Dunántúli Napló, 1954. október (11. évfolyam, 234-259. szám)

1954-10-10 / 241. szám

NÄPCÖ 3 1954 OKTOBER 10 A iniaií§£Íerísn«Scs Ssit^akedései a radonalixá!᧠során elbocsátott dolgozok érdekében A racionalizálás heiyes végrehaj­tása egyike ma a legfontosabb fel­adatoknak. A felduzzadt, sok feles­leges költséget felemésztő államappa­rátus csökkentése, az igazgatási mun­kák ésszerű megszervezése elkerül­hetetlenül fontos egész országunk fejlődése, s mindenekelőtt az élet- színvonal emelése szempontjából. A gyakorlati élet számos tapasztalata győzi meg a dolgozókat arról, hogy a drága apparátus, a felesleges, szűk. ségtelenül felduzzadt szervek a dol­gozók zsebéből veszik ki a forinto­kat. Ez a felismerés vezette és ve­zeti a dolgozókat arra, hogy bírála­tukkal, javaslataikkal hozzájárulja­nak a racionalizálás helyes végrehaj­tásához. A racionalizálás számos embert érint, hiszen csökken az egyes hiva­talok dolgozóinak létszáma, megszűn­nek egyes munkakörök. Az elbocsá­tott dolgozók számára nem egyszer igen nagy problémát jelent az át­meneti nehézségek áthidalása. Álla­munk eddig is hathatós intézkedése­ket hozott az elbocsátott dolgozók el. helyezkedésének biztosítására. A mi­nisztertanács legújabb határozata to­vábbi segítséget nyújt a racionalizá­lás során elbocsátott dolgozóknak. A határozat intézkedései az eddiginél körültekintőbben, sokoldalúbb segít, ségnyujtással könnyítik meg az el­bocsátottak elhelyezkedését és meg­élhetésüket addig is, amíg új mun­kahelyen elhelyezkednek. Eddig az elbocsátott dolgozók két­heti felmondási járulékot kaptak. A határozat most úgy intézkedik, hogy a jövőben egyhavi illetményt kell kifizetni számukra. Mindazok, akiket 1954 július 1 óta bocsátottak el s ezideig még nem tudtak elhelyezked­ni, pótlólag újabb kétheti felmondás! illetményre tarthatnak igényt. A ha­tározat intézkedik arról is, hogy egy hónapig az új műnkahe 1 yükön is elő­zőhavi fizetésüket kapják meg azok a dolgozók, akik elfogadják áthelye­zésüket fizikái munkára. Nem érheti hátrány a dolgozókat a határozat szerint a jogfolytonossá, got illetően. Az elbocsátott dolgozók a munkaviszony megszűnése után hat hónapig jogfolytonosságot élvez­nek. Ez azt jelenti, hogy új munka­helyükön folyamatos munkaviszony­ban állóknak tekintik őket s a hat hónap alatt is megkapják a családi pótlékot, részesülnek orvosi és gyógy, szerellátásban, jogfolytonosságot él­veznek a nyugdíj, korpótlé'k, szabad­ságidő szempontjából is. Az elbocsátott és vidéken elhelyez­kedni szándékozó budapesti dolgo­zóknak problémát okozott a lakás- kérdés is. A minisztertanácsi hatá­rozat most e téren is segít azzal, bogy kimondja: a vidéken elhelyez­kedő budapesti elbocsátott dolgozók lakásukat fenntarthatják és bármi­kor visszaköltözhetnek a fővárosba. Az elbocsátás és az elhelyezkedés közötti idő átmeneti nehézségeinek áthidalását segíti elő a határozat az. zal is, hogy kimondja: a racionalizá­lás során elbocsátott, termelőszövet­kezetbe lépő dolgozók bizonyos ked­vezményekben, például munkaegység előlegben részesülhetnek. A határozat több intézkedése gon. dosikodik arról, hogy az elbocsátottak minél előbb elhelyezkedhessenek a számukra leginkább megfelelő mun­kakörben. Éppen ezért felhatalmazza az egyes minisztériumokat, hogy át- képzős tanfolyamokat indítsanak azo­kon a munkaterületeken, ahol szak­munkáshiány mutatkozik. A kisipari termelőszövetkezetek és önálló iparosok a jövőben több anyagot kap naik ,hogy több munkaerőt foglalkoz­tathassanak. A határozat gondosko­dik arról is, hogy szervezettebb mun­kával biztosítsák az elbocsátottak el. helyezését a képességeiknek legin­kább megfelelő új munkakörbe. Ép­pen ezért a Munkaerőtartalékok Hi­vatala rendszeresen részletes nyil­vántartást készít a munkaalkalmak­ról. A minisztertanács határozata in­tézkedik arról is, hogy a racionalizá­lás helyes végrehajtásával enyhít­hessük a lakáshiányt. A felesleges hivatalok, vállalati adminisztrációs részlegek megszűntével ugyanis számos lakás és hivatali helyiség is felszabadul. A határozat előírja, hogy a racionalizálás során felsza­badított lakások 50 százalékával az a szerv rendelkezik, amely a helyi­séget felszabadította. Mindezek az intézkedések meg­könnyítik az elbocsátott dolgozók helyzetét, biztosítják, hogy minél hamarabb megtalálják 'elhelyezkedé­süket. fl SZOT titkárságának határozata a munkaviszonyban nem lévő szakszervezeti tagok rendkívüli segélyéről A racionalizálás és az ipar egyes területeinek átszervezése folytán fel. szabadult munkaerők elhelyezkedése — népgazdaságunk számos területén jelentkező munkaerőhiány ellenére, — bizonyos időt igényel. A munka­erők egy része a munkaerőirányító irodák segítségével sem tud elég gyorsan elhelyezkedni. Ezért a SZOT titkársága felhívja a szakszervezete­ket, hogy az átmenetileg munkavi­szonyban nem lévő tagjaikat rend­kívüli segélyben részesítsék. A segélyezés feltételei a követke­zők: segélyben részesülhet az a dol­gozó, akinek munkaviszonya a racio­nalizálás következtében szűnt meg ás aki a) legalább egy éve tagja a szak- szervezetnek és erre az időre járó tagdíjat hiánytalanul befizette, b) egy évnél hosszabb tagsággal rendelkezik és három hónapnál több tagdíjelmaradása nincs, c) akinél a munkaviszony meg­szűnése óta legalább hat hét eltelt, d) nyugdíjra nem jogosult. A segély összege: abban az esetben ha: a) a háztartáson belül legalább egy kereső van, egy alkalomra 250 forint, b) háztartáson belül kereső nin­csen, egy alkalomra 500 forint A segélyezés módja: A segély jogosságának elbírálását és kifizetését az az üzemi (hí irataiban szakszervezeti) bizottság végzi, mely­hez a munkaviszony megszűnése előtt a segélykérő tartozott. Az üzemi bizottsághoz a segélyké­rő dolgozók kellően indokolt írásbeli kérelemmel fordulhatnak. A segély engedélyezéséről esetleges ekrtasítá. sáról a kérelmezőt írásban értesítik. Abban az esetben, ha a dolgozó az üzemi bizottság döntésével nem ért eg5ret, panaszával a szakszervezet il­letékes területi bizottságához, ennek hiányában vidéken a szakszervezetek megyei tanácsához, Budapesten, ha a szakszervezetnek területi bizottsága nincs, a szakszervezet központjához fordulhat. Szakszervezetek Országos Tanácsa titkársága. Rendelet az önkéntes földcserék és íöidátadások szabályozásáról Mendés-France miniszterelnök bizalmi kérdés felvetése mellett döntött A nemzetgyűlés keddi ülésén dönt a kormány sorsáról Párizs (MTI): A francia nemzet- gyűlés kétnaipos „londoni vitája“ után, amelynek során Mendés-France miniszterelnök balról éppúgy, mint jobbról, ismételten igen kínos ke­resztkérdések pergőtüzébe került, a miniszterelnök végülis úgy döntött: nincs más kiút, mint felvetni a bi­zalmi kérdést. A miniszterelnök ezt a bejelenté­sét hajnali egy óra tájban tette a nemzetgyűlés hosszan elnyúló éjsza­kai ülésén. Az alkotmányos előírások értelmében csak két ülésnap eltelte után, tehát a nemzetgyűlésnek ked­den tizenöt órásra kitűzött ülésén kerülhet sor a bizalmi szavazásra. A miniszterelnök bejelentése sze­rint a bizalmi szavazás azon határo­zati javaslat alapján történik, ame­lyet a miniszterelnök pártjához tar­tozó Aubry képviselő szövegezett meg, azonban az eredetihez képest módosított formában. A javaslat a következőképpen hangzik: — A nemzetgyűlés újból leszögez: Franciaország hűségét az északatlanti egyezményhez és akaratát, hogy köz­reműködjék a nyugateurópai egység felépítésében. A nemzetgyűlés, tuao- másulvéve a Icáidon i tárgyalások le­folyásáról és eredményeiről szóló be­számolót, bizalmát nyilvánítja a kor­mány iránt a londoni tárgyalások so­rán elfoglalt álláspontjáért és azon politikával kapcsolatban, amelyet a miniszterelnök a Ház előtt kifejtett Párizsi politikai körök szerint a mi­niszterelnök még a nemzetgyűlési vi­ta másnapján is abban reményke­dett, hogy a Ház egyszerű szótöbb­séggel tudomásul veszi majd beszá­molóját. Rövidesen azonban meg kel­lett győződnie arról, hogy az Aubry- féle határozati javaslatnak első fo­galmazásában, nincs sok kilátása ar­ra, hogy elfogadásra találjon olyan szótöbbséggel, amelyet a miniszter- elnök még „elfogadhatónak és ki­elégítőnek“ találhatna „londoni poli. tikájának“ folytatására. így történt azután, hogy Mendés- France közölte a Házzal, a maga ré­széről nem tartja elfogadhatónak a más pártok és pártcsoportok által előterjesztett határozati javaslatok egyikét sem és úgy döntött, hogy fel­veti a bizalmi kérdést. A szocialisták ugyanis elhatározták, hogy az Aubry- féle javaslat feletti döntésnél tartóz­kodnak majd a szavazástól. Az MRP viszont arra az álláspontra helyezke­dett, hogy a kormány határozati ja­vaslata ellen fog szavazni, ami gya­korlatilag ugyanazt jelenti, mint a szocialisták álláspontja. Az ellenzéki álláspont kialakulása azután lavina­szerűen átterjedt a „függetlenekre'' is. A helyzet tehát úgy alakult, hogy egyedül a radikálisok és az RPF tá­mogatása körülbelül kétszáz szava­zatot biztosított volna Mendés- Framce-nak. Mindezek a nyílt és kulisszáik mö­götti eredménytelenül maradt alku­dozások önmagukban is mutatják, milyen, a tömegnyomás által váltig kiélezett helyzetben kísérli meg >i miniszterelnök megszerezni a nem­zetgyűlés jóváhagyását a bonni re- vansiszták felfegyverzésére. Külföldi fairek BERLIN Erich Ollenhauer, a Német Szociál demokrata Párt elnöke egy hanno­veri gyűlésen kijelentette: — Adenauerék nagyon tévednek, ha azt hiszik, hogy a bonni parla­ment külpolitikai vitájával befejező­dött a harc a londoni megállapodá­sok ellen. Ez a harc Nyugat-Német- országban még csak most kezdődik. KO PEN IIAGA Az „Ekstrabladot” című dán lap jelenti, hogy Dánia-szerte a hadse­reg több tagja tiltakozásul Nyugat- Németország remilltarizálása ellen, kilépett a hadsereg soraiból. Ami­kor elhagyták a hadsereget, kijelen­tették, harcoltak az ország szabadsá­gáért, és éppen ezért eszméik kigú­nyolását látják abban, hogy együtt kellene működniök a német milita­ristákkal, A Magyar Közlöny október 9-én megjelent 78. száma közli a földmű­velésügyi miniszter rendeletét az ön­kéntes földcserék és földét adások szabályozásáról. A helyesebb terület kialakításra hozott rendelet szerint az állami gazdaságok, a termelőszö­vetkezetek és az egyéni gazdaságok a területükhöz tartozó földek kicse­rélésére önkéntes megállapodást köt­hetnek. Földátadásra, illetve földcse­rére megállapodást köthetnek: álla­mi gazdaságok egymás között, álla­mi gazdaságok termelőszövetkezetek­kel, illetve’ I. és II. típusú termelő­szövetkezeti csoportokkal, termelő- szövetkezetek egymás között, állami gazdaságok egyénileg gazdálkodók­kal és végül termelőszövetkezetek egyénileg gazdálkodókkal. A megálla­podás érvényességéhez az állami gazdaság felett felügyeletet gyakor­ló termelési igazgatóság vezetőjének, üretőieg a termelőszövetkezet köz­gyűlésének előzetes hozzájárulása szükséges. Egyénileg gazdálkodónak csereiöidet kívánságára a nem hasz­nosított állami tartalékföldekből :s lehet adni. önkéntes megállapodás alapján állami gazdaság termelőszövetkezet­től, termelőszövetkezet pedig álla­mi gazdaságtól indokolt esetben cse- reíöid nélkül is vehet át területet, ha ehhez az illetékes termelési igaz­gatóság vezetője, illetve a termelő­szövetkezet közgyűlése előzetesen hozzájárult. Termelőszövetkezet, ál­lami gazdaság részére ilymódom föl­det legfeljebb az általa átvett álla­mi tartalékterület mértékéig adhat át Az állami gazdaság — ha ü2emi területének jobb kialakítása szüksé­gessé teszi — távoleső, szétszórt in­gatlanak az illetékes termelési igaz­gatóság vezetőjének előzetes hozzá­járuláséval állami tartalékföldként leadhatja, ha a földet a községi ta­nács végrehajtóbizottsága hasznosí­tani tudja vagy arra földrendezés céljára szükség van. Az állami gaz­daság üzemi területének tagosított táblájából azonban tartalékföldként területet leadni nem lehet. Termelő- szövetkezet gazdálkodási területéből állami tartelékföldiként csak a köz­gyűlés határozata és a földművelés- ügyi minisztérium előzetes engedd lye alapján adhat le ingatlant. A földcseréről és földátadásrőJ szóló megállapodást az érdekelt tu­lajdonos, vagy használó és a köz­ségi tanács végrehajtóbizottságának elnöke írja alá. A földcserét vagy földátadást a járási tanács végrehaj­tóbizottságának mezőgazdasági oszh tálya engedélyezi, s azt csak az eiv gedély kiadása után lehet végre­hajtani. A járási tanács végrehajtói bizottsága mezőgazdasági osztályá­nak döntése alapján a telekkönyvi hatóság, valamint a járási földnyil­vántartási kirendeltség a földcserét illetve a földátadást telekkönyvbea és az állami földkönyvön keresztül­vezeti. A rendelet végrehajtása vau kap­csolatos földnyilvántartási és esetle­ges földmérési munkákat —- a telek­könyv részére szükséges vázrajzokat is — az illetékes megyei földmérési iroda végzi el. * Barlanglakok Rómában A Daily Telegraph írja: A római törvényhatóság által kibo. csátott statisztikai adatok szerint 45.431 személy él a város területén barlangokban, kezdetleges viskók­ban s más menedékhelyeken, világí­tás, víz s egészségügyi berendezések nélkül. Százezrekre rúg azoknak a száma, akik egészségtelen körülmé­nyek között laknak. Külpolitikai jegyzetek Hitelt érdemlő hírforrás Truman, az Egyesült Államok volt elnöke a közelgő kongresszusi választásokkal kapcso­latosan levelet írt Mi- tchellnek. a demokrata párt országos bizottsága elnökének, s felhívta őt, hogy vívja ki a párt győzelmét a kü­szöbönálló választáso­kon. Abban persze nincs semmi csodálatos, hogy Truman, aki a demo­kratapárt egyik oszlo­pa, a párt választási győzelmét várja. Sok­kal érdekesebb az, hogy mint a levélből kitűnik, Trumannak azért kell a demoikrata kongresszusi többség, mert szerinte ez meg­könnyítené Eisenhower köztársasági párti el­nök külpolitikájának megvalósítását 1 „Nekem úgy tűnik — írja Truman levelében, — hogy Eisenhower el­nök titkon demokrata­párti kongresszus meg­választását kívánja... Ha azt akarja, hogy a történelem mint sike­rekkel ékeskedő elnö­köt tartsa majd szá­mon, demokratapárti kongresszusra van szűk sége." Jóllehet Truman le­velét a választási had­járat szempontjai dik­tálták, abban a tekin­tetben mégis rendkívül figyelmetkeltő, hogy nyíltan beismeri a Wall Street két pártja kö­zötti „nézeteltérések“ tisztára kirakati jelle­gét. Truman teljesen nyíltan telt tarmbizany súgót arról, hogy nem lát semmi lényegbevá­gó különbséget a de- molkratapárt és a köz­társaságpárti kormány politikája között, s tel­jesen lehetségesnek tartja, hogy a kongresz szus a demokraták sza­vazataival a köztársa­ságpártiak külpolitiká­ját folytassa. Truman beismerése érthetően kihozta sod­rából a reakciós ame­rikai lapokat, amelyek féltve őrzik a dollár­demokrácia e botrá­nyos titkát. A New York Herald Tribune megrója Trumant. ki­jelentését ..kínos tréfá­nak“ nevezi, s hangoz­tatja, hogy az „efféle fecsegés — felháborító demagógia.“ Csakhogy mindenki tuidja: mindenekelőtt azok folytatnak „felhá­borító demagógiát", akik fenn akarják tar­tani a látszatát az ame rikai demokráciának, amelyet a volt elnök akaratlanul leleplezett. Mindenki látja, hogy a két vetélkedő párt —« a demokratapárt és » köztársasági párt — a fegyverkezési hajszá­ban. háborús őrület szításában, új háború előkészítésében érde­kelt monopóliumok po^ litikáját folytatja, mely­től a Wall Street pénz­mágnásai profitjuk to­vábbi megnövekedését várják. Az Egyesült Államok volt elnöke* aki ezt a tényt meg­erősíti, ebben a vonat­kozásban igazán hitelt érdemlő hírforrás. MÁR MECII1T BULLITT! A kohó. és gépipart miniszter Zso- , Mihályt a Rákosi Mátyás | ftnyecz Kinevezés Művek Igazgatói tisztére nevezte ki. I minisztertanács rendelete a közgazdaságtudományi intézet felállításáról A minisztertanács kozgazdaságtu- «el és annak vezetőjévé Friss Istvánt Rományi intézet felállítását rendelte 1 nevezte ki, William Bullitt élete során nem egyféle foglal­kozást űzött. Egy ideig tiszti egyenruhát viselt, aztán diplomata-frakkot, később tengerészegyenru­hát, majd a laptudósítók utiruháját. Minden öltözékben és minden sze­repben egy urat szolgált: a háborút. Mindenütt, ahol az agresszív erők fel ütik a fejüket és új hábo­rú kirobbantására készül­nek, megtalálhatjuk Bul­litt urat is. A „Look" című folyó­irat nemrég közölte Bul­litt „Támogassuk-e a vö­rös Kína elleni táma­dást?" című cikkét. Csodálatos cikkecskéje elején Bullitt röviden, de kifejezően jellemzi a taj­vani hadsereget: ,A kínai hadsereg sor­katonái és tisztjei túlnyo­mórészt a szigeten ter­mesztett rizzsel és káposz­tával táplálkoznak. Ele­gendő kalóriát, de nagyon kevés vitamint kapnak. Zsoldjuk az amerikai vi­szonyokhoz képest hihe­tetlenül nyomorúságos. Amerikai pénzre átszámít va egy katona havonta 80 centet kap." A Csang Kai-sek-féle katonák csakugyan nem kerülnek sokba az ameri­kaiaknak! Azt hinnék, hogy ez a lehangoló kép lehűti a há­borús főgyujtogató harci lázát. Szó sincs róla! Bul­litt úgy képzeli, hogy ez­zel a 600.000 főnyi káposz­tahadsereggel „felszaba­dítják" (értsd: „leigáz­zák") a 600 milliós kínai népet. Hogyan is képzeli ■ ezt Mr. Bullitt? Reményeit a világ legolcsóbb ágyútöl­telékének „harci szellemé be" veti. Pedig Bullitt jói budija, hogy a tajvani had­sereg nagyrészt erőszak­kal mozgósított tajvani parasztokból és munká­sokból áll, akiket csak a közeli, hatalmas és szabad hazájuk testvéri segítsé­gébe vetett hit éltet. Ami pedig a Csang Kai-sek- féle hadsereg fejeseit ille­ti, ennek a káposztán vett söpredéknek „szelleméről" jobb nem is beszélni. Bullitt azonban nem­csak beléjük veti bizal­mát. Reményeinek oszlo­pa egy ,.méltóságteljes, jólnevelt, jóságos, élesel- méjü és bátor gentle­man". Ebben a titokzatos leírásban bizony nem könnyű ráismerni a szá­nalmas, megvesztegetett bábra: Csang Kai-sekre, akinek neve a politikai csőd, a hitszegés, és aljas­ság jelképe lett. „A ma élő amerikaiak egyike sem méltóbb nála a tiszteletre és lelkesedés­re" — folytatja Bullitt Csang Kai-seknől szóló áradozását. (Zárójelben megjegyezzük, hogy eze­ket a bókokat sem az ön­zetlen elragadtatás sugall­ta. Rossz nyelvek szerint Bullitt 'barátságos déltaj- vani házacskáját Csang Kai-sektől kapta ajándék­ba a kölcsönös „tisztelet és lelkesedés" jeléül.) Bullitt úr alaptalanul sértegeti az amerikai né­pet. Elég lett volna wa­shingtoni gazdáinak szűk kis körére utalnia és ak­kor állítása megfelelne az igazságnak, hiszen a fent- emiített tajvani gentle­man, aki a kínai népből kiszipolyozott vagyonát amerikai bankokban he­lyezi el, csakugyan telje­sen méltó Bullitthez és a hozzá hasonló amerikai gentlemanekhez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom