Dunántúli Napló, 1954. október (11. évfolyam, 234-259. szám)

1954-10-31 / 259. szám

1934 OKTOBER 31 NÄPCÖ «> Aki nem beesüli meg a népet, azt a nép kiveti magából BALOGH FÍLOMÉLIA horváther- telendi parasztasszony kedden be­nyitott a Szigetvári Járási Pártbizott ságra, egyenesen Gyorsok István elv­társhoz, a pártbizottság első titkárá­hoz igyekezett, neki mondta el bu- ját-bánatát, mert az mégis csak sok, ami vele megtörtént: ostorral ron­tott neki a párttitkár egy egész gye­reksereg szemeláttára ... Node, ne vágjunk a dolog elébe! A HORVÄTHERTELENDI gazdák örökös sereghajtója Gombos László, párttitkár. Ha nincs is mindig az utolsó helyen, a kötelezettségek tel­jesítésében, a munkák elvégzésében, de az utolsó előtti helyről semmi pénzért nem tágítana. Kerek 800 fo­rint a múlt évi adóhátraléka, igaz, az idén már csak 400 forinttal tar­tozik az államnak, de akad ezenkívül még szépszerivel, ami rontja a tekin­télyét. A tavasszal megjött a „mun- kakedve“, egyre csak hordta kifelé a trágyát a földekre, ’kupacokba rak­ta a szántásig, csakhogy ott a dolog bökkenője, hogy egész évben ott szá- rogatta a nap, a szél. A múlt héten szántotta alá, — kevés táperő ma­radt abban, — meg aztán a föld is ott hevert egész esztendőn keresz­tül parlagon, kihasználatlanul. — Pihentettem a földet — magya­rázkodik Gombos László, — hadd te­remjen jobban jövőre ... A párttitkár kukoricásában térdig ért a gaz, a satnya szárakon még akarva sem talál az ember egyetlen csövet sem, nem kapálták, nem ter­mett. Gombos László erre is talál szót: „Van kukorica bőven a padlá­son .. Ez a darab földje is parlagon he­vert, az a „sók“ kukorica a padláson pedig alig nyolcvan kiló. így aztán nem csoda, hogy hátul kullog a be­adásban s nem fizeti ki adóját. NEM EGYSZER, se nem kétszer hajtotta el Balogh Kilóméira Gombos László állatait a kertből, de a múlt hét derekatáján ismét csak ott talál­ta őket a cukorrépában. Nem sokat gondolkodott, megfogta a két tehe­net és a tinót, hogy majd beköti sa­ját Istállójába és feljelenti a párt­titkárt a tanácsnál. Úgy is történt volna, de más jött kőibe... Csak az istálló küszöbéig bírta elvezetni a kötélre fogott állatokat, de onnan egy lépést se tovább. Az egyik tehén megsokalta a vonszolást, kettőt rú­gott, egyet döfött s a kertek alatt egyenesen a gazdája portájára fu­tott. Gombos László a másaik tehén ke­resésére indult s mikor meglátta Ba- oghéknál, — rátámadt az asszonyra. Kegyetlenül elverte, sőt még az asz- szony idős édesapját is, aki lánya védelmére kelt. Ezért járt "Balogh Filomélia a járási pártbizottságon, tőlük kért segítséget... A PARTTITKAU verekedése felháborította a községet és úgy nap­világra kerültek komájának, Banes Sándor tanácselnöknek viselt dolgai is. Benes mesternek — így titulálják a faluban — sok minden szárad a lelkén. Vizsgáljunk meg viselt dolgai közül egyet-kettőt. Az OFA területek kezelését test­végére: Benes Lajosra bízta, de még az apaállatok 15 holdját is. Szom­széd, koma, jóbarát műveli ezeket a földeket, de az apaállatok keveset látnak a 15 holdon termett abrak­ból. Keveset? Ki tudja mennyit? Hi­szen már két esztendeje, hogy a padláskulcsot is elvették Komáromi Vendel, legeltetési bizottsági elnök­től. Azóta csaknem éhen pusztulnak az állatok, ha csak az állam nem küld egy ’kis „segítő pénzt". Benes Sándor tanácsülésre nem hívja meg Takács Mária begyűjtési előadót, de amikor hátralékos gazdáról van szó, kiadja a parancsot: — Hívja be! Intézze el... szóval, beszélje meg vele ... Amióta tanácsválasztásra készül a község, Benes Sándor olyan mint a kezesbárány. A bizottságokat ő jelöl­te ki, azt már nem is kell hozzáten­ni, úgy ahogy ő célszerűnek látta. A ielölőgyűlést gondosan készítette elő, hogy hiba ne essék benne, mert ak­kor ... akkor ki tudja, lesz-e még- egyszer tanácselnök?!... A jelölő kisgyűlésen nem sikerült minden úgy, ahogy azt Benes Sándor előre eltervezte. Mindössze hárman szavaztak őrá, de sebaj, már kivágta magát. — Hogyan állunk itt a szavazás­sal? — teszi fel a kérdést Benes Sándor. — Számoljunk csak: ez egy­szer három... öt... hét. Nincs to­vább, hét a hat ellenében ... Benes, azaz, hogy én magam vagyok tehát a jelölt. Hogyan lett a háromból hét? Benes Sándor egy 17 esztendős, szavazati joggal nem bíró lányt is a maga oldalára állított. Beleszámí­totta Gombos László párttitkár sza­vazatát, aki egészein más választó- kerületbe tartozik, csak „ellenőrzés­ben“ járt erre. Papp Sándomé, az első választókerület elnöke és Stem- ler János tartózkodott a szavazástól, két idős, nagyothalló meg egy szót sem szólt, mert nem értették, hogy miről is folyik a beszéd, így aztán ezeket is beleszámítva — elvégre nem szavaztak Benes ellen — a régi „jó” tanácselnök került ki győztesen Borbély Ferenc bányásszal szemben. GOMBOS LÁSZLÓ és Benes Sán­dor nem érdemlik meg, hogy tovább még egy percig is a párt tagjai le­gyenek. Gombos már akkor is félre­vezette a Szigetvári Járási Pártbi­zottságot, amikor azt jelentette, hogy a horváthertelendi párttagok őt vá­lasztották meg titkáruknak. Ebből egy szó sem volt igaz, ő nevezte ki magát s ezzel durván megsértette a pártdemokráciát. Azóta nem egy csorbát ejtett a párt becsületén. Gombos László eljátszotta becsüle­tét a párt előtt, de az egész falu népe előtt is. A Szigetvári Járási Pártbizottság leváltotta funkciójából, íJártfegyelmit indítanak el Jene, de a bíróság előtt is felelnie kell. Aki nem becsüli meg a népet, azt a nép ki­veti magából. Gombos László is erre a sorsa jutott. Benes Sándor sem állhat ki többé a falu elé. Amíg a többi községben egyhangúan jelölik újra a becsüle­tes munkájukról ismert régi tanács­tagokat, őt aki fondorlattal, a dolgo­zó parasztokat félrevezetve próbált helyén maradni, elítélik a választók, de elítéli maga a párt is. A nép nélkül, a nép ellenére Hor- váthertelenden sem boldogulhat sen­ki sem! Nemcsak tervüket teljesítik tói, az önkötlséjel is jelentősen csökkentik a Gyű apnsziái Állami Gazdaság dolgozói Egészévi vírus-süldő, tenyészállat- és áruter. melési tervük teljesíté­sét vállalták november 7-re a gyulapusztai ser­téstenyésztő állami gaz. daság dolgozói. Ezt az ígéretüket csütörtökön — több, mint egy hét­tel a vállalt határidő előtt — teljes egészé­ben teljesítették. Az egymással versenyző ál­lattenyésztők, akik kö­zül 11-en állandóan sztahánovista szinten végzik munkájukat, töb bek között több. mint 900 tényészsüldőt ad­tak továbbtenyésztésre a baranyai gazdaságok nak ezévben, vírus-sül­dő előállítási tervüket pedig 100 darabbal túl. teljesítették. Az eredmény értékét növeli az, hogy emellett a malacnevelők jelen­tős önköltségcsökken­tést is. éjiek el. Ezév tavasza óta kísérlet­képpen a malacok ete­tésére szánt takar­mányt többször, napon, ta 4—5 alkalommal adagolják az eddigi 2- 3 etetéssel szemben. Ezzel nemcsak a ma­lacok állandó jó étvá­gyát biztosítják, de ugyanabból a takar- mánymennyiségböl na­gyobb súlygyarapodást is értnek el. Az így fel­nevelt malacok válasz, tási súlya a korábbi 15 kilóval szemben átla. gosan 19 volt legutóbb. Ez csupán ennél a vá­lasztásnál 5 000 kiló súlytöbbletet jelent. A gazdaság dolgozói november 7-i vállalá­suk teljesítése után sem hagyják abba a versenyt. Még jobb munkáira ösztönzi őket az a kitüntetés, hogy közülük hármat a kö­zeli Belvárdgyula köz­ségi tanácsaiba jelöltek a dolgozó parasztok ta. nácstagigá. ** ÍN i| | B* b t p i £ r i L t r v £ 1 \ / i vh: A PAPA. Mindenki így hívta és mindenki a Széchenyi téren ismer­te meg. Ott állt a Nádor Szálloda be­járatának kőlépcsőjén, rövidcsövű finn mintájú géppisztollyal a mellén. Úgy szerezte még a karéliai fronton. Két méter magas, vállas ember volt. köpenye csak térdig ért. Állt órák hosszat a lépcsőn, néha átsétált a téren, etette a galambokat és min­den gyereknek nagy barackot nyo­mott a fejére. Ilyenkor szélesen mo­solygott és tört magyarsággal azt mondta: „Kitsi ember, nem akarsz megnőni?“ A Papa, aikit nemcsak termete, ha. nem kora miatt is (negyvenkét éves Volt), ezzel a névvel illették, — őrt állt a szállodában. Vigyázott a rend­re, a békességre, arra, hogy a jó kedv csak jókedv maradjon, s ne legyen veszekedés. Egyformán szólt rá tisztre, közlegényre, civilre, ha látta, hogy kissé többet engedett le • torkán és lábai el-elinaradnaik a keringő felsőtest alól. Ilyenkor meg­fogta az illetőt, hóna alá csapta, el­vitte a Megye utcai házba, ahol la­kott, lefektette és otthagyta, nagyot íegyámtve rá: „Szpáty”. Nem is ellen­kezett vele senki. Hanem akadt egy aprótermetű mé­regzsák hadnagy, aki nem hallgatott a Papa apai tanácsára, pedig éppen elege volt. A Papa szépen mondta neki: „Lityinant! Pagyotn damoj. Igyi damoj!“ A lityinant csak nem értett a szóból. A Papa felvette a földről, mint Gulliver a törpét, és el »karta vinni, hadd aludja ki magát. A hadnagy azonban mellbevágta Megütötte volna feljebb is. de nem érte el. A - Papa egy pillanatra ta­nácstalanul állt, és mint aki azt mondja, hogy „ha nem jössz, visz­lek", megfogta a gallérjánál a had­nagyot, magasra emelte és így vitte felfelé a Széchenyi téren. A Taizs- féle nyomda előtt letette, ekkor már szóp>ein kérte a hadnagy. Bizonygat­ta, hogy elmegy ra saját lábán is. — Amikor nem sikerült kísérlete, a Papa ölbevette, elvitte, lefektette, jó félórát magyarázott neki s mikor el­aludt, otthagyta. így gondoskodott ő mindenkiről. VISSZATÉRVE a „szállításból“ őrhelyén ott találta Palit és barát­ját. Egyideig mosolygott az esemé­nyen, majd beszélgetni kezdett. Egé­szen jól törte a magyart, a belevegyí­tett orosz szavakat az összefüggés­ből ás meg lehetett tudni. — Kiskornak, ez érdekes volt. mi? Mnqgo ... sok ... sokat ivott. Biztos van neki egy gyevuska, bánatos utá­na. Nagyon messze lakik, legény. Ggye? Ural! Kiskornak, te tudjatok, ggye Ural? Messze, nagyon mesze. Leningrad? Ja, tam lakásom. Az is messze. Ezzel kezdődött az ismeretség. Ké. sóbb már messziről szólt nékik: „Kis­kornak! Hova, hova? A gyevuská- hoz?" Tudta magyarul is mondani a „lány“-4, de soha nem mondta. — Nem szép mondani — lány. Lány, hány — majanem szecsko- jedmó Hányni nem szép. Ettől semmiféle magyarázatra nem tágított. Neki raz „1" meg a ,.h“ egy és ugyanaz maradt, nem érezte a kettő közötti különbséget.. Nem tet­szett a fülének. Ugyanilyen problé­mája volt az újsággal, meg a szamár, ral. Bgyízben elkérte Palitól az újsá­got és ezt kérdezte: „Kákája gáze- :.á?*‘ Pali válaszolta: „Szegedi újság." — Szegedi iság! — és göcögős ne­vetés tört ki. A szegedi újság az ő fülének szegedi szamár volt. Hiába mondták neki, hogy nem iság. ha­nem új—ság. új—ság. ő csak rá­mondta: „Iság!" — és két kezével mutatta a négylábú jámbor állat íü. lét. Sokat mesélt Később kerített orocrz- magyar szótárt, ami jócskán meggya- •apította magyar tudását. LENINGUADI VOLT. Mindig em­legette; hogy csavargyárban dolgozik és nagyon vágyódott haza. Azon az estén, amikor híre jött. hogy vége a háborúnak, ez a hatalmas, kemény, sok vihart látott ember — sírt. Ott ült Pali barátja szüleinek lakásában, tízliteres, borral telt vödröt rakott az asztalra, amelyből fél pohárral ivott, de azt is a háború végének tiszteletére. Kezében tartogatta a po­harat, szeme csillogott a könnytől. — Vojna kaput! Vájna kaput! - hajtogatta s folytan biztatta Palit ba­rátját, igyanak, sokat igyanak:. Nem baj sokat ind. En majd lefektetni." Nem lehetett nem inni. Sokan ismerték az „öreg ’-et. Segí­tett, amikor csak tudott. Hideg ja­nuári délután volt, kétkerekű talics­kán két asszony tüzelőt vonszolt fel­felé a Széchenyi téren. A Papja ott állt őrhelyén, meglátta a küszködő asszonyokat és eléjük ment. Jobb­kezével megfogta a talicska egyik ICiíáinteíé^ek Pénteken délelőtt a városi tanács nagytermében ünnepélyes keretek között átadták az árvízvédelemben kitűnt Baranya megyei dolgozóknak az Elnöki Tanács kitüntetéseit. Az ünnepségen Nagy Dániel elv­társ, az Elnöki Tanács elnökhelyet­tese mondott beszédet, majd átnyúj­totta a „Szocialista Munkáért Ér­demérem“ és a „Munka Érdem­érem“ kitüntetéseket. A kitüntetet­tek nevében Bessik Lajos, a Duna- szekcsői Általános Iskola igazgatója mondott köszönetét, majd Varga Jenő elvtárs, a Baranya Megyei Tanács v. b. elnöke a minisztertanács névé. ben kiosztotta az Árvízvédelmi Em­lékérmeket. A „Szocialista Munkáért Érdem­érem“ és a „Munka Érdemérem“ kor mánykitüntetést a következők kap­ták: König János, a Pártfőiskola hallgatója (az árvízvédelem idején a Mohácsi Járási Pártbizottság első titkára volt), Fessel Tibor, a megyei pártbizottság ipari és közlekedési osztályának vezetője, Varga Jenő a megyei tanács elnöke, Tiborcz Ist­ván. a Mohácsi Városi Pártbizottság első titkára, Porkoláb József, a Mo­hácsi Járási Pártbizottság adminisz­tratív reszortfclelőse. Vörös József. Dunaszekcső párttitkára. Köpeti Jó­zsef Mohács II. körzet párttitkára Vollár János, a Megyei Vöröskereszt titkára, Domonkos J. Róbert a Víz­ügyi Igazgatóság vezetője, Böhm Já­nos, az OVF mohácsi kirendeltségé­nek főmérnöke. Takács József, a Mohácsi Járási Tanács v. b. elnöke, Fehér József, a Mohácsi Járási Ta­nács főmérnöke. Lendvai József, a Mohácsi Járási Pártbizottság másod­titkára, Rumán József, a Mohácsi Járási Pártbizottság mezőgazdaság: osztályának vezetője. Király Mária, a Mohácsi Selyemgyár párttitkára. Baranyai Józsefné, a köjkedi tanács v. b. elnöke, Vértes Tibor, a mohácsi tanács v. b. titkára, Jakab Mihály, a mohácsi tanács osztályvezetője, Tű­rök Géza, főelőadó, Bessik Lajos, a Dunaszekcsői Általános Iskola igaz­gatója, dr. Németh János, a mohá­csi járás főorvosa, Sass Kálmán, a Baranya Megyei Tanács Álbttenyész tési Igazgatóságának vezetője. Far­kas János, a Mohácsi Járási Tanács csoportvezetője. Szilágyi József Du- naszekcső adóügyi megbízottja, Bá­tyai Géza, a megyei tanács gépkocsi­vezetője, Währing József mohácsi gátőr, Szabó Ferenc, helesfai gép­kocsikísérő, Kirsching Vendel mohá. esi kubikos, Kirsching János mohá­csi kubikos, Scheffer József udvari kubikos, Borsa Béla udvari kubikos, Kollár Ferenc udvari kubikos, Máy György udvari kubikos. Bertényi Jó­zsefné megyei mezőgazdasági előadó, Lippói Szeverlnné Mohács, Csalós Vilmos Mohács. Máté Ferencné, a Vöröskereszt dunaszekcsői titkára. Szabó Gergely, a pécsi Vízügyi Igaz­gatóság technikusa, Virágosi Simon, a pécsi Vízügyi Igazgatóság gátőre, Schrem György, a pécsi Vízügyi Igaz. gatóság kubikos brigádvezetője, Kir­sching József, a pécsi Vízügyi Igaz­gatóság kubikosa, Vince János, a mo. bácsi járási DISZ-bizottság tagja és Balázs József technikus, a mohácsi árvízvédelem helyettes vezetője. Árvízvédelmi Emlékéremmel tün­tették ki: Petterman Jánost, az er­dőiül DISZ-szervezet tagját. Magya­rosi Györgyöt, az erdőfűi DlSZ-szer- vezet tagját, Horváth Lajost, a me­gyei tanács osztályvezetőjét. Nagy Bíró Józsefet, a megyei tanács cso­portvezetőjét, Horváth Ilonát, a me­gyei tanács védőnőjét, özv. Lőwy Fe­rencné, dunaszekcsői védőnőt. Csö­mör Jánost, a kölkedi tanács tagját, Baranyabán Rezsőt, a megyei tanács előadóját. Bagó Ferencet, a megyei tanács gépkocsivezetőjét és Weisz Lászlót, a Mohácsi Földművesszövet­kezetek Járási Központjának dolgo­zóját. Cseréljünk jómthoségű, egészséges retőburgonyát! Kormán yank lehetővé tette, hogy a termelőszövetkezeti csoportok, az egyéni termelők is burgonyájukat jobb minőségű, egészségesebb vető­burgonyára kicserélhessék. A minőségi vetőburgonyát a Mag- termeltető Vállalat közvetlenül a tér. melőszövetkezetek címére, egyéniek­nek pedig a helyi földművesszövetke­zet címére szállítja. A vetőburgonya- csere 1:1 arányban történik. Egy mázsa minőségi vetőburgonyáért egy mázsa étkezési burgonyát kell csere, képpan a földművesszövetkezetnél le­adni. / Az egyéni termelők a községi ta­nácsokon jelentkezhetnek minőségi vetőburgonya cserére, a tsz-ek pedig közvetlenül a járási tanács mezőgaz­dasági osztályánál jelenthetik be igé­nyeiket. Cél az, hegy a termelők a vetőburgonya területüknek legalább szarvát és húzta felfelé, mint vala­mi játékszert. Sokan utána fordul­tak, látták, amikor eltűnt hatalmas alakja, a talicska és az utána siető két asszony a szűk Inezédi Dénes utcában. Elvitte nekik egészen a la­kásukra, valahova fel a hegyoldalba. Egyik vasárnap délelőtt vagy öt gyerek állt előtte a tér kő mellvédje mellett. Messziről úgy látszott, mint­ha a gyerekeik torkát vizsgálgatná, — csokoládét rakott tátott szájukba és mindig megkérdezte: „Még? — Még?“ — S amíg volt a zsebében csokoládé, nem mondták egyszer Jpem, hogy nem kell. ö pedig, mint a mesebeli zsákból, csak szedegette elő és mondta: .Áááá! Áááá!" Május körül, akkorra örömmel, mint amekkora ő maga volt, — el­búcsúzott. Nyakába akasztotta rövid­csövű fegyverét, hátizsákját hóna alá csapta és elment az állomásra. IMMÁR TÍZ ÉVE ismét csavaro­kat gyárt a Papra. Hatalmas alakja Leningrad utcáit járja, de azért ma­radt belőle Pécsett is. Lent a temetőben éjjel-nappal épí. tették a hősi emlékművet. Egyik délutánon puskával a vállán ment a Széchenyi térre, nagyon sietett. — Medjak, medjek! Belőlem... stó . . . stó? ... emléket faragnak. Akkor még senki sem értette, csak amikor felavatták az emlékmű­vet és két Papa volt az avatáson. Egyik ott állt, mint szobor, puská­val a vállán, a másik p>edig a rövid­csövű géppisztollyal az emlékmű fel- járatánfek lépcsője mellett. Egy Papa itt maradt. Tekintetét állandóan a városra szegezi, ha soká­ig nézi az ember, látja ravaszkás mosolyát, amint az egész városnak mondja: „Kitsi emberek, nem akar­tok megnőni?“ A választ a város adja meg: „Meg­nőttünk Papa, mert meg akartunk, mert módunk volt rá!" egyharmad részére igényeljenek mi­nőségi vetőburgonyát és ezt a követ, kező évben már teljes burgonyave­tésterületükön fel tudják használni. A vetőburgonya csereakcióban részt­vevő termelőszövetkezetek és egyé­niek a felfrissített vetőgumóval sok­kal nagyobb termést tudnak elérni, mint az általuk évek óta termeltetett szokvány, több esetben fajta jelleggel nem bíró vetőgumóval vetett terü­leteken. A Magtermeltető Vállalat által ki­adott minőségi vetőburgonya-fajták közé tartoznak a Krass avra. Acker- segen és Mercur fajták. Krassava: Középkorai érésű, ét­kezési fajta, mely ipari célokra is megfelel. Minden burgonyatermesz­tésre alkalmas talajon megterem, gumója közepes nagyságú kerek, rü­gyei középmélyek, héjjá sötétsárga, húsa sárga. Nagy terméshozamú, jól főzhető, jóízű. Ackersegen: Igénytelen, közepes keményítő tartalmú, késő érésű faj­ta. Étkezési és ipari célra egyaránt alkalmas. Nem vízigényes, gumóalak- ja kerek-ovális, héjjá sárga, húsa sárga. Tárolást jól bírja, bőtermő fajta. Mercur: Talaj iránt igénytelen, megfelelő művelés esetén igen nagy termést ad. Minden burgonyaterme­lésre alkalmas talajon sikeresen ter­meszthető. Nem vízigényes, közép­későd érésű, keményítő tartalma kö­zepes. Étkezési és ipari célra is meg­felel. Gumóalakja kerek-ovális, rü­gyei középmélyek. Könnyein tárolha­tó, jól főzhető, kissé lisztes. Az eddigi terméseredmények figye­lembevételével az alábhi fajtamegosz. tást javasoljuk: Mohácsi járás: -Mercur és Krassa­va, pécsi járás: Ackersegen, pécs- váradi járás: Krassava, sásdi járás: Mercur, sellyei járás: Ackersegen, siklósi járás Krassava, szigetvári- já_ rás: Mercur—Ackersegen, villányi járás: Mercur. De az ettől eltérő fajtakívánságokat is vállalatunk a szállításnál a lehetőséghez mérten fi­gyelembe veszi. Mind a termelőszövetkezeti cso­portok, mind az egyéni termelők igényléseiket sürgősen jelentsék be annak érdekében, hogy a vetőburgo­nya szállításokat mielőbb megkezd­hessük, Balázs János

Next

/
Oldalképek
Tartalom