Dunántúli Napló, 1954. október (11. évfolyam, 234-259. szám)

1954-10-10 / 241. szám

2 N Ä P t (5 19M OKTOBER 10 Nem könnyű, de nagyszerű hivatás rPőle hallottam először a nevét. A kis 16 éves Laci gyerektől, •kinek vezetéknevére már nem is emlékszem, csak szénfekete hajára, meleg barna szemére, még a szavai­ra .;: . — A Suhajda Tóni bácsi, óh, ő nagyon rendes ember. Kevés ilyen embert ismerek. Úgy is szeretem, mintha az apám lenne. Ezt a képet is ni — és az ágya fölött szép keret­ben függő színes fényképére mutat, amelyen bányászruhában van — ezt is ő váltotta ki a fényképésztől s el­hozta be a kórházba. Meg amikor még nagyon gyenge voltam, nem is szóltam, de 6 tudta, hogy levelet kellene írnom a nagynénémnek, és megírta úgy, ahogy mondtam. Csak gondolkozom néha, miért olyan jó hozzám, de másokhoz is. Ezeket mondta röviden Suhajda Antalról, a György-aknai legényott­hon politikai megbízottjáról a fiatal bányászfiú, a volt lelencgyerek, aki most nagyon büszke arra,, hogy bá­nyász. Igaz, hogy ágyban fekszik, mert három hete baleset érte, fát csillézett a külszínen és egy óvatlan pillanatban a nehéz csille eltörte a bal combját. De már csak néhány hét és újból rendben lesz. Ahogy beszélt, könny szökött a szemébe: a jóleső gondoskodás,* a meglett férfi segítsége felett érzett csodálat és köszönet csalta a szemébe. Külsőleg Suhajda elvtárson nincs semmi csodálnivaló. Markáns férfi ő, mint a legtöbben. Kis bajuszt vi­sel, amely valamivel rőtebb barna hajánál. A tekintete az, ami meg­kapja az embert. Nyugodt, magabiz­tos ez a pillantás, van benne valami simogató, de komoly is. Mielőtt idekerült nevelőnek, az István-aknai pártszervezetben dol­gozott, mint vezetőségi tag. Tavaly nyáron az akna legjobb dolgozóival jó munkájuk elismeréseképpen ő is a Balatonnál nyaralt. Tihanyban, ahová átruccantak, ott ismerkedett meg csak úgy futólag égy csendes fiatalemberrel, Renner József bá­nyásszal. AZ alacsony barna legényt rokonszenvesnek találta. Még az •idén júliusban is emlékezett rá, amikor mint a legényotthon polit­ical bizalmija, először meglátta az otthonban. Arra is emlékezett még. hogy a Renner Jóska tagjelölt. De most, ahogy néhány szót váltott ve­le, rögtön észrevette, hogy a Jóska a régi. — Hol van már a tavalyi nyár! — mondta csüggedten ^ fiú. Kiderült, hogy ki akarják zárni a tagjelöltek sorából, mert elhanyagolja munká­ját, bumlizik, havonta négy-ötször is, — Szomorú az ilyesmi, — mond­ta Suhajda Antal, de azért még nincs minden elveszve, úgye nem? — A fiú bizonytalanul mosolygott. £ uhajda elvtárs munkához lá- tott. Beszélt Renner József pártszervezetével, — várjanak még egy kicsit a kizárással, foglalkozni szeretne a fiúval, hisz tavaly még jó munkájáért együtt nyaraltak. — Mi lényegében az ő gyengéje? — tette fel a kérdést. Úgy emlékezett, hogy árva gyerek ez a Jóska, meg mintha nagyon jószívű volna. Ott Tihanyban is fizetett boldog-boldog­talannak. Talán itt a hiba. És jó nyomon járt. Renner József, amikor felvette fizetéskor a százasokat, ivott. Ez nem is baj, mert nem ivott ő olyan nagyon sokat. De volt egy furcsa szokása. — Két-három pohár után mindenki a haverja volt. — Iszol, vagy nem iszol öcsém? — tette fel ilyenkor a kérdést. Hát persze, hogy ittak. Pár nap alatt el­itták az egész pénzét és utána jött a böjt. Mert hát persze, pénz nélkül, nem élet az élet. Elfogyott a Jóska pénze, elfogyott a kedve. A munka­kedve is. így születtek azután a bumlik. — Szóval így vagyunk? — mond­ta Suhajda Antal a fiúnak. — Majd elsején odaadod a fizetésed nekem és ha kell pénz, szólsz. Rendben van? — kérdezte a csodálkozó legényt. — Egye fene ... rendben, — mondta az kis gondolkodás után. Es Renner József betartotta szavát. Már a következő fizetéskor a bérosztály­nak is feltűnt, hogy a Renner Jós­kának nincs bumlija. Azt hitték, el­írták magukat. — Ja, hol van már az az idő — mondta büszkén ő. — Még azt is el­áruljuk, hogy Renner Jóskának van egy titkos terve: decemberre sztaha­novista szeretne lenni. És most már merjük remélni, hogy az is lesz. Ha már a bumlit megemlítettük, beszéljünk is róla. Suhajda elvtórs- nak az a véleménye, hogy ha ilyen esettel’ találkozunk, mindig érdemes megnézni, hogy ki áll mögötte. Egy notórius bumlizó, avagy egy esetleg önhibáján kívül „bumlizó" bányász. Mert ilyen is akad és ezeket a sajná­latos eseteket meg lehet akadályoz­ni. Nemrégiben az otthon egyik la­kója, aki nagyon jól dolgozik, min­den szempontból értékes ember, az­zal fordult hozzá, hogy pár nap szabadságot kért, haza kell mennie mert erről és- • erről van szó. Lénye­gében elfogadható, indokolt ügyben A bányában nem adtak neki szabad­ságot. — Mindig rendesen dolgoztam, egyszer kérek valamit és tessék ... — mondta neki az illető, majd dü­hösen folytatta, — de nem érdekel az ügy, ha nem engednek, akkor is elmegyek. Lesz legalább nekem is már bumlim. Mit lehetett tenni: „Jól van, csi­nálj, amit akarsz”, vagy meggyőzni a valóban példásan dolgozó bányászt arról, hogy nincs igaza, vagy utána­nézni a dolognak és elintézni a ké­rését. Suhajda elvtárs az utóbbit tette. — Szerintem ez volt a leghelye­sebb — mondja, — mert tudom, hogy a fiú biztosan elment volna. Beír- iák neki a bumlit. Az első bumli — főleg ha úgy érzi, az illető, hogy igazságtalanul kapta — egy egész évi munkát elronthat. — Egy már úgyis van, mit törődöm most már vele, — vélekednek már ilyenkor. De ami a lényeg, mindig meg kell nézni, kivel áll szemben az ember és aszerint cselekedni — figyelem- bevéve a körülményeket, de az em­bert is. p saládos bányászok Is laknak a legényotthonban. Egyikük két­ségbeesve fordult a múltkor Suhajda elvtárshoz. — Képzelje, ott akar hagyni a fe­leségem. Azt írja, megtudta valahon­nan, hogy ilyen, meg olyan lump vagyok, nem dolgozom és így to­vább. Hát maga tudja, igaz ez?! Másnap már küldte is Suhajda An tál az otthon bélyegzőjével ellátott. levelet a megtévesztett asszonyká­nak, hoigy a vezetők meg vannak elé­gedve férje munkájával, semmilyen tekintetben nincs ellene kifogás. Pár íap múlva a férj felesége levelét lo­bogtatva boldogan újságolta Suhajda dvtársnak, hogy az asszony azt ír­ja, minden rendben van, a korábbi levele nem igaz, csak félre akarták vezetni, de őt nem lehet olyan köny- nyen, pláne, ha a férjéről van szó. Két „vándormadár” érkezett nem. régiben az otthonba. Magó Imre „bá­nyász“, a meszesi hármas otthonból és Vikor Géza, a Török István le­ányotthonból. Suhajda elvtárs kü- lön-külön beszélgetett velük, meg­mondta, hogy mint meglett embere­ket, komoly férfiaknak nézi őket. Ki­sebb feladatokat is adott nekik, lás­sák, hogy bízik bennük. Azután fi­gyelemmel kísérte útjukat. Magó jól is viselte magát, két hétig rendesen járt műszakra, de amikor a hónap közepén elfogyott a pénze, a 6ö/4-es szobából, ahol lakott, haveri alapon elemeit — máskép úgy mondják, hogy lopott — 230 forintot. — Nézd Magó Imre — mondta neki a nevelő, — én bíztam benned, de tolvajokat nem tűrnek a fiúk maguk között, — láthatod,, a szoba is kiközösített, — én viszont nem bujtathatlak. így sajnos ... Vikor Géza felől pedig mogjötte után négy nap múlva a bányából ér­deklődtek. Hol az új ember, hisz eddig még nem járt műszakra. Ami-, kor Suhajda elvtárs kérdőre vonta, azzal jött, hogy az irodában valaki síma szabadságot adott neki, a nevet is megmondta. Mikor az illetőtől megkérdezte, hogy valóban adott-e ő Vikornak szabadságot. — nem tudott semmit a dologról, sőt fel volt hábo­rodva, mint ahogy az ilyenkor szo­kás. És mit szólt Vikor Géza? — Akkor megyek ... Vajon meddig megy még én fo­gyasztja ingyen a‘ bányák kosztját?! — Velük tehát csődöt mondtam — emlékezik a két vándormadárra Su­hajda elvtárs, — de a legtöbb eset­ben nem hiába bízok az emberek­ben. S amikor úgy alakulnak a „za­jos ügyek“, ahogy elképzelem ma­gamban, az az igazi öröm. Látni, ahogy formálódnak az emberek, ki­kerülnek a hullámvölgyből és úgy iga zában a sarkukra állnak, amikor megmutatják, hogy — ilyen is tudok lenni, — vagy — ez vagyok én. Per­sze ném úgy, ahogy a Magó, meg a Vikor megmutatta. rj e ehhez az is kell, hogy ben- nem barátot, segítőt és talán nevelőt is lássanak. Közvetlenül, em­berien közeledem hozzájuk és így is beszélek velük. Úgy is mint Su­hajda Antal, úgy is, mint az otthon politikai bizalmija. Mert nem szabad elfelejteni, hogy bennem a pártot 'átják, ahogy és amilyennek engem megismernek és tudnak — olyannak ’átják a pártot. Ha én segítőkészsé- ?ű, szerény és barátságos, de amel­lett határozott is vagyok —. akkor teljesítem igazán a hivatásom. — Itt megáll egy pillanatra, majd mo­solyogva még ezt mondja: — nem könnyű, de nagyszerű és szép hiva­tás, és ha jól csinálja az ember, sok örömöt is talál benne. Weidinger Vilmos Leve fein k nyomában: ELBOCSÁTÁS Még augusztus elején történt, hogy László Katalin munkakönyvével a kezében kilépett a Mohácsi Selyem­gyár kapuján. Egy levélből értesültünk erről, amely arról is szólt, hogy a leányt igazságtalanul bocsátották el a gyárból. Megvizsgáltuk az ügyet és a következőket állapí­tottuk meg: László Katalin szabadságot leért Frei Lajos főmér. nőktől, hogy nagyanyját elkísérje Drávaszentesre. Meg­kapta a szabadságot hétfőig — három napot —, mert indokolt volt a kérése. Viszont Frei főmérnök kérése, hogy a lány dolgozza még le a csütörtök éjszakát, — szintén indokolt volt: hogy ne álljon a gépe, mivel a gyár tervteljesítéséhez minden méterre szükség volt. De László Katalin fáradságra hivatkozva, nem vállalta már a munkát. / — Rendben van, pihenjen — egyezett bele a fő­mérnök. A lány nem pihent, hanem este 11-kor is még sétált a Duna-parton — nem egyedül, — és a gépe állt. Alit második éjszaka is. A nagyanyjával ugyanis nem tudtak elutazni, mivel a tanács által jóváhagyott utazást a rendőrség az utolsó pillanatban nem enge­délyezte. László Katalin azonban nem jelentkezett más­nap a gyárban, bár szabadságát csak a nagyanya el­kísérésének indoflcolt esetében engedélyezték. Mikor a főművezető péntek délután megkérdezte a gyár előtt elsétáló lányt, miért nem jön be, ha nem tudtak el­utazni. ezt válaszolta: „Elvégre hétfőig kaptam ■ szabad­ságot.“ Aztán miután egyet aludt/szombaton jelent­kezett munkára. De ekkorra már kerestek egy „beugró" szövőnőt a gépére s azt mondták, hogy most már egész nyugodtan töltse'le a szabadságát. A vezetőség ugyanis megelégelte a fiatal szövőnők önkényeskedését, akiknek legtöbbje félvállról kezeli az idősebb, tapasztalt és szerény munkásnőket a vezetők­kel együtt. Akik végleg meggyőződtek arról, hogy eré­lyes fellépés nélkül, csak szép szóval nem érnek el eredményt a serdülő szövőnők között. Ezért hétfőn László Katalint fegyelmi büntetésiként a géptisztítóba helyezték rövid időre. Illetve csak akar­ták helyezni, mert megsértett hiúságától vezettetve, rögtön kivette munkakönyvét, amelybe jóindulatúan a „hozzájárulás“ szót írták. László Katalin tehát a pró­bát nem állta meg. Pedig csak arról lett volna szó. hogy meg tudja-e mutatni, nemcsak hiúság és büszke­ség van a világon, — azután arról, hogy nem hátrál meg egy jogos fegyelmi büntetés elől, és azt mondja: azért is megmutatom, hogy ki vagyok, hogy tudok rendesen és nemcsak a szeszélyeimtől vezettetve dol­gozni. De, amit vártak tőle és amit saját érdeke is követelt, sajnos nem tudta megmutatni. Helyette „le­lépett.1' és azt gondolja, hogy elbocsátották, pedig ő hagyta ott a gyárat. És most arra vár, hogy maid visszaveszik. Igaza van, visszaveszik, ha munkásfelvétel lesz a Selyem­gyárban. De nem szövőnőnek. Mert hiszen világos, hogv a fegyelmi büntetés mindaddig érvényben marad, amíg le nem töltik — az ő esetében a géptisztítóban, Oiinepi, mássra mgygyá'és! tar! a H »alias Hájiraat Pécsi Előkészítő Bizottsága A Hazafia« Népfront Pécsi Előkészítő Bizottsága október tt-én, hét­főn délután 6 órakor tartja ünnepi műsoros nagygyűlését a Pécsi Nem­zeti Színházban. A nagygyűlésen választják meg a népfront-kongresszus küldötteit. A nagygyűlésen felszólal Parragl György, az Elnöki Tanács tagja, or­szággyűlési képviselő és Balogh Ferenc, a Baranya megyei Katolikus Papok Békebizottságának titkára. Falugyűléseken választják meg a népfront-bizottságokat Naponta jelentik a megye legkülönbözőbb részeiből hogy fiahigyűlé­sen megválasztottak a népfront-bizottságot. Egyedül a pécsi járásban az utóbbi napokban 56 községben alakult már meg az egész társadalmat í átfogó hazafias mozgalomnak helyi bizottsága. A falu népe megértette, hogy nagy feladataink megvalósításához,, egész népünk erejére, összefogására van szükség. A népfront-bizottsá­gokban mindenütt ott találjuk a sző vetkezeti panasztok. mellett a legjobb kis. és középparasztokat is, a tanítót, az orvost, a géjpállomási dolgozót. Egyszóval mindazokat, akik nagy nemzeti céljaink megvalósításában:, munkájukkal részt akarnak venni. Nem egy helyen a helyi népfrontbizottságok máris megkezdték műn, > kájukat. Kidolgozták programjukat és mint Sumonyban, hozzáfogtak an(., nak megvalósításálhoz. Aranyos gadányban 118-an vették részt a falugyűlésen. A 28 megvá­lasztott tag között van Tavi József tanító, Vér Nándor termelőszövet­kezeti tag, Nagy Lajos 13 holdas és Bodal Géza 12 holdas középparaszt. Bakonyán már szeptember 28-án választották meg a népfront-bizott­ságot. Tagjai: Diós József 19 holdas. Kajtor József IS holdas középpa­raszt, a kisparasztok közül Farkas Lajos, Pölöte Józsefné, László Fe- >-e.ncné és Frojda István, de nem fe­ledkeztek meg a falu kovácsmeste­réről, Gál Gyuláról sem. Kishcrcnd — kisközség, mégis nyolcvanketten jöttek össze, hogy megválasszák a 17 tagból álló.nép­front-bizottságot. A község dolgozói felismerték, hogy nagy szerepe van ■i nemzeti összefogásnak községük­ben is, ezért olyan emberekre sza­vaztak, akik szorgalmukkal, tisztessé­gükkel eddig is kitűntek. Kisbóli Sándor lő holdas dolgozó paraszt nem adósa államunknak, azelőtt sem volt az. Példáját kétségtelenül mások is követni fogják. Ifjú Völgyi Sán­dor DISZ-titkárt azért választották meg, mert a község fejlődéséiben a fiatalokra is nagy feladat háruL Ocsárdon kultúrműsor vezette be és tette felejthetetlenné a népfront­bizottság alakulását. Néhány egyéni gazda van csak a község,ben, legtöb­ben a termelőszövetkezetben dolgoz­nak. Ezért a szövetkezeti tagok kö­zül huszonhármat választottak.. Az egyénieket többek között Vincze Jó­zsef 14 holdas középparaszt és Teigl József képviselik. Tagja a népfront ► bizottságnak Szil vési István tanít ej és Tóth György állami gazdasági ddlLi gozó is. A választás után nyomban a köz-. Rég gondjairól kezdtek beszélgetni, aí legfontosabb kérdésről: a termésho*- zam emeléséről és az állatállomány fejlesztéséről esett a legtöbb szó. Sumonyban is nagy érdeklődje mellett tartották meg a népfront(~ zottságot megválasztó falugyűlést. A gyűlésen sók szó esett a falu prob­lémáiról, amelyek közül többre mini.l- járt megoldást is kerestek. És talál­taik Is: a rét és a legelő száraz terí8- !et, a termőtalaj egy része azonbisrn vizenyős. Miért nem cserélhetnék fel a jobb termés érdekében a jelenig gi vizenyős területet a szárazzal? A népfront-bizottság tagjai segítik vn- lóraváltani a dolgozó parasztok 1 p- rekvését Október 2-án alakult meg a nép­front-bizottság Regényén. Meggy< >si Sarolta tanítónő beszédében vázolttá a Hazafias Népfront célkitűzéseit, felszabadulásunk óta elért eredn té­nyeket, az összefogás erejét és szffk- ségességét további fejlődésünk értrle- kóben. Kultúrműsor, majd köavaoeo- ra zárta a jelentős eseményt. Dráváiványiban arra törekedlek, hogy minél szélesebb alapot tertimt- senelk az összefogásnak. A népfreejt- bizottság tagjai közé választották többek között Gajdon Dezső 16 hol­das középparasztot is és Varga Jó­zsefnél a református lelkész felesé­gét is. ORVOSOLTÁK Prisbek Mártomné, a Pécsi Vendég­látó Vállalat dolgozója 20—21 dol­gozó társa nevében azt kérte a Pécsi Közlekedési Vállalattól, hogy a Kert­városból reggel hat órakor induló autóbuszt negyed órával előbb indít­sák. Szentirmai elvtárs, a Közlekedési Vállalat igazgatója szeretné, ha az utasok tudatnák: melyik lesz az az időpont, amely minden dolgozónak megfelel ahhoz, hogy a munkahelyé­re is elérjen. Ugyanis az a helyzet, hogy a kertvárosi autóbusz menet­ideje a Széchenyi térig negyed óra. így nem látja biztosítottnak, hogy a negyed órával előbb történő indítás minden utasnak egyaránt megfelel. A javaslatok beérkezése után azon­nal eleget tesznek a dolgozók kíván­ságának. * ,-Nemsokára Jubilálunk" cím alatt jelent meg a magyarszéki föJdmű­| vesszővetkezet levele. Az írás itrró! szólt, hogy sok huza-vona után sem kapták meg a kirakatüveget. Az ügyben intézkedés törtégit. A magyarszéki földművesszövetíkeze! jövő hét bármely napján átveheti as üveget Pécsett az Üvegező KTS2 Beloiannisz u. 23. szám alatti boltjá­ban. * Október 3-4 számunkban „Türelen rádiót terem” címmel bíráltat t Pécsi Finommechanikai Váltínlatot A bírálatra az ígérgetések adtai okot, amelyek ellenére sem készítet­ték el a rádiót. A cikk megjelené­sét követő napon elkészült végre i rádió. Schmidt Rezső élvtárs igaivgatf figyelmeztetésben részesítette Var­ga Lajos rádiószerelőt, aki könnyel mű ígéreteket tett. A válladatná: ezután minden rendelést határidőn készítenek el „Kérjük a vásárlók segítségét44 Ma már mindig ke­vesebb azoknak a szá­ma, akiit visszaélnek a vevők bitalmával. A kereskedelmi dolgozók többsége becsületesen végzi munkáját és a csalókat elítélik és fe­lelősségre vonják. Kereskedelmi dolgo­zóink többsége köteles ségének tekinti a fo­gyasztók igényeinek ma radéktalan kielégítését, kölcsönös megbecsülés van eladó és vevő kö­zött. Tapasztalunk azon­ban olyan jelenséget, hogy egyes kereske­delmi dolgozók átvet­ték a kapitalista ke­reskedésnek azt a for­máját, hogy öncélúság- ból a fogyasztók érde­keinek semmibe véte­lével meg nem enge­dett haszonhoz igye­keznek jutni. Ez abban nyilvánul meg, hogy súlyban kevesebb ér­téket adnak a fogyasz­tónak pénzéért, vagy magasabb árat számol­nak. Ezeknek a hibáknak a felszámolására van hivatva az Állami Ke. reskedelml Felüyyelő- ség. De hogy raunká­kat eredményesen tudják elvégezni, szük­séges a fogyasztók se­gítsége, amely abban nyilvánul meg, hogy vásárlásaiknál észlelt hibákat akár írásban, akár szóban közük ve­lünk. Az így megka­pott panaszokat ki- vfcsgálva az illetőket felelősségre tudjuk vonni. Krancz Ödön Pécs Városi Álla­mi Kereskedelmi. Felügyelőség vezetője,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom