Dunántúli Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-28 / 307. szám

2 NAPCő 1954 DECEMBER SS A francia választók tömegesen keresték fel képviselőiket, követelve, hogy a ratifikálás ellen szavazzanak Pártnapok a nemzetközi helyzetről A péntek hajnali szavazás elutasí­tó enecmémyétől felbátorítva és lel­kesítve *z ünnepekben a legszéle­sebb arányokban 5«, viharosan bon­takozott ki a népi ellenállási és tilta kozó mozgalom. A családjuk körébe hazatért képviselőket a szó szoros értelmében meg ostromol iák a min­den rendű és rangú választók kül­döttségei, amelyeknek szóvivői nyo­matékosan figyelmeztették képvi­selőiket legsúlyosabb leiki ismereti felelősségükre, amely őket terhelné, ha bárminő nyomásnak engedve a további ratifikációs eljárás során megváltoztatnák korábbi elutasító magatartásukat De nem hiányzott a figyelmeztetés azon képviselők fe_ lé sem, akik pénteken hajnalban még hajlandók voltak kötélnek állni és megszavazni Ny ugat-Németország íemilitarizálását. Különösen a mun­kás küldöttségek szóvivői hangoztat­ták, hogy az atlanti politika konok képviselői a kormányban igyekeznek a tömegek előtt elrejteni azokat >a tényeket, amelyek a Franciaországot fenyegető veszély meglétéről és mé­reteiről tanúskodnak. Hangoztatták hagy a párizsi egyezményei': nemcsak a francia, hanem a német nép ér­dekeit is sértik, amennyiben eltor- iaszolják Németország újraegyesíté­sének útját, aláássák a bizalmat az országok és népek között és a népek megkérdezése nélkül egymással szem ben álló katonai tömbökbe kénysze­rítik Európa nemzeteit, ezzel pedig komoly mértékben bonyolítják az európai helyzetet. A küldöttségjárás­Nem is olyan új... ban országszerte csaknem mindenütt resztvettek a N y ugat - Németország remjlitarizálásának veszélyével szem­Az amerikai sajtó kénytelen be­ismerni, hogy a párizsi egyezmény Nyugat-Németország felfegyverzésé­ről szóló cikkelyének a francia nem­zetgyűlésben történt elutasítását kö­vető washingtoni és londoni vissz­hangot a franciák a parlamenti kép­viselőkre gyakorolt nyomásnak te­kintik. A „New-York Times“ a kö­vetkező címmel közli párizsi tudó­sítójának jelentését: — ,,A franciák fenyegetésnek tekintik a szövetsége­seknek a szavazással kapcsolatos vé­leményét. Az amerikaiak és az ango­lok nyugtalanságát nyomásnak tart­ják." A „New-York Journal American" című lap az amerikai és angol dip­lomácia sakkhuzásairól szóló jeienté­A szovjet írók II. kongresszusá­nak résztvevői december 25-án ko­szorút helyeztek el A. M, Gorkijnak a Bjelorusz pályaudvar előtti téren lévő emlékműve talapzatán. A koszorú szalagján a kővetkező A Harmadik Békekölcsön harma­dik sorsolása mindössze két órát vesz igénybe. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezúttal kevesebb nyeremény jut a kötvény tulajdonosoknak, mint a négy napig tartó sorsolások alkaltná val. A Harmadik Békekölcsön kibocsá­tásakor került sor a sorsolás techni­kájának egyszerűsítésére. A kötvé. ’ nyékét 100 millió forintonként ön­álló osztályokba csoportosították. A kötvények számozása valamennyi osztályon belül azonos. Ez azt je­lenti, hogy a kötvényszámok annyi­szor ismétlődnek, ahány 100 millió névértékű kötványcsoport került for­galomba. A Harmadik Békekölcsön kötvényeket az 1,700.000 forintos ki. bocsátásnak megfelelően tizenhét (I—XVII. számmal jelzett) osztály­ba sorozták. A kötvény számok tehát ez esetben tizenhétszer ismétlődnek. Egy-egy osztályon belül a kötvények sorozatszáma 1—üO.UOO-ig terjed. — bení állási oglaf i sukben teljesen egyetértő kommunista, szocialista és katolikus MRP-beii választók. sét a következő cíímmel közli: „Az Egyesült Államok és Anglia nyomást gyakorol Franciaországra a felfegy­verzési egyezménnyel kapcsolatban A „New-York Times” párizsi tudó­sítója rámutat, hogy a nemzetgyű­lési szavazás washingtoni és londoni visszhangját sok francia ahhoz ha­sonló fenyegetésként fogadta, mint amilyen fenyegetéshez az „Európai Védelmi Közösség” megteremtésére szőtt terv megvitatása és elutasítása alkalmával Dulles folyamodott A „New-York Times" megállapít­ja, hogy Nyugat-Németország felfegy vérzésének kérdésében a francia vá­I lasst ók hangulata „erősen elüt a hi­vatalos körök véleményétől." Értesítjük a pártszervezeteket, hogy december 28, 29 és 30-án pártnapo­kat tartunk „A nemzetközi helyzet“ címmel. A pártnapokat az alábbi he­lyeken tartjuk: SOPIANA GÉP­GYÁR: 28-án 4 órakor Fessel Tibor, KESZTYŰGYÁR: 30-án lél 3, Godó György, SÖRGYÁR: 28-án fél 5, Kár páti Ferenc, MAGASÉPÍTÉS: 28-án 5 óra. Nemeskéri László, DOHÁNY­GYÁR: 29-én fél 5, Gungl János. — DÄV—GÁZGYÁR: 2»-én 4 órakor Ster Károly, KOKSZMÜVEK: 28-án délután 2 óra, Sziklai József, VÁ­ROSI TANÁCS: 30-án 5 óra. Szabó László, SZERARüGYAR: 30-án fél 3, Katona József, CEMENTäRUIPARI VÄLLALAT: 30-án fél 3, Kamarás László, HÚSÜZEM: 30-án fél 5, Ré­vész Alajos, BANYAIGA ZGATÓ- SAG: 30-án 3 óra, Fehér István, — ALLAMI ÁRUHÁZ: 28-án O óra. Berki Fülöp, BIRÖSÄG: 28-án 4 óra, Hídvégi Tivadar, MECSEKSZA- BOLCS-TELEP: 29-én 6 óra, Verec. kel Lajos, PÉCSBANYATELEP: 29- én 6 óra, Czárt Ferenc, VASAS II. TELEP: 88-án 6 óra, Bradács György — ÚJHEGY: 29-én 6 óra, Katona Lajos, POSTA: 29-én fél 5, Sztcrgár János, MESZESTELEP: 28-án • óra. Bogár József, TEJÜZEM: 28-án fél 5, Bukarest (Agerpress) A román nagy nemzetgyűlés elnöksége a Mun­ka-érdemrend első osztályát adomá­Földvári Józsefné, KIOSZ: 28-án • óra, Nagy Sömlőmé, TISGLAGYAR: 28-án 4 óra. Jéhn József, DOKTOR SÁNDOR KULTÚROTTHON: 28-án délelőtt 9 óra, Tóth József, VIZMÜ- KÖZTISZTASAG: 30-án fél S.Szent- istványl Gyuláné, TATAROZÓ VAL. LALAT, 28-án fél 5, Tóth Ferenc Béla, ÉPÜLETSZERELŐ: 30-án fél 4, Bérezi Pál, KÖZLEKEDÉSI VÁL­LALAT: 29-én fél 5, Szabó Béla, TEHERFUVAR: 28-án G óra, Szabó Pál, SIKLÓSI KERÜLET: 30-án 6 óra, Kovács János, BELVÁROSI KERÜLET: 30-án fél ^ óra, Györkö Antal, BUDAI I.: 29-én 6 óra, Ko­vács Zoltán, BUDAI II.: 30-án Sóra, Kóczlán Rajmund, SZIGETI KERÜ­LET: 30-án 6 óra, Gergely Lajos, CIPÉSZ KTSZ: Z8-án 3 órakor, Asz­talos Ferenc, BARANYA MEGYEI GÉPJAVÍTÓ: 30-án 4 órakor Melles Rezső, SZIKRA NYOMDA: 28-án negyed 6 órakor, Bczcnsek Antal, SZÍNHÁZ: 29-én 4 órakor Moőr József, ISTENKUT: 29-én 6 órakor, Brunner Béla, BORBÄLATELEP: 27 én G órakor Lucza Jánosné, ÚT­FENNTARTÓ: 29-én fél 5, Czirfcos Mihályné, MALOM: 30-án G órakor: Kovács István, P AT ÁCS: 28-án 8 órakor Bedő Pálné, VASAS L: 29-én 6 órakor Mezei Béla. nyozta Simion Bu^hkri román kül­ügyminiszternek: 40. születésnapja al­kalmából. A szovjet írók 1L kongresszusának résztvevői megkoszorúzták A, M. Gorkij emlékművét 850 nyeremény, egyetlen húzással szavak olvashatók: „Alekszej Mak- sslmovies Gorkijnak, a szovjet iroda­lom megalapítójának forró szeretet­tel és örök hálával — tanítványai, a szovjet írók II. kongresszusának kül­döttei.“ Mindé« sorozatszámhoz ötven (1—fitt­ig számú) kötvény tartozik. A sorsoláson a kötvények sorozat, számát húzzák ki az I. számú sor­solási kerékből. A kihúzott sorozat­szám mind a tizenhét osztály 50—50 kötvényére vonatkozik. Ezzel a mód­szerrel tehát 17x50, vagyis 850 nye­reményt sorsolnak ki egyetlen hú­zással. Csupán a? 5000 forinton fe­lüli nyeremények esetében kell a II. sz. kerékből történő, újabb húzással eldönteni, hogy a sorozaton belül melyik, kötvényre esik a nagy nye­remény. Az osztályok számát tartal­mazó kereket csak a 100 ezer forintos főnyeremény kihúzásakor ’ veszik igénybe. Főnyeremény ugyanis min­den sorsoláson csak egy van. Míg a régebbi sorsolási mód 2,500 —3.000 húzást igényelt, az új eljárás lehetővé tette, hogy 221 húzással 387.850 nyerő kötvény számát álla­pítsák meg. így érték el, hogy két óra alatt 50,013.430 forintot sorsol­hatnak ki. •• Üzlet — kiszolgálók nélkül Leningrad ban kiszolgálók nélküli esemegeüzlet nyílt meg. Az üzletet különleges üvegpolcókkai látták el. Az előre kimért árukon az árak fel vannak tüntetve, a vásárló a polcok mellett elhaladva kiválogatja ma­gának a szükséges áruikat és belerakja a kosárba, amelyet a bejáratnál adnak. Ezután összeszámolják a vásárolt áru összegét. Az üzlet alkalma- zottainat;; száma mindössze két ellenőrből, egy pénztárosból és egy eso- megolóból áll. A képem: Az új, kiszolgálók nélküli csemege-üzletiben. Az amerikai-angol fenyegetések sértik Fra neiaországo t A román külügyminiszter kitüntetése (13) Özvegy Szász Istvánná itt született ebben a dunántúli városban a mil- leneum évében, amikor új templo­mot avattak, szobrot emeltek és a legszebb utcát Ferenc Józsefről ne­vezték el. Huszonötéves korában ke­rült Pestre, akkor írt onnan levelet Szász István ós hívta: — Gjrere... — és ő ment. Milyen Is a2 élet, milyen furcsa! Ha ő nem megy el a Mihály-napi búcsúba, ha nem ül fel a ringlis- pilre, ha mellette nem hintázza ma­gát cifrára festett falovon Pista, ak­kor nem lett volna később a felesé­ge. Ezerszer mentek el egymás mel­lett, alig vették számba a másikat, de ott összekapcsolódott a szemük sugara és miközben fent a magasban körhintázás fejében forgatták a suty- tyók a sergőt, mialatt a gépzene val- cereket játszott, összenevettek és a barna legény felényujtotta a perecét, így ismerték meg egymást, s ezért írt később Pestről levelet Pista, aki akkor mór ott volt segédmunkás egy Váci úti gyárban. A ház is ott volt a Váci úton. Ré­gi, öreg bérház volt, hosszabbik ol­dala az Újpest felé elzörgő villamo­sokat hallgatta, a másik, a rövidebb, a mellékutca bazaltján trappoló lo­vak vasának zaját verte vissza. Még a múlt század második felében épít­hették, amikor olyan gyorsan nyúj­tózkodott a város, mint a knmaszko- rukban növésbe lódultak. Akkor még szép is lehetett, de most már meg­rokkanván áll a többi vénült ház között. A sarkon fűszerüzlet volt, ki­rakatába minden karácsonykor ki­tette a vallásos szatócs a gipszből öntött kis Jézust, jászolban, bölcsek­kel és juhokkal körülvéve, egy rö- vidáius. utcám aggatott kész köté­nyekkel és kartonruhákkal, kocsma, *ok részeggel, sok kiabálással. A Egri Lajos HÁZA sarkon a falábú árult ponyvaregénye két, újságokat, és titokban: malac- kodó képekkel telerajzolt füzeteket, a mellékutcában visító hangú fűrész­üzem, az ócskavas vörös vashalmai. Ilyen volt a ház, ilyen volt a kör­nyék, ahová elment Pista után. Itt élt, itt álmodoztak egy házról, anű lesz talán egyszer otthon, a pi­ros-tarka tehénről, a sárga-pelyhes kacsákról, a nagylombu diófáról, ami alatt öregségében olyan szíve­sen elüldögél az ember. Itt született meg a kis Pista, innen vitték el az öregebbet, az emberét, innen mene­kült vissza a szülőföldjére. Hány nap telt el azóta olyan egy­formán! Mert az első ütés akkor érte, amikor az embert elvitték. Rosszra fordult az élet; megsoványo- dott, beiegörnvedt a háta, térképet irt arcára az élet. Mosott, takarított, másoknak. Ehhez értett, semmi egyébhez. Az élet elment mellette, a napok átléptek rajta, de ő nem szólt. Ha néha kicsúszott a száján a panasz, csak a konyha falai hallották. Meg a gyerek, akit leintett: — Hagyjál, fáradt vagyok! — vágj1: — Eredj ki valahová játszani! — Miért tette? Miért nem tanulta meg, hogy a szegény ember fogja be a száját? Miért? Hét jobb (gy? — de ezt csak az elején gondolta. Ké­sőbb rájött, hogy nagyon meg lehet érteni az embert, s akkor minek kárhoztassa? Ö sem lett volna kü­lönb. Kiveszik az ember szájából a falatot, odalökik mint valami lomot 1 ä szemétre, és akkor még vágjon ELBESZÉLÉS hozzá jó képet? Mintha csak szándé­kosan kergetnék a kétségbeesésbe. Először lejjebb veszik a bért, az­után még lejjebb veszik, meg me­gint. Később meg már nem is lehet az egész hetet kidolgozni, háromszor is bement szegény, amíg végre ju­tott egy napi dolog. A végén pedig fel is út, le is út, mehet a vak világ­ba... Igaza volt Pistának — gon­dolta később. És ettől kezdve még jobban összeszorította a száját. Csak élt, egyik napról a másikra, már semmiben sem remélt, semmit sem kívánt, talán csak azt, hogy ne fájna annyira a háta. Hallgatott — és azokat is elkerget­te maga mellől, akik telesiránkozták a fülét. —• Minek erről annyit be­szélni. örüljön, hogy a maga ura kint van és keres még egy pakli gyufára valót! — és belül haragudott mert úgy érezték, hogy elárulták az emberét, magára hagyták. Tűrték, mint a birkák, hogy kiszakítsák kö­zülük, csak álltak és vártak, csak magukban dohogtak, gyávák voltak. — Hogy nem tud már egyszer le­szakadni az ég! Hogy nem tud el­múlni ez a büdös, rothadt világ! — jajduit fel benne a káromlás olykor és ráfoiyt a könnye a rossz ingre, amit varrogatott. És ezekben az el­torzult jajokban a irigység, a fájda­lom, a gyűlölet és a megértés olyan furcsán keveredett. Mert azért meg­értett ő mindenkit, megértette, hogy mindenki úgy hordja a maga batyu­ját, ahogy tudja, a nyakából kivetni egy sem képes és akkor hát? ... Hogy az egyik kiáll, szájából kiöm­$ Ä B A R lik a káromlás, vad szitokra fakad a nyomorúsága ellen, hát az ok arra, hogy a többi is fejjel menjen a fal­nak? Nem, nem, nem értett 6 akkor még sokmindent, hogyan is lehetett volna egy magányos asszonynak ab­ban a zűrzavarban eligazodni? Talán sehogy ... talán nincs is okos ember... — gondolta akkor és tehetetlenül ölébe el; tette a kezét. Kékítő a vízbe, öblögetés, hagyma­leves, a lúg és a verejték szaga egy­bekeveredik, macska alszik a sarok­ban, a templom tornyából odahallat- szik a harangszó, a földszinten ve­szekszik a nyomor, talán ütik is egy­mást, részeg gajdol a ház előtt, a kis Pista rábámul és valahonnan messziről, a Dunáról, hajókürt hang­ját sodorja a szél, — és telnek a napok. — Holnap bemennék Pistához — mondja egy napon, — vinnék neki egy pár falatot — és a szomszéd- asszony már tudja, hogy ez mit je­lent. S mert Szászfának olyan na­gyon nehéz a sora, már mondja is: Jól teszi. Menjen csak nyugodtan. Majd én vigyázok a fiúra... Mit mondhat két ember egymás­nak vasrácson keresztül, ha régen látták egymást, nagyon sok van a szívükben, alig van tíz pere és fegy­veres őr figyeli a szavukat? Sokat vagy semmit. ö panaszkodhatna Pista az egyformán múló nehéz na- ookat emlegethetné, de hallgatnak. Nézik egymást, az ember arcán meg­rándulnak az inak, furcsán reszket az alsó ajka, keze belefehéredik, ahogyan megmarkolja a vasrácsot, neki meg végigdöcögnek a könnyei az arcán, lepottyannak a földre és ott elkeverednek a föld porával. Az­után mégis egy-két szó: — Hogy van a gyerek? — Az csak megvan. — Hát neked nincs-e valami bajod? — és itt ő fordítja a lóérdést: — Milyen a koszt? — aztán vége, az őr szói, elpattant a tíz percnyi időcske a semmibe, elfordul, kimegy a hideg falak közül, megvakftja a kint for­rón rázuhogő nap, felszáll a villa­mosra — és kezdődik minden előírói a Váci úton. — Na, indulás! hallja most az em­ber odabent biztosan és ő is hallja, mert ott van vele lélekben, mellette áll. Kinyílik a beszélgető vasrácsos ajtaja, lépte alatt visszhangzik a cementes folyosó, vasajtó vasajtó melett, hallja az őr vaspatkós ba­kancsának kopogását, hátéiban érzi figyelő szemét. Az őrnek kék egyen­ruhája van, derekán széles szíj revol­verre!, a vállán puska rövid szurony nyal, az ő emberén meg dsróc és hátul össze kell fogni a kezét és ígj' mennek és az ember talán arra gon­dol, hogy ő mit csinál idehaza. Az embernek 2417-es száma van, mert van egy könyv a fogházirodán, ahová 2417-es szám alatt bevezették a nevét. Szász István gyári segéd­munkás, nős, lakik... anyja neve.:., apja neve... két év és hat hónap, vizsgálati fogság beszámítva... sza­badul 1927 december 29-én. Még a karácsonyt ott töltheti. Kiosztanak majd minden rabnak egy kis csoma­got, mindegy, hogy gyilkos, vagy más. — Minden csomagban lesz há­rom szem szaloncukor és ünnepi ebéd lesz a könyörület és a megvál­tás nevében. — Ugyan engem mitől váltott meg valaki? Ugyan mitől? (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom