Dunántúli Napló, 1954. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)

1954-09-12 / 217. szám

1954 SZEPTEMBER 1» 1 NÄPE9 Ünnepélyesen megnyitották as Orsságos Mesőgasdasági Kiállítást és Vásárt Szombaton délben ünnepélyesen megnyitották az Országos Mezőgazdasági Kiállítást és Vásárt. A meg­nyitóünnepségen megjelent Nagy Imre, a miniszterta­nács elnöke, Farkas Mihály, Hegedűs András, Acs Lajos, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságá­nak tagjai, Vég Béla és Matolcsi János, az MDP Köz­ponti Vezetőségének titkárai, Rónai Sándor, az ország- gyűlés elnöke, Boldoczky János külügyminiszter, az MDP Központi Vezetőségének és a minisztertanácsnak több más tagja, a politikai-, gazdasági- és kulturális élet számos vezető személyisége. Jelen volt az ünnepségen a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és számos tagja. Résztvettek a kiállítás megnyitásán a szovjet kül­döttség tagjai, valamint J több külföldi küldöttség tag­jai. A Himnusz hangjai után Hegedűs András, a mi­nisztertanács első elnökhelyettese, földművelésügyi mi­niszter nyitotta meg a kiállítást. Hegedűs András elvtárs beszéde — Országunkban mezőgazdasági kiállítás előtt még nem állt nagysze- szerűbb cél, mint ezelőtt, amelynek megnyitására most összejöttünk. A kiállítás megrendezésére olyan idő­pontban kerül sor, amikor nemcsak a parasztságunk, hanem egész dol­gozó népünk megfeszíti erőit a mező- gazdasági termelés fejlesztéséért. E nagyjelentőségű munkáiba kapcsoló­dik be a kiállítás. Legfontosabb fel­adata. hogy megmutassa a mezőgaz­dasági termelés fellendítésének útját. — Ez a célkitűzés — hangsúlyozta, — amely az elmúlt év júniusa óta pártunk és kormányunk munkájának homlokterébe került, — lelkesítette a kiállítás rendezésében résztvevő minden egyes dolgozót. Ez tette ki­állításunkat mina tartalmában, mind külső kifejezési módjában összeha­sonlíthatatlanul gazdagabbá minden ’eddiginél. — Hazánkban mezőgazdasági kiál­lításon most először kapott megfelelő helyet a növénytermelés, amely ed­dig az állattenyésztés mellett mindig háttérbe szorult. — Mezőgazdasági kiállításunk egyik leggazdagabb része a nemzet­közi gépbemutató. Itt kiállították mindazokat a gépeket, amelyekkel fejlett szocialista iparunk segíti a me­zőgazdasági termelés fellendítését, de megtalálhatók itt a Szovjetunió, Csehszlovákia, a Német Demokrati­kus Köztársaság és Románia ipará­nak gépei is. A bemutatott sokszáz gép a mezőgazdaság gépesítésében rejlő erőt mutatja. — Állattenyésztőink a kiállításon felvonultatják a tenyészállatok egész sorát, amelyek a tenyésztési munka színvonala elmélkedését bizonyítják. Ezek a tenyészállatok azt igazolják, hogy állattenyésztésünk helyes úton jár és ma már minden fontos állat­tenyésztési ágban rendelkezünk olyan kiváló tenyészértéket jelentő fajták­kal és fajtacsoportokkal, amelyek le­hetőséget adnak a hozamok gyors növelésére — folytatta a továbbiak­ban Hegedűs András. — A kiállításon nagyszámmal vesz nek részt termelőszövetkezetek, egyé­nileg dolgozó parasztok, gépállomá­sok és állami gazdaságok. A terme­lőszövetkezetek és állami gazdasá­gok legjobbjai a gyakorlati példa ere jével bizonyítják a szocialista nagy­üzemi termelésben rejlő hatalmas le­hetőségeket Ezzel a kiállítás a szövet kezeti nagyüzemi gazdaságok népsze­rűsítését szolgálja, segíti az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok meg­győzését a termelőszövetkezeti gaz­dálkodás előnyéről. — Mindent égybevetve, a kiállítás minden részlege arról tanúskodik, hogy a magyar mezőgazdaság fejlesz­tésében nagyon jó adottságokkal ren­delkezünk, ezeket felhasználva, me­zőgazdaságunkat a szocialista úton gazdaggá tudjuk tenni és a virágzó mezőgazdaság, a fejlődő szocialista iparral együtt biztos alapjává lesz népünk növekvő anyagi jólétének. — Mezőgazdaságunk elmaradottsá­gának felszámolása érdekében kiál­lításunk közkinccsé kívánja tenni mindazokat a vívmányokat, amelye­ket a mezőgazdasági szakembereink, tudósaink — felhasználva a szovjet mezőgazdasági tudomány eredmé­nyeit — az utolsó években elértek. A tudósok és mezőgazdasági szakem­berek által javasolt módszerek elter­jesztését pártunk és kormányunk minden erővel támogatja és ezért komoly anyagi áldozatokat is hoz. Ahhoz, azonban, hogy gyorsabban haladjunk előre, hogy mezőgazdasá­gunkat röviaebb idő alatt tegyük korszerűvé, szükséges, hogy a terme_ lőszövetkezetek tagjai, az egyénileg dolgozó parasztok, az állami gazda­ságok és a gépállomások dolgozói megismerkedjenek a mezőgazdasági tudomány legújabb eredményeivel. — A gazdag tartalmú kiállítás megtekintése hasznos és érdemes, nemcsak a földművesek, hanem min­den más dolgozó számára is. — Bármennyire fontos is azonban, hogy a kiállítást sokszázezer városi dolgozó, munkás és értelmiségi láto­gassa meg, a kiállítás mégis a leg­többet a falusi lakosságnak ad. Ezért a termelőszövetkezeti tagok, az egyé­nileg gazdálkodó dolgozó parasztok, a gépállomások és állami gazdaságok dolgozói százezreit várjuk szeretettel a kiállításra. Pártunk és kormányunk az idei mezőgazdasági kiállítást azért rendez­te sokkal szélesebb keretek között, gazdagabb tartalommal, mert ezzel is elő kívánja segíteni a mezőgazdasági termelés fellendítését. — A most megnyíló mezőgazdasági kiállítás szolgálja a mezőgazdasági tér melés fejlesztésének nagy ügyét, erő­sítse népi demokráciánk alapját, a munkásosztály és a dolgozó paraszt­ság megbonthatatlan szövetségét — mondotta végül. Hegedűs András beszéde után tíz­ezer galamb vitte szét az ország min­den részébe a kiállítás megnyitásá­nak hírét. Az ünnepség résztvevői ezután' megtekintették a kiállítást. A Biztonsági Tanács ülése Newyork (TASZSZ) Az Egyesült Államok képviselőjének, Lodgenak kérésére szeptember 10-re összehív­ták a Biztonsági Tanács ülését. Lod­ge szeptember 8-án kelt levelében arra kérte a tanácsot, hogy vizsgál­ja meg azt az Egyesült Államok ál­tal felhozott vádat, amely szerint két, szovjet felségjeleket viselő re­pülőgép állítólag nemzetközi vizek fölött megtámadta az amerikai ten­geri repüiőszolgálat egyik gépét. A Szovjetunió képviselője, A. J. Visinszkij kijelentette: A Szovjet­unió tiltakozik az ellen, hogy a kér­dést a Biztonsági Tanács napirend­jére tűzzék, minthogy Lodge levelé­ben az egész incidenst provokációs célzattal szándékosan elferdítve is­merteti. Visinszkij az incidenssel kapcso­latos tényeket idézve, rámutatott arra, hogy az amerikai repülőgép behatolt szovjet területre, két szov­jet repülőgép a levegőbe emelke­dett, hogy figyelmeztesse az ame­rikai repülőt a határsértésre: kz amerikai repülőgép tüzelt a szovjet gépekre és ezek csak ezután nyitót«! ták meg választüzüket. Mint Visinszkij megállapította, —< az Egyesült Államok a Szovjetunió­hoz intézett szeptember 6-i jegyzék­ben kijelentette: az incidens Vlagyi­vosztoktól száz mérföldre keletre történt, negyvennégy mérföldre a szibériai partoktól. Ha egy pillantást vetünk a térképre — mondotta Vi­sinszkij — megláthatjuk, hogy ez nem a nyílt tenger fölött történt, hanem szovjet terület fölött. Ez az incidens a nemzetközi jog durva megsértését jelenti. Világos — je­lentette ki Visinszkij — hogy az Egyesült Államok külügyminiszté­riuma elferdítette a tényeket, hogy a bűnt a bűnösökről az ártatlanok­ra hárítsa. Az Egyesült Államok panaszát mégis felvették a Biztonsági Ta-( nács napirendjére. Az ázsiai béke megbontásának amerikai tervei „Szemleíró“ cikke a „Pravdádban Moszkva (TASZSZ). A „Prav­da“ szeptember 11-i számában „Szemleíró“ aláírással „Az ázsiai béke megbontásának amerikai ter­vei“ című cikkében a többi közt a következőket írja: A Manilában aláírt katonai szer­ződés Ázsiában mindenütt negatív fogadtatásra talált. Mint Nehru, In­dia miniszterelnöke szeptember 9-én kijelentette, „A Manilában aláírt ka­tonai szerződés csupán fokozhatja a széles néptömegek aggodalmát a jö­vőt illetően... a szerződés fenyegeti a béke ügyét. *' •A Manilában megkötött egyez­ménynek ez az értékelése valóban helyes. Az aláírt egyezmény szövege alátámasztja, hogy az országok olyan katonai csoportosulása létrehozásá­nak amerikai kísérletéről van szó, amely bármely időben, bármilyen ürüggyel • fegyveres beavatkozáshoz vezthet Délkelet-Azsia bármely te­rületén. Az imperialista hatalmak szer­fölött aggódnak a Keleten kibonta­kozott hatalmas nemzeti felszabadít«} mozgalom miatt. Éppen ez magya­rázza a SEATO megszervezésével kapcsolatos sietséget Mint a manilai értekezlet bebizo­nyította — mutat rá a cikkfró —« az amerikai diplomácia egyik fő célja, hogy Laoszt, Kambodzsát és Dél-Vietnumot ilyen, vagy olyan for­mában bekényszerítse katonai tömb­be. Amerikai körökben nem leplezik* hogy ez a tömb az indokínai had­műveletek felújításának lehetőségét irányozza elő. Az ilyenfajta tervek kiáltó ellen«* tétben vannak a genfi egyezménnyel* amely végetvetett a vietnami, laoszi és kambodzsai hadműveleteknek és elősegítette az indokínai béke hely­reállítását ezen országok népei nem­zeti jogainak elismerése alapján, Ázsia népei ezt az egyezményt a béke és biztonság elleni merénylet­nek tartják. Ázsia békeszerető né­pei, számolva ezzel, fokozzák harcu­kat a békéért és a nemzetközi biz­tonságért. Az általános iskolai tanulót őszi jutalom üdültetése A SZOT a múlt iskolai évhez ha­sonlóan ebben a tanévben is megren dezi az általános iskolai tanulók Őszi jutalom üdültetését. Az üdülte­tés szeptember 17-én kezdődik Bu­dapesten, a csillebérci úttörőtábor­ban. A begyűjtésben élenjáró me­gyék oktatási osztályai jelölik ki, melyik osztályokat küldik jutalom­üdülésre. A kijelölt osztályok növendékei nevelőikkel együtt érkeznek és az üdülés alatt is folytatják tanulmá­nyaikat. Külpolitikai hírek MTI Az „Indinfo“ jelentése szerint Radzsesvar Dajal, India távozó ál­landó ENSZ-küldötte szeptember 8-án New-Yorkban kijelentette, hogy az ENSZ nem tudja komolyan meg­vitatni az ázsiai kérdéseket Kína állandó távollétébcn. ÉSZAK-VIETNAM A vietnami néphadsereg, a helyi alakulatok és a partizánok összes főbb egységei szigorúan betartották a fegyverszüneti egyezményt és augusztus 31-én reggel 8 óráig be­fejezték az ideiglenes átcsoportosí­tást. A vietnami néphadsereg a fegyver szüneti egyezmény rendelkezéseinek 'megfelelően augusztus 11-én reggel 8 óráig kivonta a parancsnoksága alá tartozó összes fegyveres szemé­lyeket a Hanoi-Haiphong-térségből. FUCSOU A kínai népi felszabadító hadse­reg légvédelmi ütegei Amojnál pén­teken lelőttek egy csangkajsekista repülőgépet, egy másikat pedig meg­rongáltak. FUCSOU A kínai népi felszabadító hadse­regnek a fucsoni arcvonalon .állo­másozó tüzérsége pénteken elpusz­tította az áruló Csang Kaj-sek csa­patainak Kis-Kimoj-szigetén lévő egyik tarackütegét, 1953. őszén ezerötszázhatvan álta­lános iskolai tanuló vett részt az üdültetésben, az idei évben már 2000 gyermek vesz részt. Ezenkívül a parádfürdői és az ormánypusztai SZOT gyógyüdülőkben ezerkettőszáz tanulót részesít népi demokráciánk gy ógyüdül tetősben. A Szuezi csatorna története a Jú* lius 27-én aláírt angol-egyipto­mi megállapodással új fejezetéhez érkezett. A világ egyik legfontosabb közlekedési, stratégiai pontjának sor­sa keletkezésétől fogva a hatalmi po­litika függvénye volt. „Aperire ter- ram gentibus!” Megnyitni a földet a népek előtt! — ez az ideális cél, amit Lesseps hangoztatott, s amely oly nagy szellemek, mint Leibniz, Goethe, Montesquieu, Voltaire ter- vezgetéseit hatotta át, mindvégig puszta jelszó maradt, ha katonai, gazdasági, politikai érdekekbe ütkö­zött. A csatornával tulajdonképpen ter­mészetes kapcsolat állt helyre a Földközi- és Vörös-tenger között. Az Ázsiát és Afrikát összekötő 160 kilo­méteres földszoros csak a földtörté­neti harmadkorban keletkezett, s szakította meg a két tenger össze­köttetését. A Nagy és Kis Keserű tó, amelyeket a csatornába kapcsoltak bele, ennek a maradványai, s még a történeti idők kezdetén is a Vörös­tengerrel függtek össze. A két tenger közti víziút megte­remtése az egyiptomi fáraók nevé­hez fűzöd'k. Csatornaépítő munká­jukról, Strabo, Herodotos és Plinius műveiben is találunk ada­tokat. Strabo szerint a legendás Se- sostris fáraó (i. e. 2000) „még a tró­jai háború előtt” kezdte meg esy csatorna építését. Herodotos Necho fáraónak tulajdonít a Szuezi földszo­roson végzett csatornamunkáikat. — Megírja, hogy ezek a munkálatok több, mint 100 ezer ember életébe ke­rültek, míg vállalkozását abbahagyta, mert egy jóslat szerint műve a bar­bárok érdekét szolgálná. Strabo sze­rint ezt a munkát I. Darius, a nagy perzsa király (521—480 i. e.) folytat­ta, de ő sem fejezte be abban a hit­ben, hogy a Vörös-tenger magasabb szintje miatt Egyiptom víz alá kerül­het. A csatornát végül a Ptolemaio- sok tették hajózhatóvá a Vörös-ten­gerig. A, Szuezi-csatorna ókori őse a Ni­Szeptember 20-ra összehívták az országgyűlést A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 12. szakaszának má­sodik bekezdése alapján az ország- gyűlést 1954 évi szeptember 20. napján, hétfőn délelőtt 11 órára ösz- szehívta. Dulles tokiói tárgyalásai S a n g h á j (TASZSZ). Dulles ame­rikai külügyminiszter pénteken re­pülőgépen Tókióból visszatért az Egyesült Államokba. Elutazása' előtt Dulles kijelentette, hogy Joszida japán miniszterelnök­kel és Okazaki külügyminiszterrel megvitatta a Manilában megkötött SEATO-egyezményt, vagyis a dél­keletázsiai agresszív katonai csopor­tosulás megalakításáról szóló szerző­dést. Dr. Münnicf] Ferenc nagykövet elutazott e bolgár fővárosbői Szófia (MTI). Pénteken délután elutazott Szófiából dr. Münnich Fe- renc, a Magyar Népköztársaság volt bulgáriai nagykövete, akit moszkvai nagykövetté neveztek ki. A szófiai vasútállomáson ünnepé-* lyesen búcsúztatták a távozó nagy-* követet: A Szuezi csatorna története lus keleti ágát kötötte össze a Vörös­tengerrel. Századokon át volt tehát hajózható viziút a Szuezi földszoro­son s feljegyezték, hogy i. e. 31-ben, az actiumi csata után Kleopatra né­hány hajója egy ilyen csatornán me­nekült a Vörös-tengerre. Az iszap és homok romboló munkája nyomán a csatorna később hajózhatatlanná vált, s a római uralom idején helyreállítá­sát Trajanus császár hiába kísérelte meg. Az izlám előretörésével az euró­pai államok számára az egyiptomi ke­reskedelmi utak lezárultak. Omar kalifa alatt, a VII. században Kairo és a mai Szuez között még hajóz­ható csatorna állt fenn. 767-ben ezt szándékosan tömték be, hogy egy medinai felkelés erői előtt elzárják a Kairóba vezető hajóutat. 1100 éven át ettől kezdve nem volt víziút a Földközi- és Vörös-tenger között. A nagy felfedezésekkel a Földkö­zi tenger elvesztette korábbi világ- gazdasági jelentőségét, s Afrika déli csúcsát megkerülve a nyugati hajók közvetlen víziúton jutottak el Indiá­ba. Velence, amelynek tengeri hege­móniája ezekkel a felfedezésekkel együtt áldozott le, új csatorna építé­sét tervezte, hogy ezzel szerezze visz- sza a vezetést nyugati riválisaitól a világkereskedelem területén. Francia- országnak, amely indiai túlsúlyát az angolok javára csak 1763-ban vesz­tette el, szintén fontos érdeke fűző­dött az egyiptomi kereskedelmi út­hoz. Jellemző, hogy a rendkivül sok­oldalú nagy filozófus, Leibniz em­lékiratban javasolta XIV. Lajosnak Egyiptom meghódítását, mert szerin­te csak ez biztosíthatja az akadály­talan közlekedést egy szárazföldi, vagy vízi úton a földszoroson keresz­tül. Napoleon egyiptomi hadjáratával (1798) a tervezgetések után a gya­korlati lépések ideje is el érkezeti* hadvezér maga is járt Szuezben, ahol megszemlélte a fáraók csatornájának nyomait. Az általa elrendelt vizsgá­lat azonban azt állapította meg, hogy a Vörös-tenger szintje 10 méterrel magasabb, mint a Földközi tengeré, s ezért a csatornát csak zsilipekkel lehetne megépíteni. Ugyanaz a téve­dés, amit Darius mérnökei több, mint két évezreddel előbb követtek el! A Szuezi csatorna már ekkor, szü letése előtt az angol—francia hatalmi versengés eszköze. A francia tervekben a csatorna megépítése és Egyiptom megszállása azt a célt szol­gálta volna, hogy Franciaországot a Vörös-tenger urává tegye, s elzárja Angliát keleti birtokaitól. Ez a ma­gyarázata annak, hogy — bármily különösen hangzik is, — a Szuezi- csatorna megépítésének legélesebb el­lenzője később az angol diplomácia volt. Palmerston miniszterelnök ha­tározottan szembeszállt a csatorna tervével, és Anglia befolyását a tö­rök Portánál arra használta fel, hogy elgáncsolja azt még akkor is, amikor Lesseps Ferdinánd, a névleg török fennhatóság alatt álló Egyiptom al- királyától a koncessziót már meg­szerezte. Lesseps régi francia diplomata csa­ládból származott. Atyja egyiptomi főkonzul volt, s maga is korán dip­lomáciai szolgálatba lépett. 28 éves korában alexandriai alkonzullá ne­vezték ki. Itt ismerkedett meg a csa­torna tervével s annak nagyhatású hívévé lett. Az európai közvélemény, a nemzetközi nagytőke érdeklődésé­nek fokozódásával 1846-ban társasá­got alapított „Société d'études du Canal de Suez” néven. A társaság tagja, Louis Negrelli osztrák mérnök pontos terveket dolgozott ki a csa­torna megépítésére. Lesseps lényegé­ben ezeket vette át Negrelli halála után, s hogy eközben nem feltétlenül egyertea módon, azt az évtize­dekig tartó per bizonyítja, amit az osztrák mérnök árvája a csatorna­társaság ellen folytatott. 1854-ben Lesseps gyermekkori ba­rátja, Said pasa lett Egyiptom alkirá- lya. Elérkezett a kedvező pillanat a koncesszió megszerzésére, ami angol befolyás alatt álló elődei alatt nem sikerült. 1854 november 30-án Said megadta a koncessziót egy Lesseps vezetésével alakítandó társaság javá­ra, a csatorna megnyitásától számí­tott 99 évi időtartamra. Ennek letel­te után (1968 november 17) a csator­na az egyiptomi állam tulajdonába megy át. Az angol kormány nagyhatalmú követe, Stratford de Redcliffe lord útján továbbra is sikerrel hiúsította meg a Porta hozzájárulását. Lesseps azonban Palmerston bukása után* 1858-ban mégis megalakította rész­vénytársaságát. A kibocsátott 400.000 részvényből 207.000 került francia tu­lajdonba, 178.000 az egyiptomi alki- rály kezébe. A csatorna építését 1859 április 25- én kezdték meg. Az északi bejárat­nál alapított új kikötőt Lesseps Port Sóidnak nevezte el. Az alkirály 25 ezer fellahot bocsátott a társaság rendelkezésére, akik embertelep munkafeltételek mellett, jóformán fizetés nélkül dolgoztak a csatornán, Vízhiány, betegségek tizedelték őket.- A kényszermunka csak a nemzetközi felháborodás hatására, III. Napoleon döntése alapján szűnt meg. A csatornát 1869 november 17-én világraszóló ünnepségek soroza tavai nyitották meg, amelyekre min­den uralkodót, jelentős államférfit meghívtak. A csatornán a francia császári jacht fedélzetén elsőnek Eugenie császárné, Lesseps rokona és támogatója haladt át. Mint tudjuk, Verdi halhatatlan operáját, az Aidát. Ismail alkirály felkérésére ebből az alkalomból írta meg, de azt a kairói olasz Teatro dell’Opera csak 1871-ben mutatta be. IFolutatása következik)

Next

/
Oldalképek
Tartalom