Dunántúli Napló, 1954. november (11. évfolyam, 260-284. szám)

1954-11-14 / 271. szám

DUNÁNTÚLI , NAPLÓ M D P BÁBÁN VA M EG YEI BIZOTTSA' CA'N A K LAPJA XL ÉVFOLYAM, 211. SZÁM ARA 50 FILLER VASÁRNAP, 1954 NOVEMBER 14 V/LAC PROLETÁRJAI £CY£fBlJ£TFK! A MAI SZÁMBAN; Nagy Imre elvtárs beszéde (1—2. o.) — Vigyük győze­lemre a felszabadulási hónapot (3. o.) — Élüzem lett a Nádor szálloda (3. o.) — A bonni kormány egyelőre nem hagyta jóvá a párizsi szerződéseket (3. o.) — Számol a falu (4. o.) .— Rájuk szavazunk... (5. o.) — A képzőművészeti vitához (6. o.) Választási nagygyűlés a MA VA G-ban Budapest két fontos ipari üzeme: a MÁVAG és a Ganz Vagon sokezer dolgozója gyűlt össze a MÁ- VAG-gyár mozdony szereidé je előtti udvaron szomba­ton délután, hogy meghallgassa Nagy Imre elvtárs­nak. a minisztertanács elnökének beszédét választási nagygyűlésükön. A választási gyűlés elnökségében helyet foglalt Nagy Imre, a minisztertanács elnöke, a Magyar Dol­gozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, Bata Ist­ván vezérezredes, honvédelmi miniszter, a Politikai Bizottság póttagja, Csergő János kohó- és gépipari miniszter, Kovács István, a budapesti pártbizottság el­ső titkára, Biró Ferenc, a kohó- és gépipari miniszter első helyettese, Szőnyi Miklós a Vas- és Fémipari Dol­gozók Szakszervezetének elnöke. A Himnusz hangjai után a nagygyűlést Szénáról Rudolf, a MÁVAG pártbizottságának titkára nyitotta meg, majd Nagy Imre elvtárs mondott beszédet. Nagy Imre elvtárs beszéde Tisztelt választógyűlés! Kedves elvtársak! Pár keresetlen szóval szeretném megköszönni a bizalmat, amellyel fővárosunk tanácsába tagnak jelöl­tek. Két okból is örülök ennek, örülök azért, mert a magyar ipar egyik büszkeségének, a MAVAG-nak a dolgozói jelöltek. Annak az üzem­nek a választói, amely a párt és a kormány szavát követve, megembe­relte magát és a gyáregységek szoros együtt­működésének megteremtésével első félévi lemaradását behozta, harmadik negyedévi befejezeti termelési tervét száztizennégy- egésznyolctized százalékra telje­sítette, úgy hogy ezzel exportlemaradását nemcsak megszüntette, de tervét hat százalékkal túl is teljesítette. Az üzem vezetői és dolgozói pél­dát mutattak arra, hogy erős aka­rattal, jó szervezéssel le lehet küz­deni a nehézségeket, túl lehet szár­nyalni a terveket, ami a párt és a kormány megérdemelt elismerését váltja ki. A harmadik évnegyed termelési eredményei azt mutatják, hogy ha a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom évfordulójára rendezett forra­dalmi műszak lendületét folytatják a választási munkaversenyben, ha az üzem vezetősége a dolgozókkal kar­öltve a munkafegyelem megjavítása terén is, ahol még komoly lazaságok vannak, olyan eredményeket ér el, mint a termelésben, akkor a MAVAG a magyar ipar élüzemévé emelked­het. Azért is örülök annak, hogy a -MAVAG dolgozói jelöltek fővárosi tanácstagnak, mert kereken negy­ven évvel ezelőtt jómagam is mun­kakönyvvel és a Vas- és Fémmunká­sok Országos Szövetségének tagsági könyvével a zsebemben, mint fiatal szervezett vasmunkás léptem be az életbe. (Taps.) Azóta négy évtized telt el. Az események vihara, a for­radalmi munkásmozgalom, az ille­gális kommunista munka és az emig­ráció, az élet más területeire, más munkakörbe sodort. De bárhova ke­rültem is, mint a Magyar Népköztár­saság Minisztertanácsának elnöke is, büszkén vállalom a vasas múltat. Év tizedek múltán is nagy erőt merítek belőle. Ha nehézségekkel kellett és kell megküzdeni, ha erőfeszítések kellenek a feladatok megoldásához, ha helyt kell állni a párt és a kor­mány politikájának megvalósításá­ban, a fülembe cseng, új és új erőt ad a régi harcos jelszó: „Vasas, ne hagyd magad!“ (Nagy taps.) — Elvtársak! Belpolitikai életünk nagy eseményét, a helyi tanácsok választását hazánk felszabadulása tíz éves évfordulójának ünneplése közben tartjuk. Egy évtized, és mégis egy egész történelmi korszak! Történelmünkben nem találunk még egy olyan nemzedéket, mint a mienk, amelynek a legnagyszerűbb nemzeti feladatok megoldása jutott osztály­részül. Nem volt még egy olyan nem­zedék, amely a ráháruló törté­nelmi feladatokat olyan sikeresen oldotta volna meg, amely olyan nagyszerű eredményeket muta­tott volna fel a haza és a nép felemelésében, mint a mi nem­zedékünk. Ezekben a nagyszerű győzelmekben és sikerekben a magyar munkás­osztály hervadhatatlan érdemeket szerzett. Megvalósítottuk az 1848/49-es for­radalom és szabadságharc legszen­tebb célkitűzését, amiért az aradi tizenhárom hősi életét áldoeta, —• hazánk szabadságát és függetlensé­gét. Népköztársaságunkban valóra vál­tak a magyar munkásmozgalom utol­só száz esztendejének forradalmi cél­kitűzései, legjobb harcosaink álmai. Megszüntettük a feudalizmus marad­ványait, széttörtük a kapitalizmus bilincseit, véget vetettünk az ember kizsákmányolásának és éipítjü.k a szocialista társadalmat, amelynek vezető ereje a felszabadult munkás- osztály. Épülő szocialista társadalmunkban megvalósulnak a nemzetközi forra­dalmi munkásmozgalom halhatatlan géniuszai, Marx-Engels-Lenin-Sztá- bn zseniális tanításai — Liebknecht, Rosa Luxemburg, Bebel és más sok harcos életének nagyszerű célkitűzé­sei. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a Szovjetunió és a Vö­rös Hadsereg világtörténelmi jelen­tőségű győzelmének eredményekép­pen, a magyar munkásosztály tíz esztendős áldozatos és lelkes munká­ja megváltoztatta a történelmi fejlő­dés menetét. Megelőztük a nagy ka­pitalista országok munkásmozgal­mait, megvalósítottuk nálunk mind­azt, amiért ott ma még elkeseredett harc folyik. Óriási eredménv elvtár­sak, hogy a magyar munkásosztály, amely alig egy évtizeddel ezelőtt még maga is a legvészterhesebb idő­ket élte át, ma a hatalom birtoká­ban, követendő példa a kapitalista országokban harcoló forradalmi pár­tok és a munkásosztály számára, amelyeknek harcát a proletámemzet köziség szellemében messzemenően támogatja. Az elmúlt tíz év alatt a súlyos illegalitásból kilépve, az orszagépítő munkában és az osztálvellenség el­leni szakadatlan politikai harcban megizmosodott a munkásosztály egy­séges marxista-leninista pártia a kommunisták, a Magyar Dolgozók Pártia, néni demokratikus rendsze­rünk vezető ereje, politikai, gazda­sági és ku'turális életünk irányítója győzelmeink szervezője. A szocializmus építésének nagy­szerű munkájában számban megnőtt öntudatában és szervezettségében hatalmasan megerősödött a munkás- osztály és elfoglalta vezető helyét az állami és társadalmi életben. A Hazafias Népfront közelmúlt­ban történt megalakulásával pe­dig ráléntünk arra a* útra, ame­lyen haladva hamarosan megvaló­sul a magyar dolgozó nép teljes morális-politikai egysége. S ha mindemellett figyelembe vesz- szük még azt, hogy állami életünk­ben uralkodó lett a marxizmus-leni- nizmus tudományos szemlélete — látjuk csak meg igazán azokat a hatalmas változásokat, amelyek tíz esztendő győzelmes harcai nyomán népünk életében végbementek. A néphatalom, a párt vezetésével, sorozatosan megvalósította? és a Ma­gyar Népköztársaság alkotmányában rögzítette azokat a szabadságjogokat, amelyekért a magyar szervezett munkásság hosszú évtizedeken át hiába küzdött, amelyekért a legiobb harcosai üldöztetést és börtönt szen­vedtek, amelyekért nem egyszer a pesti utcák kövezetét vérével öntözte. Népköztársaságunkban megvaló­sult az egyesülési és gyülekezési jog, a sajtószabadság, az egyenlő és titkos választói jog, a szer­vezett munkásság forradalmi mozgalmainak megannyi hajdani harcos követelése. Igen elvtársak, a mi népi demokra­tikus rendszerünkben a nemzetközi és a magyar forradalmi munkásmuz galom legszebb hagyományai és har­cos célkitűzései öltenek testet, A párt vezetésével a magyar munkás­osztály vitte győzelemre több mun­kásnemzedék eszméit. Történelmi eredmények ezek, ame­lyeknek nem szabad elhomáiyosui- niok, még kevésbé feledésbe men­niük. Becsüljük meg. őrködjünk fe­lettük. A régi harcok emlékein ke­resztül tudjuk igazán értékelni, mi­lyen nagy kincsünk a szabadság, amelynek a tőke igája alól felszaba­dult munkásosztály birtokába jutott és élvezi annak áldásait immár tíz esztendeje. Egy pillanatra se feled­jük tehát, hogy a munkásosztálynak ezeket a ma már elidegeníthetetlen szabadságjogait a népi demokrácia a nép államhatalma valósította meg, a kommunisták vezetésével. Az elmúlt tíz esztendő elvtársak, a gazdasági, politikai és kulturális élet minden területén gyökeres vál­tozásokat hozott, egy új társadalom, a szocializmus alapjait vetette meg. S most, amikor visszapillantunk a megtett útra és számvetést csiná­lunk, örömpír önti el arcunkat: örülünk harcaink sikereinek, eredményeinek, szocialista ipa­runknak és fejlődő mezőgazdasá­gunknak, épülő városainknak és f a lvainknak, kulturális és tudo­mányos intézményeinknek, új irodalmi és művészeti alkotá­sainknak, egybevéve — a szo­cializmus megalapozása terén végzett munkánknak. Ezt lássák, erre gondoljanak azok, akik kisebb-nagyobb nehézségek lát­tán hajlamosak arra, hogy zúgolód­janak vagy türelmetlenkedjenek. A mi társadalmi rendszerünk és állam berendezkedésünk, több nemzedék harcainak megtestesülése, amelyért érdemes volt küzdeni és áldozatokat hozni. Tisztelt Elvtársak! A helyi tanácsok választására, nagy politikai fellendülés, rendkívül mozgalmas közéleti tevékenység, az országos ügyek iránti nagy érdeklő­dés légkörében készül az ország. A múlt évi júniusi határozat és a kor­mányprogram nyomén megindult gazdasági és politikai munka, amely dolgozó népünk minden rétegét át­fogta, az idei őszön új lendületet kapott. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének októberi ülése, majd a Hazafias Népfront or­szágos kongresszusa és a tanácsvá­lasztások előkészítése, olyan nagy­arányú népmozgalom méreteit és jel­legét öltötte, amire nem igen volt példa felszabadulásunk óta. Az egy­mást követő három országos politi­kai esemény, egy-egy láncszeme an­nak a politikának, amely a júniusi úton, a szocializmus építésének egyetlen járható útján vezeti a népet és az országot a szebb, jobb, vidá­mabb élethez. A párt Központi Vezetőségének ülése, véglegesen tisztázta a gazda­ságpolitikában előfordult téves és hibás nézeteket, világosán lefektette népgazdaságunk továbbfejlesztésé­nek elvi alapjait, kijelölte a kidolgo­zandó gazdaságpolitikai program irányvonalait. Ezzel a párt hatal­mas akadályt hárított el a Júniusi útról és a párt tagsága szántára megadta a cselekvés fonalát, ereje, tudá­sa és alkotóképessége teljes ki­fejtésének legfontosabb feltéte­lét. A párthatározat nyomán, amelyet a tagság várva várt és osztatlan öröm­mel és lelkesedéssel fogadott, meg­indult a munka a feladatok végre­hajtására. A párt, amelynek figyel­mét eddig jórészben a hibák elem­zése, tanulságainak levonása kötöt­te le, a Központi Vezetőség határo­zata után, most minden figyelmét elsősorban a feladatok kijelölésére, és végrehajtására összpontosítja. Belpolitikai életünk másik nagy eseménye, a Hazafias Népfront nem rég lezajlott országos kongresszusa volt, amely milliós néptömegek te­vékeny részvételével jött létre. A helyi népfront-bizottságok választá­sai, majd maga a kongresszus és most nyoméban országszerte a kül­döttek beszámolói, hűen tükrözik azt a mély és osztatlan bizalmat, amely dol­gozó népünk minden rétegében a párt és a kormány iránt meg­nyilvánul, a hűséget és ragasz­kodást, amellyel népi demo­kratikus rendszerünk iránt visel­tetik. A Hazafias Népfrontban kibontakozó hatalmas népmozgalom a dolgozó tö­megek erejét, áldozatkészségét és kezdeményezését biztosítja a nagy­szerű feladatok megvalósításához, amelyhez a helyes politika és a leg­szélesebb dolgozó tömegek tevékeny részvétele mellett erős és szilárd, a népi demokratikus rendszert ered­ményesen képviselő, a népet szolgáló munkaképes államhatalmi szervekre, helyi tanácsokra van szükség. Ez kölcsönöz oly nagy jelentőséget a küszöbönálló tanácsválasztásoknak, amelyeknek olyan tanácsokat kell létrehozniok, amelyek alkalmasak a dolgozó nép életviszonyainak állan­dó javítására irányuló célkitűzések­ből rájuk háruló nagy feladatok el­látására. Pártunk Központi Vezető­ségének októberi határozatát, a Ha­zafias Népfront kongresszusának íe! hívását és a megválasztandó helyi tanácsok munkáját egységes célkitű­zés, közös feladat hatja át — dol­gozó népünk életviszonyainak állan­dó javítása, anyagi és kulturális igényei egyre fokozottabb kielégítése, másszóval a júniusi célkitűzések következetes és maradéktalan végre­hajtása. így kapcsolódik az idei moz­galmas ősz három jelentős belpoliti­kai eseménye szoros egységbe és lesz egy-egy összefüggő láncszemévé an­nak a politikának, amely mint tavaly júniusban, most októberben is dolgozó népünk, munkásosztá­lyunk egyéni és szövetkezeti paraszt­ságunk mellett városi és falusi értel­miségünk telkes helyeslésével talál­kozott, s amely iránt az egész or­szág ugyanúgy, mint a népfront­kongresszuson, az eljövendő Jianács- választáson is bizonyára osztatlan bizalmát nyilvánítja. Elvtársaik! Ha a három nagy feladatat — a népgazdaságnál« az októberi hatá­rozattal kijelölt továbbfejlesztését, a legszélesebb dolgozó tömegek foko­zottabb közreműködésének biztosí­tását és a tan ác svéla sz t ásókkal az eddiginél szilárdabb és munkaképe­sebb helyi állami szervek létrehozá­sát együtt, a maguk szoros össze­függésében nézzük, még inkább ki­domborodik az a fontos szerep, ameiy a rramikésoszrtályra vár. Ez a szerep nem korlátozódik a ter­melő munkára, bár a termelés a munkapadnál valósul meg ipari munkásságunk kétkezi munkájával. A munkásosztály nem puszta végrehajtója a párthatározatból és a kormányprogramból folyó feladatoknak, hanem vezető ere­je, szervezője és egyesitője an­nak a hatalmas népi erőfeszítés­nek és akaratnak, amely egye­dül képes valóraváltani nagy, országos célkitűzéseinket. Ezen a téren még nagy feladatok várnak a magyar munkásosztályra, amely a hatalom meghódításával, a kizsákmányoló rendszer (felszámo­lásával, a szocializmus építésében el­ért eredményeivel, nagy lépést tett már előre történelmi elhivatottságá­nak útján. Most tovább kell menni a júniusi úton, a K. V. határozatai­nak szellemében, melyeknek meg­valósítására a munkásosztálynak kell tömöríteni, egységbe kovácsolni dol­gozó népünk minden erejét, egyetlen nagy célra irányítani alkotóerejét és képességét, szorosabbá és szilárdab­bá tenni népi demokráciánk, egész állami berendezésünk alapját, a munkás-paraszt szövetséget. (Taps.) Ezen a téren még igen sok a tenni­való, amelyeknek elvégzéséhez na­gyobb lendülettel és aktivitással, több akarattal és felelősségérzettel kell a munkásságnak hozzáállni, 'mént a múltban. — A mindennapi életben — elv tár sak, — lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy az emberek érdeklődése orszá­gos és helyi problémák iránt rend­kívül megnőtt, a legtöbb társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális kérdés a közérdeklődés központjába került, közügy lett. Az egyes osztá­lyok, a Lakosság legkülönbözőbb ré­tegei és az egyes emberek is köze­lebb kerülték egymáshoz is, egymás problémáihoz is. Nagyon kedvező helyzet ez olyan történelmi horderejű feladatok sike­res megoldásához, mint a munkás- paraszt- szövetség kiszélesítése és a nemzeti egység létrehozása, a Ha­zafias Népfront megteremtése. Tíz év tapasztalatai azt bizonyít- jáik, hogy a munkásosztály és a pa­rasztság szövetsége a legnagyobb államfenntartó erő, s körülötte kell tömörülni a társadalom minden ré­tegének. így lesz a munkás-paraszt szövetség a nemzeti egység szikla- szilárd alapja, így lesz a munkás- osztály a népfront vezető ereje. A népfront politika tehát nem egy osztály, vagy réteg politiká­ja, nem parasztpolitika. mint azt néha itt-ott, főképpen vá­rosban hallja az ember. A szocia­lizmus felé egy úton, egy irány­ban kell haladni az egész or­szágnak. — a munkásságnak éppúgy, mint a parasztságnak, , vagy az értelmiségnek és a vá­rosi és falusi kisembereknek. A mélységes vágy a nemzeti egy­ségre, az erős akarat a legszélesebb népi összefogás megteremtésére, amely a Hazafias Népfront szélesen hömpölygő mozgalmában oly nagy­szerűen megnyilvánul, mutatja, hogy népünk minden rétege a nemzeti egységben látja legbiztoßabban fel­emelkedését, felismerve azt, hogy külön-külön, egymás nélkül, egyik sem boldogulhat, nagy. országos fel­adatainkat, nemzeti céljainkat pedig még kevésbé tudnánk megvalósíta­ni. Elsősorban a munkásosztály is­merte ezt fel. amelyre a szocializ­mus sorsáért a történelmi felelősség hárul. A forradalmak nagy tanulsá­ga azt mutatja, hogy a munkásosz­tály a parasztsággal való szövetség nélkül nem tudja sem a kapitaliz­mus rabláncait összetörni, sem az új, szabad szocialista társadalmat meg­terem teái i. Ugyanez áll a parasztság­ra is, amely a munkásosztály támo­gatása és vezetése nélkül nem tud a feudális nagybirtok és a kapitalis­ta kizsákmányolás béklyóiból kisza­badulni és a szocialista társadalom­ba felemelkedni. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a termelő mun­káiban elfoglalt helyzetük, kölcsönös gazdasági érdekük, de azon tú! test­véri kapcsolataik is eltéphetetlen szálaikkal fűzik szorossá az ország eme két nagy dolgozó osztályának, a munkásságnak és a parasztságnak baráti szövetségét, nagy dolog ez, mert ezen múlik elvtárúak egész politikánk sikere. Kidolgozhatunk még olyan helyes és jó irányelveket, vagy határozatokat, eredményesen csak ajkkor valósulnak meg. ha e két vagy termelő osztály, a munkáé, ság és a parasztság együttes erőfe­szítéssel haltja végre. Népgazdasá­gunk előtt két nagy közvetlen fel­adat áll: a közszükségleti cikkek fokozottabb gyártása és az élelmi­szertermelés gyors fellendítése, más­szóval az ipar átállítása és a mező­gazdasági termelés fejlesztése. Va­jon bármelyik feladat megvalósít­ható-e csak az egyik osztály munká­jával? Nem! A munkásosztály és a parasztság legszorosabb, megértő együttműködésére van szükség. Néha hallani olyan hangokat, hogy jó-jó, de először a mezőgazdaság ad­jon több. jobb és olcsóbb élelmet, majd akkor az ipar is nekilendül. Nincs igazuk, akik így gondolkod­(Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom