(Folytatásé k^vatb?»!*’/'•