Dunántúli Napló, 1954. november (11. évfolyam, 260-284. szám)

1954-11-25 / 280. szám

Éljen a hazánk és népünk gazdasági és kulturális felemelkedéséért dolgozó értelmiség! Kommunisták! Népnevelők! Ki a tömegek közé! „Jöjjön el máskor is“ A választás előtt Körúton a járási pártbizottság első titkárával Végigkísértem egynapi útján Sze­keres László elvtársat, a villányi já­rási párt bizottság első titkárát, hogy feljegyezzem, hogyan tanítja a vil- tánykövesdieket, újpetreieket, a pal- konyaiakat, mit kell tenniök most a választás előtti napokban. Viilánykövesden — Jó hogy- találkozunk, — üdvö­zölte Nagy elvtársat Viilánykövesden. — Kisbattyánban bizonyosan várják választói, menjen ki kozzájuk estén- l ként. Tudja, olyan közvetlen beszél­getésekre gondolok, családról-család- \ ra járni, hadd ismerjék meg az em- ^ berek.* És hát szükség van a segít­ségre is. tt — Már jártam náluk. Egy-két do­logra meg is kértek, majd elintézem ’Jhelrik. eb 'o! — A hegyilakók? Nagyon jó, hogy vaájuk is gondoltak. Hozzák be őket »enocsival, vagy menjenek ki hozzá­nk, a 1 — Úgy gondoltuk, — mondja Bese ’ *Vtárs — kilátogatunk hozzájuk, 3 5 ^zélgetünk velük s vasárnap visz- í szűk az urnát. s Együtt rójuk a villánykővesdi ut- ' át. A tsz embereit keressük. A da- álóban találjuk meg a párttitkárt !S később oda csatlakozik a tsz el- iöke is. — A jelölőgyűlések jól sikerültek, » kisgyülések is. Most a népnevelők dolgoznak, — mondja a párttitkár. — Minél kevesebb értekezletet! Négyszemközt sokkal bizalmasabbak n emberek, jobban elmondják búju­.. iiat-bajukat. — A jelöltekről még sok vita van. jö! — Most már ne arról beszélgesse- ’\ hogy ki lett volna a jobb, hisz jh cs volt alkalom a jelölőgyűlésen. elfogadtak, azt népszerűsítsék, .tért alkalmas, alakítsa- régi laboraté^ fíyjhr.:,.: , zünk eP" pi''V2. emberek megértsék: s nV< «a jelöltekre szavaznak, ha- e .ti ezzel együtt a párt új politiká­jára, Leírni is sok lenne azok nevét, akikkel még beszélt. Az istállóban a gondozókkal, idős németajkú asszo­nyokkal, amint a szőlőoltványt válo­gatták. Közvetlenül, barátian s ebből mindenki érthette, hogy itt most az emberekről van szó, őket kell meg­nyerni. Itt dől el a választás. Pál konyán Palkonyán nemhivatalos értekezlet van. Néhány kommunista terveikről beszélget. — Estére összehívjuk a tanácstag­jelölteket, tömegszervezeti vezetőket — sorolja Péter elvtárs. — Megbeszél­jük velük, hogyan dolgozzanak. Az­tán ki a faluba, a választók közé. Közben igen gyorsan másfelé ka­landozik a beszélgetés. A dekoráció­ra, az ünnepélyességre. — Igen, ez is kell. De most csak beszélgetni és megint csak beszélget­ni a választókkal. Amint hallom itt sok a probléma, amelyet meg kell magyarázni. Péter elvtárs ismét visszakanyaro­dik az előbbi témára: „Azt szeret­nénk, hogy vasárnap gyorsan men­jen a szavazás...” — Ezért mozgassák meg a válasz­tási elnökséget. Esténként üljenek össze, számoltassák be a felelős elv­társakat az aznapi munkáról és je­löljék ki az új tennivalókat. A vá­lasztási elnökség legyen a főhadiszál­lás. A választók körzetenként vonul­janak szavazni, így gyorsabb, de erre már most gondoljanak a népne­velők. Asztalosné, a párttitkár egy két­oldalas gépelt határozati javaslatot mutat. A pártvezetőség legutóbbi ülé sén hozták. „A tsz vezetőség gyenge, hát nekünk kell a sarkunkra áll­nunk.” Szekeres elvtárs elolvassa. — Hagyják ezt egy hétig — taná­csolja — aztán élő lehet venni. Most minden erőt a választásra! Ne apróz­zák el magukat! Palkonyán dolgoznak a népneve­lők, igen sok ember kételyét ősz­iwéiáfa már ~ li—A tmKtuii/suK nem értették, miért csak az ő választó körzetük jelöltjére szavaznak; nagy port vertek fel a házvásárlások fur- fangosságai is. Egy valamiben azon­ban nem