Dunántúli Napló, 1954. november (11. évfolyam, 260-284. szám)
1954-11-14 / 271. szám
DUNÁNTÚLI , NAPLÓ M D P BÁBÁN VA M EG YEI BIZOTTSA' CA'N A K LAPJA XL ÉVFOLYAM, 211. SZÁM ARA 50 FILLER VASÁRNAP, 1954 NOVEMBER 14 V/LAC PROLETÁRJAI £CY£fBlJ£TFK! A MAI SZÁMBAN; Nagy Imre elvtárs beszéde (1—2. o.) — Vigyük győzelemre a felszabadulási hónapot (3. o.) — Élüzem lett a Nádor szálloda (3. o.) — A bonni kormány egyelőre nem hagyta jóvá a párizsi szerződéseket (3. o.) — Számol a falu (4. o.) .— Rájuk szavazunk... (5. o.) — A képzőművészeti vitához (6. o.) Választási nagygyűlés a MA VA G-ban Budapest két fontos ipari üzeme: a MÁVAG és a Ganz Vagon sokezer dolgozója gyűlt össze a MÁ- VAG-gyár mozdony szereidé je előtti udvaron szombaton délután, hogy meghallgassa Nagy Imre elvtársnak. a minisztertanács elnökének beszédét választási nagygyűlésükön. A választási gyűlés elnökségében helyet foglalt Nagy Imre, a minisztertanács elnöke, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, Bata István vezérezredes, honvédelmi miniszter, a Politikai Bizottság póttagja, Csergő János kohó- és gépipari miniszter, Kovács István, a budapesti pártbizottság első titkára, Biró Ferenc, a kohó- és gépipari miniszter első helyettese, Szőnyi Miklós a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke. A Himnusz hangjai után a nagygyűlést Szénáról Rudolf, a MÁVAG pártbizottságának titkára nyitotta meg, majd Nagy Imre elvtárs mondott beszédet. Nagy Imre elvtárs beszéde Tisztelt választógyűlés! Kedves elvtársak! Pár keresetlen szóval szeretném megköszönni a bizalmat, amellyel fővárosunk tanácsába tagnak jelöltek. Két okból is örülök ennek, örülök azért, mert a magyar ipar egyik büszkeségének, a MAVAG-nak a dolgozói jelöltek. Annak az üzemnek a választói, amely a párt és a kormány szavát követve, megemberelte magát és a gyáregységek szoros együttműködésének megteremtésével első félévi lemaradását behozta, harmadik negyedévi befejezeti termelési tervét száztizennégy- egésznyolctized százalékra teljesítette, úgy hogy ezzel exportlemaradását nemcsak megszüntette, de tervét hat százalékkal túl is teljesítette. Az üzem vezetői és dolgozói példát mutattak arra, hogy erős akarattal, jó szervezéssel le lehet küzdeni a nehézségeket, túl lehet szárnyalni a terveket, ami a párt és a kormány megérdemelt elismerését váltja ki. A harmadik évnegyed termelési eredményei azt mutatják, hogy ha a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára rendezett forradalmi műszak lendületét folytatják a választási munkaversenyben, ha az üzem vezetősége a dolgozókkal karöltve a munkafegyelem megjavítása terén is, ahol még komoly lazaságok vannak, olyan eredményeket ér el, mint a termelésben, akkor a MAVAG a magyar ipar élüzemévé emelkedhet. Azért is örülök annak, hogy a -MAVAG dolgozói jelöltek fővárosi tanácstagnak, mert kereken negyven évvel ezelőtt jómagam is munkakönyvvel és a Vas- és Fémmunkások Országos Szövetségének tagsági könyvével a zsebemben, mint fiatal szervezett vasmunkás léptem be az életbe. (Taps.) Azóta négy évtized telt el. Az események vihara, a forradalmi munkásmozgalom, az illegális kommunista munka és az emigráció, az élet más területeire, más munkakörbe sodort. De bárhova kerültem is, mint a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke is, büszkén vállalom a vasas múltat. Év tizedek múltán is nagy erőt merítek belőle. Ha nehézségekkel kellett és kell megküzdeni, ha erőfeszítések kellenek a feladatok megoldásához, ha helyt kell állni a párt és a kormány politikájának megvalósításában, a fülembe cseng, új és új erőt ad a régi harcos jelszó: „Vasas, ne hagyd magad!“ (Nagy taps.) — Elvtársak! Belpolitikai életünk nagy eseményét, a helyi tanácsok választását hazánk felszabadulása tíz éves évfordulójának ünneplése közben tartjuk. Egy évtized, és mégis egy egész történelmi korszak! Történelmünkben nem találunk még egy olyan nemzedéket, mint a mienk, amelynek a legnagyszerűbb nemzeti feladatok megoldása jutott osztályrészül. Nem volt még egy olyan nemzedék, amely a ráháruló történelmi feladatokat olyan sikeresen oldotta volna meg, amely olyan nagyszerű eredményeket mutatott volna fel a haza és a nép felemelésében, mint a mi nemzedékünk. Ezekben a nagyszerű győzelmekben és sikerekben a magyar munkásosztály hervadhatatlan érdemeket szerzett. Megvalósítottuk az 1848/49-es forradalom és szabadságharc legszentebb célkitűzését, amiért az aradi tizenhárom hősi életét áldoeta, —• hazánk szabadságát és függetlenségét. Népköztársaságunkban valóra váltak a magyar munkásmozgalom utolsó száz esztendejének forradalmi célkitűzései, legjobb harcosaink álmai. Megszüntettük a feudalizmus maradványait, széttörtük a kapitalizmus bilincseit, véget vetettünk az ember kizsákmányolásának és éipítjü.k a szocialista társadalmat, amelynek vezető ereje a felszabadult munkás- osztály. Épülő szocialista társadalmunkban megvalósulnak a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom halhatatlan géniuszai, Marx-Engels-Lenin-Sztá- bn zseniális tanításai — Liebknecht, Rosa Luxemburg, Bebel és más sok harcos életének nagyszerű célkitűzései. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a Szovjetunió és a Vörös Hadsereg világtörténelmi jelentőségű győzelmének eredményeképpen, a magyar munkásosztály tíz esztendős áldozatos és lelkes munkája megváltoztatta a történelmi fejlődés menetét. Megelőztük a nagy kapitalista országok munkásmozgalmait, megvalósítottuk nálunk mindazt, amiért ott ma még elkeseredett harc folyik. Óriási eredménv elvtársak, hogy a magyar munkásosztály, amely alig egy évtizeddel ezelőtt még maga is a legvészterhesebb időket élte át, ma a hatalom birtokában, követendő példa a kapitalista országokban harcoló forradalmi pártok és a munkásosztály számára, amelyeknek harcát a proletámemzet köziség szellemében messzemenően támogatja. Az elmúlt tíz év alatt a súlyos illegalitásból kilépve, az orszagépítő munkában és az osztálvellenség elleni szakadatlan politikai harcban megizmosodott a munkásosztály egységes marxista-leninista pártia a kommunisták, a Magyar Dolgozók Pártia, néni demokratikus rendszerünk vezető ereje, politikai, gazdasági és ku'turális életünk irányítója győzelmeink szervezője. A szocializmus építésének nagyszerű munkájában számban megnőtt öntudatában és szervezettségében hatalmasan megerősödött a munkás- osztály és elfoglalta vezető helyét az állami és társadalmi életben. A Hazafias Népfront közelmúltban történt megalakulásával pedig ráléntünk arra a* útra, amelyen haladva hamarosan megvalósul a magyar dolgozó nép teljes morális-politikai egysége. S ha mindemellett figyelembe vesz- szük még azt, hogy állami életünkben uralkodó lett a marxizmus-leni- nizmus tudományos szemlélete — látjuk csak meg igazán azokat a hatalmas változásokat, amelyek tíz esztendő győzelmes harcai nyomán népünk életében végbementek. A néphatalom, a párt vezetésével, sorozatosan megvalósította? és a Magyar Népköztársaság alkotmányában rögzítette azokat a szabadságjogokat, amelyekért a magyar szervezett munkásság hosszú évtizedeken át hiába küzdött, amelyekért a legiobb harcosai üldöztetést és börtönt szenvedtek, amelyekért nem egyszer a pesti utcák kövezetét vérével öntözte. Népköztársaságunkban megvalósult az egyesülési és gyülekezési jog, a sajtószabadság, az egyenlő és titkos választói jog, a szervezett munkásság forradalmi mozgalmainak megannyi hajdani harcos követelése. Igen elvtársak, a mi népi demokratikus rendszerünkben a nemzetközi és a magyar forradalmi munkásmuz galom legszebb hagyományai és harcos célkitűzései öltenek testet, A párt vezetésével a magyar munkásosztály vitte győzelemre több munkásnemzedék eszméit. Történelmi eredmények ezek, amelyeknek nem szabad elhomáiyosui- niok, még kevésbé feledésbe menniük. Becsüljük meg. őrködjünk felettük. A régi harcok emlékein keresztül tudjuk igazán értékelni, milyen nagy kincsünk a szabadság, amelynek a tőke igája alól felszabadult munkásosztály birtokába jutott és élvezi annak áldásait immár tíz esztendeje. Egy pillanatra se feledjük tehát, hogy a munkásosztálynak ezeket a ma már elidegeníthetetlen szabadságjogait a népi demokrácia a nép államhatalma valósította meg, a kommunisták vezetésével. Az elmúlt tíz esztendő elvtársak, a gazdasági, politikai és kulturális élet minden területén gyökeres változásokat hozott, egy új társadalom, a szocializmus alapjait vetette meg. S most, amikor visszapillantunk a megtett útra és számvetést csinálunk, örömpír önti el arcunkat: örülünk harcaink sikereinek, eredményeinek, szocialista iparunknak és fejlődő mezőgazdaságunknak, épülő városainknak és f a lvainknak, kulturális és tudományos intézményeinknek, új irodalmi és művészeti alkotásainknak, egybevéve — a szocializmus megalapozása terén végzett munkánknak. Ezt lássák, erre gondoljanak azok, akik kisebb-nagyobb nehézségek láttán hajlamosak arra, hogy zúgolódjanak vagy türelmetlenkedjenek. A mi társadalmi rendszerünk és állam berendezkedésünk, több nemzedék harcainak megtestesülése, amelyért érdemes volt küzdeni és áldozatokat hozni. Tisztelt Elvtársak! A helyi tanácsok választására, nagy politikai fellendülés, rendkívül mozgalmas közéleti tevékenység, az országos ügyek iránti nagy érdeklődés légkörében készül az ország. A múlt évi júniusi határozat és a kormányprogram nyomén megindult gazdasági és politikai munka, amely dolgozó népünk minden rétegét átfogta, az idei őszön új lendületet kapott. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének októberi ülése, majd a Hazafias Népfront országos kongresszusa és a tanácsválasztások előkészítése, olyan nagyarányú népmozgalom méreteit és jellegét öltötte, amire nem igen volt példa felszabadulásunk óta. Az egymást követő három országos politikai esemény, egy-egy láncszeme annak a politikának, amely a júniusi úton, a szocializmus építésének egyetlen járható útján vezeti a népet és az országot a szebb, jobb, vidámabb élethez. A párt Központi Vezetőségének ülése, véglegesen tisztázta a gazdaságpolitikában előfordult téves és hibás nézeteket, világosán lefektette népgazdaságunk továbbfejlesztésének elvi alapjait, kijelölte a kidolgozandó gazdaságpolitikai program irányvonalait. Ezzel a párt hatalmas akadályt hárított el a Júniusi útról és a párt tagsága szántára megadta a cselekvés fonalát, ereje, tudása és alkotóképessége teljes kifejtésének legfontosabb feltételét. A párthatározat nyomán, amelyet a tagság várva várt és osztatlan örömmel és lelkesedéssel fogadott, megindult a munka a feladatok végrehajtására. A párt, amelynek figyelmét eddig jórészben a hibák elemzése, tanulságainak levonása kötötte le, a Központi Vezetőség határozata után, most minden figyelmét elsősorban a feladatok kijelölésére, és végrehajtására összpontosítja. Belpolitikai életünk másik nagy eseménye, a Hazafias Népfront nem rég lezajlott országos kongresszusa volt, amely milliós néptömegek tevékeny részvételével jött létre. A helyi népfront-bizottságok választásai, majd maga a kongresszus és most nyoméban országszerte a küldöttek beszámolói, hűen tükrözik azt a mély és osztatlan bizalmat, amely dolgozó népünk minden rétegében a párt és a kormány iránt megnyilvánul, a hűséget és ragaszkodást, amellyel népi demokratikus rendszerünk iránt viseltetik. A Hazafias Népfrontban kibontakozó hatalmas népmozgalom a dolgozó tömegek erejét, áldozatkészségét és kezdeményezését biztosítja a nagyszerű feladatok megvalósításához, amelyhez a helyes politika és a legszélesebb dolgozó tömegek tevékeny részvétele mellett erős és szilárd, a népi demokratikus rendszert eredményesen képviselő, a népet szolgáló munkaképes államhatalmi szervekre, helyi tanácsokra van szükség. Ez kölcsönöz oly nagy jelentőséget a küszöbönálló tanácsválasztásoknak, amelyeknek olyan tanácsokat kell létrehozniok, amelyek alkalmasak a dolgozó nép életviszonyainak állandó javítására irányuló célkitűzésekből rájuk háruló nagy feladatok ellátására. Pártunk Központi Vezetőségének októberi határozatát, a Hazafias Népfront kongresszusának íe! hívását és a megválasztandó helyi tanácsok munkáját egységes célkitűzés, közös feladat hatja át — dolgozó népünk életviszonyainak állandó javítása, anyagi és kulturális igényei egyre fokozottabb kielégítése, másszóval a júniusi célkitűzések következetes és maradéktalan végrehajtása. így kapcsolódik az idei mozgalmas ősz három jelentős belpolitikai eseménye szoros egységbe és lesz egy-egy összefüggő láncszemévé annak a politikának, amely mint tavaly júniusban, most októberben is dolgozó népünk, munkásosztályunk egyéni és szövetkezeti parasztságunk mellett városi és falusi értelmiségünk telkes helyeslésével találkozott, s amely iránt az egész ország ugyanúgy, mint a népfrontkongresszuson, az eljövendő Jianács- választáson is bizonyára osztatlan bizalmát nyilvánítja. Elvtársaik! Ha a három nagy feladatat — a népgazdaságnál« az októberi határozattal kijelölt továbbfejlesztését, a legszélesebb dolgozó tömegek fokozottabb közreműködésének biztosítását és a tan ác svéla sz t ásókkal az eddiginél szilárdabb és munkaképesebb helyi állami szervek létrehozását együtt, a maguk szoros összefüggésében nézzük, még inkább kidomborodik az a fontos szerep, ameiy a rramikésoszrtályra vár. Ez a szerep nem korlátozódik a termelő munkára, bár a termelés a munkapadnál valósul meg ipari munkásságunk kétkezi munkájával. A munkásosztály nem puszta végrehajtója a párthatározatból és a kormányprogramból folyó feladatoknak, hanem vezető ereje, szervezője és egyesitője annak a hatalmas népi erőfeszítésnek és akaratnak, amely egyedül képes valóraváltani nagy, országos célkitűzéseinket. Ezen a téren még nagy feladatok várnak a magyar munkásosztályra, amely a hatalom meghódításával, a kizsákmányoló rendszer (felszámolásával, a szocializmus építésében elért eredményeivel, nagy lépést tett már előre történelmi elhivatottságának útján. Most tovább kell menni a júniusi úton, a K. V. határozatainak szellemében, melyeknek megvalósítására a munkásosztálynak kell tömöríteni, egységbe kovácsolni dolgozó népünk minden erejét, egyetlen nagy célra irányítani alkotóerejét és képességét, szorosabbá és szilárdabbá tenni népi demokráciánk, egész állami berendezésünk alapját, a munkás-paraszt szövetséget. (Taps.) Ezen a téren még igen sok a tennivaló, amelyeknek elvégzéséhez nagyobb lendülettel és aktivitással, több akarattal és felelősségérzettel kell a munkásságnak hozzáállni, 'mént a múltban. — A mindennapi életben — elv tár sak, — lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy az emberek érdeklődése országos és helyi problémák iránt rendkívül megnőtt, a legtöbb társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális kérdés a közérdeklődés központjába került, közügy lett. Az egyes osztályok, a Lakosság legkülönbözőbb rétegei és az egyes emberek is közelebb kerülték egymáshoz is, egymás problémáihoz is. Nagyon kedvező helyzet ez olyan történelmi horderejű feladatok sikeres megoldásához, mint a munkás- paraszt- szövetség kiszélesítése és a nemzeti egység létrehozása, a Hazafias Népfront megteremtése. Tíz év tapasztalatai azt bizonyít- jáik, hogy a munkásosztály és a parasztság szövetsége a legnagyobb államfenntartó erő, s körülötte kell tömörülni a társadalom minden rétegének. így lesz a munkás-paraszt szövetség a nemzeti egység szikla- szilárd alapja, így lesz a munkás- osztály a népfront vezető ereje. A népfront politika tehát nem egy osztály, vagy réteg politikája, nem parasztpolitika. mint azt néha itt-ott, főképpen városban hallja az ember. A szocializmus felé egy úton, egy irányban kell haladni az egész országnak. — a munkásságnak éppúgy, mint a parasztságnak, , vagy az értelmiségnek és a városi és falusi kisembereknek. A mélységes vágy a nemzeti egységre, az erős akarat a legszélesebb népi összefogás megteremtésére, amely a Hazafias Népfront szélesen hömpölygő mozgalmában oly nagyszerűen megnyilvánul, mutatja, hogy népünk minden rétege a nemzeti egységben látja legbiztoßabban felemelkedését, felismerve azt, hogy külön-külön, egymás nélkül, egyik sem boldogulhat, nagy. országos feladatainkat, nemzeti céljainkat pedig még kevésbé tudnánk megvalósítani. Elsősorban a munkásosztály ismerte ezt fel. amelyre a szocializmus sorsáért a történelmi felelősség hárul. A forradalmak nagy tanulsága azt mutatja, hogy a munkásosztály a parasztsággal való szövetség nélkül nem tudja sem a kapitalizmus rabláncait összetörni, sem az új, szabad szocialista társadalmat megterem teái i. Ugyanez áll a parasztságra is, amely a munkásosztály támogatása és vezetése nélkül nem tud a feudális nagybirtok és a kapitalista kizsákmányolás béklyóiból kiszabadulni és a szocialista társadalomba felemelkedni. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a termelő munkáiban elfoglalt helyzetük, kölcsönös gazdasági érdekük, de azon tú! testvéri kapcsolataik is eltéphetetlen szálaikkal fűzik szorossá az ország eme két nagy dolgozó osztályának, a munkásságnak és a parasztságnak baráti szövetségét, nagy dolog ez, mert ezen múlik elvtárúak egész politikánk sikere. Kidolgozhatunk még olyan helyes és jó irányelveket, vagy határozatokat, eredményesen csak ajkkor valósulnak meg. ha e két vagy termelő osztály, a munkáé, ság és a parasztság együttes erőfeszítéssel haltja végre. Népgazdaságunk előtt két nagy közvetlen feladat áll: a közszükségleti cikkek fokozottabb gyártása és az élelmiszertermelés gyors fellendítése, másszóval az ipar átállítása és a mezőgazdasági termelés fejlesztése. Vajon bármelyik feladat megvalósítható-e csak az egyik osztály munkájával? Nem! A munkásosztály és a parasztság legszorosabb, megértő együttműködésére van szükség. Néha hallani olyan hangokat, hogy jó-jó, de először a mezőgazdaság adjon több. jobb és olcsóbb élelmet, majd akkor az ipar is nekilendül. Nincs igazuk, akik így gondolkod(Folytatás a 2. oldalon)
