Dunántúli Napló, 1954. október (11. évfolyam, 234-259. szám)
1954-10-26 / 254. szám
1954 OKTrtBFR 26 NAPLÓ 2t Vessünk el esen a héten minden őszi kalászost! A Megyei Taoacä V. B. Mezőgazdasági Igazgatósága közli A SELLYÉI JÁRÁS AZ ELSŐ, A MOHÁCSIAK UTOLSÖK A BÚZA VETÉSTERV TELJESÍTÉSÉBEN. — A TEREHEGYI VÖRÖS CSILLAG HÁROM HOLD SZARVAGAS KIVÉ TELÉVEL VALAMENNYI ŐSZI MUNKÁJÁVAL VÉGZETT. — KIR ALYEGYHAZAN A DÓZSA TSZ TAGJAI HÚSZ HOLDDAL NAGYOBB TERÜLETEN TERMELNEK KENYÉRGABONÁT, MINT AZ ELMÚLT ÉVBEN. Az elmúlt hét kedvező időjárása nyomán egész Baranyában meggyorsult a vetés, ennek ellenéire október 20-ig a búzának csak alig fele került a földibe. Az őszi árpa vetésben a sásdi, pécsi és sellyei járások állnak legközelebb a befejezéshez, ők haladtak a legjobban előre a rozs ve_ lésében is. Legfontosabb növényünk a búza elvetésében a sellyei járás az első, a mohácsi járás, amely esz- tenaőkön keresztül mindig szilárdan tartotta ezt a helyet, most a járások versenyében az utolsó, a nyolcadik helyre szorult. A mohácsi járás termelőszövetkezetei, egyéni gazdád a Lassan haladó kukorica- és cukorrépa betakarítás miatt alig egyharmadát vetették be az előirányzott búza területeknek. A búzavetésben a következő sorrend alakult ki: 1. Sellyei járás 04.1 százalék. Mg. oszt. vez. Márton Lajos. 2. Szigetvári járás 63.5 százalék, Mg. oszt. vez.: Méhész József. Főagronómus: Sebestyén Gyula. 3 Siklósi járás 01 százalék. Mg. oszt, vez.: Hőgye Dezső, Főagronómus: Keresztes Ferenc. 4. Pécsváradi járás 60 százalék. — Preisinger Károly és Sterba Frigyes. 5. Pécsi járás 5!) százalék. Bencze János és Zágoni Kálmán. 6. Sásdi járás 52.7 százalék. Szeghalmi József és Szilvássi Imre. 7. Villányi járás 40.6 százalék. Hegedűs Vince és Murányi Ödön. 8. Mohácsi járás 34.8 százalék. Ba_ logh István és For ti ily Antal. A búzavetésben legjobb sellyei járásban egy egész sor termelőszövetkezet, sek község jóval több búzát vetett, mint a kötelező százalék. A szigetváriakkal kötött versenyszerző- désükhöz híven a váradujpusztai Törekvő-ben, a drávafofci Virágzó Életben húsz—húsz százalékkal többet vetettek az előirányzatnál. A szigetvári járás második helye, zése a szigetvári gépállomás megjavult munkáját tükrözi. A gépállomás körzetében több termelőszövetkezet már be is fejezte a búzavetést, így, mint jelentették, a tótszentgyörgyi Arany Kalászon kívül a kárás zpusz_ taá Tavasz, a nagydobszai Vörös Sugár, a nagyvátyi Béke, az antalszál- lási Petőfi, valamint a katádfai és kistamási termelőszövetkezetek. A siklósa járásban a tereihegyi Vezér- csillag termelőszövetkezet földjein október 20-án ért véget a vetés és csaik egy kevés kukoricaszár maradt még földjeikéi) letakarítatlanul. Ezzel szemben igen elkéstek a harkányi Első Megyei Tanácskozás, a nagytótfalusi Kossuth és a beremendi Dózsa termelőszövetkezetekben, ahol ok_ tóber 20-án még csak a vetés legelején tartottak. Október utölsó hetében járunk — már el is múlt a búzavetés legkedvezőbb ideje. Ha november elejéig minden gabonát a földbe teszünk, még nincs nagy baj — de azon túl minden nap, késlekedés ötven—száz kilós termésveszteséget jelent. Saját érdekén felül hazájával szembeni becsületbeli kötelessége valamennyi egyéni gazdának, termelőszövetkezeti tagnak és gépállomásnak, hogy a termésveszteséget elkerüljük és november elejéig az utolsó szemig elvessük a gabonaféléket. November elejére ne maradjanak vetetten gabonaföldek! 2874 tonnával csökkentette adósságát a Komlói Szénbányászati Tröszt I A megyei pártaktíva-értekezlet után eltelt néhány nap azt mutatja, hogy a Komlói Szénbányászati Tröszt műszaki és fizikai dolgozói egyaránt magukévá tették az ott elmondottakat. 2874 tormával csökkentette adósságát a tröszt az október 23-i sztahá- novista és a 24-i háromharmados termelési műszak alatt. Ez a kétnaipi szép eredmény mintegy 1500 család egészévi tüzelőszükségletét jelenti. Az is kitűnt az utóbbi pár nap alatt, hogy nem mindegy, hogyan •készítik elő a dolgozókat a miunkára, vagyis arról van szó, hogy minden egyes bányász tudja, értse és érezze is, miért kell most — a tél küszöbén és tanécsválasztósok ellőtt, — teljes odaadással, sz ívvel -lélekkel helytállni a munkáiban. Minden komlói 'bányásznak eltökélt szándéka kell, legyen: az 1905-ös évet adósság nélkül köszöntőm. Mert behozhatják a lemaradást, de csak úgy, ha ez az elhatározás legjbemsőfab egyéni és közösségi ügyükké válik. Az október 20-án megtartott termelési aktíva-értekezlet után számottevő már a javulás. 21-én a nyolc üzem közül négy 110 százalék fölött teljesítette tervét. Szombaton pedig caalk két üzem nem érte el a kívánt szintet. A II-es üzem is csak két százalékkal maradt le. Anna-akna tett ki legjobban magáért, 147.2 százalékkal, amellett, hogy havi tervét is 98.6 százalékról 102.4 százalékra növelte, csupán két nap alatt. Ezzei hárem üzem áll 100 százalék felett és két üzemet csak négy, illetve öt tized választja el ettől Nagyszerű eredményt ért el két vájár párosversenyben az I-es üzemnél. Mihály Domonkos 206 és Sebők Féremc 1G2 százalékra teljesítette előirányzatát. Együtt 18 csillét adtak tér ven felül. A csapatok közül a III- as üzembeli Vértes János csapat — szintén párosversenyben — ért el kiemelkedő ISO százalékos eredményt, ami 30 terven felüli csillét jelent. Kövessék őket a többiek! Eygel érveljenek népnevelőink! Megszépült életünk bizonyítékai A felszabadulás óta sokmillió forintot fordítottak hidak építésére. Közülük legszebb és legnagyobb a Budapest—Pécs műúton épített várasd i- és Bolond úti völgyhíd. ' A Pécsi Dohánygyárban a felszabadulás óta öt szivarkagyártó és három csomagológépet állítottak munkába; az üzem évi cigarettatermelése csaknem háromszáz millió darabbal nőtt. Szigetvár négy éve: vágóhíd, sport telep, orvoslakás, gépállomás, hat népbolt. vízmű, állatorvosi ambulancia, diákotthon, kórházbővítés, kul- túrház, kétlakásos tipusház, liangos- hírközlő, fürdő, kollégium, bölcsödé. A nagymányoki brikettgyái* ismét túlteljesíti tervét A gyár az elmúlt hónapban teljesen állt, mivel a szokásos évi nagy- takarítási munkákat végezték a gépi berendezéseken. Október elsején indult meg a termelés. Kezdetben lemaradó? volt, — a gyár felemelt operatív termelési terve okozta ezt elsősorban, — de sikerült a nehézségek javát leküzdeni. Most máir napi 101.5—102.4 százalék között teljesítik a tervet. A balesetelhárítási oktatások is színvonalasabbak, s ennek 'eredménye a balesetek számának csökkenése, ami jelentősen hozzájárul a terv teljesítéséhez. A jó munkafegyelmet mutatja, hogy egyetlen igazolatlan műszakmulasztót sem lehet találni. A harmadok versenyében is szép eredmények születtek: 1. Werstroh Géza harmada 105.— százalékos -havi teljesítmény, 2. Bódog János harmada 100.2 százalékos havi teljesítmény. Marton Szilvia II. Októberi szél sárgította a fák leveleit, a hencegő „kamerádok“ már nem tűrték fel zubbonyujjukat, de azért vállukon ott fittyeget a sárgaréz géppuska heveder, sűrű sorokban mentek és érkeztek a gyakorlatokról. Visszhangzott az utca: „Erika... Erika”... Késő délután homálya fedte a konyhát, a szomszéd lakásból áthallatszott valami végetérni nem akaró beszéd és időnként nagyot reccsent a rádió. Kopogtak az ajtón. — Jónapot kívánok! Sehmidték itt laknak? Behívót hoztam katonai munkára. Itt tessék aláírni — mutatta a sötétkékruhás városházi kézbesítő, akinek poros cipője elárulta; jónéhányat kikézbesíthetett a mai nap. — Ez a fiamnak szól, — i olvassa Sohmidtné a lila festékkel sokszorosított írást, miszerint fia hétfőn köteles jelentkezni a Francia-szobornál reggel 8 órakor és amennyiben nem tenne eleget kötelességének, a Honvédelmi Miniszter Lfr kiadásában megjelent paragrafusok szerint 8 évig terjedhető fegyházzal büntetik. — A fiatalok mennek erre a munkára, mi már öregek nem bírunk árkot ásni. pláne abban a kemény mecseki kőben — szól a kézbesítő és hajlott hátát, ha lehet mégjobban meghajtotta. Áll az ajtó előtt, mintha pihenni akarna, tekintete elmélázott a konyhakövezet sárga és piros lapjain. Nézte egyideig, aztán mintegy indulási parancsként felsóhajtott: — Hát bizony . .. isten tudja mi lesz velünk ... Jónapot kívánok! Pali már nem volt otthon. Úgy mondta, hogy estére táncolni megy a vasutas otthonba. Anyja forgatta a papírt, nézte a pecsétet, majd visszacsúsztatta az asztalra az írást. Már neki is menni kell ... Apja nem rég szerelt le ... az öreg ... Azt mondják, hogy már Bezdánt is elfoglalták ... itt van nem messze ... talán száz kilométer. Mi is lesz velünk? A Marjáimé mondta reggel, hogy Pólingerék már össze is csomagoltak. Hogyan is mondta? ..Pólingerék, ezek a nyavalyás úri dögök — mert azok, én dolgoztam náluk — már szedik a betyárbútort, mert azt mondják, hogy kivégeznek mindenkit'1. Betyárbútort... inkább úri- betyárbútort! — Van mit csomagolni nekik. Kivégeznek .. .? Hát aztán. Nekünk, a magunk fajtájának rosz- szabb biztos nem lesz. Lóm a Bözsi ura mindig mesélte, az ott volt fogságban, hogy a szegénynépet felkarolták. Szegény... az legalább tudott oroszul. Mindig emlegette, ho-, gyan tanult meg. Hogyan is mondta? Horvátul: jedán, dvá, tri, csetri, pet... oszám, devet, deszet... ezek meg: agyin, dvá, tri, csitiri, pjaty ... vo ... voszim, gyevigy, gyeszity. Azért rá lehet ismerni, de más. Mi Is a krump li? Kartocska? Valami ilyesmi. Ha élne most beszélhetne majd ... talán nekünk, is jobb lenne... áh úgysem igaz, miért gyilkolnának le bennünket, nem csináltunk mi semmit. Az öreg katona volt? Menni kellett! Talán megértik a horvát beszédet is. Ha meg, akkor majd elmondom nekik. De rég volt ... még Dőlni Mi- hojlácon . .. másodikba jártam. Három osztály: egy magyar, egy horvát, egy német. Mire megtanultam mit mondanak, költöztünk. Egyik pusztáról a másikra és tízéves korom ban ... Tíz? ... még tíz sem voltam, már elszegődtem és azóta is örökké a munka. Ha ezért meggyilkolnak, hát gyilkoljanak, — mindegyikünket .. .csak gyilkolják. Áh nem ig ... A szél becsapta a szoba ablakát, és ez riasztotta fel Schmidtnét. — Jaj.i! Hát még stoppolni is kell, meg kell varrni az öreg nadrágját is, én meg itt állok. Gyorsan megnézte a hátára fordított vekker órát, amely már fáradt jószág volt, mert csak fekve működött és ellenőrizte, hogy mennyi időt töltött el gondolataival. Nem tudta, előtte sem nézte az órát. „Csak egy nap a világ, csak egyetlenegy csók az életünk, — ki tudja mi vár ránk, ki tudja holnap mire ébredünk"... A termet betöltötte a dobos hangja. A táncolok tömege lassan forgott körbe, a mamák árgus szemekkel nézték, merre van lányuk, az ajtó melletti sarokba négyen azt tárgyalták, hogy Jancsi, a Márta udvarlója, aki már el is akarja jegyezni, megint berúgott és kint alszik az ivóban. — Mondtam én a Salamonnénak, hogy igy járnak. Miért erőltetik any- nyira a dolgot. Én ismerem őket, az apja is iszákos. Az alma... — Nemcsak ez vágott közbe a másik. — Minek most eljegyzés? Mit tudja az ember, mikor kell neki bevonulni katonának. Elmullott már tizennyolc éves. Emlékszek rá az első háborúban is elvitték a tizennyolcéveseket. Meg aztán, aki már egyszer menyasszony volt... utóbb még — ki tudja — mi lesz vele, aztán ott van a pártában maradt lány. Az egyik szomszédja mesélte, tudják azok mindig hallgatják Moszkvát, meg Londont, hogy Apatinnál vagy hol, már elérték a Dunát. — Dehogy érték — kapott a szón a beszélgetést eddig csak figyelő mellettük ülő asszony. — Nem hallották mit mondott Szálasi testvér? — Szálasi nem is beszélt, — torkolta le a „titkot“ elbeszélő. — Mi, hogy nem beszélt? — Nem ám, legalábbis mostanában nem. — Hát nem mondom, hogy ma, de legutóbb, hogy ebbe az országba a bolsevikok be nem teszik a lábukat. — Azt akkor mondta, de kár volt mondania, mert már akkor betették és látja, egyre jobban beteszik. Ugyan... — Nálunk is járt egy testvér, az is mondta. — Amit az mond ... Pali ott állt a terem közepén és azon merengett, hogy kit kérjen fel egy utolsó táncra, hisz nemsokára tizenegy óra. Péter táncolt. Egész este egy lánnyal „fuvarozott'’ — ott dolgozik, ahol ő. — Az utolsó szám közkívánatra! —- ordított nagyot a dobos és a zenekar ismét rákezdett: „Csak egy nap a világ .. Elérkezett a hétfő is Csákánynyal a hátán ballagott Pali a Franciaszoborhoz vezető szurdokon. Sokan voltak rajta kívül. Egy szakaszvezető olvasta a neveket és megmondta mindjárt, hogy ki melyik részlegbe tartozik. Pali a harmadikba került. Tízórára már kijelölték neki is, hogy hol kell csákányoznia, puhítani, feszíteni a talajt a lapátosok előtt. A borozó északkeleti sarkától nem messze kezdte tömi a vékony földréteget. Mindegyik részleg kapott egy katona felügyelőt, a harmadiké egy szakaszvezető lett, ceglédi. — Kisöcsém! Ne sajnáld a földet, vágd bele azt a csákányt! Talán a csákányt sajnálod? Majd hozol másikat, ha eltörik. Nem a tiéd? Majd kérsz másikat attól, aki ezt adta. Csak szívesebben, sokkal szívesebben! így mutatkozott be a szakaszvezető, aki reggel hétikor, amikor a munka kezdődött, nekivetette a hátát az egyre mélyülő árok melletti fenyőfának és ott üiit délután kettőig. Ekkor élment és csak fél négykor került ismét elő. Amíg ült, vagy vizsgálódva nézte a látóhatárt, vagy sürgette a munkát. így ment ez minden nap. — Kispajtás! Én egyedül —. nem mint ti itt, öten ezien a huszonötméteres szakaszon — meg egy tizedes komám Erdélyben, a Kárpátéiban egy éjszaka kiástuk a lövészárkot. Pedig ott keményebb a kő. Darabig hallgatott, ismét a látóhatárt bámulta, meg a város külőnfoiiző alakú háztetőit, aztán folytatta; — Jó, hogy kiástuk. Azt a keserves istenit, hogy mi volt ott reggelre, úgy nyolc óra felé. — olyant még nem pipáltam. Mintha az égből jött volna az a sok akna. Még a füvet is letarolta. A komám is kapott egy akkora repsszt a hátába — jókora háta volt neki, — hogy a luken befért volna egy demizsom is. Meg se moccant. Én hogyan menekültem meg? Az atyaisten tudja. Kiástuk az árkot, de aibból én egyet sem lőttem kifelé. Még ezt a flintát is majd otthagytam. Megigazította a fának támasztott puskáját. A gzaikaszvezető egyre beszédesebb lett. Ahogy múltaik a napok, motr- cosságából is leadott, nem is vette már olyan szigorúan a munkát. Igaz. nem ingyen. Aki az ő szakaszán rágyújtott, annak meg kellett kínálnia, délben neki is adni kellett a hideg ebédből és időnként szesszel is ked_ veskedni kellett, amit így adott tudtára a „legénységnek": — Kispajtások! Nem fázik senki? Hideg ez az északi szél. Nem akar vaűamelyikőtök fél deci rumot inni? Meg ne fázzatok, mert lenyomorod- tok. Mi? Te akarsz féldecit? Gyere pajtás. Iszol egy féldecit és nekem is fizetsz. Jó lesz? Menjünk. Mindenkiből kibeszélt egy héten legalább egyszer egy féldecit. Amikor egy hörp intésre leengedte tarkáin a rumocskát, újra letelepedett a fához és megeredt nyelve. Beszélt, beszélt mindenről és vagy ezredszer mondta már, hogy ő alföldi gyerek ám. Egy ízben, amikor már november dereka felé hajlott az idő, így beszélt: s — Már a harmadik helyen ássuk ezt az árkot. Először ott ástuk a vendéglőnél, majd ott a völgyben, most meg itt a sűrűben. Mi értelme ennek? Az ember beáll az árokba és húsz méterre nincs kilátása. Azt szeretném tudni, hogy hova a fészkes nyavalyába lehet innen lőni? Azt hiszitek, van ennek a munkáinak értelme? Az istennyilát van. Láttam én olyan védelmi láncolatot Erdélyben, hogy senki nem merte volna rámondani, hogy ezt valaki valaha elfoglalja. Tudjátok, mennyi idő alatt foglalták el. Nem egészen nyolc óra alatt. Mintha csak macskák lettünk volna és azt mondták volna, hogy „sicc!" — úgy futottunk, amikor megszűnt a puhítás. Mér aki tu_ dott futni. Kevesen futottunk. Itt is így járnak. Ha eddig nem lehetett megállítani őket, ezután már aligha. ...Te kispajtás ott a végén! Azért dolgozz, ha nekem jár is a szám, mert nézd, hegy bámul a törzsőr és a végén még engem is elkapnak, mert ti lógtok. Melózzatok, melózzatok! Ez délelőtt történt. A repülőtérről — jól idelátszott — menetrendszerű pontossággal újra és újra felszálltaik a Meseerschmidtek, elszáll tok Keletnek, majd visszatértek és újra ind,ülitek. Délután Pali megszámolta: négy Messerschmidf ment el. Jó húsz percre rá kettes csoportokiban tértek vissza. Elöl kettő, hátrább kettő ... de ni. ott még kettő. Ezek is azok? Mintha más formájuk lerune. A német vadászgépek meredek síkban leszálltak, a repülőtérre, a hátsó két gép kissé elhúzott a Tubes felé, majd nekijkiamyarodtaik a repülőtérnek, ahol sűrű sorokban álltak a különböző mintájú gépek. Pali ott állt a mell- ma, gazságban kiásott árok partján és követte a gépek útját. Egyszerre sárga, piros csíkok villogtak a levegőbe és abban a pillanatban felüvöltött a sziréna. A két gép rácsapott a repülő-térre és mint ezernyi színes szalag, úgy lógott oreából a lövedékek nyom jelzése. A téren lévő gépek közül három lángbajborúlt és feiugattak á gépágyuk, a ,.Flik-FLakk“-ok, a bo_ forcok. Száz és száz fehér pamacs lepte el a csaknem felhőtlen égboltot. A két gép egészen leereszkedett a házak fölé, majd Ismét rácsaptak a téren lévő gépekre, aztán elhúztak Kelet felé. A légeikért tó ágyuk ugatása még sokáig kísérte őket. Sztormoviskiolk váltak, vadászok — szólt a lakain beállt csöndben a szalkasavezető. Ugylátszik belopóztak a német gépek után. Ez semmi. Hát amikor elkezdik szórni azt az apró bombát, vagy gránátokat. Ott fű sem marad. Bizony, mér közel vannak. Közel voltak. Ha délkeleti, vagy keleti szél vélt. jól lehetett hallani a földrengésszerű morajlást, az ágyúzást. És minden nap jobban és többszőr lehetett hallani. (Folytatása következik)