sikerült tiszta vizet önteni a pohárba. Palkonyán nincs váróte­rem s emiatt mindenki bosszanko­dik. A MÁV nem épít, de a területé­re sem enged építeni. — Van itt elég romos ház, pince. Asztalos elvtársnő, küldjenek egy kérvényt a bontásra, a járási tanács engedélyezi. S a megállóhoz legkö­zelebb eső községi földön építsenek várótermet. Ez is választási munka. Ujpetrén Késő este érünk Ujpetrére. A ta­nácsháza egyik szobájában három ember beszélget Hét órára a népne­velőket várják. A községi tanítóval most beszélik meg a jelöltek fény­képeiből összeállítandó tablót az üzletek kirakatainak díszítését és sok más dolgot A beszélgetés itt másként kezdő­dik, mint mondjuk Palkonyán. Az a kis piros jegyzetfüzet kerül elő, ami­ről oly sokat beszélnek a járásban. Az első lapon panaszok, kérelmek, orvoslásra váró bajok egész sokasá­ga. Úgy mondják, ha másik tömb kerül a tartóba, az első oldal üre­sen marad ilyen ügyeknek. Nos, most ez van a soron. — Varga bácsi ügye hamarosan rendbejön, megmondhatják neki. Egy kissé úgy hangzik ez, mintha valakinek beszámolna. így is van s ebben nincs semmi különös, ugyan is Szekeres elvtársat Ujpetre küldi a járási tanácsba. — Szekeres elvtárs, — szólal meg az asztal mellett ülő tanító — ma 23-a van s még nem kaptuk meg az illetményünket... Felírja az első oldalra, mint aho­gyan még sok mást is. De már men­nie kell, terve szerint ma este hét órakor résztvesz a pócsai termelő- szövetkezet zárszámadó taggyűlésén. — A falusi értelmiség támogatását, tudását is használják fel — taná­csolja az otthoniaknak. — A gépállo­máson erős a pártszervezet, a leg- iobb népnevelőit kérjék tőle. Gon­doljanak arra is, hogy a boltokban a pult mellett is agitáljanak. — ■ ■ ■.-------» —..........................-■ i.i. A kis piros Skoda visszafelé indul, fényszórói messzire széthasítják az I est sötétjét.:: BOCZ JÓZSEF | — Sokat segítenek munkánkban a bőrgyár népnevelőt is, meg is di­csértük őket, — mondják a pécsi te­rületi pártszervezetekben. Erdöii, Tóka elvtárs és a többi, mintegy 90 népnevelő jó munkát végez a kert­városi, siklósi-külvárosi, Budai I. és Budai II. területi pártszervezeteknél, ahová a pártszervezet küldte őket. Bakodi elvtárstól sok helyen meg­kérdezték: mikor tatarozzák a háza­kat, mikor javítják meg a háztető­ket? Bizony tehetetlenül állt a kér­dések előtt. Mikor? ö biz ezt nem tudja. De még aznap este megér­deklődte a pártszervezetnél és új­ból fölkereste a dolgozókat. Másutt a húsról, meg a zsírhiány­ról panaszkodtak. — Most még kevés a hús és nem mindig lehet elegendő zsírt kapni. Ennek is megvan az oka. Kissé ké­sett a kukoricatörés, a gazdák pedig csak a múlt hetekben fogták be hiz­lalásra a disznókat. Sokan elmarad-. tak a hús és zsírbeadási kötelezett­ség teljesítésével is, s majd az új kukoricával meghizlalt disznót fogják beadni. Akkor aztán javul a hús és zsírellátás. Arról sem szabad meg­feledkeznünk, hogy sokan hizlalnak saját részükre disznót. Eddig ők is vásárolták a húst, meg a zsírt, de miután levágják a hízót, már nem mennek a húsboltba. Ez is sokezer kiló húst és zsírt jelent, ennyivel is több jut majd a vásárlóknak. Bakodi elvtárs szívesen és türel­mesen válaszol minden kérdésre, mert tudja, hogy ezzel is a választá­sok sikerét segíti elő. Akikei meg­látogatott, nagyon szívélyesen bú­csúztak tőle: ,Jöjjön el máskor is egy kis beszélgetésre.“ Minden csa'ádot meg'átogafnak A kis íróasztal mel­lett könberakott szé­keken öt asszony ül. A mindig mosolygó Kozmáné beszél, a töb­biek szorgalmasan je­gyeznek. A pécsi sik­lósi-külvárosi párt alapszervezet vezetésé, ge — Kozmáné, Für- dősné, Freifogelné, Mól nárné, Kovácsné . — ülést tart. A népnevelő értekezlet anyagát és a választás napjáig hát ralévő néhány nap fel­adatait beszélik meg. Közösen dolgozzák ki ki, mit. s hogyan csi­náljanak, miről beszél, jenek a népnevelők. — A legutóbbi értekezleten nem hiá­ba dicsérte meg őket a városi pártbizottság, megérdemelték, — a népnevelők igen jó munkát -végeznek. Kovács Imre elvtárs, I a vasutas pártszerve­zethez tartozik, de most a siklósi körzet­ben segít a választási munkában. És milyen jól! Házról-házra jár, fölkeresi a választó­kat. Nehéz lenne el­mondani mi minden­ről beszél Kovács elv­társ. Az egész város ügyeiről, gondjairól, meg az országos prob­lémákról is szó esik egy-egy beszélgetés al­kalmával Gyakran megfordul a pártszer­vezetben isi Ilyenkor aztán Kozmáné elv­társnő bőven jegyezhet naplójába, mert bizony Kovács elvtárs sok problémát, kérést mond el, amire válaszolni kell vagy el kell In­tézni. Egyes kérdésekben — s ez önállóságukat di­cséri — maguk intéz­kednek a népnevelők. Méhn József és Fürdős Ferenc népnevelők föl. keresték dr. Kovács László női szabót, aki elmondta nekik, hogy nem tudja, miért kel: annyi adót fizetnie. — Méhn és Fürdős elv­társak akkor nem tud­tak válaszolni Kovács Lászlónak, de elmen­tek a városi tanács­hoz és tisztázták a problémát. A siklósi-külvárosi alapszervezetben végez nek népnevelőmunkát a szakérettségis kollé. gium hallgatói is. — Szerdán több, mint 300 választót látogat­tak meg. átadták az értesítést, hogy hol kell majd szavazni és milyen sorszám alatt szerepel a nevük a választói névjegyzék­ben. Persze ennél töb­bet is tesznek a kollé­gisták, mert mielőtt átadnák a cédulát, be­szélgetnek a választók, kai, a jelöllek munká­járól, a szavazás mód­járól. VÁLASZTÁSOK A VÁLASZTÁSI RENDSZER min. den osztályállamban az uralkodó osztály, vagy az uralkodó osztály egyes rétegének akaratát fejezi ki és annak hatalmát van hivatva biz­tosítani. — A választási rendszer a leghívebb tükörképe s egyszersmind fokmérője az állam jellegének, de- .df'ére t izmus ánafc. — Nyugodtan gZ,= {éhatnl, hogy az állam demokra- ^ Hsa és választójoga szervesen ij * Ciggnek egymással. ie a agyar hűbéri állam választá­sét (■ Jetben ..teljesein szervezetlen t hit0, stojnc7a^lyózták azt, hogy téf»1 j-iszt, sem -jedig azt, hogy kit égétosztaI1pir, - de nem volt rende- a választási eljárás maga sem. ez a helyzet az uralkodó osztály­ok kedvezett, mert a főispáni ön­kényen, az erőszakon, a megveszte­getésem keresztül érvényesítette a vagyonosabbak igényeit. Egy-egy megyében évszázadokon keresztül mindig ugyanaz a 40—50 család vitte a vezetőszerepet. Ezek a családok képviselték a megyét mindenfelé. Uj embernek, új család­nak közéjük bekerülni alig lehetett. Az elmúlt évszázad első felének például 11 országgyűlésén 49 vár­megyét mindössze 430 család képvi­selte. — Ez pedig azt jelenti, hogy évtizedeken keresztül ők viselték a ■negyei tisztségeket, ők ültek a kirá- . i kinevezéstől függő hivatalokban *— Ez a 430 család jelentette a ma­gyar politikai nemzetet, ennek gon­dolkodása adta meg a nemesség gon­dolkodásának színezetét, ezek alkot­ták a nemesség közvéleményét, — a többiek csak hozzájuk igazodhat­tak. A leglényegesebb pedig az, hogy ez a 430 család döntött és tárgyalt 11 millió honfitársának sorsa felett. Ha pedig az ilyetén való politizálás lehetőségéinek fundamentumát vizs­gáljuk, megállapíthatjuk, hogy mind­ez azért volt lehetséges, mert csak a nagybirtokos családok tudták biz­tosítani a politikai szereplés alapját tevő választási költségeket. A VÁLASZTÁSOKHOZ ugyanis rengeteg pénz kellett. — Ez az oka annak, hogy a reformkori ellenzéki politikusok legnagyobb része anya­gilag teljesen tönkrement, eladóso­dott, birtokától megvált. A közéleti REGI szereplés Széchenyi István vagyonát is alaposan megtépázta, —• ugyanis Sl ezer kát. hold földjéből csak 34 ezer holdat hagyott örököseire. A többit megemésztették a választások. — illetve • közrehatott az is, hogy Széchenyi István jelentős anyagi se­gítséget nyújtott a választási költ­ségek miatt eladódosott Deák Fe­rencnek. — Balogh János barsí kö­vet is ennek lett áldozata, de ugyan­így Bónis Sámuel, a dúsgazdag sza­bolcsi ellenzéki követ is. Ez a töméntelen pénz természete­sen nem folyt el nyomtalanul. Amíg a jelöltek tökrementek, a kortesöli meggazdagodtak. — Az 1843-ból va­ló választással kapcsolatban a bécsi udvarnak küldött titkos jelentésbő’ derül ki az, hogy a Zala megyei konzervatív párt főkortese: Forintos lózsef nagyon jól keresett a válasz­tások alatt. — Már augusztusban je­lenti, hogy egy birtokot vett, azután pedig újra 8000 forintot kapott a veszprémi püspöktől, aki Deák meg­buktatása érdekében a konzervatív pártot képviselte. — Ez a kortes, — ugyanígy a többi is, — cigánybandá. val járt a falvakba, — etette-dtatta a kisnemeseket és szórta a pénzt, a jelölt pénzét. A megyei tisztviselők abban az évben, amikor számolni lehetett, hogy tisztségválasztás lesz, a főbb útvonalak mentén minden kocsmát kibéreltek, vagy nagyobb birtokosoknál konyhát állítottak fel és ott etették és itatták a választó­kat. — Természetesen emellett folyt a rábeszélés is. A fentiek szerint folytatott agitációt megválasztása ér­dekében Hertelendy György Zala megyei alispánjelölt 1834-ben. — A választók nemcsak az összes vágm való marháit fogyasztották el, ha­nem az igavonó állatok nagyrészét is le kellett vágni, hogy a még éhes választók zokszó nélkül távozzanak. A kortesek mellett Jól kerestek a panasztnemesek is, akik szavazatai­kat pénzért adták el. — Természete­sen minden meggyőződés nélkül ál­lottak amellé, aki többet adott. Egy 1839-ből származó titkos Je­lentés említi meg, hogy a Baranya I megyei szabadszentkirályi nemesség híres arról, hogy alaposan kihasz­nálja a választásokat anyagi szem­pontból és szavazataikat jól megfi­zettetik. — Heteken keresztül ettek, ittak, mulattak a jelölt pénzén, s az. után szavazataikat még külön Is megfizettették. Ugyanezen évben a fejérmegyei követválasztáson négy forintot fizet­tek szavazatonként. Perczel István ezt nem bírta megfizetni, mivel ne­ki csak két forint tellett egy szava­zatért. — Meg is bukott Pákozdyval szemben. T roncsén megyében nem került ilyen sokba a választás. Borsiczky alispán minden választójának csak két forintot fizetett, de fizette ezen felül a szállást, pálinkát, bort és reg­gelire egy fogást, ebédre négy, va­csorára pedig két fogást tálaltatott fel. A Bottká-pártnak az 1834 A vá­lasztás a titkos jelentések szerint az alábbi költségekbe került: A cigány, bandákkal együtt megit.tak 642 akó bort, 20 akó pálinkát, megettek 47 ökröt, 230 birkát, 3000 darab kenye­ret, — a lovak számára pedig elfo­gyott 1500 porció széna. EZEK UTÁN nézzük meg, mikép­pen folyt le tulajdonképpen a vá­lasztás. íme az egyik. Egy német nyelven Bécsbe küldött titkos jelen­tés az alábbiak szerint számol be az 1839. május 28-i borsodi várme­gyei tisztújító választásról: A szembenálló jelöltek által meg­vásárolt szavazók menetoszlopa ün­nepi díszben, lóháton, kocsikon, — (illetve akinek kevesebbre tellett: gyalogmenetben, — zászlókkal, ci­gányzenével, dalolva haladt végig a megyén. — A korteseknek akkor már nem volt más dolga, minthogy arra ügyeljenek, hogy a megveszte­getett szavazó át ne menjen a má­sik .táborba. A felvonulás és a sza­vazás helyére való megérkezés szí­nes, festői látvány volt. A választást megelőző napon a kálvinisták 156 kocsival megérkeztek már a választás helyére. — A felvo­nulást a református papok vezették és a menetoszlop Szatmárit éltetve vonult végig a városon. A menet élén, az előtt mintegy 100 méterre lovagolt a főkortes, Patay. — Mögötte négyesfogatban három re­formátus pap, — s a menetben is minden 15—20 kocsinál egy-egy re­formátus pap. A felvonulás és beérkezés nem volt azonban mindig ilyen ünnepé­lyes és festői. A szavazók a kortesek vezetésével kisebb-nagyobb csoportban érkeztek meg. a választás színhelyére. Rend­szerint úgy, hogy az egy községbe­liek egy csoportban. Ilyenkor a két párt hívei úgy különböztették meg egymást, hogy szint, vagy jelvényt választottak. Nem volt ritkaság, hogy amidőn így két ellenpárt hívei találkoztak össze, egymásnak mentek és már a választások megkezdése előtt sebe­sültek és nem egvszer halottak vá­dolták a választási rendszert. Az 1839-i választáson a konzerva­tívok Szekszárdra érkező menetében már a választás előtt mintegy 34 könnyebben sérült embert lehetett látni. — A sérüléseket onnan szerez­ték, hogy Hogy észen a liberálisok megverték őket, mialatt ebédeltek. A választások helyére való bevonu­lás után nem volt bátorságos dolog az utcákon járni. — A két párt le- ’ttasodott emberei botokkal oktatták a járókelőket, hogy ki lesz az úi követ, vagy alispán. A pártok meg­szállták a kocsmákat, és jaj volt an­nak, aki más jelszóval,, vagy másik ’elölt nevével mert oda belépni. — Rimaszombaton történt meg az 1846- os években, hogy a beérkező pártok még az éjjel egymásnak estek. Hár­man nyomban a helyszínen marad­tak. Az éjjeli verekedés során két házat leromboltak, tűz támadt, pus­kákkal lövö’döztek és csak éjfél után ’ett nyugalom. AZ IGAZI ZAVAR és rendetlen­ség tulajdonképpen akkor kezdődött, amikor a választás napja elérkezett A szavazás rendszerint reggel 9— 10 óra között kezdődött, — de a két tábor emberei már szürkületkor összeütköztek a megyeháza kapuja előtt. — Mindegyik a kapu közelé­ben szeretett volna elhelyezkedni, hogy előbb juthasson be és az elnök­séghez közelebbi helyeket ő foglal­hassa le. — Az 1828 évi trencséni választásra Marczibányay alispánie- lölt emberei a bejáratot úgy eltorla­szolták, hogy még a megye pecsét- lét őrző hivatalnok sem juthatott be a közgyűlési terembe. Sok visszaélés támadt amiatt, hogy a főispán önkényesen jelölt, — A/ abaújmegyei restauráció alkalmával 1820-ban Eötvös főispán semmikép­pen sem akart úgy jelölni, ahogy a többség akarta. Ebből parázs vereke­dés támadt. A választóhelyiségben az ellenzékiek összetörtek minden szé­ket és padot, még a főispán székét is. A ruhákat leszagatták, a kardo­kat, sarkantyúkat letépdesték az elő kelőbbekről. — Egy csoport a kony­hát támadta meg, — megrohanta a szakácsot, illetve szakácsokat, meg­verte azokat, majd összetörte a por­celánedényeket, és fö'dreszórta a félig elkészített díszebédet. — Ez al­kalommal még a püspök díszreve­rendáját is leszakították. Ezeknek meggátolására Tolna me­gyében 1839-ben felállították a sza­vazatszedő küldöttséget a megyehá­zán. A szavazókat az utcáról egyen­ként engedték be. Akik pedig már ’eszavazhattak, nem hagyhatták el az udvart addig, míg a szavazás meg nem történt. — A titkos jelentések azonban rámutatnak, hogy egyesek az élelmesebbek közül a fáskamrán keresztül kiszöktek és kijőve mégegy szer leszavaztak. A PELDÄZÖDAST folytathatnék, — hiszen az egvkoru történetírók szép számmal örökítették meg azokat a visszásságokat, melyekkel volt vagyonos uraink közéleti szereplé­seiket biztosítani igyekeztek. E he- ’yütt csak annyit jegyzünk meg, hogy — amint az elmondottakból Is kitűnik — az ilyen választási előz­mények és az Ilyen módon való vá­lasztások nem eredményezhették, hogy a népakarat jusson kifejezésre, s nem is az volt a céljuk. Dr. Rlhmer József vezető járásbfró, a TTIT pécsváradi járási osztályának alelnöke.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom