Dunántúli Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)
1954-12-28 / 307. szám
DUNÁNTÚLI mÁcsmoLnÁíUAi£cvmh7rmc} — .........- ■" - 1 * ^ A MAI SZAMBA» A francia választok tömegesen keresték fel képviselőiket, követelve, hogy a ratifikálás ellen szavazzanak (2. o.) — 850 nyeremény, egyetlen húzással (2. 0.) — Ház a Bimbó utcában (2. o.) — Megindult az élet a szentlőrinci gazdakörben (3. o.) — Erélyesebben küzd- Jünk a hibák ellen Mázán (3. o.) — Emlékezés Herman Ottóról (4. o.) — A megyei labdarúgóbajnokság tapasztalatai (4. o.) MDP BARAN YAM ECYEI BIZOTTSÁGÁNAK L AP3A XL ÉVFOLYAM, 307, SZÁM ARA 50 FILLER KEDD, 1954 DECEMBER 28 Fordítsunk több gondot az állatállományra! A ritka kivételtói eltekintve megyénk termelőszövetkezeti állattenyésztése esztendőkig két szakaszra oszlott: az egyik áprilistól október végéig tartott, amikor bőven akadt zöldtakarmány és valamennyi tejet is adtaik a tehenek. A második, a keservesebb időszak idején, november, december, január, februárban se tej, se hús, csak a gond: áttelel- tethetjük-e az állományt, egyáltalán kibírják-e tavaszig azon a silány kukoricacsutkán és kevéske árpaszalmán? Keserves gazdálkodós volt ez, egyenes folyománya a rossz takarmányterméseknek és a parasztság termelési bizonytalanságából adódó el kedvetlened ésének. Az új szakasz politikájának, a mezőgazdaságfejlesz tésj határozat végrehajtásának egyik egyre jobban mutatkozó eredménye, hogy idén már nemcsak átteleltetni kívánjuk a termelőszövetkezeti jószágállományt, hanem a télen }s húst, tejet, zsírt követelünk tőle, mivel az ország ellátása nem tűr negyed- s féléves zökkenőiket, kihagyásokat. Azzal vágunk a termelőszövetkezeti állattenyésztőkkel és intézőbizottságokkal ennek a télnek, hogy az állatállományt nemcsak hogy megtartjuk, de lehetőség szerint szároszerű- '■ leg fejlesztjük ts, sőt hozamait a tél folyamán is az évi átlag színvonalán tartjuk. A múlt év decemberében hallatlanul, nevetségesen alacsony, mindösz- sze két liter négy deci volt a termelőszövetkezetek megyej fejési átlaga. Nem merészség-e egy esztendőre rá négy-öt literes átlagot követelni? Nem! A követelmény csali az elmúlt évihez képest magas, a kívánalmakhoz és lehetőségekhez képest még így is alacsony. Az állattenyésztés téli feladatainak végrehajtásához viszont idén — ha még nem is állunk rózsásan, — jóval több és ami igen lényeges: megfelelőbb minőségű takarmány áll rendelkezésre, mint 1953-ban, vagy akár 1952-ben. A kormány nyújtotta csere-akció során tizenhétezer vagon korpát, tejelőtakarmányt cseréltek ki száz vagon kukoricáért a termelő- szövetkezeteknek és az országban egyedül a mi megyénk merítette ki a keretet. Az abrak mellé elegendő szénaféleség áll a pajtákban és kazlakban, melyeknek gyengébb minőségét pótolja az a siló, melvből minden termelőszövetkezeti számosállatra hét helyett az idén 7.3 köbméter jut. Ez a silótakarmóny azonban nemcsak esőmosta kukoricaszár és répafej, mint a tavalyi: az állattenyésztő állomások tanácsára és szorgalmazására több, mint fele zöldsiló. értékes, magas tápértékű takarmány, melyből jóval többet nyer az állati szervezet. A takarmányhelyzet tehát — annak ellenére, hogy még mindig messze vagyunk a megkívánttól. — jobb a tavalyinál és ha a meglévő etetnivalóf ésszerűen használjuk fel, megvan a lehetőség a hozamok tartására. Ésszerűen takarmányozzunk — ez az első követelmény, amelyet vas- kézzel kell keresztülvinnünk a termelőszövetkezetek téli állattenyésztési feladatai között és azalatt, hogy „ésszerű” — nemcsak a takarmányok patikapontosságú porciózását értjük. Sok termelőszövetkezeti elnök ugyanis amikor kikel az alomba- taposott széna miatt, szó nélkül hagy ja a legnagyobb takarmány pazarlást, nem hat oda, hogy a jószágok érdem szerint kapjanak szálastakarmányt és abrakot. Reménypusztán például, a város tőszomszédságában természetesnek veszik, hogy a tizenhatliteres tehén csak ugyanannyit kapjon, mint amelyik a három litert sem adja meg, holott az egyikbe bármennyit tömnek, nem hasznosítja, míg a másiktól kétannyit is fejhetnének, ha megadnák részére a szükséges mennyiséget. A termelőszövetkezeti agronómusok és az állat tenyésztő állomások szakembereinek nagy és hozzátehetjük: egyben elengedhetetlen feladata: minden húsznál több tehénnel rendelkező termelőszövetkezetben még ezekben a hetekben a rendelkezésre álló takar mányok alapján megszervezni és bevezetni az érdemszerinti, egyedi takarmányozást. Az önmagukért beszélő, befolyásolhatatlan számok mutatják, — jóformán valamennyi termelőszövetkezetünknek egy pénztára van csak, ahová előlegosztáskor, de szárszámadás idején is nyúlhatnak — ez pedig az állattenyésztés. A számítások során kiderült, hogy a mohácsi járás közös gazdaságaiban az állattenyésztésre fordított minden egyes munkaegység 14 forint körüli tiszta jövedelmi hozott, míg a növénytermelés csak három forintot, negyedrészét sem mutathatta fel. Nem közömbös tehát, hogy kinek a kezére bízzuk a vagyontérő, a jövedelmet hozó jószág- állományt. Az állattenyésztés téli feladatai során ez a második legfontosabb teendő — mert itt igen sötét a helyzet. Sok termelőszövetkezetünkbe csak a leggyengébb, kiöregedett elvtársakra bízzák a jószágot, akik képtelenek megfelelően gondozni, ápolni, ellátni őket. Az állatgondozókat több helyen szinte havonként cserélgetik — elvadítva ezzel a jószágot, amely nehezen szokik újra idegen kézhez. Hogy ennek ellenére is jövedelmez az állattenyésztés, ez csak sürgetően mutatja, — itt az ideje, a téli munka szünet idején végleges átszervezés végrehajtására, melynek során a leghozzáértőbb, egyéni gazda kovában is jószágtartó tagokat állítják be jószággondozónak. „A siklósi Táncsicsban — írja levelezőnk, Orzsi elv- társ — az újonnan felvett tagok révén első dolgunk volt az állatgondozók létszámának emelése.’' Az elmúlt évek tapasztalatai tanúsítják, hogy nemcsak a gondozók lelkiismeretességén és a takarmánybőségen múlik az állattenyésztés téti előrehaladásának sikere, hanem a jószágok megfelelő elhelyezésén is. A párt és a kormány már hónapokkal ezelőtt, jóelőre figyelémeztette a termelőszövetkezeti intézőbizottságokat is — készüljenek fel a télre. Ez a iószágok elhelyezése terén annyit jelent, hogy a sok padlásnélküli, be- törött ablaku, sarkából kifordult ajtajú istállót, — mint Villányköves- den és Magyarteleken tették — sürgősen rendbe kell hozni. Rakjanak fel szalmabálákat hőszigetelőnek az ideiglenesen készült padlásokra, hozzák helyre az ajtókat, üvegeztes- sék be a törött ablakokat, hogy az állatok a felhasznált takarmányt teljes egészében szervezetük fenntartására és termelésre fordíthassák. Ezekben a hetekben, a téli munkaszünet idején jut erre bőven alkalom és munkáskéz — minden különös erőfeszítés nélkül jelentős előrehaladást érhetünk el. Ez a tél, 1954 tele, hosszú egyhelyben állás és romlás után fordulatot kell, hogy hozzon a termelőszövetkezeti állattenyésztésben, közös gazdaságaink legfőbb jövedelmi forráséban. A járási szervek, pártbizottsá" gok, tanácsok és állattenyésztő állomások az állattenyésztő brigádok megerősítésével, a készletekkel történő helyes gazdálkodás ellenőrzésével segítsék hozzá az intézőbizottságokat, hogy ez a fordulat a tagok boldogulása, és az ország ellátása érdekében mindenképpen be is követ kezzen. Előadások a nemzetközi helyzetről Ezekben a napokban megy esz er te pártnapokat tartanak, ahol a nemzetközi helyzet legújabb eseményeit vitatják meg a dolgozók központi előadók vezetésével. Az Egyetem aulájában december 28-án 6 érakor BIRÖ ZOLTÁN elv tára, az MDP Központi Vezetőségének tagja, a Porcelángyárban decem bér 29-én 3 órakor NADAS ANDRAS igazságügyminiszterhelyettes, a Pé esi Bőrgyárban pedig december 39-án 4 órakor EGRI GYULA elvtárs a Központi Vezetőség tagja, belügyin inlszterhelyetto tart előadást Ji nemzetközi helyzet“ címmel. A Mezőgazdasági Szerárugyár dolgozói csatlakoztak a Rákosi Mátyás Művek felhívásához Üzemünk dolgozói felszabadulásunk 10. évfordulójának tiszteidére jó munkával készülnek, ötéves tervünket november 22-én, éves tervünket pedig december 18-án teljesítettük. Csatlakozva az R. M. dolgozóinak felhívásához, április 4-ig a következőket vállaljuk: Az 1956-ös első negyedévi termelési tervünket 3 százalékkal (90 ezer forint) túlteljesítjük. A Budapesti Prés és Kovácsoltárugyárral együttműködve 6 ezer garnitúra ekeláneeal segítjük a mezőgazdaságot. Az 1954 első félévhez viszonyítva gyártmányaink önköltségét 0.15 százalékkal csökkentjük. Ezt a gazdaságosabb anyagfelhasználással és a technológiai fegyelem 100 százalékos betartásával akarjuk elérni. Az 1954. IV. negyedévhez viszonyítva 3 százalékos szénmegtakarítást érünk el. A jelenlegi 1.2 százalékos selejtkárt 1.1 százalékra csökkentjük. Gépeinket, szerszámainkat gondosan karbantartjuk, hogy a legjobb minőségű árut állíthassuk elő. Gyártmányaink fejlesztésével az ablakfélkilincs technológiáját vállalatunk sajátosságainak megfelelően kidolgozzuk és az I. negyedévben már 15 ezer darabot gyártunk belőle közfogyasztásra. Munka- és egészségvédelem szempontjából vállaljuk, hogy a kisebb-nagyobb baleseteket, a védőberen_ dezések átalakításával, valamint a dolgozók általános balesetvédelmi oktatásával 10 százalékkal csökkentjük. A dolgozók nevében: ÚJLAKI KAROLT MATAKOVICS JÄNOS KISS JÓZSEF párttitkár igazgató ü. b. elnöfc Hárman a százak kösiil, akik komlón a lemaradás megszüntetéséért küzdenek Amikor Komlón a terv teljesítésé, i-ől, a súlyos adósságról beszélnek, rendszerint szóba kerülnek azok a bányászok, akik kimagasló eredményekkel, példamutató, lelkes munkával küzdenek a komlói bányászok becsületéért, jó hírnevének, megtartásáért. Szila« Adolf, szlahánovisla csapatvezető vájárt mindenki jól ismeri Komlón, de különösen a Kossuth- akna II-es üzemének dolgozói. A terv teljesítéséért, a több szénért foly látott harc élenjárói között emlegetik a nevét. A versenytáblán most Is 122 százalékos havi átlagteljesítményt olvashatunk, mégsem ez a legnagyobb érdeme. Sziias elvtárs régi, tapasztalt bányász, a legjobb vájárok egyike. Nevéhez sok fiatal bányász nevelése fűződik. Nagyon szeret foglalkozni a fiatalokkal. Csu Pán ebben ax esztendőben több, mint tíz fiatal bányászt tanított meg a vájárok mesterségére s nem is akárhogyan. Odaállt melléjük a szénfa), hoz, elkérte tőlük a fejtőkalapacsot, megmutatta, hogyan kell tartani, hogyan kell használni, megmutatta azt is, hogyan kell biztonságosan ácsolni. Napjainkban a Szila*-csapat ha talmas nehézségek között dolgozik új fejtést készít Nő, hogy aztán ismét sok-sok csille szenet termeljen terven felül. Kossuth-akna egyik legképzettebb, legjobban dolgozó vájára Trungel István. Nevét országszerte ismerik s pálaáját száz es száz bányász követi Komlón. Egy mozgalom kezdeményesője, mely rtemesak a terv túlteljesítését tűzte lei célul, hanem meleg családi otthonok biztosítását is. Fogadalmát nap, mint nap valóraváli- ja, sokszor nemcsak egy, hanem 12 —li csille terven felül kitermelt ■ szénnel négy-öt család seénszükség- letét biztosítja. Megérdemli, hogy szeretettel emlékezzenek meg róla, amikor egy-egy lapát szenet tesznek a kályhába, amikor a meleg szobákban barátian beszélgetnek. Szedlár Ferenc sztahanovista vájár is kiemelkedő eredményeivel szerezte meg munkatársai mcgbecsü ését. Tervét rendszeresen 140—150 százalékra teljesíti, már hosszú évek óta. Szenvedélyesen dolgozik, szereti a bányát, a bányászokat ott érzi csak jól magát. Kevés beszédű ember, helyette rendszerint csak a tettei beszélnek, no meg a munkatársai, akik az ő példáját követve harooinak azért, hogy a komlói bányászok legrövidebb idő alatt a tervüket jól teljesítő bányaüzemek köze küzdhessék fel magukat. cA. rf)éesi Qlttáee-liÁzbaii December első vasárnap jén Pécs egyik legszebb, emeletes épületében 15 helyiségből álló Uttörőházat vettek át a város kispajtásai. Eddig hatszáz tanulásban és magatartásban példamutató kisdiák kapta meg a belépésre jogosító igazolványt. Az Uttörőház — melyet c&ak a jó, vagy ennél jobb osztályzatot elérő tanulók látogathatnak — a komlói után második ilyen intézmény Baranya megyében. Az Uttörőház életéről, a szakkörök munkáiéról Bükkösdi Mihály igazgató nál érdeklődtünk. — A rendbehozással, berendezéssel, és techni. kai felszerelésével több mint egymillió forintba kerülő épü'et.ben a gyermekeknek úgvszólván valamennyi érdek’ődési körét kielégíthetjük. Harminckét szakkör — a természettudományitól a ház tartási szakkörig — nyújt fejlődési és szórakozási lehetőséget a tanulóifjúságnak. — Az úttörők érdeklődése 'eddig leginkább a technikai és sport szakkörök iránt nyilvánult meg, de sok a látogatója a balett- és népi tánc szakköröknek is. Az Uttörőház saját vetítőterme és ötezer kötetes könyvtára szintén elősegíti a kispajtások mű velődését és szórakozását. — Jelenleg húsz előadóval 72 szakköri órát tartunk hetenként, de ez már is kevésnek bizonyul. Ezért újabb szakköröket hívunk életre. Problémánk csak a szakkörök irányításában mutatkozik. Ennek megoldására helvi üze mek, intézmények. DISZ- szervezeteink támogatását kériük. Az óvónőképző DISZ-szervezete legutóbbi gyűlésín már el is határozta, hogy a ba’ett- és népi tánc oktatáséhoz, valamint a most alakuló zenei szakkör patronálására tagjai sorából hozzáértő fiatalokat küld. A Hangszer- és Asztalosárugyár DISZ fiataljait a famegmunkáló szakkör pártfogására kérjük fel. — De segítenek Pécs „felnőttebb fiataljai’1 • egyéb ügyes-bajos dolgaink megoldásában is. Az MTH-iskolások felajánlották az Uttörőház udvarán lévő országosan is komoly műértéket képviselő nyolcszögletű könyv tárépület, továbbá az üveg ház és egy csinos kerti faház rendbehozásáf. Ha a szükséges anyagot is megkapjuk, akkor ezzel a segítséggel szakköreink számát és színvonalát tovább növelhetjük. És o téli négyhetes szünetben milyen szórakozást nyújt az Uttörőház kis látogatóinak? — A szakköri foglalkozásokét változatlanul meg tartjuk, de te-mészetesen több idő jut majd a sportra, a játékra. Az udvarban a jelenlegi röplabda- pálya helyén korcsolyapályát létesítünk. Az ünnepek után a Mecsek lejtőjén rendezzük meg nagy akadályversenyünket, melyen síléccel, ródlival és leleményességükkel vesznek részt az Uttörőház tagjai. Ugyanis a fizikai akadályok mellett szellemi akadályokat is állítunk fel, morse-jelekkel írt, eldugott levelek meglelését és megfejtését. Lesz azonkívül sátorverés, konzervdobozból kályhakészítés és sok más, ötletességet kívánó versenyszám. Ennek lebonyolítása után a szünet további részében ródli versenyekkel, túrákkal tesszük izgalmassá, széppé a szünidőt, — mondja búcsúzóul Bükkösdi Mihály, a pécsi Uttörőház lelkes, hivatását szerető igazgatója. Igaz Sándor A W:
