Dunántúli Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-30 / 309. szám

WM DECEMBER 36 Pf Ä P C ö 3 „Megvan az erőnk ahhoz, hogy meggátoljuk a háború szitáit őrült tervük megvalósításában'1 Kitüntették Jeges Károly elvtársat, a pedagógiai főiskola fizika tanszékének vezetőjét Biró Zoltán elvtárs beszámolója a nemzetközi helyzetről Kedden este a pécsi egyetemi és főiskolai pártszervezetek az egye­tem dísztermében pártnapot tartottak. Egyetemi és főiskolai tanárok, az egyetem dolgozói és hallgatói nagy érdeklődéssel hallgatták a párt­nap előadójának., Biró Zoltán elvtársnak, a Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetősége tagjának, a pártfőiskola igazgatójának előadását. — AZ EGÉSZ VILÁG KÖZVÉLE­MÉNYE — kezdte beszédét Biró Zol­tán elvtárs, — most a francia par­lament vitáira figyel. Bár a francia képviselők jórésze nem a népakara­tot fejezi ki, hanem a tőkések ér­dekeit, akiknek a pénzén választot­ták meg őket, ők sem tudnak kitér­ni az impozáns népi erő elől, amely- lyel a francia nép küzd a német fel­fegyverzés ellen, Franciaország füg­getlenségéért és szabadságáért. Biró elvtárs a továbbiakban arról beszélt, hogy a francia nép milyen nehéz körülmények között harcol, mert a sajtó, a rádió, az egyház szer­vei dicshimnuszokat zengnek a né­met felfegyverzésről és a hazugság, a megfélemlítés, a megvesztegetés sűrű hálózatán nehéz áttörni az igaz ság fényének. — Bármilyen legyen is a parla­menti szavazás eredménye, — mon­dotta, ■— bármilyen erős is az angol é3 amerikai imperialisták nyomása, zsarolása és megfélemlítése a fran­cia parlamenttel szemben, az a kö­rülmény, hogy kétízbcn utasította vissza a parlament Nyugat-Németor- szág felfegyverzését, megmutatta a francia nép igazi akaratát és érzé­sét, amellyel számolni kell minden francia kormánynak. A Combat cí­mű polgári lap írta: ,.A harc nem­csak a parlamentben dől el. Fontos a szavazás, de a francia népi erők el vannak szánva, hogy továbbra is megakadályozzák Nyugat-Németor- szág felfegyverzését.” Ismertette Bíró Zoltán eílvtáxs, hogy az amerikai imperialistáknak miért olyan sürgős a ratifikálás. — Sürgős, mert ezt a modern kapitaliz­mus objektív gazdasági törvényei megkövetelik, mert másképp nem tudják biztosítani a maximális pro­fitot. Az amerikai imperialisták ko­reai veresége után a múlt év tava­szán enyhült a nemzetközi helyzet. Ez a békés fejlődés előnyös volt a szocialista és béketábor részére is és a tőkés világ országai és- népei szá­mára is. Az amerikai imperialisták azért akadályozzák most ezt a békés fejlődést, mert a nemzetközi helyzet enyhülése következtében Amerika újabb gazdasági válság előtt áll; Ezért szítják most eszeveszett düh­vei az új háború tüzét. — Az egyik nagy amerikai lap, a Washington Post, ennek a háborús politikának az alátámasztására azt bizonygatta, hogy a békés együtt­élést- a béketábor megerősödését von­ja maga után. A lap rámutat arra, hogy míg 1940-ben a Szovjetunió a világ ipari termelésének 10 százalé­kát adta, addig a szocialista tábor 1950-ben már a világ ipari termelé­sének 30 százalékát tette ló és az eddigi fejlődési ütem fenntartásával 1960-ban már a felét fogja adni. A békés verseny nemcsak gazda­sági, hanem tudományos és politikai téren is a szocializmus táborának, a szocialista rendszer fölényéről tanús­kodik. Az utóbbi évben a szocialista tábor tudományos eredményednek semmibevevését és kigúnyolását mind gyakrabban a szocialista táborokban elért tudományos fejlődés pozitív ér­tékelése, elismerése váltja föL A TOVÁBBIAKBAN Biró elvtárs áz imperialista körök által összetá­kolt különféle szövetségekről be­szélt. A világ népei azonban nem hajlandók a szocializmus tábora el­len háborút viselni. Ezért van szük­ségük az agresszív imperialista erők­nek a nyugatnémet fasiszta hadsereg felállítására. E fasiszta hadseregnek a faltörő-kos szerepét szánták. A moszkvai értekezlet megmutatta, hogy a vitás nemzetközi kérdéseket nem háború útján, hanem az európai kol­lektív biztonsági rendszer megterem­tésével meg lehet oldani. Ebben a szocialista tábort az egész világ bé­keszerető emberisége támogatja, — A béketábor népei — mondot­ta Biró elvtárs, — figyelmeztették a háborús imperialista köröket, hogy az ő úgynevezett erő politikájukra a béketábor még nagyobb ereje a válasz. A német imperializmus feltámasz­tását elősegítő párizsi és bonni szer­ződések új nemzetközi helyzetet te­remtettek. Ezek között a viszonyok között a szocialista tábor folytatja erőfeszítéseit a béke megőrzésére, a népek közötti gazdasági és kulturá­lis kapcsolatok megszilárdításaira, kü­lönösen azokkal az országokkal szem ben, amelyek érdekelve vannak a nemzetközi béke megőrzésében. — Ezek közé tartozik India, több dél­keleteurópai ország, Indonézia, Bur­ma és Ceylon. A Szovjetunió, vala­mint a népi demokratikus országok — köztük Magyarország is, — ilyen irányú békés kapcsolatokat Igyekszik teremteni Jugoszláviával is. Ilyenirá­nyú törekvései vannak a jugoszláv kormánynak is. Ezt célozza Jugo­szlávia elnökének, Titonak az uta­zása Indiába. Részletesen elemezte Biró elvtárs, hogy a nyugati imperialista orszá­gok háborús terveivel szemben a Szovjetunió és a népi demokratikus országok milyen hatalmas eredmé­nyeket érnek el gazdasági és politi­kai téren egyaránt — A párizsi egyezmény esetleges ratifikálása — folytatta előadását Biró elvtárs — természetesen nem jelenti a harmadik világháború kez­detét. A béke híveinek eddig is már tíz évig sikerült elodázni a háborút. Továbbra is meg van az erőnk ah­hoz, hogy lekössük az imperialisták és bérenceik kezét, megakadályoz­zuk a háborút. A nemzetközi hely­zet éleződése azonban tőlünk is meg­követeli, hogy mindent megtegyünk a háborús veszély elhárítására. Ne­künk magyaroknak különösen érde­künk ez, hiszen egy emberöltő alatt kétszer szenvedett népünk a háború­tól. Négyszáz évig küzdöttünk a né­met elnyomás ellen. Gondolnunk> kell a múltra! Most a nyugati impe­rialisták nemcsak a régi fegyvere­ket, hanem az újakat, az úgyneve­zett ABC fegyvereket — atom, bak­térium és kémiai-fegyvereket — akarják a nyugatnémet fasiszta had­sereg kezébe adni. Ezért kell nekünk is aktív harcot folytatni a békéért. Ez megköveteli, hogy még jobb eredményeket érjünk el, hogy gazda­sági potenciáinkat, honvédelmünket erősítsük. Megköveteli, hogy szorosab ban tömörüljünk pártunk és kormá­nyunk köré. Nincs kétség afelől, hogy ha jól dolgozunk, meglesz az erőnk az őrült háborús tervek meg­akadályozására. Az amerikai imperialisták és csat­lósaik dühükben kénytelenek ilyen eszeveszett terveket szőni, főj nekik minden eredményünk. Mi tudjuk, hogy nemcsak az igazunk, hanem az erőnk is meg van ahhoz, hogy meg­gátoljuk a háború szítóit őrült ter­veik megvalósításában. Nem va­gyunk egyedül, mert ebben támogat bennünket az egész világ békeszere­tő emberisége. DOLGOZZUNK JOBBAN! Le­gyünk éberebbek! Minél jobban tá­mogassuk pártunkat és kormányun­kat országépítő terveink megvalósí­tásában! Legyünk több bizalommal az erős és hatalmas béketábor iránt! — fejezte be nagy tapssal és érdek­lődéssel kísért előadását Bíró Zoltán elvtárs. Jeges Károly, a Pécsi Pedagógiai Főiskola fizika tanszékének veze­tője a napokban 3600 forint akadémiai jutalmat és oklevelet kapott az etektrolununeszcencia körében végzett vizsgálataiért. Jeges elvtárs a világon elsőnek állapította meg a kasziterit elektro, lumineszcenciát és vizsgálta annak tulajdonságait. Világviszonylatban is jelentős tudományos felfedezése az első lépés a jövő fényforrása —- a hideg fény — előállítása felé. Jeges elvtárs tovább folytatja tudomá­nyos kísérleteit. Meg van minden reménye, hogy újabb eredményeket ér el. Szívből köszöntjük Jeges Károly elvtársat és kívánjuk, hogy to­vábbi tudományos munkásságát gazdag sikerek koronázzák. A francia neinxetgyíiiés szerdai vitája Párizs (MTI) Mint jelentettük, a francia nemzetgyűlés szerdán 16 órakor folytatta a párizsi egyezmé­nyekről szóló vitát. A bizalmi szavazás előtt több kép­viselő kifejtette álláspontját, a kor­mány által előterjesztett „új“ tör­vényjavaslattal kapcsolatban, amely a párizsi egyezmények pénteken el­vetett első cikkelye helyébe lép. Ez a törvényjavaslat lényegében a Nyu- gat-Németország új rafelfegyverzésé- hez való hozzájárulást jelenít A bi­zalmi szavazás során a nemzetgyű­lés először erről a tör vényjavaslat­ról szavaz. A képviselők megindokolták szavazásukat Aurheran tábornak (független) Nyugat-Németarszág új rafelfagyvér­zésé ellen foglalt állást. Loustanau-Lacau (parasztpárti) képviselő ismét követelte, hogy kezd jenek tárgyalást a Szovjetunióval. A tárgyalások elvét — mint mondotta — „nem fogadták el a nemzetgyűlés elé terjesztett szövegekben“. Ezután Edouard Herriot szólalt fel, aki idős korára tekintettel ülő­helyéről intézte a következő figyel­meztetést a képviselőkhöz: „Mielőtt lehull a függöny e vita után, egy utolsó gondolatot kell tol­mácsolnom: tiszteletben kell tartani minden szerződést, bánmilyenről is legyen szó. Tíz évvel ezelőtt egy be­csületes ember (itt de Gaulle tábor­nokra utalt) aláírta a francia-szovjet szerződést. E szerződés értelmében Franciaország nem léphet be egy a Szovjetunió ellen irányuló koalíció­ba. Egész életemben küzdöttem és tovább is küzdeni fogok azért, hogy tiszteletben tartsák Franciaország mindenfajta kötelezettségét” — mon dotta Herriot. Jacques Bardoux (parasztpárti) képviselő amellett szállt síkra, hogy ,.minél hamarabb kezdjenek tárgya­lásokat a Kelettel...“ Andre Liautey (parasztpárti) fi­gyelmeztette a nemzetgyűlést a Nyugat-Németország újrafelfegyver- zésével járó veszélyre. A nemzetgyűlésben 105 képviselőt számláló szocialista csoport nevében Guy Mollet szólalt fel, aki beveze­tőül képmutatóan kijelentette, hogy „egyetlen szocialista sem járul hoz­zá belső ellenkezés nélkül Német­ország új r&felfegyve rzésáhez" de —■ fűzte hozzá a már jól ismert hazug érvet — „ezt az újra felfegyverzést a Szovjetunió terjeszkedő politikája tette szükségessé.” Guy Mollet ezután a Mendes- France által is többször isméiéit, ugyancsak hamis érvelést igyekezett elfogadtatni a képviselőkkel: „Ha el akarjuk kerülni Franciaország elszi­getelődését, akkor ratifikálni kell a párizsi egyezményeket“. Guy Mollet a továbbiakban a pá­rizsi egyezmények „védelmi jellegét" bizonygatta és arról próbálta meg­győzni a képviselőket, hogy a „Nyu­gateurópai Unió egyik tagjának sin­csenek agresszív céljai a Szovjetunió val szemben”. A nemzetgyűlés ezután Auguste Hillemaz (népköztársasági) képvise­lőt hallgatta meg. Állásfoglalása: jó­váhagyta ugyan annakidején a lon­doni tárgyalásokat, de a párizsi egyezmények ellen szavaz majd. Ka­rácsony éjszakáján alkalma nyűt, hogy elmélkedjék a tartós béke fel­tételeiről és ő hű marad a keresztény elvhez: szeretet nélkül nincs béke. Ezért szavaz a párizsi egyezmények ellen. Pierre André (független) kiemelte felszólalásában, hogy „egyetlen igaz francia sem támogatja Németország új rafelfegyverzését”. A szónok ezután bírálta az ango­loknak és amerikaiaknak a két há­ború között folytatott politikáját és leszögezte, hogy „mindig Francia- országnak kellett elsőként fizetnie az ő hibáikért“. Pierre André kijelentette: „nemz­et mondani a Wehrmacht felállítá­iVc nyolc, hanem negyvennyolc forintot érjen jövőre minden munkaegység l Ami kimaradt a kiejakabfalvi Úttörő tsz elnökének beszámolójából i.. Kedves elvtársak!... Termelő- szövetkezetünk az elmúlt gazdasági évben hibát követett el. Nem hasz­náltuk ki a lehetőségeket... Föld­jeinken keveset termeltünk ... Az állatállomány hozama sem kielégítő. A munkafegyelemmel is sole baj van egyes tagaknál... Nem járnak rend­szeresen dolgozni stb ... Ez az elnöki és titkári beszámoló már számtalan esetben elhangzott a kisjakabfalvi Úttörő termelőszövet­kezet közgyűlésén s a párttaggyűlé­seken. Igazság van ezekben a be­számolókban, hiszen a gazdálkodás „eredményét” a mostani zárszámadás is híven tükrözi: igen gyengén zár­tak. Az általános megállapításokból hiányzik azonban a hol, a mikor, és ki. A hibák, a gyenge jövedelem okozói nagyokat lapítanak ilyenkor a sarokban és természetesen a gyű­lés után kezdik ott, ahol abbahagy­ták, így volt ez is, pedig a tsz veze­tői 1949 óta már .megtanulhatták vol­na, hogy nevén kell nevezni a gye­reket, mert csak úgy ért szót. A termelőszövetkezet több máshol sehol nem található lehetőséggel ren­delkezik, de nem fordít gondot kiak­názására. Kisjakábfalván az újréti dűlőben már 1948-ban foglalkoztak a rizstermeléssel. Tizenkét gazda tár­sult akkoriban egy 22 holdas terüle­ten. A kezdeményezés jól bevált: holdanként 30—35 mázsa acélos, kris tályfehér rizst termeltek, ömlött a forint a kis közösség tagjainak a zsebébe. De. hogyan, hogyan sem, amikor az Úttörő termelőszövetkezet átvette a területet, megszűnt a rizs- termelés, azóta se törődött vele seníki, csakúgy, mint a 12 holdas halastó­val, ahonnan a tsz hálójába igen ké­rés hal kerül Az őrízetlen vagyont dézsmálják és így a halastó jövedel­me alig haladja meg a 10—12,000 forintot, holott ennek a tízszeresét hozhatná évente. A kihasználatlan lehetőségek mel­lett a közös jószágállomány elhanya­golása az évről-évre gyenge zárszá­madások okai. Jóformán csak hálni jár a lélek beléjük. Vemhes, faiős, ltisiborj-as tehenek és növendékek egy formán silót, répát, kukoricaszárat és egy-egy kiló abrakot kapnak na­ponta. így nem is csoda, hogy a hat tehéntől alig 14—16 liter tejet fejnek. Félő azonban, hogy később aranyi sem lesz, mert szana-széjjel heverő takarmányszénájuk beázva elrothad. A legfőbb hiba a munkafegyelem­ben van. A tagak egy része akkor megy dolgozni, amikor kedve tartja. Az aratást és a cséplést részes mun­kások végezték helyettük, Bazsó Gyű láéík, Balogh Józsefék és So'nwarcz Andrások meg július kellős közenén Kisbudmérra jártak rétet kaszálni, ugyancsak felébe másoknak — a ház­táji teheneik részére. Rajtuk kívül még több olyan tag van, — beleszámítva a tsz elnökét is —• akiknek négy-öt szarvasmarhá­juk van a háztél’i gazdaságban. Ahogy azonban a példa mutatja, a közös állatállomány mindenkié, csak éppen a tsz tagoknak van hozzá, a legkevesebb közük. Már meg sem ütődnek azon, ha a kívülállók akkor viszik^ a tsz lovait fuvarozni, amikor akarják. December 27-én reggel pél­dául egy pár ló szőrén-szálán eltűnt az istállóból. A kocsis sem tudta ho­vá? Késő délutánra derült ki, hogy György Mihály az üzemi pártszerve­zet elnökének fia vitte el, rozsét és fát szállított az erdőről. Semmi köze a tsz állataihoz, hiszen teljesen kü­lönállóan gazdálkodik. A már" sokat látott tsz tagok lecsitítanak: „A mi fogatainkkal dolgoznak Bak Antalék és Kelbert Péterék is.” — A szövet­kezet tagjai viszont ha fogatot kér­nek a vezetőségtől, egyszerűen meg­tagadják tőlük. Knipl Józsefnének csak egy öl fát kellett volna elszállí­tani pár száz méterre a fürészelőgép- hez, de nem kapott lovat és szekeret, halott egész éven át becsülettel ki­vette részét a közös munkából. A 97 tagból igen sok az olyan, elki csak hébe-hóba jár dolgozni — mond ván, — a háztáji jószág és a mellék­kereset elegendő a szükségleteik ki­elégítéséhez. Bazsó Gyula az elmúlt gazdasági évben mindössze 150 mun­kaegységet szerzett. Ezzel szemben Trischler Ödön feleségével 756-ot. Csodálraivaló-e, hogy egy-egy mun­kaegység értéke ebben az esztendő­ben ezekutáin még a nyolc forintot sem éri el?! Mit tett a tsz és a pártszervezet vezetősége a kisjakabfalvi államotok megváltoztatására? Keveset. Cselle Benő, a tsz elnöke — annak ellenére hogy jó szakembernek ismerik a környéken — nem sokat törődik a szövetkezet előrehaladásával. Elnézi azt, hogy a tsz vagyonát a kívülál­lók eltulajdonítsák. Nem sok vizet zavart a közös vagyon megbecsülése téren. — A pártszervezet? — A fe­gyelmezetlenség nyilván azért ural" kodhatott el ennyire az Uttönőben, mert az üzemi pártszervezet, amely számszerűleg olyan erős, hogy a kör­nyéken nincs hozzá hasonló, nem so­kat törődött vele. Húsz kommunista van a szövetkezetben, vagyis minden negyedik ember párttag. Kerekes Já­nos elvtárs, a pártszervezet titkára nem használja fel ezt a hatalmas erőt. Azzal, hogy „megmondom a vé­leményemet a tagoknak, ha nem jön­nek dolgozni — veszekszem velük” — elintézettnek véli az ügyet. Hiány zik a példamutatás, a kezdeménye­zés a pártszervezet részéről. Példa erre a rizs, a dohánytermelés, a gyen gén jövedelmező állatállomány, a ha­lastó esete, de el lehet ezt mondani a munkafegyelemről, a közös vagyon védelméről is. Egy kommunista sem engedheti meg azt, hogy fia — aki­nek semmi köze a tsz-hez — szó nél­kül elviszi az istállóból a lovakat és naphosszat fát szállítson vele. Hohmann Jánosraé és Bódis Ferencné párttagokat pedig a taggyűlés színe előtt kellene felelősségre vonni, mert nemrégiben egyszerűen kijelentették, hogy ezután nem járnak a közösbe. A párt sokkal többet vár a kis­jakabfalvi Úttörő kommunistáitól is. Nekik kell kezdeményezni a gaz­dálkodás megjavítását, hogy újból rizs teremjen az újréti dűlőben, hogy dohányt termeljenek ezen a megfe­lelő talajon, ahol ebben az eszten­dőben öt holdon 31.000 forint jöve­delmet hozott, bár csak „nagyjából” ápolták. Védjék meg a'közös vagyo­nukat és kommunista példamutatás­sal, elvtársi bírálattal adjanak sok­kal több segítséget a tsz vezetőinek. A kisjakabfalvi földeikről bátran el lehet mondani, hogy olyan mint a „Kánaán" fö’.dj'e, megtenni a jólétre valót az Úttörő tagjainak, csak oko­san, szépen, szakszerűen kell gazdál­kodni rajta. Ez az, ami az Úttörő elnöki be­számolójából, a kisjakabfalvi tag­gyűlések. felszólalásaiból kimaradt. Letéve egy régi év terhét, úgy vág­junk az új esztendőnek, hogy ne nyolc, de harmincnyolc, negyven- nyolc forintot érjen jövőre a tsz-ben sának, nem jelenti azt, hogy „nem"- et mondanak a francia-néme^ köze­ledésre. Figyelmeztette a képviselő­ket, hogy „Németország újrafelfegy- verzése után sokkal nehezebb lesz tárgyalni a Szovjetunióval, a béke ennek következtében még kétesebbé válik és a tizenkét német hadosztály nem jelenti azt a tényezőt, amely megmentheti majd a békét“ i— befe­jezésül bejelentette, hogy a párizsi egyezmények ellen szavaz majd. Ezután Henri Borgasse (volt gaul- leista) szólalt fel, aki bejelentette, hogy az elnöklete alatt álló és a nem zetgyűlésben 33 tagot számláló cso­port tagjainak többsége — mint mon dotta, — „áldozatot hoz: megszavaz­za a párizsi egyezmények ratifiká­lását.“ Marcel de Villeneuve (független parasztpárti) bejelentette, hogy nem szavaz bizalmat a kormánynak. Jacques Chastellain (független) képviselő azt mondotta, „reméli, hogy Mendes-France némileg le tud­ja majd csillapítani azokat az aggá­lyokat, amelyeket benne a párizsi egyezmények keltenek”. Chastellain után Pierre Villon kom­munista képviselő lépett a szónoki emelvényre, aki élesen szembehelyez kedett a népellenes és békeellenes párizsi egyezmények ratifikálásával- Villan felszólalása után az ülést (ma­gyar idő szerint) 21.30 óráig felfüg- gesztettOL • A „Reuter" párizsi szerkesztőségé­nek tájékoztatása szerint a vacsora­szünet után Mendes-France előrelát­minden munkaegység! Ttaee hatólag beszédet mond és az első bi­zalmi szavazásra valószínűleg csak ■éjféRáJben Ikerül majd sor,

Next

/
Oldalképek
Tartalom